Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)

2000-04-06 / 95. szám

2000. ÁPRILIS 6., CSÜTÖRTÖK HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Az eozinnak valójában nincs titka Két csudálatos ember, akikkel napokat át lehetne beszélgetni. Mindkettő az élő történelem, főleg azok számára, akik Pécs város múltjára kíváncsiak. Dr. Mattyasovszky Zsolnay Miklós 1944-ben gyári konflison hagyta el a várost, előbb Sopronba, majd onnan Bajorországba hajtott. Mindig az orosz tankok előtt. Gosztonyi Erzsiké önkéntes vöröskeresztes nővérként dolgozott: ő a kór­ház evakuálása során, a betegek, haldoklók támaszaként érkezett német földre. Ott találkoztak, majd házasodtak össze.- Ha kérdik, hogy miért mentem Kanadába, mindig azt mondom, hogy deportáltak - szögezi le nagy komolyan Zsolnay úr, majd mosolyogva hozzáteszi:- A feleségem „deportált”, mivel min­denképpen menni akart, s nekem nem volt választásom. Az igazat megvallva megijed­tünk a berlini blokádtól. Akkoriban min­denki azt mondta, hogy küszöbön a har­madik világháború, s mivel jól beszéltünk franciául, Kanadát választottuk.- Miért kellett negyvennégyben elmen­nie?- Olvastam Lenint, tudtam, hogy amit megálmodott, azt a Vörös Hadsereg végre­hajtja. Nem volt illúzióm. Megéreztem, hogy nincs jövője a szovjet övezetben a magunkfajtáknak. S bár évekig nagyon fájt a dolog, nem volt mit tenni. Egy ideig vi- gécként kerestem a megélhetésre valót, kü­lönféle apróságokkal kereskedtem, mint öngyújtó, cigaretta, zseblámpaelem, majd Kanadában gyári normás lettem.- Kanadai normás a magyar gyárosból?- Az. S nem tréfából mondom, de ami­kor kitudódott, hogy lefoglalták Pécsett a gyárunkat, a naiv kanadai ismerősök meg­kérdezték, hogy miért nem hívtak a szüle­im rendőrt. A feleséghez fordulok:- És Erzsébet asszony?- Bajor földön maradva megtanultam kötni, s abból tengettük magunkat édes­anyámmal és nevelt lányunkkal, a kis uno­kahúgommal, Gosztonyi Máriával, mígnem a helyi hatóságok észrevették a dolgot és felszólítottak, hagyjam abba a kötögetést, mert nincs mestervizsgám. Én persze azt mondtam, hogy akkor éhen halunk, mire elnézőbbek lettek és néhány hónap alatt ki­adták az oklevelet. így lettem kötőmester.- A Zsolnay név meglehetősen szépen cseng Pécsett és ismerős a Gosztonyi is.- Magam is meglepődtem, amikor a mi­nap édesapám nevét legelőször egy sze­méttárolón olvastam vissza, keresve a róla elnevezett utcát. Gosztonyi Gyula főispán volt Pécsett, s a szerb megszállás idején Te­leki Pál miniszterelnök megbízásából titkos főparancsnoka volt a területnek. A szerbek­nek sohasem hódolt be. Később magas ha­zai és pápai elismerésben is részesült, pél­dául IX. Pius lovagrendjébe is bekerült, ami keveseknek adatott meg.- Azí gondolom, hogy az élet honorálta végül is, amit 1944-ben elvesztettek? A feleség:- Tudom, hogy odafentről segítik az em­bert, s minden rossz végül jóra fordul. A Jóisten velünk van mindig, vezérel bennün­ket. A férj:- Az a régi pompa oda, de kaptunk azért némi kárpótlást. Évekig a magyar emigráns családok ifjaiért dolgozhattam a szabad­időmben, mint a nyugati régió cserkészel­nöke. Hát kell ennél több? Kitüntettek mindkét hazámban. Most például azért le­hetünk itt Pécsett, mert gazdag angol vőnk születésnapi ajándékul biztosít kettőnknek néhány hetet Pécsen és Budapesten.- Érdekelne, hogy vajon tényleg a család őrzi a Zsolnay-eozin titkát?- Az eozinnak valójában nincs titka, so­kan csinálják. Egyfajta lüszter-máz, amit a Közel-Keleten találtak ki valamikor, s amire később ismét rájöttek 1300 körül az olaszok. Dédapám sokat kísérletezett, amíg ez a fém- oxidos-máz lett a gyárunk legfőbb értéke. Nem a receptben van a titok, hanem a készí­tés, a kiégetés menetében, s ezt az egyedi csinálási titkot ha meghalnak, többnyire a mesterek magukkal viszik. Ami érthető. Egy példával talán könnyen megvilágíthatom a dolgot. Ha a feleségemmel mindketten kap­nánk néhány tojást, lisztet, élesztőt, miegy­mást, hogy csináljunk azonos süteményt, már előre borítékolom, hogy az enyém nem sikerülne úgy, mint az övé.- Tehát az árnyalatok­ban van a titok eldugva?- Bizony ott. Olykor opálosabb, olykor zölde­sebb, pirosabb, avagy lilá- sabb a máz, attól függően, hogy hány munkafolya­maton viszik át. Minél több vele a babra, annál többe kerül, annál értéke­sebb a termék. Dédapám értékteremtő volt.- Ön mit szól ahhoz, hogy bár a dédapának szobra van, utcát neveztek el róla, a sírját mégis meg­bolygatták?- Csak a mauzóleumot rongálta meg a csőcselék, a szarkofágot nem tudták feltörni. Olyan kemény ugyanis a pirogránit, hogy bár vésővel feszegették, a csontokat nem tudta szétszórni senki. Ez a kemény pirogránit volt Zsolnay Vilmos másik találmánya.- Nem gondoltak arra, hogy egyszer vég­leg hazatérnek Pécsre?- Gondolni lehetett rá, de nincs hozzá pénzünk.- Nehezen hihető.- Pedig így van. Nem futná lakásra, hi­szen nekünk nagyon alacsony a nyugdí­junk. Kanadában alig húsz évet dolgoztam normásként, s legalább a duplája kellett vol­na ahhoz, hogy teljes nyugdíjat kapjak. Ezért onnan figyelem a világot és örvendek annak, hogy az itt élő szeretteim jól vannak.- Hogy látja a jövőt?- A mai ifjak előtt szélesre tárult a világ, ■ nagyon jó eséllyel startolhatnak a fiatalok. De ehhez keményen dolgozni kell, bátran vállalkozni és nyelveket tanulni. Erzsébet asszonyt kérdem:- Mivel foglalkozik manapság?- A családunk történetét írom, foglalko­zom a Zsolnayakkal is, a Gosztonyiakkal is, Mi vagy száz évig éltünk Pécsett, Somogy- ból települt át a famíliánk, ma a lányom az utolsó a sorban. Szeretném, hogy a családi sírbolt a nagytemetőben ne számolódjon fel, s ha megérdemelt apám egy utcát, nyughelye megmaradna akkor is, ha mi már nem élünk, nem tudjuk fenntartani.- Akad-e még híres Zsolnay?- Hogyne akadna. Talán kevesen tudják, hogy Zsolnay Ignác fia, Gyula, híres ameri­kai szobrászművész lett, ma is tanulnak ró­la, ismerik, nagy kultusza van az Egyesült Államokban. Akad egy szobra a Capitoliumban is: ő formázta meg Winnie Reamet, a cherokee indián törzsfőnököt.- Ön boldog ember?- Már hogyne volnék az. Kilencvenéve- sen is jó egészségnek örvendek, s megint itthon lehetek. Tud-e valaki ennél többet nyújtani?- Az itthoniét?- Sétálunk a városban, felkeresünk isme­rősöket, a férjem rokonait. Pécs gyönyörű város. Budapesten pedig, ha minden úgy alakul, bejelentkezünk egy vizitre a minisz­terelnökhöz is.- Szabad még egyszer a mondatot.. ?- Amikor Orbán Viktor úr első magyar miniszterelnökként Kanadában járt, az ot­tani magyarok számára fogadást adtak, majd egy szűkebb megbeszélésre is elhív­tak néhányunkat. Van ugyanis a kanadai parlamentnek három magyar képviselője. Miklóst úgy mutatta be Orbán Viktor a ka­nadai miniszterelnöknek, hogy a neve tör­ténelmi név Magyarországon. A férjet kérdezem:- Gondolta-e valaha, hogy a magyar mi­niszterelnök fogja bemutatni a kanadainak?- Álmomban sem. Persze annyi minden megesik az emberrel ilyen hosszú idő alatt, hogy ebbe még ez is belefér. És a magyar szívemnek az is jólesett, hogy mielőtt Orbán megérkezett volna, a kanadai főváros hirte­len zászlóerdőbe öltözött: mindenütt a pi- ros-fehér-zöld lobogott. Annyi zászló, amennyi miniszterelnököt Ottawában még sohasem fogadott. Föl is tűnt lengyel szom­szédunknak és barátunknak, aki megkér­dezte: „Te, Miklós mi történik itt? Elfoglaltá­tok Kanadát?” kozma f. Ók, a Zsolnay-Gosztonyi páros Mattyasovszky Zsolnay Miklós 88 éves. Ő volt a pécsi gyár utolsó tulajdonos cégvezetője. Az orosz tankok elől emigrált, előbb Bajorországba, majd miután feleségül vet­te Gosztonyi Erzsébetet, Kanadában telepedtek le. Nevelt lányukat egy angol nemes, Sir David Chapman vette nőül. Két unokájuk van. (Misi unokájuk, azaz Sir Michael Chapman néhány éve a nagyapa-nagyanya nyomdokain Pécsre érkezett és az egyetemen tanított angolt.) Zsolnay Miklós az Order of Canada (A Kanadáért Rend) és a Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjének a tulaj­donosa, mindkettőt „politikai” munkásságáért kapta: a nyu­gati emigrációs cserkészmozgalom örökös tiszteletbeli el­nöke. Egyébként Kanadában gyári normás volt. SZALAI ISTVÁN Férjmegőrző Ha nők nem lennének a vilá­gon... -Ezta bekezdést sokféle­képp lehetne folytatni. Az én bátortalan folytatásomból csak annyira telik, hogy tízszer keve­sebb boltra, áruházra lenne szükség. A magyarázat egysze­rű: a férfinép csak azt veszi meg ami kell. Ebből viszont a bolto­sok nem tudnak megélni. Egy nő azonban azt is szemügyre veszi, ami nem kell. Ha belépek egy boltba, a legelső érzésem, hol ülhetnék le. Aránylag jól el­vagyok egy cipőboüban, vagy bútorüzletben, mert azon a cí­men, hogy ki akarom próbálni, milyen ülés esik egy fotelben, vagy várom a kiválasztott cipőt, elüldögélek egy ideig.- De meg kell nézni a cipő­ket - szól a parancs. - Ugyan minek. Kétszáz egyformán mit nézzek. Van talpa, sarka. Ezen kívül még megvan 1948-ból egy gojzervarrott bakancsom. Hasonló párbeszédek után fejeződik be a vásárlás. Nem oly gyorsan, mint a férj szeret­né, de addig semmi esetre sem tart, ameddig a feleség maradna. Ha rám hallgatnának az áruházak, boltok vezetői, nem lenne bolt férjmegőrző nélkül. Székek, kényelmes padok és néhány tv-készülék fogadná a férjeket (élettársat, barátot). Életkor, vérmérséklet szerint többféle műsort lehetne nézni. Huszonéveseknek a Geogra- phic-ból „A gyíkok házasélete” című oktatófilmet, középkorú- aknak a Moulin Rouge női tánckarának műsorát, türel­metlen természetüeknek a „Tü­relmi zónák '"összeállítást aján­lom. Nehezen elalvóknak a Hortobágyi Nemzeti Parkról ké­szült, elképesztően izgalmas sorozatot, mazochistáknak nonstop adást a magyar foci­ról. Nagyon idős nyugdíjasok Halász Judittal énekelhetik a „Micimackó fázik” című lélek­melegítő dalt. És így tovább. El­repülne az idő, ami alatt éle­tünk párja megcsodálhatja a modem miniatűr WC-kagylót, amelyre csak egy törpe fémé rá, elnézegethetné a tétován mászkáló rákot, homárt, amit egyhavi nyugdíjából simán meg is kaphat. Valaki biztos megveszi, és mindazt, ami több mint egy doboz gyufa. Ez a pénz bőven fedezné a fotelok árát, amiben mi férjek átvészeljük a bevá­sárlást. KOZMA FERENC__________________ Vannak ufók A legutóbbi chilei nemzetközi szimpózium végén a zárónyi­latkozatban megállapították a résztvevők, hogy bizony van­nak ufók, azaz megmagyaráz­hatatlan (és megfejthetetlen) jelenségek, csak azt nem tud­juk, hogy földi avagy földön kí­vüli eredetűek. De nem is fog­juk egyhamar megtudni, mivel a tudomány mai állása nem te­szi lehetővé, hogy az emberiség komoly előrehaladást érjen el ebben a tárgykörben. Kár, hogy nem lehettem ott, hogy különvéleményemmel se­gítsem a zárónyilatkozat meg­fogalmazóit. Ugyanis szerintem a megmagyarázhatatlan jelen­ségek nagyon is földi eredetű­ek. Nézzünk csak szét a há­zunk táján, hiszen az utóbbi években, hála a rendszerváltás­nak, nagyon is szembetűnően elszaporodtak a szokatlan dol­gok. (Korábban ugyanis min­denre voll magyarázat, mert az ad abszurdig vitt materializ­mus végén mindig ott van vala­mi kézzelfogható, még akkor is, ha nincs.) Nos, nem értem például egé­szen tisztán az olajügyeket, a megfigyelési botrányokat, nemigen találok ép ésszel fel­fogható magyarázatot arra, hogy példának okáért Tocsik Mártának miért van még füg­gőben a pőre (vagy sikkasztot­tak, vagy nem, tisztelt bíró­ság), s a megfejthetetlen földi jelenségek sorába tartozónak vélem azt, hogy miként tud ma egy nyugdíjas a nyugdíjá­ból a hó végéig kijönni? Egyébként hasonlóképpen érthetetlen számomra a kor­mányzati oldalról jövő és opti­mizmust fakasztó nyilatkoza­tok széles köre, illetve csodá­lom az ellenzéki sorokból hal­latszó és állandósulni.látszó pocskondiázást, a mélyen pesz- szimista nyilatkozatok többsé­gét, a pofozkodásig menő egy­másra uszulást. Nem értem azt a hasonlóan őrült és dühös per­lekedést, ami például a helyi önkormányzatok képviselőinek (olykor választott tisztségviselő­inek) egymást minősítő meg­jegyzéseit, kiszólásait illeti, azt, hogy minek kell ülőnként a kákán is csomót keresni? És végül az is a nehezen megma­gyarázható földi jelenségek so­rába tartozik, hogy mindezt még mindig bírjuk cérnával. hetedik oldal HOLNAP Riport APEH-fonál az áfalabi­rintushoz. Csődöt jelent­sen az önkormányzat, avagy áfacsaló legyen? Igen­csak kellemetlen meglepe­téssel „kedveskedett” jó né- hányuknak az adóhivatal, miután közölték pékiául, hogy a több százmillióba kerülő szennyvízcsatornák kiépítése után jogosulatla­nul igényelték vissza az áfát. Portré Mindig közösségcentrikus voltam - mondja Tamay László, a PTE filozófia tan­székének docense. Olaszul könyvből tanuk meg. Portré A szép beszédtől a multimédiáig Sajnálja, hogy Kaposvárott csak 16-17-szer ment a Bűn és bűnhődés, melyben Raszkolnyikovot alakította. Ez is azok közé az előadások közé tartozott, amely rögzítés hí­ján szinte nyomtalanul tűnt el a semmiben. Abban bízik, hogy előbb-utóbb az új technikák révén mindez megol­dást nyer.- Mindig színésznek készült?- Az általános iskolában kedve­met leltem abban, ha felolvas­hattam egy verset, így ügyeletes felolvasó lett belőlem. S mivel tanáraimnak feltűnt, hogy szé­pen beszélek, elindítottak a Ka- zinczy-versenyen, amelyet meg is nyertem. De gyerekkorom­ban inkább rádió- vagy tévébe­mondó szerettem volna lenni, a gimnázium vége felé jutott eszembe a Színművészeti, mint lehetőség.- Azonnal fölvették?- Igen, Kazimir Károly osztá­lyába. Még harmadikos korom­ban is én vol­- Öt ajánlatot is kaptam, Szege­det választottam, majd Kaposvárra szerződtem, ott voltam nyolc évig. Onnan kerültem haza, Pécsre.- Milyen itthon lenni?- Pécs nagyon izgalmas város Kaposvárhoz képest, jól érzem ma­gam, már csak azért is, mert több színházban is dolgozhatok, és én alapvetően szeretek dolgozni. tam a máso­dik legfiata­labb a főisko­lán, a többi­ek már min­denféle szín­házi tapasztalatokkal rendelkez­tek, mikorra odakerültek.- Voltak lehetőségek a végzés után? Lipics Zsolt 1966-ban született Pécsett. A Leőwey Gimnázium után felvették a Színművészeti Főiskolára A diploma után a sze­gedi, majd a kaposvári színházhoz szerződött. Az elmúlt évben jött haza, azóta a Pécsi Nemzeti Színház tagja. A napokban jelent meg az általa készüett CD, amely a 105 éves színházról szól. Nős.- Melyek voltak itt a legemléke­zetesebb alakításai?- A Viktóriában először vagyok táncos-komikus szerepben, s ál­momban sem gondoltam volna ilyen közönségsikerre. De nagy kedvencem a Szappanopera, amelyben életem legnagyobb sze­repét kaptam, tisztán negyven percnyi szöveget mondok benne.- A számítástechnika iránti ér­deklődése mikor kezdődött?- Négy éve. Beiratkoztam egy távoktatási tanfolyamra, így ma már felsőfokú multimédia-fej­lesztőnek minő­sülök.- Hogyan szü­letett a színház- CD ötlete?- Szakdolgozatként CD-t kellett készítenem, s mivel én a színház­hoz értek, létrehoztam ennek a 105 éves intézménynek a CD-jét fotókkal, videofilmekkel, szöve­gekkel. Ha valaki mindent végig­néz, az másfél-két órát vesz igénybe.- Mi lesz a sorsa?- Részint reprezentációs aján­dék a színház részéről, részint pe­dig, bízom benne, a közönség is érdeklődik majd iránta. CSERI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents