Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)

2000-04-28 / 116. szám

#: Wí 2000. ÁPRILIS 28., PÉNTEK HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — A vermelő ereje és irányultsága Vannak emberek, akikkel szinte soha nem történik említésre méltó esemény, azon kívül, hogy megszületnek, iskolába járnak, megházasodnak, gyereket ne­velnek, nyugdíjba mennek és meghalnak. Alábbi történetünk csupán „apró” epizód három ember életéből, amelyet önkényesen ragadtunk ki egy kívülálló számára zavarosnak tűnő, követhetetlenül hömpölygő életíolyamból. „Tájékoztatjuk, hogy a fenti cím alatti fo­gyasztási helyen 1996.10.-1999. 03. hó kö­zötti időszakra 255.493 Ft összegű áramdíj­tartozás áll fenn. Felhívjuk figyelmét, hogy Ön, mint a fenti ingatlanhagyaték örököse, a Ptk 679. §-a szerint köteles helytállni minden olyan követelésért, mely az örök­hagyó halálakor fennállott jogviszonyból az örökhagyót terhelte.” Ötvenezer forint feletti tartozás esetén érdemes perelni, mondja a Dédász Rt. Pécs-Keleti Üzemvezetőség illetékese, s bár a keleti városrész hátraléka meghaladja az 56 milliót, perre még eddig nem volt példa, nem jutottak el idáig. Zé-né, aki e nem kevés tartozásról a le­velet kapta, persze azóta sem tudta a tarto­zást kifizetni, erre nincs is esélye. A nagy házban, melyben élettársával él, az esélyte­lenség mellett nincs évek óta áram, víz, gáz és telefon se, mindent kikapcsoltak. 1983- ban kötött házasságot az 1997-ben elhunyt Zé-vel, aki holtig tartó lakáshasználati jogot hagyott rá örökül. A házasság azonban, leg­alábbis a vége felé, már nem volt csupa öröm. Zé idős volt és beteg, s ráadásul a családban váratlanul feltűnt Bé, akit egye­sek szerint maga a férj invitált meg, mások szerint a feleség, mindenesetre egy furcsa háromszög harmadik elemeként élt attól kezdve a családban.- Éjfél körül hívtak minket fel telefonon - meséli Zé sógornője, Há-né -, ez a nő (már­mint Zé-né) odaállította a sógoromat a tele­fonhoz, aki süt, hogy öcsikém gyere értem, agyonvernek, éheztetnek, belöknek a sarok­ba, hokedlivel verik a gyomromat. A párom mondta neki, hogy éjfél van, meg fröccsöt is ivott az este, majd reggel érte megy. Ki is ment, mondta a sógoromnak, hogy öltözzön fel, mert csak ringy-rongyok voltak rajta. Közben a nő intett a pacákjának, Bé-nek: „Üsd le a patkányt!” Az ment is a párom felé, ő meg hátrált kifelé, de az csak húzta vissza. A páromnak azonban sikerült az udvarra ki­menekülnie. Akkor a nő odaállt az utcai kijá­rat elé, a pacák meg lapáttal meg vermelővei kezdte ütni a páromat, aki a szomszéd telken keresztül tudott csak kimenekülni. Taxit hív­tam ezek után, s elhoztuk hozzánk. Három hónapig lakott itt, akkor vittük kórházba, mert gyomorrákja volt, s nemsokára meg­halt. A férjem is hamarosan súlyos beteg lett, nincs kizárva, hogy ez az eset is közreját­szott benne, hiszen előtte soha életében nem verték meg. A sógorom még olyat is mesélt, hogy ezek éjjel mentek műidig haza, éjfélkor álltak neki főzni. Amikor végeztek, lefeküd­tek, és ha közösülni akartak, a sógoromat fölébresztették. Ugyanis egy kihúzható reka- mién aludtak hárman: legbelül a sógorom, középen a nő, s a szélén Bé. A házasság megromlásáról Zé révén is ér­tesülhetünk, aki kereseti kérelmet nyújtott be a bírósághoz a felesége ellen. „A viszony megromlása következtében feleségem előbb 1996 novemberében rövid időre elköltözött, majd egy Bé nevű személlyel költözött visz­sza. Visszaköltözésük után mindketten gyakran leittasodtak, és durva, agresszív módon viselkedtek velem. 1996 decemberé­ben alperes tettleg bántalmazott, aminek kö­vetkeztében 8 napon belül gyógyuló sérülé­seket szenvedtem (...). A közös lakásunkban is folytatják züllött életmódjukat oly módon, hogy együtt is élnek, és együtt is alszanak.” Zé kérte a bíróságot, hogy házasságukat bontsa fel, s kötelezze Zé-nét a lakás elha­gyására. Minderre azonban nem került sor, mert Zé időközben meghalt. Az özvegy és Bé szerint a feljelentés és a válási szándék nem a férj akaratát tükrözik, őt rávették mindenféle papiros aláírására. Voltaképpen a férj volt az, állítja Bé, aki őt odahívta a házhoz, mert félt az abban az időben ugyancsak ott lakó unokájától, mondja Bé, hiszen rendsze­resen verte a nagy­apját. Zé tehát a tör­ténetnek ebben a változatában ra­gaszkodott Bé-hez, benne oltalmazóját látta.- Én tulajdonkép­pen a gyámja vol­tam, bár nem hiva­talosan - fejti ki Bé -, ápoltuk tisztességesen, már nagyon be­teg volt, belecsinált olykor a kádba is. De egyszer sem vertük meg! Mikor elvitték, hónapokig kutattunk utána mindenféle el­fekvőkben. Azt nem tudhattuk, hogy éppen Szigetvárra került, ott is halt meg, állítólag gyomorrákban. Pedig semmi baj nem volt a gyomrával, az pedig nem igaz, hogy éhez- tettük.- Három éve nincs víz - panaszolja Zé-né esővízben mosakszunk, a közkútról ho­zunk ivóvizet. Itt valamikor büfé volt - mu­tatja az üres helyiséget -, én üzemeltettem. Zsíros kenyeret csináltam, Szilágyról hoz­tunk disznósajtot meg hurkát, jártak ide so­kan, postások is meg a kesztyűsök. Aztán meguntam férjem német vendégeit, volt úgy, hogy hat kocsival is jöttek egyszerre, s bezártunk. A füstölő ma is üzemel, de csak a barátaimnak. Annak idején még a húsipa­rinak füstöltünk munka mellett. Ma már nem működik itt semmi. Azt akarják az örö­kösök, hogy én elpusztuljak innen, úgy gon­dolják, hogy nem bírom ki víz, gáz meg vil­lany nélkül. A férjem unokája szeretne min­dent megszerezni. Bronzáriumot működte­tett itt engedély nélkül, abból lett az a renge­teg tartozás a Dédász felé. Én egyébként ügyészi védelem alatt állok, mert állandóan zaklattak a rendőrök, volt úgy, hogy autóval kergettek fel a villanydúcra. Jakab János alezredes, a Baranya Me­gyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense szerint a rendőri zaklatásnak semmi alapja nincs. Dr. Tamás János megyei főügyész pedig állítja, hogy az ügyészi védelem el­képzelhetetlen. Ha a rendőrök bűncselek­ményt követnek el, akkor az ügyészségi nyomozóhivatal kivizsgálja a rendőrök visszaéléseit, de az ügyészségnek nincse­nek emberei arra, hogy a szó szoros értel­mében védelemben részesítsenek valakit az állítólagos vagy akár a valódi rendőri zaklatássá szemben. Bé és Zé-né nem éppen szerencsés csil­lagzat alatt születtek. Bé eddigi életében sú­lyosabb ügyekbe nem keveredett, de még­iscsak tízszer volt már büntetve. Zé-né ese­tében pedig nemrégiben a Pécsi Honvéd­kórház orvosa tett bejelentést a Pécsi Rend­őrkapitányságon, mert az ambuláns kezelé­sen megjelent nőnél súlyos, életveszélyes sérüléseket állapítottak meg. Ő az intenzív osztályon elmondta, hogy a Szabadság úton megállt mellette egy autó, melyben három férfi tartózkodott. Betuszkolták a ko­csiba, s miközben egy hegyes tárggyal hát­ba szúrták, általa ismeretlen helyre szállí­tották, s ott mindhárman megerőszakolták. Napok múlva lett egyre rosszabbul, s utal­ták be a Honvédkórházba. A kihallgatás so­rán azonban a történet ellentmondásosnak mutatkozott, s a lefoglalt ruhaneműk közül hiányzott az eset során viselt bugyi, melyet Zé-né időközben, nem tudni miért, elége­tett. A POTE igazságügyi orvos szakértője azonban a Zé-né által elmondottakat orvos­szakértői szempontból alátámaszthatónak találta, s mindezt megerősítette a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem intézete is. A nyomozást viszont megszüntették, mert az elkövetők kiléte nem volt megállapítható, s ez az eljárás folytatásától sem volt remélhető. A vermelővei való ütlegelés ügyében a bí­róság első fokon bűnösnek találta Bé-t, mint első, és Zé-nét, mint másodrendű vádlottat, de a másodfokú bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte többek között azért, mert az eljárás „nem tisztázta az elkövetés eszköze­ként használt vermelő jellegét, valamint a vád tárgyává tett bántalmazás módját, külö­nösen a vermelővei történt csapások szá­mát, erejét és irányultságát.” Ezen mulasz­tások következtében ugyanis az elsőfokú bí­róság nem tudott állást foglalni abban a kér­désben sem, hogy a súlyosabb sérülés mi­lyen okból maradt el. Nem vizsgálta a vád­lottak esetleges ittasságát annak ellenére, hogy azt utóbb súlyosbító körülményként az eljárás alá vont személyek, Bé és Zé-né terhére rótta. cseri uszló MÉSZÁROS ATTILA Kormányprogram Óvatosan, felkészülten kanya­rodjunk, hátunk mögött hagy­va a MTESZ-székházat, majd az üzletházat. Lehet persze szá­molni a Király utca felől egye­nesen jövőkkel, vagy a felülről nagy ívben érkezőkkel, továbbá jönnek-mennek itt a gyalogo­sok is, de most nem erre kell koncentrálni. Hanem az előt­tünk lévő pár száz méteres sza­kaszra. A Felsővámház utca, a Zsolnay-ipszilonig. Előtanulmányként ajánlatos foglalkozni a Camel Trophy- val, illetve a Dakar rally-vel. Annyiban kissé nehezebb lesz a dolgunk, hogy itt szemből is jönnek sporttársak. Ahogy vé­geztünk az említett kis forduló­val, haladéktalanul csökkent­sük a gázt. Rögvest dugjuk a kocsinak a kettest, igen óvatos kuplungmunkával, nehogy megugorjon alattunk a gép, mert akkor mindjárt az első gö­dörben be is fejezhetjük az őrült futamot. Az autót csak lassan húzas- suk ki, legföljebb 15-ig. Mind­két kezünk legyen a kormá­nyon, a jobb 11 óránál, a bal hétnél, és szorítsuk piszkosul. Előrelátásra vall, ha az ülés háttámláját kicsit meredekebb- re állítjuk, ez esetben jobban belátunk a kocsi elé, s fedez­hetjük fel időben a kátyúkat, v ugratókai, repedéseket, görön­gyöket, lengéscsillapító-csapdá­kat. Az út megkezdése előtt fel­tétlenül telefonáljunk fogorvo­sunknak, kilátásba helyezve, hogy sürgősségi ellátásra szo­rulhatunk. Mindig a következő akadály­ra koncentráljunk, a közvetle­nül előttünk lévővel úgysem tu­dunk mit kezdeni. Úgy az ötve­nedik felé már szinte automati­kus lesz a kormányprogra­munk: hirtelen mozdulat bal­ra, majd hevesen jobbra, szá- molatlanul megismételve. Ilyenkor cseppet a szembejö­vőkre is ügyelhetünk, bár ők ugyanezt csinálják. Gáz vissza, vészjelző be, kocsiablak fel, hogy a káromkodás az utas- fülkén belül maradjon. Ilyen vagány melóval néhány perc alatt legyűrhetjük a pécsi utcák közül a legnagyobb próbát je­lentőt. Elmehetünk ugyan a Ti­boréba is, meg a francba, de minek annyi panasz! És akkor végre a Zsolnay- ipszilon! Innen már sima az út, gurulhatunk bátran. Mint­ha csak Európába igyekeznénk. PUCZ PÉTER Út a Lipótmezőre Nekem aztán szinte édes mind­egy, merre lesz a négyes számú metró nyomvonala, de a mi ut­cánkban mindenképpen álljon meg. Ez már csak azért is indo­kolt, mert nagyra tartom az egy­kor volt Metró együttest, sőt még a búcsúkoncertjükre is el­mentem, a korábban még jelen­tősen jobb állapotban leledző Budapest Sportcsarnokba. Addig is, az illetékes nyom- kijelölő bizottságnak figyelmé­be ajánlom Végh Antalnak, a Tsz-metróról írott könyvét, ami kicsit a rendszerváltás előtti korszak görbe tükre volt. Főleg azért, mert a szövetkezet elnö­kének háza alatt, valamint a párttitkár elvtársnál minden­képpen indokolt volt egy-egy mozgólépcsős állomás. A dolog szűkebb hazámtól legalább 200 kilométerre zajlik, mégsincs annyira messze. Hi­szen a főváros 100 milliárd fo­rintos kártérítést követel az ál­lamtól azért, mert nem épül az a nyüves vaspálya, némi föld­munkával fűszerezve. Innentől vesz hatalmas for­dulatot az ügy. Mert ugyebár ha a Budapest kontra Állam meccs végeredménye netán 1-0, akkor már mindenki belekerült a történetbe, aki itt fizet adót. Úgy pedig az a kis kitérő mi­felénk, nem is olyan irdatlan nagy kérés, amit némi jóaka­rattal meg ne tehetnének az il­letékesek. Tehát a legújabb verzió(m) szerint így alakulna a terv: Pécs, Darázs dűlő - Újme- csekalja - Kórház tér - Rákóczi út - Ledina - Engel János a. - Budapest. A hosszabbik részt én megterveztem, azt a nyam­vadt többi kilométert már a „fiúk" elintézhetik. Aztán majd elszámolunk az anyagi­akkal. ígérem, nem leszek ki­csinyes. Ha az ötlet megvalósul, rög­vest kérek még egy kis betonos leszállópályát Pogányba kisre- pülőknek, hidat Mohácsra, au­tópályát Baranyába, amivel csatlakozunk Európához, mert mi is szeretünk kulturáltan közlekedni. Ja, meg egy beuta­lót Lipótmezőre, - hogy a lénye­get el ne felejtsem. Aztán, majd ha nagyon ráérek, föllátogatok, és letöltőm az üdülési időt, amit kiró rám az elmeorvos. Könnyű lesz az utazás, ilyen kiépített rendszer mellett. hetedik oldal HOLNAP Riport Taláros szigor vagy vajszí- vüség? A közvélemény és a politika is emlegeti a bünte­tőbíróságok vajszívűségét. A nyugati gyakorlathoz képest a magyar bíróságok súlyo­sabban ítélkeznek, a bara­nyaiak az átlagnál is szigo­rúbbak. Tárca Bükkösdi László „Egy öreg­ember emlékirataiból” soro­zatában most a KISZ-ről el­mélkedik, személyes élmé­nyeit osztva meg. A fiata­labbak kedvéért azt is el­árulja, hogy a KISZ nem a Komputeren Internetezők érdekvédelmi Szerve. Portré Minden pályán a csapatjáték híve A nevető harmadik. Sem a franciák, sem a város nem őt akarta vezérnek. Végül egyik tulajdonos sem tudta elfogad­ni a másik jelöltjét, így került képbe a sokak szerint a cé­get évek óta a hátán cipelő egykori műszaki igazgató. „Az volt a célom, hogy én legyek a cég vezetője” - mondja. Egy­előre egyéves megbízást kapott. „Azon leszek, hogy ez jó­val tovább tartson.”- Apja is, nagyapja is pék. Ön mégis vizes lesz. Miért?- Szüléink azt akarták, hogy két testvéremmel együtt tanul­junk tovább. A vízügyi magyará­zata pedig, hogy a kosárlabda­edzőm ott tanított a szakközépis­kolában.- Aztán mégsem a helyi főisko­lát választja.- Az lett volna az egyszerűbb út, ha maradok, de én egyetemre akartam menni.- Megy is. Kollégium, kosárlab­da, bulik. Élvezte?- A lé­nyeg: rende­sen tanul­tam. De jár­tunk a legen­dás „Mé- szöly-tan- székre”, az E-klubba és a Vár­klubba. A MAFC csapatába vi­szont sajnos nem fértem be, úgy­hogy az NB Il-es örök második Csepel Autóhoz igazoltam. Mel­lesleg itt kosarazott Kuncze Gá­bor is.- Nocsak. És feljutottak?- Nem. Úgyhogy szét is széledt a csapat.-Ot év után vége a jó életnek.- Gondoltam, hazamegyek Ba­jára, de nem volt egyetlen állás sem. Nagyot koppantam. Kap­kodni kellett, végül a Szekszárdi Vízműnél találtam munkát. Vi­szont, ha a Szekszárdi Dózsa csa­patában nem lett volna olyan jó társaság, talán még fél évig sem maradok.- Aztán megnősül és Pécsre jön. A Csatomaüzem nem hangzik va­lami biztatóan...- Pedig itt volt a legjobb tech­nológia. Rengeteget jártunk vele külföldre, még Nyugatra is. A ki­lencvenes évek elejére viszont kezdett kifulladni az ügy.- Be is megy a központba. Meg­éri: főmérnök, műszaki igazga­tó, és most már vezér. Utóbbiért - úgy hírlik - sokat kilincselt. Nehéz volt?- Bántott, hogy senki nem gon­dolt rám. De azt mondtam, tettem már annyit a cégért, hogy ne kell­Nyirati István 1956. január 26-án született Baján, itt vízügyi szakközépiskolát végez. A Műszaki Egyetemen építőmérnökként diplomázik ’80-ban. '81-től ’93-ig a Pécsi Vízmű Csatomaüzem vezetője. ’94-ben főmérnök, a privatizáció után műszaki igazga­tó. Április óta vezérigazgató. Nős, egy fia és egy lánya van. jen szégyenkeznem, ha maga- mért lobbizom.- Sokak szerint kiváló csapatjá­tékos. Apropó, még most is kosa­razik?- Elvileg az orvos-egészség­ügyiek csapatában. De most sé­rült a térdem. Igaz, orvos még nem látta. lendvai dávid \ ) >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents