Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)
2000-05-17 / 134. szám
2000. Május 17., szerda HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Kusza ügy a Botanikus Kert körül Forró Mariannát, a pécsi egyetem Botanikus Kertjének kertészmérnökét április elejétől a Szülészeti Klinika kertészetébe kívánják áthelyezni. A három éve a Botanikus Kertben álló sziklakertet nemrég életveszélyessé nyilvánították. Forró Marianna úgy érzi, a döntéssel megalázták, mivel húsz év munkáját tették tönkre. helyettes volt a tulajdonképpeni „ítéletvégrehajtó”. A főmérnök értetlenül áll az „összeesküvés-elmélet” előtt, állítja: mindössze annyi történt, hogy a kert körül rendet kívántak termi. A sziklakertet az életveszély miatt elkerítették fotó: laufer l. Forró Marianna - kisebb megszakítással - húsz éven át dolgozott a Botanikus Kertben. Elvben ma is ott dolgozik, mivel a 2000. április 6-án kelt, és dr. Kisbánné Karis Ilona, az egyetem gazdasági főigazgatója által már aláírt kinevezési papír szerint munkahelye a Botanikus Kert és Kertészet. Igen ám, de immár nem az Ifjúság úti épületegyüttes fölött található természetvédelmi terület, hanem a januári integráció után szintén a Botanikus Kerthez tartozó kertészet a Szülészeti Klinika területén. Forró Marianna úgy érzi, megalázták és visszaminősítették egyszerű kertésszé. Forró Marianna és élettársa, Mihály Árpád szobrászművész meglehetősen indulatosan beszélnek a történtekről. Azt mondják, húsz év fáradtságos és kitűnő botanikusok, köztük az azóta Amerikába távozott Debreczi Zsolt által előkészített munkáját teszik tönkre ezzel a döntéssel. A Botanikus Kertben olyan környezetet teremtettek, amelynek „csodájára jártak az ország minden pontjáról”, olyan szubmediterrán és mediterrán növényzet él itt, amelyről sokan azt gondolták korábban: ezt magyarországi körülmények között lehetetlen megvalósítani. A problémák akkor kezdődtek, amikor 1997-ben a Növénytani Tanszék akkori vezetője, dr. Borhidi Attila olyan tartalmú bejelentést kapott, hogy a Botanikus Kertből növények tűnnek el. Forró Marianna akkor többoldalas levélben válaszolt a vádakra, amelyek a bejelentésben megfogalmazódtak, tételesen cáfolva valamennyit. A mostani történések közvetlen előzménye az a tavalyi döntés, amellyel - finanszírozási okokból - a Botanikus Kert gazdasági felügyelete közvetlenül az egyetem Gazdasági Főigazgatóságának égisze alá került. A financiális szempontokat szem előtt tartva az egyetem úgy vélte, átláthatóbb viszonyokat kell teremteni, ezért belső ellenőr vizsgálta meg a működést. Bár egyetlen komolyabb problémára sem bukkant, lapunk információi szerint a vizsgálat mögött az a sejtés lehetett, hogy a kertészmérnök és élettársa esetleg saját zsebre dolgozik. Ezt a feltevést Forró Marianna felháborítónak tartja, nem csak azért, mert a ’97- es eset után mindent a legprecízebben vezetett, de azért is, mert korábban ők maguk igen sok áldozatot, így anyagi áldozatot is hoztak a kertért - rengeteg növényt hoztak be saját pénzen külföldről. Az egyetem döntésében nagy valószínűséggel szeredet játszik a Mihály Árpád tervezte mediterrán sziklakért. Mihály Árpád a munkára még Borhidi Attila vezetése idején kapott dékáni megbízást. Az 1997 óta kész sziklakért úgynevezett téj- szobrászati alkotás, olyan művészet, amely botanikailag is értékes. Ezt a művet találta egy tavaly májusi, és egy idén februári műszaki szakvélemény, valamint egy, az egyetem által fölkért szakmai bizottság életveszélyesnek. A területet elkenhették. Különös, de a szakvéleményeket Mihály Árpádék csak hírből ismerik, kézbe nem kapták azokat. Igen ám, de ugyanerről a sziklakertről állapította meg egy képzőművészeti szakértői zsűri még 1997 októberében a következőket: „(...) ilyen méretű délszaki kert kialakítása egyedülálló. (...) Szobrászilag kiemelkedő kvalitású, magas esztétikai színvonalú, a növénykultúrái formaépítési elemként használják fel a tervezők. ” Érthető, hogy Mihály Árpádék erősen vitatkoznak azzal az ítélettel, hogy a sziklakért életveszélyes, szerintük ugyanis ki van zárva, hogy akár egyetlen kődarab is megmozduljon. Azt mondják, a döntés csak azért született, hogy ki lehessen őket a Botanikus Kertből tenni. Hozzáfűzik, a vélemény azért is megkérdőjelezhető, mert ennek a bizottságnak több olyan tagja is van, akik korábban a szintén általa tervezett és félig elkészült malomvölgyi arborétum kőkertjének befejezését hátráltatták, arra hivatkozva, hogy életveszélyes és szakmai nonszensz. A számára ki nem fizetett tervezői díj miatt beperelte az egykori megrendelő tanács jogutódját, a pécsi önkormányzatot, amely pert meg is nyert. Mihály Árpád úgy érzi, a bizottság azon tagjai, akik ebben az ügyben veszítettek vele szemben, most bosszúból cselekszenek. Az egyik érintett Zalay Buda, aki eredeti végzettségét tekintve kertészmérnök, jelenleg az önkormányzat Városfejlesztési Főosztályának helyettes vezetője. Szerinte semmiféle bosszúról nincs szó. Azt mondja, felkérték a bizottságba, szívesen vállalta társadalmi munkában, de ezekből a számára zavaros és át nem látható ügyekből ezek után ki kíván maradni. Forró Marianna és Mihály Árpád ügyében Mihalovics Gábor (kis képünkön), az egyetem főmérnöke, mint gazdasági föigazgató- Itt szabálytalanságok voltak, nem volt megfelelően nyomon követve a növények útja, senki nem látott bele a tényleges működésbe - sorolja az okokat. - Ázzál a két szakértői véleménnyel pedig, hogy a sziklakért életveszélyes, nem tudok vitatkozni, azokat el kell fogadnom, hiszen ha bármilyen baleset történne itt, azért kizárólag engem vonnának felelősségre, nem pedig Mihály Árpádot vagy Forró Mariannát. Arra a felvetésre, hogy Mihály Árpádék szerint a bizottság egyes tagjai nem csupán elfogultak, de szakmaüag sem adekvátak a területen, a főmérnök azt válaszolta, hogy Pécs és Baranya legelismertebb szakértői kerültek ebbe a testületbe, szinte minden érintett területről. A főmérnök nem hiszi, hogy a több éven keresztül létrehozott értékek veszendőbe mennek. Mihályék korábban fejlesztési javaslatokat és gazdaságossági számításokat tettek le az asztalra. Az egyetem újabb és újabb változatokat kért. Forró Mariannáék attól tartanak, hogy elképzeléseiket később egy az egyben átveszi az egyetem. Mihalovics ezzel szemben úgy fogalmaz: a tervek jó része illuzórikus. A levélváltások és üzengetések formájában kibontakozó csatározásokból a Növénytan Tanszék vezetője, dr. Szabó László Gy. is kivette a részét. A tanszékvezető egyértelműen kiáll az egykori kertvezető és élettársa mellett, de egyetértésre még akadémikus kollégájánál, dr. Borhidi Attilánál sem talált. A tanszékvezető olyannyira Forró Mariannáék mellett van, hogy nemrég, amikor a főmérnök az egyik portást írásbeli figyelmeztetésben részesítette, csak mert az általa aláírt papír alapján növényeket vittek ki a kertből, azt mondta: akkor fegyelmit kér saját maga ellen is. Fegyelmi végül nem lett, mivel a problémát Mihalovics Gáborral tisztázták.- Sokszor azt mondják, naiv vagyok mondja a tanszékvezető. - Az bizonyos, hogy soha senkiről sem hiszek el rosszat . addig, amíg azt nekem be nem bizonyítják. És Forró Mariannáék esetében nem sikerült bizonyítani semmit. A valódi miértre azonban én sem tudom a választ. Húsz év kiváló szakmai munkáját és az ezzel megszerzett tapasztalatot óriási hiba elzavarni az egyetemről. _________________lendvai dávid * IRészlet az egyik szakvéleményből A sziklakért terv nélkül, építési engedély nélkül, mérnöki megfontolások nélkül, szakszerűtlenül kivitelezve valósult meg. A sziklakért építésével figyelmen kívül hagyták az érvényes Országos Településrendészeti és Építési Követelmények (OTÉK) előírásait, amelyek minden építményre kötelező érvényűek. A létesítmény jelenlegi állapotában potenciális baleseti veszély- forrás, hiszen a fent elsorolt külső hatásokra a kőtömbök stabilitásukat elveszíthetik és az (atlétikai) pályára gurulhatnak. Hajósné Temesi Eszter, főiskolai adjunktus KOZMA FERENC Csapatmunka A harminc győzelem a pécsi sport egyik (talán a legfényesebb) diadala, s bár nem kifejezetten az élsporttal szeretnék foglalkozni, a jobb érthetőség kedvéért muszáj előhozakodnom a kosárlabdával. Nemcsak azért, mert az utóbbi években sportágváltás történt Magyarországon, és úgy tűnik, hogy a szurkolók a focit (remélhetőleg csak átmenetileg) ejtették, olykor ugyanis az élvonalbeli labdarúgók hétvégi fordulóin összesen nincs annyi néző, mint amennyi elmenne (elmegy) egyetlen kosármeccsre Pécsett avagy Sopronban. Bár kapkodják már magukat az élvonal vásárlásától eleinte kissé megilletődött labdarúgóink is, ennek ellenére elég a nézőszámokat összehasonlítani, s máris kiderül, nem elég az, ha a saját csapatom van a pályán, jól is kell játszani. Gyötrődni, hajtani és győzni. Mert az sem mindegy olykor, hogy milyen az időközi produktum és főleg, hogy milyen a végeredmény. A csapatmunka és produkció megmérettetik időnként az élet más területein is. Félidőben vagyunk lassan az önkormányzati választások területén is, nem beszélve az országos nagy voksolástól, amidőn egy merőben teljesen új koalíció került a pályára. Nos, érdemes eltöprengeni azon, hogy vajon jó csapatokat küídtünk-e be a pályára erre a négy esztendőre, avagy csak a szívünkhöz közelállókat, akik ugyan ott vannak a különféle „ligákban” (a községi, városi vagy országos testületekben), de igazából már arra sem érdemesek, hogy drukkoljunk nekik, merthogy annyira megkoptak a be nem váltott ígéreteik miatt. Sokféle módon minősítik magukat ű képviselők és testülteik. S bar nem lehet mindig jól játszani és győzni (kivétel a már említett kosárlabda), és még azt sem mondom, hogy nem használ néha egy főbekó- lintó kudarc, de azért valami pluszra időnként szükség van. És ki tudja, elég-e a hátralévő második félidő ahhoz, hogy jól alakuljon ez az össznépi bajnokság, és ne pártoljunk át, mi drukkerek, más csapatokhoz. TIBAV GÁBOR ________________________ Mo bilsztrájk Mobiltelefonál minden ötödik magyar. Ott lóg az oldalán neki a telefon még vasárnap déli fél egykor is, amikor strandpapucsban erős pistáért kimegyen a teszkóba, kis ebéd előtti tréning gyanánt, azért tartva a kontaktot az otthoniakkal, hogy hátha szembe- és közbejön valami. Az átlagmagyar végromlását és körmönfont hazugságok arcpirító kiötlését mágnesként vonzza a készülék: míg korábban ugyanis kutyasétáltatás orvén el lehetett tűnni, e módon elszakadni a vasárnapi fröccsözéshez, ma már gyanús, ha pont ekkor marad otthon a telefon. Tehát ami egyfelől dicsőséget és hatalmat sugall a nép előtt, kínos farokbehúzásra késztet odahaza: a régen bevált, italboltba és meccsre vezető utak pedig ilyeténképpen lettek végleg járhatatlanok. Persze már régen nem a maroktelefon-vandalizmusról, rózsaszín zakós parasztmenedzserek tündökléséről és or- száglásáról vagyon szó. A mellékelt ábra szerint ugyanis ébredez a hazai mobilos-öntudat: egy tegnapelőtti felhívás ugyanis egy júniusi hét végén sztrájkra szólít, vagyis arra, hogy ne használjuk a készülékeinket, hacsak ez nem feltétlenül muszáj. Az eddig anonim szervezők - mindenki megnyugtatására közöljük - bizonyosan toleránsak lesznek olyannyira, hogy a nyilvános helyeken történő látványos akciókat feltétlenül a minimális használat keretei között értékelik, olyan krízishelyzetekben például, mint mikor mondjuk nincs erős' istván a teszkóban: otthon, egy rendes ember előtt ugyanis dühítően íztelenül nem áll meg a pörkölt. A sztrájkszervezők egyébként bizonyára úgy gondolhatják, a telefon manapság már olyan, mint egy nadrágszíj, egy harisnyakötő; tekintsük egyszerű kiegészítőnek, amely egyaránt jól mutat példának okáért klottgatyába és szmokingalsóba tűzve. Másodlagos szempont, hogy éppen be van-e kapcsolva, vagy sem. Egy országban, ahol az irigyelt és közismert életszínvonal gerjeszti az árakat, ahol a világban a legdrágább az internet és legdrágább a telefon, ezt a kis luxust még megengedheti magának mindenki. hetedik oldal HOLNAP Riport Veszélyeztetett gyerekek. Egy dél-baranyai faluban arról panaszkodott egy család a minap, hogy a gyámhivatal erőszakkal vette el • tőlük gyermeküket, s általuk ismeretlen helyre szállították. Aztán kiderült, hogy a kicsit súlyos betegsége miatt vitték kórházba. Mikor veszélyeztetett és kiemelendő a családból a gyerek? Portré A könyvtár és a közszellem. Keresztúri József szerint az amerikai filmek helyszínei között sűrűn előfordul a könyvtár, a magyar filmekben alig. Portré Pincérként kezdte a Nádorban A néhai nádoros generációhoz tartozni rangot jelent a vendéglátásban dolgozók számára. A Danubius világot megjárt vezérigazgató-helyettese szerint is büszke lehet rá az, aki Kiss Karcsi bácsi keze alatt kezdte a szakmával való ismerkedést, hiszen modern, időtálló ismereteket sajátíthatott el.- Nem furcsa visszatekinteni a kezdetekre?- Nosztalgiával gondolok arra az időszakra és szeretett városomra, Pécsre. Felszolgálóként kezdtem az étteremben, s onnan léptem egyre feljebb a ranglétrán. Egyébként operatőr szerettem volna lenni, ám Bolgár András unszolására beálltam pincérnek. Családi barátunk volt, s állította, hogy nem fogom megbánni a választást.- S tényleg nem bánta meg?- Nem. Munka mellett tanulhattam, majd részt vettem abban a csapatban, amelyik a budapesti Hilton Szálló szerte ismert amerikai szálloda- láncot.- Innen vezetett az útja Kaliforniába?- Nem éppen. A Magyar Szállodaszövetség tagjaként, többször jártam külhoni szakmai összejövetelekre és egy bécsi tanácskozáson rám kérdezett egy milliomos: új luxusszállót épít a tengerpartok, s ha újra megismétli az ajánlatát, elgondolkozom rajta.- Öt év lett belőle. Miért jött vissza? Honvágy?- Valójában hiányzott már az otthon, másrészt ideje volt már feladni az agglegényéletet is. Mi tagadás, magyar lányt szerettem meg.- Hobbija? indítását szervezte. Itt már mint étteremvezető és a rendezvényekért felelős ember dolgozhattam, ami óriási szó volt. Ne feledjük el, hogy hozzánk engedték be elsőként Kelet-Európába ezt a világűr. Deák Imre 1950-ben született Pécsett, itt végzett jogi egyetemet. A szállodaipari-vendéglátós szakmát a Nádorban tanulta. Ma a Danubius Hotels Group általános vezérigazgatóhelyettese, része van abban, hogy cége a Nádort rendbe teszi. Nős, két gyermeke van. Laura nyolcéves, Péter tíz. ton egy sziklacsúcsra, nem indíta- nám-e be? Nem vállaltam azonnal, megkértem, jöjjön el hozzánk, nézze meg, hogy mit csiná- Teniszezem, úszom, s nagy örömmel vagyok családi körben. Egyébként legfőbb hobbim a munka, s a cél, hogy Európa legnagyobb gyógy- szállóláncolatát építhessük ki. Ez a cég fő részvényesének is célja. Jelenleg 5800 ággyal rendelkezünk, s utóbbi örömöm, hogy Mareinbadban megvettük az egyik legszebb csehországi hotelt.- És a pécsi Nádor?- A kiviteli tervek készítése folyik, s reményeim szerint szeptemberben megjelennek az épületben a kőművesek is. KOZMA F.
