Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)

2000-05-13 / 130. szám

2000. Május 13., szőmbat KULTÚRA Uj Dunántúli Napló - 11. oldal-MŰVELŐDÉS Harmadszor is kiváló A pécsi Ifjúsági Ház Tanac Néptáncegyüttese a május 6-án és 7-én, Pécsváradon rendezett országos minősítő fesztiválon (sorrendben im­már harmadszor) kiváló minősítést ért el. A hazai néptáncegyüttesek mi­nősítését 1996 óta a Martin György Néptáncszövetség és a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség végzi. Kétévente az ország hat helyszínén, öttagú, szigorúan szakmai zsűri hat szempont szerint pontozza és minősíti az együttesek teljesít­ményét. Az általában néptánc­együttesnek nevezett csoporto­kon (ilyen a Tanac is) kívül kü­lön kategóriában indulnak a sa­ját falujuk hagyományát bemu­tató hagyományőrző együtte­sek. Az elért pontszámok alap­ján az együttesek a „részt vett”, „minősült” és „kiválóan minő­sült” értékelést kaphatják. A Tanac a régióban egyedülálló módon 1996 és 1998 után az idén harmadszor is „kiváló” mi­nősítést kapott, amivel elnyerte a Martin György-emlékplakettet. Ezt a jövő év elején Budapesten, az Erkel Színházban adják majd át az együttesnek. A Tanac hosszú évek óta tartó sikerei mögött a táncosok és a zenekar rengeteg próbát, uta­zást, fellépést és áldozatot kívá­nó lelkes munkája áll. A csoport tagjai mögött ott van a család, a rokonság, és sok esetben az a te­lepülés, ahonnan a színpadon bemutatott táncok és a tagok származnak. Ahogyan az együt­test vezető Szávai József el­mondta, a mai körülmények kö­zött különösen sokat számít az együttesnek otthont adó Ifjúsági Ház támogatása is. H. I. GY. A Tanac néptáncegyüttes az IH színpadán Akinek a könyvek feltárják titkaikat Aki azt hiszi, a könyvtárosok csak poros könyvek lapozgatásával töltik unalmas nap­jaikat, alaposan téved. Régebben a zárolt ál­lományok kutatása volt izgalmas, ma pedig az lehet érdekes, mennyi titok derülhet még ki egy kötetről, ha végre mindet számító­gépre viszik. Egy kutató könyvtárosnak néha nem is maga a könyv mondja el a legtöbbet, lehet, hogy egy va­lamikori olvasó kéziratos bejegyzése az egész munkánál érdekesebb. Boda Miklós például, aki az ELTE magyar-könyvtár szakjának elvégzése után 1961-től negyed évszázadon át dolgozott a pécsi egyetemi, majd a megyei könyvtárban, s most nyugdíjasként is kutat, olykor szokatlan módon bukkant rá egy-egy sokatmondó adatra. Amikor például a pécsi egyetem alapításának tör­ténetével foglalkozott, arról, hogy ez ügyben V. Orbán pápa küldöttséget indított Magyarországra, egy útiszámla révén értesült. Feltételezte ugyanis, hogy ilyen megbízottaknak létezniük kellett, s vé­gül rá is bukkant az Ágoston-rendi szerzetes és famulusa papírjára, akik maguk és szamaraik ré­szére utólag felvenni kívánták az ellátmányt.- Mindig úgy éreztem, hogy a könyvtárban ki­nyílik a világ előttem - mondta. - Korábban, ami­kor még voltak zárolt állományok, sok polgári szerzőt, vagy a magyar emigráció irodalmát csak itt lehetett olvasni. Külföldi folyóiratokhoz is job­ban hozzájuthattunk. Persze néha adódtak nevet­séges feladatok, a Révai-lexikonból például fekete tussal kellett kitörölni egyes címszavakat, Sztá­lint, Hitlert is, „rossz” felfogásban írtak ugyanis róluk. Boda Miklóst először a Klimó-gyűjtemény ra­gadta magával, hiszen a püspöki könyvtárban Galilei, Kopernikusz egykorú kiadású művei is ott vannak, s ez volt az országban 1774-ben az el­ső nyilvános könyvtár. Aztán jött a nagy szere­lem, Janus Pannonius költészete, életének kuta­tása, és a reneszánsz, hiszen ez beszélgetőtársam kedvenc korszaka. Kár, állapítjuk meg, hogy ma már alig vannak mindenhez értő, rendkívül tág látókörű, a tudományok, a művészetek körében is otthonosan mozgó reneszánsz emberek. „Le­hetséges ilyennek lenni, de az egyén szempontjá­ból nem hasznos” véli Boda Miidós, bár őt is ér­dekli a fotózás, az utazás is. Vagy huszonötször járt már Itáliában, ám valami furcsa elhivatottság arra sarkallja, hogy másoknak is megmutassa a klasszikus műveltség hazáját, így, ha összeáll egy csapat, útra kelnek a legkülönlegesebb tájak felé. 0 maga Perugiában is dolgozott, de a legemlé­kezetesebb talán az a két alkalom, amikor fél éven át Rómában, a vatikáni könyvtárban kutat­hatott. Napjai most is munkával telnek, a megyei könyvtár hagyatéki állományát tárja fel, de hama­rosan Gellért püspökről tart majd előadást, s kon­ferenciákon vesz részt, V. Károly, Szent István il­letve Janus Pannonius emlékére. Alelnöke a Nemzetközi Dante Társaság pécsi csoportjának, és éppen most lett elnöke az újra megerősödő Janus Pannonius Társaságnak.- Valamikor egy könyvtáros, levéltáros maga gyűjtögette a dolgait, az eredményeket pedig sok­szor féltékenyen elzárta - állítja Boda Miklós, s hozzáteszi, hogy ez ma már, a számítógépek ko­rában nem megy. - Az informatikában nagy lehe­tőségek rejlenek, ha meglesz a könyvek darab­szintű feldolgozása, egy-egy munkát bárki bár­honnan előhívhat, s előkerülhetnek olyan adatok is, amelyeknek eddig a létezéséről sem tudtak. A 66 éves kutató nem zárkózik el a számítógé­pektől, sőt, valamikor 40 éve az elsők között ta- nítgatták őt is a kezelésére, abban a romantikus korszakban, amikor egy számítógép még akkora volt, mint egy szoba, és minden pillanatban el­romlott benne valami. Nem volt éppen bizalom- gerjesztő látvány. A számítógép azonban Boda Miidós szerint lassan elveszíti misztikus szerepét, az lesz, ami, egy eszköz, olyan, mint a ceruza vagy a toll. A lényeg pedig az marad, ami ma is: ki az, aki dolgozik rajta. _____________hopnik i. gy. Ma gyar millennium, kereszténység a zenében Furcsa lenne, ha egy zenekar szorgalmasan gyakorolna egy éven át, ám egyetlen elő­adást nem tartana. A Pécsi Szimfonikus Zenekar jelen­legi költségvetéséből csak er­re futná. Nincs még egy olyan zenekar Ma­gyarországon, amelyiknek annyi­féle feladatot kellene teljesítenie, mint a pécsi szimfonikusoknak. Koncertek, színházi előadások, if­júsági hangversenyek tartoznak az éves programba, azzal „súlyos­bítva”, hogy a zenekarnak 25 mil­lió forintot magának kell előte­remtenie a 122 milliós költségve­tésből. Ennyi pénzből csak a fenn­tartásra futja, de hol van még a te­rembér, a jogdíj, a vendégelőadók fogadása, a CD-kiadás, vagy a már hagyományos nyári fesztivál. A Nemzetí Kul­turális Örökség Minisztériuma szerencsére az idei költségve­tésben elkülö­nített 250 mil­lió forintos ki­egészítő támo­gatásból, illetve egy további 100 milliós keretből a pécsi együttes­nek összesen 44 millió forintot utalt át, s ez az összeg csakis ze­nei események megvalósítására fordítható. Félő, hogy még így is lesznek financiális gondok, pedig a zenekar a külföldi fellépéseiért kapott bevételekkel is számol. A nagy igazságon azonban ez sem változtat, pénzt ugyanis csak az tud szaporítani, akinek van. A Pécsi Szimfonikus Zenekar a városnak jó reklámhordozója, akár felismerik ezt cégek, akár nem, hiszen csak az idén jártak Angliában, Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Svájcban, Egyiptomban és az USA-ban, s terveznek egy olasz- francia-holland turnét is. Kairóból nemrég tértek haza, ott a Porgy és Bess volt a műsoron. Jövőre Né­metország, Olaszország, Francia- ország és az USA a célpont, de már 2002-es fellépésekről is tár­gyalnak. Egy ideig bizonytalan volt a már 1991-től folyó nyári fesztivá­lok idei eseménysorozatának helyzete is, úgy tűnt, a jubileumi, tizedik találkozót el kell halaszta­ni. A megvalósuláshoz a Magyar Turizmus Rt., a Nemzeti Kulturá­lis Alap, a Soros Alapítvány segí­tette hozzá az együttest, s támoga­tó ígéretet tett Pécs városa is. Szkladányi Péter (képünkön) igazgató tehát boldogan sorolhat­ta el a június 30-tól július 7-éig tar­tó fesztivál programját, amelyben ezúttal a magyar millennium, il­letve a kereszténység a téma. Ér­dekesség az a nyitókoncert, amelyben csakis külföldi szerzők művei hangzanak fel, ám mind­egyik alkotás magyar vonatkozá­sú. Várnak két vendégzenekart is, Krakkóból, illetve Seattle-ből. A Baziüka, a Művészetek Háza, a Pécsi Nemzeti Színház és a Bar- tók-terem mellett új helyszínként belép a megyei közgyűlés díszter­me. Az együttes már a következő évadot is tervezi, a bérletkonst­rukció marad, ám minden kon­certen lesz magyar szerző műve is, a színházban a bécsi klasszi­kusoktól játszanak, az oratóri­umbérlet pedig ezentúl négy elő­adásból áll. H. I. GY. Megjelent az ECHO májusi száma Az ECHO májusi számának „El­ismerés” rovatában Pécs új mű­vészeti díjasai, a Kossuth-díjas Kesém Ilona festőművész és Len­csés Károly Harangozó Gyula-dí­jas táncművész vallanak hivatá­sukról. Az átalakuló felsőokta­tás, benne a művészeti felsőokta­tás gondjait, lehetőségeit elemzi Schrammel Imre kerámikus- művész, aki a modern tudo­mányegyetemi környezetet meg­kerülhetetlennek tartja a haté­kony művészképzés szempont­jából. A kritikai rovatban a Pécsi Nemzeti Színház előadásáról, a Villanegráról és a Pécsi Harma­dik Színház Spiró Gyözgy-bemu- tatójáról, a Szappanoperáról kö­zöl kritikát. Szóba kerül az Egye- ,ii színjátszó Fesztivál, és ösz- szefoglaló elemzés olvasható a VIII. Pécsi Frankofon Hét esemé­nyeiről. Hasonló összefoglalás olvasható a III. Magyar Laterna Filmhétről is. Két írás elemzi a Pécsi Galéria „Tárlat” címmel megrendezett pécs-baranyai kiál­lítását, melynek a képzőművé­szet és építészet lehetséges kap­csolata volt a mottója. A kiállítási kritikák között két fiatal szob­rász, Orosz Klára és Rezsonya Ka­talin önálló bemutatói említen­dők. A pécsi szívcentrumról ez­úttal mint építőművészeti telje­sítményről szól egy elemző írás. Kritikák méltatják az Észak- Iowából érkezett egyetemi zene­kar fúvóshangversenyét és Király Csaba monumentális Bach-be- mutatóját. Figyelmet szentel az ECHO a néptánc és népzene ese­ményeinek, valamint a ethno- jazz pécsi előadásainak és le­mezfelvételeinek. ■ Millennium, 2000 A sellyei kistérségi bemutatóról a megyei szakági bemutatóra a következők jutottak tovább (itt határon túli magyar együttesek is szerepeltek): Tánc: Csárdás Művelődési Egyesület (Csúza), Mezőszél Táncsoport. Népzene: Sellyei Polgárok Baráti Köre Egyesület, Sellyei Nyugdíjas Klub, Tar László, Major Ilona. Ének-zene: Szabó Olga, Lebú­jok duó. Rock, jazz, pop-rock: Old's Mobil Band. Színjátszás, vers- és prózamondás: Molnár Mónika. A szakági bemutatók helye és ideje: Tánc: Komló, Színház- és Hangversenyterem, május 19., péntek, 16 óra. Népzene: Mo­hács, Kossuth Filmszínház, má­jus 26., péntek, 15 óra. Rock, jazz, pop-rock: Pécs, Ifjúsági Ház, május 27., szombat, 15 óra. Színjátszás, vers- és próza­mondás: Pécsvárad, Művelődé­si Ház, június 2., péntek 15 óra. Ének-zene: Pécsvárad, Művelő­dési Ház, június 3., szombat, 15 óra. i Egy különös út visszhangjairól Az út különössége az volt, mint hírül adtuk, hogy Pécsről keletre utazott Zsolnay Miklós unikális jelentőségű keleti­es stílusú kerámiagyűjteménye, amelyet Isztambulban állí­tottak ki. és a L’ art pour tois című folyóira­Hogy mekkora becsben tartják a gyönyörű gyűjteményt, a tárlat előkelő helyszíne - a Török és Iszlám Művészetek Múzeuma - és az is tanúsítja, hogy a kiállítást Istemihan Talay, az 55 milliós or­szág kulturális minisztere nyitot­ta meg. Mint Kovács Orsolya, a Janus Pannonius Múzeum művé­szettörténésze, a május 28-ig lá­togatható kiállítás rendezője és a remek katalógus összeállítója el­mondta, az orientalizáló díszke­rámia már az 1870-es években di­vatban volt Nyugat-Európában, keleti motívumokat látni lehetett Európa másodikként létrejött iparművészeti múzeumában, a bécsiben is. Zsolnay Júlia és Te­réz, tájékozódva a Kunstgewerbe tokból is, nem keleti, hanem nyu­gat-európai hatásra él a keleti or­namentikával. Ez a kerámiába álmodott motí­vumkincs - mintegy 80 csempe, 40 kerámia, rajzok, Zsolnay Mik­lóst és például a Lukács Fürdőt is bemutató fotók kerültek a közön­ség elé. A törökök nagyon büsz­kék arra, hogy az oszmán építé­szet és a művészet mekkora hatást gyakorolt Európára - a XIX. száza­dira is. Fürdőkre, kávéházakra, üzletekre - a historizáló építészet­re. Zsolnay Miklós az 1887-88-as útja során az ottani díszkerámia remekeiből, köztük az egyiptomi Fusztat városában talált kincsek­ből hoz haza kóstolót. A motívumvilág megtévesztő „magyarossággal” él a hazai népi fazekasok díszítőművészetében is, mondja a művészettörténész. A négyvirágos díszítés - tulipá­nos, rózsás, szekfűs és nefelej- cses - oszmán hagyomány. A tö- rökségnek pedig nagyon hízelgő most viszontlátni a vázákon azt a kulturális befolyást, melynek gyökerei részint náluk keresen­dők. Az erőteljes léptékkel mo­dernizálódó ország egyébként is szt etettel fogadta a magyarokat, népvándorláskori múltba ve­sző rokonságon túl „lágy és kul­turált” nációként emlegetnek bennünket. A tárlat anyagát lát­va Fehérvári Géza, a londoni egyetem világhírű orientalista professzora máris csereakciót ajánlott fel, kapcsolatot kezde­ményezve a pécsi mú7e' n és egyeteme között. B. R. FEDÉL A ROMOKRA. Megkezdődött Pécsett, a székesegyház mögött a középkori egyetem feltárt maradvá­nyait bemutató épületegyüttes tetőszerkezetének építése. A különleges, nagyméretű faszerkezetet ezek- ben a napokban emelik a szakemberek a helyére. ________________________________fotó, laufer László i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents