Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)
2000-05-10 / 127. szám
6. oldal - Uj Dunántúli Napló POLITIKAI 2000. Május 10., szerda VITAFÓRUM A polgári kormány valós célkitűzései A kormány jól átgondolt gazdaságpolitikáját még a legigényesebb külföldi elemzők is elismerik. Az elképzelések egy esélyteremtő és hatékony, ugyanakkor korlátozott hatáskörű államban gondolkodva kívánja megvalósítani úgy, hogy figyelembe veszi az ország regionális egyenlőtlenségeit, törekedve az elmaradott országrészek felzárkóztatására. A kormány abból az egyre jobban elfogadott gazdaságfilozófiából indult ki, hogy világszerte megtört a mintegy negyedszázada uralkodó neoklasszikus liberális monetarista vezérlőelv. Egyszóval a társadalmi értékeket a gazdasági értékek fölé kell helyezni. Az elképzelések a kormányt igazolták, így a „csomagpárti” szocialista elemzőknek nem sikerült újabb terheket ráerőltetni az országra. Ha az országot sújtó természeti katasztrófákat is figyelembe vesszük, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a bevezetett új koncepció gazdaságtörténeti bravúr. Ez az új filozófia késztette a kormányt arra, hogy szakértők segítségével elkészüljön az a Széchenyi-terv, melyben előremutató módon olyan fejlesztések szerepelnek, mint az új autósztrádák építése, regionális kiegyenlítő fejlesztések, kutatás-fejlesztés, innováció, a turizmus fejlesztése különös tekintettel a konferenciaturizmusra, lakásépítési program és az információs technológia fejlesztése, felzárkózva a nyugati rendszerekhez. A megvalósítás alapfeltétele a hálózatszerűén összekapcsolható, egymást erősítő programok összehangolása. A gyakorlati lépések egyik sarokpontja az aktivizálható tőke működtetése oly módon, hogy a kis- és középvállalkozói körből kerüljenek ki a potenciális beszállítók, így csökkenni fog a GDP és a GNP közötti különbség. Ezt az elképzelést térségekre koncentrálva fogja a kormány megvalósítani. Az agrárium húzóágazata a kertészet lehet, ugyanis az EU a kvótákkal ezt a szférát támogatja. Az oktatásban két kiemelkedő program bevezetésére kerül sor. A szociálisan hátrányos, ugyanakkor tehetséges tanulók számára az Arany János nevét viselő tehetséggondozó program a népi kollégiumok mintájára a pozitív diszkrimináció elvét követve felkarolja a vidéki családok gyerekeinek továbbtanulását. Ugyanakkor a felsőfokú intézményekben tanuló hallgatók 2001. szeptember elsejétől alanyi jogon kedvezményes diákhitelt vehetnek fel havi 21.000 Ft értékben. A szociális gondoskodás kidolgozására egy, az EU által támogatott modell bevezetését hagyta jóvá a kormány, melynek értelmében a helyi önkormányzatokhoz juttatott pénzeszközök segítik az arra rászorulókat. A fiatal házasok és többgyermekes családok lakáshoz juttatása kedvező, államilag támogatott lakáshitel formájában, illetve államilag támogatott bérlakások formájában fog realizálódni a jövőben. Végezetül a vitatott minimálbér-emelés újra megmutatta, hogy a kormány valóban szociális felelősséggel próbálja megoldani a leszakadó rétegek felemelkedésének első, de igen fontos lépéseit. Ezekhez a célkitűzésekhez kéri a kormány a nemzet polgárainak támogatását. Regényi Béla, Fidesz-Magyar Polgári Párt pécsi szervezete Beteg az egészségügy Az egészségügy helyzetét válságosnak tartjuk. Az ágazat ellehetetlenülése, a lakosság bizalomvesztése kiáltó ellentétben van a kormány sikerpropagandájával és a valóságos problémák iránti érzéketlenségével. A helyzetet jól jellemzi a bérek jelentős elmaradása, vagy a gyógyszerárak folyamatos emelkedése. Az MSZP szerint szükség lenne egy, a választási ciklusokon túlnyúló 10-15 éves egészségfejlesztési programra. Fontos, hogy az emberek tisztában legyenek az egészségükre leselkedő veszélyekkel, az egészségügyi szolgálatoktól várható segítséggel és a betegjogokkal. Ezért elsődleges az egészséges életmód népszerűsítése, hisz könnyebb a betegséget megelőzni, mint meggyógyítani. Az MSZP azt javasolja, hogy hívjanak össze egy nemzeti egészségügyi kerekasztalt, amelyen a szakmai és a civil szervezetek bevonásával megvitatnák, milyen legyen az öngondoskodás és az állami szerepvállalás aránya, és milyen új forrásokat lehetne bevonni az egészségügyi ellátás finanszírozásába. A szocialisták azt szeretnék, ha megmaradna az önálló egészség- biztosítás. Inkább a biztosítás átláthatóságát garantáló civil kontrollt kell újjászervezni. Ha az ország el akarja kerülni az egészségügy összeomlását, akkor az államháztartásnak érzékelhető többletforrásokat kell biztosítania. De ezt a pénzt nem a jelenlegi struktúra fenntartására kell fordítani, hanem a helyi ön- kormányzatok egészségügyi kötelezettségeinek megalapozására, az eszközök, berendezések, gépek pótlására, korszerűsítésére, és az elmaradt bérek növelésére. Az MSZP azt szorgalmazza, hogy a közgyógyellátási rendszer átalakításával enyhíteni kell a nyugdíjasok gyógyszervásárlási terhein, és gyorsított ütemben kell fejleszteni az időskorúak ápolását szolgáló otthonok hálózatát, illetve az otthoni szakellátást. Végül, de nem utolsósorban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az uniós csatlakozás is olyan követelményeket állít a magyar egészségügy elé, amelyeknek a Fidesz látványpolitizálása helyett csak egy átgondolt, hosszú távú egészségfejlesztési program keretében lehet megfelelni. Dr. Hudvágner Sándor MSZP, egészségügyi és szociális tagozat PÁRTHÍREK MIKES ÉVA országgyűlési képviselő I. sz. választókörzetben május 10-én, ma 19 órakor képviselői fogadóórát tart. Színhely: Első Pécs-baranyai Teleház-Origó Ház (Pécs, Komlói út 94-98.). AZ MSZP INGYENES jogsegélyszolgálatot működtet minden hét- főn 17 órától a Tüzér utcai pártszékházban. ___________________■ A Békejobb ápol, s nem eltakar! Dávid Ibolyának, az MDF elnökének csillaga a közvélemény-kutatók legfrissebb adatai szerint feljövőben van. Immáron ő az ország harmadik legnépszerűbb politikusa. Mindez bizonyára nem csak személyének, hanem az általa képviselt programnak, az úgynevezett Békejobb 2000-nek is szól. Ez a program jó úton jár abban a tekintetben, amire eredetileg hivatott: kormányon tartani 2002 után is a mérsékelt (!) jobbközép erőket oly módon, hogy az MDF és szövetségesei épkézláb módon legyenek képesek megszólítani egy világos és közérthető politikai vonal mentén nemcsak saját, eddig is meglévő szavazóbázisukat, hanem azt a „hallgatag” 40 százalékot is, akik ilyen-olyan okból nem szoktak voksolni egyetlen politikai erőre sem. Ezáltal kiszélesítheti azt a szavazóbázist, amelyre a polgári koalíció épül olyan szavazókkal, akik egyébként sem a kisgazdákban, sem a Fideszben nem látják jövőjüket és politikai akaratuk letéteményesét. Sokan vádolták a közelmúlt több eseménye kapcsán az MDF- et azzal, hogy a mostani ellenzéki erőkkel összekacsintva próbálja meg a kormányon belüli pozícióit, illetve politikai önállóságát megerősíteni. Ez merő ostobaság. A legtöbbször felemlegetett két ügyben, a köztársaságielnök-jelölés- ben és a legfőbb ügyész kérdésében csupán a közvélekedéssel megegyező, illetve a szakmaiságot szem előtt tartó álláspontot képviselt a Demokrata Fórum. Ráadásul a legfőbb ügyész kérdésében Dávid Ibolya kétszeri határozott kérésére sem voltak hajlandók egyeztetni a koalíciós partnerek, így az MDF jelölését, bármennyire is szakmailag megalapozott volt, mégis csak kényszerűnek kell tekinteni. Ráadásul ebben az esetben nem elhanyagolható szempont, hogy pártelnökünk egyben igazságügy-miniszter is, akinek nap mint nap együtt kell dolgoznia a legfőbb ügyészszel. Az MSZP és az SZDSZ jó érzékkel váltott jelöltünkre Bócz Endréről, nem kis zavart okozva ezzel a fejekben. Tehát mi jelöltük elsőként, és később csatlakoztak ehhez az ellenzéki pártok, és nem fordítva, ahogyan azt sokszor a médiumok is sejtetni engedték. Pedig a különbség óriási. ■ gyünk csélcsap „érdektársak”, hanem kiszá- mítható szövet- ségesek. Azt, Wm9|H hogy önálló ar- — culatunkat megtartva, a már fentiekben vázolt céloktól vezérelve egy, a jelenleginél kiszámíthatóbb és kulturáltabb, a szélsőséges megnyilvánulásoktól élesen elhatárolódó politikai arculat felépítésén munkálkodunk, az rója fel bűnünkül, aki elégedett a jelen sokszor gyomorforgató közéleti mutatványaival. Meg kell szólítani azt a 40 százalék nem szavazót is, akikre a jelen politikai moguljai csak legyintenek! Hiszen a demokráciában éppen az a szép, hogy mindenki valamilyen szinten beleszólhat sorsának alakításába. Dr. Habjánecz Tibor MDF, Baranya megyei elnök Az árvízi katasztrófa tanulságai A mezőgazdaság biztos sikere érdekében mindenképpen termékváltásra van szükség Egyre súlyosabb következményű árvizekkel kell számolni a Tiszán. Vízgyűjtő területén ugyanis a szomszédos országokban jelentős erdőirtások voltak. A szükséges óvintézkedések vonatkozásában a szakemberek véleménye szerint nem a gátak igen költséges magasítása az indokolt. A gátmagasítás nem gyorsítaná az apadást, sőt a mellékfolyókon visszaduzzasztással járna, mint azt az idén is a Bodrog példája mutatta. Viszonylag olcsó, és az árhullámok gyors levonulását csak a megfelelő tározók építése szolgálhatja - nyári vízgazdálkodással egybekötve. Ez termőterületek elvesztésével jár. De a magyar mezőgazdaság hosszú távú és biztos sikere érdekében is termékváltásra van szükség, ami kisebb föld területet és belter- jesebb gazdálkodást igényel. Az Európai Unióhoz csatlakozás szükségessé teszi, hogy ne „versenytársként” jelentkezzünk a tagállamok bevezetett mezőgazdasági termékeit illetően, hanem a fennálló termékhiányt pótoljuk az EU-n belül és kívül. Kedvező éghajlati viszonyaink és a magyar föld sajátos szerkezete is ennek a feladatnak a mielőbbi elvégzését sürgeti. De ne a politikusok és a nyereséghaj szólók érdekei, hanem szakemberek közérdekű piackutatásai, véleménye alapján! Az árvízi katasztrófa elhárításának jelentős tanulsága: a tényleges emberi értékek - az önzetlen helytállás, a közérdek áldozatos szolgálata úgy a védekezést irányítók, mint a végrehajtást megvalósító több tízezer ember részéről - az eredmények biztosítékai. A rendszerváltás gazdasági irányítói által végrehajtott privatizáció után mezőgazdaságunk megújításának alapvető követelménye, hogy ne szolgáltassuk ki a magyar nép egyetlen megmaradt értékét, a magyar földet az azt maximális nyereség érdekében megszerezni és kizsarolni igyekvő tőkének. Az unióhoz való csatlakozás érdekében nem a felkészültségünket kell egyre hangosabb szóval hirdetni, hanem az EU gazdálkodási mintájára nemzetgazdaságunk növekedését, és vele lakosságunk alapvető szükségleteit biztosítani. Nyilvánvaló, hogy az új mezőgazdasági termékek termelése egyrészt munkaigényes, másrészt kellő szakértelmet és így irányítást, felügyeletet is igényel, ami azonban nem egyéni gazdálkodási keretben, hanem megfelelő szövetkezeti formában oldható meg eredményesen. E program kidolgozása, a szükséges mezőgazdasági termékszerkezet megállapítása lehetőséget teremtene az EU anyagi támogatásának megszerzésére még a csatlakozás előtt. Dr. Vejkey Kálmán MSZDP Pillérek az Európai Unióban - 2. Szociálpolitika Van-e az Európai Uniónak szociálpolitikája? A felelet: igen. Az Európai Unió folyamatosan változó szervezet. Indokolt tehát szociálpolitikáját is kialakulásának folyamatában vizsgálni. Az első szakasz a megalakulástól a maastrichti szerződésig tart. Már a Római Szerződés szövegében is találunk 11 szociálpolitikai pontot. Ezek elsősorban munkaügyi jellegűek. Kitérnek a munkavédelemre, a baleset-megelőzés kérdéseire, a foglalkoztatáspolitikára, a férfiak és nők egyenlőségére, a szakképzésre, a kollektív alkumechanizmusokra, a társadalombiztosításra. A szerveződő közös piac akkor tud valóban közössé lenni, ha a tagállamok egymással lényegében megegyező rendelkezéseket hoznak ezeken a területeken. Ha például egy országban nem lennének balesetvédelmi előírások, olcsóbb lenne a termelés, és tisztességtelen előnyhöz jutnának az ottani befektetők. A Római Szerződést követő években természetesen igen nagyok voltak még a tagállamok közötti eltérések. A harmónia megteremtéséhez eszközrendszer is kellett. Létrejött tehát az Európai Szociális Alap, amely kiegészítő támogatást nyújtott a tagállamoknak, elsősorban talán a foglalkoztatáspolitikai lépésekhez. Az alap ma is létezik, többszörös megemelés után most évi ötmilliárd ECU áll benne rendelkezésre. Az unió egészéhez viszonyítva jelképes összeg. 1974-ben kezdődött az első szociális akcióprogram. Ez elsősorban közösségi irányelvek kidolgozásából állt. így irányelvet fogadtak el a tömeges elbocsátásokról, a vállalati összevonások jogi problémáiról. A következő jelentős állomás 1989. Ekkor született meg a szociális charta (nem azonos az Európa Tanács Szociális Chartájával), teljes neve „A dolgozók alapvető szociális jogairól szóló közösségi charta”. Ez a következő alapvető kérdésköröket tárgyalja: a bérezést, a foglalkoztatást, a nők egyenlőségét, a szabad mozgást, a munkaegészségügyet, a dolgozók részvételét a rájuk vonatkozó döntések meghozatalában. A maastrichti egyezmény a közösségi szociálpolitika újabb állomása. A tagállamok az egyezmény részeként egy szociális egyezmény elfogadására is készek voltak, de az Egyesült Királyság ehhez nem járult hozzá. A kompromisszumos megoldás az lett, hogy a szociális egyezmény megszületett, de csak egy csatolt jegyzőkönyv formájában, így London nem volt részese ennek. Az egyezmény keretében már 1994-ben megszületett a hozzá kapcsolódó első irányelv, méghozzá az Európai Munkástanácsokról szóló. Az amszterdami szerződés még tovább vitte a kérdést. A szociális egyezmény immár a szerződés része lett. Kimondták, hogy a nemzeti foglalkoztatáspolitikát koordinálni kell, szükség van az unió egészére érvényes foglalkoztatáspolitikai irányelvekre. Ezek az irányelvek foglalkoznak a fiatalok álláshoz juttatásával, a vállalkozások támogatásával, például alkalmazkodóképességük fokozásával. Hangsúlyt fektetnek a rész- munkaidős állásokra, a rugalmas munkaidő fogalmára. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a családi feladatok, például gyermeknevelés és betegápolás érdekében rugalmasan kezelhetem a munkaidő kérdését. Dolgozhatom csak néhány órát, bejárhatok közel teljes mun- kaidőben. Nagy előny, hogy a dolgozó nem esik ki a munkából, nem marad jövedelem nélkül sem, közben a munkahelyen kívüli feladatait is elláthatja. Surján László „Látványszervezés?” Az egyik rendőrségi főguru a szervezett alvilág gazdasági hátterének meggyengítését, lehetőség szerint ösz- szezúzását jelölte meg testületének legfőbb céljaként. Erre fel egy szakmabelije azt állította, hogy ez csak amolyan „látványszervezés”. Számomra az utóbbi vélemény tűnik meggyőzőnek. A kizsigerelés, a munka nélkül tengődés, az éhezés és a tömeges elnyomoro- dás reneszánszának időszakában, amikor kíméletlen társadalmi viszonyok teremtenek melegágyat a devianciának, a szervezett alvilág gazdasági hátterének fölszámolását, összezúzását célul megjelölni fából vaskarika. Főbenjáró delictumokat, mint amilyenek a szervezett alvilág viselt dolgaira jellemzőek, tőkés relációban hatásosan gyé- ríteni, megszüntetni éppen ezért nem több jámbor óhajnál. Hiszen maga a tőkés társadalom gazdasági szerkezete teremt olyan állapotokat, melyek bázisául szolgálhatnak a bűnözésnek. Az elkövetés mikéntjére pedig pontosan olyan stílus jellemző, mint amilyen módon a társadalmi igazságtalanságok sora megvalósul. Amíg a szocializmusban egymásnak ellentmondó ideológiák ütköztek egymással, napjainkban különféle gazdasági érdek- csoportok hadrendjei között zajlik a harc. Miközben kíméletlen támadásokat intéznek egymás érdekszférái ellen a mind vaskosabb koncok birtoklásáért, előfordul, hogy a bűnüldöző szervekkel is összetűzésbe kerülnek. Együttműködésük olyan félelmetes, hogy nem a bűnök elkövetéséhez, hanem a bűnüldözéshez van igazi kurázsira szükség. A szervezett alvilág elleni akciók sikerei alighanem mindaddig pirrusziak lesznek, ameddig nem váltják fel a mostanit emberibb társadalmi viszonyok. Vagyis ameddig a jelenlegi társadalmi-gazdasági alakulat vál| 4- f *, remélhető, amilyen mértékben sikerül a társadalom többségének életminőségén javítani. Emellett az sem mellékes, hogy ameddig bizonyos etalon-elitekre súlyos bűnök szándékos elkövetésének árnyéka vetül, reménytelen vállalkozás lesz a kisemberek jogszabályba ütköző „kilengéseit” számon kérni. Tiborc zokszavai ötlenek fel általuk: „...aki százezreket rabol, bírája lészen annak, kit a nyomor garast rabolni kényszerített...” Soha nem voltak időszerűbbek az öreg jobbágy - főnökéhez intézett - sirámai. Dr. Südi Bertalan tozatlan marad, a bűnözések köre - bármilyen „látványszervezés” ellenére - bővülni fog. Csökkenésük csak és kizárólag annak függvényében
