Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)
2000-06-07 / 155. szám
-? M 2000. Június 7., szerda POLITIKAI VITAFÓRUM Új Dunántúu Napló -13. oldal Pécs a régió központja Ezen a héten csütörtökön Pécs és Eszék városainak képviselő-testületei együttes ülést tartanak. Ennek jelentősége nem a konkrét, az utak kérdésével összefüggő napirendi pont tartalmában keresendő. Annak fontossága a határon átnyúló regionális kapcsolatok szimbolizálásában van, hiszen Horvátország, Szlovénia, Olaszország északi régióival vdó bármiféle együttműködés a Dél-Dunántúlról Pécs városának meghatározó szerepe nélkül elképzelhetetlen. Ezt a vezető szerepet a múlttól, a város múltbéli közéleti szereplőitől kaptuk ajándékként. A mi felelősségünk tehát az, hogy a mindennapokban tegyük meg mindazt, ami a város vezető szerepét erősíti. Az ügyeskedés és a felületes munka a városi értelmiségi lét egyetlen területén sem engedhető meg. Ez nem gyorsítja, hanem gátolja a város kibontakozását. Elődeink Pécs városát az ország egyik meghatározó városává fejlesztették, de ez a megkérdőjelezhetetlen vezető szerep ugyanilyen szorgalmas és becsületes munkával őrizhető csak meg. Csak az ilyen módon megőrzött tekintély állítható az országhatáron is átnyúló regionális összefogás szolgálatába. Ez a munka a hétköznapok kihívásainak való szívós megfelelést jelenti. Ezért képviselői munkánk a törvényességnek való szigorú megfelelésen és megfeleltetésen, a városi-regionális érdekek és az itt élő családok érdekeinek odaadó szolgálatán, valamint a tényszerű, tiszta beszéden alapul. Munkánkat megkönnyíti, hogy a kormányprogrammal és a Széchenyi-terwel jól összecsúsztathatóak helyi elképzeléseink: főként az oktatás, a kis- és közepes vállalkozások támogatása, a tiszta és átlátható finanszírozású, a lakásmobilitást szolgáló városi lakásgazdálkodás, a turizmus fejlesztése és a környezeti kultúra megteremtése területén. A fentiekkel csupán érzékeltetni kívántuk, hogy városunk regionális vezető szerepéért folyamatosan kell ténykednünk. Ezzel azoknak üzenünk, akik azt gondolják, vagy azt sugallják, hogy a régió vezető városának címe nem a tradíciókon és az elvégzett munkán, hanem a felszínen érzékelhető kijelentéseken múlik, de azoknak is, akik vezetőkhöz nem méltó magatartásukkal veszélyeztetik Pécs város érdekeit, de ezt a felelősséget folyamatosan másokra kívánják hárítani. Mi a ránk rótt munkát időarányosan - bizonyára nem hiánytalanul -, de lelkiismeretesen elvégeztük. Ennek révén is sikerült eddig csaknem hárommilliárd forint körüli kormányzati támogatást hozni a városba, elsősorban az egészségügy, a kultúra, a közszolgáltatások és a közlekedés javítása érdekében. Körömi Attila Nagy Csaba Fidesz-MPP Fidesz-MPP országgyűlési képviselő frakcióvezető Ha hagyják... „A magyar nép csodát művelt! Külföldi segítség nélkül talpra állítottuk az országot a II. világháború után.” - írja dr. Südi Bertalan a Dunántúli Napló május 24-i számában. A főcím úgy lenne igaz: „A magyar nép csodát művelt volna, ha hagyják”. Sajnos, nem hagyták. Pedig nekünk aztán van gyakorlatunk egy porig lerombolt haza újjáépítésében. A II. világháború iszonyú pusztításai után eltökéltek voltunk, hogy felépítjük az országot. Szabad választás, demokrácia és a naiv hitünk, hogy most már végre szabadok vagyunk, erőt adott. De reményünk nem sokáig tartott. Az újjáépítés mindenekelőtt a gyárak újjáépítésével kezdődött, mert irdatlan nagy jóvátételi kötelezettségünk volt. A nyugatiak ugyan elengedték, de Jugoszlávia, Románia, Csehszlovákia és a Szovjetunió keményen bevasalta rajtunk. A „csoda” fázisaiban először államosítottak mindent, amit csak lehetett. Nem csak a nagyüzemeket, hanem kis műhelyeket, pékek sütödéjét is. A tulajdonosokat, mestereket, ha szerencséjük volt, meghagyták alkalmazottnak a volt tulajdonukban. Családi házak, lakások öt szobán túl államosítva lettek. Kisebb lakásokban is létrehozták a társbérletet (közös konyha, WC, fürdőszoba). Kialakult és egyre „izmosodott” a munkásosztály. Lelkesen énekelhettük, hogy „a munkásoké a jövő...”, de a jelen a szégyenletesen kevés munkabér volt. Még ebből a kevésből is elvettek egy havit a terv- és békekölcsönök jegyeztetésével. Igaz, a jegyzés nem volt kötelező, de aki nem jegyzett, kirúgták. És jöttek a vég nélküli munkaversenyek, vándorzászlók, oklevelek. Idézetek egykori újságokból: Sztálin - a sztahanovisták nagy tanítója. Egy másik épületes idézet: A Sztálin eivtárs iránti forró szeretet újabb nagyszerű jele a SZTÁLINI MŰSZAK. Na de most tessenek nagyon figyelni, mert Gerő a hídverő következik: Olyan különleges bevételi forrásaink vannak, amelyekkel a tőkés államok nem rendelkeznek. Hogyan teremtünk elő ötmilli- árd forint többletbevételt... Most jön egy „rázósabb” idézet: A nép ökle lesújtott a gyilkos ku- lákbandára. Talán a fenti hír lenne a „gazdasági csoda” kulcsa? Ezek a szerencsétlen ellenségnek, ku- láknak bélyegzett emberek ezrei csíkos rabruhában építették a lakótelepeket, a szocialista városokat. (Komlót is!) Hogy ez mi volt, rabszolgamunka, vagy csak egyszerű népnevelés? Szíveskedjenek eldönteni önök. Bangó Géza a Pécs-Baranyai 56-os Szövetség szóvivője I Unióra van szükség Az MDNP VI. Országos Küldöttgyűlése újra Pusztai Erzsébetet választotta meg elnöknek. A 10 tagú elnökség tagja lett többek között Bőd Péter Ákos, Kónya Imre, Kulin Ferenc, Raskó György, Szabó Tamás, Zsigmond Attila. A Magyar Demokrata Néppárt a polgári oldal többi pártjával - egymás szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása alapján - kezdettől fogva szoros együttműködésre törekedett. Az MDNP VI. Országos Küldöttgyűlése megelégedéssel állapítja meg, hogy ez a törekvés találkozott a Magyar Demokrata Fórum és a Vállalkozók Pártja hasonló törekvésével. Ennek eredményeképpen az elmúlt időszakban a három párt együttműködése egyre szorosabbá vált. A közös rendezvények sikere, az időközi választásokon a három párt által közösen állított képviselőjelöltekre leadott szavazatok száma, továbbá a három párt összefogását a közvélemény előtt megjelenítő MDF népszerűségének növekedése bizonyítja, hogy a választó- polgárok nagyra értékelik és támogatják a pártok összefogását. A vitathatatlan eredmények továbbvitelének és az együttműködés fejlesztésének igénye, valamint a Fidesz és a Kisgazdapárt által megfogalmazott fenntartások arra késztetnek bennünket, hogy egyértelművé tegyük álláspontunkat a Magyar Demokrata Fórummal és a Vállalkozók Pártjával kialakított együttműködés jövőjéről: í. Továbblépésre, egyértelmű szervezeti keretek kialakítására, a magyar politikai struktúrában eddig ismeretlen, új politikai minőség , létrehozására: unióra van szükség. 2. Az unió szuverén pártok demokratikus döntésével, a résztvevő pártok egyenjogúsága alapján létrehozott, elkülönült struktúrával rendelkező szervezet. Az uniót alkotó pártok megőrzik szervezeti integritásukat és önállóságukat, de egyes fontos döntések az unió hatáskörébe tartoznak és az unió indul a választásokon. 3. Az unió egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül a polgári oldal része, az Antall József nevével megjelölhető politikai értékrend alapján áll, s az antalli politikai magatartást követi. 4. Az unió nyitott az antalli értékrendet magukénak valló és az egyenjogúság elvét elfogadó pártok felé, és készen áll a választási együttműködésre a polgári oldal többi pártjával. Staub Ernő Csodavárás A sajátos Horn Gyula-i történelmi tudat szerint „az MSZP . megalapítói voltak a rendszerváltás fő szervezői”. A lángoló, tűzszínű zászló egykori lobogtatói ma 1989 folytonosságában látják felemelkedésünk útját. Itt megkopott vezetőik - ügyesen szervezett média-tálalásban - Londonban „pihenhetett” utolsó kormányfőjüket csempészik visz- sza a könnyen felejtő tömeg tudatába. Ő lenne talán a megváltó? A csoda, a pragmatikus közgazdász, aki szembe mert szállni Grósz-szal, s néhány kommunista kövülettel, most végre itthon van. „Nem lehet egy országot blöffök és ígérgetések alapján vezetni”. Ők ugyan megtették hajdan, most mégis e jelmondattal indul harcba. Rajzoljuk kerekebbre ennek az általa alapított utódpártot is elhagyó, „függetlenként” a demokratikus parlamentbe bevonuló, most megtért fiúnak a képét. Pályája 1981-től az MSZMP KB gazdasági osztályával fonódott ösz- sze, s egészen a gazdasági ügyekért felelős KB titkári posztig vitte. A közben bekövetkezett gazdasági összeomlás tette elkerülhetetlenné a rendszerváltoztatást. Németh Miklós 1987-ben még a lenini útra esküdött, 1989- ben pedig, a háború utáni magyarországi kommunista fordulat jelentőségét a kereszténység 1000 évvel ezelőtti felvételéhez mérte. Emlékezzünk a valutánkat külföldre áramoltató, kormánya által levezényelt Gorenje-turizmusra és használtautó-importra, a Tungsram-gyár elkótyavetyélésére. Miniszterelnökségét éppúgy jellemzik a folytatódó titkos megfigyelések, mint a végjáték pánikszerű iratmegsemmisítései, s az MSZMP összes ingatlanát az MSZP-nek juttató határozat. Teljesítménye csúcspontjaként, parlamenti segédlettel tette lehetővé a „mi kutyánk kölykeinek”, például megannyi tsz-elnöknek és szocialista gyárigazgatónak a közvagyon magánosítását. Várhatunk-e mindezek után csodát a nagy privatizátortól? Aligha. Ássuk csak elő a korabeli dokumentumokat, s frissítsük fel emlékezetünket! Schmidt Pál dr. Az MDF útja Az 1990-es választások megnyerésével az MDF-re hárult a rendszerváltoztatás előzetes illúziókkal terhes történelmi feladata. Az MDF és koalíciós partnerei által létrehozott kormány működésének első fél évétől előre nem jósolható ellenzéki pergőtűzbe került. A taxisblokádtól a Demokratikus Chartáig, a Nyilvá- nosság Klubtól a Tégy a gyűlölet ellen c. demonstráló összefogásokig elképesztő nyomás alatt működött. E nyomás mögött a kormányzó pártokét lényegesen meghaladó gazdasági és tömegbefolyásoló erők álltak. Ugyanakkor az MDF egy széles összefogáson alapuló konglomerátum volt. Soraiban az egykori MSZMP-sektől a radikális jobboldalig terjedő skálán az elmúlt évtizedek minden árnyalata megtalálható volt. Szerencsére olyan pártelnököt tudott választani Antall József személyében, aki miniszterelnökként egyéniségével, felkészültségével és egész személyiségével nemcsak győzelemre vezette az MDF-et, hanem mind kormányalakításra, mind kormányműködtetésre és a nagy változtatások vezénylésére egyaránt képesnek bizonyult. A Kisgazdapárt belső szakadása következtében jelent meg a politikai közéletben a jobbról támadó radikális hangnem. Az MDF konglomerátum jellege - ma már kézenfekvőnek tűnik - csak hasonló következményekkel járhatott. A kiszakadó csoportosulás és főleg új pártként való megjelenése már a sorait bomlasztotta és az emiatt is fellángoló belső viták a jövő szempontjából is nyugtalanítóak voltak. Az MDF vezette koalíciós kormány ezzel két tűz közé került. Míg a baloldal sok más vád között demokráciaellenességgel és szélsőséges tendenciákkal vádolta, addig a jobbról érkező táma- dások-kritikák határozatlansággal, a szükséges keménység hiányával ostorozták. Az első pártszakadás 1994-re, a második, az 1996-os pedig 1998-ra előre vetítette az MDF sorsát. Ez utóbbit ismerte fel - legalábbis részben - az MDF, amikor a választási körzetek közel felében közös jelöltet állított a Fidesszel, ami jelentős tényezője lett a választási győzelemnek. Az MDF sajátos éthoszt képviselt és sugárzott. Az alapítók szellemisége párosulva és kiegészülve a hagyományos magyar történelemszemlélettel és általában a nemzeti hagyományok felértékelésével - négy évtized internacionalista-kozmopolita szellemi kényszerítései után - nagy ellenállások közepette is formálták a nemzet szellemi arculatát. Méltó helyre került 1956 emléke és a határon túli magyarokkal való törődés és kapcsolattartás. A keresztény értékek elismerése és hangoztatása az egyházak számára is új helyzetet teremtett. Radikálisan átalakult a jogrend, a gazdaság és annak tulajdonviszonyai, továbbá új törvények szabályozták az újrateremtett önkormányzatokat, az oktatás rendszerét, a szociális juttatások világát, a személyes szabadságjogok garanciális rendszerét stb. Talán ilyen távlatból is megállapítható, hatalmas feladatot hajtott végre az MDF vezette koalíció és az ún. úttörőmunka - megkockáztatom - más hasonló jellegű országokénál sikeresebb is volt. A Magyar Demokrata Fórum, már jóformán a pártalakulás kezdeti szakaszában történelmi feladatot kapott. A párt sem szervezetileg, sem minimálisan szükséges egységes nézetrendszer szempontjából éppen úgy nem készülhetett fel e feladatra, ahogy a közigazgatás, a rendőrség és általában az igazságszolgáltatás, a privatizációs szervezet és környezete, de főleg a másként szocializálódott lakosság sem. És külsőbelső okok kényszerítő hatására mégsem lehetett az ún. „araszoló rendszerváltoztatás” módszerét választani. E kormányzati metodika a későbbi kormányok számára termett gyümölcsöt. Az ellentétek szétfeszítették az MDF kereteit és legalább 4-5 új párt létesült soraiból. Az MDF azonban létezik, több mint ötszáz működő szervezete van és elutasít minden sugalmazott önfeladást. Az elmúlt évtized sokszor keserű tapasztalatai arra késztetik, hogy újrafogalmazza önmagát. Dr. Dávid Ibolya, az MDF elnöke PÁRTHÍREK A MIÉP mohácsi szervezete június 9-én, pénteken tartja következő taggyűlését 18 órai kezdettel a Batra székházban. PÁNEURÓPA-RENDEZVÉNY Pécsett. A Magyar Páneurópai Unió Pécsi Csoportja, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, Honvédelmi Minisztériuma és a Pécsi Német Kisebbségi Önkormányzat közreműködésével „Valóban biztosítja-e a NATO Magyar- ország védelmét?” címmel június 8-án 17 órakor Pécsett a Lenau- házban (Munkácsy M. u. 8.) nemzetközi fórumot tart. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. ■ Hogyan lettünk szegények? A szocializmus leváltásától azt vártuk, hogy az állami tulajdon helyébe magántulajdonon alapuló piacgazdaság lép, amely hatékonyabban működik, mint a tervgazdaság, ezért jobban fogunk élni. Ezzel szemben szegényebbek lettünk és rosszabbul élünk, mint a szocializmusban. Miközben kevés ember dúskál a javakban, a nagy többség elszegényedett. Talán ez is magyarázat arra, hogy a választásoktól a jogosultak több mint 40 százaléka távol marad. Pedig a kapitalizmus valóban hatékonyabb. A probléma gyökere abban rejlik, hogy a rendszerváltás óta alkalmazott gazdaságpolitika kárunkra alakította át a gazdaságot. Az egyik súlyos veszteségforrás a privatizáció. Ennek során az állam termelői vagyonának több mint fele eltűnt. Létrejött egy nemzetellenes, igazságtalan vagyoni szerkezet, amelyben a külföldiek részesedése döntő mértékű. A belföldi kis- és középvállalkozásokra alapozva nem alakulhatott ki erős tőkés réteg. A gazdaság hatékonysága sem javult érzékelhető mértékben, a külföldiek ugyanis kiviszik az eredményt, a belföldi tulajdonosok nagy része pedig nem ért a vagyon hatékony működtetéséhez. Térségünkben Magyarországra érkezett be a legtöbb külföldi tőke. Ennek ellenére nálunk a legmagasabb az infláció és a munka- nélküliség, béreinket csak a lengyelek múlják alul. Vagyis azok a gazdaságok, amelyek kevesebb külföldi tőkét engedtek be, jobban jártak. A külföldiek alig fizetnek adót, a foglalkoztatáshoz csekély mértékben járulnak hozzá, a külkereskedelmi mérleg deficitjének ők az okozói, magyar beszállítókat kis mértékben igényelnek, hozzáadott értékük aránya jóval alacsonyabb az átlagnál, korszerű technológiát és vezetési stílust sem igazán sugároznak működésükkel. Ezek az eredmények nem támasztják alá a túlméretezett külföldi működő tőkebevonás indokoltságát és értelmét. Az uralkodó gazdaságpolitika a legnagyobb kárt a termelő ágazatok szétverésével okozta. A tönkrement, bezárt üzemek, a termelés visszaesése, a munkanélküliség ékes bizonyíték minderre. Ezzel azonban még nincs vége a kártevésnek. Hiszen a termelés fenntartásához, a kutatáshoz, fejlesztéshez, beruházáshoz sem tudnak a vállalkozók forráshoz jutni. A megvalósuló gazdaságpolitika legfőképpen a multik, a globalizáció érdekeit szolgálja, melynek nem része gazdasági megerősödésünk, ami a szabadság és önállóság alapját biztosíthatná. A beígért szociális piacgazdaság helyett embertelen vadkapitalizmust hoztak létre. Régen katonai úton gyarmatosították az országokat, népeket, ma a pénz hatalmával teszik ugyanezt. Ezt a folyamatot hívják globalizációnak, néhány példa jól illusztrálja kártevését: a GDP visz- szaesése, a mesterségesen gerjesztett infláció, a magas kamatszint, a külföldi és belföldi eladósodás növesztése, párosulva uzsorakamat fizetésével, az adózás anomáliái a lakosság jövedelmének drasztikus átrendezését valósították meg egy szűk réteg javára és a lakosság kárára. A belső tőkekivonás a szegényektől a gazdagokhoz, a lakosságtól a gazdasági szervezetekhez, végső soron a belső tulajdonosoktól a külsőkhöz áramoltatja a megtermelt tőkét. A céltudatos pénzltivonást elősegítő pénzpolitika mellett a hitelek felhasználásának rossz hatékonysága is hozzájárul az ország elnyomorításához. Mándoki Andor a KDNP Szakértői Tanácsának elnöke t t 4
