Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)

2000-06-11 / 159. szám

2000. Június 11. ★ ARCKÉP ★ 7 Nem mondom, hogy nem vagyunk gazdagok Esterházy Antal herceg szívesen gazdálkodna Magyarországon, ha az államtól földet bérelhetne Esterházy Antal hercegnek, vagy ahogy Ausztriában becézik, Trondynak még névjegye sincs. Kézzel szokta ráírni a nevét és német címét a kártyára. Amúgy magyar-osztrák-belga állampolgár, miközben német kastélyában él német feleségével és két gyerekével, de Ausztriában és Magyarországon mostanában több időt tölt. Hót nyelven beszól s dolgozott olasz és francia biztosítótársaságoknál, valamint egy amerikai konszernnél. A nagybátyja, Pál herceg, 11 éve halt meg, azóta ő a családfő. Az 1935-ös gazdacímtár szerint Magyar- ország legnagyobb földesura Pál volt 220 ezer holdas birtokával. Az Esterházyaknak valaha 560 ezer hektáros birtoka volt Magyarorszá­gon, Ausztriában, Szlovákiában és Horvátországban, amihez 21 kas­tély, 60 mezőváros és 414 falu tartozott. Az Esterházy család ma Is Burgenland legnagyobb földbirtokosa a maga 45 ezer hektárjával. VR: - Mi a dolga a családfőnek? Ma már nincs akkora szerepe, mint 1919 előtt, amikor kezelte a vagyont és a családtagok megélhetéséről is gondos­kodott, vagyis apanázst adott nekik. Nagybátyám, Pál herceg még így vezet­te a családot, de ő volt az utolsó. Most más idők járnak, négy éve három alapít­ványba vittük a 45 ezer hektáros Ester- házy-vagyont, s a legnagyobbat, az Eisentadtot magam vezetem. Ehhez tar­tozik többek között a kismartoni kas­tély a kastélyparkkal, 34 ezer hektárnyi szőlő, erdő és szántó. VR: - A hírek szerint az Esterházy család még mindig nagyon gazdag, bár a lapok becslései milliárdokkal térnek el. Nem mondom, hogy nem vagyunk gaz­dagok, de a földnek más a könyv szerin­ti és más a piaci értéke. Persze kérhetnék érte annyit, csak éppen vevőt nem talál­nék. Az iparvállalatoknál 6-12 százalé­kos profitot számolnak, a mezőgazda­ságban, s különösen az erdőgazdaság­ban ettől nagyon messze vagyunk. Az ' őseim, ha szükségük volt egy kis pénzre, kivágtak egy kis erdőt. Mi meg ötéves tervet készítünk, kutatjuk a jövőt, ho­gyan tovább. Régebben hat favágónk volt, ma egy sincs. Szerződtetjük őket, ha nagyobb kivágás van. A fa ma nem nagy üzlet, az iparból viszont kimarad­tunk. Pedig jó volna most egy fűrész­üzem, de nincs 18 millió márkánk, hogy akár egy közepes üzemet vegyünk. Ilyen összegeket nem tudok kiadni. Azelőtt jól működött, hogy mi csak termeltük, más meg feldolgozta. Finnországból viszont olyan olcsón érkezik a fa, hogy ha nem állunk össze fakitermelők, akkor a döm­pingár mindenkit bajba sodorhat. Pedig értékes fáink vannak, fenyő, bükk és tölgy, ami jó alapanyagnak számít a bútorgyártásban. A tűzifa eddig haszon­talan dolog volt, hiszen lassan mindenki gázzal fűt. Ám most ez is változik, hi­szen beindítjuk a kísérleti távfűtést, s ha Kismartonban beválik, akkor a tartomá­nyi kormány másutt is támogatná. A burgenlandi pincészetünk ugyancsak szépen jövedelmez, pedig csak most fut­tatjuk fel igazán. Kékfrankost és burgun­dit palackozunk, valamint pezsgőt. Mindegyik üvegen feltüntetjük: „Ester­házy Pincegazdaság, Eisenstadt.” Eddig csak Ausztriában ismerték az emblémát, most Németországba és Angliába is szál­lítunk. Ez nagy befektetés volt, de most már 120-150 ezer palackot meg- t töltünk. VR: - Amikor májusban Euró- pa-napot rendeztek a kismar­toni kastélyban, a fogadáson A magam is megkóstolhattam a borait, de ön mintha a Villányi Kékfrankost íz­lelgette volna. A sajátomat már jól isme­rem, a villányit viszont nagyon szeretem. Egyébként egy helybe­li, tehát kismartoni ter­melő fiát tettem meg főborásznak, aki két évig Burgundiában tanul­ta a mesterséget, és rengeteg ötlete van. Most az ő kezében vagyunk. A fehérbo­runk már most sokkal jobb, a vörösnek kell még három év. Egyébként most már snapsszal is foglalkozunk. VR: - Nagy sikere volt a csirke­combevéssel is, amit azután vette a kezébe, hogy Monspart Sarolta táj- futó-világbajnoknő megjegyezte, kíváncsi lenne rá, a herceg úr hogy eszi a csirkét villa nélkül.- Na, ja, nem kell mindig olyan komoly­nak lenni, és hát én is szeretem a csir­két! amit a jó magyar emberek mindig is kézzel ettek. VR: - Hogy tekintenek egyébként Ausztriában a nagybirtokosokra?- Nem vagyunk túl sokan, hiszen Tirol­ban vagy Stájerországban, vagyis a hegyvidéken legfeljebb 300-400 hektá­ros birtokok vannak. Az biztos, hogy a századelőn elátkozták a nagybirtokoso­kat^ ß talán máig sem szűnt meg az irigység. A nagybátyám kerülte is a nyil­vánosságot, a feltűnést, sose nyilatko­zott újságoknak. Természetesen ma­napság a nemesi családok nem kapnak akkora szerepet, mint a régi századok­ban, a nagybirtokoknak viszont ismét reneszánszuk van. A kisbirtokosok ugyanis nem életképesebbek többé. A kisparasztok kénytelenek elhagyni a földet, és beköltöznek a városba. Né­metországban már nem is lehet 100 hektárnál kisebb földterületet tartani, s talán hamarosan 200 hektárnál húzzák meg a határt. VR: - Ön viszont nem kerüli a‘ref­lektorfényt, sőt az utóbbi években többször is idézte az osztrák saj­tó, hiszen azt ígérte, hogy Kis­marton Haydn-fesztiválja hama­rosan olyan híres lesz, mint a salzburgi Mozart-fesztivál.- Sok interjút adok, mert úgy gondo­lom, hogy most egyenesen szükséges a fellépés, hadd tudják meg, mit gon­dolunk a világról. A£ osztrákok » ’' , 4 í ugyanis sokat hallottak a régi nemesek­ről, de nagyon keveset tudnak az utó­dokról. Most már egyébként kezdenek elfogadni, szóba állnak velem, sőt még a politikai nézeteimre is kíváncsiak. Há­rom éve még nem így volt. Közszereplé­sem java persze kulturális misszió. A Haydn-fesztivál 11 éve fut, a burgenlandi önkormányzat kezdte el. Egyelőre csak szeretnénk, ha olyan híres lenne, mint a salzburgi, de még nem adtam fel. Liszt Ferenc-fesztivált is szeretnék, hiszen Liszt ott született a birtokon, sőt gyerek­korában is Doborján élt. Végül is az ala­pítvány nem képes csodákra, de néhány százezer schillinget áldozhatunk a mű­vészetekre, hiszen a családi hagyomá­nyokat is ápoljuk. Később szeretném bekapcsolni Fertődöt, Sopront és Kő­szeget is, tehát a fesztivált kiterjeszte­ném a határ túloldalára. A kismartoni kastély felét egyébként a burgenlandi önkormányzat bérli, a délnyugati szár­nyat viszont most újíttatjuk fel. Száz éve nem lakta senki, utoljára nagy­apám, Miklós herceg használta a múlt század kilencvenes éveiben. Szívesen laknék ott, de nehéz volna fürdőszobát és konyhát kialakítani. A kastély alapja ugyanis egy négyszögletes vízi vár, s a hét méter vastag falakon átvinni a vízve­zetéket és a csatornát nem gyerekjáték. VR: - Több fogadáson hallottam önt beszélni, mint az Osztrák-Magyar Jövőkutatási Alapítvány elnökét, s mondhatom lepipálta a politikusok többségét, hiszen tömören és érde­kesen beszélt az uniós problémák­ról is. Sose irigyelte meg Habsburg Ottó politikai pályafutását?- Többször felkértek már Magyarorszá­gon is politikai szereplésre, de mindig nemet mondtam. Nem érzem jól ma­gam a politikusok között, mert a legtöbb pártnak igazi programja sincs az ország javára. Nagyon fontos volna a középré­teg megerősítése, mert az 45 óta teljesen megsemmisült. És borzasztó nagy a sze­génység is, a nyugdíjasok nagyon rosz- szul élnek. Habsburg Ottót pedig nem irigylem, s azon sem csodálkozom, hogy a politikában ilyen sokra vitte. Ő lehetett volna a magyar király, tehát úgy is nevelték, s neki egyébként is kisugár­zása van. VR: - A kárpótlásról ön nemes egy­szerűséggel csak annyit szokott mondogatni, hogy marhaság.- Pál nagybátyámnak ’48-ig 129 ezer hektárja volt Magyarországon, s az öz­vegye kaphatott volna ötmillió forintot. Természetesen visszautasította. Pedig tőle nemcsak a birtokot vették el, ha­nem Mindszentyvel le is tartóztatták és ’56- ig börtönben ült. Azután telepedett le Svájcban, és élete végéig kerülte a nyilvánosságot. Sose be­szélt arról a nyolc évről. Olyan borzasztó lehetett, úgy megalázták, hogy még a családjának sem mesélt el semmit. Jó­magam az édesanyám után kaptam kétmillió forint értékű kárpótlási jegyet 300 hold tolnai föld után, de hogy a je­gyek még értéktelenek is, miközben a spekulánsok meggazdagodtak, ez minő­síthetetlen. VR: - Sok osztrák gazda feketén vesz mostanában jó magyar földeket, bár ha egyszer átlépjük az unió határát, a francia birtokos éppúgy vehet, mint a belga. Egy Esterházynak nem volna kedve újra hazatérni és gaz­dálkodni?- A kárpótlási sérelmek ellenére is élnék a lehetőséggel, ha az állam 50 vagy akár 99 évre bérbe adná a régi földjeinket. A régi nemesi családok többsége már nem óhajt visszajönni, de a Zichyek és a Draskovicsok ugyancsak érdeklődné­nek. Mi értünk hozzá, és az uniós kon­kurenciával szemben is állnánk a sarat. VR: - Hogy él ma egy Esterházy, mekkora például a cselédség a kas­télyban?- Csodálkozni fog, a családi kastély­ban nincs személyzet. A takarítónő kétszer jön havonta, és negyedéven­ként lemossa mind a 85 ablakot. No, az is eltart vagy három napig. A német állam kötelez bennünket, hogy fenn­tartsuk, karbantartsuk a kastélyt, amelynek csak egy emeletét lakjuk. Most van néhány üres szobánk, mert a 19 éves lányom Párizsban tanul, míg a 14 éves fiam Münchenben jár iskolá­ba. A kastély maga Ulm és Augsburg között valahol félúton van. Hajdan ko­lostornak használták, amikor is 1804- ben az egyik ősöm megvette, hogy megkapja a német birodalmi hercegi címet is. A kastélyhoz tartozó birtok sem nagy, 500 hektáros és a jövedel­mét fel is éljük. Van egy erdészmeste­rem, és a fenyőfáért jó árat lehet kap­ni, de idén akkora szélviharok voltak, hogy több mint 15 ezer köbméter fa hevert utána a földön. VR: - Ön a nagybátyját követte a csa­lád élén, s ha egyszer átadja majd a gazdálkodás irányítását, ki jön a sorban?- A fiamat szeretném majd bevezetni a gazdálkodás rejtelmeibe, de most még békén hagyom, hadd tanuljon. S neki talán még nem mondtam, de azt sze­retném, ha majd Angliában tanulna to­vább. III. Esterházy Pál diplomázott ott, s utána nagyon sok újítást beveze­tett a birtokainkon, többek között ő alapította á híres ozorai ménest is. VR: - A gyerekei beszélnek magyarul?- Sajnos nem. A lányom tett is emiatt szemrehányást, de a rendszerváltás előtt nem láttam értelmét. Egyébként se lett volna könnyű, hiszen az anyja bel­ga, a mostani feleségem pedig német, én meg akkoriban se töltöttem otthon túl sok időt. Dalia László Névjegy ““»"‘JKS n.S»ea»í..«f« )

Next

/
Thumbnails
Contents