Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)

2000-04-15 / 104. szám

2000. Április 15., szombat Új Dunántúli Napló - 9. oldal KULTÚRA-MŰVELŐDÉS Nem a tánctól, csak a színpadtól búcsúzott Gill Imre pécsi otthonában fotó: müller andrea Lám csak, egy ősz öregember bo­torkál elő a színfalak mögül. Gör­csösen markolja a botját, de ahogy kiér a rivaldafénybe, visszaszőkül a haja, megacélosodik a tekintete. De nemcsak külsejében változik meg, hanem botját is könnyedén megemeli és táncra perdül. Úgy, hogy társainak, a jó karban lévő ifjabb legényeknek mindjárt a földbe is gyökerezik a lábuk koros mesterük léptein ámulva. Az ok­tóberben hatvannyolcadik évét töltő Gill Imre vállalkozott a táncra a Me­csek Táncegyüttes 45. évfordulójára rendezett esteken, március 17-én és 20- án a Pécsi Nemzeti Színházban, végül április 7-én a Harmadik Színházban. Az volt az utolsó fellépésem - mond­ja, miközben felesége, Anna, kit a tán­cos berkekben csak Nanának ismernek, illatos teával kínál. GUI Imre kereskedelmi középiskolá­ban érettségizik 1952-ben és a színmű­vészeti főiskolán tanulna koreográfus szakon, de kereskedő édesapjának az üzletét akkor veszi „óvón” kezébe az állam. Legfeljebb még két évet tudná­nak szánni a szülők az iskoláztatására. Dolgozni megy. A fiatalembernek, aki már tizenöt éves kora óta táncol, egyébként sem eseménytelenek az évei. 1947-ben Várkői Ferenc irányításá­val először lép fel a Pécsi Nemzeti Szín­házban a városi kulturális napokon. A városháza néptánccsoportjában a még fiatal Tomanek Nándor - aki színész­ként lesz sikeres - kíséri őket hegedűn. Gill a kesztyűgyáriak csoportját 19 éve­sen már oktatja is. 1951-ben dr. Mohai Andrásnak, a táncoktatóként is kiváló későbbi gyermekorvosnak a hívására megy a vasutasokhoz.- A Dédászhoz már mint oktató ke­rültem. 1965-ben elvégeztem a társas­tánc pedagógusképző tanfolyamot is. Az ötvenes években óriás divat volt néptánccsoportot alakítani, és nem is tudom hányán tanítottak táncot Pé­csett! Mai szemmel biztos meg­mosolyogni való, hogyan is dolgoz­tunk, például harmonikaszóval kísér­tük a verbunkot furulya helyett. A vas­utas néptánccsoport magvából verbu­válódott a Mecsek Táncegyüttes 1955- ben, de volt csapata a KISZÖV-nek, az Uránérc Vállalatnak, létrejött a Baranya Táncegyüttes, amely inkább szláv tán­cokkal lépett fel. De a néptáncból ko­rán ki lehet öregedni - sportként is leg­nehezebbek közé tartozna. Végül is 22 éven át, egészen 1969-ig táncoltam néptáncot, és tizennyolc éven át oktat­tam is. Ezért is jelent sokat, hogy a tár­sastánccal is foglalkoztam. Még ma is adok órákat, de már csak egy-egy szülő kérésének engedve.- Szép évek voltak. A csoporton be­lül mi szerettük egymást, születtek ba­rátságok, házasságok is. Feleségem is táncolt, igaz, őt már az óvodából ismer­tem - mosolyodik el.- Már akkor kioldta a kötényemet - neveti el magát a ház asszonya, aki azt is elárulja, hogy a belső szobában most is ott áll a Mecsek Együttes zászlaja. Két fel­nőtt lányuk, uno­káik vannak, igaz, az ő életük közép­pontjában már nem a tánc áll.- Jellemző, hogy a tánc még a nászutunkba is be­leszólt - mondja GUI Imre. - 1956. július 7-én volt az esküvő, de július 8-án már egy nagyszabású fellé­pésünk volt, hét­főn tájoltunk, és csak utána indultunk útnak. Ezt csak megszállottként érde­mes csinálni. Szíwel-lélekkel, sok le­mondással. Annak idején heti három próbánk volt, nem szólva felkészülési időszakokról. A hatvanas évek végére a diszkó hatására megcsappant az érdek­lődés a társastánc iránt, majd ismét kezdett divatba jönni azok körében, akiket a beatzenére történő igénytelen mozgás nem elégített ki. Az utóbbi né­hány évben inkább anyagi okai vannak az érdeklődés megtorpanásának. B. R. i i I 1 * [ ; 'I É* í i 'X jum Magyarul - magyarán Az elválasztás humora Minél keskenyebb a papír, amelyre az író ember a so­rokat rója, annál gyakrab­ban kényszerülhet a sor végére eső szó szétbontá­sára a magyar helyesírás szabályai szerint. Az elválasztás alapja a szótago­lás. Az Egy megy! - jelmondat arra emlékeztet, hogy az egy­szerű szavakban mindig csak egy mássalhangzót viszünk át a következő szótagba (lajst­rom). Egyetlen betű a sor végén vagy a sor elején esztétikai szempontból meg a szókép egységként való felfogásának akadályozása miatt nem kívá­natos (a-la-bástrom; olimpi-a). A következő sorba átvitt szó­rész (egy vagy több szótag) ön­magában is hordozhat jelentés- tartalmat, amely nem illik bele a szövegbe, a mondatba. Egy csalá­di ügyekről szóló levélben a ked­ves nagyleányról is megemléke­zik az írója, de a sor végén így kénytelen elválasztani: „Ga­bikánk férjhez megy.” A szöveg- összefüggés még tovább fokozza a szokatlan képzettársítást. „A mozi épületét nyilvános ár-verés- sel értékesítik.” - „A Szent György úti templo-mocskáf 1852- ben lebontották.” - „Elég egy vil­lanás, és máris készülhet a fény­kép.” - „Igyekezz, hogy idejében elkészülj.” - Elég egyetlen pilla­nat, s az egészen más értelmű szórész (bikának, veréssel, mocskát, szülhet, szülj) tudato­sodik bennünk, s a humor forrá­sává válik. Vannak e jelenségnek vulgá- risabb, sőt obszcén megnyilvá­nulásai is. „A jajveszékelés hir­telen abbamaradt.” - „Ez go­romba döntés volt.” - „Minden este in-halált” - „Nem szűnt meg a folytonos szemre-há- nyás." - „Az egész adagot beke­belezte.” - Ha valaki figyelmen kívül hagyja az elválasztás sza­bályait, akkor is keletkezhetnek hasonló humoros alakok. Pl. Fölháborító a helye-sírása. (Az összetett szavakat az összetétel határán választjuk el.) Vagy: Láttam, un-okádék jártak itt. (Nem érvényesült az Egy megy szabálya és az egyetlen betű (u) tilalma.) Az idegen személynevek ma­gyaros szótagolása szintén vál­hat a humor forrásává (Gamil- segg, Pos-pisil). A kabaréműsorok gyakori száma a személynévnek olyan tagolása vagy összevonása el­hangzó beszédben, amely a szóelválasztás említett esetei­hez hasonló hatást kelt. Alkal­mazása rendszerint tudatos. Pl. „Végh Béla tárogatózik” - jelen­ti be a műsorközlő. - „Saját szerzeményét adja elő.” A szü­nettel való tagolás és a hang­súlyelhelyezés a forrása a hu­moros hatásnak az ilyen szöve­gekben: „Békés Csabát kérjük a telefonhoz.” A választási kampány nyelvi tréfájaként hangzott el: „Nem fordulunk el - látjuk a bajoto­kat.” - „Nem fordulunk - ellát­juk a bajotokat.” (Választás után.) Rónai Béla Legendák laza ecsetvonással Néha mindent legyőz a vágy. így történhetett meg az Herczeg Lászlóval is, hogy végül a műszaki pályától meg­válva mégiscsak a festészet iránti szerelmének engedett. Két munkáját nemrég a Pécsi Galériában láthatta a közön­ség, de önálló kiállítása is nyílt Szarajevóban. Amikor egyszer, úgy négy-öt éves korában megszúrta az ujját, s fel­fedezte, hogy a kis vérpatakkal rajzolni is lehet, a festészet, a rajz, a grafika örökre érdekelni kezdte. Igaz, a sport is, meg az amatőr színjátszás, és a vitorlázórepülés, meg a túrázás, vagy talán inkább a kaland. Valamikor vadászrepülő­ki élet nem vonzotta, „agyelszí­vásnak” érezte. így lett szabad­úszó, s ez ment is egy ideig, még megélni is lehetett belőle, ám má­ra már ez a helyzet is megválto­zott. Ma egy 140-szer 180-as kép például, csak ha az anyag árát vesszük, a keretet, a vásznat, a festéket, akár 30 ezer forintba is Az igazi vágyakozást nem lehet legyőzni nek készült, és autóversenyző csak azért nem lett, mert ahhoz azért sok pénz kellett volna. Jó túlélő, azt mondja Herczeg Lász­ló, s ez igaz, hiszen kevesen élhe­tik át, hogy mellettük két-három méterre csap le a villám, és a ha­juk szála sem görbül. Az 1947-ben született pécsi fér­fi a Széchenyibe járt, ám a műsza­FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ belekerülhet, és akkor a művészi érték adta többletről még nem is beszéltünk. Sem áfáról, adóról, esetleg vámról - jó, ha a művész kezében az ár egynegyede meg­marad.- Akkoriban, körülbelül tíz éve még a pedagógusi réteg is tudott vásárolni - emlékezik vissza Herczeg László. - Most már rég­óta nem adok el munkákat. Az utóbbi néhány évben készült ké­peim témáját a magyar mitológiá­ból merítem, á festmények azon­ban nem egy legenda illusztratív megjelenítései, hanem az érzés- és formavilág, a régi motívumok felhasználásával létrejött absztra: hált képi világ. A Legenda sorozat vagy húsz képén ott a kerecsensólyom, a Nap, ott vannak a pajzsok, a fegy­verek, a nyeregdíszek, a lovak, ám csak jelzésszerűen, sokszor csak egy vonallal, egy folttal, semmiképp nem illusztráció­ként, s nem agyondramatizált, patetikus formában. A témákról a címek is árulkodnak: Déli ha­rangszó, Attila temetése, Emese álma, Búvár Kund, A keresztény­ség felvétele, Zrínyi halála. A munkákat most Szarajevóban lát­hatja a közönség. A képek a SMÁP Galéria közvetítésével ju­tottak ki, amelynek vezetője, Seid Hadziselimovic régi, alkotó­táborokban született kapcsolatot ápol Herczeg Lászlóval. A szara­jevói tárlatra Pécsről kulturális küldöttség is utazott, Spolár Já­nost és Gyúrok Jánost a festővel együtt a város polgármestere fo­gadta. A kikerült anyagot a tervek szerint Banja Luka, illetve Mostar közönsége is láthatja. Herczeg László azonban már egy következő kiállításra is ké­szül, amelynek keretében ősszel Pécsett mutatkozik be hét alkotó­társával. Az együttgondolkodás, a má­sokkal való közös munka nem idegen tőle, hiszen dolgozott a Zsolnay szakkörben, tanult a Lantos Ferenc-féle vizuális iskolá­ban, a Pécsi Műhelyben, évekig járt az Erdős János vezette bári és a Szatyor Győző szervezte ormán­sági alkotótáborba, de ott van a bicsérdi művésztelepen is. Tagja a Magyar Alkotóművészek Orszá­gos Egyesületének, a Siklósi Sza­lonnak, a Művészet és Barátai Egyesületnek, és fontosnak is tartja a barátság jegyében szüle­tett együttműködést, a mesterség­ről való közös elmélkedést. A Pécsi Galériában meghirde­tett kezdeményezés, amely arra buzdította a baranyai alkotókat, hogy létező külső vagy belső te­rekre tervezzenek munkákat, megragadta Herczeg László fan­táziáját is. A pécsi Dominikánus Házba, ahol dolgozik, mobil ké­pet álmodott, olyan felületet fes­tene akrillal az egyik terasz falá­ra, amelyet a folyton változó fény-árnyék viszonyok ihletnek. Másik elképzelése Orfűn valósul­hatna meg.- Emlékhelyet készítettem, a millennium jegyében - mutatta be saját ötletét. - Megpróbáltam a témáról minden fölösleges sallan­got, pátoszt lehántani, $ bár a mű­be a kettős kereszt, a hármas ha­lom, az országot jelölő „H” betű is belelátható, szerettem volna a pannon táj esszenciális kivonatát is adni. Az eredetileg fekvő mun­kát végül is felállítottam, s így a fehér kőből kialakított forma szin­te belehasít a panorámába. Bár általános vélekedés, hogy a mai hazai környezet nem kedvez a művészeteknek, úgy látszik, az igazi vágyakozást nem lehet le­győzni. Herczeg László is tovább akar bolyongani a legendák vüágá- ban, egyre csak kutatva a foltok és vonalak különleges kapcsolatát. ____________________________________H. I. OY. Kincses kiskalauz Némi adósságot törleszt a most megjelent Baranya népmű­vészete című kis néprajzi kalauzzal a pécsi Janus Panno­nius Múzeum L. Imre Mária szerkesztésében. Francia filmnapok Versmondó verseny Dr. Keserű Jánosné Jászai Ilona, az iskola egykori ta­nárának emlékére rendez­tek szavalóversenyt a pécsi Leőwey Gimnáziumban. A zsűri elnöke Keserű Ilona Kossuth-díjas festőművész, a tanárnő lánya volt. A leőweys diákok között az első helyezett Papp Júlia lett (tanára Zalay Szabolcs), ő Keserű Ilona egy képét kapta. A más iskolából érkezettek közül az első Olt Ta­más (Kisfaludy gimn., Mo­hács - Döbrössy Magdolna), a második Hahn Hajnalka (Árpád Fejedelem Gimn., Pécs, Burján Gizella) a harmadik Fridrich Noémi (Babits gimn., Pécs, Szász- Kolumbán Olga) és Schleicher Eszter (Széchenyi gimn., Pécs, Eitmann András): A csapatver­senyben első az Árpád fejedelem, a második a Széchenyi. A borítólapon sokác női bőrmel­les égő vörösei díszlenek, a hát­són id. Kapoli Antal gyönyörű, faragott széktámlája. Alig több mint hetven oldal zömmel feke­te-fehér fotókkal: ez az a csepp, amelynek Baranya sokszínű néprajzi tengerét kell tükröznie. Kincses kiskalauz: szerzői Begovácz Rózsa, Burján István és Lantosné dr. Imre Mária, a mú­zeum kiváló néprajzkutatói átte­kinthetően mutatják be az mille- centenárium jegyében 1996-ban megnyitott kiállítást. A fogalma­kat közérthetően tisztázva, nagyképű tudományoskodás nélkül vezetnek e kincsek közé. Huszár Zoltán múzeumigazgató előszavában Claude Lévy- Strausst, a nagy francia etnográ­fust idézi: „A (...) társadalom afelé tart, hogy az egyéneket ki­cserélhető atomokra redukálja, (...) a hagyományos társadalom­ban mindenki kisközösségek so­rozatához tartozik, s ezek csalá­di, foglalkozási, vallási, rendi szempontok alapján tagolódnak. Általuk képes az ember magát másoktól megkülönböztetni, nyeri el azt az érzést, hogy pótol­hatatlan funkciót tölt be.” A tár­lat tehát az egyéni emberi arc visszacsempészése is az Időbe. A kalauzolás tájak, népcsopor­tok pontos, szűkszavúságában is elégséges bemutatásával kezdő­dik. Ezt követi talán a legizgal­masabb fejezet, a településszer­kezetről, építkezésről szóló, né­pek, tájegységek - elsősorban a magyar és a német - hagyomá­nyával. S micsoda gazdagság ez a parasztházak, temetők, temp­lomok változataiban! L. Dr. Imre Mária dióhéjban mindent felso­rol, amit erről tudni illene, Bur­ján István pedig be is nyit a há­zakba. Búvárkodásra szólít e táj gya­korlati teendőkhöz, köznapok­hoz kötött művészete - pásztor­faragásai, fazekassága, szerszá­mai. Majd a szőttesek, viseletek világa Begovácz Rózsa ugyan­csak lakonikus, de szakszerű tol­mácsolásában. Az összképből a szakrális világ sem hiányzik. A Christkindlspiel, a busó-, Ma- gyaregyregyen a Kelemenjárás, a szüretek, leányvásárok. Minden­re csak felsorolásnyi hely jut, de kis korty is lehet hódító, lehet döbbenet, hogy milyen gazda­gok is vagyunk. BÓKA R. Negyedik éve találkozik már tavasszal a francia mozi a főváros és a vi­dék magyar közönségé­vel. Budapest, Szeged és Debrecen mellett Pécs is otthont ad a legújabb al­kotásoknak. Az amerikai igénytelen mozik­kal és az agresszív filmdöm- pinggel szemben mindig is élén­ken fellépő francia filmgyártás nyolc új alkotása kerül a közön­ség elé azon a francia filmhéten, amely az országban április 13- ától, Pécsett pedig 17-étől zajlik. Az Uránia moziban tartott vetí­téseken látható filmek között van, amelyik a kommunizmus elől Nyugatra szökött oroszok­ról szól, egy másik Georges Sand és Alfred de Musset szerel­mét dolgozza fel, megint másik a XVIII. századi Franciaország­ba viszi a nézőt, abba a korba, amely megtiltja Diderot híres Enciklopédiájának kiadását. Több mű szól a mai világ érzel­mi, társadalmi visszásságairól, megpróbáltatásairól is. Viszont­láthatunk a vásznon olyan mű­vészeket, mint Catherine Deneuve, Juliette Binoche, Gerard Depardieu, Fanny Ardant vagy Vanessa Paradis. A IV. Francia filmnapok Pé­csett 17-én 20 órakor a Kelet- Nyugat című alkotással kezdőd­nek. Az új Éva és a Polax című filmeket 18-án láthatja a közön­ség, 19-én este a Sötét ablak és A vágy forradalma kerül műsor­ra, míg 20-án játsszák a Lány a hídon, illetve Áz én szép kis vál­lalkozásom című munkát. A záróprogram keretében 21-én A század gyermekei című opuszt vetítik. HODNIKI. OY.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents