Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)

2000-03-14 / 73. szám

2000. Március 14., kedd

M Á R C 1 U S

1 5.

Új Dunántúli Napló - 9. oldal

Haimóniában-a természettel

Békés Sándort, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának vezetőjét ma tünteti ki Göncz Árpád köztársasági elnök a Parlamentben. Augusztusban lesz hatvanéves, akkor nyugdíjba vonul.- Három nagy változás volt az életemben, de valamennyi esetben az én akaratom szerint zajlottak az események. Érettségi után, 1959 januárjában Dombóvárról teljesen ismeretlenül beállítottam a Pécsi Szikra Nyomdába azzal, hogy nyomdász szeretnék lenni.- Volt ennek valamilyen szakmai előzménye?- Belső késztetést éreztem a mániákus könyvszeretetem és irodalmi ambícióim miatt, úgy gondoltam, aki nyomdász, abból író is lehet.- Nem csalódtál?- Az a világ várt, amit elképzeltem Báling Jóska, mint szerkesztő, minden este leült az ólomporos asztalhoz, s várta az MTI telexeket, s az újságírók is gyakran megjelentek, nem ritkán közvetlenül a szedőgépbe diktáltak, a

szövegeket pedig én szedegettem, mint ahogyan azokat az apró tárcákat is, melyeket később írtam. S egyszer csak Báling üzent, menjek a szerkesztőségbe. „Te, gyerök! - kérdezte - Nem akarsz újságíró lenni?” S ekkor következett a második nagy változás. Tíz év múlva már főszerkesztő-helyettes voltam, s 1976-ban televíziós, amely az újságírói munka sajátos változata. Én vagyok a Öles számú dolgozója a magyar vidéki televíziózásnak.- A mostani talán a leglényegesebb változás, hiszen az aktív munka végét jelenti. Vagy mégsem?- Évek óta tudatosan készültem nyugdíjba menni, olyan helyzetet szerettem volna teremteni, ami sikerült is, hogy ne kelljen keserűen néznem a világra vagy a

televízióra. Úgy kilépni, hogy mosolyogva tudjak visszatekinteni.- Azért a rendszerváltás után volt némi fenyegetettség.- Tíz évvel ezelőtt nem okozott volna nagy sebet, ha esetleg eltávolítanak, hiszen ahol vihar van, ott dőlnek a fák. A levegőben vibrált a vidéki vezetők leváltásának réme mostanában is, de csupán gazdasági jellegű kényszerleépítések voltak. Az MTV-nél lezajló változások a vidéket nem érintették, részint mert talán nem volt olyan fontos, részint pedig azért, mert az itteni kollégák soha nem ásták be magukat valamelyik lövészárokba, következésképpen ágyútűz sem zúdult rájuk.- Tehát, mit csinálsz majd nyugdíjas éveidben?- Szintetizálni szeretném tapasztalataimat, ezernyi emlékemet, nagy szellemi kalandozások következnek az íróasztal mellett. És hát mindenféle tisztségem van, melyekkel feladatok járnak,

továbbra is tanítok a kaposvári egyetemen, melyet kamaszkori lelkesedéssel teszek, s meg szeretném valósítani régi álmomat, egy székelyföldi-hargitai vadászatot. Energiáim nagy részét arra szeretném fordítani, hogy harmóniában legyek önmagámmal és a természettel.

CSERI LÁSZLÓ

„Szabadságért, népéit, hazáért”

Az első dél-dunántúli lap és a sajtószabadság 48-as pécsi mártírja

Pécs javarészt német ajkú lakossága is lelkesen fogadta az 1848-as pesti forradalom hírét, támogatta a 12 pontban megfogalmazott követeléseket, így a sajtószabadságra, a cenzúra eltörlésére vonatkozót is. Ez a közhangulat nyitott tért az első pécsi újság indításához, amely a méltatlanul elfeledett Neuwirth Ernő Adolf nevéhez és tevékenykedéséhez fűződik.

Az érdem még akkor is övé, ha az abszolút elsőség némiképp kétséges. Ugyanakkor a legősibb pécsi újság születésének körülményei és a sajtótermék jellege talán még inkább kidomborítja Neuwirth Ernő Adolf 1848-as újságjának jelentőségét.

A naptár 1832. január elejét mutatta, amikor néhány pécsi fiatal értelmiségi felkereste a város királyi privüégiumos nyomdászát azzal az ötlettel, hogy a neve alatt újságot kellene alapítani. Knezevich István nyomdász kezdetben bizonytalankodott, de aztán őt is elragadta a lelkesedés, hiszen Pécsnek akkor már 60 éve volt nyomdája, de újságot még nem nyomtattak itt. Megfelelő példányszámot elérve üzletnek sem ígérkezett rossznak a vállalkozás. Csak hát akkoriban, a szigorú cenzúra idején messze nemcsak a szándékon és a pénzen múlott az ilyesmi.

A nyomdászmester 1832. január

26- án nyújtotta be két kérelmét.

Az egyiket Pécs Szabad Királyi Város Tanácsához írta. Közölte szándékát, hogy hetente kétszer megjelenő lapot kíván indítani és kéri, hogy a budai Helytartótanácshoz címzett kérelmét pártfogólag terjesszék fel. A Helytartótanácshoz írt kérelmében a nyomdászmester részletesebben vázolta elképzeléseit. A lap napi eseményeket, időjárásra vonatkozó jelentéseket hozna le, beszámolna a piaci árakról és helyzetről, ismertetné a budai lottóhúzások számait, halálozási híreket és a kereskedelem számára hasznos hirdetményeket közölne. Hasznos és kellemes cím alatt közhasznú és szórakoztató irodalmi rovata is lenne. Ugyanakkor Knezevich ígérte, hogy nem lesznek a lapban a politikai helyzetre vonatkozó írások.

A város tanácsa már másnap, január 27-én tartott ülésen megtárgyalta a nyomdász kérelmét és meleg hangú ajánlással terjesztette fel a Helytartótanácshoz. A város vezetése arra is hivatkozott, hogy „egész alsó Magyar Ország ilyes intézet híjával vagyon”.

A Helytartótanács is igen gyorsan válaszolt a kérelemre. Engedélyezte a lap megjelenését, de azzal a kikötéssel, hogy nem lehet benne semmi híranyag, sem politikai, sem irodalmi jellegű. A hivatalos engedély 1832. március 4- én érkezett meg Pécsre. Knezevich hozzáláthatott a tervezett lap hírveréséhez. Március

27- én keltezett német nyelvű hirdetményében értesítette a lakosságot az újság megjelenéséről. Azt is mondhatnánk - a lap tervezett tartalmának megkurtításától eltekintve -, hogy az akkori körülményekhez képest meglepően simán haladt az újságalapítás ügye. Április után azonban váratlan kedveződen fordulat következett, amelynek mibenlétét eddig nem sikerült a helytörténészeknek felfedni. A fordulat hatására a lap alighanem meg sem jelent, legalábbis eddig egyetlen példányát sem sikerült fellelni. Ehhez képest ellenpont, hogy Haas Mihály 1845-ös megjelenésű, Baranya történetét összefoglaló munkájában azt írja, hogy „Pécsett 1832-ben egy német hetilap keletkezett, de csakhamar elhalt”.

Ehhez a kezdeményhez érdemes mérnünk Neuwirth Ernő Adolf teljesítményét és lapját.

Az egyébként verőcei származású pécsi fiatalember három héttel a márciusi pesti forradalom után, április 5-én jelentette meg német nyelven a már elnevezésében is a sajtószabadságra utaló újságját: a Pressfreie Flugblötter-t. A lapnak kezdetben nemcsak felelős szerkesztője, de tulajdonosa is volt. Az újság május 12- től már új formában és Fünfkirchner Zeitung címen jelent meg, és kezdeti sikerei arra indították a tőkeerős Weidinger Alajos pécsi könyvkereskedőt, hogy átvegye a lap kiadását. Neuwirth Ernő azonban megmaradt felelős szerkesztőnek. Rátermettségét, hozzáértését majdnem minden korabeli és jelenkori értékelője csak méltatni tudja. Ezért is különösen tragikusnak mondható, hogy életpályájáról még a helytörténeti kutatók is csak hézagos adatokat tudnak, a nagyközönség számára pedig teljesen ismeretlen a neve. Pécs első újságszerkesztőjének és újságalapítójának máig még csak emléktábla sem jutott. Ezt egyébként talán az Apáca utca 2. számú házra lenne érdemes kitenni, hiszen ott működött 1848- ban Weidinger Alajos könyvkereskedő cége.

Neuwirth Ernő lapjaiban, írásaiban máig időszerű és progresszívnek minősülő nézeteket, elveket hangoztatott. Számára nem volt üres frázis a „Szabadságért, népért, hazáért” mottó, ami újságjának címlapján szerepelt. Az első kész lapszám folytatásos vezércikkében szakmai nézeteit fejtegetve leszögezte: „Az újságírásnak a dolgok állására hatással kell lenni". S hogy ezt komolyan gondolta, arra bizonyíték az is, hogy felfogása és ténykedése miatt hamarosan a városi magisztrátussal is konfliktusba került.

Hű maradt bemutatkozó programjában kinyilvánított, szándékához: „Csak egy irányba tekintünk, egyetlen cél lebeg szemünk előtt: védelmezni az ésszerű és természetes törvény előtti egyenlőséget és szabadságot, valamint elősegíteni az időszerű nemzeti és társadalmi testvériesülésnek az igazi szabadság szellemében történő terjesztését és megvalósítását”.

Programjának azt az ígéretét is betartotta, hogy serényen törekedni fog a nemzet nyelvén - tehát magyarul - megjelenő lap életre hívására. Törekvése csak addig juthatott, hogy május 31-től Pécsi Tárogató címen egy magyar nyelvű mellékletet ragasztott a német nyelvű laphoz. Figyelemreméltó és ma is időszerű, amit e melléklet bevezetőjében célként megjelöl: „...kikelni a visszaélések ellen, hogy azoktól körünkben megtisztítsuk a közügy terét: és lerántani a felerőlködő incompetentiát, hogy a hivatott képesség ne legyen kénytelen hatáskörön kívül vesztegelni. E szerint csak azoktól, akik a közügyeket kezelik, vagy kezelni akarják, függend: hogy tárogassunk, vagy hallgassunk. Kívánjuk, hogy hallgathassunk”.

Szomorú, hogy Neuwirth Ernő Adolf szerepe, emléke ennyire feledésbe merült Pécsett. Ez már azért is furcsa és sajnálatos, mert Pécsett akkoriban csak az általa szerkesztett két - vagy inkább másfél - újság volt, miközben ez idő tájt, 1848-49-ben Pesten 103, Budán 18, Pozsonyban 13, Kolozsvárt 15 időszaki sajtótermék*jelent meg, no persze nem folyamatosan egyszerre.

Legalább annyira tragikusnak minősíthetők életének azok a momentumai, amelyeket egyáltalán ismerünk a helytörténészek jóvoltából. Ha úttörő tevékenységét megörökítendő emléktáblát kívánnánk elhelyezni Neuwirth Ernő Adolfnak a jelenlegi ismeretek alapján, akkor a neve alá nem tudnánk születésének és halálának pontos dátumát feljegyezni. Az bizonyos, hogy 1848- ban még igencsak fiatal ember lehetett, hiszen az eddig fellelt források szerint az 1890-es években halt meg. Pécsett voltaképpen csak néhány hónapig szerkeszthette újságjait. Az országra törő Jellasics csapatai elől Pestre menekült 1848 szeptemberében. Ott folytatta tovább újságírói pályáját radikális nézeteket vallva. Am ott sem sokáig tehette: amikor 1849 januárjában Windisch-Grátz elfoglalta Pestet, Neuwirth is az osztrák hatóságok kezére került. Egyenes meghökkentő és egyben rejtélyes a megtorlás szigora, hogy a magyar forradalmat támogató újságírót tevékenysége miatt halálra ítélték, majd végül kegyelemből 15 évi várfogságot szabtak Id rá. Nála sokkal nevezetesebb toliforgatók sokkal olcsóbban megúszták. Vajon ő milyen különlegeset véthetett bírái szemében?

Neuwirth Ernő Adolf tíz évet le is töltött a fogságból az olmützi vár börtönében, s ebből négy évet magánzárkában. Amikor 1859-ben elengedték a még hátra lévő büntetését, a visszanyert szabadságot már nem élvezhette: elmebetegként, emberroncsként lépett tó a cellájából. Életének további több mint három évtizedét csendes elmebetegként Verőcén, testvérbátyjánál töltötte. Ott is halt meg. Nem volt alkalmas állapotban, hogy folytathassa a pályáját, visszaemlékezéseket írjon, és a kiegyezés utáni időben eldicsekedjen forradalmár mártír múltjával. Közéleti radikalizmusa, szabadságeszménye egyébként sem volt időszerű az Osztrák-Magyar Monarchiában, és a konformistán polgárosodó Pécsett.

_____________ ____ DUNAI IMRE

PÉ

CSI TAROGATO.

A«* », *W **»uU I» «rnAit ulti MtrtW «*■«* .«**>»*V

uuVUiSüt •£» iUklN te*Ml UNM«<MM » KM ******** ™

*»***> Se* mt*(ff*

SMUjí.' MA rnt»*lwAiW, (*M.--------Alii»«.. «&a .kW»

, .

..» •««< k.fw iiyrztn*. • too«».

UM« In«' • *<*»■ lUtttitn MA*» tl't'l tmt «•(i»*r ».-»«♦« ui^ku) »»«•*■ :■*♦*»*

»«**; »*.*>**% '»•!• w »«»»*■«»"'. •'MM «

MS).* WUA MrAnoW* »I» «rt» .

«-« . W» Wairti ** •»* *1

;• tf>n •*«*)«*•». M *lUd uu*. , nr«* w

wiOttiiMt, ftt a t*- \ «JW » — « .b*.. ******

.*/*>; wv *•*?««* «*« •»*■<•"***•**■*•;

«is iw* U *'~:Mtsr4.SV *.~w V ...............“• *-■*' ----1 KN* If *. fcW&HIWB

& Pi I a’iyfi

>.«.<•» »***«►'*.>«

I*»*»». IW.».*«* »*t*»

* «»!..< MM* »**«« «**-.

i* *» VftifitnU» wwl «.!*», t»» <

in

An»W<M VJ

WifW.«* »MW *í**á* man t ******* U

W* *»SA**^-**. Ml . ■■ ■

HifíiSsSES^«

do* g««?«* VnK-iti ».! - r- • .

Veied fat- «* •!* -:i* «to»**«

v.«-!*» w#» vtU-tnr S*i<v tn- S'».?» üü i'Ant

itrxite /<!' «$•“ tMlttt

.»if iai*f,!e,f NrJ.i»tz<f fat It

K tutor»r«4wfc *m U'i«W» «mm2

.B» «•»»»«•Af v«» '■ ■>;»><•«*.! in «lirHBÜTufryfar»,

VKx.ft** fa* Á.VUvr»»lrh.cf»c f >•»»»» «R» Itzhctr . V.-.»;!»?>-« m(« aJlt-3

A.:.-» t *.:-**?t****i> vW«*t*<«r

,v;, at MirKiixv.. '• >»**1 tiirJ.i ths anhc as

•l.vivwAifc»'< .A. !It v Hers«*’

*IVJ) *.5*l T«!« <!»>' i"*' Í .£**• Vl-iH-fUMSgl**« «fe .

c\a ft».:' «.• it- •»».? mil

n <; .1.., t.n.tfhc’»» fat*

tU«s '.'«i/j*:..'* I"' • ■'»•xS* n ií^MaU«kft TO

5 >’«; ;: i > . * «Bum ere, tnúttmé

........ - I ■;>. . ,<,!(. I71”“«™”

A magy

ar és a német nyelvű pécsi újság címlapja 1848-ból

Érdeklődő és szkeptikus

Nimmerfroh Ferenc kapta a DN Magyar Lajos-díját

Hosszú évek hagyománya szerint a szerkesztőség kollektívája idén is titkos szavazással választotta meg a Magyar Lajos-díj kitüntetettjét: ezúttal Nimmerfroh Ferenc rovatvezetőt.

A 27 éves fiatal újságíró Komáromban született, és mint az országból oly sokan, Pécsre az egyetem miatt érkezett, igaz, a Színművészeti Főiskolán tett próbálkozás után. A magyar szak mellett itt sem hagyta cserben a színjátszást, egyetemi társulatot erősített, majd mikor 1994-ben beindult a Pécsi Campus, a lap hasábjain jelentkezett rendszeres színi- és filmkritikákkal. De hát ez már az újságírás.- Persze, először a tanulás mellett mindez inkább hobbinak, tartalmas szórakozásnak számított, de mivel egyáltalán nem vettük félvállról, egyre komolyabbá vált a dolog - meséli. - Eleinte sok publicisztikát írtam, atoi óhatatlanul összetűzésekhez vezetett. Szerencsére elég jónak bizonyult a tűrőképességem, s bár mint mindenkit, engem is bánt a negatív visszhang, felvállalom, amit gondolok. A Campusnál később a kulturális rovatot vezettem, majd fél éven át főszerkesztő is voltam.

A váltás 1997-ben következett, amikor az egyetem végeztével komolyan kezdett foglalkozni a gondolattal: müyen lenne az újságírás mint szakma, főállásban?- Azon a nyáron kerültem a Naplóhoz próbaidőre, aztán szeptembertől véglegesítettek. Talán jó is volt, hogy mivel korábban nem ismertem egy napilap mindennapjait, nem voltak különösebb elvárásaim, esetleg hamis képzeteim az itteni munkával kapcsolatban. Itt ismerkedtem a „hírújság” készítésével, és most úgy érzem, mindez számomra hosszú távon is megfelel.- Adódó kérdés: van-e valamiféle vezérfonala, ars poeticája egy ifjú zsurnalisztának?- Itt némileg elkerülhetetlen a nagy szavak használata, de azt hiszem, ennek a szakmának a legizgalmasabb része mégis csak valamiféle igazságkeresés. Nemrég Peter Brook könyvében olvastam, hogy az újságíró legyen érdeklődő és szkeptikus. Azt hiszem, ezt a két kitételt én is el tudom fogadni, a jövőre nézve is.

___ MÉHES K.

Ma is fésüli a kéziratokat

Pécs város sajtódíját kapta Báling József

Az önkormányzat évenként kiosztásra kerülő sajtódíját az idén lapunk szerkesztője, korábbi főszerkesztő-helyettese, Báling József vehette át.

Újságírók, írók, irodalmárok sora nőtt fel a keze alatt, s lettek belőlük a pálya legkiválóbbjai. Ő maga immáron 48 éve, megszakítás nélkül a sajtó munkatársa, s azon kevesek közé tartozik, akiknek a közelségében az ember (több mint harminc éve vagyunk kollégák) szakmai biztonságban érezheti magát, az a szerkesztő, akinek az értékítéletében az újságíró maradéktalanul megbízhat.

Ennél többet nem illik így, magunk között sem mondani róla: a túlzónak tűnő jelzős szerkezeteket mindig igyekezett a kéziratokból kiirtani.

Nem maga választotta e pályát - már kezében volt a tanári diploma, amikor beajánlották a Dunántúli Naplóhoz egy pártiskolára küldött szerkesztő helyébe -, de ha már vállalta, igyekezett tudása maximumát nyújtani. A mércét már az első pillanattól kezdve önmagával szemben is magasra tette és soha sem állítgatta, vitte lejjebb. Ä szakma tanáraként ismerjük. Azon kevesek közül való, akinek az ország minden pontján dolgoznak (dolgoztak) tanítványai, az úgynevezett Báling-iskola hírét szertevíve benne a szemléletet, melynek egyik alappillére a tisztesség, a másik a hitelesség, pontosság.

Méltán lehet büszke arra, hogy a korszerű, nyugat-európai lapküllem az ő keze alatt született (az aranymetszés szabályai szerint), s hogy német és olasz lapokból gyúrta össze és tartotta karban azt a látványtervet, amit a 60-as, 70-es, 80-as majd a 90-es években oly sokan követtek idehaza. Ismerte az újságírót, különleges érzékkel véve észre, hogy kiből lehet jó riporter, jegyzetíró (publicista), avagy tó az, akinek az információgyűjtés a lételeme.

Napjaink szerkesztőjeként hetente gondozza a hitélet rovatot, az ökumené jegyében alakított arányokat tartva, s tanítani való módon fésüli, ha kell, a politikai vitafórumunkban megjelenő, pártindulatokon fogant hozzászólásokat.

K.F.

Pécs poszthumusz sajtódíja

Néhai Rab Ferenc kollégánknak, lapunk Aranytollas újságírójának Pécs városa poszthumusz sajtódíjat adományozott, melyet Gábor fia vesz át az idei sajtónapi ünnepségen dr. Toller László polgármestertől. Rab Ferenc közel fél évszázados újságírói munkásságának döntő része a Dunántúli Naplóhoz kötődött: írásait a sajátos könnyedség és íz jellemezte, tollát az emberség és emberiesség vezette.

______■

*

t

t