Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)
2000-05-20 / 137. szám
SB H 2000. Május 20., szombat HÁTTÉR - RIPORT ÚJ Dunántúli Naplő - 7. oldal hetedik oldal — Fenyegetik a rablógyilkos élettársát „A gyerekeket szerette, de én láttam, hogy nincsenek rendben az idegei” A tragikus orfűi postakocsirablás első számú gyanúsítottja az utolsó pillanatban eltűnt a rendőrség elől, de ezúttal nem a külföldi menekülőutat, hanem a halált választotta. A férfi élettársa titkolta, hogy tud a rablógyilkosságról, de végül kész volt együttműködni a rendőrséggel. Most a bosszútól tart. Az oly sok nehézséggel induló nyomozás pedig - úgy tűnik - sikerrel zárul. Az eláztatott papírzsebkendőkkel teletömött hamutartó mellett egy fénykép hever az asztalon, rajta Gyula, és a három gyerek. Keresztelő van. A gyerekek szép ruhában, a magas, csontos arcú férfi - a pót- és keresztapa - elegáns öltönyben áll a pap előtt. Velem szemben Zsuzsa, a hat éve elvált, fiatal édesanya ül. A gyerekek az iskolában. Gyula, akit szörnyű rablógyükossággal gyanúsít a rendőrség, már halott.- Két és fél éve jött haza a francia idegenlégióból, és szinte az első pillanattól fogva együtt jártunk. Már régóta ismertük egymást. Voltak ugyan időszakok, amikor ő ha'zaköltözött, de végül mindig visszajött. Sajnos, a család sok problémát okozott mindkettőnknél. Az ő zűrös múltját az én szüleim, a gyermekeimet az ő családja nem tudta elfogadni. Gyulát nyolc évvel ezelőtt szándékos gyújtogatással gyanúsította a rendőrség, ezért a férfi elhagyta az országot, és beállt idegenlégiósnak. Ot év szolgálat után tért vissza.- Úgy éreztem, hogy a gyerekek az első pillanattól kezdve elfogadták őt. Szerették egymást, sokat tanultak együtt. Jól megvoltunk, és hosszú távra terveztünk. Olyannyira, hogy azon gondolkodtunk, eladjuk ezt a házat, és máshol telepedünk le, messze a szülőktől. Bár a magyarhertelendi telek elhanyagoltságát többen szóvá tették, a kis faluban, ahol mindenki mindenről tud, egyáltalán nem volt rossz híre a családnak. Igaz, a település nyilvántartásában a férfi sem mint áldandó, sem mint ideiglenes lakos nem szerepelt, a polgármester szerint a rendkívül vísz- 'szahúzódó, és látszólag rendezett életvitel nem indokolta, hogy a hivatal vagy a gyermekjóléti szolgálat bármilyen módon beavatkozzon az életükbe. Az emberek kíváncsiságából azért született néhány pletyka, kósza hír Zsuzsa és Gyula viszonyáról, a múltjukról, a jövedelmi’viszonyaikról.- A régi dolgaival többé-kevésbé tisztában voltam, de úgy tudom, hogy a nyomozások során nem állapították meg a bűnösségét. Nem foglalkoztatott a múlt, már csak azért sem, mert úgy gondoltam, hogy ő már lezárta magában ezt az egészet. Maga is beszélt arról, hogy elege van, ezután nyugalmat és békét, normális életet akar. A férfi többnyire alkalmi munkákból szerzett jövedelmet, autókat vett és adott el, de többször belebukott, mert hamis papírok, manipulált motorok mentek át a keze között. Később megpróbált őrző-védőként elhelyezkedni, de a légiós papírjai nem voltak elegendők az állás betöltéséhez, más végzettséggel pedig egyáltalán nem rendelkezett.- Amíg külföldön volt, megváltozott az ország, és ő nehezen rázódott vissza ebbe az életbe, ha egyáltalán visszarázódott. Komolyan sohasem mesélt a légióról, én is csak elképzelni tudtam, hogy milyen szörnyű dolgokon mehetett keresztül. Volt néhány fényképe, azokhoz fűzött hozzá egy- egy mondatot. Mégis, inkább csak a gyerekeknek mesélt arról, hogy mennyi időt töltött a dzsungelben, milyen állatokat látott. Nem volt benne katonás szigorúság, viszont én láttam, hogy az idegeit mennyire megviselte a szolgálat. Amiről az asszony nem szívesen beszél: Gyula ki-kiborult néha, és előfordult, hogy a keze is eljárt. Nem volt mindennapos a fenyegetettség, de előfordultak csúnya esetek is. 2000. április 17-én egy álarcos ismeretlen egy azonosítatlan típusú géppisztolyból szemből több lövést adott le a Pécsről Orfű felé haladó postakocsira, az Abaligeti út orfűi elágazása előtt. A sofőr, akit két lövés ért, a helyszínen életét vesztette, a szállítmány kísérője könnyebb sérüléseket szenvedett. A rabló ezután a jármüvei az abaligeti szeméttelepre hajtott, és az ajtókat felfeszítve, négymillió- hatszázharmincötezer forintot felmarkolva és kétmillióhatszázezret hátrahagyva eltűnt. Mivel a forró nyomon üldözés, a nyomkövető kutya bevetése, az útzárlat, a helikopteres keresés nem hozott eredményt, a furcsa, ellentmondásos kriminalisztikai körülmények miatt a rendőrség hosszú, aprólékos nyomozásra készült fel. A különböző verziók során felmerült gyanúsítottak listája már félszáz nevet tartalmazott, köztük szerepelt D. Gyula is. A bizonyítékok azonban nem voltak elég erősek ahhoz, hogy a férfi ellen kényszerintézkedést foganatosítsanak.- Nem akartam, hogy belekeverjen ebbe az egészbe, féltettem a gyermekeimet. Ő alaposan megfenyegetett, hogy mindenről hallgassak, amit róla tudok. így is tettem. Az eset után Gyula sokszor ideges volt. Nem evett, és sokat ivott. De azért eljárt dolgozni, és a ház körül is rendbetettünk ezt-azt. Nem beszéltünk a történtekről. A rendőrség először május nyolcadikán jelent meg nálunk azzal, hogy bejelentés érkezett: nagy lábon élünk. Mindenfélét kérdeztek, de hát nem volt a lakásban egyetlenegy új értéktárgy, ruha sem. Szerdán aztán újból itt voltak a rendőrök, és hozták a másnapra szóló idézést. Csütörtökön reggel a férfi felkelt, és elindult Pécsre a főkapitányságra. Mielőtt a lakást elhagyta volna, az aranyláncát a nő nyakába akasztotta, és megígérte, hogy ha véget ér a meghallgatás, hazatelefonál. Aztán elment. Zsuzsa akkor látta őt utoljára.- Fél tizenkettőig vártam Gyula telefonját, hogy elmondja, mi történt, de nem hívott. Fél egykor felhívtam a rendőrséget, ahol azt mondták, hogy nem is jelentkezett. Körbe- telefónáltam mindenkit, akit csak lehetett, aztán elmentem az anyósomékhoz is. A rendőrség már ott volt. Bár az első számú gyanúsított egyszer már megszökött a hatóság elől, a rendőrség mégis bízott abban, hogy a férfi az idézésre egyszerűen besétál a kapitányságra. Mint utólag elmondták, a büntetőeljárás szabályai szerint nem volt lehetőségük arra, hogy erőteljesebben lépjenek fel. Néhány óvintézkedés mégis történt, a tájékoztatás szerint D. Gy. a határon nem tudott volna átlépni. Az eltűnés után természetesen keresték a férfit, és a múltjára való tekintettel a légiós szálakat is leellenőrizték amellett, hogy bíztak benne, előbb-utóbb talán önként is jelentkezni fog. 2000. május 16-án egy orvostanhallgatókból álló kirándulócsoport halott férfira bukkant egy fraticia rendszámú autóban, a Mecsek egyik erdészeti útján. Mint utóbb kiderült, a kocsiban D. Gyula feküdt, aki az orvosszakértői vélemény megállapítása szerint maga vetett véget életének. A holttest mellett egy búcsúlevelet is találtak. Bár az eljárás még tart, a rendőrség gyakorlatilag megoldottnak tekinti a kezdetben oly kevés sikerrel kecsegtető nyomozást. A halott férfi elleni bizonyítékok sorában az elsők között szerepel, hogy a magyarhertelendi telek pajtájában megtalálták az elrabolt pénz nagy részét, igaz, a postai szállítózsákok és a kötegeket átfogó papírgyűrűk nélkül. Nem került elő egyelőre az a géppisztoly, amivel a postakocsira lőttek, és nincs meg a támadó által elvitt szolgálati maroklőfegyver sem, valamint hiányzik több mint egymillió forint is. A legmeggyőzőbb bizonyíték azonban mégis Zsuzsa utólagos vallomása lehet. Bár őt, mint élettársat, azaz közvetlen hozzátartozót nem kötelezhették arra, hogy terhelő vallomást tegyen a gyanúsítottra - és ha így dönt, akkor emiatt nem is vonhatták volna felelősségre -, a rendőrség tájékoztatása szerint Gyula öngyilkosságának hírére ő mégis vállalta, hogy elmondja mindazt, amiről megdöbbenve tudomást szerzett, és amit eddig mindenki elől titkolt. Elbeszélése a nyomozók szerint hiteles, és igazolja a rendőrség feltevését: az orfűi rablógyilkosság tettese, a Mecsekben öngyilkosságot elkövető D. Gyula volt. A nő szerint az élettársa nem akart kegyetlenül leszámolni a postásokkal, hiszen akkor megtehette volna ezt a kocsikísérővel is. Az utóbbi napokban Zsuzsa több életveszélyes telefonhívást is kapott, őt is, gyermekeit is megfenyegették. Az anya a család és az egykori légiós társak bosszújától egyaránt tart, mert van, akik azt hiszik, hogy szerepe volt élettársa lebuktatásában. A nő egy ismerős őrző-védő cég védelmét kérte. _______ SCHNEIDER GÁBOR A gyilkosság helyszíne fotó: laufer László CSERI LÁSZLÓ Petőfi a Külügybert Ha valaki tegnap megpróbált a világhálón a www.mfa. gov.hu szerverre kapcsolódni, meglepetten tapasztalta, hogy az nem elérhető. A szerver a Külügyminisztériumé, amelyen a futó weboldal címoldalát csütörtök este egy Diablo néven bemutatkozó ismeretlen hacker megváltoztatta, s az új változat egy órán keresztül volt látható. Egy rendkívül kezdetleges verset olvashattak ezen a Külügyminisztérium információira kíváncsi érdeklődők „A pol- gárapostol” címmel, amely a miniszterelnökről szólt. Az aláírás: „Petőfi Sándor, szoclib féreg. ” Ez utóbbi politikai színezetű információ a költőről eddig fel nem tárt tartalmakra világít rá, amely gazdagítja a közelmúlt felfedezését, hogy tudniillik a honi költészet egyik legnagyobbika Barguzinban nyugszik, és voltaképpen nőnemű. Mindezen adatok abban a legendáktól gazdag sorban helyezkednek el, amely többek között a „Petőfi Sándor gatyában táncol" kezdetű, szájhagyomány útján terjedő népköltészeti gyöngyszemet is magában foglalja. A barguzini vonal egyébként, tekintettel arra, hogy említett helység nem Magyarországon fekszik, mindenképpen sok szállal kapcsolódik a Külügyminisztériumhoz, míg azonban a „szoclib féreg" kifejezés talán a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium, míg a „féreg” leginkább a Környezetvédelmi Minisztérium hatáskörébe tartozik. Ha mindezt a hacker úr is felismeri, elképzelhető, hogy említett minisztériumok honlapját is megkeresi lírájának elpotyogtatása érdekében. Azt mondják hozzáértők, ha ilyen tevékenységével nagy kárt okoz a hacker, akkor akár öt év börtönbüntetésre is ítélhetik. Ebben az esetben erre az öt esztendőre mindenképpen szüksége is volna, hiszen a magány és a szenvedés sok költészetet... emelt már ki a szürkeségből hihetetlen magasságokba. A költészet közel állhat hozzá, ugyanis szerdán is megváltoztatott másutt egy oldalt, melyre húsvéti versikét pakolt fel. Pedig már itt van a nyár, szörnyű a hőség, a hackerek alig várják, hogy hűvösre tegyék őket. KOZMA FERENC Villányi esélyek Rövidesen újabb várossal gazdagodik Baranya. Nem szeretném elkiabálni a dolgot, mindenesetre az a hír járja a belügyi berkekben, hogy igen jó esélyei vannak az idén Villánynak arra, hogy az államalapítás millenniumának évét a községbeliek városi polgárokként zárják. A napokban ugyanis a település pályázata bekerült a köz- társasági elnöki rezidenciába - ez a dolgok rendje -, s minden bizonnyal már csak arra várunk, hogy a köztársasági elnök rábólintson a kérésre. (Némi bizonytalansági tényezőként merülhet fel, hogy egyelőre nem tisztázott, vajon Göncz Árpád avagy Mádl Ferenc teszi várossá Villányt, hiszen a döntés meghozatalának időpontja egybeesik az elnöki helycsere időpontjával.) Az idén 36 település pályázott a városi rangra, s a hírek szerint esetleg legfeljebb hatnak, nyolcnak van esélye arra, hogy meg is kaphassa azt. Ugyanis szeretnék a belügyben ismét szigorítani azt a feltétel- rendszert - pályázati előírásokat -, amelyek a történelem viharában, 1989-ben átmenetileg megenyhültek. Talán kevesen tudják, de akkor, a politikai átmenet „inter- regnumában” hirtelen minden pályázó megkapta a városi címet (a jó szimatú tanácselnökök ráharaptak a lehetőségre), és ekként 41 település lett hirtelenjében várossá. Aztán már a további mérce az 1989-es lett, s évente úgy szaporodtak a magyar városok, mint a kinigli- nyulak, s olybá tűnt akkor, hogy ha így halad tovább a településfejlődés, harminc éven belül minden hazai település várossá lészen. Ám 1996-tól ismét visszafogták a gyeplőt, s újból szigorítani kezdték a pályázati feltételeket. Joggal megkérdezheti az olvasó, hogy miért vagyok olyan biztos a villányi befutóban? Nos, Villány is a különleges egyedi értékeket is felmutatni tudó települések között van Magyarországon (akárcsak az idei pályázók között lévő Vi- segrád vagy Pannonhalma), s szépen csengő neve miatt is megérdemli már, hogy Szent István évében odafigyeljenek rá. Egy öregember emlékirataiból A jótanács hetedik oldal HÉTFŐN Riport A Whiskys-sztori (5.): „Tudjátok ki vagyok, nincs semmi vesztenivalóm! ” Már javában folyik a bíróságon Ambrus Attila pere. A Whiskysről szóló riportkönyvből hétfőn azt a részt közöljük, amelyben Ambrus a szökése utáni első rablásának körülményeit meséli el. Portré Köles Ferenc, aki eddig hagyta magát sodródni. A pécsi egyetemistát augusztustól egyéves szerződés köti a Nemzetihez. Színész lesz és közben tanul az egyetem művelődési menedzser szakán. Azt mondja egy barátom: - Mióta fut a rovatod, rettegve nyitom ki a Naplót, mi jutott megint eszedbe?- Ne félj, a legérdekesebb dolgokat úgysem lehet megírni - nyugtatom és a kezdődő-protokoll üdvözlések alatt egy régi dal jut eszembe: „A Mecseknek teraszán / Két sovány huligán / Hideg szimplát szopogat, s forog a nők után. / Velük szemben ül a Szász, / Szófosó ata- mán, / Kampis és az Arató / babérral a valagán. /Dániában fúj a szél, / Orbán felett süt a nap. / Jani meleg szarba lép, / és mégis Jani marad. /Hajaj, bizony!” Aki a fenti szöveget írta és énekelte, később a Nádorban addig számolt éjjel-nappal, míg valami fantasztikus matematikai fölfedezést tett. Egy svájci szaklapban publikálta. Néhányunknak magyarul is elmondta. Egy kukkot sem értettünk, ám nagyon büszkék voltunk a dologra, mert az eredmény mégis csak a Kávéházban született. A Mecsek táncos hely volt a hatvanas évek elején. Szász Pista még könyvtáros volt és külsős újságíró, aki akkor is leadta a rendezvényről a tudósítást, ha az elmaradt. így aztán kikopott Pécsről - fővárosi reporter lett. Kampis Péter akkor még festett, s már annyiadszor felvételizett az orvosi egyetemre, hogy nagyfröccsökért korrepetálta a kávéházban a szigorló orvosokat. Sose vették föl, mert apja, mielőtt a követ törte volna Recsken, a Szép- művészeti Múzeum igazgatója volt. Később gyógypedagógusi diplomát szerzett, novellákat írt, egyetemi lapot szerkesztett. Arató Karcsi babérjairól azért esik szó, mert ő már ’58-tól megjelenhetett verseivel a Jelenkorban, a Naplóban. Ám a Mecsek csak alkalmi vadászterület volt. A visszatérő otthon a Kávéház. Mi író-újságíró palánták, művészjelöltek egész nap ott ültünk. Ha egy elment, kettő jött helyette. Jobb volt, mint az egyetem. Mindenki mindent elmondott, amit tudott, hallott, olvasott. így olvashattam Kende Sándor jóvoltából Hamvas Béla Tibeti minisztériumát, Rajnai Laci táskájából Várko- nyi Nándor még kéziratos munkáit. Ragaszkodásunkat a helyhez legjobban Békés Sanyi jellemezte:- Későn értem haza. Tizenegy elmúlt. Ideges lettem. Ha most elindulok Kertvárosból, mire odaérek már be is zár a Kávéház, de ha nem megyek be, biztos lemaradok egy fontos valamiről... De egy másik Sándor története tán tanulságosabb. Barátunk föláll tíz óra tájban, s bejelenti, haza kell mennie. Megrökönyödésünkre elmagyarázza, a felesége nem alszik el, amíg haza nem ér. Nem tud olyan csendesen, lábujjhegyen be- lopózni, hogy a drága ne pattanjon föl, csapja föl a villanyt, sír, szitkozódik... Rab Feri leintette:- Ácsi! Te egy nagy marha vagy. Egy férfi nem így viselkedik, nem lopózik be lábujjhegyen. Nem csoda, hogy pórázon vezet az asszony!- Mit tegyek?- Először is hangosan mész haza. Belököd az ajtót, te kapcsolsz föl minden villanyt! A sáros bakancsoddal bemész a szobába és elegánsan fölnyúlsz a szekrény tetejére, megnézed poros-e? Nincs az a szekrény, ami nem poros! Akkor is, ha két órája takarították. Aztán kissé cinikusan azt mondod: „Míg én megszakadok a munkától, Te még takarítani is lusta vagy!” Meglátod, te leszel az úr a házban. Izgatottan vártuk a másnapot.- Úgy csináltad, ahogy mondtam? - kérdezte a mester.-Úgy.- És mi történt?- A feleségem kiugrott az ágyból és akkora pofont adott, hogy kiszédültem a konyhába. Azt kiabálta: Nem elég, hogy részegen jössz haza még..., pedig tudjátok, nem is ittam. A társaság döbbenettel hallgatott, majd Rab Feri szólalt meg:- Tudod, az az igazság, hogy nekem sem jött be még egyszer sem. De azt hittem, neked sikerül. Szóval komoly iskola volt a kávéház. Bükkösdi László /''t'N ) % \
