Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)

2000-05-25 / 142. szám

2000. Május 25., csütörtök HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Pisztolylövések a kórházban A két évvel ezelőtti kaposvári szomorú történetnek még nincs vége. Csak emlé­keztetőül: a Kaposi Mór Megyei Kórház pszichiáterét (33 éves, kétgyermekes családanyát) korábbi kezeltje, egy harmadéves egyetemi hallgató 1998. március 24-én éjszaka öt pisztolylövéssel a kórház területén megölte. A Legfelsőbb Bíró­ság az ügyben megállapította a kórház felelősségét, és ítéletében kártérítésre kö­telezte a megyei kórházat. A közelmúltban megszületett ítélet szerint köteles a kórház az orvosnő családját anyagilag kártalanítani, hiszen (az indok­lás pontos szövegét néhány héten belül kapják meg az érintettek) az orvosnő je­lezte feletteseinek, hogy korábbi páciense üldözi őt, ám nem tettek semmit azért, hogy megvédjék. Az ítéletet követően Brandtmüller Ist­ván, a kórház gazdasági igazgatója - Gime'si Mihály főigazgató főorvos távollé­tében - arról tájékoztatta a sajtót, hogy bár az ítélet nehéz helyzetbe hozta a kór­házat, helyt fognak állni, és kifizetik a je­lentős, tízmillió forintot meghaladó kártérítést a család számára. Néhány nappal később a külföld­ről hazatért Gimesi Mi­hály lapunk kérdésére módosította beosztotta nyilatkozatát:- Még laikus szemmel is úgy vélem - jegyezte meg az első számú kór­házi vezető -, hogy bár rendkívül sajnála­tos esetről van szó, és el sem mondha­tom, hogy mennyire megrázott bennün­ket kolléganőnk halála, a kórházunk nem felelős a történtek miatt. A kártérítési fe­lelősség a gyilkost vagy annak családját terheli.- Megkérdezhetem, hogy miből adódik az ellentmondás a gazdasági vezető és az ön véleménye között?- Korábban is azt az álláspontomat kép­viseltük, amit elmondtam. Nézze, egy kór­házba az jön be, aki akar, lehetetlen olyan biztonsági rendszert kiépíteni, mellyel ki­szűrhetném az ilyen eseteket. Az intéz­mény nyitott, bármikor bejöhetnek a láto­gatók, érkeznek az ambulanciánkra a be­tegek. Elképzelni sem tudom, hogy milyen biztonsági rendszerrel lehetne megelőzni az ilyen sajnálatos - de hála istennek, azért nagyon ritka - eseteket. Még az ame­rikai elnököt sem tudják megvédeni. Más­részt vallom, hogy a hazai kórházak arcu­latának nem betegriasztónak, hanem be­tegvonzónak kell lennie, s e felé törek­szünk mi is.- Mit gondol, miért állapította meg a Legfelsőbb Bíróság a kórház felelősségét?- Fogalmam sincs. Talán azért, mert egyedül mi vagyunk abban a helyzetben, hogy tízmilliós kártérítést kifizessünk? Mindenesetre amint azt helyi jogászokkal megbeszéltem, azon leszünk, hogy a fele­lősséget átterheljük az elkövetőre. És nem csupán az anyagiak miatt. Szeretnénk er­kölcsileg is tisztán kikerülni ebből a tragi­kus esetből. És még egy dolgot hadd mondjak el. Engem is megfenyegettek már, mást is, és ha most mi elfogadjuk azt, hogy vétkesek vagyunk, ezzel prece­denst teremtünk, s bármilyen hasonló helyzetben az intézménynek helyt kell állnia.- Ismeretem szerint a doktornő jelezte Önnek, hogy egykori betege üldözi.- Igen, ez így van. Amikor elmondta gondját, én azonnal a rendőrséghez for­dultam védelemért, ám ott azzal fogad­tak, hogy csak akkor tudnak a dologgal foglalkozni, ha már a vér folyik. A nem bizonyítható, feltételezett, csupán szó­beli fenyegetésekkel nem tudnak mit kezdeni. A rendőrség valóban nem tud mit kezde­ni a szóbeli fenyegetésekkel. Csak akkor léphet, ha az élet ellen irányuló, bizonyít­ható fenyegetésről van szó. Ha valaki csu­pán „üldözi az áldozatát”, állandóan köve­ti, jelenlétével zaklatja (nehéz pillanatok sorát okozva és lelkileg gyötörve), nincs az a jogszabály, aminek alapján intézkedni le­hetne. És a kaposvári esetben is (mondják) erről volt szó, hiszen a fiatalember valójá­ban a szerelmével (?) üldözte a doktornőt. Az más kérdés, hogy a támadó (ezt meg­állapították) ráadásul személyiségzavarban szenvedő, s e miatt időnként beszámítási képességében közepes fokban korlátozott ember. De vajon egy kórház hogyan védheti meg dolgozóit? Horváth Zohánt, a Baranyai Megyei Kór­ház főigazgatóját kér­deztük:- Nálunk, a megye- székhelyen megvan-e a kellő biztonság?- Nincs. A kaposvá­ri kollégámhoz csatla­kozva mondom, hogy lehetetlen olyan vé­delmi rendszert kiépí­teni, ami mondjuk, egy ilyen esetben megvédené a dolgozó­inkat. Igyekszünk mindent megtenni, biztonsági őröket al­kalmazni, de még a lopások ellen is tehe­tetlenek vagyunk. Vannak olyan idősza­kok, amikor szinte „törzsvendégként” na­ponta kell a különböző műszereink, esz­közeink eltűnése miatt a rendőrséghez fordulnunk.- Személyi védelem? . - Nem hiszem, hogy valahol ezt megold­hatnák, bármilyen intézményről van szó. Talán könnyebb védeni egy polgármesteri hivatalt, mást, de az egészségügy nyitott, s annak is kell maradnia. Jól néznénk ki, hogy ha minden hozzánk betérő beteget az ajtók­ban már igazoltatni és megmotozni kellene. Tény, hogy bizonyos közintézmények­ben fokozott védelemre van szükség, de tény az is, hogy ha a kaposvári eset prece­denssé válik, valójában minden munkálta­tót felelősségre lehetne vonni a dolgozót a munkahelyén ért bántalmazások, atrocitá­sok miatt. Vajon mi a véleménye erről dr. Wirth Bé­lának (képünkön), a Baranya Megyei Bíró­ság elnökének?- Nem ismerve teljes alapossággal a konkrét ügyet, úgy gondolom, hogy a Leg­felsőbb Bíróság a kórház úgynevezett „ob­jektív felelősségét” állapította meg. Tehát ki­mondta, hogy bár szubjektíve nem felelős a történtekért, mégis anyagilag is helyt kell áll­nia a szerencsétlenül járt dolgozójáért.-Ez az objektív felelősség kiterjeszthető minden intézményre, munkáltatóra? ■- Szerencsére nem gyakori dolog, hogy valakit a munkavégzése következtében megölnek, ám amint az közismert, akad­nak a foglalkozásuk okán fokozottan vé­dendő személyek. Ilyenek a bírák, az ügyé­szek, a bírósági ülnökök, a rendőrök stb. A kiterjesztést kétlem, minden esetet külön- külön kell vizsgálni.- A társadalom gyorsan változik, s olykor más hivatalokban dolgozó ügyfélfogadók is kerülhetnek nehéz helyzetbe. Az adóhiva­talban, a bankokban vagy mondjuk a pol­gármesteri hivatalokban.- El lehetne gondolkozni azon, hogy ta­lán a társadalmi változásokra figyelve a fo­kozottan védendő személyek körét időről időre bővíteni lehetne. Nem tudom. Min­denesetre az utóbbi években különös ter­het ró ránk, hogy a bíróságoknál dolgozók munkavégzésének feltételeit e szempontból is maradéktalanul biztosítsuk, különös te­kintettel az uniós előírásokra.- Fenyegetik a bírákat is?- Hogyne fenyegetnék. Olykor egy-egy tárgyalás maga a luimi, hiszen még polgári perekben sem a jó barátok hanem ellenér­dekű felek találkoznak. De gondoljon a büntető ügyekre, amikor hosszas tanúki­hallgatások, bizonyítási eljárások szüksége­sek. A megyei bíróság védelmi rendszeré­nek kiépítését a közelmúltban fejeztük be, egyszeri, húszmillió forintos beruházással, de ezt a rendszert működtetni is kell, ami rendszeresen további milliókat emészt föl. Kamerák figyelik a folyosóinkon közleke­dőket, az érkezők pedig a teljes személyi átvilágítást megejtő, biztonsági kapun át léphet be a bíróságra, s markos biztonsági emberek vigyáznak a rendre.-És ha a bírákra az épületen kívül tá­madnának?- Amint azt bárki jelzi a bírók, az ülnö­kök vagy a jegyzők közül, én azon nyom­ban a rendőrséghez fordulok, s mivel a fel­soroltak a fokozottan védendő személyek közé tartoznak, a rendőrök dolga, hogy a házon kívüli személyi biztonságukról gon­doskodjanak. Bár ez sem könnyű. Nemré­giben leszúrtak egy kollégánkat a nyíregy­házi piacon. KOZMA FERENC Mi az objektív felelősség? Ha vétkes, ha nem, a kaposvári kórház a pszichiátemő halála miatt a család számára kártérítést köteles fizetni. Ezt erősítette meg dr. Gyenge András, a Pécsi Munkaügyi Bí­róság elnöke is, mondván, a Munka Törvénykönyve ismeri a munkáltató objektív felelősségét. E szerint a „munkáltató a munkavállaló munkaviszonyával összefüggésben okozott ká­rért vétkességére való tekintet nélkül felel”. Az más kérdés, hogy a kórház igazgatója utólag visszaperelheti a 14 év fegy­házbüntetésre ítélt gyilkostól azt az összeget, amelyet az ille­tékes bíróság kártérítés címén megítél majd. Általánosságban kimondhatjuk, hogy a munkáltató objektív felelőssége bármely intézményt, vállalkozást nehéz helyzetbe hozhat, hiszen a munkavállalót - a munkaviszonyával kapcso­latban - bármi érheti, s olykor a kártérítés'összege a vállalko­zás további működését fenyegetheti. Gyakori ezért, hogy a vállalkozó a dolgozókra úgynevezett felelősségbiztosítást köt, mellyel az objektív felelősségét a biztosítóra hárítja át. MÉSZÁROS ATTILA Kerékagybajom Szeretem a gyerekeket. A negye­diket is. Ha Orbán Viktor vár­ja, ha Tony Blair fogadja apai örömmel. Talán odaát, a ködös Albionban nem akkora ügy, ha egy miniszterelnöknek sok gyermeke van, bár azért ott sincs feltétlen összhang a nem­zőképes kor és a kormányfői bársonyszék között. Nálunk pe­dig - remélem, nem veszi tőlem zokon a várandós apa - kifeje­zetten érdekesnek tűnik, ha ak­tív miniszterelnöknek születik gyermeke. Támad azonban bennem némi zavar is. Én a Széchenyi- tervet is szeretem, simán azért, mert legalább célt fogal­maz meg. Ám mégis ebből ered bizonytalanságom, hallva a negyedikről. Bár nem szoro­san a Széchenyi-program ré­sze, de a miniszterelnöktől származik a képlet: három gyerek, négy kerék. Az általá­nos jövő. Es most nem tudom, merrefelé húzzak. Akkor há­rom kerék? Bizonyosan a négy gyermeknek van több értelme, nem csak azért, mert a gyer­mekáldás az élet értelme, ha­nem azért is, mert három ke­réken igen nehéz autózni. Vi­szont valószínűleg választani kell, sok gyerek+autó nem megy, legalábbis az általános jövővel biztatott magyaroknál nem. Kivétel persze akad. S miközben efölött meditá­lok, rózsás kép elevenedik meg előttem. Nem tudom, van-e valamiféle rivalizálás Orbán és Blair között, de tény, hogy lassan egy kispályás csapatra való létszám azért kialakul­hat. Talán Tony még emlék­szik a hat-háromra, a hét-egy- re, s következetes előcsatározá- sok után egy személyes jellegű visszavágásra készül. Látom magam előtt a hat kis Orbánt, a hat kis Blairt, amint - koe­dukált együttesek, persze - kergetik a bőrt. Nem tudom, Tonynak van-e labdaruúgó múltja. Orbánnak van, vagyis ő akár még Torgyánt is kiütheti szakmai vonalon, amikor menedzseli az együttesét. Ez lenne a szép ol­dala a dolgoknak. És akkor Viktorunk csak felemeli majd az ujjait, V-betűt formálva, Tony pedig a másik kispadról egy T-betűt visszajelezve ismeri el kezdő voltát. Mert neki még csak eszébe sem jutott eddig, hogy hátha lehet három kerék­kel is haladni. PR. SZALAI ISTVÁN _______________________________ Va lami Orvos Cseng a telefon. Egy férfi­hang: Halló! Van, ott valami orvos. - Sajnos, ilyen nevű nem dolgozik nálunk - vála­szolok. - Hát csak van ott akármilyen orvos? - Akármi­lyen orvos pláne nincs. Mi „csak" diplomás orvosokkal dolgozunk. Név szerint kivel óhajt beszélni? - kérdezem. Mindegy... maga is orvos? - Igenlő válaszomra újabb kul­turált kérdés következik: Meg tudja mondani, mikor van rendelés? Természetesen meg tudom mondani; fél kettőtől öt óráig- válaszolok abban a remény­ben, hogy befejeződött (eset­leg egy köszönöm vagy köszö­nés után) a színvonalas tár­salgás. De nem. Tehát tizenhá­romharminctól tizen... (kis gondolkodás) hétig. Oké! Nyugtázza komplikált át­számítását. Ja... szólal meg ismét - mennyi ideig tart maguknál egy vizsgá­lat? - Ez változó, tájékozta­tom - attól függően milyen elváltozást találunk. - Oké,- de úgy durván meddig tart - érdeklődik tovább.- Semeddig - világosítom fel, mert itt mindenkit kizá­rólag szelíden vizsgálunk, minden durvaság nélkül. Természetesen ezt a választ sem értet-te (el). Jó, jó, mondja a tisztelt ol­vasó, - mindenkor voltak és lesznek ostoba, modortalan emberek Másrészről a mai „modem” társadalmi érintkezési forma egyre inkább privatizálódik és független attól, hogy az illető segédmunkás vagy egyetemet végzett ember. Csakhogy ha­sonló esetek túl gyakoriak, és még mindig túl sokan élünk, akiknek nem tetszik mert szü­léink, tanáraink másra taní­tottak. Míg ezen gondolatok végig­futnak agyamon, hallom, hogy az érdeklődő tovább mormogja; ...tehát fél kettőtől ... ötig; aztán felemelve hang­ját azt kérdezte. És ez délután van? Megnyugtattam, hogy délután. Éjjel fél kettőkor esetleg ak­kor fogunk rendelni, ha majd felvesznek az unióba. Remél­jük, ez nem telefonon fog le­bonyolódni. hetedik oldal HOLNAP Riport Egy idős házaspár tanácsta­lanul néz Dunaszekcsőn az egész világra. Nem tenyészt­hetnek tyúkokat. A szom­szédok, az önkormányzat, de még a természetvédők is nemet mondtak. A telepü­lésnek ez a része azonban nincs üdülőterületnek nyil­vánítva. Portré Várhelyi Pál, az ismert vál­lalkozó és horgász lépésről lépésre küzdötte magát elő­re. Céljai közül kettő: a csa­lád biztonsága és Ausztrália cápákban bő zátony világa. Mindkettőt elérte, napi 16 órai munka árán. Portré A célt kell megfogalmazni A rendszerváltás után az első ciklusban pécsi városi önkor­mányzati képviselő volt. Azt mondja, ennyi elég is a politi­kából. De a „számítógép-függőséget” is maga mögött hagyta, pedig már főiskolás korában saját Commodorja volt.- Nekem feltűnő az ugrás az ének­zenétől a technika-matematikáig.- Az volt a legjobb általános is­kola a városban. A reáltárgyak iránti érdeklődésem pedig korai.- Olyannyira, hogy már 1984- ben számítógépes programozó volt.- Amikor befejeztem a főisko­lát, már tudtam, tanár nem aka­rok lenni. Ennek egyébként pró­zai oka volt. Az utolsó évben gya­korlatra mentem, s nagyon nem tetszett a tantestületben tapasz­talt hangulat. Ez riasztott el a pá­lyától. Viszont az államvizsgá­mon a Pécsi Állami Gazdaság igazgatója volt a bizottság elnöke. Éppen programozó kellett neki. Gyakorlatilag a vizsgaszékből azonnal a céghez mentem dol­gozni.- Nem túl hosszú ideig.- Tényle­gesen csak másfél évet, mert a másik másfelet elvit­te a katonaság. De amúgy is megle­hetősen könnyen váltok. Az, hogy már ötödik éve vagyok a Fürdő Kft.- nél, számomra is meglepetés.- A váltásról jut eszembe: 1987- ben már kisszövetkezete van.- Barátaimmal hoztuk létre, tényleg az első fecskék között. Sö­rözőgarnitúrákat csináltunk, ipari szerkezeteket.- Söröskancsó-sorozat? Netán a kedvenc italához?- Szeretem a sört, de a pécsi önkormányzat kispályás focicsa­Szabó Tamás Budapesten született, 1962-ben. A székesfehérvári ének-zene tagozatos általános iskola, majd gimnázium után a pécsi tanárképzőre jött, matematika-technika szakra Katonaideje közben kezdte a közgazdasági egyetemet. 1995 óta a Pécsi Fürdő Kft. ügyvezető igazgatója Nős, három kisgyermek édesapja patában játszom, vagyis csak csínján. Egyébként nem kriglik voltak, hanem asztal- és ülőgarni­túra.- De 1990-től már a kisszövet­kezet sincs.- Váltottam, akkor kerültem Harkányba, a fürdő gazdasági ve­zetőjének. Ott is három évet töl­töttem, de nagyon szépeket.- Térjünk vissza a zenéhez. Mű­veli?- Szinte semmi sem maradt meg belőle. Időnként zongorázó kislá­nyomnak segítek, és szeretek min­denféle zenét, a dallamostól a ke­mény rockig. Ál­landóan szól a kö­zelemben.- Ha már itt a Hullámban van a rezidenciája, sokat úszik?- Egyedül nem szeretek. Vagyis nagyon ritkán. Gyerekkoromban versenyszerűen úsztam, csakúgy, mint édesanyám. De neki jobb eredményei voltak.- Mit gondol, most már megállt a vándorúton?- Nem tudom. Szerintem csak a jó célt kell megfogalmazni, hogy megmozduljak. MÉSZÁROS A. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents