Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)
2000-03-25 / 83. szám
Hi 2000. Március 25., szombat HÁTTÉR - RIPORT Törzshelyük az internet Aligha eltúlozott az interneten kialakuló kapcsolatok jelentősége. A jelenség persze csak az eszközben különbözik az egykor oly divatosnak számító, személyes ismeretség nélküli levelezéssel, igaz, ezt a műfajt valamiért jóval kevesebben művelték. Ma naponta találnak egymásra párok vagy kisebb-nagyobb csoportok az interneten keresztül, és a jelenség mellett még akkor sem mehetünk el szó nélkül, ha a kapcsolatok sokszor hamar ki is hűlnek.- Ha az ember belép egy csevegő programba este nyolc óra után, akár közelebbi információk nélkül is hamar ajánlatot tesznek neki - meséli egyik lányismerősöm, akit többször zaklattak már vélhetően beteges hajlamú férfiak az interneten. Az ügyet mégsem kell véresen komolyan venni. Nem csak azért, mert egy felhasználói név mögé bújva minden következmény nélkül lehet perverz marhaságokat írni, de azért sem, mert az ilyen üzenetektől szinte valamennyi chat-elő programban meg lehet szabadulni - az ember egyszerűen azt mondja, hogy az adott felhasználó üzeneteire nem kíváncsi, így azokat meg sem kapja. Maradnak azok, akikkel komolyan és szívesen beszélget. A chat-elők jó része persze társat keres a neten. Bekapcsolja a gépet, belép egy csevegőbe, esetleg azon belül is kiválasztja, hogy melyik „szobába”, és még az is lehet, hogy a végére kettesben marad valakivel - akivel soha nem találkozott korábban.- Elég gyorsan lehet ismerkedni, ez nagy pozitívum. Igaz, nem látod és nem hallod az illetőt, de fényképet küldhetsz, vagy akár fel is hívhatod. Ez persze már csak később jön, amikor úgy döntesz, ebbe most tényleg érdemes belevágni. Az egész pont fordítva működik, mint a „normális” ismerkedés. Egy szórakozóhelyen, buliban vagy diszkóban szinte mindig a külső alapján szúrsz ki valakit, az, hogy ki az illető, mit gondol, van-e humora, szóval, hogy milyen ember, csak később derül ki. Ha gyorsan belevágtál, az is lehet, hogy már a kapcsolat közben. Szerintem sokan egyszerűen erre untak rá - mondja. URL és IRL. Félig tréfásan a netezők ezzel a két rövidítéssel jelölik az internetes kapcsolatfelvételt és a személyes találkozást. Az URL hivatalos föloldása: Uniform Resource Locator, azaz egy adott fájl internetcíme. Ez azonban a kapcsolatokban már úgy értelmezhető, hogy „URL-ismerni” valakit annyit tesz: csak a neten írt leveleit vagy hozzászólásait ismerni. Az IRL egy szójáték, annyit tesz: In Real Life, azaz a való életben. Nagyon sokakat izgat az URL és az IRL egymásra hatásának kérdése. Nem véletlen, hogy számtalan különböző fórumon folynak erről viták, legutóbb például az Index című internetes lap „Hölgyek, urak, szex” rovatában alakult ki komoly polémia annak kapcsán, hogy egy lány (vagy magát lánynak kiadó felhasználó) interneten keresztül megismert partnereivel való randevúit elemezte - az illető férfiak osztályozásával megspékelve. A tapasztalatok nagyon vegyesek. Van, aki azt állítja, hogy interneten keresztül ismerte meg élete legnagyobb szerelmét, van, aki szerint az IRL-randevúk (figyelem, itt az IRL csak úgy értendő, hogy azt megelőzte az URL) általában csalódást okoztak. A Nevermore nevű netező például így fogalmaz: „(...) egyszerűen a neten nincs az az embertípus, akivel IRL huzamosan és mélyebb kapcsolatban jól érzem magam. Összefoglalva: számtalan randi volt, ahová asztalt rendelve, helyszínre, időre érkeztem, vagy már vártam a lányt, virággal, egyéb kis marhasággal, ami eszembe jutott, vagy passzolt az egyéniségéhez, amit a korábbi beszélgetések során megismertem belőle. A beszélgetések mindig Zsákbamacska? nagyon furán, lebegősen folytak, kínosan ügyelve a korrektségre, egyetlen lány sem vette a humort, egyedül béna történetek hangolták őket vidámabb és oldott kedvre. Átlagos külsejű, jól öltözött, jó munkahellyel rendelkező lányok voltak a nagyszerű betűk mögött, nagy részük frusztrált a magánytól, bár társaságban felületesek, társalgásban kiválóak, írogatva briliánsok, kettesben nehezen oldhatóak, visszafogottak. A legtöbb randi ideje ezért korlátozott volt, amikor kifogytam a saját szórakoztatásomból (tisztelet a ritka kivételeknek), diszkréten távoztunk, normális borravalóval, néhány feminista esetben osztott számlával. Búcsúzóul amerikai társalgási fordulatok (hívlak, nagyszerű volt stb.), néhány hazaszállítás, de a legtöbb találkozó nem ismétlődött meg. A kivételek során izgalmas személyiségeket ismertem meg, több találkozó után azonban olyan mederbe terelődött a kapcsolat szellemisége, ami távol áll tőlem jelenleg (közeli gyerekáldás, család stb.), vagy olyan dolgokra derült fény, ami nem az esetem, ezért elmaradtak a további randevúk. Az elmaradást kivétel nélkül sérelmezték valamilyen formában az érintettek, több hívás és e-mail is érkezett nem egy esetben. (...) Ezen randik fényében a magam részéről lezártam az online ismerkedést, magas rizikóaránya miatt.” A netezők persze nem csak kettesben vágynak a találkozásra. Rengeteg olyan nagyobb társaság jött már össze, amelynek tagjai különböző internetes fórumokon ismerkedtek meg egymással. Nem is párkapcsolatra várnak, hanem arra, hogy azokat a vitákat és beszélgetéseket, amelyeket eddig a számítógépen keresztül folytattak a többiekkel, immár személyesen is megismételjék. Teljesen természetes, hogy az emberek találkozni szeretnének azokkal, akikkel közös érdeklődési körük van, vagy azokkal, akikkel valami más összeköti őket. Nemrég olyan találkozó szerveződött, ahol a korábban egy gimnáziumba járók vettek részt, pedig nagyon sokan nem is ugyanahhoz az évfolyamhoz tartoztak. Lehet, hogy egyébként nem lenne közös témájuk, de tudtak miről beszélgetni. Sztorizni vagy jókat nevetni nyüván nem lehet az interneten keresztül. Ezért sem pótolhatja az internet a ILLUSZTRÁCIÓ: MÜLLER A. személyes kapcsolatokat - állítják sokan egybehangzóan. Ma már az internet gyakran nem a cél, hanem csak az eszköz. Máshol, másképp is kereshet valaki társaságot, de miután már „névtelenül” nagyon sok minden elárult magáról, könnyebben oldódik föl a személyes találkozók során is. Előfordult már, hogy itt ismerkedtek meg egymással párok, de ezekre a találkozókra inkább a csoportos beszélgetések és viták jellemzők. Az index vagy az internetto című netes lapok fórumain rendszeresen szerveződnek a csoportos randevúk. Az első időkben (három-négy éve) még kisebb társaságok vettek csak részt egy-egy ilyenen, a felhasználók számának robbanásszerű növekedése azonban ma már oda vezetett, hogy a nagyobb találkozókon annyian vannak, hogy lassan képtelenség megismerni másokat. Nem véletlen, hogy újabban a közösségen belül még kisebb közösségek szerveződnek, és döntenek úgy, elszeparáltan találkoznak. Ennek persze más oka is lehet. Sokadik alkalommal találkoznak egymással április elsején a pécsi indexesek. Olyan közösségről van szó, amelynek tagjai a neten ismerték meg egymást, pedig egy városban élnek. Olyan közösség, amelynek tagjait nem a közös téma hozta össze, csak a város, amelyben élnek. így ismerték meg egymást, s az, hogy alig két hét múlva újra összejönnek, azt mutatja: ennek a csapatnak a tagjai egymásra találtak. Hogy az internet nélkül megismerkedtek volna-e valaha, nem tudni. Egyre többen állítják: valószínűleg sosem. Az internet a törzshelyük. LENDVAI DÁVID Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — DUNAI IMRE Elássuk a csontot A klasszikus rajzfilmsorozat ebfigurája az egyik epizódban így oktatja kölykét a legfőbb kutyaságokra: „A csontot mindig el kell ásni. Hogy miért, azt nem tudom. Én például folyton elfelejtem, hogy hova ástam el”. Újabban ez a tanítás jut eszembe a nyári időszámításról. Az idei vasárnapra virradó éjszaka kezdődik, és október 29-ig tart. Ilyen hosszú a nyár az óraátállításokat szabályozó nemzetközi testület tagjainak az agyában. Nézeteik hatása egyébként lenyűgöző: nincs semmi más program, amely annyira világméretűén csatlakozásra késztető lenne, mint az ő művük. A népesség zöme azonban vajmi keveset tud az okokról. Egy tavalyi közvélemény-kutatás által kimutatott lakossági tájékozatlanság miatt idén a közlekedési tárca európai uniós szakjogásza felvilágosította a nagyközönséget: „Az elsődleges ok az energia-megtakarítás. Hazai felmérések szerint egy nagyobb város egész évi villamos-energiájának megfelelő áramot lehet megtakarítani”. Érdekes. Amikor nálunk elkezdték az időeltérítést, a spórolás eredményéről azt mondták, hogy egy Keszthely nagyságú kisváros villamosenergia-fel- használásával volt egyenlő. Vagyis mindössze másfél ezreléke az országos fogyasztásnak. Az új felmérés tehát háromfélét jelenthet. Egy: Keszthely hirtelen „nagyobb” város lett. Kettő: nagyobb városaink villamos- energia-fogyasztása a 20 ezres lélekszámúak hajdani szintjére csökkent. Három: az hozta a nagyobb megtakarítást, hogy a tizenkettőből már több, mint hét hónap esik a nyári időszámításba. Csakhogy, ha óra szerint ezentúl is akkor ébredünk, ahogy eddig, akkor a következő néhány hétben még tetten érhetjük a napfelkeltét - aztán majd októberben is -, és munkába, iskolába készülődés közben égethetjük a villanyt. Hol van akkor a spórolás? Es vajon mi lehet a sejtelmes másodlagos ok, amelynek létéről csak az „elsődleges” kifejezésből értesülhetünk? Netán a tavaszi közérzetünk elrontása? Gyanúm szerint csak az, hogy az óraátállítás csontját mindig el kell ásni. MÉHES KÁROLY •T Tavaszi millennium Ilyen ez a Pécs, mint egy furcsa virág: az első igazi nap fényre kivirul. Amint 15 fok fölé szökik a hőmérséklet, a belváros a feje tetején áll. A Széchenyi téren egyszerre több lesz az ember mint a galamb, a padokon egy fél fenéknyi hely se. Napszemüvegben bámulnak a lányok a napba, mint a Megáll az idő című film hősei. És ebből a szempontból tényleg megád ilyenkor az idő, az első csontot átjáró meleg nap örök, úgy idéződik fel bennünk, mint valami rég elfeledett paradicsomi létállapot. Persze, csalóka még ez a napfény, amit a beöltözöttségi fok pontosan mutat. A márciusi ifjúság pólóban és topban feszít máris, a kevésbé vagányabb tavaszvárók zakóban, pulóverben, karjukon cipelt, reggelre való télikabáttal sétálgatnak. És vannak az idősebbek, akiknek még felettébb gyanús ez a hirtelen jött jó idő, ők továbbra is ragaszkodnak a kucsma, a sál és a csizma viseletéhez, még akkor is, ha kedvencük, Aigner Szilárd arról biztosította őket, hogy most tényleg, de nagyon itt a tavasz. Aminek egyébként a másik biztos jele, hogy előmerészkedtek a biciklisek és a motorosok is. Az előbbiekből télen is közlekedett néhány tiszteletre méltó mazochista, naponta láttam a legnagyobb fagyban és hófúvásban is amundseni lelkesedéssel tekerő polgártársakat (és, nem tehetek róla, e heroikus cselekedetek láttán néha eszembe jut szegény jégbe merülő Schirilla). Ám most végre lehet tekerni - vagy éppen egy keréken száguldozni a Nagy Lajos király útján. Persze ehhez már lóerők kellenek, amiket a japán mérnökök nem is spóroltak ki a „mocikákból", úgyhogy a talpig bőrt öltő fekete sereg a pirostól pirosig araszoló autók, mint álló bóják között szlalo- mozik. Ügyes fiúk, na. S miután a boltokban a szaloncukor utóját szép lassan felváltotta a szapora húsvéti nyu- lak regimentje, úgy tűnik hát, hogy ez a rettegett, ugyanakkor millenniumi örömmámorral kecsegetető 2000. év is igazából csak napok sora, amiket végig kell élnünk. Portré A pénzzel meg nem váltható hivatás Kis kitérőkkel a „Széchenyihez” kötődik a pályája. Ám igazgatói kinevezése előtt öt évig a Pollack Mihály Műsza- ld Főiskola pedagógia intézetében dolgozott adjunktusként. Idén államvizsgázik a Műszaki Egyetem közoktatásvezetői, -szervezői szakán. Nemrég Arany katedra kitüntetéssel ismerték el a munkásságát. hetedik oldal HÉTFŐN Riport Illegális „bicska" bányák. Aki aranyat talál a Medvecsapáson, nem biztos hogy gazdag ember lesz. Ha más hamarabb végzi el az érclelőhely feltárását, övé a termelési jog. A bányászatért viszont jókora összegű járadékot kell fizetni. Mégsem ezek miatt viruló üzletág az illegális ásványkitermelés. Portré Dr. Puhr Ferenc Ausztriában élő orvos. Neves nyelvtanár édesapja emlékezetére és szülővárosa egyeteme iránti hálából alapítványt tett a német nyelvet tanuló tehetséges diákok szúrnám.- Honnan a műszaki érdeklődés?- Apám zenész volt, és nagyon szerette volna, ha három gyermeke közül egy a nyomdokaiba lép. Noha nekem nincs igazán korrekt zenei hallásom, mégis úgy vélte, a harmonikázást talán megtanulhatom. A harmadik órán szétszedtem a hangszert. Akkor azt mondta: menj inkább valamilyen szerelőnek! Valójában az indított el ebbe az irányba, hogy gyerekkoromtól minden műszaki berendezésnek szerettem a belső részeit is megnézni, szétszedni, összerakni.- Ez párosult az autók iránti vonzalommal?- A szerelésüket ’69 óta tanítottam, valamint szerkezettant, technológiát, diagnosztikát, műszaki rajzot. Oktattam járművezetőket, és minden gépjárműre megvan a jogosítványom. Ez a hobbim is. Tanítványaim között sokan dolgoznak középvezetőként, vezetőként az autós szakmában, vagy közeli területen. Jó érzés találkozni velük, köztük híres autóversenyzőkkel.- Tanári hitvallása?- Azon kívül, hogy a szakmát próbálom megszerettetni, őszinte szókimondásra, valamint az autók és a közlekedés tiszteletére igyekszem nevelni a diákjaimat.- A családja is műszaki érdeklődésű?- Feleségem testnevelőtanár volt, ma már nyugdíjas. Kislányunk tizennégy éves általános iskolás. Feltűnően humán érdeklődésű. Közös családi hobbink az utazás. Ez ugyan nagyon sok pénzbe kerül, de mi vagyont nem gyűjtöttünk. Úgy alakítottuk az életvitelünket, hogy Afrikán kívül már minden kontinensre sikerült eljutnunk.- Soha nem csábította a gazdasági szféra?- Feleségem példájára próbálkoztam meg én is a pedagógus pályával. Nagyon izgalmas volt visszatérni az alma materbe, immár egykori tanáraim kollégájaként. Később persze sok lehetőség adódott máshol, nagyságrendekkel nagyobb fizetésért dolgozni, de addigra nagyon megszerettem a diákokat. Azt az örömet és hálát, amit tőlük kapok, nem lehet semennyi pénzzel sem megváltani. DUNAI I. Kővári Zoltán 1947-ben született Vasason. A pécsi Széchenyiben érettségizett autószerelő szakon. Később ugyanitt volt szakoktató, tanár, országos szakfelügyelő, ’91-től az iskola igazgatója. Egyetemi diplomát szerzett ’75-ben autógépész, ’78- ban mérnöktanári, ’86-ban szociológia szakon.
