Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)

2000-03-13 / 72. szám

ül 2000. Március 13., hétfő HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Az átvilágított város Részint ellenzéki körökből, részint a városban terjengő pletykákból lehet tudni, hogy Pécs intézményrendszerét egy, a szocialistákhoz közel álló cég átvilágítot­ta, melynek eredményeként különböző megszorító intézkedésekre kerül sor. El­sősorban kulturális intézményekről szólnak a hírek: a színházak összevonásá­ról, a szimfonikus zenekar létszámcsökkentéséről, a Kulturális Centrum köz­hasznú társasággá való alakításáról. Mindez harmincmilliójába került a város­nak, mondják, amely ablakon kidobott pénz. Hogy mi is történt, arról dr. Toller László polgármestert (képünkön) kérdeztük. Amikor 1998-ban, az önkormányzati válasz­tások során bizalmat kaptak, mondja a pol­gármester, a város költségvetésének elkészí­tésébe felkészült programmal vágtak bele. Három dolgot biztosan tudtak az előző évek tapasztalataiból. Az egyik, hogy durvább költségvetési beavatkozás nélkül veszteség­spirálba kerül az önkormányzat, amely egy idő után kezelhetetlenné válik. A másik: az önkormányzat működési költségeit évek óta folyamatosan növekvő vagyonvesztéssel, va­gyonfeléléssel pótolja. A harmadik pedig, hogy az első demokratikusan választott ön- kormányzat által létrehozott vagyoni és cég­struktúra áttekintheteüen, alig ellenőrizhető, a több tízmilliárdos vagyon hozadéka na­gyon csekély, alig jelenik meg a költségve­tésben. Az utóbbi csomagot már az 1999-es költ­ségvetésben megpróbálták kezelni, szerény mértékű reformfolyamatokat indítottak el. Ezt megelőzően ugyan a korábbi önkor­mányzatok is tettek halvány kísérleteket az 1992-es közalkalmazotti és köztisztviselői törvény hatályba lépése óta azért, hogy az intézményi szféra kezelhetővé váljon, de ezek a fűnyíróelvre épültek, hangsúlyozza Toller László, voltaképpen gazdasági kény­szerrel próbálták korszerűsíteni a struktúrát. Ezek a kísérletek azonban minden esetben megbuktak, hiszen hiányzott a szakmai megalapozottság, és hiányzott a politikai bá­torság is, ezért a megvalósulás nem lehetett más, mint torzó. Az elmúlt nyolc-kilenc év tapasztalatai azt diktálták, hogy a belső reformelképzelé­seket részben koncepcionálisan, részben a megvalósítás szintjén külső kontrollnak cél­szerű aláverni. Ez először az 1999-es költ­ségvetés időszakában, az akkori pénzügyi irodavezető javaslatára merült fel igényként, s ezt követően már márciusban több céggel is felvette az iroda a kapcsolatot annak érde­kében, hogy a költségvetés szerkezete átte­kintésre kerüljön, kiderülhessen, hogy mi­lyen mértékű átvilágításra van szükség. Ek­kor bebizonyosodott, hogy az önkormány­zat vállalkozási, intézményi szférájában, va­lamint a polgármesteri hiva­tal vonatkozásában szüksé­ges az átvüágítás. Ennek szellemében írtak ki meghí­vásos pályázatot a közbe­szerzési eljárás keretén belül az elmúlt év tavaszának vé­gén, amely széles és teljes körű átvilágítást célzott meg. Erre több cég is jelentkezett, s végül Medgyessy Péter, a volt pénzügyminiszter kft.-je által vezetett konzorcium nyert. Az átvüágítási pályázat feltétele volt, hogy a cég a 2000. évi költség- vetés előkészítésének'teljes folyamatában közreműködjék, s kiegészítésként a város- és területfejlesztéssel kapcsolatos elképzelé­seiket is vessék papírra. Mindehhez rendel­kezésre bocsátották Pécs hosszabb távú fej­lesztési koncepcióját. Az átvüágítás eleve több szakaszos vállalást jelentett, amely kü­lönböző anyagok különböző határidőkre va­ló teljesítését ígérte. December 15-ig kellett volna elkészülni az összegző anyagnak, ez azonban nem lett meg addigra, csak egy elő­zetes, így a késést erőteljesen megkifogásol­ták, mint ahogyan azt is, hogy a különböző területek részanyagai közül az oktatási ága­zaté nehezen állt össze. A késésnek ugyanakkor voltak méltányol­ható okai is, mint példáid az, hogy a Pétáv tőkeemelése 4-5 hónapig húzódott, amely az egész vagyongazdálkodást érintette, továbbá az, hogy az Országgyűlés az elmúlt hat évet tekintve a legkésőbbi időben fogadta el a költségvetést. Ennek következményeként az önkormányzatok később tudtak csak hozzá­kezdeni az előzetes tervezésen túlmutató sa­rokszámok kialakításához. A pletykákkal el­lentétben a költségvetés szerkezeti és tartal­mi koncepcionális előkészítésében napi kap­csolatban voltak az átvilágítók és az önkor­mányzat szakértői, mindennek az eredmé­nyei pedig jól tetten érhetők a költségvetés­ben. Hiszen lefékezték az adósságspirált, a költségvetés pedig gyakorlatilag nem igényel a város részéről hitelfelvételt. A vagyonérté­kesítést teljes egészében fejlesztési célokra fordítják, az iparűzési adó 2.4 milliárdos összege beépül a költségvetésbe és a fenn­tartást szolgálja. Az intézményi szférában három alapvető feladatot fogalmaz meg az átvilágítás: az egészségesebb integráció igényét, a kötelező és nem kötelező önkormányzati feladatok közötti arányok átgondolását, valamint a kö­zépfokú oktatás újszerű megoldásainak fel­vetését, például az alapítványi iskola létének gondolatát. A polgármesteri hivatal tekintetében is ra­cionális gondolatok jelentek meg az átvilágí­tási anyagban, elsősorban a feladatok és funkciók összehangoltabb szervezése tekin­tetében. Az 1997-98-as alapgondolataik jó részét visszaigazolni látszott az átvilágítás, miután az egységes vagyonkezelés megte­remtését kiemelkedő célnak tekintette, a konkrét vagyonmozgási kérdésekben hasz­nosítható javaslatokat adott. Elkészült egy végrehajtási programcsomag is, mondja a polgármester, amely a döntéssorozat, terve­zetét tartalmazza, s melynek végrehajtása három ütemben történik. Ennek érdekében létrehozták a megfelelő munkaszervezete­ket, hogy a szükséges testületi döntések elő- készíthetőkké váljanak. Július végéig meg­hozzák valamennyi döntést, amelyekről tá­jékoztatják majd a közvéleményt. Előbb nem, mert nem tartanák szerencsésnek - az elmúlt évi példákból tanulva - munkaanya­gokat kiszivárogtatni. 1999-ben, amikor az apparátus az átvilá­gítás segítése érdekében fokozott tempójú munkát végzett, még azt gondolták, hogy vi­szonylag jó helyzetben van a város költség­A PÉCSI POLGÁRMESTERI HIVATAL KIADÁSÁNAK ÖSSZETÉTELE 100 80 60 40 20 0 1994­Egyéb Felhalmozás __ Pénze sz közátadás Egyéb támogatás —-—-•—Dologi--------­Személyi juttatás 1995 1996 1997 1998 vetése, de a helyzetet jelentősen rontotta a központi költségvetésben biztosított kondíci­ók szűkössége, a személyi jövedelemadó 10 százalékos elvonása és a jelentős bértömeg­gel bíró intézményi szférában a bértáblák alulfinanszírozottsága, nem beszélve az egyéb kategóriájú közalkalmazottaknak biz­tosított nulla bérfejlesztési fedezetről. Az át- világítókkal való tárgyalás során nyilván­valóvá tették, hogy a fejlesztési elképzelései­ket nem kívánják feladni, így prioritást élvez a továbbiakban is a belváros infrastrukturá­lis fejlesztésének befejezése, a Kálvária utca, a Jókai tér, a buszpályaudvar korszerűsítése, a déli buszdecentrum létesítése és a lakás- program folytatása. Az intézményi szféra átvilágításának ké­sedelmes teljesítése miatt mérsékelték a vég­számla összegét, amely így másfél millióval lett kevesebb az eredetinél, és a 30-cal ellen­tétben 24 milliót-mutat. Ugyanakkor már a költségvetés elfogadása előtt rendelkezésre állt a végrehajtási javaslatsor, a költségvetés­be végül is minden lényeges mozzanat be­került, annak módosítására előreláthatóan nem kerül sor. A Fidesz tudatában azért ra­gadhatott meg a 30 milliós szám, állítja Toller László, mert 1992-93-ban pontosan ennyit fizettek ki egy egyszemélyes, a város­ban mindössze 100 napig irodát fenntartó cégnek testületi felhatalmazás nélkül: ennyi­be került tehát akkor a város vagyonának szétszedése. A mostani átvilágítást viszont közgyűlési döntés előzte meg. Azt is tudni kell: nem arról van szó, hogy az átvüágítás megállapításait alkalmazzák majd mechani­kusan, ugyanis a külső és belső szemlélet ütköztetésének eredménye jelénik meg a döntések szintjén. A nem koalíciós partne­rek kifogására, hogy tudniillik nem tekint­hettek be keüő mélységben az átvilágítási anyagba, a polgármester azt válaszolta, hogy ők kaptak felhatalmazást a város vezetésére, a döntések tehát az ő szakmai és politikai fe­lelősségük. Arra a kérdésre, hogy van-e félnivalójuk a kulturális intézményeknek a megszorító in­tézkedésektől, kijelentette: nyüvánvalóan nem az értékek megszüntetése, hanem fej­lesztése az érdekük a racionalitás talaján, mindenféle javaslatot mérlegre téve. A kultu­rális ágazatban azonban semmiféle reformlé­pés nem volt az elmúlt 10 évben, de a re­formlépések célja nem lehet az elsorvasztás, a gazdasági racionalitást a minőséggel nem szabad összekeverni. Érdemes viszont átte­kintetni az oktatás helyzetét, amely a tavalyi racionalizálás nyomán stabülá vált. Az eüen- zéknek egyébként, hangsúlyozza a polgár- mester, lett volna alkalma stabil, átlátható és finanszírozható intézményi szférát kialakíta­ni, hiszen hosszú évekig a kezükben volt a város, de még maga Páva Zsolt polgármester is az oktatási intézmények átszervezése ellen szavazott annak idején. _________cseri László KO ZMA FERENC Állati Sajnálnám nagyon, de be kell látnom, hogy igazából nincs nagy szükség rá, illetve nem úgy, ahogy hajdan. A mai vilá­gunkban az internet virtuális állatkertjei és a tévé természet­filmjei pótolják szagmentesen az ifjúság számára mindazt, amit a pécsi állatkert kínálhat, nem beszélve arról, hogy a szűk ketrecekben és a zsebken- dőnyi területeken összezsúfolt vadállatok láttán az állatvédők joggal sikoltozhatnak. Ha Brigitte Bardot, a macskabarát és valaha szépasszony tudna e rettenetes körülményekről, bi­zonyára hasonló petíciókat fo­galmazna, mint azt tette a so­mogyi kakasütés barbár nép­szokása hallatán. Pedig magam is ott voltam az építők között. Egykori igaz­gatójával, Lemle Zolival együtt irtottuk a bokrokat, csupáltuk a gazt, mozgattuk a köveket, hogy a nagy álom megvalósul­hasson és a mecsekalji szocia­lista városnak is legyen vidám­parkja, állatkertje, úttörővasút- ja. Mert hát abban az időben, közvetlen 1956 után valahogy le kellett vezetni a duzzadó energiákat és indulatokat, és az ifjúság nagy csatában győz­te le a hegyet, s alkotott Pécs város nagyközönsége számára valami maradandót. Mi taga­dás, néhány évig én is „sajá­tomnak” éreztem e létesítmé­nyeket. Legalábbis akkoriban, a nyitás utáni években így szoktuk volt mondani. Utóbb azonban, hogy válto­zott a világ, s nemcsak a bébi víziló nőtte ki a medencéjét, a vidéki nagyvárosok rangja nem • egy vidámpark vagy állatkert lététől függ. Sőt napjainkban az említett ketrecek már nem­csak az állatokat, hanem a vá­rosatyákat is gyötrik. Felszá-. molni kéne mindegyiket, de a felszámolás legalább annyiba kerül, mint egy felújítás vagy áttelepítés, és egyikre sincs pénz. Tehát marad minden a régiben. Ami számunkra jó, a sajtó­ban dolgozók számára. Hiszen tálcán hozza a híreket: farkaskrimit, széttépett kecs­két, pénzügyi szabálytalansá­gokat, nyugati vadász lőtte medvét (stb.j Idősebb kollégák szerint ilyen volt annak idején a Schütz-malom, amelyben he­tekig égett a liszt, avagy a szi­getvári fagylaltmérgezés: időről időre témát adott. ___PUC» PÉTER_________________________ A 12-es csapdája „Fogy a nép, mint a Hold” - kezdődött a hetvenes évek rockzenei műve, a Honfogla­lás. A magyar lakosság las­san, de biztosan halad afelé, hogy kevesebben legyünk a határokon belül, mint 10 mil­lióan. Elkeserítő, aggasztó je­lenségről van szó. Bizonyos társadalmi körökben, népréte­gek között csökken az utód- nemzés iránti kedv. Míg má­sok bátran-vidáman, mi több felelőtlenül gyarapodnak, sza­porodnak, sokasodnak. Biztosan ekképp van, mert újra áldott állapotba került az a leányanya, aki miatt barátja már megjárta a bíróságot, sőt majdnem a dutyit is. De aztán megúszta felfüg­gesztett börtönbüntetéssel. Bol­dog egyetértésben nevelték cse­metéjüket a boldogkőújfalusi fi­atalok, mikor újra megtörtént a baj. Persze, erre mondják az „okosok”, hogy amennyiben le­töltendő büntetést kapott volna a legény, akkor most nem kez­dődne megint a hercehurca, előállítás, előzetes letartóztatás. Kacifántos dolog ez a nép- szaporulat. Akiknek szabadna, azoknak eszük ágában sincsen vállalni a gyermeket, akiknek viszont tilos, azok bezzeg min­dent megtesznek a nemes ügy érdekében. Az ifjú anya az első alka­lommal - a hivatalos állásfog­lalás szerint - erőszak áldozata lett, hiszen a fogantatás pilla­natában még nem töltötte be a 12. életévét. A mostani - második - vád szerint már csak megrontásért kell felelnie az apának, hiszen a fruska elmúlt 14 éves. Joseph Heller annak idején regényé­ben csupán a „A 22-es csapdá­ját" ismerte. De a mai magyar valóság kitermelte a „12-es csapdáját". Heller esetében viszont nem létezett megoldás. Nálunk el­lenben az is van! Még néhány utód, és az idő mindent meg­old. Egy „törvénytelen” még be­lefér 16-ig, aztán majd boldo­gan összeházasodnak a szerel­mesek. A negyedik közös utód már apja nevét viselheti büszkén. A szociológusok meg majd tanul­mányozhatják az ideálisnál is jobb családmodellt, aminek a törvény összes szigora sem volt képes gátat vetni. hetedik oldal HOLNAP Riport A törvény kötelezővé tette az önkormányzatoknak, hogy döntsék el: a gyermek- jóléti alapellátás milyen for­máit tudják kínálni. Jelen­leg a gyámügyi szakembe­rek által oly fontosnak tar­tott átmeneti gondozási for­mákat a települések nem vállalják. Portré A 94 éves Galambos Sándor a Pécsi Postaigazgatóság forgalmi igazgatójaként ment nyugdíjba. Utána fel­dolgozta a posta szakszerve­zeti mozgalmának történe­tét, megírta családja há­nyattatását. Portré Boldog pálya lett a rémületből Negyedszázadon át volt tanszékvezető, 1971-től 1974-ig dékánhelyettes, 1974-75-ben dékán a jogi karon, majd egy­más után háromszor választották meg rektornak. Kitünte­tései közül háromra igazán büszke: egyeteme professor emeritus címet adományozott neki, a kultuszkormányzat a Szent-Györgyi Albert-díjjal ismerte el munkásságát, a Bayreuthi Egyetem díszdoktorává fogadta.- Mért választotta a jogászi pályát?- Őseim közt jogászok nem vol­tak. Az érettségi idején 1946-ban nagy visszhangja volt a háborús bűnösök elleni folyó büntetőpe­reknek. A fantáziámat ezek moz­gatták meg.- Még sem lett sem bíró, sem ügyész, sem ügyvéd.-1950 nyarán váratlanul közöl­ték velem? hogy a büntetőjogi tan­székre kapok gyakornoki kineve­zést. Akkoriban nem lehetett tilta­kozni. Már megvolt az elképzelé­sem, hogy bíró vagy ügyész sze­retnék lenni,- Van a családban folytatója a jogászi pályának?- Egy lányunk van, ő bíró Bu­dapesten, a vejem a Legfőbb Ügyészségen dolgozik, és most harmadéves joghallgató az uno­kám.- Volt speciális kutatási területe?- Tudatosan törekedtem arra, hogy ne egyetlen témával foglal­a közlést te­hát rémülten fogadtam. Velem azon­ban nagyon jót tettek. Kö­zel ötven év oktatói munka után ki merem jelenteni: boldog ember vagyok, mert azt csináltam, amit szeretek. Dr. Földvári József 1926-ban született Attalán. 1950-ben szerzett jogi diplomát a Pécsi Tudományegyetemen, ahol azóta, 1996-os nyugalomba vonulása óta is büntetőjogot tanít. Első rektora volt 1975 és 1984 között az akkor alakult Janus Pannonius Tudományegyetemnek. kozzam, hanem a büntetőjogon belül mindennel. Sőt kriminológi­ából is én írtam az első tanköny­vet Magyarországon.- Országgyűlési képviselő is volt 1975-től 1980-ig.- Nem volt kedvem hozzá, de elvállaltam az egyetemszervező munka megtámogatására. Párton kívüliként kellett tekintélyt meg­alapozó közfunkció is a rektornak.- Volt oktatói, büntetőjog-tudó­si hitvallása?- Emberként kell kezelni a bű­nözőket, mert senki nem szüle­tik annak, hanem azzá válik, s nagy mértékben a kö­rülményei miatt. Ez persze nem felmentés, de a bűnözővé válás kisgyermekkorban kezdődik. Ha a személyiség kialakításához rossz az indítás, azt jóvá tenni nagyon nehéz. Ezért a bűnözés ellen szociális és gazdasági politi­kával összehangolt nevelési prog­ram kell. Másrészt azt a klasszi­kus elvet vallom, hogy a büntetés visszatartó erejét nem a szigora, hanem az elmaradhatatlansága határozza meg. DUNAI IMRE » > I i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents