Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)
2000-05-27 / 144. szám
10. oldal - Új Dunántúli Naplő KULTÚRA 2000. Május 27., szombat H|| MŰVELŐDÉS * Szabad utak a képzeletnek Egy szobrászt többnyire mokány külsejű, kissé morcos középkorú férfinak képzelünk el, az átlagosnál hosszabb hajjal, napszemüveggel, esetleg egy hanyagul hátravetett piros sállal. Pedig egy szobrász lehet középmagas, szőke, kama- szos kinézetű, harminc körüli fiatalember is. Mint Miklya Gábor (képünkön) például, akivel persze, nem a külsejéről, hanem most kiállított munkáiról beszélgetünk. A békéscsabai születésű fiatal képzőművész mára egészen pécsi lett, itt él és dolgozik, és itt végezte el 1990-től a Janus Pannonius Tudományegyetemen a rajz-vizuális nevelés szakot, majd a kőszobrász mesteriskolát. A legtöbbet ott és a különböző szimpóziumokon tanulta, többek között az ausztriai Lindabrunnban. Csoportos kiállítása már volt egy tucatnál is több az elmúlt öt évben, ám önállóan most láthatók először alkotásai Pécsett, a Pécsváradi út 2/2-ben. Jó dolgom van, hogy maga a művész tart tárlatvezetést, ez mindig ritka élmény, szobrászoknál különösen, mert hát Miklya Gábor is azok közé tartozik, akik nem akarják mindenáron megmagyarázni a munkáikat.- Gyakran törekszem arra - állítja -, hogy aki nézi, továbbgondolhassa a látványt, kiegészíthesse a saját tapasztalatai, érzelmei alapján. Nyílt utakat szeretnék hagyni a befogadónak, ezért a töredékesség, a befejezetlennek ható felületek. Mindig más ihleti meg, egy gondolat, egy kompozíció víziója, és sokszor megtörténik, hogy maga a kő készteti rá, hogy új és új kérdéseket tegyen fel vele kapcsolatban. Nem ragaszkodik ugyanahhoz az anyaghoz, jöhet a márvány, a mészkő, a gránit is, ám a terveiben már ott szerepel az izgalmas próbálkozás: a fa vagy a fém kővel való kombinálása. Hogy egy-egy problémakört alaposan átgondol, arra mostani tárlatán is találunk bizonyítékot. Több munkában dolgozza fel a kapu, az átjáró motívumát, amely pála egyfajta misztikus bejárat egy nagyobb egységen belüli ismeretlen térbe. Az út mintha egy beavatási rítus volna, amelynek révén az utazó megnyithatja a titkok kapuját, bár nem tudni pontosan, odabent szentélyre vagy borzongató űrre bukkan-e. Némely darab iróniát hordoz, és talán véleményt is, mint a Törvényoszlop például. Az embermagasságú oszlop egy része mozgatható, mutatva, hogy ma már a törvények sincsenek kőbe vésve, kinek milyen olvasat tetszik, azt forgatja ki. Aztán vannak olyan fantáziát megmozgató kisplasztikák is, mint a Hajó, amely mintha messzi földekre hívná a nézőt, egy nagyszabású kalandba; vagy a Rajz, amelyről egy távol-keleti pagoda éppúgy eszünkbe juthat, mint egy különös oltár, ahonnan kavicsokkal üzennek az isteneknek egy eltűnt vallás hívei. A legkedvesebbnek mégis az az angyalszobor tűnik, amely már magántulajdonban van: a szobrász januárban született első gyermeke, Hanna örömére kapta meg az orvos. „Angyalcsere történt”, mondja beszélgetőtársam. Miklya Gábor munkáin a felszínek változatos sokasága gyönyörködtet.- A különböző felület olyan, mint a beszédben a hangsúly magyarázza. - Kontrasztot teremthet, vagy jobban kiemelhet valamit, azonfelül érezni engedi, hogyan készült a mű. Kicsit olyan ez, mint valami személyes jel, kézjegy. Ezt az „ujjlenyomatot” még biztosan látjuk, mert úgy tűnik, Miklya Gábort még sokáig érdekelni fogja a három dimenzió. , ____________________________________HODNIK I.GY. Kö zművelődés, klasszikusan „Az emberek kívánságaira oda kell egy kicsit figyelni” A gyermeket váró szülők szinte kivétel nélkül fölteszik a kérdést önmaguknak vagy a szőkébb környezetüknek. A társadalomban élő ember kezdettől fogva hitte, vallotta, amit a Római Birodalomban latinul így fogalmaztak meg: Nomen est omen, azaz a név sor, végzet, intő, figyelmeztető jel, amely befolyásolja viselőjének életét, boldogulását. Ez a megállapítás elsősorban a személynevekre vonatkozik. Az emberek által viselt nevek a nyelvtanból ismert tulajdonnevek egy csoportja, osztálya a helynevek (ismertebb megjelöléssel: földrajzi nevek), az államevek, csillag- és csillagzatnevek, intézménynevek, könyv-, újság- és folyóiratcímek, művészeti alkotások neve mellett. A tulajdon előtag azt jelzi, hogy egyedi, viselőjének kizárólagos sajátja, emberek esetében személyiségjegy, amely minden más valakitől megkülönbözteti őket. A nyelvtan úgy mondja, hogy egyedi fogalom nyelvi jele, és megkülönbözteti az általános fogalom jelétől, az ún. köznévtől (Móricz Zsigmond - Babits Mihály). Az egyediség mellett benne rejlik mindegyikben az általános is (íróköltő; Pécs-város, Mecsek-hegy- ség). A tulajdonnév fajtái közül első helyen a személyneveket szokás említeni. Ezek is tovább tagolódnak: család és/vagy vezetéknevekre és kereszt- vagy utónevekre. A kettős elnevezésük azt jelzi, hogy a történelem folyamán kialakult személynevek általában kételeműek (vezeték-utónév). Sorrendjük a magyar nyelv jellemző sajátsága a körülöttünk élő más nyelvű népek névrendszerével ellentétben. A magyar utónév pl. a németnek éppen a fordítottja (Vorname: Thomas Mann, Victor Hugo). A személynevek első tagját (család- vagy vezetéknév) általában örököljük, a kereszt- vagy utónév viszont tetszés szerint választható (ha nem is az újszülött, de a szülők által). Ahol választék van, ott nagyobb a lehetősége a választásnak. Valóságos társadalmi igényt elégített ki a csaknem harminc évvel ezelőtt 1971-ben megjelent Magyar utónévkönyv Ladó János munkájaként. 30 év hosszú idő - még a névdivatban is. Ezért igen hasznos és érdekes könyvként üdvözölhetjük a korábbi szerző (Ladó János) és Bíró Ágnes azonos című kiadványát, amely amannak kibővített változata. A választható és anyakönyvezhető nevek felsorolásán kívül statisztikai adatokkal arról is tájékoztat, hogyan oszlik meg egyes nevek elterjedtsége, azaz, hogy a névgyakoriság milyen képet mutat a mai Magyarországon. Csupán egy-két adat ezek közül. Az A-val kezdődő férfinevek közül még mindig gyakori az András, Attila. Mellettük régi magyar, kevésbé ismert neveket találunk: Aba, Ardó, Atád. A bibliai nevek közül az Ádám és az Áron lett a divatos. Az első tíz női név: Alexandra, Vivien, Viktória, Dóra, Nikolett, Fanni, Eszter, Barbara, Anna, Klaudia. Úgy tűnik, hogy a női nevek közül a hagyományosak háttérbe szorultak. A Mária az 53., az Erzsébet a 71. helyen áll. Sok az angol és francia eredetű név, mint a Dzsenet, Dzsenifer, Dzsenna, Dzsesszika, Zsaklin stb. - magyaros helyesírással. Rónai Béla Kislányként nehéz sorsú székely parasztgyerekekkel együtt rúgta a nyarak porát Hidason, de már színházasait játszott. Édesanyjától a német, édesapjától a lengyel nyelvet örökölte. Pécsváradon nem képzelhető el köz- művelődés Dretzky Katalin nélkül. Ahhoz a klasszikus népművelő generációhoz tartozik, amelynek még a hatvanas évek végén kellett a sarkára állnia, hogy a közművelődés épülő házaiba szellemet leheljen. Dombóváron Balipap Ferenc nyitott háza, vagy az életét a szívinfarktusig égető balástyai Kis István, és sok-sok „ébren álmodó” fiatal időszaka ez. Dretzky Katalin a népművelőnek is kivételes szobrászművész, Kígyós Sándor mellett kezdi a pályáját a pécsváradi Fülep Lajos Művelődési Központban. A lapos tetejű szürke „kultúr” nem túl bizalomgerjesztő a szép fekvésű, 4100 lakosú városka központjában. De nyüzsgő előtere, az iroda asztalán cserélődő akták, meghívók és a foglalkozásokat órarendbe szedő tacepaók a falon arról árulkodnak, hogy a külcsín megtévesztő. Az eltelt évtizedek felidézése, bármilyen sűrűek is voltak azok, az emlékezés derűjével, Katalin mosolyával teljesek. Vajon nem a sors rendelte-e, hogy népművelő legyen? És éppen itt, ahol már nem fémek el szakkörök a házban, és mindenki a keresztnevén szólítja?- Talán még ötéves se voltam, de mindig szerveztem valamit már Hidason is. Ott jártam általános iskolába, székely gyerekekkel, akik szépen beszéltek - mezítlábasán jártak. És ott volt a sváb közösség is. Édesapám háborús lengyel katonamenekült volt, anyai ágon évszázadok óta Magyarországon élő sváb család vagyunk. Valamennyiünknek két hazát adott a sors. Nagyapámnak Kisdoro- gon volt mintagazdasága, 1949-ben ő is ku- láklistára kerül, halálra ítélik, Nagy Imrének - az amnesztiának - köszönheti a megmenekülését. Pedig aktívan vesz részt a „Hűséggel a hazáérf’-mozgalomban. Dédapám meg Kossuthot, Görgeyt éljenzi. A fiatal lányt nem kellett biztatni, hogy Stefi néninek, azaz Bognóczky Józsefnének, a falu mindenesének a segítségére legyen a hidasi könyvtárban. Ő és a már elhunyt Major Mátyás indította el a pályán.- 1964-ben kerültem a pécsváradi könyvtárba, ahol már „nagyon lehetett nyüzsögni”. Akkor épült fel a ház, Pécsvárad járási központ, földhivatallal, járásbírósággal - harminc település tartozott ide. Amikor megszűnt a járás, Kozármislenyben az új művelődési házba kerülve nagyon megrémültem, hogy egy kukoricatábla közepébe csöppenek. Ott is a könyvtárba kapaszkodtam. De megalakult az ifjúsági klub ott is, elvittem őket autóstoppal Lengyelországba... 1969-ben hív vissza Pécsváradra Kígyós Sándor. Akkor már megszervezte a honismereti munkát, művészeti csoportok alakultak, indult az ismeretterjesztő mozgalom. A korszerű népművelői módszert az ő gárdája honosította meg. Mindenki járta a falvakat, Sanyi is kismotorra ült. Akkor született a legendás pinceklub, fiatalokból. Aztán 1972-73- ban szinte mindenki megházasodott, de any- nyira erős volt a kötődés, hogy ma már a gyerekek találkoznak, biztatják a szülőket, jöjjenek össze, bulizzanak úgy, mint régen. Amikor sokan kismamák lettünk, klubot alakítottunk, 1981-ben jön létre a várbaráti kör - már 360 tagja van.- Ekkora településen személyre szabottan lehet dolgozni, mindig vannak „súgó” emberek, igények, csak figyelni kell. Lehet, hogy szerencsém van, de segítettek a községvezetők is. Sehol, soha nem kérték, hogy a pártba is belépjek. A pénzügyi feltételek mindig kemények voltak, és ha dúltak is csaták, a működést biztosították. Zsáli János polgármester is partnerünk, pedig ez a kicsi város a sok intézmény -zeneiskola, gondozási központ, gimnázium és a művelődési ház - fenntartásával már eddig is túlvállalta magát. De ha létrehozunk valamit, utólag is megkapjuk rá a pénzt. Három szakalkalmazott, két technikus, és mióta a sportcsarnok is ide tartozik, három takarító az összlétszám. Visszajár Töttős Sándor, a zengővárkonyi táncegyüttes vezetője is. Nagyszerű éveket töltöttünk együtt Kovács Zitával, aki az idősek gondozási központjához pártolt át - azt vezeti. A régi író-olvasó találkozók nem jönnek vissza, a fiataloknak nem tudjuk megvenni a zenekarokat sem, mint annak idején. Fél- milliósak-milliósak a gázsik. A ház felújítására is milliók kellenének. Amikor kérdezem, honnan benne az energia, a derű, a három gyereket nevelő édesanya optimizmusát, a bányába kényszerült katonatiszt apát említi, aki esténként Sienkiewicz műveiből olvasott fel nekik. Nem aprított sokat a tejbe élete során soha, és már a kezdetektől tudott-tudtak a Katyn-i vérengzésről és sok mindenről, így nem lehettek hamis álmaik sem. A munkából sem fogy ki soha. Tervezik, hogy a régi gyógyszertárba költözik majd a helytörténeti anyag - most pályáznak pénzre a szaktárcánál, és a város ad állandó helyet az elhunyt neves szobrász- művész, Samu Géza életművének is ősztől. Gőzerővel készülnek az augusztusban tetőző millenmtimi ünnepekre is. B. R. Pécsváradon személyre szabottan lehet dolgozni fotós m. a. Az orvos könyve „Az Isten, akiben hiszel, elpusztíthat akkor is, ha nem létezik. ” Az eretnekséggel felérő mondat dr. Bitó László orvos Ábrahám és Izsák című könyvéből való. Dr. Bitó László magyar or- ti bemutatóján Koltai Já- vos, agy- és szemkutató, a nos színművész beszélt zöldhályog megelőzését erről, szolgáló, világsikert aratott orvosság feltalálója. (A New York Times áprilisban közölt vele interjút.) Mellesleg író: Biblia-ciklusának második könyve, az Izsák tanítása a napokban jelent meg az Argumentum Kiadónál. Első könyvét, az Ábrahám és Izsák című regényt Budapesten, a Madách stúdióban színre viszik, a könyv e heti budapesA könyvbemutatót nagy érdeklődés kísérte, hiszen az első regény nagy sikert ért el itthon is, külföldön is, német, spanyol, orosz, szlovák fordításáról tárgyalnak. Bitó László jelenleg a Columbia egyetem professzora. Amikor átvette tudományos szakágazata legmagasabb díját, a Proctor-medált, bejelentette: befejezi kutatói munkáját, és csak az irodalomnak szenteli életét. A kiadó irodalomkritikai és recenziópályázatot hirdet Bitó László könyvére - elsősorban egyetemi hallgatóknak. TANÉVZÁRÓ TÁRLAT. Pécsett, az ANK-ban működő Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola növendékeinek kiállítását láthatják az érdeklődők a Civil Közösségek Házában, a Szent István téren. A június közepéig nyitva tartó tárlatot Huszár Zol- tán, a Baranya Megyei Múzeumok igazgatója nyitotta meg. ’______________________________________fotó: müller andrea Mi legyen a neve? Magyarul - magyarán
