Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)

2000-04-10 / 99. szám

IMI 2000. ÁPRILIS 10., HÉTFŐ HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Istenkút közösségi forrása Amikor 1997-ben híre pendült a pécsi istenkúti iskola megszüntetésének, a falusias településrészen egy csoport fiatal értelmiségi megalakította az Istenkúti Közösségért Egyesületet az Istenkúti ÁMK megóvására és a területen lakók életminőségének javí­tására. Az önkormányzat közgyűlése legutóbb úgy döntött, hogy ingatlancserével a Pécsi Tudományegyetemnek adja a tavaly megszüntetett iskola épületét. Az iskola telkét adományozó polgárról elneve­zett Szieberth-kaptárban az egyesület magja együtt háborog a friss fejleményen. Ezt a mint­egy 110 négyzetméteres épületrészt („ebédlő konyhával”) januárban haszonkölcsönbe kap­ta az egyesület 2000. december 31-ig. Ez lett az önkormányzat válasza az egyesület épület­hasznosítási koncepciójára, amelynek előzmé­nye az istenkúti anyák májusi demonstrációja volt. Akkor dr. Toller László polgármester - rögtönzésre kényszerítve - dodonai ígé­retet tett. Az egyesület ek­képp rekonstruálta a szerin­tük legfontosabb két mon­datot: „Ha vállalják azt, hogy fenntartják az intéz­ményt, nincs akadálya an­nak, hogy az épületet közös­ségi használatba adjuk - természetesen iskolafunkció nélkül.” „De aki képes, és biztosan garantálja nekünk, hogy egy funkcióm saját maga megcsinálja, közcélra, közfunkcióm autonóm szervezetnek odaadjuk, rendelkezésre bocsátjuk, még bérleti díjat sem keR fizetni, csak fenn keü tartani. ” Úgy értel­mezik, hogy mindkét mondat nekik szólt és az iskolaépületre vonatkozott. A polgármester szerint nem. Peták Péter (első képünkön) programveze­tő:- A mi kompromisszumos javaslatunk sze­rint is tulajdont kapott volna az egyetem. Ám ahogy eddig mindig, most is csak városi érdek­re alapozták a határozatot, a helyi érdek elsik­kadt. A közgyűlésben az étkezőről nem beszél­tek, csak az iskoláról. Megkockáztatom: Pé­csett a helyi érdekek és civil érdekérvényesítés formái lehetetlenek. Afféle választ nem váró költői töprengés ré­széről: ha az önkormányzat nem adott garanci­A számok térképe át arra, hogy az iskolaudvart továbbra is min­denki szabadon használhassa, akkor az új tu­lajdonos miért engedje azt? Ha az önkormány­zat nem ad garanciát arra, hogy a közfeladatot ellátó lakóterületi szervezet hosszú távon mű­ködhessen ingyenes bérlettel, akkor az új tulaj­donos miért tegye azt?- A pályázatunkat figyelembe sem vették. Mi a területfejlesztés első fázisának tekintjük az ingatlan használatát. Az önkormányzat a területleépítés lezárásaként privatizálja a kö­zösségi vagyont. Ettől kezdve egyesületünk szoros együttműködéséről biztosítja az isten­kúti kiválási bizottságot. Jelentést küldünk az UNESCO-nak is, hogy olyan területen, ahol 400 iskolás gyermek él, az önkormányzat nem biztosítja a normális ivóvízellátást, a csatorná­zást, a közlekedést, sőt az iskolát is bezárta. A határozatot valószínűleg megtámadjuk a köz- igazgatási hivatalnál vagy az Állami Számve­vőszéknél. Nem vagyunk hajlandók kimenni az ittenieket megillető épületekből - mondja Arató Ferenc, az egyesület társelnöke (máso­dik képünkön). Ő nem istenkúti lakos és nem is volt az. Az iskolaépület hasznosítására egyébként nem írtak ki pályázatot. Ami pedig a négyszáz gyereket illeti: a hajdani teljes iskolakörzetre vonatkozik Báliccsal, Donátussal együtt. A megszüntetése évében már csak 106 tanuló járt az istenkúti iskolába, amelynek fogadóka­pacitását az ÁNTSZ 140 főre korlátozta. Ám akárhogy is számolunk, az tény: a legközeleb­bi iskola 6 kilométerre van.- Ez az ingatlan volt az utolsó, ahol valami­kor újra iskola lehetett volna. Hogy miért aka­runk ennyire iskolát, az kiderül az erőforrás­térképből. Az össznépesség arányában itt az országos átlagnál kétszer több gyerek él. A lakók jelentős hányada nagycsaládos. Keményen sújtották őket az iskola be­zárásával. Van olyan lakos, akinek kétszer kell a kocsi­jával fordulni, hogy az öt gyerekét elvigye az iskolá­ba. Havonta közel ezer kilo­métert autózik emiatt. A mostani döntés újabb adalék arra, hogy a város nemcsak közösségel­lenes, de gyermekellenes, jövőellenes politikát folytat - hangsúlyozza Bognámé Erdős Márta társ­elnök (harmadik képün­kön).- Ezzel a döntéssel az önkormányzat visszaszo­rul a művelődési házba. Legalább azt kellene fej­leszteni. Mindössze 9 órát áll nyitva a köz javára, egyébként őrző-védő tan­folyamok vannak benne - mondja Thiesz Angéla, Pe­ták Péter felesége^ (negye­dik képünkön). Ők igazi nagycsaládosok: négy gyermekük van.- Az egyetemnek a teljes épületegyüttesre szüksége van - állítja Bognámé Er­dős Márta. ■- Kerek perec meg­mondták: december 31-ig maradhatunk, ha együtt akarunk működni, de a területre gyerek be nem teheti a lábát - egé­szíti ki Peták Péter.- Az a kérdés, hogy hol tudjuk megvalósíta­ni a programunkat a helyi közösségért. Engem innen csak bilincsben visznek ki - heveskedik Arató Ferenc.- Olyan dolgokat csinálunk, amit az önkor­mányzatnak kellene, de ha nem segítenek, leg­alább hagyják. Az egyesület például majdnem kétmillió forintot fordított a terület felmérésére és 600 ezret konferenciasorozatra a helyi prob­lémákról. Ám ha ez az épület megmaradna ne­künk, akkor az iskola magját, valamint a szoci­ális hálózatot létre tudnánk hozni, és megindulhatna a munkahelyteremtés - vázolja az esélyt Thiesz Angéla.- Az idei területfejlesztési programunkat végre tudjuk hajtani. Kérdőíves felméré­sünk egyébként a beköltözési trendet mutatja. Egy fejlesztés betelepülési hullámot okoz-- hat, ezzel számolni kell a ter­vezésnél - fűzi hozzá a férje. Az idei programokhoz elegendő pénzük van: mintegy 6,5 millió forintot kaptak alapít­ványoktól és pályázatokon.- Terület- és közösségfejlesztésben gondol­kodunk továbbra is közép és hosszú távon. Olyan iskolát tervezünk ide, amely nemcsak a közoktatási feladatokat, hanem általános hu­mán fejlesztési feladatot is képes ellátni - veszi át a szót Bognámé Erdős Márta.- Hosszú távú terveink közt szerepel az inf­rastruktúra teljes kiépítése, majd a kulturális, illetve családos idegenforgalom felfuttatásai Családi ellátás rendszert szeretnénk létrehozni központi épülettel, alapítvány formában. A hasznot a közösség céljaira használná fel - folytatja Arató Ferenc.- Az ingatlan mellett a másik nagy gon­dunk a lakosság hangulata. A közösségfej­lesztéshez nyugalom kell. Ahhoz, hogy a la­kosság újra képes legyen bízni és tenni, még kell egy kis idő - mondja némiképpen rezig- náltan Peták Péter. A közösségfejlesztés tudományos eredmé­nyeinek lelkes gyakorlatba ültetése mellé talán több higgadtság és kevésbé szelektív hallás kel­lene. Az „éjjel-nappal” nyitva tartás ugyan alig­ha megoldható, de az egyesület előre bejelen­tett rendezvényeit a művelődési ház szívesen befogadja. Ámbár a látogatottságukat tekintve ezek a programok még nem nőtték ki az ebéd­lőt. A kommunális területfejlesztésnél pedig az önkormányzaté a kulcspozíció. S ami leginkább tanulságos: tényként emle­getik az egyesület tagjai, hogy december 31- ével távozniuk kell az ebédlőből, pedig a hely­zet minimum sokkal árnyaltabb. Dr. Újvári Je­nő alpolgármester szerint nem volt könnyű az egyesület egyes vezetőivel tárgyalni. Ám az így is vüá- gos lehetett előttük: decem­ber 31. utánra számukra csak annyi változik, hogy már az egyetemmel kell ha­szonbérleti szerződést köt­niük. Ez pedig az egyesület kompromisszumos javasla­tának talán legfőbb eleme. Dr. Tóth József, a PTE rektora is furcsállja, hogyan tárgyaltak vele az egyesület képviselői:- Rektorként 25 ezer emberre terjed ki a fel­adatköröm. Mégis egy órán át igyekeztem tető alá hozni az együttműködési megállapodást az ismereteim szerint mindössze 13 fős egyesület­tel, és egyetemi kollégáim jelenlétében vagy öt­ször hátráltam meg az elképzeléseimmel. Ilyesmire azonban nincs sok időm. Természe­tesen nem zárkózunk el a további tárgyalás elől, amelynek kiindulási alapja a jelenleg fennálló haszonkölcsön-szerződés lehet. Azt szeretnénk, ha az egyetem Istenkút hasznára lehetne az egyesülettel együttműködve, de akár anélkül is. DUNAI IMRE Istenkút erőforrástérképe szerint a településrész az infrast­ruktúra, a közműellátottság, a szociális helyzet, a gazdasági és foglalkoztatási mutatók összessége alapján hátrányos helyzetű. Ám a segélyezési adatok szerint nem tekinthető szociálisan hátrányos helyzetűek által lakott területnek. A térség humán erőforrása a 14 százalék arányt képviselő ér­telmiség, a szakmunkásréteg (11,6 százalék), a kertészeti hagyomány, az idegenforgalmi szálláshelykínálat kialakításá­ra esélyt nyújtó zöldövezeti jelleg. Három korcsoport a leg­nagyobb arányú a népességben: a 14 éven aluliak 18,4, a 38-45 évesek 14,4 és a 60 éven felüliek 13,6 százalékkal. A bejelentett lakók száma 1998-ban 1371 volt, s 22 gyer­mek született (16 ezrelék), 1999-ben pedig 1302 lakoshoz képest 45 gyermek (34,5 ezrelék). 2000 első negyedévé­ben az 1348 lakosból 16 az idei újszülött. Vagyis az ezer la­kosra jutó születések száma tavalyelőtt az országos átlag több mint 1,5-szerese, tavaly több mint 3,5-szerese (!) volt. Sajátos állásfoglalás az iskolaügyben. MÉSZÁROS ATT1UL Lombtakmítás Hirtelenjében három helyszínt is meg lehetne említeni - mondjuk Túrony, Kővágószőlős és a Pécs-Vajszló közötti út -, ahol sokakat fog el a tanácsta­lanság. Közeledik a millenni­um, s számos önkormányzat­ban, egyéb szervben, szervezet­ben munkál - az egyébként csak dicsérhető - szándék, hogy fák ültetésével állítson részben emléket az államalapí­tásnak, másrészt egy füst alatt hangulatosabbá, esztétikusab­bá is tegye a környezetet. Úgy tűnik azonban, néhol túl gyorsak a fűrészek, óvatla­nok a fejszék. A rendszerint pályázatokon nyert pénztől fel­szökött zöld láznak értékes, hasznos és szép fák is áldoza­tul esnek. S miután a fatelepí­tés egyik szezonja a tavasz, a munkák most folynak, amikor a már meglévő növényzet - kö­zöttük gyümölcsfák, juharok, fenyők - bontják levélrügyei­ket, indítják új hajtásaikat. A fejszék azonban ezekre is le­csapnak, sokak szemében, akik vagy maguk ültették a halálra ítélt fákat, vagy csak élvezték árnyékukat, lombko­ronájukban a fészkelő mada­rakat, vábgatás, sőt, gondol­kodás nélkül. Van ennek persze történel­mi előzménye. Annak idején - a honfoglalás ezredik évfordu­lóján - ugyancsak fatelepítési hullám szaladt át az orszá­gon. Még ma is számos bara­nyai településen találkozunk az akkor földbe került ligetek­kel, emlékműveket körbeölelő fákkal. Üzenet ez a ma élők­nek, hogy voltunk, tettünk, a jövőre gondoltunk. Nyilván ezt az elismerést a ma fatelepítői is vágyják. Csak kicsit körültekintőb­ben kellene újat teremteni. Pontosabban: meglévőt meg­szüntetni. Elgondolkodni azon, hogy 30 éves juharfák vágásérettek-e? Termő és egész­séges gyümölcsfák, koros diók és méltóságos fenyők sérthetik- e az esztétika küszöbszintjét? S hogy ha egy országút mellől hosszú kilométereken keresz­tül kitermelik a fákat, nem lenne-e már most ott a helye az utánpótlásnak? Csak azért, hogy az embe­rek megnyugodva arra gondol­hassanak: valóban, a fejszék, a fűrészek a jövőnek, és nem a haszonérdekű jelennek dol­goznak. TIBAYOÁBOR ___________________ Se nki sem tudja meg Nem tudom hirtelen megmon­dani, hogy tudatlanságunk miben is gyökeredzik. Nem tu­dom azt sem, hogy vicces-e az, amin már hónapok-évek óta röhögünk, nem tudom, szomo- rú-e az, amin már régen sími kellene. Átlag négyévenként számít arra az ember, hogy most aztán kiderülnek a dol­gok, hogy akkor aztán egy újabb ciklus elteltével csupán az elmúlt négy évről kell majd kapargatni a rárakódott gua­nót. Pedig a „ki ölte meg Ken- nedyt, senki se tudja, aki meg tudja, az hallgat. ” már elég régen volt, mégis, odaát Ame­rikában még mindig rendkívül tudatlan a nép. A szerencsés kevesek meg hallgatnák. Na igen; így megy ez. De mi sem tudjuk régen, ki­csoda is Josip Tot, hogy kicso­da Kaya Ibrahim. Meg hogy ki figyelt kit a lassan elsikkadó egymásraanyázásban, ahol Vancsik képviselő úr Kovács képviselő úrhoz intézett utcai brusztjára gondolván kiderül: már ezt is lehet. Persze vannak -ha ez számít - sokkal régebb óta nem tudott dolgok, olyan „nem tudom”-ok, olyan „fogal­mam sincsen”-ek, melyek a nép egyszerű nyelvén mesévé, városi legendává, azaz urban- legenddé, vagy továbbvíve a gondolatot, országos méreteket öltve country-legenddé avan­zsáltak azonmód. . Mert ami a legfontosabb, nem tudni, hol ment félre any- nyira ez az egész, hogy végül az lett, ami lett; hogy ledarálja a.magyar valóval küzdő szép számú honi tudatlant - azaz a szerencsés keveseken kívül majd' mindenkit - az általuk oly kevéssé ismert rendszer. Például leülhetnénk a gép elé, keresni, rákeresni a dolgokra valami olyan keresővel, ami nem adja ki azt, hogy a céldo­kumentum ismeretlen; amitől kiderül, hogy pufajkás volt-e Horn Gyula, hogy besúgott-e tényleg mondjuk a köztársasá­gi elnök, amitől olyan titkok derülnek ki, melyekről már- már azt hisszük, hogy jobb ne­künk így, felbontatlanul. Aho­gyan visszanőnek a bezárt fü­lek, meg a csukott szemek is kinyílnak - olvasunk serényen a sorok között, mert a rendes betűkre mostanában már rá sem áll a szem. hetedik oldal H O L N ' A P Riport Kutyabarátok sintérhan- gulatban. Szépet és meg­hatót, érzékenységet és intelligenciát, valódi hűséget és társi minő­séget feltételezni a ku­tyákról, miközben száz­számra verik ki őket az utcára. Portré A veszedelmes parányok szépsége. Dr. Bálintné dr. Gallovich Erzsébet szerint mikroszkóp alatt a pollen olyan, mint egy gyönyörű ékszer. Portré Tordaszentlászló díszpolgára A politikával indult, egészen magas polcokig eljutott, de ma már inkább az unoka iránti vágyról beszél. Szóba kerül egy eldugott kis ház is Kánban, amíg túl messzinek nem mutatkozott, s újabban egy másik - még messzebb. Tordaszentlászlón, ahol - március 15. alkalmából - dísz­polgárrá választották. Rajta kívül csak egy ember kapta meg ezt az elismerést.- Kicsi, szép település, havasok aljában, folyó mentén, 4500 la­kossal. Annak idején hivatalos kapcsolatnak indult, még 1989- ben voltam ott egy baranyai kül­döttség tagjaként. Közben sok más területen is találtunk együttműködési lehetőséget, s ezt én nagyon szorgalmaztam. Tordaszentlászló 100 százalék­ban magyarok lakta. Sehol olyan szeretetet, mint az ottani emberektől, nem lehet kapni.- Kán csak húsz kilométerre - Ajánlja a fiataloknak az aktív volt Pécstől, a házat mégis eladta, politikai szereplést? Tordaszentlászló több mint öt- - Nem. Ha tisztességesen akar- százra. ja csinálni, előbb-utóbb rájön,- Leszek én még nyugdíjas is. nem az ő világa.- Hiszen állandóan nyüzs- - Éppen elég kemény világ a gött. Politika, vállalkozások, se- vállalkozói is. gélyákciók. - Ezért nem vittem sokra. Bár- Már 1994-ben szakítottam a amit akartam, mindent elértem, nagypolitikával. Most már az unokákra várok.- Lelkiismeret- furdalása van?- Sokat voltam távol a családom­tól.- Mostanában is. Mikor vezé­nyel magának pihenőt?- Minél előbb. Van egy vállal­kozásom Tordaszentlászlón is, ar­ra vigyázni akarok, több ember­Ezért ma már személyes és bel­ső ügyem Erdély iránti vonzal­mam.- Erdélyt szerette meg, vagy inkább az erdélyie­ket?- Nem le­het elválasztani a kettőt. Felüdü­lés ott lenni. Már kinéztem ma­gamnak Tordaszentlászlón egy kis házat. Hangya Antal 1946-ban Baján született. Általános iskoláit itt vé­gezte, de már Pécsett, a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. Budapesten, a Műszaki Egyetem szerzett vízgazdálkodási mérnö­ki diplomát. Most vállalkozó, Pécsett él Felesége női fodrász, két felnőtt fia közül egyik fogtechnikus, a másik ingatlanügynök.- Az FKgP-vel. Most viszont a Kisgazda Szövetség egyik vezetője.- Amit felvállaltam, ameddig bírom, csinálom. nek ad ott megélhetést. Idővel - amikor úgy vélem, lehet már pi­henőt vezényelni - több hónapot akarok egyhuzamban Erdélyben tölteni. Akkor tulajdonképpen egyszerre lazítok és dolgozom majd. MÉSZÁROSA. / \ *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents