Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)

2000-06-16 / 163. szám

Ill 2000. Június 16., péntek HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Gimis álmok, egyszerű kivitelben Évente több, mint 250 gimnazista döbben rá Baranyában, hogy vége az iskolá­nak, de a tanulmányi eredmények nem elegendők a felsőfokú továbbtanulás­hoz. Egyben a felnőtté válás, az önállósodás ideje is ez, a pályaválasztásé. A je­lek szerint a többség ebből csak annyit érez meg, hogy a végső döntést megelő­zendő igyekszik egy-két év haladékot szerezni. Ami a jövőképet illeti, általáno­san az a nézet, hogy a lányok csak barátot szeretnének, férjet nem, 200 ezer fo­rintos havi bruttó az elfogadható fizetés, ha pedig dolgozni is kell érte, akkor azt legfeljebb saját otthonukban tudják elképzelni. A gimnáziumokat sokáig úgy kezelték, hogy zsákutca azoknak, akiknek nem sikerül in­nen felsőfokú iskolába eljutni. Napjainkra a végzősök körülbelül 50-70 százaléka főisko­lán, egyetemen folytatja, míg egyötödük ele­ve be sem adja a felvételi lapot, inkább vala­milyen szakképzést választanak. Jó néhány szakma például csak érettségi után szerezhe­tő meg. A gimik is beszállnak a továbbkép­zésbe, s a tanulók mindinkább úgy dönte­nek, régi iskolájukban ráhúznak még egy-két évet. Az elmondások szerint azonban ennek elsősorban az az oka, hogy a diáktársak még egy kicsit együtt akarnak maradni, s az újabb évek haladékot nyújtanak a végleges választás előtt. Dolgozni legfeljebb 5-10 gye­rek megy el iskolánként rögtön a suli után.- Már amikor idejöttem, akkor is tudtam, nem akarok továbbtanulni. Vállalkozó apám és eladó anyukám szerette volna ha valami­lyen főiskolára megyek, de nekem elég volt. Szerintem diploma nélkül is nagyon jól lehet boldogulni az életben. Határozott célom nincs a továbbiakra, de még egy évet marad­nék itt a gimiben a barátnőmmel, a 13. évfo­lyam mérlegképes könyvelői tanfolyamát el­végezve - erősít meg a fentiekben Betti. A barátnő, Erika is pécsi. Apja vállalkozó, édesanyja az egészségügyben dolgozik.- Jobb lett volna annak idején valami ke­reskedelmi szakközépiskolába menni - véle­kedik. Most marad a könyvelői tanfolyam, két év múlva pedig a vállalkozások pénzügyi elszámolása következhet.- Szeretnék hamar függetien lenni, önálló­an élni, de férjhez menni nem fogok - sorolja távlati terveit Betti. - Öt év múlva saját lakást szeretnék, s otthon dolgozni, havi 150-200 , ezer forintot keresve. Ezzel úgy ellennék.- Ennyiből összejön 4-5 év alatt egy lakás?- Nem, de ki az ebben az országban, aki fiatalként önerőből teremti meg az otthonát? Erika nem zárkózik el a férjhezmeneteltől, de csak 5-10 év múlva tervezi, s mint mond­ni a további jövőről. Alapjaiban ez a könyve­lői munka sem érdekel. Csak nyelvet szeret­nék tanulni, majd külföldre menni, esetleg valami vállalkozásba kezdem, ami összekap­csolható a gyakori utazással. Amikor az ideáiról kérdezem, megjegyzi, hogy nem szokott öt évre előre tervezni, de ami biztos: feleség nem kell. Dani, ahogy lezserül ledobja magát a székbe, rögtön jelzi, félvállról veszi a világot. Édesapjává él, aki tornatanár és sportmene­dzser. A fiú pedig aktív focista egy NB III-as csapatban.- A sportból is meg le­het élni, a csapatban töb­ben is 100 ezer forint kö­rüli alappal rendelkeznek, s arra meccsenként jócs­kán jöhet még pluszpéftz. Amíg én a fociból fenntar­tom magam, apámnak nem kell rám költenie, ezt a pénzt félre teheti, és idő­vel összejöhet a lakás. A sport területén fogok dolgozni, de nem ta­nárként, inkább mint edző. Aztán még az is bejöhet, hogy találok egy gazdag csajt, aki­nek van lakása. ja, az sem lenne baj, ha az álomlovag egy la­kássá érkezne.- Három évig még biztosan a szüleimmel fogok lakni. Vállalkozó nem leszek, mert az induláshoz szerintem milliók kellenek. Gyer­meket szeretnék 25 évesen, így addigra szük­ségem lesz jó állásra. Férjhez én sem akarok menni, maximum együtt élni váakivel. Tamás szülei művészemberek.- Háadékként kezelem az egy esztendőt, amit az iskolá szakirányú képzés nyújt, hi­szen ennyivel később kell véglegesen dönte­Gaál Tibor, a Kodáy Gimnázium igazga­tója (első képünkön) úgy látja, hogy a meg­változott felvételi rendszer sokat segített a va- cilláó diákoknak. Eszerint a gyerek akár­hány felsőoktatási intézményt beírhat a to­vábbtanulási lapjáa, s így nő azoknak az aránya, akik váamivel megpróbálkoznak. Az első helyekre átáában irreális elképzelések kerülnek, de a sorszám növekedésével a va­lós, a képességnek és az eredményeknek megfelelő irányok is bekerülnek. Persze előfordá az is, hogy váaki az érettségi után tudatosan hagy ki egy-két évet. Szilvia kifejezetten jó ta­nuló benyomását kelü. A határozottságában nem is kell csalatkozni.- Nem mondtam le a továbbtanulásról, csak most végigjárok egy fel­készítő tagozatot a Mű­vészeti Szakközépisko­lában, mert karvezető szeretnék lenni, s ehhez a gimnáziumában nem kaptam elegendő ala­pot. Tisztán látja azt is, hogyan él majd 6-8 év múlva.- Énektanárként vagy énekkarvezetőként dolgozom, s a férjem is hasonló érdeklődési körű lesz. Mindig erre az útra készültem a gimi alatt, bár tudom, hogy ez a pálya csak néhány kiváltságos tehetségnek kínál jó anyagi megélhetést. Pontos elképzelési vannak Elődnek is, aki Erdélyből, Gyergyószentmiklósról érkezett Pécsre.- Otthon anyagi nehézségek miatt még az is megkérdőjeleződött, hogy egyáltalán le­érettségizhetek. Segítségemre sietett egy is­merős pécsi család, így itt befejezhettem a gimnáziumot. Erdélyben is tovább lehet ta­nulni bármilyen pályán, ezzel nem lett volna gond, s úgy gondolom, hogy a képességem­mel sem - állítja határozottan. Hogyan to­vább? - Az még sok mindentől függ. A cé­lom egyértelmű, kutató szeretnék lenni, mik­robiológus vagy genetikus. Valószínűleg mégis inkább orvosira járok majd otthon, mert anyagilag ez a pálya jobb kiindulást je­lent. Ezt is várhatóan a pécsiek fogják támo­gatni, de ha itt folytatnám az orvosit, akkor évente 1 millióba kerülne. Persze dolgozom is majd mellette, számítástechnikából a szö­vegszerkesztéstől a táblázatkezelésig min­dent megtanultam. Hogy mi lesz 10 év múl­va? Nem a pénz érdekel, abban az országban dolgozom majd, ahol a tanultakat jobban ki­teljesíthetem, s előbb-utóbb a kutatói vonalra kerülhetek. Csilla viszont sajnálja a gimiben „eltéko- zolt” négy esztendőt.- Már az általános után is kereskedelmi szakiskolába kívánkoztam, de a nevelőszüle- im nem akarták, hogy az éjszakában dolgoz­zak. Ha most netán nem sikerül az érettségi, akkor mégis azt végzem el. Tisztában vagyok a képességeimmel, nem célom a főiskola. Egyébként sem kedvelem a papírmunkát. Az embereket szeretem kiszolgálni, foglalkozni velük. Minél előbb önállósulni akarok, két- három évig itthon dolgozni vendéglátósként, egy nyelvet megtanulni, de a távlati célom a külföldi munka. Kezdetben bébiszitterként, aztán egy nagy hajón felszolgálóként. Ha be­jön, és sok pénzt szednék össze 5-10 év alatt, akkor is kint maradnék, végleg. Csirke Ernő (második képünkön), az Apá­czai Gimnázium igazgatója arról számol be, hogy a gimnáziumok szerepe az utóbbi években alapvetően átalakult. A cél kettős, egyrészt felsőfokú iskolába történő továbbta­nulásra készít fel, másrészt érettségi utáni szakma tanulására. Az Apáczai humánszer­vező, szociális munkás képzéssel foglalkozik az érettségit követően, és sokan éppen azért választják ezt, mert külföldre készülnek, a nyelvtanulás mellett a bébiszitterkedéshez pedig jó esélyt adnak az itt tanult gondozási, kommunikációs, szervezői alapok.- A gimnáziumok többségében és gyakor­latilag az összes baranyai szakközép- és szakiskolában indulnak érettségi után szakmát adó 1-2 éves tanfolyamok, de a felsőfokra nem jutó gimna­zisták általában ott marad­nak az alma mater speciá­lis tagozatán - mondja Czuczor József, a Munka­ügyi Központ osztályveze­tője. Pedig jó néhány kur­zusra a jelentkezés kifeje­zetten érettségihez kötött. Összegzésül hozzáteszi:- Az idén várhatóan 250 végzős gimnazis­ta érkezik a megyéből szakképzésekre, tan­folyamokra. Az érettségizettek elhelyezkedé­si aránya 70 százalékos a képzés befejezése után, 20 százalékkal magasabb mint a többi­eké. Köszönhetően annak, hogy a gimnázi­umnak négy főértéke van: tanulási technikát ad, alapműveltséget, alapszintű nyelvképzést és az innen kikerülők önállóbban gondol­kodnak. MÉSZÁROS B. ENDRE MÉSZÁROS ATTILA Pogányvilág rint Pogány is teljesen kiesik. Aminek több magyarázata is le­Elméláznék a hír fölött, ha nem a Dél-Dunántúlon élnék. Ha nem hallanám állandóan a régió és ezen belül természete­sen Baranya politikusaitól, kü­lönböző ágazatokat képviselő szakembereitől, hogy az egyet­len lehetséges első lépésünk az infrastruktúra fejlesztése. Más megfogalmazásban ez lehet a kitörési pont. A Mr pedig arról szól, hogy a Közlekedéstudományi Intézet kutatói szerint Dunántúlon csakis a Fejér megyei Börgöndön, illetve a Győr- Sopron-Moson megyd Péren lenne célszerű kiépíteni olyan regionális repülőtereket, ame­lyek alkalmasak nemzetközi já­ratok fogadására. Elsőként Taszár hiánya tűnt fel nekem. Ám elég egy kicsit visszagondol­ni a közelmúltra, s akkor rög­tön rájöhetünk, hogy a NATO ugyan felvülantotta itt egy ve­gyes használatú - katonai és polgári - repülőtér működteté­sét, ám az utóbbi időben erről már csend van. Vagyis - gondol­hatjuk ezt is-a NATO eldöntöt­te, hogy a dél-dunántúli Taszáron nem lehet polgári aeroport. Mint ahogy ezek sze­llet, például a kialakításához szükséges lobbierő hiánya, vagy az, hogy amilyen kis ország va­gyunk, s ezen belül amekkora déli régiója, minek annyi repü­lőtér? Ahova egyébként leszáll­hatnának az üzletemberek, tár­gyalópartnerek, turisták. Majd landolnak Börgöndön, kocsiba vágják magukat és röpke két­órás autózgatás után asztalhoz ülnek Pécsett. Mert az autóút is hosszú lesz, időben értve. Az említett intézet kutatói szerint 2015-ig a 8-ast kell átépíteni gyorsforgal­mú úttá, Szentgotthárdtól Veszprémig és Dunaújvárosig, az ott felépülő hídon át az Al­földre. A mi régiónk sehol. Le­het persze emiatt jogos sérelme­inket emlegetnünk, aránytalan vidékfejlesztési koncepcióra emlékeztetni, lehet saját - több­nyire jó érvekkel megalapozott - elképzeléseink megvalósulá­sára türelemmel várni. Meg kellene azonban nézni azt is: mit csináltak Péren és Börgöndön, hogy van az, hogy hozzánk nem jönnek és tőlünk nem indulnak új utak? Se égen, se földön, se a kutatóin­tézetben. KOZMA FERENC Vezérszurkolók Majdnem elmosolyodtam (rö­högő görcsöt kaptam) a hír hallatán, jelesül, hogy mára összehívták a hazai vezérszur­kolók első országos értekezle­tét Budapesten, ahol majd a Vezérszurkolók Országos Ta­nácsát is megválasztják. Hi­szen feltehetően arról van szó, hogy valaki bízik a hazai van­dálok átnevelésének, átformá­lásának lehetőségében. Abban, hogy akik a foci­meccsek ürügyén eleddig la­posra verték egymást, és egyéb­ként törtek-zúztak maguk kö­rül, megugratva a nyápicnak nem mondható rohamrendőrö­ket is, közös nyilatkozatban fogják majd elítélni korábbi tetteiket, végleg elássák majd a csatabárdokat, és eztán majd mindegyikük József Attila vagy Weöres Sándor kötettel a hóna alatt és egy szál fehér szegfűvel fog kimenni a Fradi-meccsre. Az összejövetel úgymond próbálkozás a balhék megelő­zésére. Amint az illetékes úr megfogalmazta, azt szeretnék elérni többek között, hogy a sportért rajongók számára nyugodt családi együttlétek helyszínei legyenek eztán a stadionok. Nem is volna rossz! Ám én úgy gondolom, hogy a nyu­godt családi együttlétek má­sutt keresendők, s csupán ar­ról van szó, hogy a labdarúgás napjainkban zajló nagy euró­pai seregszemléje kapcsán ne­künk is illik valamit tenni a foci égisze alatt, ha már se fo­cistánk, se bírónk vagy partjel­zőnk sem érdemesült arra, hogy kijusson Belgiumba-Hol- landiába, s ekként a hazai szurkolói kemény mag is távol maradt az eseményektől, nem tudja összemérni erejét példá­ul az angolokkal, s ugye, ne­héz volna kideríteni, hogy mi­re lehet képes a hazai bajnok­ság színvonalához szokott ve­zér-verekedő odakint a nem­zetközi porondon. De félre az iróniát! A balhés fiúk kongresszusát összehívók jó szándékában nem kételked­ve, csupán azt szeretném meg­kérdezni, hogy miként zajlik majd a Vezérszurkolók Orszá­gos Tanácsának megválasztá­sa? Titkos szavazással avagy nyílt bunyóban? S az kerül be a tanácsba, aki a végén állva marad? hetedik oldal HOLNAP Riport A szerzetes vezekel az éle­tért. A hatalom 1950-ben hatá­rozta el, hogy végképp véget vet a magyarországi szerze­tesrendeknek. Június 9-én éj­jel a határ menti kolostorok szerzeteseit és szerzetesnőit (összesen mintegy 2000 főt) hurcoltak tehemutókon kényszer-lakóhelyekre. Portré Bükkösdi László említi soro­zatában, hogy egy gyönyörű nyár eleji napon a Balo- kányba ment. Nem a fürdő­zés miatt, hanem mert arra gondolt, a park ideális hely a versírásra Akkoriban az in­diai versmérték érdekelte. Portré Mici néni egy élete Amikor a család egy régi-régi barátja - Mici néni akkor még messze nem volt néni - a pedagógusi pályát ajánlotta az egészségügy helyett, talán senki sem tudta: egy boldog érzésekkel teli életpálya kapuját nyitotta ki az ifjú hölgy előtt. Ez több mint fél évszázada volt.- Ritka kerek életút: onnan ké­szül nyugdíjba, ahol annak ide­jén a gyakorlati foglalkozásokat kezdte.- Közben azért sok-sok állo­más volt: Sásd, Komló, Bere- mend. Egyébként nem nyugdíjba készülök, mert 1987 óta nyugdí­jas vagyok, de most már végleg befejezem az óvodai munkát. Il­letve... Megbeszéltem a Miasszo­nyunk Női Kanonokrend óvodá­jában dolgozó kollégáimmal, hogy néha azért helyettesíthetek, ha erre szükség lesz.- Önről egy vizsgamunkát ké­szített egy egyetemista. Ebben azt írja: Mici néni az óvodásokat kis felnőtteknek tartja. Mert azok. Part­nerként kell őket kezelni. Látják, ér­zik, ha egy felnőtt pél­dául szomorú. Mindig megbe­széltem velük a gondom, és ők ezt értékelték. Éreztem is, hogy szeretnek. Minden esetben, ha beérek az óvodába, egész kis se­reg rohan felém. Egy ízben fel is löktek, eltörött a kezem. És jár a kis szájuk, csak beszélnek, csa­csognak, nem lehet rájuk nem figyelni.- Ez volt a viszony a két fiá­val is?- Nem egészen. Férjemmel minden időnket a munkának szenteltük, ezért mintha inkább a nagyszülők istápolták volna őket.- De most már unoka is van, és ugye a nagyszülők...- Nem, nem, következetesen szigorú nagymama vagyok! Na­gyon jó kis gyerek. A szereteten nyugvó szigort a kicsik érzik és elfogadják. Tudja, néha úgy ér­zem, mintha az Isten engem óvónőnek teremtett volna. De most félek, nehéz lesz a gyere­kek nélkül. Abbahagyni azon­ban akkor kell, amikor még vár­ják vissza az em­bert.- Számos elis­merést kapott hosszú pályafutá­sa során.- Van egy dossziém, ezekben összegyűjtöt­tem őket. De megmutatom az egyik számomra legkedvesebbet, egy kis óvodásomtól kapott okle­vél: „Mici néninek, végtelen türel­méért! Lévai Eszterke. 1996. má­jus 17.” MÉSZÁROS A. Kiss Antalné 1932-ben az ausztriai Neustiftben született. Elemi iskoláit Mitmvicán, Eszéken végezte, 1948 és 1951 között az ország akkor egyetlen ilyen intézetében, a Pécsi Állami Kisdedóm­ban tanult. Idén lesz 50 éve, hogy óvónőként dolgozik. Házas, fér­je szintén pedagógus. Pécsett élnek. Kä fiuk és egy unokájuk van. Felvételi hiányában Négyféle képzést választhatnak a gimnazisták érettségi után.- érettségihez kötött felvételis szakmai képzések (pl. orvosi műszerész)- gimnáziumok érettségi után szervezett tagozatai (pl. a könyv­viteli a Kodályban)- posztszekunderi képzés, mely átmeneti képesítést ad a fel­sőfok és a középfok között (többen budapesti speciális tago­zatokra jelentkeznek, pl. díszlettervező szakra)- a Baranyai Munkaügyi Központ tanfolyamai (100-nál na­gyobb a kínálat, melynek 30 százaléka az érettségihez kötött)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents