Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)

2000-05-21 / 138. szám

4 ★ RIPORT ★ 2000. május 21. Ki a csoda ez a Putyin? Nagyapja főzött Leninre és Sztálinra ★ A drezdai 007-es ★ A megállíthatatlan Egy amerikai újságírónő, Trudi Rubin tette fel ezt a kérdést Davosban, de senki sem tudott válaszolni, pedig azon a fórumon többtucatnyi orosz politikus és üzletember volt jelen. Holott Brezsnyevről, Andro- povról vagy éppen Gorbacsovról a hajdani szovjet hírzárlat ellenére is sokat lehetett tudni. Egy most megjelenő könyvből (Szemtől szemben Putyinnal, Pannonica kiadó) sok minden kiderül az orosz el­nökről, bár a szerzők maguk is elismerik, hogy Putyin többször kikapcsoltatta a magnót, s csak annyit mondott: ez túlságosan személyes. Lehet, hogy a Putyin-rejtély kulcsa a nagypapánál van. Apai nagyapjának ugyanis az első vi­lágháború után Gorkijban aján­lottak munkát, ahol Lenin csa­ládja élt. Lenin halála után Sztálin egyik nyaralójában főzött. És túlélte Sztálint is, sőt a diktátor halála után, immár nyugdíjasként a moszkvai párt- bizottság iljinszkojei nyaralójá­nak szakácsa lett. Putyin maga sem tudja, hogyan maradt élet­ben a nagyapja, de bizonyosan remek főztje lehetett. Az vi­szont biztos, hogy sosem me­sélt a munkájáról. És segíteni sem tudott fia családján, akik éheztek. Putyin apja ugyanis bevonult katonának, s a felesé­ge majdnem éhenhalt, hiszen Leningrádban az ostrom idején nem volt mit enni. Amikor Putyin apjára a németek kézi­gránátot dobtak, már mindenki lemondott róla, hiszen a Névát tűz alatt tartották a németek, márpedig a kórház a túloldalon volt. Aztán egy szomszédja fel­ismerte, a vállára vette és elin­dult a jégen. Öngyilkos vállal­kozás volt, mégis túlélték. A kórházban talált rá a felesége, aki annyira legyengült, hogy sebesült férje neki adta a fej­adagját. Amikor az orvosok rá­jöttek, miért veszti el a férfi az eszméletét, a feleségét kitiltot­ták a kórházból. Mindketten túlélték a háborút, az apa mű­vezetőként dolgozott a Jegorov vagongyárban, anyja pedig volt házmester, mosogató és éjjeliőr is, hiszen semmilyen iskolát nem végzett. A család olyan házban lakott, hogy a kapualj­ban patkányok futkároztak, és a gyerekek botokkal üldözték őket. Putyint és az anyját egyébként a szomszédasszony megkereszteltette, de az apja nem tudhatott róla, hiszen párttag volt és a műhely párt­titkára. Nem véletlen, hogy a gyerek­kori fotókon Putyin ravaszdi, zsivány képpel néz a kamerá­ba. Maga is elismeri, hogy huli­gán volt, még úttörőnek sem vették fel sokáig. És amikor rá­jött, hogy a verekedés nem elég az utcai és iskolai elsőséghez, hirtelen megkomolyodott. Bok­szolni kezdett, de amikor betör­ték az orrát, átment a birkózók­hoz. Az edző egyik nap úgy döntött, hogy átállnak a dzsú- dóra, s később mindennap edzettek. Felvételi nélkül mehe­tett volna a Polgári Repülési Akadémiára, de hiába beszél­ték rá az edzői és a szülei, ő a jogi egyetemre jelentkezett. Senki sem értette, mit keresne ott, csak Putyin. Miután elolva­sott egy-két könyvet, és látta a Pajzs és kard című filmet, hír­szerző akart lenni. Egyszer ki­lencedikes korában el is ment a KGB ügyfélszolgálati irodájába, ahol röviden közölték vele, hogy önkénteseket nem vesz­nek fel, egyébként is csak egye­temi diplomával a zsebében lesz tárgyalóképes. Putyin vi­szont addig nem nyugodott, míg a hivatalnok ki nem bökte, hogy a jogi egyetem volna a leg­hasznosabb. Azontúl csak oda akart jelentkezni. A Putyin család továbbra is na­gyon szegényen élt, mégis ami­kor az anya egyszer aprópénz helyett egy lottócédulát kapott, és azon nyertek egy Zapo- rozsecet, nem adták el a kocsit. Odaadták a fiúknak, aki ettől kezdve edzésre is autóval járt. Amikor aztán Putyin már mi­niszterelnök volt, s apja haldok­lón Leningrádban, minden sza­badnapján odautazott, hogy meglátogassa, s az utolsó óráit is vele töltötte. Lehet, hogy a KGB-nél nem Mása és Kátya azóta megnőttek, magántanár jár hozzájuk jegyezték fel, hogy Putyin már jelentkezett náluk, viszont ami­kor negyedéves volt a jogi egyetemen, megkeresték. Az­tán megint néma csend, hanem amikor az elhelyezési bizott­ságnál ügyvédnek jelölték, az addig szundikáló operatív tiszt felkiáltott: nem, mi Putyint fel­vesszük a KGB-hez. És néhány nap múlva már ott is volt. Az is­merősei úgy tudták, hogy bűn­ügyi nyomozó. Fél év után be­teljesült az álma, felfigyeltek rá a hírszerzők. Amikor pedig el­végezte a hírszerző-akadémiát, az NDK-ba küldték. Akkor már házas volt, egy kalinyingrádi stewardesst vett el. Amikor utóbb Ljudától, a feleségétől megkérdezték, hogy miért vár­tak három és fél évet a házas­sággal, vagyis mivel telt addig az idő, humorosan azt válaszol­ta: „Három és fél évig udvarol­tam neki!” Egyébként szó sem esett köztük házasságról, Ljuda sosem emlegette, míg Putyin egyik nap váratlanul közölte, hogy akkor összeházasodnak. NDK-ba már együtt mentek. Egyébként Ljuda akkor már be­szélt spanyolul és franciául, Drezdában pedig megtanult németül. Mindmáig nem tudjuk, mit csinált Putyin úr Drezdában. Ő a három orosz újságírónak is csak annyit árult el, hogy „infor­mációkat szereztünk be politi­kusokról, a potenciális ellenség terveiről”. Azt viszont szívesen elmesélte, hogy hízott 12 kilót. A Drezda melletti Radebergben készítették ugyanis a legjobb keletnémet sört, és volt egy háromliteres hordócskája, amit telenyomatott serrel. Pletykák persze vannak, Putyintól is megkérdezték, hogy ő szerez- te-e meg az Eurofighter bombá­zó dokumentációját, amire csak annyit mondott: ez hülyeség! És azon sem sértődött meg, amikor Markus Wolf, a keletnémet hír­szerzés főnöke azt állította, hogy Putyin NDK-s kitüntetése semmiség volt, azt majdnem minden takarítónő is megkapta. Persze ilyenkor az olvasó, aki nem most jött a hathuszassal, rögtön gyanakodni kezd. És hát Putyint kétszer is előléptették, míg az NDK-ban volt, pedig ez nem volt szokás. Lehet, hogy mégis beszerzett legalább egy nyugati vadászrepülőt? Min­denesetre hiába rohamozták meg a Stasi-házakat, a Putyin- kapcsolatról semmit sem talál­hattak. Putyin ugyanis minden dokumentumot elégetett, és minden német ismerősével Névjegy: Vlagyimir Putyin 1952-ben született, végzettsége jogász. A nyolcvanas évek végéig a KGB hírszerző tisztje. A kilencvenes évek elején Anatolij Szobcsak leningrádi polgármester helyettese. 1996: az elnöki iroda helyettes vezetője. 1997: az elnöki adminisztráció ellenőrzési főosztályának vezetője. 1998: a szövetségi biztonsági szolgálat igazgatója. 1999 nyarán választotta meg a duma miniszterelnöknek, s Jelcin őt nevezte ki utódjának. Borisz Jelcin szilveszteri lemondása után ügyvezető államfő lett. 2000 márciusának végén megtartott elnökválasztáson már az első fordulóban győzött. Május 7-én iktatták be hivatalába. megszakította a kapcsolatot. Az ő ügynökei tehát sosem bukhat­tak le. Drezdában a Putyin család összespórolt egy Zsigulira va­lót, és hazavitték a szomszéd­juk 20 éves mosógépét, amit még öt esztendeig használtak. És persze Leningrádban újra meg kellett szokniuk, hogy üre­sek az üzletek és sorba kell áll­ni. Ez utóbbi persze Ljuda gondja volt, Putyint jobban ide­gesítette, hogy a rendszernek nincs jövője, és a KGB-nek sincs. 1990-ben már a leningrá­di egyetem nemzetközi előadó­ja volt. Amikor felkérték, hogy dolgozzon Szobcsaknak, a le­ningrádi tanács elnökének, egy pillanatig sem habozott, és ő is választhatott egy portrét a szobája falára. A többség Jelcin portréját függesztette ki, Putyin egy Nagy Péter-metszetet vá­lasztott. Ez már egy kései kép a cárról, s az északi háború után készült, amikor lerakta az orosz birodalom alapjait. Hogy soha többé ne támad­hassák a KGB-s múltja miatt, megkérte az egyik barátját, ké­szítsen vele egy tévériportot, ahol elmondta, hogy egykor hírszerzőként dolgozott. És lassan Szobcsak jobbkeze lett, polgármester-helyettes, aki a város külföldi gazdasági kap­csolatait intézte, gazdasági övezetet létesített, letelepítette többek között a Coca-Colát és a Gilettet. Amikor viszont fő­nöke elvesztette a választáso­kat, munka nélkül maradt, ígérték, hogy majd nagykövet lesz, de nem kérték fel. És az­tán 1996 augusztusában várat­lanul az elnöki iroda helyettes vezetője lett. Ezek után már nem lehetett megállítani. Ami­kor kinevezték miniszterel­nöknek, a feleségét is megkér­dezték, de ő sem szolgált cso­darecepttel. „Csodálkozom, hogy én a miniszterelnök fele­sége vagyok, de nem csodálko­zom, hogy ő a miniszterel­nök.” Putyin sem csodálko­zott, sőt akkor sem ijedt meg, amikor Jelcin az utódjaként mutatta be. Pedig mindenki azt hitte, hogy ez a vég, vagyis a süllyesztő kezdete. A Putyin család hétköznapja­iról még ebből a könyvből sem sokat lehet tudni. A két kislány­hoz (Mása és Kátya) magánta­nár jár, s a dácsájukhoz tartozik egy 12 méteres medence is, ott úszrtak és tornáznak anyjukkal. Apjukat ritkán látják, Ljuda el is sírta magát, amikor kiderült, hogy a férje lesz az elnök. „Tudtam, hogy négy évig nem fogom látni.” Dalia László Tabuk pedig nincsenek? Immár a politikusok magánélete sem tabu az ex- szocialista országokban. Ám hogy mennyire en­gednek betekintést nyújtani a nappalijukba, or­szágonként változó. A legtöbbet talán a cseh el­nökről tudunk. Bár Orbán Viktor PR-csapata sem feledkezik meg a miniszterelnök családjáról. Václav Havel korábbi feleségé­ről már akkor is sokat írtak, amikor a drámaírót ellenzéki tevékenysége miatt állandóan meghurcolták, így nem meg­lepő, hogy államfővé választá­sa után is mindig férje oldalán volt. Olga pár évvel ezelőtti halála után épp emiatt tudták a csehek nehezen megemész­teni, hogy Havel milyen gyor­san talált magának új asz- szonyt, Dagmart, aki színész­nő. Ugyancsak gyakran jele­nik meg párjával a lengyel ál­lamfő. Kwasniewski persze tudja jól, hitvesére PR-szem- pontból is számíthat, hiszen rendkívül vonzó nő. Amikor a lengyel házaspár találkozott Clintonékkal, a bulvárlapok jókat csámcsogtak azon, hogy az európai First Lady joggal húzott rövidebb szoknyát, mint Hillary, hiszen sokkal jobb a lába. Magyarországon a szemér­mes Antall József óvakodott attól, hogy magáról, a beteg­ségéről, a családjáról túl sokat megtudjon a nagyközönség, kellemes megjelenésű felesé­gével azonban - minden bi­zalmaskodás nélkül - időn­ként megjelent a nyilvánosság előtt. Horn Gyula még ritkáb­ban mutatkozott asszonyá­val. Orbán Viktor ez ügyben is eurokonform kíván lenni, Lévai Anikónak - s persze gyerekeinek - fontos imázs­építő feladata van, a minisz­terelnökkel gyakran jelennek meg kéz a kézben az ideális házasságot szimbolizálva, emellett az asszony karitatív munkával is múlatja idejét. Csakúgy, mint Göncz Árpád hitvese, aki férjéhez hasonló­an rendkívül közvetlen, s jól áll neki a nemzet nagymamá­ja szerepe. Nyugat-Európában és Ame­rikában sokkal intimebb dol­gokról is tudósít a sajtó. A kontinens országaiban azon­ban kissé prűdebbek a népek, mint az angolszász világban. Bár a helyzet e téren is válto­zik. A német Schröderrel pél­dául sokat poénkodtak ellen­felei és a sajtó azon, hogy 1997-ben már negyedszer es­küdött örök hűséget, ráadásul Doris Köpf jóval fiatalabb, mint ő. S arra hívták fel a fi­gyelmét, hogy a sorozatos nő- süigetések helyett a kancellár­nak inkább gyereket kellene nemzenie. Schröder minden­esetre szívesen jelenik meg csinos feleségével. Angliában és az Egyesült Ál­lamokban a magánélet szent­ségéről és védelméről talán nem is hallottak. A sajtó azon­nal beszámol, hogy ki kivel, miért, hogyan lépett félre, azonnal világgá kürtöli, ha va­lakiről kiderül, hogy homosze­xuális. Cherie Blair ügye üdítő kivétel. Az egész ország várja, hogy az angol kormányfő fele­sége mikor hozza világra ne­gyedik gyermekét - egyébként most szerdára írták ki szülésre -, az persze más kérdés, hogy a lapok azt is kinyomozták, Tos­canában fogant a jövevény. Almási B. Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents