Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)

2000-03-27 / 85. szám

? N| 2000. Március 27., hétfő HÁTTÉR - RIPORT Illegális bányák: rossz úton a jóhoz A földbirtokunk alatt rejlő ásványkincs miként lehet a miénk? Miért nő az ille­gális bányák száma szerte az országban? Szeretne mindenki egy csapásra meg­gazdagodni, például a mélyben rejlő értékek kitermelésével? A kérdés az, hogy a bányán át vezető út mennyi tőkét igényel, s milyen buktatókkal jár, hogy so­kan rendre letérnek a kitaposott ösvényről. húzásakor, Siklóson az elkerülő út építése­kor buktak meg így vállalkozók. Mert az tény, hogy a bányanyitási eljárás két évig is eltarthat, s addigra már egy útépítés árkon- bokron túl van. Ha olaj tör fel a konyhakertben, vagy aranyrögöket szánt ki az eke a háztájiban a kukoricásból, még nem biztos, hogy gaz­dag ember lesz Magyarországon a birtok tulajdonosa. Nálunk nem egyszerű Jockey-hoz hasonlóan milliomossá válni, s dallasi olajmágnásként tengetni a hétköz­napokat. Ha valaki elkiáltja magát, hogy aranyat találtak a Medvecsapáson, hazánkban is ér­demes elsőként érkezni a helyszínre, de egészen más okból, mint ahogy az a nyu­gat-amerikai példákból ismert. Persze attól sajnos nem kell tartani Baranyában, hogy egymással versengve jegyeztetnék be a gyé­mánt-, olaj-, vagy érclelőhelyeket. Az utób­bi évek legreményteljesebb földbeli kincsé­nek a kantavári fekete mészkő tűnt, de mert nem fagyálló, a hasznosítása megold­hatatlan. Hasonló a helyzet a hosszúhetényi fonolittal is, ennek a szívós, rideg anyagnak ugyancsak nem tudnak a különleges minőségére funkciót találni. Szóval kiemelkedően értékes, felszín kö­zeli érceink nincsenek, de az illegális bá­nyanyitások száma a megyében is évről év­re gyarapszik. Az ok azonban nem a nyers­anyag eltitkolásában, nem is a magas bá­nyajáradék fizetésének kijátszásában kere­sendő, hanem az ásványtermelés hossza­dalmas és bonyolult jogi procedúrája riaszt­ja el a vállalkozókat az egyenes úttól. A jogszabályok szerint a bányanyitás po­fonegyszerű, ha a telke mélyén ércet, vagy más ásványkincset talál az ember. Bár az ásványvagyon az állam tulajdona, azé a ki­termelésben az elsőbbség, aki a területet megkutatta, feltárta, s az engedélyekkel rendelkezik a leművelésére. A valóságban azonban ez sokkal kör­mönfontabban zajlik. Résen kell lenni, hogy a lelőhelyre első­ként kérjünk kutatási engedélyt, s mi je­gyezhessük be a bányatelek megnyitását.- A kutatásokkal egy időben 19 szakha­tósággal kell egyeztetni az elképzeléseket, környezetvédelmi tervet kell készítem, a környező lakosságnak fórumot tartani, hogy senki érdekeivel ne ütközzön a terme­lés - sorolja a bányanyitás nehézségeit dr. Büki Ernő, aki a 6-os útnál, a volt laktanya mellett található homokbánya ügyvezetője. - Nem is az a baj, hogy engedély engedély hátán gyülekezik, mire az első kocsi homok kikerülhet a gödörből, hanem, hogy 3 millió forint alatt nem áll meg egy aprócska „bics­kabánya” elindítása sem. Másrészt csak a kutatás másfél év, aztán minden újabb hivatalos papír el­készülte hónapokat emészt fel. Vagyis 3 millió forint és 2-3 év, így vágjon neki bárki a bányanyitásnak.- A legnagyobb gond az, hogy később sem dől a pénz a vállalkozóhoz - mondja Hock Ádámné, a himesházai homokbánya tulajdonosa. - Az építőanyagok kitermelése csak nagy tételben lenne gazdaságos, de la­kások nem épülnek, nagyberuházások nin­csenek. 15 évvel ezelőtt háromszor intenzí­vebben működtek a kisbányák, de mára már sok közülük be is zárt. A téesz, a ko­rábbi tulaj még úgy termelt, hogy hagyta leomolni a homokfalat, aztán vitte eladni a készterméket. Most már profi gépeket kö­vetelnek a fal bontásához, a rakodáshoz, és egy közepes masina is 10 millió forint. Ennyit évek alatt sem profitálunk a ho­mokbányászatból. Amellett fizetni kell a bányajáradékot is, ez a kitermelt anyag ér­tékének 5-15 százaléka. Tény, hogy a régióban csupán akkor volt némi felfutása a bányavállalkozásoknak, amikor a Plazát, a Tescót, a pécsi és a sikló­si elkerülő utakat építették. A megyében a széntermelés utolsó próbálkozásait leszá­mítva 36 kis külfejtés tevékenykedik, több­ségük homokot és tömedékanyagot termel, emellett mészkő, agyag, gránit, andezit van még a kínálatban, de a számuk egyre fo­gyatkozik. Az országban ugyanakkor évről évre nő a bányavállalkozások száma - 1994-ben még csak 619 bányajáradék-fizető volt, tavaly már több, mint ezer. Az állam­nak mindinkább az az érdeke, hogy a beru­házásokat magáncégek valósítsák meg, majd a járadékot leadják, s gondoskodja­nak a bányabezárások után is a környezet eredeti állapotának visszaállításáról. A pénzt azonban nem ezektől a kis külszíni bányáktól várják - mutatja ezt a bányajára­dékok országos alakulása is. Amikor még volt némi urántermelés, s az utolsókat rúg­ták a nagyobb szénbányák, akkor évente 17 milliárd forint volt a költségvetés bevétele ebből a tételből. 1999-ben az összeg már csak 11 milliárd, és ennek is a 90 százalé­kát a szénhidrogén-termelés (kőolaj és földgáz) adta. Az építőipari nyersanyagot értékesítők pedig csupán 3,75 százaléknyit fizettek be.- A nagyobb beruházások környékén szaporodik fel mindig a jogosulatlan bányá­szati tevékenység - ismerteti a tapasztalato­kat dr. Kereki Ferenc (kis képünkön),a Pé­csi Bányakapitányság vezetője. - Út- és vas-. útépítések, nagyobb építkezések, áruházak és üzletközpontok környékén jelentkeznek a tömedékanyagot és homokot, kavicsot árusítók. Kaposváron például a Tesco fel­Kereki Ferenc hozzátette, hogy az elmúlt esztendőben a Pécsi Bányakapitányság (Za­la, Somogy, Tolna és Baranya tartozik ide) 23 esetben észlelt a bányászati tevékeny­séggel kapcsolatos szabálytalanságot, 11 al­kalommal az illegális bányát meg kellett szüntetni, és összesen két és fél millió fo­rintos büntetéssel (első esetben 1 millióig, másodjára 3 millióra büntethető a vétkes) sújtották a szabályszegőket. Ilyenkor a ki­termelt ásványi anyag értékének 100 száza­lékát járadékként is be kell fizetni. Emellett a Földhivatal arra kötelezheti az önkényes bányanyitókat, hogy a területet korábbi hasznosítási besorolásának megfelelően te­gyék rendbe. Hogy melyik megye milyen mértékben fejlődik, mennyire építkezik, azt jól mutatja a bányakapi­tányság szankciós listája. A bá­nyaleállítások többsége, a leg­nagyobb visszaélések Zalában történtek. Baranyában három homokfejtő jutott erre a sorsra. 50 ezres büntetésekkel, no meg persze a munka beszüntetésé­vel és az eladott érték visszafi- zettetésével megúszták az ügyet. De Nagykanizsán példá­ul volt, aki milliós bírságot ka­pott. Az esetek többségében a homokot árusították „pult alól” - ez történt Faddon, Kásádon és Harkányban is, de a zalaiak ezen a téren is sokoldalúbbak: tőzeg, agyag, kavics és töltésho­mok bányászatával is megkerülték a szabá­lyokat. Harkány mellett Siklóson egy felhagyott homokbányát nyitottak meg újra engedély nélkül a közelben haladó gázelosztó veze­ték kiépítéséhez. Egy másik esetben kár­pótlási területéről homokot adott el egy ille­tő. Úgy bukott meg, miként a többség: a környék más, legális homoktermelői jelen­tették fel. Pedig a homokeladásból nem könnyű meggazdagodni, 1 köbméter ára maximum ezer forint, úgyhogy igen nagy tételben vá­sárló kuncsaftok kellenek a gyors boldogu­láshoz. Ahhoz persze nagyteljesítményű termelő, rakodó és szállító gépeket kell be­szerezni, melyek darabja több millió forint, másrészt az ásványtermelést nem lehet du- giban csinálni, előbb-utóbb észreveszi vala­melyik vetélytárs, ha a hatóság nem figyel­ne fel rá. Az utóbbi két-három évben mégis egyre gyakoribb az illegális bányászkodás. A „lebukók” abban bíznak, hogy két-három hónap alatt lezajlik az egész, máskor meg a tulajdonosok sem ismerik pontosan tevé­kenységük jogi hátterét.- Az útépítési koncessziós eljárásnál ele^ ve be kellene építeni a pályázati kiírásba, hogy ki honnan biztosítja majd a tömedékanyagot, homokot, akkor sokkal kevesebb gond lenne az illegális bányászkodással. Másrészt készül a bánya- törvény módosítása, várhatóan ez is hoz majd pozitív változásokat - vélkekedik a bányakapitány. MÉSZÁROS B. ENDRE Profi bányákhoz profi gépekre is szükség van fotó: laufer László Uj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal JtQZMA FERENC Hitel Nem Széchenyi István szépem­lékű trilógiájának egyik köte­téről van szó, sokkalta maibb és égetőbb dologról. Azokról a lakásépítési, -vásárlási ked­vezményes hitelekről, amelyek a családot alapító és gyermek- áldóLsdömpingtől sem visszari­adó ifjakat illetik (illetnék) meg. Tény, hogy Magyarországon a rosszemlékű szocializmus bukása óta államilag finan­szírozott tömeges lakásépítés nincs, sokan a mai fészekra- kók közül azt sem tudják, hogy egykoron házgyárak is akadtak a megyeszékhelyek közelében. így például Pécsett is a panelüzem alapozta az új városrészeket: az Uránvárost, Kertvárost és néhol a belvárosi szanált területeket is. Tudtuk akkor (és tudjuk utólag is), hogy a panelházak nem a leg­szebbek, nem a legpraktiku­sabbak, de azt is be kell látni, hogy időnként égető igény a tető az ember feje fölött, a „lakni pedig kell valahol”- mondás alapfeltételeként. Manapság (néhány szociá­lis lakásról nem beszélve), a sajáterős tetőráépítés, a lakás­vásárlás avagy az építkezés az egyedüli lehetőség az otthonte­remtésre. Nem olcsó mulat­ság, ezért az állami szándék, a segítség - a kormányzat kez­deményezte kedvezményes hi­tel. De már hírlik, hogy a hi­telfeltételek további módosítá­sára volna szükség. Ugyanis kiderült, hogy a je­lenlegi konstrukció a nagy tö­megek számára hozzáférhetet­len. A folyósítás előfeltétele a fedezet, a jó kereset (havonta legalább úgy 75.000 forint családi nettó), és hasonlóan biztos havi fixszel rendelkező kezesek felvonultatása. A je­lenlegi banki információk sze­rint eleddig több ezer kérelmet el sem fogadtak, a legkedve­zőbb (7 százalékos kamatozá­sú kölcsönt) pedig eddig sen­kinek sem folyósították. Az igénylők zöme az elbírálási hercehurca első rostáján ki­esik, ugyanis alacsony a.havi jövedelme. A nincsre nincs a válasz. Azaz, ahogy Kohn bácsi mondotta volt: „Nű, ha nincs pénzem, nem kapok, de ha volna, akkor viszont nem ké­ne. ” E dilemmát kéne gyor­san feloldani, hiszen nyakun­kon az építési szezon. LENDVAI DÁVID _______I________ Bu szok Kész szerencse, hogy végül csak meglettek azok a fránya Oscar-szobrok, mert - köztünk szólva - tényleg elég hülyén nézett volna ki a ceremónia, ha effektive nincs mit átadni a nyerteseknek. Igaz, az illeté­kesek azt állították, hogy volt még elegendő kis Oscar, így lett volna mit kiosztani, de én ezt nem nagyon hiszem, sze­rintem ez csak a szokásos amerikai propagandaszöveg, mert hát mi a fenének gyártot­tak volna fölöslegesen szobro­kat a kíméletlenül kapitalista Amerikában, ugye. Szóval meglettek, egy szeméttelepen találták meg őket, de egyelőre a rendőrök nem nyilatkoznak arról az értesülésről, miszerint az Oscarokat a mohácsi kapi­tányság széfjéből szállították volna oda egy Barkas típusú kisbusszal. Persze lehet, hogy ez hülye­ség, és csak két kölkedi tizen­éves fantáziájának szülemé­nye, akik az utóbbi időben túl sok babkarót vágtak, és emi­att össze-vissza beszélnek mindent. Ha már a buszoknál tartunk, nagy nehezen megke­rült az is, amely nemrég Bécs- ben tűnt el. A Zala Volán já­rata ki még vitte az utasokat, vissza azonban már nem hoz­ta őket. Egyszerűen felszívódott. Amikor három nap múlva mégis előkerült, azzal a szá­nalmasnak is nehezen nevez­hető magyarázattal álltak elő az illetékesek, hogy a buszt az osztrák vámosok kapcsolták le, merthogy a szellőzőrend­szerben a sofőr cigarettát akart csempészni. Na ez az, amit végképp nem veszek be. Teljesen nyil­vánvaló ugyanis, hogy a buszt földönkívüliek rabolták el, akik valahol az űrben tartot­ták fogva a szerencsétlen so­főrt a járművel együtt, kíván­csiak voltak ugyanis a buszra. , Az ilyesmi nem ritka ma­napság, a közbeszerzéseket vizsgáló parlamenti bizottság is kíváncsi volt az új pécsi bu­szokra, el is rabolták Toller Lászlót, akit csak alapos ki­kérdezés után engedtek haza. Akármekkora összegben le merem fogadni, hogy a tisztelt bizottság nem fog találni sem­mi érdekeset a buszok szellő­zőrendszerében. hetedik oldal HOLNAP Riport Öntevékeny városrész. Az utóbbi évtizedben a keleti városrész mostohagyerek­nek érzi magát. Néhány hó­napja a Pécsi Teleház körül szerveződik a civil szféra vá­rosrészt fejlesztő öntevé­kenysége. Csak hát nehéz a terep. Portré Ifjabb Bata Imre, de ahogy mindenki ismeri: a pécsi pereces. Jelenség. Színfolt Pécs belvárosában. Összeté­veszthetetlen hangon kán- tálva énekli egész álló nap: „Vegye, vigye, egye!”. Tényleg ő lenne az utolsó igazi eladó? Portré „Ámor nyila vitt Ausztriába” Édesapja neves pécsi nyelvtanár volt, egykori lakóháza fa­lán tábla őrzi emlékét. A fiú, amint azt hozzánk írott leve­lében megfogalmazta, az édesapa emlékezetére és a szülő­városa egyeteméhez fűződő hálából 1995-ben csatlakozó alapítványt tett a német nyelvet tanuló, tehetséges diákok számára.- Néhány szóban felidézné édes­apja alakját?- Tanár volt, német tanköny­vek szerzője, sőt egy magyar-né­met szótár társszerzője is. Utóbbi 1936-ban jelent meg. Itt laktunk Pécsett, a Rákóczi út 4.-ben.- Hogy került ön Ausztriába?- Nem disszidáltam, hanem Ámor nyilát követtem. Szerel­mes lettem egy osztrák hölgybe. Összeházasodtunk, s mivel a fe­leségem szeretett volna vissza­menni szülőhazájába, én követ­tem. Nem volt könnyű az áttele- pülés, de sikerült. Ausztriában aztán meglehetősen jó egzisz­tenciát te­remtettem, de a szívem egy darabja mindig itt van, Pécsett. Csak jelez­ném, hogy nagyobbik fiam - aki szintén jól beszél magyarul - egyik vállalkozásával is ehhez a városhoz kötődik.- Hogyan mutatná be önma­gát?- Pécsi tüke vagyok annak elle­nére, hogyha jól számolom, éle­tem nagyobbik része Karin- tiához fűz. Sokszor vissza-vissza- térek a városba, s különösen mos­tanában, ahogy múlnak az évek, és egyre több emlék jön'elő az if­júságomból. És természetesen vagyok, és a Lions segítségével működtetek egy gyorsmentő­szolgálatot. Egyébként osztályve­zető főorvosként intenzív terápiá­val és aneszteziológiával foglalko­zom.-Mi a hobbija?- Az utazások, a világ megis­merése. Valójában mindig men­nék valahova. Második feleségem többnyire ott­honülő, és ezért a nagy kalandok egy részét egye­dül élem meg. Legutóbb az Antarktiszon jár­tam, a tiszta víz és levegő szige­tén.- Árulja el, milyen a világ on­nan nézve? Dr. Puhr Ferenc az ausztriai St. Veit/Glan városka anesztezioló­gus főorvosa. Pécsett született 1939-ben, itt végzett a Nagy La­josban, majd az orvosegyetemen. ’63-ban a Fül-Orr-Gége Klini­káról távozott Ausztriába. Másodszor nősült, felesége háztar­tásbeli. Öt gyermeke van, a legkisebb 12, a legidősebb 33 éves. próbálom a kapcsolatokat ápolni, újakat teremteni. Például a Lions- klubokkal, mivel magam is oda­kint ennek a szervezetnek a tagja- Szennyes és mocskos. Kör­nyezetvédő vagyok, s időnként bizony nagyon elkeserít, hogy mennyi mindent tönkretesz az ember maga körül. Félő, hogy gyerekeink, unokáink ezért majd nemigen fognak megdicsérni minket. KOZMA F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents