Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)

2000-06-24 / 171. szám

2000. Június 24., szombat KULTÚRA Uj Dunántúli Napló - 9. oldal MŰVELŐDÉS Régvolt idők Egy karcsú verseskötet után költői prózák jelezték Mé­hes Károly „zsengéit”, aki most egy minden korábbi­nál egységesebb kötettel lepte meg olvasóit. A nyitó novella hőse, Fábert Fá­bián a világvégi Szalacsra, ősei földjére utazik, porló szélű egy­házi dokumentumok alapján faggatni halottait, faggatni a múltat. Archimédeszi pontot ta­lálni, ahogy a mama kérte még régen: ....ez a te feladatot lesz. Mi nket elkergettek, elüldöztek. Összepakoltunk, hoztuk, amit bírtunk. De nekem ne beszélje senki, hogy ami volt, elmúlik. Mindennek meg kell lennie vala­hol. Egyszer elmész, és megke­resed. A tiéd.” De a múlt a meg­erőszakolt, megkurtult lábú nagynénikével, a két életű pos­táskisasszonnyal, a plébánossal együtt olyan, amilyen. Áldásai- val-átkaival együtt is Fábiáné, sőt maga Fábián, akinek a testé­be, gondolataiba úgy lépnek át az ősök lelkei, költözik át az egész múltbéli világ atmoszférá­jával, történéseivel, mintha a holtaknak se volna más dolguk, minthogy ebben az időtlenség­ben korzózzanak. Már előző írásait áthatotta ez a titokzatos vágyódás, de immá­ron formailag is kimunkáltak, egységesek a történetek, az élet­rajz megannyi finoman átírt szí­nével, és azzal a nehezen utá­nozható ironikus hanggal, amely a legsötétebb tragédiát is belülről világítja át bohókás, túl­élő, lélekvándori fénnyel. Pedig történeteiben ritkán van feloldo- zás. A címadó „Otthonos teme­tő” a sérült testűek minden örö­mét és fájdalmát megélő kis­lányról szól, és egy kis gyerek­társuk értelmetlen halálával zá­rul. De nem ez az igazi nóvuma írásainak, nem a léleklátás elmé­lyülése - tekintsük ezt az írói kurzus szükségszerű fejlemé­nyének -, hanem a prózán átütő metaforikus erő, a filozofikum, amit a pergő vakolatú házakban, holtakkal perlekedő köznapi la­kók „titkos” viszonyaiban csak kevesek tudnak felfedezni, nem­hogy érzékelhetővé is tenni. (Alexandra Kiadó, 2000) B. R. Barangolás a nemez titkai közt Csille Márta otthonában fotó: t. l. A nemez olyan évezredek óta ismert anyag, amely még ma is sok kiaknázatlan lehetőséget rejt magában. Csille Márta pé­csi iparművész is úgy viszonyul hozzá, mint valami titokhoz, amit állandóan fel kell fedezni, rejtelmeit kifürkészni. Csille Márta 1985 óta foglalkozik a nemeze­léssel, 1988-tól Pécsett készíti munkáit. Gyermekkora óta művészeti pályára ké­szült, kezdetben grafikusnak, majd szob­rásznak, a diplomamunkáját azonban már nemezelésből írta. A Tanárképző Főiskola rajz szakán 1988-ban kezdte meg tanulmá­nyait. 1994-ben Szombathelyen a Magyar Textilbiennálén mind a hét pályázati mun­káját elfogadták. Ekkortól nyíltak meg kiál­lítási lehetőségek számára, 1996-ban pedig Kozma Lajos iparművész-ösztöndíjat nyert, ami évenkénti bemutatkozásra adott mó­dot, három éven át. Tagja a Magyar Alkotó- művészek Országos Egyesületének, és a Fi­atal Iparművészek Stúdiójának. A nemezelésről, mint eljárásról hamar ki­derül, hogy a munka komoly fizikai igény- bevételt jelent. A folyamat másik, „elmélyü- lős” része a hímzés, ez már egy másfajta embert kíván. Csille Márta azt próbálja felfe­dezni, mit lehet még kihozni a nemezből, hogyan lehet hímezni, festeni, hogyan visel­kedik szárazon, nedvesen. S hogy mi inspirálja egy mű meg­alkotásakor?- A dolgaim egyik része műalko­tás, másik része használati tárgy, mint a régi korokban is volt - állítja a művész. - Az a fontos a kézműves­ségben, hogy legalább annyira benne legyen a kézi munka, mint az alkotás öröme, aminek esetemben még fe­szültségfeloldó szerepe is van. A fiatal iparművész kísérletező al­kat, akit ösztönöz a kihívás, szered a feladatokat, megmozgatja a fantáziá­ját, ha van egy pályázat, vagy meg­rendelés. Érdekli, milyen technikai megoldásokkal készíthet cipőt, sap­kát, tarsolyt, sátrat, s miként lehet mindezeket összehangolni fával, fém­mel. A gyapjút maga festi, a nemezt arannyá hímzi és domborítja. Alap­vetően színesek, vidámak, játékosak a munkái. Minden darabot úgy szeret megcsinálni, hogy megnézi, kié lesz. Sokat számít ugyanis, milyen helyre kerül az el­készült mű, mert minden munka megalko­tása teremtés, életre hívás. Csille Mártát ugyanakkor másfajta elhivatottság is hevíti.- Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy létezik ez a kihaltnak hitt mesterség - mondta. - Félig-meddig könnyű is ez, hi­szen a technika ma az újdonság erejével hat. Azzal is tisztában vagyok, hogy az anyag, amivel dolgozom, különleges, általa kaptam számos lehetőséget. Az elismerést azonban újra és újra ki kell vívni. Az or­szágban mindössze hárman foglalkozunk kiállítóművészként nemezeléssel. Felemelő feladat e munka létjogosultságáért való küzdelem. Schlőgl Bernadett Zene az egyetem szárnyai alatt Milyen is Pécs zenei élete manapság? Egy-egy elmaradt vagy keveseket megmozgató zenei fesztivál miatt vannak, akik vészharangot kongatnak. Kircsi László oboaművész, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának dékánhelyettese úgy véli, a város barátsága a zenével a rendszerváltás után sem gyengült. Magyarul - magyarán Szóhangulat Egy sereg zenei mozgalom, pél­dául az „éneklő ifjúság” is innen indult, mondja a dékánhelyettes, a hatvanas éveket rendszeres ifjú­sági hangversenyek jellemezték, mert az utánpótlást is fontosnak tartották. A jelenlegi Magyaror­szág területén Pécsett nyitotta meg kapuit az első polgári zeneis­kola még Mária Terézia korában, vidéken itt mutatták be először Kodály Psalmus Hungaricusát az ötvenes években, és ehhez meg­volt a zenét hagyományosan sze­rető közönség és civil kurázsi is! Kircsi úgy véli, a zenei életet szer­vező Antal Györgyöt kellene meg­kérdezni - feldolgozni mindazt, amit erről az időszakról tud -, ő végiggürcölte ezeket az évtizede­ket, és rendkívül sok történeti ér­tékű információval szolgálhat a már ugyancsak idős Várnagy Vik­tor is. A zenei pezsgéshez járult az Eck Imre nevével fémjelzett balett, és a lakosság számához mérten mindig itt volt a legtöbb hangversenybérletes is. Pécs von­zotta a neves zenészeket, Kircsi Lászlót irigyelték is szakmabeli kollégái Miskolcon, amikor 1960- ban ide került. A rendszerváltást Pécs már profi zenei intézményhálózattal élte meg - a szakirányú tanárkép­zés mellett zeneművészeti főisko­lával, számos koncerthellyel, ze­nei matinékkal a Csontváry Mú­zeumban, nemzetközi rangú kó­rusokkal. Mindezek mögött szí­nes, eleven múlt áll, egyebek közt az Antal György vezette Liszt Fe­renc Kórus tevékenységével, vagy a Gellér B. István képzőművész kertjében rendezett 1974-es zenei happeninggel. Bekövetkezett-e - szükségsze­rűen - törés a rendszerváltás után? Természetesen igen, hisz a bányáknak még sikk volt kultú­rát csinálni és pártfeladat. Ami­kor az ideológiai támasz meg­szűnik, és a pénz elkezd az érté­kén'mozogni, a változást a kö­zönség sínyli meg a legjobban. A gondolkodásnak kellett váltania nagyon gyorsan, hisz a párttól már nem lehetett elvárni, hogy elküldje hozzánk tájolni Szvjatoszlav Richtert... És a ze­neiskolák is megsínylették, de ez nem az oktatás színvonalában, hanem romló feltételekben je­lentkezett. A lelkes amatőrmoz­galom érzett ebből a legkeveseb­bet, amely nem várt ellenszolgál­tatást. Egy Volán Kórus, egy Me­csek Kórus vagy a Pécsi Vasutas Koncert-fúvószenekar. De ma már Filharmónia Kht. van, amelynek bevételt kell produkál­nia. A „piaci” átrendeződés kezd egyensúlyi helyzetbe kerülni, fel- éleszthetők lesznek a zenei kur­zusok. A túlságosan tagolt, atomi­zált, s így a hatalom számára el­lenőrizhetőbb kari struktúra át­szervezése Ormos Mária vezetése alatt az egyetemen is megkezdő­dött. Pedig csak akkor érdemli meg az „universitas” nevet, ha minél több tudományterületet fel­ölel a hallgatók számára is átjár- hatóan. Ami az akkreditációt ille­ti, a képzőművészet a mesterisko­la létrehozásával, a DLA-képzés - „szabad művészetek doktora” - bevezetésével előbb kapcsolt, mint a zene, de már a pécsi Bár­dos Lajos Zeneiskolai Tanárképző Intézet is csatlakozott a Művésze­ti Karhoz, amely így sokszínű hangszeres képzéssel gazdago­dott. A karon néhány éve társa­dalmi igényeket kielégítő, és azok változásaira is reagáló zeneokta­tás zajlik, ahol tanárként minden­ki jól érezheti magát a bőrében - mondja a dékánhelyettes. Akad­tak ugyan olyanok, akik a rend­szerváltás után is „felsőbb utasí­tásra” vártak, de ma már az itt ta­nítók önálló, alkotó tanárok, akik tudják, mit akarnak átadni tanít­ványaiknak. Friss diplomás zene­tanáraik legalább három állás kö­zül választhatnak, de rangjuk-hí- rük van az országhatárokon kívül is. Ősztől például kínai diák fog zongorázni tanulni náluk. BÓKAR. 11 Szinte minden szó jelentés- tartalma kiegészül, együtt jár valamilyen érzelemmel, amely kellemes vagy kelle­metlen hatást kelt. A nyelv­tan és a stilisztika ezt neve­zi szóhangulatnak. A tudomány rendszerezi a forrá­sait. Eredhet a szó fogalmi tartal­mából (bölcső - koporsó), akusz­tikai (hangzásbeli) hatásából (dalol - krákog), alaki megszer­kesztettségéből (iddogál - iszik), használatuk társadalmi rétegé­ből (röntgenfelvétel, vágat, atom­csönd, markecol). Népekhez, he­lyekhez, történelmi korokhoz kapcsolódik (fjord, gyaur, kopja). Kapcsolódhat a szó magyar vagy idegen voltához (géniusz - szel­lem, csoport - klikk, váltóőr - bakter), újszerűségéhez (turkáló, túri, hempergő). A szóhangulat mint a nyelvi valóság, a szó szerves része a nyelv használója számára azzal a kötelezettséggel jár, hogy a szó­választás műveletében erre is fi­gyelnie kell, vagyis a nyelvi meg­nyilatkozásainak érzelmi hatás tekintetében is pontosan meg kell felelnie mondanivalónk ár­nyalatainak. Naponta tapasztal­juk az elhangzó és az írott nyelv­ben egyaránt a pozitív és a nega­tív hangulati hatás fölcserélését. Beszámolóban hangzott el: „Föl­keresett egy idős asszonyt, akiről nem rítt le a jólét.” A lerí valaki­ről valami kifejezés helyesen és stílusosan csak hátrányos, kedve­zőtlen tulajdonsággal kapcsolat­ban használható. „Lerítt róla a napi gondok okozta elkeseredés, szegénység.” Rosszalló hangulatúvá vált szükségtelenül egy minisztériu­mi tisztviselőnek ez a kijelentése: „Nem akarunk versenyezni sen­kikkel.” A senki főnevesített használata ugyanis - főként töb­bes számban - rosszalló hatású. „Örömmel adunk hírt a hagyo­mányok ápolásának elharapózá- sáról” - szólt a tudósítás. Vala­mely káros jelentés (fertőzés, tűz, bűnözés) kapcsolódik han­gulati szempontból ehhez a szó­hoz. Használata itt, ebben az összefüggésben stílustalan. A semleges hangulatú elterjed ige illik ide, vagy valamelyik rokon értelmű megfelelője (meghono­sodik, meggyökerezik, elszapo­rodik, tért hódít, és így tovább. Egy másik tudósítás szerint „Az elnök nem mulasztotta el szóvá tenni a verseny sikereit.” Az igé­nyes beszélőnek, írónak tudnia illik, hogy szóvá tenni csak káros jelenséget lehet. Végezetül idézzük emlékeze­tünkbe Kosztolányi Ilona című versét, vagy Juhász Gyula Anna- költeményeit, amelyek művészi módon, meggyőzően bizonyítják a szóhangulat megtapasztalható valóságát. Rónai Béla A sok sikert aratott Kodály kórus fotó: tóth László Szembeszállva az ördöggel Nők, férfiak, egy gyermekkori szerelem és egy házasság - tökéletes táptalaj valakinek, aki csupán egy férfi, de „ör­dögien” ismeri az embereket. Az ÚjReneszánsz Színház társulata Molnár Ferenc „Az Ördög” című darabját mutat­ja be Pécsett. A dráma (vagy ha tetszik, vígjá­ték) egy nőről szól, aki szembe­száll az ördöggel. Pedig a sötét­ség fejedelmének a kedvenc idő­töltése az olyan játék, amelyben a hús-vér szereplők érzelmeivel szórakozhat. A mese (vagy nem is annyira mese) a felszított szenvedélyek és a józan ész küzdelméről, s az elnyomással szembenálló szabad akaratról szól. Molnár Ferenc maga is jól értett az emberek leikéhez, a szórakoztató helyzetekhez, szellemes stílusa, vígjátéki hely­zetei több művét tették világhí­rűvé. A darabot az ÚjReneszánsz Színház vendégelőadásában lát­hatja a közönség, a pécsi Dante Café kertjében, július 7-én, este 8 órakor. Ésőnap 8-án lesz. Érde­kesség, hogy az előadást nem­csak magyarul, hanem, ha igény van rá, angol nyelven is előad­ják. A pécsi bemutatón a magyar változatot tekinthetik meg a né­zők. A nem szokványos társulat­nak csak két állandó tagja van, az alapítók: Trömböczky Péter rendező, és a Pécsről elszárma­zott Fejes Rita. A többiek előadá­sokra szerződnek hozzájuk, a Nemzeti Színházból, az Új Szín­házból, a volt Független Szín­padból. A csapatban Nyári Detti a másik pécsi, ők Ritával 1989­ben kezdték el a színjátszást Moravetz Leventénél, majd az Egyetemi Színpadon léptek fel. A mostani, hatszereplős előadás­ban az ördögöt Zák György, Jo­lánt, a női főszereplőt pedig Fe­jes Rita alakítja. Ő egyébként azt mondja szín­házuk céljáról, hogy szeretné­nek minél szélesebb nézőréteg­nek játszani izgalmas, érthető darabokat, amelyek pozitív érté­keket, erkölcsi mondanivalót is hordoznak, és segítik a néző­ket egy boldogabb, etikusabb élet megteremtésében. Tapasz­talataik szerint az ilyen előadá­sok igencsak kivesztek a színhá­zak műsorkínálatából. Az Új Reneszánsz Színház al­kotói mindannyian úgy gondol­ják: a művészeteknek újra fele­lősséget kell vállalniuk az embe­rekért. H. I. OY. Eszéki képek .Tegnap délután az Eszéki Fotó­klub tárlatát nyitotta meg Pé­csett, a Pécsi Rádió Emeletgalé­riájában Slavko Milas, a Horvát Rádió eszéki igazgatója. A ben­sőséges hangulatú kis bemuta­tóhely művészeti vezetője, Tám László fotóművész el­mondta: működésük néhány éve alatt ez már a 11. kiállítá­suk, ezúttal pedig 10 művész közel 30 alkotását mutatják be. Az eszékiek a Mecseki Fotó­klubbal is kapcsolatban állnak, az együttműködés korábbi évekből datálódik. A galéria eddig is helyet kí­vánt adni a lokális értékeknek, az évi 3-4 bemutatóval pedig a média művészetpártoló felada­tának is meg kívántak felelni. E mostam válogatás 3 hónapig lát­ható, a látogatók az intézmény nyitva tartási idejében tekinthe­tik meg a képeket. __________________HOPMiK i. OY. Damir Tomas lírai hangulatú felvételeivel mutatkozik be a pécsi kiállításon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents