Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)

2000-04-07 / 96. szám

2000. Április 7., péntek HATTER RIPORT APEH-fonál az áfa-labirintushoz Csődöt jelentsen az önkormányzat, vagy áfacsalónak titulálják a települést? Több önkormányzatnak ez a dilemmája. Ugyanis olyan beruházási munkák után kell most általános forgalmi adót visszaigényelniük, amelyet tavaly végeztek el, s ak­kor még a falvak többsége nem tartozott áfa-körbe. Ha viszont nem kapják meg a pénzt, rögvest csődöt jelenthetnek. Ennél is kilátástalanabb a helyzetük azoknak a községeknek, akik a bezáró bányáktól, téglagyáraktól kapták most meg „aján­dékba” a céges lakótelepekhez a komplett ivóvíz-szolgáltatást. Igencsak kellemetlen meglepetéssel „kedves­kedett” jó néhány önkormányzatnak az adó­hivatal, miután karácsony előtt pár nappal közölték, hogy a több .százmillióba kerülő szennyvízcsatornák kiépítésekor jogosulatla­nul igényelték vissza az áfát. Ezt követően azonban új szerepben mutatkoztak be a hi­vatal szakemberei. Azért, hogy a csődtől iS megmentsék a településeket, lázas sietséggel elkezdték kutatni, hogyan lehet törvényessé tenni a visszaigényléseket. A bonyolult törté­net kezdete még a kilencvenes évek derekára nyúlik vissza: akkor a megye számos telepü­lésén víziközmű-társulatokat hoztak létre a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítésére. A tár­sulatok tagjai közül az egyik település magá­ra vállalta az úgynevezett gesztori teendőket, vagyis az építkezéssel kapcsolatos napi ügyek intézését. A legtöbb helyen a megyé­ben már megépült a vezeték, illetve néhány településen még most is zajlik a beruházás. Az első porszem akkor került a gépezet­be, amikor az adóhivatal ellenőrzése kap­csán felmerült, hogy a százmilliókat fel­emésztő építkezések során a gesztor önkor­mányzatok a társulatban részt vevő, nem áfakörös települések után is visszaigényel­ték a forgalmi adót.- Decemberben felhívott Éberhardt Ká­roly az adóhivataltól, és közölte, hogy óriási gondok vannak - kezd a történések felidézé­sébe dr. Schwalm Mária, Udvar polgármes­tere (első képünkön), aki úgy csöppent a történetbe, mint Pilátus a krédóba, mivel időközi választáson, tavaly májusban lett csak a falu első embere. - Közölte, hogy a jogtalanul felvett áfát Majsnak és Udvarnak vissza kell fizetnie, mivel csak a beruházás­ban részt vevő harmadik tag, Nagynyárád volt áfás. Ez a két falu esetében nyolcvan­millió forintot jelent. Ezzel azonnal csődbe mentünk volna, mert a teljes költségveté­sünk mindössze tizenkétmillió forint. Az is megfordult a fejemben, hogy lemondok, mi­vel vétlennek érzem magam. A polgármester kezdeményezésére még tavaly összehívtak egy fórumot, ahol az adó­hivatal képviselője azt ajánlotta, hogy a nem áfás települések idén lépjenek be az áfa-kör­be. Ezt az önkormányzatok meg is tették, bár a megnövekedett adminisztráció kezelé­sére egy újabb alkalmazottat is fel kellett venniük. Ezzel úgy tűnt, hogy a dolog elren­deződött. Ám a történetnek még koránt sincs vége.- Szerdán Majson ismét volt egy találkozó, ahol az adóhivatal munkatársa azt közölte, hogy utólagos, úgynevezett kompenzációs számla kiállításával történhet meg a települé­sek közötti vagyonmegosztás - folytatta dr Schwalm Mária. - Nagynyárád át is adott Ud­varnak egy számlát negyvenmillióról, Majsnak pedig több százmillióról. Az össze­geket az adóhivatal emberei számították ki. Ezek a tételek az önkormányzatoknál sem ki­adásként, sem pedig bevételként nem jelent­keznek, de az áfát vissza lehet igényelni utá­na. Az adóhivatal tanácsára a januári áfaje­lentést is módosítottuk, amiben így már ez a számla is szerepel. Az elképzelés az, hogy miután mi megkapjuk a negyvenmillió után járó nyolcmillió forintnyi áfát, azt átutaljuk Nagynyárádnak, az ottani önkormányzat pe­dig ebből visszafizeti a korábban jogtalanul felvett pénzt. Csakhogy mi ebbe nem me­gyünk bele. Az ügy szerepelt az udvari képviselő-tes­tület legutóbbi ülésének napirendjén is. A grémium tagjai teljes egyetértésben úgy döntöttek, hogy a kapott számlát ajánlott le­vélben azonnal visszaküldik Nagynyárádnak. Az indoklás szerint azért nem kívánnak részt venni a pénzügyi műveletben, mert egyszer már Nagynyárád visszaigé­nyelte utánuk az áfát, s ha ezt most másodszor ők is megtennék, az szerintük csalás volna.- A beruházás alatt semmit sem tudtunk a pénzügyekről, így az áfa­visszaigénylésekről sem, mivel mindent a gesztor Nagynyárád intézett. Továbbá azt sem értjük, hogy miként történt a vagyon­megosztás - vélekednek a testület tagjai. A Nagynyárád-Majs-Udvar háromszög­höz hasonló a helyzet Dunaszekcsőn, ahol Bárral közösen végezték a csatornaépítést, s ahol szintén csak az ügyeket vivő Dunaszekcső volt áfa-körös. Az APEH náluk is vizsgálódott, azonban az önkormányzat­nál ezt semmilyen formában sem kívánták kommentálni. A gesztor ekkor már eladóként lép fel, szám­lázási kötelezettséggel, s mivel ő áfaköteles, áfát is felszámol. A törvény szerint az áfát azonban mindig az igényelheti vissza, aki a teljesítés időpontjában áfa-adóalany! Márpe­dig a teljesítést a társközségeknek a tulajdon- rész átadása jelenti, azaz a végső számlázás. Az adóhatóság szakvéleményének az ud­vari esetre az az olvasata, hogy bár Majs és Udvar tavaly még nem tartozott az áfa-kör­be, de mert idén beléptek oda a települések, a tulajdonátadásra pedig jogszerűen csak most került sor, így érvényes a múlt évben elvégzett munkákra is az áfajogosultságuk.- Az ellenőrzések során az adózás rendjé­ről szóló törvény szerint járunk el - adta tud­tunkra Nagypál Imre, az Adó és Pénzügyi El­lenőrzési Hivatal Baranya Megyei Igazgatósá­gának ellenőrzési igazgatóhelyettese. - Alap­elv, hogy az adóhatóság az adózónak a törvé­nyek megtartásához szükséges tájékoztatást adjon, az adózó jogainak érvényesítésére fi­gyelmeztesse az érintettet. Az adózó pedig köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végre­hajtását. Mindemellett szigorúan elvi síkon mondhatok véleményt az ilyen gesztori meg­állapodásokról, mert a szennyvízberuházá­sok adóellenőrzései nem zárultak még le, s minden konkrét adat adótitoknak minősül. Tény, hogy a közműberuházások áfa-elszá­molásaival rengeteg a gond. Főként azért, mert a községek a beruházás nagysága miatt önállóan nem tudják finanszírozni a munkát, ezért társulásokba tömörülnek, gesztori megállapodásokat kötnek. Utóbbi szerződéseknek a lényege, hogy a gesztor a társközségek nevében is viszi az el­számolásokat, nála jelennek meg a könyvek­ben a kivitelezési munka során a kiadások, a bevételek, megrendelőként fizeti és kapja az összegeket, s itt történik az áfa-visszaigény­lés is a gesztor saját neve alatt. A beruházás próbaüzemét követően a tulajdonrészeket kormányrendelet alapján át kell adni a társte­lepüléseknek, s ennek a műveletnek az egyes községek számvitelében is meg kell jelennie. Az adóhatóság jóhiszeműségét senki nem kérdőjelezi meg, hiszen az önkormányzatok­nak a jelek szerint ez az egyetlen kibúvójuk a csődjelentés alól. De arra kíváncsi lennék, mit szólna a hivatal, ha valamelyik adóellen­őre a magánszektorban keresné fel a társasá­gokat olyan tanáccsal, hogy miként igényel­jen vissza forgalmi adót idei jogosultsággal múlt évi gesztori munkamegrendelésekre.- Bizonytalan a helyzet az olyan lakótele­pek ivóvíz-szolgáltatásainak átvételénél is, ahol a megszűnő bányák, vagy téglagyárak ingyen adják át egykori sajáterős beruházá­sukat a helyi önkormányzatoknak - tudtuk meg Maczekó Károlytól (második képün­kön), az Állami Számvevőszék pécsi tanácso­sától. - Jó néhány település példája igazolja, hogy milyen sajátos buktatókat rejt áfatörvé­nyünk ezen a téren. Az ilyen ajándékozások után ugyanis az adóhatóság valamelyik féltől megköveteli a szolgáltatás valódi értékének forgalmi adóját, s ha a település nem tartozik az áfa-körbe, az összeget a költségvetéséből kell kifizetnie.- Az ellenérték nélküli átadások során az ajándékozó értékesítést végez, s piaci érték alapján kell utána áfát fizetnie, vagy azt ráter­helheti az ajándékot kapóra - mondja Nagypál Imre. - Ha ezek után mégsem jön létre az ajándékozás, akkor az alapítóra száll vissza a vagyon, s ő rendelkezik a szolgálta­tás sorsáról. Az alapító, a bányák esetében az állam, visszakapva az ivóvíz-szolgáltatást azt átadja a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetnek, s in­nen várhatóan ismét az önkormányzatokhoz ke­rül az ellátás. De az állam sem kerülheti ki az áfa­fizetést, tehát vagy megfi­zetteti az önkormányza­tokkal, vagy költségvetési keretből intézheti az ilyen ügyleteket. A cég ugyanis bolond lenne korábbi beruházása után - amely egyébként nem kevés pénzébe került - az ingyenes átadás mellett még áfát is fizetni. Ugyanakkor az önkormányzatnak kö­telessége közigazgatási területén biztosítani az alapvető kommunális szolgáltatásokat, így az adott lakótelepeken a vízellátást is. Egy új beruházás ennél sokkal többe kerülne, de a meglévő sem működik gazdaságosan, a fenn­tartása általában többe kerül, mint amennyit a fogyasztóktól beszednek. A hirtelen jött áfafizetési kényszer viszont csődbe viheti a települést. Erre az áfaproblémára azonban egyelőre még az adóhatóságnak sincs áthida­ló megoldása. Persze ki tudja, hogy jövő ta­vaszra nem születik erre is valamilyen kivite­lezhető számviteli gyakorlat? MÁTÉ B. - MÉSZÁROS B. E. Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — _T kT­NYAKA SZABOLCS Turistaszezon Ahogy kijön a jó idő, sütni kezd a nap, a természetbe vá­gyik az ember. Pécsett termé­szetszerűleg adja magát a hegy, az erdő, így nekivágtunk mi is, amúgy családilag. Állat­kert (ez egyébként egyre szebb, szinte emberi, pontosabban ál­lati körülményeket lehet látni), tv-torony, miegymás. Felkeveredtünk a Szabadság­szoborhoz is, ahol már messzi­ről büszkén virított a nemzeti, a városi valamint az EU- lobogó. Úgy tűnik, ezzel azon­ban be is fejeződtek a tavaszi munkák, mivel a parkolónál törött üveg, szemét fogadta a látogatókat. Sajnos nemcsak minket. Itt Kelet-Európábán (s ebben az esetben ne is említsünk holmi Közép-Keletet, mert ez ebből a szempontból szinte már Ázsia) hozzászoktunk mi ehhez, szin­te már az a furcsa, ha valahol tisztaság van - legyen az erdő, utca vagy akármi más, ahová az ember egyszer már betette a lábát. Azonban - kellemetlen, az igaz, jobb lenne elzavarni mindet, hogy ne szégyenkez­zünk - turisták is jönnek ide, azért, hogy megnézzék, ami még szép nálunk, fényképezze­nek, beüljenek át éttermekbe, megnézzék a múzeumokat, itt hagyjanak egy csomó pénzt. Bár alighanem az a német turista, akivel sikerült összefut­nunk, nem így kívánta itt hagyni a pénzét. Azt ugyanis nemes egyszerűséggel ellopták tőle, s míg a turistabusz sofőrje meg az idegenvezető az erdő­ben, lelkesen bukdácsolva a szemét között kergette a tolva­jokat, ő kétségbeesve álldogált a parkolóban. Ekkor már sejtettük, hogy igazak azok a pletykák, misze­rint újra beszabadullak az er­dőkbe a betyárok, meg hogy az autót a Szabadság-emlékműnél nem szabad még néhány perc­re sem magára hagyni, mert a gazból feltűnnek a gazok, és egy téglával bevágják a szélvé­dőt, ki az értéket, és futás. A német turista ezt nem tudta. S ahogy láttam, kevéssé vi­gasztalta meg, hogy az EU- zászlaját látta lobogni a hegyte­tőn, ettől sem érezte magát ott­hon. Igaz, lehet, hogy a legköze­lebbi társának - ha idejön még valaki - már nem okoz ez gon­dot, mert a kék, aranycsillagos, a jólétet és biztonságot jelképező lobogót is ellopják egy hét végén. 7 Megint áradnak az északkeleti folyóink. Homokzsákok, kitele­pített lakosság, magukra ha­gyott házak, anyagi kár, költ­ség, kimerültség, kétségbeesés. Ám bármennyire is ellentétes a látvánnyal a fogalom, voltakép­pen tűzoltás folyik a gátakon. A kutatók szerim ugyanis egészen új árvízvédelmi rendszer kelle­ne. A munka méretére jellemző, hogy a 4220 kilométer hosszú védőmű átépítése évtizedekig el­tarthat, a sok tízmilliárd forint­ról nem is beszélve. A gyorsítása felettébb indo­kolt. Folyóink szabályozása a múlt század végi világszínvo­nalon történt. Csak hát elszállt felette az idő. A visszamenőle­ges büszkélkedés már régóta akadályozza a megváltozott kö­rülményekhez való igazodást. A trianoni, majd a párizsi bé­keszerződés következtében szá­mos jelentős folyó most már ke­resztezi az országhatárunkat. A szomszédok árvízvédelmi rendszerei pedig ma már nem feltétlenül illeszkednek a mi­énkhez. Például általában jóval szélesebbek a folyók hullámte­rei, mint nálunk, vagyis a csat­PUNAI IMRE ____________________________ tű zoltogatás lakozásnál tölcsérszerű szűkü­let keletkezik, a víztorlódás az árvizeknél gátszakadással fe­nyeget. Földrajzi helyzetünk miatt a rendszer összehangolá­sa a mi alkalmazkodásunkat, a magyar hullámtér kiszélesíté­sét igényli. Az árvízvédelem tervezéséhez pedig a medence egészére kiterjedő stratégia kell. Az árvízszint folyamatos emelkedésének kivédésére évti­zedekig a régi töltések magas­ságát emeltük és emeljük, ezzel kísérelve meg elérni a százéves valószínűséghez illeszkedő biz­tonságot. Drága és kétséges módszer. A témát kutató szak­emberek szerint nem lehet első­rendű cél mezőgazdasági mű­velésre alkalmas terület nyeré­se, sem az árvizek gyors, nagy sodrású levezetése. Egyetlen igényt kell maximálisan kielé­gíteni: a biztonságot. Ám a mai árvízvédelmi műveinknek az időjárási és vízrajzi adottsá­goktól, valamint a biztonság­hoz szükséges ideális elhelyez­kedéstől való eltérése igencsak nagy. Ez is olyan helyzet, amikor a hagyománytiszteletet haszno­sabb lenne korszerű gátak közé szorítani. hetedik oldal HOLNAP Riport Magyarok a csillagösvé­nyen. A magyarok őseit magharija néven egyesek a bibliai időkben élő farizeu­sok, szamaritánusok mel­lett vélik megtalálni. Ilyen­formán a magyar keresz­ténység nem ezer, hanem kétezer éves. Tárca Bükkösed László: Egy öreg­ember emlékirataiból (2.) Gyilkosok. „A bíróság meg bevette a mesét. Holott bizo­nyítható, hogy akkor már közel száz nyesi tanyázott annak a hétvégi háznak a padlásán és a szerszámos kamrájában. ” Portré „Mindig közösségcentrikus voltam” Nem kifejezetten szerencsés alkat. Mégis, mindig elérte, amit akart. Azt mondja, rosszkor ez a portré, mert nincs a lehető legjobb kedvében. Tamay László egy maga által ter­vezett és épített házban él, nyelvszakon végzett, a Filozófia Tanszéken tanít, és a filmelméletben merült el.- Édesapja vasutas. Nem csapta meg a mozdony füstje?- Nem, de műszaki pályára akartam menni, elektromérnök­nek készültem.- Mégis az angol és az olasz lesz a mánia: háromszor fölvételi­zik.- Nem voltam kitűnő tanuló, a műszakihoz az kellett volna. Ola­szul egy barátommal, csak könyv­ből tanultunk. De a szakra nem volt egyszerű bejutni, „le voltak osztva” a helyek. Harmadszorra is csak fellebbezéssel sikerült.- Gondolom, szülei nem örül­tek a kudarcoknak.- Nem. Be is írattak a vendéglá­tóira, de amikor eligazításon kö­zölték, hogy lomelmélet, a szakdolgozatom nyelvfilozófiáról szól.- És rengeteg ftlmet néz.- Egyik filmklubból estem a másikba. Amit elértem, Szeged­nek köszönhetem.- Maradni is akar, de nincs ál­lás. Itt viszont van, épp a Lajosban.- Megtaláltam a hangot a gim­nazistákkal. Külön, „illegálisan” vágassam le a hajam, meg­szöktem. Vi­szont főzni nagyon sze­retek.- Ha már bejut az egyetemre, odateszi magát.- Mindent eredetiben olvas­tam, elkezdett érdekelni az iroda­Tamay László 1955. Vül. 28-án született Pécsett. A Nagy Lajosban érettségizik, a szegedi JATE-n '81-ben végez angol-olaszon. Egy évig vöt gimnáziumában, majd a szegedi és a pécsi angol tanszéken tanít. 91-ben vált: jelenleg a Filozófia Tanszék docense. A Laterna Magica egyesület vezetője. Egy gyermek édesapja, nős. irodalmat tanítottam, és azután is együtt maradtunk, hogy vissza­mentem Szegedre: péntekenként a lakásomon jártunk össze.- Aztán mégis Pécs.- Akkor indult a tanszék, hív­tak. Afféle Jolly Joker voltam: mindent tanítanom kellett.- Ezért hagyta ott?- Csak részben. De a többit most hagyjuk.- A filozófián viszont tárt ka­rokkal várják.- Hálás vagyok érte. Nincs szak­irányú diplomám, de azt hiszem, amivel foglalko­zom, itt tanítható leginkább.- Ismeretter­jesztés az egyesü­let és a filmklub. Mért vágott bele?- Mindig közösségcentrikus voltam. Magamtól nem jutott vol­na eszembe, de megkértek rá.- Miként definiálná önmagát? Esztéta, filozófus?- Az etika és a művészet viszo­nya érdekel. Hiszem, hogy az élet és a művészet között nincsenek valós határok. És hiszek az érzé­kenység taníthatóságában. Remé­lem, nem tévedek. LENPVAI DÁVID *

Next

/
Thumbnails
Contents