Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)
2000-05-06 / 123. szám
\ I mwm 2000. MAjus 6., szombat HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Naplö - 7. oldal hetedik oldal Kukorica karácsonyra Babarcszőlős Isten háta mögötti településnek tűnik. Ahogy a helybeliek mondják: bevezető útja ugyan van, de kivezető nincs. Az egykor szép házak egy része düledezik, vagy már össze is dőlt. A szegénység kézzelfogható, vannak, akik karácsonyra kukoricát, húsvétra pedig üres nokedlit ehettek csak. Erre telt. Azt meséli Kőszegi János, a helybeli Lungo Drom elnöke (kis képünkön), hogy a legutóbbi választáskor többen ajánlották a cigányoknak, hogy menjenek vissza Indiába. Be is húzott az egyik hangoskodónak mindjárt, pedig amúgy nem verekedös fajta. Az önkormányzat ülésebe nemigen jutnak be, panaszolják, mert azokat egy-két szóval zártkörűvé nyilvánítják. A193 lakosból mindössze páran dolgoznak, a többi munkanélküli. Családi pótlékból, szociális segélyekből élnek, s ha itt a szezonja - márpedig most itt van - csigagyűjtésből. A falu lakóinak 70 százaléka ebből tengődik, ha kedvez az időjárás, 10-15 kilót is megszednek fejenként egy nap alatt; most hatvan forintért veszik át kilóját.- Az önkormányzat működése sok kívánnivalót hagy maga után, még azt sem tudják, mit is tartalmaz az idei költségvetés, nem számolt be róla senki - panaszolja Kőszegi Sándor, az Együtt a Cigányságért Érdekvédelmi Szervezet elnöke. Ami viszont jól működik, mondják, az a kisebbségi önkormányzat, illetve a cigány civil szervezet. Van számítógépük, nyomtatójuk, tavaly pályázaton is nyertek, melynek eredményeként vetőmagot, palántát, vegyszert osztottak 17 család részére, idén azonban mindez nem sikerült. így aztán ott vannak a kertek parlagon, nincs pénz a vetésre. Az elmúlt évben olyan nagy volt az elégedetlenség az önkormányzat ellen, hogy rendőrségi engedéllyel tüntetést is szerveztek. A tüntetés véletlenszerűen egybeesett a mise időpontjával, így akik ellen a tüntetés irányult, mind benn voltak a templomban. Többek között azért elégedetlenkedtek, mert az önkormányzat minden segélyt befagyasztott, se karácsonykor, se húsvét- kor nem kaptak a rászorulók semmit. Sok gyerek nem jut a szalántai iskolában ebédhez, mert nem tudják befizetni a szülők, nincs miből. Volt olyan kisiskolás, akit a tanárnő sajnált meg, s felajánlotta a saját ebédjét. A rendszeres gyermekvédelmi támogatást nyárra visszatartják, állítják többen is, pedig ez törvénytelen. i Kucska István egy két küométerre fekvő tanyán él egyedül.- Nincs nekem semmi jövedelmem - mondja -, csak amit a két kezemmel meg tudok magamnak teremteni. De nincs miből megszántatnom azt a kis földet. Amikor a polgármester úrnak szóltam, hogy kellene egy kis segély, a sajátjából akart adni egy ötszázast. - Áldott komám -, mondom néki -, azt tartsd csak meg szegfűre! Ennek már egy éve, azóta szóba sem állok vele. Azt mondta nekem az egyik ülésen, hogy „Pista bátyám, maga 59 éves, magának nem jár semmi!” így nem tehetek mást, böngészem a csigát. Kőszegi János valamikor férfiszabó is volt, de ha kell, mondja, akár hullát is .szállít. Vannak tehenei, ő veszi át a csigákat, háza, bár egyelőre bepucolatlan, a falu egyik legnagyobb és legszebb épülete. Mutatja, hogy milyen állapotban vannak az önkormányzat melletti és vele szemben álló házak. Az egyik nagyon szép, torná- cos épület hátsó traktusa már összedőlt. Kiss Sándor frissen meszelt háza közvetlenül az önkormányzat mellett áll. A középső szoba, melyben egy tíz éve rokkant, magatehetetlen, idős nő fekszik, élet- veszélyes. Az erősen behajtó mennyezet középső gerendáját alá kellett dúcolni, de még így is bármikor beomolhat.- Kölcsönhöz sem tudok hozzájutni - panaszolja Sándor -, hiszen nincs munkám. A földemen már nő a gaz, nincs pénzem arra, hogy elvessek valamit - mutat az épület mögé. Pedig az igyekezet látszik: mindenhol rend van és tisztaság, de a szegénység nyomasztó. A néhány házzal odébb lévő gyönyörű tornácos házat már nem lakják, szép lassan tünedezik el belőle a használható építőanyag. Az utca túloldalán áll éppen egy busz. A „haláljárat” - magyarázzák, ez a busz szedi össze a környező falukból azokat, akik a garéi hulladéktárolóban vállaltak munkát. Lehőcz László házának nyomorúsága alulmúlhatatlan. Tizenhat hónapos gyermekét tíz hónappal ezelőtt a gyámügy elvette tőlük, azóta azt sem tudják kideríteni, hol is van. A kisebbségi önkormányzat tiltakozó aláírásokat gyűjtött emiatt, de semmi eredmény. Se anyasági segély, se gyes nem jár nekik. Négyen laknak a szo- ba-konyhás házban. A szobában árválkodik az ablak alatt a babakocsi, mellette egy nejlonzsákban liszt, abból sütnek olajban pogácsát, ha kenyérre vágynak. Lassacskán itt is leszakadni készül a gerenda. Karácsonykor kukoricát ettek, többre nem tellett, mint ahogyan nem telik ablaküvegre sem, így helyette fólia véd az ablakon becsapó esőtől.- Kértem a polgármestert, nézze meg, hogyan élünk. „Neked ez is jó” - válaszolta, de ide nem tette be a lábát - mondja Lehőcz László. A szomszéd házban egy hatgyermekes család él öt kiskorúval. A két helyiségből álló épület konyhájában is ágyak töltik ki a tér nagy részét, ez a fürdőszoba is akkor, amikor behozzák kintről a kádat. A nyomorúság ellenére is szépen iskoláztatják a gyerekeket, egy hivatásos katonának készül, egy ősztől középiskolába megy Pécsre. De a gyerekek iskolai étkeztetését nem képesek finanszírozni, csomagolni meg csak akkor tudnak, ha éppen telik rá; ha nem, hát nem. Volt olyan hónap, meséli Bogdán Józsefné, hogy villanyuk sem volt. Segélyt nem kapnak, az óvodába induló kislánynak kilóg az ujja a cipőből, nem telik újra, az iskolába indulónak is levált már a cipősarka. A tankönyvek támogatását az önkormányzat a felére csökkentette, így egészen biztos, hogy nem tudják kifizetni a könyveket május végéig, a több mint húszezer forintot. Illés József polgármesternek sok mindenről más a véleménye. Az ön- kormányzat nem kevés álláslehetőséget hirdetett már meg eddig, s hirdet meg folyamatosan, jó részüket a munkaügyi központ segítségével, a jelentkezők aránya azonban minden alkalommal igen csekély. Ráadásul azért kellett küzdeniük, hogy egyáltalán regisztráltassák magukat az emberek. Az önkormányzatnak szűkösek az anyagi lehetőségei, mondja, elsősorban a kötelező feladatoknak tesznek eleget, s fizetik a kötelező segélyeket is. Mutatja a névsort: májusban is több mint négyszázezer a kifizetések összege. A maradék pedig olyan kevés, hogy egyéb támogatásokra nemigen futja. Az önkormányzat szociális rendelete ugyanakkor kimondja, hogy a segélyezettnek mindent meg kell tennie sorsának jobbra fordulása érdekében: ez a feltétel pedig hol megvan, hol meg nincs. A rendszeres gyermekvédelmi támogatást havonta megkapják a rászorultak, de vannak olyanok, akik esetében maga az ön- kormányzat fizeti be az iskolának vagy az óvodának az összeget. Ez utóbbi körbe tartozók nyáron valóban nem kapnak pénzt, hiszen akkor nincs iskola, de az év végi elszámolásnál, ha van megtakarítás, azt minden esetben visszakapják. Az elmúlt évben ismertették a költségvetést, idén ez valóban elmaradt, ismeri be a polgármester, mert egy pályázat eredménye még nem érkezett be. A panaszok egy része azonban alaptalan, állítja Illés József. Kucska István ügyében azért nem sikerült eddig semmit elintézni, mert egyetlen irata sincs, így aztán a folyamatok lelassultak. A testület Bogdánék esetében befizette az iskolai elmaradás 50 százalékát, többet nem tudnak tenni. Lehőczék gyermeke súlyos szívbeteg, ezért Budapestre vitték, de az anya most is kapja a gyermekvédelmi támogatást. Az önkormányzat ülései pedig éppen akkor zártak, amikor személyes ügyeket tárgyalnak, például segélyezésekről. Bogdánék egy hónapos áramszünetét a Dédász sellyei üzemvezetője a „szabálytalan vételezéssel” magyarázza. Hogy ennek oka a technika iránti kíváncsiság, a szemfü- lesség, vagy éppen a rászorultság volt-e, annak megválaszolásához nem kell nagy fantázia. CSERI LÁSZLÓ A mennyezet bármikor a magatehetetlen idős asszonyra omolhat fotó: laufer i_ MÓCZÁR ZOLTÁN Flörtre készen Vége a céltalan, baditeremben, súlyzók között, a tévé brazil szappanoperái előtt, a cinema city termeiben ki-be ténfergés- sel eltöltött üres délutánoknak. A poros raktárak mélyéről egy- re-másra kerülnek elő az aszta- . lók, székek, napernyők, összeszűkül a pécsi belváros, sorra nyitnak a kerthelyiségek. Kívánatosán habzó pohár sörök - a korsónyi nedű felmelegszik, mire a végére ér az ember -, egészséget demonstráló rostos üdítők, hanyagul az asztalra vetett slusszkulcsok, homlokra tolt napszemüveg. A badipólók megmutatják a téli súlyzózás eredményét, a rövidnadrágokból ízlésesen szőrös lábszárak villannak elő. Megélénkül az utca forgataga is, fel-le korzóznak az érettségit és egyetemi vizsgákat koruk vagy szellemük miatt szerencsésen elkerülő lányok. A kor divatjának megfelelően már nem a boka villan ki, hanem a köldök andalító ringása ejti rabul a férfitekinteteket. (Hej, de sok apa, nagyapa tenyere viszket egy kiadós pofonért eme leplezetlenség miatt, de mit lehet tenni, új szelek fújnak.) Csukott szem persze nincsen, az orra biggyesztett napszemüveg azért jól rejti a kíváncsi, érdeklődő, tapogatózó pillantásokat. Védelmében ragyogóan fel lehet mérni a fenekek gömbölyűségét, a keblek ingerlékenységét és a szoláriumban eltöltött órák számát. A teszt ugyanakkor kétoldalú. Sokat elárul a pohár mellett heverő mobiltelefon márkája, a karóra, az aranylánc vastagsága a csuklón. Rutinosabbak már a kulcscsomó vastagságából vonnak le következtetéseket, a slusszkulcsról rögtön tudják, Trabanthoz vagy BMW-hez tartozik-e, talán még a kocsi korát illetően is csak egy-két évet tévednek. Tájékozatlan német nyugdíjas-csoportok állják el hébe-hóba a kilátást, a megcsörrenő telefonok rángatják néha vissza a valóságba a szemlélődőt, egy- egy harsány ismerős parolázá- sa fordítja el rövid pillanatokra a tekintetet. Ahogy a galamboknak nem érdekes, hova piszkítanak, úgy nem érdekes más ezekben a pillanatokban. PUCZ PÉTER _________________________ Ga garin kolléga Még kicsit verem a garast a fogamhoz, de aztán kitör a dőzsölés. Megyek világot látni! Na, nem holmi falusi turizmus, kulcsosházzal, mosdás a patak partján - bár annak is megvan a maga romantikája. Most más dimenziók vonzanak. Kirándulok egyet a világűrbe, kilépve a földi gondok nyomasztó súlya alól. A tervek szerint a Mir űrállomáson töltöm a vakációm egy részét, hogy utána Gagarin és Glenn urakat csak kollégaként emlegethessem, a többi űrrepülős úttörőt most nem is nevesítve. Nem tréfadolog ez, hiszen kevesebb, mint negyven évvel az első ember vezette űrhajó sikeres rajtja után már bárki, úri passzióból, pénzért lehet űrhajós. Semmilyen légi múlt nem szükséges hozzá. Elég, ha valaki hoz igazolást a hintáslegény- től, hogy ült már egy óriáskerékben, és nem törött el nála a mécses. Az sem baj, ha nem üli, mert korábban nem volt rá pénze szegénynek. Hát ide jutottunk! Eléggé törvényszerű, hogy Farkas Bertalan után húsz évvel én legyek a második magyar asztronauta. Hiszen, hogy mást ne mondjak, Gagarin, az első szovjet űrpilóta a nagy utazása után Komlóra is ellátogatott. Magam pedig már többször megfordultam a baranyai városban, tehát megvan a közös pont az életrajzunkban. Ha még időben végrehajtom az űrutazás fedőnevű hősies cselekedetet, akkor talán egy hatpárti megegyezés alapján köztársasági elnöknek is jelölhetnek. Hiszen aki ma Magyar- országon minden támasztott követelménynek meg szeretne felelni, annak minimum űrlénynek kellene lennie. Ha ugyanis van politikai múltja, akkor pártos, ha nincs, akkor földi léptékkel mérve súlytalan. Amennyiben fiatal, úgy tapasztalatlan, ám korosán meg az ifjonci hév hiányzik. Kisgazdaként bizonyára „torgyánista", ha nem „ista”, akkor poszt- kommunista-liberál-bolsevik- retrográd. Egyszóval alkalmatlan, mint én űrhajósnak. De az az előnyöm megvan, hogy pénzért legalább lehetek űrhajós, míg viszont nincs az a pénz, amiért köztársasági elnök lennék. Igaz, nem is hívott senki. Egy öregember emlékirataiból Tanácstalanok vagyunk hetedik oldal HÉTFŐN Riport A Whiskys-sztori (3.). A szökés története. „Na most én se kicsit, se nagyon nem akartam a talpam feldobni, ezért csak annyit mondtam, amikor az őr kinyitotta az ajtót: Cimbora, várlak a pokolban! Ezzel elindultam életem egyik legnagyobb kalandja felé. ” Portré Dr. Süttő László, aki tanácselnökből avanzsált Marcali polgármesterévé. „Elvileg tehát Fidesz-kompatibilis lennék, mert van három gyermekem, négy kerekem, három szobám. Csak éppen szigorúan mindig független ellenzékiként vagyok polgármester. ” Pali öt évvel fiatalabb nálam, s mert hasonlóképpen szereti a jó minőségű rozét, a belváros egyik pizzériának álcázott borozójában szoktunk találkozni egy kis nosztalgiázásra. Közös még bennünk, hogy ő is kétszer nősült. A minap is térülök, hogy a város pillanatnyilag legjobb rozéjából két decit magamba lényegítsek, látom, hogy Pali barátom maga alatt ül, a pohár mögött.- Zavarok? - kérdem.- Most mondjam, hogy igen?- Látom, hogy beszélni akarsz.- Jól látod.- Kezdj bele, Pál.- Tanácstalan vagyok. Segíts. Tudod a lányom iskolájában bevezették, hogy három késés egy igazolatlan óra, három igazolatlan óra egy rovó, harminc igazolatlan óra után automatikusan kirúgják a suliból. Már meséltem róla, hogy a lányom nagyon jól érzi magát ebben a gimiben. Eltanuló a mi fogalmainkkal. Osztályelső. Nyelvi versenyekre jár, angol nyelvű színjátszó fesztiválokra, az iskolakórussal külföldre, ahogy az manapság dukál. S most? Kaptam egy baromi hivatalos levelet az iskolától, tele volt bélyeggel, meg bélyegzővel, az osztályfőnökön kívül az igazgató is aláírta, aki egyébként nagyszerű ember, mondhatnám, a barátom... s ebben a levélben arról értesítenek, hogy büszkeségemnek három igazolatlan órája van, ezért osztályfőnöki megrovásban részesítik, s kérik „a szükséges intézkedések megtételét”. Most mondd, mi a francot intézkedjek?- Hm...- Ha otthon lehordom a gyereket, hogy miért késik az iskolából, nevetségessé válók. Ő ugyanis csak a családi hagyományokat folytatja. Az anyja, aki már nem gimnazista, hanem kandidátus, tanszékvezető egyetemi docens, régen úgy mondták volna: egyetemi magántanár, ma is elkésik minden alkalommal az első órájáról. Tudod, amikor vesztemre tanítottam őt az egyetemen, minden órára fél óra késéssel libegett be az óráimra. Ezért is néztem meg úgy magamnak. Igaz, alaposan megbüntettem e késésekért, de leszoktatni róla azóta sem tudtam. Ma is, ha végre beesünk a színház előcsarnokába, Simon Pista szól a nézőtéri felügyelőnek: Irénke! Szólj az ügyelőnek, kezdhetünk, megjöttek a Paliék!- Már megbocsáss - vetem közbe -, hogy büntetted meg a késésekért?- Hát feleségül vettem. De a lányommal nem tehetem ugyanezt.- Különben is - folytatja azt megengedik, hogy festett körmökkel, festett hajjal, kirúzsoz- va, pöndörített szempillákkal járjanak iskolába a tizenöt-tizenhat éves lányok. Mikor rászóltam bármelyikért a gyerekemre, kinevetett, „Jaj, apu, már csak te vagy ilyen maradi, már nem diáksapkában járunk, mint az ötvenes években, látnád a többi lányt!” Itt mindent lehet, mindent. Csak épp késni nem. Pedig esküszöm neked, volt, amikor azért késett le reggel egy buszt, mert még sminkelte magát egy kicsit, csakhogy én ne férjek be időben a fürdőszobába. Ha nem engednék, hogy föstött szemekkel üljenek az órán, nem késett volna el. Én tegyek intézkedéseket. Rúgják csak ki, majd odaadom ló- ápolónak... de annak csak örülne... Na, szólj már valamit!- Iszunk még egy deci rozét?- Józsi! Hozzál még egy fél liter rozét! Bükkösdi László v ) \
