Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)
2000-05-04 / 121. szám
:| 2000. MÁJUÍ 4., CSÜTÖRTÖK HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántűu Napló - 7. oldal hetedik oldal — Az ötvenes évek emlékei Ritka kincs egy volt ÁVH-s igazolvány Múltunk emlékei nem csak lelkűnkben, hanem különféle tárgyakban is lakoznak. De vajon régiség e az, amitől mindössze ötven év választ el bennünket? Mit ér a gyűjtő számára mondjuk, egy pártállami kitüntetés, szobor, emléklap, Lenin műveinek összes kötete, avagy egy jó állapotban megmaradt ÁVH-s igazolvány? A gyűjtő különleges emberfajta. Az különbözteti meg a kereskedőtől, üzletembertől, hogy gyűjteménye minden darabjához ragaszkodik, s hogy a kollekciót állandóan bővíteni szeretné. Ritkán ad el. Számára olykor a pénznek nincs is értéke, s addig koplal és kuporgat, amíg az álmodott holmit meg nem szerzi. Lehet az egy még működőképes „Tavasz” tévé, népszuper rádió, avagy egy minőséget tanúsító védjegy Rákosi-címerrel. Nos, ez a gyűjtőszenvedéllyel megáldott ember idővel a dolgok mindenese lesz, s bár többnyire vagy bélyeggel vagy érmével kezdi, otthonát lassan ellepik egy adott kor tárgyai is. Beszedő. Róbert szerint, aki a Fővárosi Érmegyűjtők Egyesületének titkára, az ilyen apró ingóságokban benne lakozik a történelem.- Az elmúlt ötven év emléktárgyai mit érnek ma?- Kinek többet, kinek kevesebbet. A dolog úgy kezdődik, hogy általában az emberek a számukra értéket vesztett, elhasznált, avítt holmiktól igyekeznek gyorsan megszabadulni, s miután alig marad valami egy-egy korszak tárgyi dokumentumaiból, a megmaradt, ritkaságszámba menő tárgyak értéke ugrásszerűen megnő.- Mondana néhány példát?- Az ötvenes évek kitüntetései és törzs- gárdajelvényei között sok van még, ami mindössze öt-hatszáz forintokért cserélhet gazdát, ám akadnak jóval értékesebbek is. A kereslet szabályozza az árat. A legutóbbi árverésen egy 1947-es Kossuth-díj nyolcezer forintért kelt el, de nem illik mindent forin- tosítani. Tudom jól, hogy az egykori Munkásmozgalom-történeti Múzeum - ma Legújabbkori Történeti Múzeum - sokat megadna egy-két olyan tárgyért, ami nagyon ritka, és amit még a mai napig nem tudtak beszerezni. A lomtárakból időről időre minden kikerül, elég hozzá egy politikai fordulat, egy rendszerváltás és eltűnnek az adott kor dokumentumai. Negyvenöt után például égették az emberek a nyilaskeresztes párttagságra utaló iratokat, akárcsak ’56-ban vagy utána az egyéb, hasonlóan kompromittáló holmikat. A kilencvenes években ugyanez a selejtezési folyamat söpört végig az országon: az egykori pártállami relikviák kerültek egyik napról a másikra a szemétbe.- Némelyikért nagy kár.- Bizony az. A tárgyak nem politizálnak, de arra jók, hogy a bennük megtestesült múltat megőrizzék, és erre vagy arra figyelmeztessenek. És itt kerül be a képbe a gyűj-' tő, aki ezt jól tudja, és már előre gondoskodik arról, hogy azért mindenből maradjon valami. Ám amint üzletté vált a múlt, és megjelentek a külföldiek, az árak meredeken felszaladtak, hiszen olykor tízezreket is könnyedén kifizettek egy Lenin-szoborért. Hasonló véleményen van a pécsi Hágen József is (kis képünkön), aki saját „helytörténeti múzeumot” hozott létre maga körül. Ő a pécsi-baranyai múltat felelevenítő tárgyak szenvedélyes gyűjtője, de szívesen rak el mindent, ami az „átkosban” fogant. Kenyérpirítótól az első magnóig, egykori villanyórától a lemezjátszóig. Gyűjt tagsági könyveket (Munkára, Harcra Kész; Magyar Nők Demokratikus Szövetsége; Demokratikus Ifjúsági Szövetség, Magyar Kommunista Párt stb.) okleveleket, kitüntetéseket és minden kordokumentumot. Kategorikusan fogalmaz:- Aki a múltunkat bármilyen formában is megtagadja, nem feltétlenül normális. Hiszen valamilyen formában kötődünk e múlthoz, abból töltekezünk. S az már külön szenvedély, ha valaki többnyire e közelmúlt régiségeivel veszi körül magát.- Honnan szerzi be őket?- Széles régiónkban ismert a pécsi vásár, ott is a bolhapiac. Nos, az ember szenvedélyesen kijár, nézeget, bámészkodik, s fölfigyel arra, ha valami újdonságot lát. Minden időnek megvan a maga csodája.- Avasson be a titkokba. ■ - A nyolcvanas években kezdtek megjelenni igazából az úgynevezett ötvenes évek tárgyai, a kitüntetések, a különféle tagsági könyvek, jelvények, melyeket még akkoriban néhány fillérért meg lehetett szerezni. A hozzáértő azonnal tudta, hogy néhány év vagy évtized múltán megnő a kereslet. Különösen az 1948-49-50-es évek, a diktatúra hatalomra kerülésének időszaka izgalmas ebből a szempontból. Ma már kiürültek a sublótfiókok, s igazából a viszont- kereskedők dirigálnak a piacon. Egyik ismerősömnek, aki az ötvenes évek papír-dokumentumaival is foglalkozik, jól menő üzlete van a fővárosban. Emlékeim szerint már vagy húsz éve, hogy megkezdte a különféle tagsági könyvek, oklevelek, képeslapok felvásárlását többek között a pécsi vásárban is. Már akkor, amikor a pártállam politikai rendszere még stabilnak mutatkozott.- Ehhez különleges érzék kell?- Nem föltétlenül. Némi gyakorlattal azonnal észreveszi az ember a bolhapiacokon újonnan feltűnő holmikat, és bizony, minden évtizednek megvan a maga különlegessége. Hogy érthetőbb legyek, amikor először megjelentek mondjuk, a pártállami kitüntetések dömpingszerűen, akkor kellett venni. Ma például különleges élmény egy régi gyapottermesztő-mesteri jelvényre rátekinteni - különféle fokozatai voltak -, vagy a csodával felér egy iskolai takarékbélyegkollekció, amit még a hatvanas években is tucatjával ragasztgattak a takaréklapokra a diákok.- Emlékeim szerint az ötvenes években kis hangyák voltak az ötvenfilléres iskolai takarékbélyegen.- Valóban. De most próbáljon csupán egyet szerezni belőle, ha tud. S még értékesebb volna egy teljes sorozat.- Mutatna valami különlegességet?- Itt van például egy világvevő rádió hátlapja 1950-ből, rajta egy úgynevezett „fényűzési adójegy” bélyeggel, amely tudatja, hogy a vételárból 0,5 százalék az állam javára levonva. De mutathatnék korabeli diavetítőt vagy bármi mást. Talán emlékszünk már, hogy amikor a szovjet hadsereg fölszámolta magyarországi állásait, mi mindent árultak a piacon. Egyenruhákat, bajonetteket, néhány száz forintért. Én két üveg sörért szereztem be egy vállról indítható rakéta távcsöves irányzékát. Ma ezek a holmik eltűntek, vagy olykor a viszonteladóknál több ezer forintért kaphatók. Bedő József az egyik legnagyobb hazai papírrégiség üzletház tulajdonosa Budapesten. Mottójuk ekképpen hangzik: „Ami Önnek lom, a gyűjtőknek álom.” Nem lehet teljes a felsorolás, de többek között filatéliai dokumentumokat, régi képeslapokat, levelezőlapokat, részvényeket, sorsjegyeket, újságokat, ex libriseket, táncrendeket, báli meghívókat, számolócédulákat, útleveleket, igazolványokat, kisplakátokat, írószereket, tanszereket, reklámnyomtatványokat vesznek, cserélnek és adnak el. A legnagyobb hazai árverések gazdái is.- Hallottam, hogy egy időben még pécsi vásárokon is böngészett.- Ez természetes. Ma is megfordulok ott néha. De néhány éve még sokkal könnyebb dolgom volt.- Ha akadna egy teljes Lenin-sorozatom, mit csinálhatnék vele?- Egyelőre ne dobja piacra, jól őrizze meg. Bár keresik már, néhány év múlva még jobb ára lesz.- Mondana valamit az ötvenes évekről? Mennyire érdeklik ma az embereket ennek az időszaknak a papírrégiségei?- Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire megnő a gyűjtők soraiban a kereslet, mint ahogyan az napjainkban tapasztalható. Főleg a Rákosi-időszak olykor rendkívül primitív, oktató jellegű kiadványai a keresettek, s köztük például azok a képeslap-sorozatok, melyek propagandacéllal készültek. Erről nehéz szóban bármit is mondani, látni kell őket, forgatni, nézegetni. Akad köztük egy nagyon ritka kollekció, amely az akkori új alkotmány pasz- szusait magyarázza.- Számomra nehezen elképzelhető, hogy valakinek mondjuk, tagsági könyvekre volna szüksége.- De bizony van. Kemény ezresekért tudtuk beszerezni például a minap egy egykori ÁVH-s testületi igazolványt egy gyűjtőnek, de bizonyos mozgalmak és időszakok párttagsági könyvei is ritkulnak. KOZMA FERENC Valamilyen formában kötődünk a múlthoz fotós müller a. LENDVAI OÁVIP Váró „Ha a vágyaid már megvannak, álmodj egy otthont magadnak” - ezt éneklik abban az egyébként igen hatásosra sikerült reklám filmben, amely az első hazai jelzálogbank és partnerei szolgáltatására hívja föl a figyelmet. A kampány sajtóhirdetésében a bank interneteimé is szerepel, mint egy olyan hely, ahol az ember bővebb információhoz juthat a hitellehetőségekről. Érdeklődő fajta vagyok, fogtam magam és a böngésző sorba beírtam a bűvös www.fhb.hu címet, ám nem kis megdöbbenésemre a következő, rendszeresen internetezők számára nem túlságosan barátságos szöveggel találkoztam, hogya- szondja - idézem - „The requested URL could not be retrieved", ami újmagyarra lefordítva nagyjából annyit tesz, hogy az oldal nem akaródzik létezni. Nem adtam föl, mert nem vagyok egy könnyen feladás fajta sem, és érdeklődéssel közelítettem meg a domain-regisztrációkat tartalmazó honlapot, hogy megtudjam, vajon legalább regisztrál- tatták-e már a címet. Nem hiszem, hogy ezek után nagyon meglepőt mondanék, de a www.fhb.hu cím még a kéthetes várólistán sem szerepel, nemhogy a már létező címek között. Namármost. Ezekkel az intemetcímekkél nem árt vigyázni. Hogy messzebbre ne menjünk, a mohácsiakat is rendesen csőbe húzták nemrég egy ügyes regisztrációval, de élelmesebbek már jóval korábban levédették például a www.altavizsla.hu címet, ami mögött még véletlenül sem az ismert keresőprogram van. Mert mi történik ugyebár, ha valakinek gyorsan sikerül levédetnie a www.fhb.hu-t? Ne ' mondja nekem senki, hogy ezt csak a bank teheti meg, látott már különb huncutságot is ez az ország. A honlapról pedig majd mondjuk, egyenesen a lakásmaffiával léphetnénk kapcsolatba. Szóval nem ártana, ha a banknál álmodnának magunknak gyorsan egy honlapot, ahelyett, hogy hirdetik, mert különben eljuthatnak oda, hogy az egyébként a kéthetes várólistán szereplő www.fejfajas.hu tartalmával kell alaposabban megismerkedniük. CSERI OSZtÓ ________________________ Sz emetek Azt mondta Pepó Pál környezetvédelmi miniszter a hulladékgazdálkodási törvény módosítása alkalmából a Parlamentben, hogy a megszülető jogszabály lehetőséget teremt a települések támogatására, a szelektív hulladékgyűjtés elterjesztésére, a ma nyolcvanszázalékos hulladékgyűjtés teljessé tételére s a rendezettebb országkép megteremtésére. Szakemberek állítják, hogy a hulladék hasznosítható hányada hazánkban jelenleg mindössze 25-30 százalék, további 15-20 százaléka komposztálható, a többivel pedig egyelőre nem tudnak mit kezdeni. Előrejelzések szerint a szelektív gyűjtés általánossá válásával a szemét 35-50 százaléka hasznosítható lesz, de bármilyen alapos a szelektálás, továbbra is szükség van égetőkre és lerakókra. A szelektív hulladékgyűjtés azonban mifelénk ez idáig nem sikertörténet, egyesek szerint azért, mert a lakosságot semmiféle jogszabály nem kényszeríti erre, mások szerint nem kényszeríteni kellene, hanem ösztönözni, például azzal az egyszerűnek tűnő trükkel, hogy aki saját szemetét szelektíven adja le, kevesebb szemétdíjat fizet. Németországban legalább harminc éve gyakorolják a szelektív hulladékgyűjtést, erősítette meg gyanúnkat egy évek óta Freisingben élő magyar jogász. A szemeteszsákok azonban ravasz módon átlátszóak, shaa szemetesek látják, hogy a szelektált hulladék közé oda nem illő dolog is belekerült, nem viszik el, ha ismételten előfordul, figyelmeztetik a szemét tulajdonosát, majd pénz- büntetéssel sújtják. Túl azon tehát, hogy már a gyerekek is szelektíve dobálják el az iskolában a hulladékot, s erre mindenfelé jól látható feliratok is figyelmeztetik őket, nem csak a megszokásra alapoznak, hanem működik egyfajta finom kényszer is. Nálunk, ez sejthető, jó ideig nem fog a német példához hasonló olajozottsággal működni a rendszer. Pedig a mi szemetünk sem rosszabb minőségű. Ha másban még nem is, ebben már elértük az európai színvonalat. hetedik oldal HOLNAP Riport Lebegő pénz, határozott válasz. Egy osztrák-magyar orvos jelentős összeggel támogatta és szeretné még támogatni a pécsi egyetemen németet tanuló diákokat. Felajánlására azonban - egyelőre az egyetem számára is - érthetetlen módon még nem kapott választ. Portré Dr. Aszódi Pál, a Történelmi Igazságtétel Bizottság megyei elnöke. Jogászember lennék, amolyan igazságkereső féle. Ezért bosszant, ha azt hallom egy botrány után, hogy bár erkölcstelen volt, nincs mit tenni, mert jogilag támadhatatlan. ” Portré Jól és küldetéstudat nélkül Az egyetem után egy évig a Számítástechnikai Kutatóintézetben dolgozott fejlesztőmérnökként. 1989-ben került Paksra, ahol az Energetikai Szakképzési Intézetben mérnöktanár volt. 1994 és 1998 között vállalkozóként tanácsadó céget működtetett.- Úgy nősültbe Paksra?- Nem. Feleségem orosz. Diákkorunkban találkoztunk. Fiunk születésekor kerestünk vidéki letelepedési lehetőséget, amely jobb a gyermekneveléshez.- Hogy csöppent a polgármesterségbe?- A képviselő-testület Fidesz- SZDSZ koalíciója nem talált megfelelő jelöltet a belső körben. Aztán felfedeztek engem, noha új lakosként nem is indultam a választáson.- Hogy fogadták a városban?- Érdeklődéssel és idegenkedéssel: ki az ördög ez, és mit tud a fickó? Ráadásul akkor még be sem töltöttem a 27. évemet, és annál is fiata- labbnak látszottam.- Egy ciklust kihagyott, majd visszatért. Miért?- 1994-ben nem indultam, mert úgy gondoltam, nem a politika az, amivel hosszú távon foglalkozni akarok. A képviselő-testületi tagságért viszont sikeresen szálltam ringbe. Úgy éreztem tisztességesnek, hogy tapasztalatokkal felvértezve törlesztek a megelőlegezett négy évért. 1998-ban azért indultam, mert akkora szakadék tátongott a városvezetés munkája és az általam jónak tartott irány között, hogy így láttam csak kiigazíthatónak Paks útját. Két ciklust szeretnék végigvinni: négy év kevés a tartós eredményekhez.- Van vezérelve?- Csak az, amit egyszerű parasztember nagyapám mondogatott: „Ha már csinálsz valamit, akkor csináld jól.” Környezetemben ezt nem kevesen maximalizmus- nak látják. Egyébként nem vagyok küldetéstudatú politikus, aki mindenkinél mindent jobban tud. Meggyőződésem, hogy egy kisvárosban azt és úgy kell csinálni, amit a lakók szeretnének.- Van hobbija?- Csak egy megmagyarázhataüan erejű vágyam van: ez a lovaglás. Talán onnan ered, mert egyik nagyapámnak voltak igás- lovai. Az egészből annyi valósult meg eddig, hogy ültem már lovon.- Elképzelte, mi lenne, ha lovon járna hivatalába?- Nem, de tudnám mihez mérni a hatást. Az is nagy feltűnést keltett, amikor biciklivel jártam. DUNAI IMRE Bor Imre 1963-ban született Fehérgyarmaton. 1988-ban szerzett vülamosmémöki diplomái a Műegyetemen. 1990-ben Paks képvi- selő-testülete megválasztotta polgármesternek. 1993-ban a JPTE marketing-menedzsment szakán szerzett újabb diplomái. 1998- ban ismét polgármester lett. Nős, két gyermek apja t
