Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)
2000-05-07 / 124. szám
2000. május 7. ★ ARCKÉP ★ 7 Hiába járt ugyanakkor a jogi egyetemre, mint a Fidesz vezetői, és hiába volt ott a Bibó-kollé- gium alapításánál, Borókai Gábor más úton járt. Igaz, rövid ideig jogászkodott, elcsábította az újságírás. A sportújságíró Borókai viszont a Reform szerkesztőjeként, majd első embereként már a politikába is beleásta magát, és egyre gyakoribb vendég volt Stumpf Istvánnál. A bennfentesek tehát meg sem lepődtek, amikor a koalíciós kormány egyik legbiztosabb pontja, vagyis találgatásmentes övezete épp a szóvivői poszt volt. Borókai azóta se bánta meg, s még eszébe sem jutott, hogy mi lesz majd, ha letelik a szóvivői ciklus. A barátaira viszont már nincs ideje, futni se jár már a szigetre, a diáklányok legfeljebb a Városligetben leshetik meg, amint nekivág a hat kilométeres távnak. Az idő nem számít, mégis bosszankodik, hogy 80-90 másodpercet lassult magához képest. Borókai Gábor: AZ A DOLGOM, HOGY w w TÁJÉKOZOTT LEGYEK- Hajdan azok győztek, akik rábeszélték, hogy vállalja el a szóvivői állást, s miután a családja is bólogatott, a felesége nem nagyon reklamálhat, ha tízkor ér haza.- Mostanában néha már 9 órakor hazaérek, ám olykor még Így is csúnyán néz rám a feleségem. Sokat nélkülöznek, bár tudhatták, amikor igent mondtam, hogy nem leszek otthon gyakori vacsoravendég. Egyszer akartam tíz percet spórolni, vagyis előbbb hazaérni, el is lopták a szolgálati autómat.- S amikor végre hazaér, mire kerít még időt?- Annyi erőm mindig v’an, hogy megkérdezzem, mi történt a családban. Pihentetőül pedig angol szövegeket nézegetek, fordítgatok...- Kötelező nyelvleckék vannak a kormányban?- Nem, nem írattak be tanfolyamra, magamtól folytattam a soha abba nem hagyható nyelv- tanulást, van egy beszélgetőtársam és egy kiváló könyvem a modern Angliáról. Politika, sajtó, gazdaság, vagyis épp arról szólnak a szövegek, ami engem érdekel. Persze megnézem a tévés hírműsorokat és elolvasom a napi sajtót. Végül is ez a dolgom, hogy tájékozott legyek.- Miután vannak közös ismerőseink, tudom, hogy kicsit elhanyagolta a barátait.- Nem is próbálok tagadni. Még a két jóbarátommal is lazult a kapcsolatom, a régi kollégáimmal sincs időm találkozni. Egyszer elígérkeztem egy disznóvágásra, de arra se tudtam elmenni, így azóta már nem is merek megbeszélni semmit. Csoda, hogy futni még ráérek, bár a Margitszigetre se jutok ki, be kell érnem a lakásunkhoz közeli Városligettel.- Állítólag még mindig jó időket fut.- Már nem hordok. stoppert, mióta tudom, hogy 80-90 másodperccel rosszabb időt futok, mint amikor sportoltam.- Olvastam, hogy Juhász Judit, az Antall- kormány egykori szóvivője azt tanácsolta, inkább három mondattal kevesebbet mondjon, mint egy szóval többet. Sose szólja el magát?- Tudok magamra, meg a kormánytitkokra vigyázni. Ha viszont nem titkos az információ, akkor elmondom, sőt megpróbálom megmagyarázni. Sok volt nálunk is a felesleges félelem. Amikor tervezték a szóvivői pulpitust, még azt is megnézték, hol van a legközelebbi ajtó, hogy gyorsan lehessen távozni. Ehhez képest többnyire még utána is itt maradok, s szűkebb körben beszélgetünk. Egyébként pedig lehet, hogy vannak kínos kérdések, de akkor azokat nem nekem teszik fel. Inkább kínos kommentárokat szoktam olvasni.- A miniszterek mennyire bízzák rá magukat a szóvivőre, vagy csak mi hisszük, hogy többen közülük ki nem állhatják a nyilvánosságot?- Nem hiszem, hogy ez a kormány zárkózot- tabb lenne, mint az elődei. És azt se mondhatnám, hogy megnehezítik a dolgomat. Van, aki tanácsot kér tőlem, és van, akitől én kérek tanácsot. Egyébként pedig az a miniszter, aki nem kedveli a nyilvánosságot, szóvivőt tart. A többiek beérik sajtófőnökkel, akinek gyakran csak az a dolga, Névjegy Született: Budapest, 1961. január 24. Tanulmányai: ÉLTE állam és jogtudományi kar Pályája: 1985-1995 Népsport; gyakornok, munkatárs, rovatvezető-helyettes, rovatvezető, szerkesztő 1995-96: Új Magyarország, főmunkatárs 1996-98: Reform: lapszerkesztő, főszerkesztőhelyettes, főszerkesztő 1998: kormányszóvivő 1999: politikai államtitkár Családja: nős. Felesége: Vajdovits Éva ügyész gyermekei: Élóra (19), Fanni (13), Bence (9). Hobbija: a munka hogy megbeszél egy időpontot az újságírókkal, mikor találkozhatnak a miniszterrrel. Matolcsy György, Katona Kálmán és Gógl Árpád különösen fontosnak tartja, hogy jól tolmácsoljam a témákat, velük még a hangsúlyokat is megbeszéljük, és ők szoktak tőlem is tanácsot kérni, hogy érdemes egy témát kivinni a nyilvánosság elé. Egyébként már a kormányüléseken megfogalmazok magamban néhány kérdést és természetesen a válaszokat is. Nos, igazán ebben segít az újságíró múltam, hogy ültem néhány évig a túloldalon is. Persze, ha otthon nem olvasnám el az előterjesztéseket, nem biztos, hogy érteném, ki mi mellett érvel.- Zavar persze még egy ilyen kiváló piárérzékű kormányban is támad. A pénzügy- miniszter 40 ezer forintos minimálbért emlegetett, a gazdasági miniszter viszont kicsit meglepődött, s azt mondta, hogy ezt még át kell számolni. Vagy ez is a koreográfiához tartozott, tesztelték a népet, mint az átkosban, amikor kiszivárogtatták az áremeléseket?- Igen, ez olyan lehetett, csak nem áremelésről, hanem béremelésről szólt. Egyébként pedig azt az előterjesztést akkor még nem tárgyalta a kormány, s persze mindenki másképp közelített a témához. A pénzügynek nem feladata a közvélemény-kutatás, nem is vizsgálták a társadalmi hatását, ők kalkuláltak. Azóta pedig úgy tűnik, hogy nem is számoltak rosszul.- Két év eltelt, gondolt már rá, hogy mi lesz majd azután, vagyis hova költözik a parlamentből?- Még nem készítettem leltárt. Míg nem ér véget az itteni munkám, csak erre koncentrálok. A Reformnál se arról álmodoztam, hogy milyen jó kormányszóvivő lennék, mert más dolgom volt. Akkor sportújságíróként beletanultam a politikába. Sokat segített Stumpf István, aki akkor a Századvég politikai iskolát igazgatta.- Ebből is tudhatjuk, hogy nem egy fejvadász cég találta meg két lapzárta között, s a kapcsolatuk is különleges lehet, hiszen mindketten a politikán túlról érkeztek.- Stumpf a közvetlen főnököm, ha úgy tetszik a munkaadóm. Tanított az egyetemen, s ahogy már említettem, később sem szakadt meg a kapcsolatunk. Ha nagy politikai interjúra készültem, mindig megkérdeztem, sőt egy ideig rovata is volt a Reformban. Hasonlóan gondolkodunk és másként éljük meg a történéseket, mint a profi politikus, aki kezdettől benne van-a darálóban. A mi helyzetünk, vagy legalábbis az enyém, mert hát helyette nem beszélhetek, kényelmesebb, mint aki ’90-ben lett politikus. Ők sok mindent megéltek, főleg ellenzéki oldalon, és ezeket a tapasztalatokat nem lehet kihagyni a reakcióikból. Én sokkal megértőbb vagyok, bizonyos döntésekre több empátiával tekintek...- Az empátia valóban hiánycikk a politikai fronton, sikerül néha lebeszélnie a koalíciós politikusokat, hogy csípőből tüzeljenek?- Többször próbáltam türelemre inteni őket és néha meg is fogadták. Persze könnyű nekem, aki újságíró voltam és tudom, hogyan működik a sajtó. Ámbátor az is megtörténhet, hogy csak elodázzuk azt, ami úgyis megtörténik. Egyszer, amikor Kövér Lászlót megtámadta az SZDSZ, azonnal sajtótájékoztatót akart összehívni, de lebeszéltem róla. A támadások viszont nem szűntek meg, s ezek után a parlamentben robbant ki egy nagyon éles vita.- Ezek szerint még nem adta fel, ha még olyan öntörvényű személyiségnek is megpróbál tanácsot adni, mint az ex-titokügyi miniszter.- Kövér sokkal őszintébb, mint általában a politikusok. Ami a szívén, az a száján. Márpedig nem mindig jó kimondani a gondolatainkat.- Mielőtt eldőlt, hogy egyesítik a Magyar Nemzetet és a Napi Magyarországot, megkérdezték a véleményét? Nem a szóvivőt, hanem a volt főszerkesztőt.- Nem. Szóvivőként nincs is véleményém, ex- újságíróként persze van. Nem szabad mesterségesen életben tartani lapokat, s a másik nagy kérdés, hogy a piac elfogad-e egy efféle huszárvágást. Azt hiszem, a tulajdonosok helyzetértékelése jó volt.- A miniszterelnök két évfolyammal lejjebb járta a jogi egyetemet, most viszont ő a nagyfőnök. Riporterként valószínűleg csak kellemes emlékei vannak róla...- Nem állítanám, hogy könnyű ember. Nagyon határozott. Nehezen és aprólékos munkával lehet befolyásolni. Nem szívesen mondom, hiszen a beosztottja vagyok, élvezetes vele dolgozni. Bajorországban például tartott egy előadást a magyar gazdaságról, ami korrekt volt, de semmi több. Ám amikor utána papír nélkül válaszolt a kérdésekre, olyan mélységeket, összefüggéseket tárt fel, s mindezt adatokkal egészítette ki, hogy lehengerelte a jelenlévőket. Nem ismerek senkit, aki ezt utánacsinálná.- Nagyon kerek volna az interjú, ha most hagynánk abba, de még mindig kíváncsi vagyok, hogy kinek az invitálását fogadná el, ha lelép a szóvivői pulpitusról. Állítólag a diplomáciai karrierre nem mondana nemet. Lehet, hogy ezért tanul angolul?- Nem, angolból nem vagyok tökéletes persze másban sem, s a tanulással ezen próbálok javítan. A diplomáciai pálya pedig eszembe se jutott, viszont az asztrológusom mondta, hogy vagy diplomata leszek majd vagy egy nemzetközi sportszervezetben fogok dolgozni. És miután az első jóslata már bejött, hiszen fél évvel korábban azt állította, hogy ’98 nyarán szoros kapcsolatba kerülök a politikával, kicsit gondolkodóba estem. Meglepődni már nincs miért, hiszen jogásznak készültem és újságíró lettem. Most meg a parlamentben van az asztalom. Dalia László
