Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)

2000-04-25 / 113. szám

2000. ÁPRILIS 25., KEDD HATTER PORT Uj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal Új utakon a numizmatika Az aranypénz vészhelyzetben olykor a legjobb tartalék Az emberekben különleges a vonzalom a régi pénzek után. (Is.) Egy Kossuth- bankó, egy régi rézkrajcáros nagyapáról unokára száll, olykor különleges törté­netet is visz magával. Megesik, hogy római pénzeket fordít ki az eke a barázdá­ból, s vagyont alapoz egy-egy lelet. De a nem túl régi érmékről és bankókról is tudni, hogy előbb-utóbb korábbi vásárlóerejének többszörösét érik majd. Az elmúlt hónapban a Magyar Nemzeti Bank végképp kivonta a forgalomból az alumínium ötvenfillérest (evvel elköszönt a fillér), s közleményében tudatta, hogy több érme beszolgáltatásával (beváltásá­val) számolt, hiszen közel 40 millió forint értékű ötvenfilléres maradt a lakosságnál. Emlékbe? Bizonyára. Mindenesetre ma egy ilyen, kiváló állapotban lévő 50 fillé­res 300 forintot is megér. A numizmatika iránti szenvedély spon­tán vagy tudatos. Szomorúan említette kér­désünkre dr. Nagy József, a Magyar Érme­gyűjtők Országos Egyesületének a főtitkára, hogy meglehetősen fogy az érmegyűjtéssel foglalkozók száma. Ma Magyarországon jó, ha négyezren vannak.-Mi az oka a vészes fogyásnak?- Az éremgyűjtés egyre drágább hobbi, s ma társadalmi méretekben nem a kincskép­zés, a felhalmozás időszakát éljük. Nem be­szélek persze az újgazdagokról, akik igazá­ból nem gyűjtők, csak bespájzolók. Csak annyit konyítanak a dologhoz, hogy egyre többet ér a piacon egy-egy Napóleon-arany, hát megveszik. Könnyű manapság az első húszmillió forintot érmébe fektetni. Az auk­ciókon, árveréseken egyre feljebb kerül a x mérce, egyre több stróman jelenik meg, hogy más megbízását telje­sítse.- Olykor az ám azonnal külföldre megy?- Ezt nem állíthatom, de előfordul a dolog. Az vi­szont biztos, hogy különö­sen a kilencvenes évek ele­jén leptek meg bennünket a külhoni érmevadászok, hi­szen Magyarország ebből a szempontból szűz terepnek számított. De a magyarok is előszeretettel hordták ki a nu­mizmatika értékeit, hiszen többszörös árat kaptak érte. Hogy mást ne mondjak, Bécs- ben például igen jól vették a Habsburgok zelében egyszerre megnövekedett. Könnyű dolguk volt, hiszen a magyarországi egykori római korból való településekről több ki­adásban, térképekkel ellátott összefoglaló könyvek jelentek meg.- Ma a római pénzecskék kere­sőit térvény fékezi.- Való igaz, ha a fémkeresővel odébb lök egy rögöt, már egy évet kaphat, s ha találnak nála a feltá­rás helyéről származó pénzeket, kettőtől öt évig terjedő börtönnel bűnhődhet. Tovább menve, sike­rült nagy vita után elérni - sok szakember vett részt az állásfog­lalás kialakításában -, hogy az 1700 előttről való pénzérméket ti­los Magyarországról kivinni, illet­ve a kivitelhez minisztériumi en­gedély kell, amit viszont a minisz­térium nemigen ad meg. De hát a pénz apró, és olykor minden tiltás ellenére „átgurul” a határon.- Kimondhatjuk, hogy ma a numizmatika a gazdagok privilé­giuma lett?- Már majdnem ott tartunk. Sajnos az érmegyűjtők többsége idős, nyugdíjas ember, és nincs kinek átörökítse e hobbit. Olykor a megélhetése függ tőle, s lassan eladogatja az értékeit. De ha nem is szorul rá, az unoka sem a régi pénzekért van oda, hanem vadonatújat akar, s bizony ha kihal egy neves gyűjtő, azonnal megje­lenik a kollekció a legközelebbi árverésen. Persze nincs mit tenni e folyamat ellen, ma ebben a piaci szemléletű világban szinte mindent átszámítunk forintra. Új utakon a numizmatika is. A numizmatika addig kedvtelés, hobbi, amíg az éremgyűjtő meg nem látja benne az üzletet. Mert ahogyan pénzt lát a pénzben, abban a pillanatban pénzeket gyűjt, mint ahogyan a numizmati­kával megérintettek többsége, hanem régi érméket, plaketteket, jelvényeket, nyomtat­ványokat, Péccsel és Baranyával kapcsola­tos emlékeket is.- Maradjunk a pénzeknél. Mitől függ az ár?- Minél ritkább valami, minél nehezeb­ben elérhető, annál többet megad érte az ember. De az előfordulás gyakorisága még Néhány példa a közelmúlt pénzeiről Az érmegyűjtők számára támpont az a katalógus, amelyben Leányfalusi Károly és Nagy Ádám Magyarország 1926-tól kiadott fém- és papírpénzeiről ad némi útmutatást. E pénzek igazából kö­zelmúltunk emlékei. Az 1941 és 1945 között forgalomban lévő, acél alapanyagú kétfillé- res egyes kiváló változatai 100.000 forintért cserélnek ma gazdát. Akad olyan 1946-ban próbavert kétfilléres, ami 18.000 forintot ér, » de a lukas kétfilléresek bármelyikéért 100 forintot megadnak. A bankjegyek között különleges értéket képvisel az 1927 júliusá­ban kiadott 1000 pengős, amelyből egy jobb minőségűnek a ka­talógus-ára félmillió forint. Az inflációs pénzeket annak idején az utcán söpörték. Különleges a sorban az 1945. október 23-án kiadott 100.000 pengős, amelynek jobb változatai 35.000 forintot is megérnek. Végül az úgynevezett „Bőd Péter Ákos"-féle kétszázforintosról, melynek az 1992-ben kiadott változata (a Magyar Nemzeti Bank épületével) 500 forintot, a Deák Ferenc portréval ellátott 1997-es kiadás pedig 1000 forintot ér. Mindkettő anyaga ezüst. már vége az érme­gyűjtés szépségei­nek (és mindan­nak, amit ez egy ember számára je­lenthet, általános műveltség, kultúrá- lódás, információ- szerzés, történelmi ismeretek gyarapí­tása, művészetek­hez való affinitás, heraldika stb. szempontjából) és gazdasági vállalko­zássá válik. Mindezt Hágen József (kis képün­kön) az érmegyűj­tők baranyai egye­sületének titkára tallérjait, avagy egész Nyugat-Európában igen keresettek vgltak a római pénzek. Oly­annyira, hogy a fémkereső detektorokkal császkálók száma a régészeti feltárások kö­említette, aki töb- bedmagával nemrégen összeállította a nu­mizmatikával kapcsolatos írások pécs-bara- nyai bibliográfiáját, s aki megszállottan hisz e hobbi szépségében. A titkár nemcsak régi nem minden, hiszen erősen piaci kérdésről volna szó, s a kereslet is befolyásolja az ér­tékek formálódását. Hiába van ugyanis egy régi százpengősöm, ha az a kutyának se kell. De azért gondoljunk bele: az Árpád­kori pénzek bármelyike, mondjuk egyetlen István királyunk verette ezüstdénárnak mekkora értéke lehet számunkra, magya­rok számára.- Az újgazdagok megjelenése befolyásolja a piacot.- Természetesen minden időszaknak megvan a maga keresett portékája, s amikor divattá válik befektetni a régi pénzekbe, egyik pillanatról a másikra megmozdulhat­nak az árak. Való igaz, hogy a hozzáértő ma is tudja, mi az, ami rövidebb vagy hosszabb távon minden egyéb befektetésnél is jobban kamatozhat. A trezaurálás, kincsképzés közismert fogalmak. Az arany forgalma álla­mi monopólium, ekként az aranypénzek, aranyérmék adásvétele nem jelenhet meg az egyesületi gyűjtőnapokon, de tudunk példá­ul arról, hogy a jugoszláviai háború idején a határon túlról sok aranypénz vándorolt át hozzánk és nyugatabbra is, olykor a mene­kültek megélhetését adva a feketekereskede­lemben. Bizonyítva, hogy vészhelyzetben a numizmatika értékei a legjobb tartaléknak bizonyulnak.- Ön sok mindent gyűjt, ami régi Az át­lagember hogyan bánik értékeivel?- Minden padláson akadhat valami kincs, amiről a tulajdonosa nem tud, s olykor a ku­kásedényekben köt ki sok olyan holmi, ami­től a gyűjtő szeme felcsillan. Igazából csak azt tanácsolhatom, hogy mielőtt valaki elad­na egy régi tallért, ezüstpénzt, vagy kidob akár még a közelmúltban forgalomban lévő forintot, vigye szakemberhez, becsültesse fel az értékét. Még két lukas kétfilléres kö­zött is óriási lehet az árbeli különbség. Az értő ember ha ránéz, egyből tudja, hogy mit keressen rajta. KOZMA FERENC LENDVAI DÁVID.. Postriziny Nem kaptam hőgutát, Kedves Olvasó, bár kaphattam volna, de ez most mellékes. A címben szereplő szó csehül van, a ma­gyarra Sörgyári capricciónak fordított Hrabal-regény és Menzel-film címe. Azt jelenti: megrövidítettek. Nem akarok feltétlenül az irodalom- és film­esztéta szerepében tetszelegni, de az eredeti cím szemléleteseb­ben kifejezi a történet monda­nivalóját, mint az oly gyakran citált, kedveskedő magyar vál­tozat. A regényben ugyanis hir­telen minden megrövidül: a motorbiciklivel az út, a rádió­val a távolság, a fűrésszel az asztalláb, az ollótól a sörgyár igazgatójának legnagyobb bá­natára felesége haja is, megrö­vidül Kovács Katalin mandátu­ma. Pardon, az már'nem a re­gényben rövidül, hanem Ju­hász Tibor kaposvári alpolgár­mester terveiben, ilyen figura pedig emlékeim szerint sem Hrabalnál, sem Menzelnél nem szerepel. Kovács Katalin egyébként a Dél-dunántúli Fejlesztési Ügy­nökség Kkt. ügyvezető igazgató­ja (legalábbis e sorok írásakor). Ha valaki nem tudná, ez a szervezet koordinálja az Euró­pai Unió több milliárd forintos támogatási programjait, úgy­hogy Juhász Tibort végül is meg lehet érteni, ha nem sze­retné, hogy nevezett ügyvezető egészen 2001-ig koordinálássá a miüiárdokat, ameddig a megbízatása szól. Nem kell szakmai okokat keresni a hát­térben, annál is kevésbé, mert Kovács Katalint az egyik leg­jobb szakemberként tartják számon, szimplán a megrövi­dítés általános divatjáról van szó. Rövidült már meg errefelé más is, hogy most csak a céltá­mogatási összegeket említsük, szóval nem kell csodálkozni a kaposvári alpolgármester el­képzelésén. A rosszindulatúnk persze most azt mondják, hogy leginkább Juhász Tibor látása rövidült meg, de nem kell felül­ni az ilyen véleményeknek, Ju­hász Tibor látása kitűnő, Ka­posvárról például az egész régi­ót látja. Jó szeme van, na. A baj csak az, hogy a fenti­eknek semmi köze sincs a cím­ben említett bájos regényhez. Ha csak az nem, hogy politikai kultúra tekintetében még min­dig nagyon csehül állunk. __TIBAY GÁBOR_________________________ Ti szta fejjel Ősi, génekben rögzült hévvel, irdatlan elánnal rohamoztak meg egy kutatócsoportot Drez­da polgárai. A kis híján tömeg- verekedéssé fajult csoportos ta­lálkozón elsősorban a német város korhelyei adták egymás kezébe a kilincset: töretlen lel­kesedésük hátterében különféle szeszes italok állottak, mivel­hogy az italozás ezúttal a tudo­mány szolgálatába vétetett. A tudomány meg, mint tudjuk, a hit szolgálatában leledzik több száz éve, így bízvást hitték is a népek, hogy most végre a lovak közé dobhatják a gyeplőt, még­sem lesz otthon botrány, vagy ha lesz is, azt könnyen ki lehet majd magyarázni. Ugyanis olyan, saját testi épségükkel, gyermekeik jövőjével mit sem törődő, nagyszerű emberek sze­gődtek el tesztalanynak egy kí­sérlethez, akik tudták: a teszt alapvetéseként először reme- gős-sírós, búfelejtős részegre kell inniuk magukat. A lényeg azonban ezután következett: a tudósok a tivornya végeztén olyasmit itattak velük, melytől azonmód kiürült a szerveze­tükből az alkohol; a népek egy­szerre magukhoz tértek, álltak ott semmivel sem törődve, és csak néztek szét, piszok józa­non. Hát gondoltam, kellene egy ilyen kis zöld üveg nekünk is, hogy belekortyolva kitisztuljon a fej; hogy vigyen magával a szer minden hülyeséget, még azt is, amit magunknak gyűj­tögettünk serényen. Állnának sorban a köznek az ő szereplői, csak meghúzzák a bütyköst, aztán széles, üdvözült mosoly- lyal már mehetnek is. Én meg, miután sorra kerülünk, mon­dom majd a csajomnak: anya, lemegyek italozás céljából a srácokkal, bukdácsolni kissé. Esünk-kelünk, a végén pedig le- slukkoljuk egy kis zöld üveg tartalmát, melytől aztán úgy jövünk haza, hogy milyen jó srácok vagyunk; olyan büszke­délcegen, mintha egész este a világ jobbításán fáradoztunk volna (persze nem), útban ha­zafelé fél szemmel észrevéve, hogy nem kell már nagyon tör­nünk magunkat, mert a célob­jektum egyszerre csak jó lett: úgy maradt, mint egy bazi nagy rakás kődarab, még a húsvét előtt és a megváltáson innen, hogy magára vethessen mindenki, aki olykor nem néz körbe józanon. hetedik oldal HOLNAP Riport A Whiskys-sztori (1.) Május 17-én kezdődik a Whiskys bí­rósági tárgyalása. Gyuricza Péter és Kardos Ernő kinyo­mozta szökésének és egyik legnagyobb rablásának kö- rülményeü, találkozott bújta- tóival és barátnőivel, áldoza­taival és őteivel is. Lapunk­ban holnaptól a megjelenés előtt álló könyvből közlünk exkluzív részeket - hetente. Portré Ivasivka Mátyás karnagy. „Bárhova megy az ember a nagyvilágban, mindenütt tudják, hogy ha pécsi a kó­rus, akkor élmény lesz a hangverseny is. ” Portré „Azt tudom, hogy mit szednek” Dr. Nagy Jenő visszatért az orvosi közéletbe. Korábban bá­báskodott a megyei és a városi kamara megalakításánál, utóbbinak elnöke is volt. „Nagy nyomás nehezedett rám” - indokolja újbóli szerepvállalását. A motivációk között azért ott keresendő a praxistörvény megszületéséből adódó új helyzet kezelése is.- Családjában egy orvos sincs. Honnan az ötlet?- Talán a falusi háziorvos volt a példa. Számomra kézenfekvő volt, hogy az orvosira menjek.- És háziorvos akart lenni?- Sebész. Jó a manuális készsé­gem.- Ehhez képest a belgyógyásza­ton köt ki.- Szigorló évemet a Pécsbányai kórház sebészetén töltöttem. Ál­datlan állapotok uralkodtak, el­ment a kedvem tőle.- A belgyógyászatot is otthagy­ja. Itt is elkedvetlenedett?- Azt akarták, hogy öltözzek egyenruhá­ba. Nem kí­vántam hiva­tásos katona lenni.- És ki­megy terepre, mint sokan akkoriban. Nem bán­ta meg?- Cseppet sem, bár olyan kör­zetet kaptam, ahol nagy volt a szegénység és az átlagosnál több a lumpen. Mindenesetre eleinte azt hittem, a körzeti orvos tulaj­donképpen egy kihelyezett bel­gyógyász.- És nem?- Nem. A családorvoslás az iga­zi feladat. Ennek a területnek az előkészítésében nagy szerepe volt Pataki Lászlónak, akit minden­- Itt kezdődött a közéletiség.- Ami akkor folytatódott,'ami­kor a nyolcvanas évek közepén áthelyeztek Uránvárosba. Szerve­ződtek a kamarák, optimisták vol­tunk. Az egészségügyi reform a levegőben volt.- Ott is maradt.- Megakadt a privatizáció. Az­tán ’97-re én is belefáradtam a kö­zéletiségbe.- Most csak visszatért. De maradjunk az or­voslásnál. Ismeri minden betegét?- Több, mint 1500-an vannak, úgyhogy ha szembejön valaki, a nevét nem biztos hogy tudom, de hogy mit szed, azt igen.- Állítólag kétféle háziorvos van: az egyik, aki azonnal szak- rendelésre küldi a beteget, a má­sik, aki próbálja maga megoldani a problémát. Ön melyik csoportba tartozik?- Inkább az utóbbiba. Persze sok olyan eset van, amikor muszáj szakrendelésre küldeni valakit. LENDVAI DÁVID Dr. Nagy Jenő 1939. december 15-én született Magyaratádon. Kaposváron érettségizik, ’64-ben diplomázik Pécsett, az orvosin. Hat évet tölt a Honvédkórház belgyógyászatán, majd körzeti orvosnak megy. Jelenleg egy uránvárosi körzet háziorvosa. A Ba­ranya Megyei Háziorvosok Szövetségének elnöke nős, 3 lánya van. képp meg kell említenem. Falusi körzeti orvosként került Pécsre, egy rendelőben voltunk, együtt jártunk kongresszusokra.

Next

/
Thumbnails
Contents