Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)
2000-04-19 / 108. szám
I 2000. Április 19., szerda HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — gyerek, négy kerék Két család, három A bérből és fizetésből élők többsége egyre keserűbben éli meg azt, hogy hiába túlórázik, vállal különmunkát, a forint egyre kevesebbet ér. Ha havi negyven- ezerre emelkedik is a „létminimum”, az is csak a napi túléléshez elég. Es mi van azokkal a háromgyerekes családokkal, akik valóban a „középosztályhoz” tartoznának? A falhoz tolt íróasztalon a pohár színültig töltve kávéval. Az üveg szájára ragadt habból látni, hogy rég kihűlt már. A szabálytalan alakú szobácska zsúfoltnak tetszik, körben a salgópolcokon makettek, könyvek, limlom. Technikaszertár. A nyitott ajtón beomlik a gyerekek zsivaja. A tanárnő arcán átfutó csendes mosoly csak a megelőlegezett bizalom jele. Mert a kérdés, hogy a két pedagógusfizetés manapság mire elegendő ott, ahol három gyereket is nevelnek, nem ad okot felhőtlen mosolygásra.- Tizenkét éves voltam, amikor édesapám meghalt - mondja Cseri Hajdú Leila.- Anyám egyedül maradt három gyerekkel. Ő is pedagógus volt, és igaz, hogy akkor sem volt leányálom eltartani egy fizetésből ekkora családot, de azért megéltünk.- Nem volt túl sok illúziója, amikor ezt a pályát választotta?- Mindig pedagógus szerettem volna lenni. Próbáltak meggyőzni az ellenkezőjéről, de nem lehetett. Bennünket úgy neveltek, hogy mindenki azt csinálhatja majd, amit szeret. Azt is tudtam, hogy nem lesz sok pénzem. Néhány éve már úgy álltunk, hogy megpróbáltam volna pályát módosítani... Néha iszonyatos érzés, hogy mindent megteszek, és mégsem tudom a gyerekeim jogos igényeit kielégíteni. Csak annyit, hogy ők is járhassanak nyelvórára, mint a többiek, elmehessenek egy kirándulásra. Ne egy nadrágjuk legyen, hanem kettő. Korábban még részletre tudtunk tévét, mosógépet venni, később a fekete-fehér televíziót csak szülői segítséggel sikerült kicserélni színesre... Pedagógusi egyetemi diplomát is szerző asszony és az ugyancsak tanár férj két kamaszodó és egy tízéves fiút nevel. A kilencvenes évek elején kezdett eldurvulni a helyzet, mondja Cseriné. Minden létező helyen próbálkozott, ahol többet kereshet, de ahhoz, hogy nyelvvizsgát tegyen, beiratkozhasson számítógépes tanfolyamra - az ismét csak sok pénzbe és ami ugyanaz: tetemes időbe került volna. Sem a túlórák mókuskerekéből, sem a különmunkákból nem hátrálhatott ki súlyos kockázat nélkül. A „középosztálybelinek” vélt pályán a férj nettó 47 ezer, az egyetemi diplomával is rendelkező feleség nettó 49 ezer forintot visz haza. Mindkettőjüknek közoktatás-vezetői szakvizsgája van. A családi pótlék 17.700 forint, így - a túlórákkal együtt - havi 120 ezer forintból élnek. Az 54 négyzet- méteres OTP-lakás havi részlete 7000 forint, a helyi buszbérlet ugyanennyi. A telefon az új tarifák óta havi öt-hatezer forint. A villannyal, távfűtéssel, vízdíjjal, a közös költséggel, és valamennyiük menzai térítési díjával együtt havi 65-70 ezer forintra szökik a rendszeres kiadás „főösszege”. A fennmaradó 50 ezer jó része ennivalóra megy. Mert reggelizni és vacsorázni is kell, nem mellőzve a fehérjét, gyümölcsöt, ugyanis a házaspár külön gondot fordít arra, hogy a fiúk sportoljanak. Ruházkodásról, mosószerről, színházról, utazásról, nyaralásról szemérmesen hallgat a fáma. Autójuk nincs, nem tudni, egymás előtt ábrándoznak-e róla.- Szabadidőnkben olvasunk, mert könyvre mindig kiszorítunk pénzt - mondja az asszony. - De már egy film, ha mind az öten megyünk, egy estére kettőezerötszáz forint. Ezt már nem engedhetjük meg magunknak. De a gyerekeket, ha kérik, alkalmanként elengedjük... Ha egy háztartási gép elromlik, vagy venni kell egy cipőt, akkor arra a hónapra már elúsztam. Csak hitelből tudok fizetni, így állandó köl- csöntörlesztésben élünk. Ha táppénzre kell mennem, az már horribilis összegekre rúg.- Rengeteg lelki energiát emészt föl - állapítja meg szemtelenül, abban a hangnemben, ahogy életük tényeit eddig is sorolta. - Hogy okoz-e feszültséget a házasságunkban...? Nagyon sokat - válaszol tamás- kodó kérdésemre. - De ez soha nem irányul egymás ellen. Más értékeket vallunk magunkénak, mint a pénz birtoklása, és ez mindenen átsegít. Azt továbbra is keresem, van-e valami lehetőség, de a gyerekek nyugalmát, jövőjét nem vagyok hajlandó csak a pénz nevében kockára tenni.- Mennyi remény él önben?- Én most is reménykedem! - fojtja mosolyba keserűségét. - De betelt már a pohár. Különösen, ha azt látom, hogy feleany- nyi időigényű és presztízsű munkával mások kétszer-háromszor ekkora jövedelemre tesznek szert. Ismerek hozzánk hasonló helyzetű házaspárokat is. A most negyvenharmadik éves aneszteziológus szakorvos, Zsolt nem szívesen beszél a jövedelméről. Az alaptarifa szakmájában tíz-üzenöt év után 50-58 ezer forint között mozog, de a tengeri kígyóként teke- redő ügyeletek és a pótlékok - oktatói, veszélyességi, nyelv- és családi pótlék - alapján sem könnyű kiszámolgatni, hogyan is jön össze a havi nettó 100 ezer. A negyven négyzetméteres kicsi házban a három gyerekkel otthon maradó Gabriella szakápoló: a kicsik után 15 ezer forintot kap. Zsolt zöld orvosi szájkendőjét nyakába csúsztatva, szívesebben kezd családalapításuk kalandos történetébe. Pechére, mondja, értelmiségi, pontosabban a gyanút keltőén „egyéb” kategóriájú családból származik. Édesanyja pedagógus, édesapja a Mátravidéki Erőmű tmk-műhelyében dolgozott. Zsolt 1975-ben érettségizett Egerben, majd vegyipari egyetemet végzett. Egy régi kapcsolat, tragikus emlékű szerelem hozza őt Pécsre, hogy a Rét utcában diplomás segédápoló legyen. Itt ismerkedik meg egy másik lánnyal, aki a felesége lesz. Már házasok, amikor az orvosi diplomát is megszerzi.- Sokat csatangoltam, volt kapcsolatom sokféle lánnyal. Volt előzménye az ismerkedésünknek. De amikor Gabriellát először megláttam és ha nekem akkor valaki azt mondja, hogy ez a nő a feleségem lesz, akkor én biztosan hitetlenkedve kinevetem. Aztán megismerkedtünk... Egyszer csak megéreztem, ő az, akinek a barátsága hosz- szú évek nyugodt sorát ígéri. A pénzzel nem foglalkoztunk. Mint feleségem barátnője fogalmazott, a házasságtól a lelki jólétet vártuk. A nászutunkon fedeztük fel a pici házat, amiben lakunk. Gabi visszaadta a tanácsi lakásigénylését, amiért 400 ezer forintot kaptunk, 80 ezer forint kölcsönt vettünk fel az OTP-től, 70 ezret kaptunk a szülőktől - így jött össze a 40 négyzetméteres házra a pénz. Zsolt a noteszembe fel is skicceik konyha, gyerekszoba, kicsi dolgozó, szülők szobája. Nevezzük az utóbbit nappalinak.- Csatorna nincs, fúrt kút, fafűtés a komfort. Nehéz öntöttvas kályha adja a meleget. Óriási meredek a kert, itt vágom sportosan a fát, valamit apámtól is örökölhettem, mert amit tudok, megjavítok. És képzelje el azt, hogy van azért egy 22 éves após-Trabantunk is, ami megy, zötyög. És minden hó elején 50 ezer forinttal sipirc a metróba! A gyerekeknek mindent meg kell kapniuk. Hatalmas ruhacserebere megy a családban! Nekem van például egy papucsom, egy jó bakancsom és egy betegtől kapott tornacipőm is. Három éve voltunk végre nyaralni. Otthon, a Mátravidéki Erőműnél van egy tó, lehet pecázni...- Hogy miként érzik az orvosok magukat a bőrükben a fizetés miatt, arra sokféle válasz adható... - komorul el. - A kezdőknek még nehezebb. Az orvostársadalom megmerevedett feudális struktúrát tükröz. A vezetők a tehetősebb rétegből kerülnek ki, akiknek már nem érdekük sztrájkolni... s ha most bétém lesz, én is bekerülök lassan a vállalkozói rétegbe, talán meg is kétszerezem a pénzem. Hangjában a remény öniróniával felesel.- Egyelőre szociális izolációban élünk, és már nagyon tele van a hócipőm. Ezért is jelent sokat Gabi, aki mindig a harmóniát kereste. Például a napi egy óra felolvasás a gyerekeknek nála soha nem maradhat el... _________________________________________BÓKA RÓBERT Jö vedelmi toplista A KSH adatai alapján a „fix" fizetésűek közt az ügyészek, könyvvizsgálók bruttó 220 ezer körüli átlagbérrel vezetik, a konyhai kisegítők, takarítók alig több mint 30 ezerrel zárják a sort. A „középosztálynál" maradva: egy általános orvos ma 85 ezer körül keres, a szakorvos közelítheti a bruttó százat, a jogászok, közgazdászok, adószakértők, piackutatók bruttó bére valahol 150 ezer fölött kezdődik. A könyvtáros, kubikos 43-48 ezer forintját az általános iskolai tanár 65-70 ezer forintos bruttója előzi. Ne feledjük: éppen a magas jövedelemi kategóriákban van lehetőség még többet keresni. A társadalmi, vagyoni háttér és a szívósan szürkülő gazdaság összetettsége miatt a bérek nem adnak valós képet a családok helyzetéről. Önfenntartó képességükről sem. Utóbbi életkor, neveltetés, önérvényesítés, de az adott régió fejlődésének is függvénye. A bérből és fizetésből élők nyomott, folyamatosan devalválódó bérei a múlt örökségét is jelentik, amely találkozik a munkáltató (legyen az állam vagy magáncég) érdekeivel a piacosodó társadalomban is. Több gyermek vállalása ma csak jóval a százezer forintos jövedelmek fölött nem kockázatos. És holnap? LEWPVAI DÁVID Zárójelentés Egy hetvenhárom éves nagypapát állapotosnak minősítettek az egyik dél-angliai kórházban. Ezt a megállapítást a zárójelentés tartalmazta. A férfit mellesleg szívpanaszokkal kezelték négy teljes napon keresztül, és egy csomó vizsgálatot végeztek rajta, nyilván ultrahangot is, különben honnan máshonnan a morbid diagnózis. A terhesség ténye abból a levélből derült ki, amelyet a kórház a nagypapa háziorvosának küldött. A család a hasát fogta a nevetéstől, amikor megtudta, hogy várandós a nagypapa, bár végül az intézmény beismerte a tévedést. A kórház egyébként azt a nem túl köny- nyen elfogadható magyarázatot adta, hogy „nyomtatási hiba történt”. Maurice Goodship - mert hogy így hívják a majdnem boldog kismamát - megúszta. Képzeljék csak el, ha egy pillanatnyi elmezavar folytán elhiszi, hogy tényleg terhes, és a nagy öröm miatt hirtelen szív- infarktust kap. Vagy ha belegondol a következményekbe: hányinger, nagy étvágy, terhestoma, fájások, szülés. Ilyen idős korban ez se egy dévaj majális. Na, a fentieket csak a miheztartás végett, azért, hogy lássuk, az egészségügy helyzete még Nyugaton is hagy némi kívánnivalót maga után. Bár azt azért őszintén el kell mondani, hogy nekik legalább nyomtatójuk van. Pécsett például már a nagyon sokadik kört futják az Egyesített Egészségügyi Intézmények ügyében. Most éppen arról folyik a vita, hogy miként is lehetne helyrehozni a csőd szélére jutott intézmény helyzetét: a város rakja-é rendbe, az egyetem, vagy pedig a pécsi fekvőbetegellátást átvilágító budapesti cég szervezze át az egész hóbelevancot. Sokaknak az egyetem fennhatósága tetszene, az egyetemnek meg úgy is mindegy, lassan már azt sem vennék észre, ha az egész várost hozzájuk csatolnák, Tolierestül, Körömistül. Nekem spéciéi édes mindegy, felőlem bízhatják akár magára Maurice Goodshipre is, ha már egyszer szembenézett a ténnyel, hogy anya lesz, egy kis intézmény-konszolidáció meg se kottyanna neki. Valami bűzlik...? Reggelente, munkába jövet, többnyire igyekszem az előírt sebességgel közlekedni a városban, de előfordul néha, hogy a sebességmérő mutatója belelendül akár a hatvanas sávba is. Tegnap is ez történt, amikor a mellettem lévő sávban legalább száznegyvennel húzott el egy óriási Ford, s a pécsi temető előtti pirosnál úgy állt meg, hogy orra erősen rálógott a zebrára. Ketten ültek benne, én őszintén szólva maffiózóknak néztem őket, de ez csak feltételezés, mert a fene se tudja, milyen is egy maffiózó errefelé. Ráadásul mindez egy pillanatnyi benyomás lehetett csak, mert mire zöldre váltott, s én szokásomhoz híven sportosan gázt adtam a Wartburgnak, ők már talán a Balokánynál jártak. Az ember ilyenkor elgondolkozik, kik lehetnek azok, akik a manapság ilyen szigorú büntetési tételek mellett is ezt meg merik tenni. Vagy pénzük tengernyi, vagy a hatalmuk, esetleg mindkettő. Valószínű, hogy a szemük se rebben, ha a helyszíni bírságot ki kell fizetniük, ha pedig elveszik az egyiktől a jogosítványt, majd vezet a másik. De lehet, hogy igazságtalan vagyok, mert csak arról volt szó, hogy egy szelíd őzike tekintetű, egyébként galambtermészetü közalkalmazott a szülészetre vitte a feleségét, mert elfolyt a magzatvize. . Az elmúlt szombaton Dániában 140 kilométeres sebességgel haladt egy Ferrari a Koppenhága közelében lévő autósztrádán, holott ott a megengedeti legnagyobb sebesség csak 110 km/óm. A dán rendőrség olyan bejelentést kapott, hogy a svéd rendszámú kocsit maga XVI. Károly Gusztáv svéd király vezette. Ez a tény eleve lehetetlenné tette, hogy eljárást indítsanak ellene, de túl ezen, elfogadható bizonyítékok sem voltak. A király azonban később beismerte, hogy ő volt a gyorshajtó, tettének oka pedig: gyermekeiért sietett, hogy elvigye őket II. Margit dán királynő születésnapi butijára, s elnézést kért tettéért. Persze, egy születésnapi buti nem mentesít senkit a gyorshajtás alól, de hogy egy király bocsánatot kérjen, ahhoz mi nem vagyunk hozzászokva. Talán mert már régóta nincsenek királyaink. hetedik oldal HOLNAP Riport Süket vonalak. Annak idején nagy elánnal harangozták be, hogy a legeldugottabb községeket is bevonják a telefonhálózatba. Programot hirdettek, megkeresték az embereket, felírták az igényeket - majd csend lett. Ez a csend most is tart. Portré Tóth Klára mindennap átutazik Pécsen: Patacsról Pécsbányatelepig. Nem mindig büszke arm, amit lát. Sőt... És mivel a bajok megoldásán szeret leginkább munkálkodni, tavaly ősszel elvállalta a Pécs Barátai Egyesület elnökségé. Portré Csak a csend szülhet jó zenét Munkabírásán nem fog az idő. Ahogy azon sem, hogy makacsul kiszűrje a káoszból a harmóniát, azt, amit közel fél évszázada útravalóul ad tanítványainak. Célja: megtanítani a gyereket úgy játszani, mintha dolgozna, azért, hogy felnőttként úgy dolgozzon, mintha játszana.- Öt éve mentem nyugdíjba - mondja tűnődve Tóth Ferenc. - Gondoltam, inkább hiányozzak, mint útban legyek. Végül nyugdíjasként is maradtam tanítani abban az iskolában, ahol valaha gyermekként boldog voltam. A komlói bányaasztalos ma- dárcsontú fia környezetéből hozta a szép iránti érzékenységet. Szülei, nővére zeneszeretők voltak, az újtelepi kis házat mindig betöltötte a muzsika hangja. A kolónián kötött, életre szóló barátságok, a belvárosi iskola példakép-pedagógusai, a dombóvári polgáriba vonatozás háború alatti viszontagságai erős hitet adtak tanuláshoz, munkához.- Szegények voltunk, ezért hát apám elküldött lakatosinasnak. Egy év után a pécsi fémipariba kellett volna mennem gyakorlatra. Először és utoljára ekkor cselekedtem apám ellen. Én bizony a püspöki tanítóképzőbe iratkoztam be, amellett a konzervatóriumban hegedűn kezdtem tanulni. Mivel a vers és zene között nem tudtam választani, később a tanárképzőn elvégeztem a magyar-ének szakot is. Afféle kádergyerekként került 1952-ben öt évre a Népművelési Minisztériumba, a zeneiskolák szervezésével foglalkozni. Itt ismerte meg a magyar zene nagyjait, Zathureczkytől Kodályig. Második otthona volt a Zeneakadémia, az Operaház. Közben összesen 21 zeneiskola, köztük a komlói létrejöttében segédkezett. A forradalom is Budapesten érte utol. „Viselt dolgaiért” ’57- ben elbocsátották. Visszatért Komlóra.- Kodály támogatásával megszerveztem a belvárosi iskola zenetagozatát. ’59-ben már 180 tagú volt a gyermekkórusunk. Jöttek a rádiófelvételek, bel- és külföldi szereplések. 1972-ben volt az első nemzetközi gyermekkórus-fesztiválunk, már a tizenötödiket szervezzük, hála Kodályné Péczeli Saroltának is. Tóth Ferenc 1928. december 20-án született Komlón. Felsőfokú tanulmányait 1952-ben fejezte be. 1957 óta a komlói Kodály Zoltán Általános Iskolában tanít. Munkásságáért 1982-ben Liszt-díjjal tüntették ki. Gábor fia zongoratanár, Kata lánya szintén pedagógusnak készül Szekszárdon. Híven a test és lélek harmóniájához, rendszeresen sportol. Ha teheti, úszik, túrázik. Egyedül járja az erdőket, hallgatni a csendet, amiből a zene is születik. DEÁK GÁBOR
