Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)
2000-03-16 / 74. szám
10. oldal - ÚJ Dunántúli Napló HITÉLET 2000. Március 16., csütörtök Gyermekeink a jövőnk Tízéves a Pécsi Székesegyház Nagycsaládos Egyesülete. Ez alkalomból mindenkit szeretettel vár a március 18-i rendezvényére a Csontváry-házba (Pécs, Janus Pannonius u. 11). Az egész napos program fél 10-kor kezdődik. Délelőtt dr. Lábady Tamás Család a harmadik évezred küszöbén, dr. Kellermayer Miklós Ilyeneké az Isten országa és Détári Mihály A gyermek- és családvédelem aktuális kérdései címmel tart előadást. Délután egy órától kerekasz- tal-beszélgetés dr. Molitor Ágota vezetésével. 15 órakor szentmise a Bazilikában. Mise után ökumenikus imazarándoklat indul a meg nem született gyermekekért a Pax Család- és Gyermekvédő Egyesület szervezésében a Pécsi Szülészed Klinikára és vissza. Emlékeztető SZENTÉVI ZARÁNDOKLATOK. Máriagyűdön jövő vasárnap, március 26-án a 10 órai szentmisén Mayer Mihály megyés püspök nyitja meg a szentévi zarándoklatokat és meggyújtja a jubileumi gyertyát. Előző nap, Gyümölcsoltó Boldog- asszony ünnepén 10.00 órakor és délután 5 órakor lesz ünnepi szentmise. HITTANTÁBOROK támogatásá ra pályázati lehetőség nyílik március 31-i határidővel. Bővebb információ az Egyházmegyei Hitoktatási Konzultációs Irodában hétfőn, kedden, szerdán délelőtt az 513-030/31-33-as telefonon. A PÉCSI LYCEUM KOLPING CSALÁD EGYESÜLET szervezésében Szabó Oszkár tábori lelkész, a Dél-magyarországi Körzeti Kolping Szövetség prézese, március 18-án 17 órakor a Lyceum templomban (Király utca 44/A) a magyar KFOR- alakulat koszovói táborában szerzett élményeiről számol be diavetítéssel egybekötve. ÓVODAI BEÍRATÁS a Miasz szonyunk Kanonokrend óvodájába (Apáca u. 21.) március 21- én 8-12; 22-én 12-17 óráig lesz. JÁTSZÓKÉRT LÉTESÍTÉSÉT határozta el a pécsi baptista közösség a környékbeli gyermekek számára. A Diósi dűlő és az Avar utca sarkán lévő ingatlanon március végén kezdik meg a tereprendezést, majd a terület bekerítését. A játszókért a játékok betelepítése után előreláthatólag május elsejére készül el, teljes bekerülési költsége közel egymillió forint lesz, s ehhez az egyházközség Jóbarát Alapítványából is merítenek majd pénzt, de szívesen fogadnak pénzbeli felajánlást, sőt kétkezi segítséget is. További információval Vég Zsolt (72/314-445) és Szommer Ervin (72/335-701) szolgál. MAGYAR KÁLVÁRIA a pécsi Kálvária-dombon március 17- én, pénteken 16.30-tól. A programot, melyen Báthory László ajjátplébános imádkozik, az Ágoston téri plébánia szervezi. A KATOLIKUS MAGYAR IDENTITÁSTUDAT címmel tart előadást pénteken délután 5 órai kezdettel Tempfli József nagyváradi püspök a Keresztény Értelmiségi Fórum keretében. Színhely a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának díszterme. HÚSVÉTI ELŐKÉSZÜLETEK. Az adventista egyház húsvéti előkészületi programjában szombaton este 6-tól Csongrádi István az üdvösségről, 22-én, szerdán pedig Körmöczy Miklós Bizony mondom neked ma címmel tart előadást a pécsi Ko- dály-kollégiumban. _________■ Ta nítani vagy szerzetesnek lenni? Bencés öregdiákok találkozója Sólymos Szilveszter a ma élő bencés szerzetesek egyik legidősebb (ami nem látszik rajta) és leginkább tiszteletnek örvendő tagja. A Bencés Öregdiákok Pécsi Egyesületének rendszeres vendége, mint volt legutóbb is, amikor Pannonhalma a XIX. században című kötetét mutatta be, s amelynek orvén sok minden másról is szó esett.- Ez a kötet, és egyéb könyveim is voltaképp szerzetesi életem „melléktermékei”. Amit az előzményekről elárulhatok dióhéjban, az a következő. 1938-ban Kelemen Krizosztom főapát Békés Gellértet és engem jóformán egyik napról a másikra kiküldött Rómába, a Szent Anzelm Kollégiumba. Mivel akkor a fasiszta Olaszországba, a háború küszöbén egyre kevesebb fiatal papot küldtek, már az is félő volt, hogy a kollégiumot bezárják. Mi olaszul akkor még nem tudtunk, az érintkezés nyelve a latin volt. A képzésem 1942-től Bécsben folytatódott volna, ha nem kapok komoly tüdőbajt. A Gestapo azonban kémnek nézett, nagyon furcsa volt nekik, hogy valaki megérkezése után két hónappal haza akar térni. Személyesen Kállay Miklós miniszterelnöknek kellett közbejárnia, hogy visszatérhessek Magyarországra. A háború után Kőszegen tanítottam, utóbb az államosított iskolában is, míg két gyerek disszidálni nem akart, és engem mint felbujtót 1951-ben életfogytig tartó börtönre nem ítéltek. Szerencsém volt, a könyvkötészetre kerültem, nem úgy, mint néhány rendtársam, akik a mosodás brigádot erősítették. 1956-ban szabadultam, s miután 1959-ben doktoráltam, a pannonhalmi főiskolán lelkipásztori szakokat tanítottam évtizedeken át.- Régóta kutatja a bencések XIX. századi életét főleg abból az aspektusból, hogy akkor lettek tanító rend.- Tudjuk, hogy II. József feloszlatta a szerzetes rendeket 1786-ban, mivel az volt a hite, hogy azok semmiféle hasznot nem hajtanak az ő népei érdekében. Igen ám, de közben lezajlott a francia forradalom, és Európa uralkodói arra döbbentek rá - kifejezetten praktikus okokból -, hogy nem olyan nagy baj az, ha a kereszténység jó polgárokat nevel, olyanokat, akik nem lázadoznak, királyhűek és egy- házhűek is egyben. I. Ferenc császár 1802-ben ennek a gondolatnak a jegyében állította visz- sza a bencés rendet is, azzal a kikötéssel, hogy tanítaniuk is kell ezentúl. A 39 megmaradt, eléggé elöregedett bencés mégis eufórikus hangulatban tért vissza Pannonhalmára, és Ferenc császárt rögtön nagy kultusz vette körül, második alapítóként tisztelték - a könyvtárban ma is két szobor áll: Szent Istváné és Ferenc császáré. Igen ám, de bármilyen lelkesen is vállalták a tanítást, kiderült, hogy alapjában véve képzetlenek voltak, és mivel a sok iskolába, amit visszakaptak (plusz a néhány jezsuitáktól örökölt), boldog-boldogtalant felvettek, gyorstalpaló szinten képezték ki őket tanárrá. Ezen iskolák mellett többnyire kolostor nem is volt, a paptanárok úgynevezett rezidenciákban laktak, és bizony, hamar kiderült, hogy ez az új foglalkozás nemigen egyeztethető össze a szerzetesi életpályával. Egy tanár, nevelő végül is együtt él a gyerekekkel, azzal kell foglalkoznia, ami őket érdekli, és hát a városi élet is eléggé hatott ezen rezidenciák életére. Kezdett felborulni a hagyományos bencés napirend, mert az elmélkedések, imák egyszerűen nem fértek bele az időbe.- Mégis, kiváló bencés tanárokat, tudósokat ismer a magyar kultúrtörténet.- Természetesen. Elég, ha Czuczor Gergely vagy Jedlik Ányos nevét említjük. A XIX. század második felére nagyon felfejlődött a tanári vonal, tényleg neves professzorokkal, akadémikusokkal dicsekedhetett a rend, de ez is a szerzetesi élet rovására ment. Jedlik például élete nagyobb részében Budapesten lakott egy lakásban, tehát voltaképp egy világi pap életét élte.- Mi a helyzet ma a tanítás feladatának megítélésével kapcsolatban?- Vannak olyan bencés kongregációk, például ilyen a subiacói, ahol szóba sem jöhet ez a tevékenység. Ausztriában - a miénkhez hasonló hagyományokon alapulva - és az USA- ban viszont szinte természetes. Akik „ellenzik” a tanítást, azt hangoztatják, hogy ez a munka nem szerzeteseknek való, s bármilyen szép eszme is, inkább elkötelezett világi hívők végezzék, a gyereknek egy világi tanár maradandóbb mintát tud adni. A mi szabályzatunk kimondja: a tanítás nem egyedüli feladat, úgy is be lehet lépni a rendbe, ha ezt nem vállalják. Mi több, vannak olyanok is, akik csak a szerzetesi elmélyülésre szeretnének koncentrálni és még papok sem kívánnak lenni. A főapát úr ezt is engedélyezte, nekik néhány éve működik egy kis „remetelakuk” a Bakonyban. MÉHES K. Az egyik legszebb zsidó ünnep Purim, március 20-21. Kannibálok Tolsztoj híres regényében, az Anna Kareninában a férje által megcsalt és megalázott Darja Alekszandrovna iszonyatos küzdelmeken megy át. Kilátástalannak látja helyzetét a megvalósíthatatlan elégtétel és a megbocsátás lehetőségének kutyaszorítójában, tipikusan példázva a kiengesztelődni képtelen ember hisztériáját, tehetetlenségét. Megoldás neki is csak akkor adatik, amikor sógornője, Anna rávezeti a megbocsátás egyedüli megoldására. Március 12-én, nagyböjt első vasárnapján, Rómában II. János Pál pápa az eucharisztikus liturgián minden keresztény nevében szólva, megvallotta az Úrnak, a kegyelem és együttérzés Istenének a múlt és jelen bűneit. Ezzel a bocsánatkéréssel Krisztusra tekintünk, sebekkel borított testére, amelyeket mi keresztények is okoztunk az évszázadok folyamán. Őszinte vallomás ez, és szeretnénk másképpen élni. Elvárni nem lehet a megbocsátást, egyedül Isten látja lelkünket. Szemem előtt van a megbocsátani nem tudók hisztérikus tömege, és azok is, akik jól tudják: számukra a megbocsátás egyet jelent a határtalan meggazdagodás további lehetőségeinek megszűnésével. És talán nem ünneprontás, ha azt írom, hogy Róma püspökének történelmigesztusa részünkről úgy lesz teljes, ha a megbocsátani nem tudóknak mi megbocsátunk. És ez még könnyebb. De van, amikor nehéz a megbocsátás, amikor úgy érezzük, lehetetlen. A zsoltáros így kiált Isten felé: „Ha csak ellenségem gyalázna, azt még elviselném. Ha csak az fordulna ellenem, aki gyűlöl, elbújnék előle. De te voltál az, aki társam vagy, te lettél ellenségem, akiben megbíztam, akivel az Isten házában bensőséges barátságra léptem.” [Zsolt 55. 13-15) 1949-ben valaki ezt írta levelében szigorú, szerzetesi életbe visszavonult pap ismerősének: „Rettenetes egy ilyen gyűlölködő világban élni. Nem mások. Mi. Megkeresztelt és megváltott emberek..." A válasz ez volt: „Kedves .... azt gondolom, hogy csak a jó Istennek volna joga többet és mást várni a megkereszteltektől és megváltott emberektől, nekünk nincs. Számunkra csak ember van. Kimondhatatlanul beteg korban élünk, s hogyan lehetne beteg embereknek egészséges kereszténységük? Más a kereszténység mint eszme, tan, igazság - s más az ahhoz való fölzárkózás, azonosulás az élet ezer megnyilatkozásában. Volt egy misszionánus ismerősöm, aki több évtizedig működött a kannibálok között. Lassan megkeresztelte őket. Hát embert többé nem ettek, de azért kannibálok maradtak: keresztény kannibálok. Végtelen sok türelemmel vállalta őket éppúgy, mint a pogány kannibálokat. Hát hogyan is volna lehetséges egy tökéletes „exsecvált" kultúrmiliő- ben élni, s közben folyton nem fertőződni? Tiszta kereszténységet, tiszta tenyészetben csak úgy lehetne előállítani, ha csecsemőkorban elzárnák a lelkeket a világtól s így nevelnők. De akkor meg minden lenne, csak nem kereszténység. Mindig könnyebb elviselni az embert, mint a testvért. Csak egy megoldást tarthatunk kereszténynek: vállalni az őrületet, de nem gőgösen, nem az Übermensch üdvözölt mosolyával, hanem a testvérek iránti eszelős szeretettel. Még a magányban sem lehetséges tiszta keresztény magatartás, mert a fertőzést a vérünkben hordozzuk, s hurcoljuk magunkkal mindenhová. Ez volt legfájdalmasabb felismerése az elmúlt három évemnek. Valaha annyira fájt a „félkeresztény” s „félszerzetes” környezet. Most egész szerzetes világban még félig sem érzem magam kereszténynek. Azért szeretnék hátralévő életemben hallgatni és szégyenkezni. Kedves... Vállalja őket, s vállalja fönntartás nélkül az őrületet. ” Ugye vállaljuk egymást, kannibál testvéreim? Bátor Botond pálos szerzetes A pápa szentföldi programja Az egyik legszebb zsidó ünnepet, a Purimot ez évben március 20-21-én ünnepük. Ezeken a napokon a zsidók arra emlékeznek, hogy Eszter, a fiatal zsidó nő, Mardokeus unokahúga, aki a babiloni fogság idején Áhasveros király felesége lett, közbenjárásával a Perzsiában élő zsidók megmenekültek gonosz ellenségük, Hámán kezeiből, aki akasztófára ítélte őket. Ezen az örömünnepen felolvassák az istentiszteleteken Eszter tekercsét, a Megillát - erre a pécsi imaházban március 20-án este és 21-én reggel kerül sor mely költött, mitikus elemeket tartalmazó mű, a zsidók csodával határos megmeneküléséről szól. Ezekben a napokban sok vidámság van a zsidó közösségekben. A purimi történet gonosz szereplője Hámán, erre visszagondolva a közös vacsorákon a különleges ételek között fogyasztják a Hámán-fülét, mely sütemény alakja egy fülre hasonlít. Általában ebben a süteményben mákos töltelék van, állítólag azért, mert németül a mák Mohn, és Hámán neve hasonlít erre a szóra. A mákos töltelék ötlete a német zsidóktól ered. A Purim az egyetlen nap az évben, amikor a zsidók megengedik maguknak, hogy a szokásosnál több szeszes italt igyanak, a hagyomány szerint annyit, amíg nem tudják megkülönböztetni Hámánt Mordehájtól, vagyis a rossz dolgokat a jóktól. Izraelben Purimkor az a szokás, hogy aprósüteményt, Hámán-fülét, vagy cukorkákat ajándékoznak szomszédaiknak, barátaiknak, ezzel is kifejezik összetartásukat, ami egykoron Purimkor is segített a veszélyben. M. E. II. János Pál pápa március 20-án hétfőn reggel kilenc órakor kezdi meg szentföldi zarándokútját, ahonnan 26-án vasárnap este tér vissza Rómába. Ez lesz a modem kor pápáinak 100. külföldi útja attól kezdve, hogy VI. Pál pápa 1964 januárjában fölkereste a Jézus életéhez kapcsolódó szentföldi helyeket. II. János Pál szentföldi látogatásának első állomása Jordánia fővárosa, Amman. Innen utazása második napján, március 21-én Tel-Aviv felé folytatja útját, ahonnan helikopteren érkezik meg Jeruzsálembe, majd 22-én Betlehembe. Március 23- án a szent városban tartózkodik. Innen keresi fel 24-én Korazaimot és Kafarnaumot. 25- én, szombaton, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén zarándokol Názáretbe, majd 26-án, vasárnap Tel-Avivból tér vissza Rómába. Helyünk a közéletben és a politikában Passzívan elszenvedjük, esetleg élvezzük korunk adottságait vagy aktívan befolyásolói vagyunk-e sorsunknak? Ez a tét. Nem mindegy, mondják a helyi katolikusok is, akik úgynevezett zsinati beszélgetéseken vitatják meg a másfél éve befejezett pécsi egyházmegyei zsinat javaslatait. Március 22-én szerdán 18 órakor (Pécsett a Janus P. u. 11. sz. alatt) a zsinati könyv azon fejezete lesz a téma, amelynek címe: Helyünk a közéletben és politikában. Életünk minden területét átszövi, meghatározza a körülöttünk lüktető, zajló világ. Ugyanakkor mi magunk is alakítói, befolyásolói vagyunk, ha korlátozott és kismértékben is, életünk feltételeinek, minőségének. A sok vélemény viszont összegződik mondjuk városi, vagy országos szinten. S ebben részt venni kötelesség. Sőt II. János Pál pápa keményebben fogalmaz egyik enciklikájában: „A vilá- gi hívők... az evilági ügyek keresztény szellemű intézése során semmi módon nem mondhatnak le a poütikai életben való részvételről, vagyis arról a sokrétű és szerteágazó gazdasági, társadalmi, törvényhozói, irányítási és kulturáüs munkáról, amelynek célja szerves és intézményes módon a közjóc előmozdítása.” Igen, de mit jelent a „poütikai életben” való részvétel? - Aktívan, kinek-kinek adottsága, lehetősége, karizmája szerint azon a helyen, hol van, és abban a szerepben, amit betölt - tenni a közjóért. 1. Ez lehet direkt politika is, (az egyház nem támogathat kifejezetten politikai pártokat, vagy más oldalról: „senkinek sem szabad az Egyház tekintélyét a maga véleményének támogatására lefoglalnia”), de többségében nem az. 2. Ez lehet civil szervezet létrehozása, vagy az annak munkájában való részvétel. 3. Ez lehet plébániai közösség erősítése, mintegy lelkiségi központ kialakításában való közreműködés. 4. Ez lehet egy-egy karizmatikus egyéniség, vagy dinamikus közösség támogatása. Mindenesetre azonban reagáló jelenlét helyett aktív és kezdeményező részvételre kell törekedni. Hogy csak a szociális területet emeljük ki: bárki lehet a Karitász, a Málta, a Kolping hiánypótló munkájának ugyanúgy részese, mint az autóbuszon, a munkahelyen, a boltban, a lépcsőházban a keresztényi értékek képviselője, ha felnézhetnek rá, igen ő más, mint a többi. Igazságosabb és testvériesebb világot címmel jelent meg négy éve a Magyar Katolikus Püspölti Kar körlevele, melynek négy fejezetéből egyet az állam és a politika kérdésének szenteltek. Benne a személyes felelősség hangsúlyozása, az államtól való elvárások megfogalmazása mellett a civil társadalom felelősségének és feladatainak meghatározása is olvasható. Többek között: a keresztényeknek Istentől kapott küldetésük tudatában s ennek felelősségével is kell a közjó szolgálatába állniuk, és a szolidáris társadalom megteremtésén fáradozniuk. A Zsinati könyv szerint az egyházmegyének is van cselekvési terve. Ilyen a hierarchia tájékozottságának növelése (Világi Tanácsadó Testület), a hívek tájékozottságához az eligazodást segítő elvek tudatosítása, a helyi egyház súlyának megfelelő részvétele a médiában, egyházközösségi értesítők kiadásának szorgalmazása, ezekhez kapcsolódóan személyi döntések meghozatala, hiteles civil szervezetek támogatása. Ezeknek a zsinati beszélgetéseknek, a hívők dialógusának (s a sorozat most fejeződik be) egyik eredménye lesz Mayer Mihály püspök urat segíteni abban, amit úgy fogalmazott meg „szándékom, hogy a zsinat elemzéseit, javaslatait figyelembe véve hosszú távú lelkipásztori programot dolgozzunk ki munkatársaimmal együtt”. Meghatározó azonban minden jóakaratú ember számára a szemléletmód váltása, a vatikáni zsinat szellemének átélése, a hosszú helyi zsinati előkészületek, a tanácskozás és a papnőn megfogalmazott eredmények átvitele a gyakorlatba, az együttgondolkodásban, közös megvalósításban való egység. Várbíró Péter \ í l <
