Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)

2000-04-14 / 103. szám

# H 2000. ÁPRIUS 14., PÉNTEK HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — A kórházak ápolási osztályairól három hónap után kirakják a magatehetetlen időseket, a szociális otthonok pedig nem tudják finanszírozni az ápolásukat. A Szociális és Családügyi Minisztériumnak az álláspontja az, hogy a gyógyítás nem szociális feladat. Az Egészségügyi Minisztérium pedig azt mondja, hogy a szociális intézmények végezzék el a maguk pénzügyi keretei közt az ápolást. Ám humánusabb és olcsóbb megoldás is kínálkozik. Magyarországon nem tipikus, hogy olya­nok költözzenek szociális otthonba, akik életkoruknak megfelelően egészségesek - illetve betegek -, és a jövedelmük elég a sa­ját háztartásban való megélhetéshez. Ezért a szociális otthonokban jelentős arányban vannak olyanok, akik ápolásra szorulnak. És nagyon sokan vannak, akiket hely hiá­nyában nem lehet felvenni. A nagyobb vá­rosokra különösen jellemző ez a helyzet. A szép nevű malomvölgyi Integrált Szo­ciális Intézmény (ISZI) 480 lakójának na­gyobb hányada krónikus beteg. Az intéz­mény felmérést végzett arról, hogy hányán várakoznak még azok közül, akik beadták Gyógyszerek szűkmarkúan a felvételi kérelmüket. Kiderült, hogy a há­romszázból időközben mintegy százan meghaltak.- Jelentős hányaduk megfelelő ápolás­sal valószínűleg élhetett volna tovább, mert olyan körülményeket tudunk ehhez biztosítani az intézményünkben. De nincs hely. Bővíteni nem lehet, mert a vá­ros csak újabb fedezetlen terheket vállal­na magára. Ez egy veszteséges ágazat a jelenlegi kondícióival. Ha az idősek ottho­nában kizárólag olyanok lennének, akik­nek csak az a bajuk, hogy öregek, nem lenne probléma. Az ő gondozásukra elég a pénz. Ám aktív orvosi beavatkozásokra a szociális tárca nem ad egy fillért sem. A szociális otthonok abban érdekeltek, hogy olyanokat vegyenek fel, akik egészségi okból kevésbé szorulnak rá - állítja dr. Kodra Károly, Pécs Önkormányzata szociális és egészségügyi bizottságának elnöke, a malomvölgyi Integrált Szociális Intézmények mentálhigiénés csoportjá­nak vezetője.- A pécsi önkormányzati szociális ottho­nokba való bejutásra évről évre 400-450-en várakoznak. Az összes hely 962, és egy év­ben 100-120 személyt tudnak felvenni - so­rolja az adatokat dr. Sohár Endre, a pécsi polgármesteri hivatal népjóléti főosztályá­nak vezetője. Az önkormányzati költségvetésből nehe­zen választható külön, hogy az idősek szo­ciális ellátására fordított 1,5 milliárd forint­ból mennyi jutott tavaly a bentlakásos for­mára. A legnagyobban, a malomvölgyi in­tézményben a 483 millióból 365,6 millió fo­rint volt. Megjegyzendő: az idei induló költségvetésben egymilliárd forintnál alig valamivel több lett tervezve Pécsett az idő­sek szociális ellátására. A kórházak abban érdekeltek, hogy a be­tegeket minél hamarabb elengedjék, hiszen az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP) alacsony pontszámértéket kapnak azok ápolásáért, akiknél nem történik aktív orvosi beavatkozás. A krónikus betegek az ápolási osztályokon maximum három hó­napig lehetnek.- Am az ilyen osztá­lyok ágyszáma olyan kevés, hogy lehetőleg hamar megszabadul­nak a krónikus bete­gektől. A kórházi osz­tály egyébként is csak ideiglenes megoldás, mert az ilyen idős em­berek nagyobb hánya­dának életük hátralévő részében - akár évekig - állandó orvosi ellá­tásra van szükségük. A családok jó része azonban nem tud gon­doskodni a magatehe­tetlen idős családtagjá­ról. Részint azért, mert muszáj dolgozniuk, ré­szint meg azért, mert a lakásuk nem alkal­mas arra, hogy benne magatehetetlen bete­get ápoljanak. A házi gondozás sem tud vállalni minden esetet, nemcsak az igé­nyek száma miatt, hanem azért sem, mert a gondozó nem lehet egész nap velük. A szociális otthonok kapacitása pedig szű­kös. A finanszírozásuk olyan, hogy a szo­ciális tárca fizeti a gondozást, ám ami ápolásnak minősül - pl.: a gyógyszerek egy részét vagy például infúziót -, azt már nem. A szociális otthonok három forrásból jutnak pénzhez. Központi finanszírozás­ként ma egy főre kb. 380 ezer forintot kap­nak egy évre. A másik rész a személyes gondozási díj, amit az ellátott fizet. Á har­madik az önkormányzati támogatás.- A központi finanszírozás az elfekvő betegek esetében olyan alacsony, hogy a költség kisebbik hányadát fedezi. Ennek részbeni áthidalására a személyes gondozá­si díjat kellene felemelni legalább havi 60- 70 ezer forintra. Ezt a gondozottak zöme nem tudná kifizetni. Tehát a költség az ön- kormányzatra marad, de annak sem telik rá. Az idős beteget viszont ápolni kell. Kormányszintű beavatkozás kellene eb­ben a visszás helyzetben, és olyan változta­tás, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozná azokat a beavatkozá­sokat, amelyek szociális területen orvosi jellegűek.- Ez megérné az OEP-nek, mert sokkal olcsóbb számára, mint egy kórházi ágy fenntartási költsége. Az OEP-nek a költsé­A szociális és családügyi miniszter 1 /2000 (I. 7.) SZCSM ren­deletének 52. §-a előírja, hogy a személyes gondoskodást nyúj­tó szociális intézményeknek a következő gyógyszercsoportokból kell megfelelő készlettel rendelkezniük: hányáscsillapítók, bél- mozgást csökkentő szerek, fájdalomcsillapítók, lázcsökken­tők, szintetikus görcsoldók, digesztívumok, szívbetegségben használt értágítók, heveny vérnyomás-emelkedés csökkenté­sére használható szerek. Ezek a térítésmentesek. Az egyéb gyógyszerek költségét az ellátásban részesülő viseli. Két kivétel­lel. Az intézmény viseli az ellátást igénybe vevő gyógyszerszük­ségletének az öregségi nyugdíjminimum 10 százalékát meghala­dó költségét, ha az ellátottnak a személyi térítési díj megfizetése után fennmaradó havi jövedelme a havi gyógyszerköltséget tel­jesen nem fedezi, vagy részére az intézmény költőpénzt biztosít. Az intézmény viseli az öregségi nyugdíjminimum tíz százalékát ki­tevő gyógyszerköltséget, ha az ellátott havi jövedelme fedezi ugyan a havi gyógyszerköltséget, de a fennmaradó összeg ke­vesebb, mint az öregségi nyugdíjminimum 10 százaléka. gek egyharmadát kellene állnia, ha szociá­lis intézményekben ápolnák a betegeket, és nem az ápolási osztályon. Ezzel megoldód­na az ellentmondásos helyzet, ám erre a változtatásra egyelőre nincs hajlandóság. A Szociális Minisztérium rendelkezései azt sugallják, hogy ne vegyék fel az otthonok­ba a beteget. De ha nem veszik fel őket, ak­kor ki gondoskodik róluk? Ha pedig felve­szik, szenved az intézmény, mert nem tud kielégítő ellátást nyújtani elegendő pénz hí­ján, esetleg szenved a beteg ember is, és tönkremegy az önkormányzat, mert semmi fedezete nincs ilyen pluszfeladatokra. És ez nemcsak pécsi, hanem országos gond. A rendeletek előírásaikkal lényegében arra buzdítanak, hogy ne is vállalja szociá­lis intézmény a betegek gondozását. Példá­ul a betegek egy körének saját magának kell majd fedezni a gyógyszerköltségét.- Mindenkinek külön számlát kellene te­hát csinálni, külön receptet. Az ISZI-ben van 500 gondozott, s nagyobb részük fek­vő. Meg kell szervezni számukra, hogy a receptjüket valaki elhozza, váltsa ki, és pontosan ossza be, továbbá döntse el, hogy mikor kell újat íratni és kiváltani. Ehhez külön apparátus kellene. A régi rendszer szerint az intézet orvosa megállapítja, hogy kinek mennyi gyógyszer kell, a központi raktárból azt kihozzák, és mindenki meg­kapja az adagját. A fejlett országokban általában külön van öregotthon és betegotthon. Más a finanszíro­zásuk forrása is. Erősen megkülönböztetik, hogy valaki azért van egy otthonban, mert idős korú, és számára így kényelmesebb, gazdaságosabb, és azt, áld azért van ott, mert beteg. Erre is utalt Hegyi Gyula (képünkön) országgyűlési képviselő, az Európa Tanács szociális bizottságának alelnöke, aki nemrég megtekintette a malomvölgyi otthont, és vál­lalta, hogy országos nyilvánosságot teremt az ellentmondásos helyzetnek:- írásbeli kérdést nyújtok be még e hé­ten a két minisztériumhoz. Hiszen nyilván­való, hogy amióta két külön tárcához tarto­zik a szociális szféra és az egészségügy, a két minisztérium aktato­logatása folyik a problé­ma rendezése helyett.- Másutt Európában miként van?- Több országban jár­tam szociális otthonok­ban. Azt láttam, hogy a társadalom idősödésével az öregek gondozása mindenütt egyre inkább fontosként kezelt feladat az állam és az ön- kormányzatok számára. Például Írország­ban és Máltán, tehát nem a leggazdagabb országokban is azt tapasztaltam, hogy nagy gondot fordítanak erre. Az embertelen 5-6 ágyas elfekvők ismeretlenek Európa nyuga­ti részén.- A finanszírozás változtatásáról miként vélekedik?- Egyértelmű: ha vannak szerte az or­szágban olyan szociális otthonok, amelyek krónikusan beteg emberek gondozását, ápolását vállalják, akkor ezt a finanszírozás normatíváiban figyelembe kell venni. Kívá­natos lenne, hogy az idős betegek emberi körülmények között éljenek. A minisztériu­mok válaszától függően a parlament plénu- mán is fel kell vetni a gondot. dunai imbe MÉSZÁROS ATTILA Nemesek A nagy igazságokat nehezeb­ben raktározza el a történe­lem, mint a nagy marhaságo­kat. A helyre kis ítélet akkor fogalmazódott meg bennem, amikor a miniszterelnök szo­kásos szerda reggeli rádiós szereplése során nem tudta határozottan, hogy vajon Ba­ross mondta-e: a nemek orszá­ga vagyunk. Én sem tudom, de ha Baross Gábor mondta, ha nem, fején találta a szöget. Ez esetben nem a férfi és női nemről van szó. Végül is: hogy ebből áll az ország, nem térünk el más államoktól. Sőt, a pécsi, de még a vidéki kép­viselő-testületi üléseken is, vagy akár az iskolaszékekben meg kuratóriumokban egy­aránt ott a szoknya, ott a nad­rág. Bár Karinthy Frigyes vala­melyest közelített a két fél kö­zötti megbonthatatlan ellentét magyarázatakor a politikai gyakorlathoz is. Vagyis Karinthy is fején ta­lálta a szöget. A Baross-féle nemek ugyanis a politikai többoldalúságból eredő, szinte automatikus nem-ekre vonat­kozik. Hogy ha tudniillik az egyik oldal valamit javasol, a másik azonnal nem-mel vála­szol, és fordítva. Mindegyik rögtön mást akar. Nem tudom, volna-e mód egyáltalán számbavenni, hogy a baranyai képviselő-testüle­tekben (is) hány jó javaslat, ötlet maradt a szócsata szint­jén, csak azért, mert mini­mum kétoldalú a testület. Azt sem tudom továbbá, hogy ami eleve szükséges, ami magától értetődő, ami kezdeményezést bármelyik fél büszkén magáé­nak vallaná, milyen politikusi reflexek alapján válik abban a minutában megtámadandó- vá. Néha-néha már nemtelen alulvágások patronjává. De azzá válnak. Nekünk is vannak vezérszónokaink, akik ilyen reflexekkel dolgoz­nak éjt nappallá téve a közja­váért. Vehemenciájuk mögött szinte érezni a támogatók él­jenző tömegét - végül is ők küldték oda őket, van mire tá­maszkodniuk. így aztán meg is ragadnak minden alkal­mat, hogy egy határozott nem-mel kinyilvánítsák meg­vetésüket a másik oldal bu­tácska javaslata felett. Oly kö­vetkezetesen, hogy a Baross- féle körbe kerülnek. Nem-esek lesznek. Furcsa. ___PUCZ PÉTER_________________________ Ni ncs ellenségem! Még a haragosaim sem mond­hatják rám, hogy ellenségeim lennének. Már csak azért sem, mert haragosaim sincsenek. Ha én mondom, elhihetik! Igaz, egyszer volt nálunk né­hány legény Molotov-koktéllal háztűznézőben, pedig eladósor­ban lévő menyecske felénk egy szál sem akad. Tisztáztuk a fél­reértést, a tetőt viszonylag gyor­san eloltottuk, azóta szent a bé­ke. így van ez, ha a szerelem lángra lobban, aztán a füsttől senki sem látja a házszámot. Egyszer rám lőttek, de csak azért, mert beugróként szolgá­latot teljesítettem egy búcsú­ban, a céllövöldében. A kan­csal tag azt állította, három pálcásnak nézett, ráadásul a fegyver irányzéka is el volt állít­va, ezért egy szót sem szóltam. Hadd szórakozzon a nép! Az autóm alá is mindössze egy alkalommal raktak nagy erejű, távirányítású pokolgépet. Akkor azonban nem a megszo­kott helyen parkoltam. Aztán megoldódott a rejtély. A szeren­csétlen robbantó csak a kocsik sorozatszámát nézte, a típust meg elvétette. így repült a leve­gőbe a 600-as Trabant, egy másik 600-as típusú német márkájú luxus limuzin helyett. Egy alkalommal elraboltak, és sok pénzt követeltek a sza­badságom zálogaként. Kissé meg is kínoztak, de szerencsére van bennem egy cseppnyi egészséges mazochizmus. Kelle­mes hétvégi kalandként éltem meg a kirándulást, meg a több, mint másfél hónapos rabosko- dást. Ma úgyis nagy divatja van a túlélési versenyeknek. Négy kigyúrt testőrrel csak azért járok, mert társasági em­berként örülök, ha vannak kö­rülöttem barátok, akiknek bár­mikor kikérhetem véleményét, hová is meneküljek, ha véletle­nül megtámadnak. Hogy mindezt miért hoztam nyilvánosságra? Mert az élet kiszámíthatatlan! Sose lehet tudni, mikor leszek szenvedő alanya egy véletlen baleset­nek. Tudjuk jól, könnyen meg­van a baj. Szeretném elejét venni az olyan suttogásoknak, amelyek sandán ádáz ellenfe­leimre célozgatnak (távcső­vel). Szerényen élek, nekem még ellenségre sem telik! Majd talán egyszer, ha jobban megy a sorom... hetedik oldal Portré HOLNAP Riport Már országgyűlési képvi­selőig, szakminisztériu­mig eljutott egy több éve húzódó vita. Jogosan va­dászik-e Belvárdgyulán két ottani társasági tag? Az átai polgármester sze­rint nem. A szakemberek szerint igen. Tárca £gy öregember emlékiratai­ból (3). A tapintatos - „Vi­gyáztam volna, ám sajnos, ha csak megláttam moso­lyogni egy vonzó nőt, már híztam két kilót. Muszáj volt elcsábítani, hogy ledol­gozzam, amit miatta szed­tem fel..." Az idő csak a tükörből köszön Amikor kisdiák korunkban az általános iskola válogatott­jában söprögetőt játszott, a kapus akár snóblizhatott is a szurkolókkal. Kiváló védő volt, mint ahogy most is az - bár akkor természetesen még nem tudta: határőrtisztként dol­gozik majd Pécsett. A nyugalmunkra vigyáz egy örökké vibráló ember.- Már az elején rájöttem, hogy amit csinálok, naponta 24 óra munkát követel. Felmértem, • és tudatosan vállaltam.- De hiszen szinte véletlenül lett határőr!- Egy toborzó során vélt erre le­hetőséget felfedezni a barátom, és elcsalt magával. Ahogy lenni szo­kott: engem felvettek, őt nem. A gyerekkoromban belém ivódott alaptörvények egyike szerint pe­dig amit elvállalsz, azt teljes szív­vel kell csinálnod.- És ugyancsak „külső tényező” eredménye a jogi doktorátusa.- Egy fárasztó szolgálat utáni hajnalon rám dörrent a fe­lettesem: mi­ért nem akar katonai aka- d é m i á r a menni? Vala­mit mondtam, reggel viszont kö­zölte döntését: most pedig beirat­kozik a jogi egyetemre! Tanulni szeretek, bár ennek volt egy külö­nös tartalma is. A kisfiámat, ami­kor megjött az iskolából, mindig megkérdeztem, milyen jegyeket kapott? Ahogy ő nekem, én is számadással tartoztam neki az én eredményeimről. Meg kellett te­remtenem a követelés erkölcsi alapját.- Munkatársai szerint csak hangosan beszél.- így igaz. Mindig mocorog bennem valami pluszelán. Úgy gondolom, ha én gyors ritmust diktálok magamnak, akkor a töb­biek így jönnek utánam. Valame­lyik kollégám egy ízben finoman figyelmeztetett: miért kell neked mindent átélned?- Mit.sorol a sikerei közé?- Nem személyes körbe tartozó­ak. Sok embert tudtam jó irányba terelni, szakmailag éretté tenni. És fordítva: rossz csapatból nem kel­lett volna továbbtanulnom.- Közben az egyenruhás élet gyorsan gyűri az embert.- Nem érzem, csak a tükörből látom.- Visszatérve kisdiák korához: osztálytársai úgy emlékeznek, erős fizikuma ellenére szelíd gye­rek volt... Dr. Várni Pál Kaposváron született 1945-ben. 1968-ban a Katonai Főiskolán végzett határőrtisztként. A pécsi jogi egyetemen 1981-ben doktorált. A Pécsi Határőr Igazgatóság rendészeti igazgatóhelyettese, ezredes. Felesége pedagógus, 31 éves Péter fia trombitaművész, a 24 éves Gábor tanul.- Arra gondol, hogy az egyen­ruha megváltoztathatja az em­bert? Nem így van, bár kettősség kialakul. Tudom, hogy kemény, szigorú embernek tartanak, de apaként is ilyen voltam. Ezzel együtt érzem barátaimnak sok munkatársamat és a fiaimat is. A határt kell felismerni. ________ MÉSZÁROS A. A á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents