Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)

2000-04-01 / 90. szám

2000. ÁPRILIS 1., SZOMBAT KULTÚRA-MŰVEL ODES Uj Dunántúli Napló - 13. oldal Találkozások régi idők muzsikusaival Furcsa, hogy létezhet olyan ember, aki nem szereti a muzsikát. Pedig a zene meg­nyitja az érzések kapuját, fellelkesít vagy éppen elérzékenyít, azt a rejtett tudásun­kat dolgoztatja meg, amely mintha egyre inkább kihalna a lélekből: a beleérzés ké­pességét. Bánky József zongoraművész és tanár egész élete erről a csodáról szól. Arról beszélgetünk, hogy az egyensúly és az érték már szinte elveszett fogalmak, s hogy az igazi művészet megbecsültsége körül is bajok vannak rég. A klasszikus zene is ilyen területe a kultúrának, nem biztos, hogy a na­pi ízlést szolgálja ki, de mássá alakít, nevel, jobbá tesz. Ma azonban, Bánky József leg­alábbis úgy látja, sok szélhámos, aki kiisme­ri magát a mai világ szándékosan teremtett káoszában, kiügyeskedi magának a vagyont, s lenézi azokat, akiknek más az érték.- Pedig a művészetet nem lehet forintra váltani - állítja a hetvenéves zongoraművész. - Ez apostoli feladat, itt a hit élteti az embert. Nehéz megőrizni, ha közben azt látjuk, hogy az első, ahonnan leépítenek, a kultúra, azt nyirbálják folyton. Élni azonban a művésznek, tanárnak is kell, még akkor is, ha egy-egy óráért a pécsi Liszt Ferenc Zeneművészed Főiskolán sem tudnak annyit fizetni, amennyiért ma egy ta­karítónő házakhoz jár. Bánky tanár úr azon­ban annyira szereti t. ítványait és tanítja őket csak itt Pécsett mar több, mint 40 éve, korábban tanszékvezetőként is, most pedig már nyugdíjasán, hogy ingyen is csinálná, ebben leli legfőbb örömét. A tehetséget tá­mogatja, de a pontatlanságot, a pongyolasá­got nem szereti, a világban sem, de a zené­ben sem, hiszen ott a pontosság a sikeres munka kiindulási alapja. Tudja, hogy hallga­tói a szerény fizetésért, a rengeteg megalku­vásért csak a muzsikálásban találhatnak vi­gaszt, így tesz ő is, amikor naponta Beetho­vennel, Chopinnel, Liszttel és kedvencével, Debussyvel társalog. Arról is beszélgetünk, hogy nem volt azért könnyű az elmúlt hét évtized, hiszen a mérnök édesapát meghurcolták, Bánky Józsefet pedig osztályidegen apolitikusként tartották számon, ám a miskolci zenedéből mégis eljutott az akadémiára, kiváló taná­rok keze alá, még Kodálynál is vizsgázott. Zalaegerszeg és Pécs következett, s már- már a vidéki élet, ám jött a felkérés és az országos filharmóniai másfél évtized. Ez a hetvenes években évente félszáz szereplést is jelentett, s egyben Bánky József életének egyik legboldogabb, legaktívabb korszakát. A később jött elismerésekre is büszke, a Janus Pannonius-díjra, Pécs Város Művé­szeti Díjára, a Tudományos és Felsőoktatási Díjra. Öreg, megkopott zongorája mellett állva saját szerzeményeinek kottáit is lapoz­gatjuk, s amikor azt kérdezem, mit jelent a számára a zene, elmondja: ez az, ami bol­dogítja, kiegyensúlyozottá teszi, s olykor könnyekig meghatja.- A zongoraművésznek nem az a legna­gyobb gondja, hogy a hangszerét mesterien kezelje - teszi hozzá. - Egy darabot egy nap alatt is meg lehet tanulni, ám akár éveken át is dolgozhatunk azon, mit akarhatott a szer­ző kifejezni, hogyan adták elő valaha a mű­vet, miről szól, milyen tartalmakat, érzelme­ket szeretnénk általa kifejezni. Ezért is fáj­dalmas, ha egy közönség közönyös, és ezért csodálatos, ha hatni tudunk rá. Nemzeti fesztivál, 2000 Kultúrával a Nyugat kapujában - újabb kistérségi bemutatók A Kultúrával a Nyugat ka­pujában elnevezésű nemze­ti fesztivál újabb kistérségi bemutatóit rendezték meg a múlt hét végén. A mohácsi, siklósi és pécsváradi bemu­tatókon az alábbi csoportok illetve egyéni indulók jutot­tak tovább a megyei szakági bemutatókra: Ének - zene: Verőczi Alexandra - Faludi Edit (Mohács), Singende Quelle Kórus (Mohács), Schneider Lajos Népdalkor (Mo­hács), Siklósi Zeneiskola hegedű­együttese, Siklósi Zeneiskola vo­nószenekara, Siklós és Vidéke Ta­karékszövetkezet Vegyeskara, Görcsönyi Kamarakórus, Rene­szánsz Együttes (Pécsvárad), Pécsváradi Női Kamarakórus. Néptánc: Mohácsi nemzetiségi néptáncegyüttes, Marek Tánc- együttes (Mohács), Khale Bal Ci­gány Hagyományőrző Táncegyüt­tes (Mohács), Duna Tánchárom­szög Tánccsoport (Dunaszekcső), Dance Cool Mozgásstúdió (Pécs), Nyugdíjasok Körzeti Egyesülete Tánccsoportja (Pécsvárad), Biszak Dénes és pápa, Bayer Bernadett (Hidas), Hidasi Néptáncegyüttes - Tánc a fagyban, Német Nemzeti­ségi Együttes (Véménd), Hagyo­mányőrző Művelődési Egyesület (Zengővárkony), Dola Hagyo­mányőrző Néptánccsoport (Ká­sád), Pelikán Néptáncegyüttes (Siklós). Népdal: Orsós Erzsébet (Lány­csók), Mihálovics Erika (Kölked), Tihanyiné Komora Tünde (Sik­lós), Wemender Quartett (Vé­ménd), Glück Brigitta (Kölked), Edelweiss Leánykor (Palotabo- zsok), Fanyűvők Zenekar (Pécs). Vers: Martényi Melitta (Palotabozsok), Solti Ádám (Mohács), Eisler Zsolt (Mohács), Szkotovics Eszter (Siklós), Fogarasi Csaba (Siklós), Zavagyák Tímea (Siklós). A villányi kórus énekel FOTÓ, L. L. Népzene: Semarcuse Asz- szonykórus (Siklós), Újpetrei né­met ifjúsági fúvószenekar, Nyug­díjasklub Énekkara (Kásád), Greksa Andrea (Siklós), Szántó Fruzsina (Siklós), Nagynyárádi Német Nemzetiségi Énekkar, Do­mokos Pál Péter Csángó hagyo­mányőrző Egyesület (Egyházas- kozár), Német Nemzetiségi Ének­kar (Szászvár), Kölcsey Gyurkó Sára (Pécs), Nyisztor Judit (Egyházaskozár), Égyházaskozári Német Nemzetiségi Egyesület, Pécsváradi Ifjúsági Fúvószenekar. Pop-rock: Apaczeller Péter - Czigola Orsolya (Pécsvárad), AP'SONS Együttes (Pécsvárad), MUST Együttes (Pécsvárad). Festőfamília Amerikából Április 9-ig Mohácson, majd Siklóson és Szigetváron lát­hatjuk az amerikai Makk család festményeit. A kiállítás rendkívüli, hiszen a pannonhalmi születésű Americo Makk 48 év után tért vissza képeivel Magyarország­ra, hogy a millenniumot tisztel­je meg munkáival. Felesége, Éva és fiuk is festőművész. Pá­lyájuk elején hatalmas temp- lómfreskók elkészítésével ala­pozták meg hírnevüket. Americo Makkot, aki európai akadémiákon tanult, és Brazí­liában is számos munkát vállalt a kormány megbízásából, a vi­lág egyik legjobb arcképfestője- ként tartják számon. Felkérésre megfestette Jimmy Carter és Ronald Reagan arcképét is. Portréit a Fehér Ház és a Vati­kán falain egyaránt megtalálni. Magyarul - magyarán hoohik i.oY. „Fájdalmas, ha a közönség közönyös” FOTÓsTÓTH L Tallózás Kedvtelésből, divatosan hobbi­ból végzett időtöltése anya­nyelvápoló barátomnak a talló­zás. Az eredmény olyan szavak, kifejezések gyűjteménye, ame­lyek valamilyen oknál fogva - szerinte - nem illenek az általa megfigyelt szövegbe, ezért zava- róak. Majdnem szakmabeli írja egy saját szerzésű tankönyvpót­ló jegyzetben: „A csupa rövid mondat néha töredékessé teszi beszédünket.” - A hangzásbeli, alaki hasonlóság könnyen meg­téveszti az embert. A töredékes nem azonos a töredezettel. Az el­ső a töredék főnév -s melléknév­képzős alakja. Jelentése: az egészből letört kisebb rész, da­rab; az egésztől elkülönült ki­csiny, maradék rész. Az iroda­lom szaknyelvében befejezetlen mű. A töredezett viszont szagga­tott, nem folyamatos (szilárd anyag, itt beszédmű), amely las­sanként apró darabokra hullik, törik szét. Tehát indokolt e két szó megkülönböztetése, fölcse­rélése. Hasonlóan kérdéses a poroz és porol szópár azonos értelem­ben való használata. A poroz va­lamilyen porral (növényvédő szerrel, virágporral, hajporral) folyamatosan behint. (L. virágok beporzása.) Régen: (tűzfegy­vert) puskaporral, lőporral tölt. A porol pedig valamit, különö­sen textilneműt üt, ráz, hogy a por kiszálljon belőle. Régen a bérházak udvarán ott állt a poro­ló, hogy ne az emeleti ablakon keresztül porolják a szőnyeget, mert az alattuk lakók erkélyét beporozták volna. Figyelemre méltó az elnézés- telen szó előfordulása is. Bizo­nyára a fosztóképzővel akarta enyhíteni a szigorú, kemény, kö­nyörtelen elmarasztaló hangula­tát. Pedig a Magyar szókincstár 24 rokon értelmű szót sorol fel az elnéző megjelölésére, közöt­tük ilyeneket, mint a türelmes, engedékeny, kegyes, nagyvona­lú, nagylelkű, megbocsátó, sze­líd, tapintatos, toleráns stb. Ezeknek az ellentétpárjai (antonimái) mind alkalmasak a szokatlan képzésű szó helyette­sítésére. Önjellemzésként fogható fel, amikor valaki ezt mondta magá­ról: „Szöszmötölős fazon va­gyok.” A legutóbbi években vált divatossá e szó ilyen érte­lemben való használata. A sza­bók szakszavaként közismert. Eredetileg a kabát, zakó gallérjá­nak a kihajtója, majd az egész öltöny megvarrásának módja, ebből következően a szabó munkabére (fazonár). A fodrá­szatban, a hajstúdióban a frizu­ra kívánság szerint igazítása. Sőt a kozmetikában is használatos. A rész az egész helyett (pars pro toto) alapján magát a személyt jelenti. A kisebbik testvért látva a nagyobb fiú tanára így kiált fel: Ugyanaz a fazon. Áki előadásában ezt a jelzős szerkezetet használta: ominózus honfoglalás - vagy nem ismerte a szó jelentését (baljóslatú, vég­zetes, átkos) - vagy rendhagyó történelmi látásmódjáról tett so­kakat megbotránkoztató tanúbi­zonyságot. RÓNAI BÉLA A Makk házaspár az 1956-os forradalom és szabadságharc har­mincadik évfordulójára történel­münk kiemelkedő személyisége­it, eseményeit is nagy vásznakon örökítette meg, melyeket Wa­shingtonban, Los Angelesben is bemutattak már, művészetükkel is képviselve a magyarságot. Szá­mos amerikai és nemzetközi mű­vészeti díj birtokosa, 1982-ben pedig Nobel-békeérmet kap. Americo Makk történelmi tár­gyú festményei már 1996-ra, a honfoglalás ezeréves évfordulójá­ra megérkeztek Magyarországra, bemutatásuk állomásai eddig Bu­dapest, Székesfehérvár és a szülő­város, Pannonhalma voltak. A 2000-ben ismét útjukra induló ké­peket elsősorban a történelmi vá­rosokban kívánják bemutatni, ezek sorába tartozik Mohács, Sik­lós és Szigetvár is. B. R. Méretükben is nagyszabásúak az alkotások FOTÓ: BARABÁS B. A Bábovi boyszolgálata Ritkaságszámba megy, sőt úgy lehet, máig egyedülálló az, amire Komor László vál­lalkozott. Lassan egy évtize­de lesz annak, hogy meg­kezdte országjáró misszió­ját a „Bábovi”-val. A báb­színháznak nemcsak gaz­dája, de egyszemélyes tár­sulata is. A pécsi Türr utcai óvodában ön­feledten tolonganak a kicsik az alkalmi színpadon. A hétfejű sárkány sokadik nyakába egy kislány csimpaszkodik, a közön­ség előtt pedig felsorakoznak a királyt, Bolondvári Balambért köszöntő alattvalók: a bősz aj- tónállók fényes páncélban, a sárga csőrű csicseri madarak, azaz három kislány, kik a tágas királyi udvart képzeletben már körberöpülték, és nem hiányzik a méla madárijesztő sem. Bár mintha meg lenne szeppenve a tapstól és a nevetéstől. Komor László, a minden kópéságra kész udvari bolond együtt hajol meg a kezét szorongató kicsik­kel. A háromezredik előadás is eh­hez az óvodához kötődik, ám Ko­mor László a legkevésbé sem rög­höz kötött. Alighogy kifújja ma­gát és becsomagol a Toyota kis­buszba, indul Nagyatádra. Nem könnyű a nagyobb színpadi teret is betöltő várfalakat, a sárkányt, a posztamenseket begyömöszölni a zárt raktérbe. Majd jönnek az újabb, ünnep- és hétköznapot ke­véssé ismerő utak: Budapest, Bé­késcsaba, Székesfehérvár, Sop­ron. Nehéz lenne olyan tájegy­ségre mutatni szép hazánkban, ahol még ne fordult volna meg.- Úgy látom, éhesek a gyerekek erre a házhoz vitt mesére.- Figyelve a videózó gyereke­ket, látom, mennyire türelmetle­nek, előreugranak a történetben, nem tudják kivárni a végét. Ta­pasztalni, hogy a közvetlen szín­házi élmény mennyire más. Jel­lemző a gyerekek kötődése a mű­vi világhoz: amikor először jár­tam Magyarmecskén, azt kérdez­ték : „óvó néni, a tévét hova rak­juk”? Figyelni kell a gyerekkö­zönségre. Ahol sokoldalúan fog­lalkoztatják a gyerekeket, ott el lehet sütni az esernyős trükköt, anélkül, hogy ijedtséget okozna, ott könnyebb őket bevonni a já­tékba, lehet a természetes kreati­vitásukra építeni. Döntően a klasszikus mesevilág az - én el­sősorban Grimmből merítek -, ami garantálja a sikert.- Nem lehet könnyű csigaként vinni a hátán a színházat, s min- dent-mindent egyedül csinálni. Egyáltalán: mi késztette erre?- Szakmám szerint villanysze­relő vagyok, 1981-ben kezdtem bábszínészettel, majd bábrende­zői szakot végeztem. Volt annak idején egy szakkör az Apáczai Csere Nevelési Központban Kós Lajos vezetésével. De a csapat 1992-ben szétszéledt. Rádöbben­tem, hogy én ezt egyedül is meg tudom csinálni. A feleségem is mellettem állt, biztatott. Amikor az egyszemélyes bábszínházról hallanak, szinte mindenki azt hi­szi, a mű csak a Vitéz László le­het, pedig legalább hat-hét, vagy ennél is többszereplős darabokat kell fölépíteni úgy, hogy a zene és minden más is a helyén legyen. És azt vallom, hogy a kisgyereke­ket soha nem szabad lekicsinyel­ni, sőt!, de a felnőtt is érezze jól magát.- Mennyire veszi tudomásul ezt az egyszemélyes missziót a média?- Semennyire.- Irigylik, mert jól meg lehet él­ni belőle?- A szakma biztos irigyel, hi­szen „piacképes” vagyok. Az or­szág nyolcvan gyermekintézmé­nyéből egyenként átlag három le­kötött előadásom van erre az évre. A fesztiválokkal és más rendezvé­nyekkel együtt ez már eddig is na­pi 2-3 előadást jelentett! Havi 60- 70 ezer forint csak a benzinköltsé­gem. 1992-ben azért költöztünk Pécsről Személyre, mert ott kiala­kíthattam egy színpadépítéshez szükséges műhelyt. Nekem halá­lom, ha megbetegszem, és emiatt egyetlen nap is kiesik a sorból. Persze én „kommersz” vagyok, és az állami színházakkal szemben sokkal rugalmasabb - ez sem tet­szik a konkurenciának. A gyerek­előadások belépődíja a 200 forin­tot sem éri el. Debrecenben 50 ezer forintért tudtak tőlem elő­adást rendelni, Sopronban 45 eze­rért, Szegeden 36-36 ezerért. A művelődési házakba darabok, produkciók százairól érkeznek ajánlatok a legkülönfélébb műfa­jokban, de igazán azok futnak be, melyek mögött személyes tetszés, közvetítő áll.- Meddig lehet ezt csinálni?- Amíg az ember lélekben meg tudja őrizni magában a benne la­kó gyermeket. A fizikai korlátái?' Negyvenhárom éves vagyok, ké­ső estére igyekszem mindenhon­nan hazaérni. Ez nem mindig si­kerül, az életem tehát egyáltalán nem rendszeres. Viszont nagyon szeretek vezetni, és ez az előadá­sok közt kikapcsolódást jelent.'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents