Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)

2000-05-02 / 119. szám

2000. Május 2., kedd HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Az internet növeli az újságok prezstízsét A Pécsi Sajtóklub harmadik rendezvényén múlt pénteken a Népszabadság mun­katársait láttuk vendégül a Dunántúli Napló konferenciatermében. A valóban kötetlen beszélgetésen ezúttal Eötvös Pál, a lap elnök-főszerkesztője, Bacher Iván főmunkatárs, Uj Péter, a lap egykori munkatársa, ma állandó külsős szer­zője és Ungár Tamás, a Népszabadság pécsi tudósítója válaszolt lapunk és a meghívottak kérdéseire. A beszélgetés legérdekesebb részeit ezúttal is szerkesz­tett formában közöljük.- Hogy egy végtelenül egyszerű kérdéssel kezdjünk, hol tart ma a Népszabadság? Eötvös Pál: Az imént beszéltem a szer­kesztőséggel, úgyhogy pontos választ tudok adni. Éppen azt a hozzánk eljuttatott infor­mációt-ellenőrizzük, amely szerint a buda­pesti 2-es metró életveszélyes. Vigyázni kell az ilyen hírekkel, nehogy kiderüljön, csőbe akarják húzni a lapot. Ilyesmire az utóbbi időben nem egyszer volt példa, ezért az elő­vigyázatosság. De, hogy a tulajdonképpeni kérdésre is válaszoljak, a Népszabadság - bár ezzel aligha mondok újat - ma Magyar- ország legnagyobb példányszámú napilap­tolyos Pál: nagyon óvatosnak kellett lenni « j4. gyakorlatilag egyetlen igazi konkurencia te nélkül. Ez egyrészt egy nagyon kellemes helyzet, hiszen senki sem veszélyezteti a pi- ' act pozíciónkat, másrészt viszont kellemet- ■ • len is, mert nem vagyunk versenyre kény­szerítve. A többi országosan terjesztett bu­ci apesti napilap nyomtatott összpéldányszá- "• ma egyezik meg'a miénkkel, miközben a - veszteségeik együttesen egymilliárd forintra rúgnak. Zárójelben: ma ennyi a Népszabad- m $|géves nyeresége. Hozzá kell tegyem, ami­st« tora lap a rendszerváltás után átalakult, én nt§n erre a helyzetre számítottam, a nyuga­ti tapasztalatok alapján úgy véltem, a bul- ; várlapok mindenkit le fognak nyomni, és abszolút uralni fogják a piacot. Szerencsére ; ez nem így történt, ma összesen két bulvár­napilap van a piacon, de közel sem érik el zt az eladást, amitől valójában tartottam. . ■ Uj Péter január elseje óta nem a Nép- szabadság munkatársa, mivel immár főál­lásban szerkeszti a talán legnépszerűbb j magyar internetes lapot, az indexet. | Milyen sűrűn látnak téged a szerkesz- : tőségben? Uj Péter: Korábban sem láttak túlságosan \ gyakran, úgyhogy a helyzet nem sokat vál- jj| tozoft. Igaz, január elseje előtt azért még részt vettem a napi munkában, ma erre már • nem lennék képes. A rovatom, a Szerda megmaradt, és ha felkérnek, akkor adok | ezen kívül is anyagot. Nem véletlen, hogy bár nem vagyok a lap belső munkatársa, most mégis itt vagyok.- Nagyon sokszor tették föl azt a szörnyű kérdést, hogy Uj Péter azért kellett a Népsza­badságnak, hogy a Magyar Narancs olvasó­táborát megnyerje. U. R: Első éves matematika-fizika szakos hallgató voltam, amikor jelentkeztem a lap újságíró-stúdiójába. A Magyar Narancshoz annyi közöm volt, hogy egy ideig árultam, de egyáltalán nem olvastam. Szóval ben­nem semmi tudatosság nem munkált, hogy narancsosán írjak, egyedül az volt a fontos, hogy legyen a cikkekben humor. Jó, nyilván a bangladesi vonatkataszt­rófáról szóló tudósításban nem, de a legtöbben azért igen. E. R: Szá­momra egy­értelmű volt, hogy Péter kell a lapnak. Az első idő­szakban ren­geteg levelet kaptam, hogy mit ke­res ez a stílus a Népszabad­ságban, ezek egy részét meg is mutat­tam neki, de föl sem merült bennem, hogy visszakozzak. Az olvasó nehezen.szokja meg az újat, de ma már szerencsére ott tartunk, hogy egy­részt nem fordul elő, hogy Péterrel finomít­Még akkor is, ha futni megyek, a kocsiban ott van a telefon.- A kocsi körül futsz? U. T.: Nem, de kétszáz méteres körzeten kívül nem merészkedek, mert akkor már nem hallom meg a telefont. Ugyanakkor én a napi szerkesztőségi munkát már nem bír­nám, képtelen lennék arra, hogy egy szer­kesztőségben a nagy rohanásban vegyek föl vagy írjak anyagot. Szerintem szívinfarktust kapnék tíz perc után. A szerkesztőséget így havonta csak egyszer látom, amikor a fizeté­semért megyek Budapestre. 6 tatnom kelljen egy-két anyagát, másrészt szerdánként például az egyetemek mellett emelt példányszámot kérnek az árusok. Ez azt jelenti, hogy keresik a nevét, hogy miat­ta veszik meg a lapot. U, R: Nyilván szerdán volt a legalacso­nyabb a példányszám...- Szombatonként, amikor Bücher Iván van a lapban, hol rendelnek több példányt az árusok? Bacher Iván: Ilyenkor biztosan a hölgyek vásárolnak többet a Népszabadságból, mert úgy tu­dom, inkább ők szeretik olvasni az írásaimat. Amikor múltkor egy társaságban szóba került, hogy hol dolgozom, egy fiatal lány rög­tön az Uj Peti iránt érdeklődött, a férfiak viszont mindig azt mond­ják, hogy a feleségük milyen szí­vesen olvas engem. De a viccet félretéve, mi nem veszünk részt a napi munkában, pedig ez a lap azok miatt igazán olvasott, akiknek a nevét talán nem annyira keresik, viszont ők azok, akik naponta szállítják a híreket.- Mint például Ungár Tamás. Miből áll a vidéki tudósító élete? Ungár Tamás: Állandó készenlétből. A mobilom mindig be van kapcsolva, ha bár­milyen téma van, azonnal ugranom kell. Pécsi Sajtckiub Missis»«»»» hét őket egyik pillanatról a másikra leszok­tatni. A felmérések ráadásul azt mutatják, hogy az internet nem elsősorban a nyomta­tott, hanem inkább az elektronikus sajtó­nak, főként a televíziónak jelent konkuren­ciát,, a számítógép ebből az időből vesz el inkább. Péter persze, biztosan meg fog cáfolni. U. R: Franciaországban például az derült ki, hogy a politikai napilapok olvasottságá­nak csökkenése az internet elterje­dése óta megállt, sőt, enyhe növe­kedésnek indult. Ez azt jelenti, hogy az interneten vitázó, a politi­ka és a közélet iránt érdeklődő fia­talok egyre inkább a véleményfor­máló napilapokhoz nyúlnak. Az internet tehát inkább növeli a na­pilapok olvasottságát. Ráadásul azt is gondolom, hogy a legfonto­sabb napilapokkal az internet nem tud ver­senyezni. Más kérdés, hogy Magyarorszá­gon mennyire tragikus a hozzáférés, hiszen a háztartásoknak csupán két, két és fél szá­zalékában van internet. Igaz, információk szerint most van itt a nagy háztartási bumm, havonta nyolcezerrel nő az előfize­tők száma, úgyhogy valószínűleg rövid időn belül megtöbbszöröződik az elér­hetőség. LENDVAI DÁVID MÉSZÁROS ATTILA Lódarázs Valahol messze, fent mentek. Rendszerint éjszaka. Lehetett hallani a tompa dübörgést, ahogy közeledett, úgy vált mind erősebbé, betöltve az egész fekete égboltot, majd hal­kult el fokozatosan. A bere- mendiek többet tudnának mondani. Ezen a környéken húzták meg a pilóták a gáz­kart, gyorsítottak a harci sebes­ségre az amerikaiak, törték át a hangsebesség határát. Hátborzongató volt még enélkül is, itt, Pécs felett. Tud­tuk, még meg vannak pakolva precíziós bombákkal, rakéták­kal, valóságos erődök szálltak dél-délnyugat felé. S tudtuk azt is, amikor visszafelé repültek el felettünk, hogy e fegyverek egy része már nincs a gépeken. Kik haltak meg? Mi robbant fel? Mi dőlt össze? Ezek voltak a nátógépek. F-15, Lódarázs meg a többi. Hallgattam a nyugati kato­nai szakértők véleményét, hogy a ruszkik MiG-29-ese egészen kiváló harci repülő. Gyors, nagy tűzerejű, fordulékony, ha­tótávolsága minden igényt ki­elégít. Igazi, komoly ellenfele - mondták még akkor - a Mirage-nak, a Hurrican-nak. Üzent a napokban egy ameri­kai. Egy tábornok. Nagy máz­link volt - berzenkedett -, mert a Kecskemét felett őrjáratozó MiG-29-eseinket, ha véletlenül akkor a szerbek is felküldik ha­sonlógépeiket, azF-15-ösök úgy lelőtték volna, mint a pinty. Merthogy nem lehetett volna azonosítani, melyik ma­gyar, melyik szerb. Komoly lobbierő volt mindig a repülőgépipar. Udvaroltak már nekünk is franciák, své­dek, izraeliek, vegyünk már tő­lük egy kis árut. A magyar fél­nek persze a legkifizetődőbb a MiG-ek korszerűsítése lenne. Ám ekkor jön egy amerikai tá­bornoki egyenruhába bújt üz­letember. Már nem kell dicsérni a MiG-et, mert nem ellenfél. Amíg az volt, már csak azért is szerencsés elismerni jó tulaj­donságait, mert ki az a győz­tes, aki azzal dicsekszik, hogy leszedett egy ócskavasat. Most aztán tépelődhetünk. Vegyünk F-15-ösöket? Vagy lépjünk túl az ami tiszt csípé­sein, és üzenjük meg neki: szorgos méhecskeként indítson gyűjtést javunkra? Hogy legalább Lódarazsakat vehes­sünk. MÓCZÁW ZOLTÁN__________________________ Makacsnak lenni Vegyészkonferenciát fogok ösz- szehívni, ez már biztos. Nem a házilag barkácsolható, kutya ál­tal ki nem szagolható robbanó­anyag kérdése.lesz a középpont­ban, ennél sokkal súlyosabb csapást akarok mérni a nyugati fogyasztói társadalomra. Addig fogunk ülésezni, amíg létre nem hozzuk a kimoshatat- lan pörköltszaftot, a semmiben nem oldódó vörösborfoltot, a fe­hér damasztterítőhöz ragaszko­dó kávépacát. Akkor aztán vége lesz a bájcsevegésnek a mobi­lon, hogy „Képzeld el, áztatás nélkül is kijön!”, meg „Bioaktív, intelligens, takarékos”. Jó Búza Sanyink arcáról is lefonnyad a mosoly a spontán próbák során, és az összes reklámnéni ott fogja dühödten püfölni a mosópor- gyártók fejé, mert bóvlit sóztak a tisztes háziasszonyokra. De ezzel nem elégszünk meg! Kikísérletezzük a legmakacsabb fogkövet, a semmilyen fogkrém által le nem súrolható elszínező­dést, a soha ki nem simuló rán­cokat az arcra, az olyan szőmö- vesztőt, ami után kicsorbul még a gyémántbevonatú penge is, és minden hajszínező reménytele­nül vöröshagymaszínűre festi a hajat. Fokoznánk az üdítőkben a buborékmennyiséget, csak azért, hogy ha valaki egyhúzás- ra mosolygósán kiissza a fél üve­get, olyat böffentsen tőle, hogy Kínában még kétszer terítsék meg az asztalt. De még most sem állnánk meg! Kibővülve autós szakembe­rekkel, megkonstruálnánk a tuti élvezeteket adó gépkocsit, ami annyira király lenne, hogy az összes kábítószerdíler zokogva szórná a Tiszába az LSD-t, hero­int, marihuánát, morfiumot, vadkendert. A stimuláns anya­gok élvezete olyan messze lesz a vezetőülésben elterpeszkedés él­vezetétől, mint a Fradi focija a Manchesterétől. Az összes reklámszakember teljesen bele lenne esve a kétség­be, nagy nemzetközi bbbik fog­nának össze, hogy eltitkolják korszakalkotó felfedezésünket. Én meg otthon a karosszékben hangosan visítva a röhögéstől csapkodnám a combomat az összes reklámon. Igaz, eddig is jobbára ezt csináltam, csak az bántott, hogy annyi embertársa­mat sikerült palira venniük az intelligenciatomásztató brazil szappanoperák szüneteiben. hetedik oldal O L N A P ‘Riport A Whiskys-sztori (2.). Gyuri- cza Päer és Kardos Émő meg­S jelenés előtt álló riportkönyvé- '■ bői holnap Ambrus Attila J naplójának azt a részét olvas­ol hatják, ahol a Whiskys rabló úgy dönt: megszökik a Gyors- kosi utcából. Portré ’ Sokan csodálkoztak talán, amikor Bocz Gyula szobrász- művész „Csillagok" című kő­gömbje a villányi szobor­parkból a Hauni Sopiana Gépgyár nagykapuja elé ke­rült. Pedig semmi csoda sincs. Dieter Eppler érti és szereti a művészetet és támo­gat sok pécsi alkotót. Portré Várakozás a harmadik dátumra Személye aligha szakítható el a pécsi szállodatörténettől. Ő maga pedig nem akar elszakadni a sporttól. így aztán a Hotel Pátriában lévő szobájának vitrinjében egymást érik a versenyekről hozott kupák. Szinte mellékesen mondja: minden évben elnyerik a HungarHotels zárórendezvényén a díjakat.- Ez egy érdekes történet volt - meséli -, találkozásom a vendég­látással. 1956-ban szüleim, roko­naim úgy gondolták, jobb, ha Bu­dapestről lejövök Pécsre, nagyné­nijeimhez. , Egyik volt a Kisdebrecen - ma az Aranykacsa- tulajdonosa, másik, a mindenki által Piroska néninek ismert pedig az Olimpia vezetője. Ha akartam, ha nem, benne voltam a vendég­látás közepében.- De éppenséggel ki is léphetett volna.- Örülök, hogy a szakmában maradtam. Amikor a főiskolára jár­tam, klasszikusok oktattak. Gundel Fe­- Kell ahhoz valamilyen extra tu­lajdonság, hogy valaki jó vendéglá­tós legyen?- Nem feltétlenül, de feltétlenül a vendég szemüvegén át kell látnia a világot.- Akik között sok a háklis alak.- Sok türelem kell hozzájuk, de vannak közöttük kifejezetten segí­tőkészek is. rencre, Ró- zsahegyi Görgyre, a Royal igazga­tójára gondo­lok, vagy az azóta is szakmai példaképemnek tekintett Rózsa Miklósra, aki 24 évig volt a HungarHotels vezérigaz­gatója. Nagy nevek, nagy tudással. Varga Csaba 1944-ben Budapesten született, de családi gyökerei révén tüke pécsinek vallja magát. Budán érettségizett, a Vendéglátóipari Főiskola befejezése után a Nádorba jött. 27 évesen már szállodaigazgató. A Danubius Szállodalánc pécsi igazgatója. Felesége kirakatrendező, lánya tanár, fia vállalkozó.- Ön akár világszínvonalú ren­dezvényt tudna itt varázsolni, de érkezhetnek hozzá kultúrálatlan vendégek.- Ha szükség is van rá, csak fi­nom ráhatással szabad őket nevel­nünk.- Nem akarom kötni az ebet a karóhoz, de ehhez külön habitus kell.- Vagy időben elkapott, megfele­lő környezet. Nekem ebben volt szerencsém.- És volt - elődje szerint - szeren­csés éve is, 1972.- Kétszeresen. Kineveztek igaz­gatónak, megszü­letett a fiam.- A pécsi ősök között rézöntő, bányafűtő, mozdonyvezető, keres­kedő, és persze vendéglősök. A fiát nem szerette volna a szakmában tudni?- Még nincs kizárva. Van vénája hozzá, ügyesen süt-főz.- Három fontos dátumot emlí­tett.- 1976: a Pannónia megnyitása, 1988: a Palatínus megnyitása és vé­gül 2002: a Nádor újbóli megnyitá­sa. Ezt az utóbbi ajándékot kívá­nom magamnak, más semmit. MÉSZÁROS A. V- Szóba került az elején, hogy vigyázni kell az információkkal, nehogy „megvezes­sék” a lapot. Nem látszik annak a veszélye, hogy kifejezetten a lap lejáratása érdekében fals információkkal tömnék az újságírókat? E. R: Szerencsére egyetlen politikai erő gondolkodása sem olyan, hogy ezt meg akarja csinálni. Inkább politikai ellenfeleik ellen próbálnak meg ilyen módon fellépni. A lapnak persze kötelessége minden fontos információt nyilvánosságra hozni. Amikor ilyen szituáció adódik, azt kérdezem a mun­katársamtól, hogy a forrás hiteles-e. Ha az, leközöljük, még akkor is, ha.tudjuk, nem biztos, hogy feltétlenül igazat állít az, aki mondja. Ilyen helyzet alakult ki, amikor a legfőbb ügyész lemondott, és a lapot min­den oldalról tömték az információkkal. Na­gyon óvatosnak kellett lenni.- Talán föl sem lehetne jobb helyen tenni a kérdést. Mennyire osztjátok azt a nézetet, hogy az internet térhódításával befellegzik a nyomtatott lapoknak? E. R: Meg vagyok róla győződve, hogy teljesen nem fogja kiirtani az internet a nyomtatott sajtót, sem rövid, sem pedig hosszú távon. Hogy a szokásos érveket mondjam, a monitort nem lehet bevinni a fürdőkádba vagy a WC-be, az internetet nem lehet reggeli közben olvasni. Az embe­reknek szükségük van arra, hogy egy mate­rializálódott valami legyen a kezükben, ez Dedie eav'olvan szokás, amelyről alieha le-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents