Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)

2000-05-30 / 147. szám

2000. Május 30., kedd HATTER PORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal —-9i-lé-ir-i9x jIbi-Inc-iqt ,dd Boros Imre 2003-2005-ös uniós csatlakozást jósol Egy nappal a Phare-program tízéves jubileuma alkalmából rendezett budapesti nemzetközi konferencia után dr. Papp Lajos, a földművelésügyi miniszter ta­nácsadójának meghívására Pécsre látogatott Boros Imre (képünkön), a Phare- programokat felügyelő miniszter. Találkozott a PTE rektorával, az állam- és jog- tudományi kar, illetve a megyei FM-hivatal vezetőivel. Utazásának célja az EU- támogatási lehetőségek ismertetése volt.-xo-se; £ f M'-jbi:-19T 91':-éaí lül ÁS,.-90-lOíi- Egy áltized már alkalmas a mérleg meg­vonására. Úgy tűnik, az EU-források fel- használása, legalábbis egy időszakban, meglehetősen döcögött. Mennyi pénzt hasz­náltunk fel, és mennyit kaphattunk volna?- Magyarország az elmúlt tíz évben 1 milliárd 50 millió euró segélyt kapott, eny- nyi lett megítélve a különböző segélyprog­ramokra. Ennél lényegesen többet nem is kaphattunk volna, hiszen a Phare-büdzsé a 12 országra nagyjából ezt az arányt tette le­hetővé. Viszont megítélésem szerint ezt az összeget gyorsabban kellett volna felhasz­nálnunk. A mostani kormány nagy arányú lemaradást örökölt, körülbelül 300-350 mil­lió megítélt eurót nem költöttünk el. A fel- használásnak azonban határideje van, fennállt a veszély, hogy ezt a pénzt elve­szítjük. Ezért 1998 második fele, a múlt év eleje arra ment el, hogy a lemaradásokat behozzuk. Ez sikerült.- A lassúságon túl mi volt az oka ennek a 300-350 milliós lemaradásnak?- Egyrészt az, hogy az előző kormány szavai és tettei között nem volt összhang. Folyamatosan és erőteljesen hangsúlyozták a csatlakozás fontosságát, de a programok végrehajtása vontatott volt. Másrészt annak a négy évnek a fő témája nem az EU-csat- lakozás, hanem a privatizáció volt. Ez volt a kormány tetteinek fő mozgatórugója. Ők maguk is a privatizációt tekintették a siker­ágazatnak - amiről persze nekem árnyal­tabb a véleményem. Ezért a Phare kisebb figyelmet kapott. Volt még egy erős hátrál­tató tényező, éspedig az, hogy az EU- pénzekhez mindig kellett magyar kormány­zati pénzt is hozzáadni. A Bokros-csomag kiürítette a kasszánkat, sokat ártott az ügy­nek. .«6- - Mennyiben jelentenek esélyt az ország u9vo hátrányos helyzetű térségeinek, ezen belül cső ■ Dél-Dunántúlnak is az újonnan megnyíló v EU-segélyforrások?- Tulajdonképpen 1995-től voltak regio­nális Phare-programok. A következő évben duplázták az ezek fedezetére adott pénz, 1997-ben pedig megháromszorozták a for­rást, 15 millió euróra emel­ték - ám Magyarországon nem történt semmi a regio­nális Phare-kassza ürítése érdekében. Ezért a követke­ző két évben ehhez a for­ráshoz egy huncut vasat sem tett az EU, csak ez nem jött át a sajtón. Az EU majd­nem reménytelennek ítélte meg a magyarországi regionalitás kibontakozását. 1998 őszén azonban elfogadtuk a területfejlesztési tör­vényt, majd tavaly kisöpörtük az 1995-96- 97-es pénzeket. így jutott egy kísérleti prog­ram révén Dél-Dunáritúlra is 4 millió, majd 8 millió euró a következő évben. Az egyedi projektek lekötése, tenderezése eltart még egy ideig. Akik nyertek a pályázatokon, a pénzt meg fogják kapni.- Közben az EU szorgalmazza a határo­kon átnyúló regionális együttműködést. Nem szorítja ez háttérbe a tisztán hazai regioná­lis törekvéseket?- Nem szoríthatja hát­térbe. Örömhírrel szol­gálhatok, éppen egy he­te, kedden fogadták el a 2000-es Phare-t. Három alföldi régiónk mintegy 8-8 miihó euró támoga­tást kap. A magyar kor­mány, amikor a 2000-es Phare irányelveit elfo­gadtuk, megígérte, hogy ha az unió a hármat tá­mogatja, ő a másik né­gyet segíti, nagyjából ugyanekkora összeggel. Ebből tehát Dél-Dunán- túlé a társfinanszírozással együtt 2,5-3 mil­liárd forint. Vagyis újra generálódik a hazai regionalitás. Ami pedig a határon átnyúló együttműködést illeti, marad magyar-oszt­rák viszonylatban továbbra is az évi 17 mil­lió euró, a múlt évi Phare-ban megnyílt a magyar-szlovák együttműködés segítésére 2 millió, ez idén is megy tovább. 2000-ben a szlovén-magyar viszonylatra mintegy 2 millió euró jut, s remélem, a következő év­ben megnyílik a horvát-magyar együttmű­ködést segítő forrás is. Az utóbbi támogatá­sa természetesen Dél-Dunántúlt is érinti majd.- A helyben rendelkezésre álló szellemi kapacitás, felkészültség elegendő e folyama­tok felgyorsításához?- Van egy kis baj ezzel is. A „brüsszelképes” szellemi kapacitás kifej­lesztése lényegében csak az utóbbi két év­ben kapott lendületet. Éppen ez volt az egyetem vezetőivel a beszélgetésünk egyik lényeges pontja, mert elsősorban a jogi és a közgazdasági kar tudna katalizátor lenni a regionális programok megalkotásában, a prioritások meghatározásában, a kistérségi programok összehasonlításában. Közis­mert, hogy Nyugat-Európa a következő év­tizedekben bizonyos munkaerőkben nagy hiányokkal számolhat. Titkos anyagok ar­ról szólnak, hogy 2050-ig mintegy 50 millió fős többletmunkaerőre lehet szüksége. Ezen belül a nagyon magasan kvalifikált te­rületen is több százezerre. Ennek ismereté­ben megfelelő képzési programokat is ki le­hetne alakítani, közösen nyugat-európai ré­giókormányokkal. Szerepet vállalhat ebben is a Pécsi Tudományegyetem.- Az új források - Ispa, Sapard - a gazda­sági szerkezet, mi több, ezen keresztül a gondolkodásmód átalakítását célozzák.- Nincs itt különösebb probléma, nem rossz az ehhez való viszonyulás. Inkább a hittel van a baj. Úgy látom, ma még az ta­pasztalható, hogy az alulról történő építke­zés, a saját területre vonatkozó elképzelé­sek megformálása némi hitetlenséggel át­szőtt. Márpedig a kistérségi programokat helyben kell összerakni. Ehhez azonban nem mindig áll rendelkezésre a megfelelő ismeretanyag. Ennek átlépéséhez kevés, hogy a kormány kistérségi menedzsereket biztosít. Ennél több szellemi kapacitásra kell támaszkodni, széles körből eredő in­formációkra, amelyekre fejlesztési progra­mokat lehet építeni. Nem azt mondom, hogy az EU ennek érdekében teherautó­A2 EU PHARE REGIONÁLIS KÍSÉRLETI PROGRAM ALAP VIDÉKFEJLESZTÉSI KOMPONENSÉRŐL IGÉNYELT ÉS MEGÍTÉLT TÁMOGATÁS (EZER FT) 2.503.691 igényelt támogatás megítélt támogatás 2!2.966 48.774-1--1-----------------------------L­te rmékfejlesztés falusi turizmus H ------- 1.. eg yüttműködés t-1 " ' erdősítési ga.ui» i | innovatív fejlesztése új tormúl intézkedések közösségfejlesztés szám hordja az információkat Budapestre, ám ezeknek az ismereteknek utána lehet menni. De kérdezni tudni kell! A Brüsszel­ben napokban megnyitott magyar régiók irodája éppen azt a célt szolgálja, hogy a vi­déki, régiókban, kistérségekben érdekelt szakemberek oda elmenjenek, kalauzolást kapjanak, s bejussanak a különböző EU- irodákba. Az a helyzet ugyanis, hogy az Ispa-, a Sapard-források igénybevételét, de még a csatlakozás utáni helyzetünket is az állandó szakemberhiány fogja jellemezni. Nekünk csak a csatlakozás pülanatában 300 helyet kell Brüsszelben betöltenünk. És nem lesz addigra 300 jó emberünk.- A csatlakozást követően egyébként mekkora támogatásra számíthatunk?- A csatlakozásig folytatódik a Phare évente 100-120 millió euróval, a Sapard eh­hez csatlakozik egy-egy évben 40 millióval, az Ispa 80-100 lesz. Nagy pénz összesen, forintban 50-60 milliárd forint fejlesztések­re. Ez a bruttó társadalmi termék fél száza­léka. A csatlakozás után ennek nyolcszoro­sára, azaz a GDP 4 százalékára leszünk ka­librálva, 400-500 milliárd forintra. De nem szabad elfelejteni: ez csak lehetőség. Ha gyengék a programjaink, kevesebb is lehet.- Ha lehetőség is, de konkrétan megfo­galmazva. A csatlakozás időpontja viszont lebeg.- Lebeg, de nem annyira. Véleményem szerint legkorábban 2003-ban csatlakozha­tunk az unióhoz. Az EU belső reformjainak megvalósítása előtt nem lehet - 2002-re ígé­rik -, viszont az Agenda 2000-ben 40 milli­árd euró van bővítésre. Ebből 2005-ig 10-12 milliárd megy el, marad 30. Ezt már a csat­lakozó államokra kell fordítani, hogy az unió ne váljon hiteltelenné. Vagyis a leg­rosszabb esetben 2005 lesz a csatlakozá­sunk éve. MÉSZÁROS ATTILA CSERI LÁSZLÓ Makovecz a föld alatt Azt mindig is sejtettük, hogy a magyar állam a legkülönbö­zőbb politikai kurzusokban olykor rendkívüli érzéketlenség­gel köt üzleteket, bár ez jobbá­ra csak utólag derül ki. Egy ilyen elkótyavetyélés történt nemrégiben, amikor a sevillai magyar pavilont adták el 1996- ban. Minderre most derült fény, miután Tokaj város polgármes­tere kijelentette, hogy a Bodrogzug déli csúcsa, a Tisza és a Bodrog találkozása méltó helyszíne lehetne az 1992-es sevillai világkiállításra készült pavilonnak, ha a kormány a hazahozatal mellett döntene. Igen ám, de ő nem tudta, hogy a magyar állam 1996-ban elad­ta a Makovecz Imre által terve­zett pavilont, maga a Kossuth- díjas építész is az MTI-től érte­sült a tranzakcióról. A vevő részletekben fizeti ki a 62 mil­lió pezetás (90 millió forint) nevetséges vételárat. Makovecz az összeg ismeretében úgy fo­galmazott, hogy az épületet ba­góért adták el, ugyanis 1992- ben egy madridi céggel felbe- csültette, s az akkori áron 10 millió dollárt ért. A Makovecz által tervezett sevillai pavilon szimbóluma lett Magyarországnak az egész világon, ezért megfogalmazó­dott az a szándék, hogy haza­hozzuk, és valahol az Alföldön felállítjuk - nyilatkozta Várhe­gyi Attila, a Nemzeti Kulturá­lis Örökség Minisztériumának politikai államtitkára. Makovecz számításai szerint a bontás és a hazaszállítás költ­sége négyszázmillió forint kö­rüli összeg lenne, de csak ak­kor, ha vízi úton érkezhetne az épület. Ehhez azonban előtte vissza kellene vásárolni új tu­lajdonosától, el kell távolítani a lerombolt újvidéki Duna-híd roncsait. Elképzelhető azonban, hogy mégiscsak csökkenthető lenne az összeg további ügyeskedés­sel: Pécs városa fölajánlhatná az ókeresztény síremlékeket cserébe. Mi mindenképpen jól járnánk, hiszen az ókeresz­tény emlékeknek Sevillában jóval több esélyük lenne, hogy a világörökség részévé válja­nak, a Makovecz-pavilon pe­dig a Szent István téren - a föld alá süllyesztve - igazi ide­genforgalmi szenzációvá vál­hatna. Ott is volna, meg nem is. DR. SZALAI ISTVÁN _______________ Sz emétség Ha Ausztriából hazajövet átlép­jük a határt, mintha belemerül­nénk a füstös, poros levegőbe. A kaszálatlan út szélén papírhul­ladékokat, nejlonzacskókat fúj- dogál a szél. Megérkeztünk. Hej, régi szép idők, amikor még valódi, tiszteletreméltó utcasep­rők sepertek narancsszínű kar­digánban nagy szakértelemmel. Híre-hamva sem volt még az alvállalkozóknak. A nép na­gyon hamar reagál mindenre. Ha nyolcvanhét nejlonzacskót, gyufásdobozt, csokoládépapírt, kutyagumit talál húszmétemyi körzetben, akkor szó nélkül el­ereszti az összegyűrt papírzseb­kendőjét, hisz fel sem tűnik, hogy már nyolcvannyolc sze­métdarab díszeleg. Aztán jön egy kutya (pórázon). Gondosan megszagolja előző napi kupa­cát, hogy valóban az ő üvege-e, és aztán mint régi birtokos mel­léhelyezi az aznapi terméket, természetesen az orvosi rendelő elé. Ugyan hová máshová? Csak nem a saját háza elé? Gazdája megdicséri, majd megnyugodva elmennek Skandináv bttózni. Aztán jönnek a paciensek, bele­lépnek, és a talpukon szétkenik a rendelőben, hadd legyen ste­ril. Ez még csak a kutya. De is­mertem egy családot, ahol 4-5 gyerek csatangolt az utcán hiá­nyos öltözékben, ami lehetősé­get nyújtott a kisebbeknek, hogy menet közben végezhessék el a nagydolgukat. A legidősebb az­tán szétrugdalta az apró csevap- csicsákat. „Futtában kakálók- nak” hívtuk őket. Nemrégiben hajdani szép is­kolám pázsittal, sportpályák­kal tarkított területén jártam. Elhaladt mellettem egy ifjú csa­pat. A hölgytag a kezében tar­tott fehér műanyag poharát - miután kiitta tartalmát - csak úgy lezseren eleresztette a pá­zsitra. Utánuk szóltam, hogy el tetszettek veszteni valamit. Húsz méter után a fiú is el­eresztette a poharat. Ez egy el- eresztős ország. Sajnos az a baj, hogy még nem tisztázott kellően, hogy mit és hova. Pél­dául kéthetente egy-egy csecse­mőt eresztenek a kukába vagy kútba (az inkubátor helyett). Van itt tennivaló jócskán, hogy ne tévesszék össze a pázsitot a kukával, a csecsemőt a szemét- bevalóval. Kevesebb lenne a szemét, és több lenne a ma­gyar. hetedik oldal HOLNAP Riport Eurotime, Románia - Ebek harmincadján 1989 decemberében munka­társunk megbabonázva bá­multa a televízióban a ro­mániai forradalom közvetí­tését. 2000 májusában elő­ször utazott Romániába. Portré Dr. Herben János régi pécsi családból származik. Ükap­jának a Tettye patak mellett volt vízimalma, nagyapja I pedig a 8-as huszárok tisztje volt, az ezred emlékműve a j Széchenyi téren áll. Immár kilenc esztendeje a város leg­nagyobb szakképzőiskolájá­nak igazgatója Portré Bandó szókincstára gyerekeknek Sok mindenben kipróbálta már magát. Az utóbbi időben fotózik is, és fából farag. Eközben - ahogy ő vallja - gyerek maradt, amolyan játékos kedvű ember. Nemrég egy verses gyermeklexikont írt.- Nem markol túl sokat? Honnan veszi az időt mindehhez?- Mondhatnám: egyszerre egy dologra figyelek, de abból mindig van három. Amikor írok, mellette zenét hallgatok, félhangosan szól a rádió, vagy fél szemmel figye­lem a tévét. Amikor valami fonto­sat fogalmazgatok, abban csak a komolyzene osztozhat.- A Családi szókincstár ko­moly, vagy inkább komolytalan mű?- Minden, ami játék, nagyon komoly. Három évig írtam a kis kétsorosaimat, míg összegyűlt az eltervezett 2000. Remek játszado­zás volt, és persze ismeretbővítés. Rengeteg olyan pókkal, rovarral, hallal, állattal és növényfélével is­merkedtem meg, melyeket előtte nem ismer­tem. Azt hi­szem, így lesz ezzel minden olva­sóm.- 2000 két­soros 2000 címszóhoz, de nincs il­lusztráció.- Egy rajztanár barátom ötlete volt: ha már kitaláltam, hogy a kétsorosaim mellé a gyerekek is írhatnak kis versikéket, akkor az illusztrációkat is bízzam rájuk. Nem minden gyerek rajzol igazán jól, de ez ösztönző lehet a gyakor­lásra. Végül tele lesz a lexikonom az általuk írt kétsorosokkal és a címszavakhoz készült rajzokkal. A gyerekek beküldhetik a kétso­rosaikat és a rajzaikat az Alexand­ra Kiadó címére. A legjobbakat, legszebbeket díjazzuk és - várha­tóan 2001 karácsonyára - megje­lentetjük. Születik egy gyermekek által írt és rajzolt lexikon, ami ed­dig nem volt.- Ezt a könyvet költői munkás­ságnak veszi?- Nem. Csak egyes dolgok lé­nyegét fogalmaztam meg tizenkét szótanban, ritmusban és rímek­kel. Am olyan személyek hitelesí­tik a munkámat ajánlóként, mint dr. Pintér András pécsi gyermek­orvos, Jancsó Miklós, Kepes András, Ransch- burg Jenő, Veker- dy Tamás, Leven­te Péter, Padisák Mihály, Csányi Vilmos etológus és Tátrai Zsu­zsanna néprajzkutató.- Mikor kerül a boltokba a könyv?- A gyermeknap táján. Dediká­lom is a kötetet a Plazában, Mo­hácson és az Ünnepi Könyvhéten a pécsi Színház téren.- Mondana egy-két kedvencet a kétsorosokból?- Család: Vérből jött közösség, /Majd’ minden közös még. Vagy a Tücsökzene: Nyár éji zizzenés, /Száz néger dzsesszzenész. DUNAI I. Nagy Bandó András 1947-ben született Deszken. Eredetileg épí­tésztechnikus, de sok más mesterséget is elsajátított. Az első humorfesztiválon elért ’82-es sikerével lett ismert. Karinthy- gyűrűs (1988). 1990 óta Orfűn lakik. Nős, két felnőtt lánya van - a kisebbik színésznő -, és két felnőtt fogadott fia.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents