Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)
2000-03-11 / 70. szám
10. oldal - Űj Dunántúli Napló 2000. Március 11., szombat KULTÚRA - MŰVELŐDÉS ft- T Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Hírcsatorna „MAGYAR FESTMÉNYEK”. Pécsett a Dante Kávéházban március 14-én 17 órakor svájci festő és költő, Valérie Seppey festményeiből nyílik kiállítás „Magyar festmények” címmel. A tárlat március 21-ig tekinthető meg. (br) ECHO-EST. Pécs kedvelt periodikája, az Echo című kritikai szemle tart estet március 13-án 18 óra 30-kor a Művészetek Házában, amelyen dr. Aknai Tamás főszerkesztő a lap 2000. évi első számát mutatja be. (br) VERES PÉTER FIA PÉCSETT. A Népi írók Baráti Társasága március 20-án 16 órakor irodalmi délutánt rendez a Civil Közösségek Házában, amelynek vendége lesz Veres István, a nagy népi író fia. Veres Péter írói nyelvéről dr. Pesti János nyugalmazott főiskolai docens tart előadást. (br) TÁRLATOK ITT IS, OTT IS. A balatonfüredi Art-East Galériában március 12-én 15 órakor nyílik kiállítás a pécsi Nőt Béla festményeiből, az április 9-ig látogatható tárlaton Bognár László szobrászművész mond bevezetőt. Pécsett a Gyöngyszem Galériában március 14-én 17 órakor Fábos György festő és grafikus tárlatát dr. Bezerédy Győző történész nyitja meg. A kiállítás április 6-ig látogatható. (br) VERSEK A HAZÁHOZ. A Baranya Megyei Önkormányzat és a megyei pedagógiai intézet általános iskolás felső tagozatosoknak hirdetett millenniumi versmondó versenyt „Magyarországnak édes oltalma” címmel. Az ünnepi döntőre március 15-én 10 órakor kerül sor a Megyei Közgyűlés dísztermében, (br) MÚZEUMI NYITVA TARTÁS. A Janus Pannonius Múzeum pécsi kiállítóhelyei közül hétfőn és kedden zárva lesz és március 15-én, szerdán nyit ki újra a Zsolnay és a Vasarely Múzeum, a Modem Magyar Képtár, a Múzeum Galéria, az Ókeresztény Mauzóleum, a Csontváry, a Régészed, a Néprajzi és a Várostörténeti Múzeum is. (br) A PÉCSI LISZT FERENC ZENEISKOLÁBAN (Rákóczi u. 68) március 20-án 10-12 és 15-18 óra között lesznek a felvételik a nagycsoportos óvodásoknak, az első, második, harmadik és negyedik osztályosoknak. ■ Téralakító művészet, művészetalakító közegben „A Tárlat”, amely több, mint félszáz résztvevővel nemrég a Pécsi Galériában megnyílt, kísérlet arra hogy megmutassa, hogyan lehetséges egy külső vagy belső teret az alkotóművészet segítségével esztétikusabbá varázsolni, s hogy miként gondolkodnak az itt élő és dolgozó alkotók a művészet helyéről, szerepéről, kérdéseiről. Ezt az eredeti koncepciót a kiállítóknak majdnem fele követte, a többiek pedig jórészt friss műveiket hozták el. Létezik egy százas lista, amely a legjobb pécsi, baranyai képzőművészek nevét tartalmazza, legalábbis azokét, akik hivatásszerű alkotómunkát végeznek. Van köztük 1 Kossuth-díjas, 1 Érdemes művész, 7 Munkácsy-díjas, 4 Ferenczy Noémi-dí- jas, 2 Jászai-díjas és 1 Kós Károly-díjas, bár a darabszám, mint gyakran, itt sem mond sokat. A 25- 30 éves tehetséges pályakezdők mellett ott találjuk a 60-70 éves, életművet felmutató idősebb generáció tagjait is, s ott vannak azok a művészek, akiket a hatvanas évektől a különböző progresszíven gondolkodó művészcsoportok vonzottak a megyébe, a városba. Ma Pécsett él az alkotók majd1 90 százaléka, ám vannak, akik szerint ez a hatalmas szellemi tőke nem mutatkozik meg eléggé, s éppen ideje volna a várost újból Magyarország képzőművészeti centrumává tenni. A mostani, végül is megyei tárlattá váló összeállítás sokszínű, de azt is mondhatnánk: egyenetlen. Megfogalmazásban, kvalitásban eltérő munkák akadnak, annak azonban mindenképpen örülni kell, hogy egyes ellentéteket, sérelmeket félretéve közös platformot találtak azok, akiknek van valamilyen mondanivalójuk. A művészet mai helyét, a műalkotás és a befogadó kapcsolatát, a mű esztétikai minőségének szertágazó kérdéseit, a mű provokatív vagy manipulativ voltát elemző munka kettő akadt: Gyenis Tibor Emlékműve, illetve Pinczehelyi Sándor Tervei. Jelzésszerű már a helyválasztás is Gyenisnél, aki a pécsi Színház tér és a Király utca torkolatánál helyezné el formabontó óriásplakátját. Ezen az új felületen bizonyos rendszerességgel mutatkozhatnának be művészek, technikák, témák. Az elképzelés továbbgondolkodásra is késztetheti a nézőt például arról, hogy a banális és számító célból létrejött képek is tudatformáló erők. Pinczehelyi panelház, illetve teherautó oldalára tervezett munkái a fogyasztói társadalom befogadói közegét vizsgálják, a reklám és a művészet viszonyán, felcserélhetőségén ironizálva. A legtöbben konkrét helyre terveztek. A Tettye teret választotta Kozák János, aki a Plasztikus vonalakkal például a négyszög-gúla-henger kapcsolatokat vizsgálta, vagy T. Swrányi Anna, aki a kör- középpont-örvény szimbolikájával dolgozott Csigás plasztikáján. A Bazilika közelébe tervezte absztrakt Időkapuját Jarmeczky István, s a színdinamikai kísérletek nyomát hordozó Felhőket, és ide szánná az örök életet is felidéző, végtelen vonalú Térbeli latin keresztjét Jegenyés János. A számos üvegablak-terv között Jarmeczky a városháza nagytermébe festett, ólmozott munkát ajánlana a város térképével, Lantos Ferenc az ANK könyvtári felüljárójának fordulóját ékesítené egy létező festményének átírásával készült ablakkal, H. Barakonyi Klára a sellyei művelődési központba tervezett Tiffany-üveg ablakot, s a pécsi nagyszínház előcsarnokába szecessziós rekeszzománcot. A Szent István tér is sokakat megihletett: Molnár Sándor Elfekvőben sorozatának darabja a pogány áldozatiságot, az ősfájdalmat idézné a szentelt tér közelében, Kemény ffy Gábor viszont egy lágy, költői, ornamentális munkát képzelt el, amely talán a város zenei hagyományaira is utalni kívánna. Móker Zsuzsanna a Barbakán közelébe kiegyensúlyozott formájú, a négyesség stabilitását hordozó dísz- és ivókutat tervezett, míg Trischler Ferenc a békeidők rezdületlen idilljét sugalló Beszélgetőket. A vizuális hatás, a nonfiguratív látvány érdekelhette Somody Pétert, az Ifjúsági Ház hátsó falát szemlélve, míg Krawczun Halinát talán a Művészeti Szakközépiskola zárt, erődjellegű épülete mellé helyezett, szigorú mértani elemből kibomló ornamentális forma. Valkó László a Rókus dombot telepítette be víziószerű fa (vagy kő?) csonkjaival, míg Fürtös György a Jókai térre állítana fel kutat, pirogránit kakassal, s az Ágoston téren siratná el az egykori Piros Rózsa italboltot, emberméretű emlékművével. Mobil szobrot tervezett Soltra Elemér a táblabíróság épülete elé, a kezdet- keletkezés-folyamatosság jegyében Origó címmel, s bár konkrét helyet nem adott meg, a tér-idő- mozgás problematikáját dolgozná fel Időtölcsér című kinetikus szobrával Serbakow Tibor. A szellemi játék, a fricska, az irónia íze jószerével egyedül csak Silaro (Szilágyi Szilárd) munkáin ütött át, aki szokatlan terekbe küldte robotok csontvázára emlékeztető, fémből szerkesztett szereplőit, a legsajátosabb talán közülük az ókeresztény sírkamrában kínlódó atlétatrikós fém- erőművész. A vidéki színhelyek közt Szigetváron Bencsik István és Dévényi Sándor Magyar Millennium című emlékműtervét már elfogadták, felépül. Szobortervvel jelentkezett itt Vanyúr István is, míg Colin Foster Villányba álmodott szökőkutat, emlékművet és bálványfát Sellyére tervezett Szatyor Győző, a kakasdi faluház elé Dechandt Antal képzelte el majd' ötméteres emlékművét, Orfűre Herczeg László a millenniumi emlékhelyet. A Tárlat értéke, hogy nincsenek „futottak még” kategóriák, a többi, e mostani írás szűkös kereteibe már felsorolásszerűen sem férő alkotó munkáinak többségét is magas színvonal jellemezte. Közülük sokan hosszabb szünet után mutatkoznak be új alkotásaikkal. HODNIK ILDIKÓ BY. Sokszínű összeállítás fogadja a látogatókat fotó: tóth László ___ Magyarul - magyarán_______ Fe lemás szerkesztés A nyelvhasználat végterméke a szöveg, azon belül a megszerkesztett beszédmű. Az alkotás folyamatában elszakíthatatlan egymástól a tudat síkján húzódó vonal (gondolat, érzelem, akarat) és az ennek megfelelő (hallható, látható) szöveg. Szigorú szabályok határozzák meg a tartalomnak legjobban megfelelő (adek- vát) nyelvi formát. Á meg nem felelés eseteiből említek néhány példát annak igazolására, hogy sokszor nehéz tetten érni ezt a felemásságot. A nyelv csodás vonása ugyanis, hogy átsegít bennünket a tartalomnak ellentmondó, nem megfelelő szerkesztésen, ami a nagy vonásokban való, felszínes megértést nem is mindig akadályozza. Győzelmet ünneplő társaság mulatozásáról, vidám hangulatáról így tudósított az újság: „Folyt a pezsgő és a konfetti.” - Az az olvasó, aki nem tudja, hogy a konfetti „mulatságokon tréfából a jelenlevőkre szórt, színes, apró, kerek papírdarabok (tömege)” aligha akad fenn az olvasott mondaton, legfeljebb azt gondolhatja, hogy az is valamilyen, a pezsgőhöz hasonló, jó hangulatot teremtő folyadék. A másik társaságra a megille- tődöttség csendje szállt rá, amelyben „A kávé illatát és a víz bugyborékolását lehet hallani.” - Itt viszont két érzékterület, a szaglás és a hallás kerül egy kalap alá. A pszichológiából ismert jelenség a különféle érzetek színekben való látása. Ez is ilyenféle lehet. A stilisztika szineszté- ziának nevezi. Az állandó, közkeletű szókapcsolatok (frazémák) használatának bizonytalansága kelthet humoros hatást. A váratlan, hirtelen élmény, pl. az ijedtség megnyilvánulásaként így fejezte ki magát valaki: „Feláll az ember szőre és a libarőre.” - A szőr (haj) megme- redése (pl. kalapban) elég közismert jelenség, amely együtt járhat a bőrünkön tapasztalható elváltozással. Apró kidudorodások jelennek meg rajta, olyanok, mint a megkopasztott, tisztított libáén. Szintén gyakori, de nehezebben tetten érhető, ha a felemásság a nyelvi megszerkesztésben következik be. „Csak ők (ti. a japánok) Kelet, mi pedig Nyugat irányába indultunk el.” - A magyarjapán barátság magyarázataként hangzott el ez a mondat. Szerkesztője viszont nem figyelt arra, hogy az ők és a mi alanyokhoz számban igen (többes szám), de személyben (3. ill. 1.) már nem egyeztetett állítmány kapcsolható. Ti. az első alany mellé az indultak kapcsolódhat. Ugyanannak a szónak (indul) két rágós alakja egy mondatban nem tartalmi, értelmi, hanem stilisztikai szempontból kifogásolható (szóismétlés = tautológia), amelyen a rokon értelmű szavak közötti válogatás segíthet. Pl. útra keltek, felkerekedtek, távoztak stb. RÓNAI BÉLA A Jelenkor márciusi száma A Jelenkor márciusi száma Petri György versével nyit, ezt követően Esterházy Péter Harmonia cae- lestis című, a közeljövőben megjelenő regényének részlete olvasható. Berták László és Villányi László haikui után András Sándor közöl verseket. Lovas Ildikó Meztelenül a történetben című készülő regényének részletét követően Visky András, Térey János, Payer Imre és Peer Krisztián versei olvashatók a folyóiratban. Gergényi Attila novellája és Szálinger Balázs hősi eposz-tra- vesztiája mellett Petőcz András fordításában jelennek meg J. D. Salinger testvérének, a hazai olvasóközönség előtt még ismeretlen Seymour Glassnak a költeményei. A szépirodalmi rovat Jónk Károly és Lázár Balázs verseivel zárul. A tanulmányok között olvasható Kulcsár-Szabó Zoltán tanulmánya az avantgárd költészetről. A kritikarovatban rendhagyó formában Forgách András méltatja Petri György Amíg lehet című kötetét, Bertók László Dongó a szobában című, kisesszéket, kisprózákat egybegyűjtő könyvéről Nagy Imre, Darvasi László A könyvmutatványosok legendája című nagyregényéről pedig Thomka Beáta írt bírálatot. Visky András Góbién című verseskötetéről N. Horváth Béla közöl recenziót. ■ Ősbemutató magyarul Március 16-án 19 órai kezdettel zeket Győrffy Anna tervezte. A magyar nyelvű ősbemutatóra darab két fiatal színész, Gráf várja közönségét a Pécsi Horvát Csilla és Vidákovics Szláven juta- Színház. Thuróczy Katalin „Vala- lomjátékának is tekinthető. To- ha Saint Michelben” című darab- vábbi előadások lesznek március ját Bagossy László rendezésében 20-án, 21-én, 22-én és 23-án is és díszleteivel láthatjuk, a jelme- mindig 19 órai kezdettel. b. r. Futnak a képek Évek, emlékek, Gödrös Frigyes, akinek új filmje, a Glamour idén megosztva megkapta a szemle fődíját, eddig nem tartozott a legismertebb rendezők közé, jóllehet már nem fiatal, közel jár a hatvanhoz. Ha jól tudom, néhány rövidfilmen kívül korábban mindössze két játékfilmet forgatott. A Da Capo (1990) stilizált cselekményű, elvont, kissé vérte- len mű, nem tudtam megkedvelni, de a Priváthorvát és Wolfram- barát (1994) eredeti szemlélet- módja tetszett: úgy vélem, a rendező, a Balázs Béla Stúdió legjobb hagyományaiból táplálkozva, szerencsésen társította a személyes nézőpontot és a látomásos-abszt- raháló múltidéző formát. A díjnyertes Glamour tehát a rendező harmadik s szerintem legmaradandóbb értékű filmje. Ez is az eltűnt időt kutatja, egy magyar zsidó család három nemzedékének történetét meséli el. A narrátor az unoka, de sok olyan eseményről is értesülünk, ahol ő nem lehetett jelen, vagyis valójában az apáról fiúra szálló családi emlékezet tolmácsolja az egyes epizódokat. Ezek szinte mindvégig egyetlen jellegzetes helyszínen, a családi üzletben kerülnek sorra. A fontos kivételek egyike az „56-os villamoson” játszódó, egyszerre csendes pátoszú és köny- nyes humorú jelenet. Az üzletbe térnek vagy inkább törnek be odakintről - egy elvont, ködös-sejtelmes miliőből - a rombolás képviselői, akik időnként lefoglalnak, államosítanak, NAGY IMRE FILMJEGYZETE tollpihék bezáratnak, rekvirálnak, ám az üzlet valahogy csak-csak megmarad, ha néha szinte a semmiből kell is újrakezdeni, ami ekkora ellenszélben bizony, nem köny- nyű, és nem is biztos hogy érdemes. A huszártiszt nagybácsi, akit származása miatt elbocsátanak a honvédségtől, úgy dönt, hogy feladja: egy utolsó lovaglás, a sors elleni huszárroham során főbelövi magát. Ez a film legtragikusabb képsora. A mű fő ereje mégis fanyar humorában rejlik: a nagyapa (Barkó György széles horizontú alakítása) patetikusan kiátkozza fiát, mikor az keresztény nőt vesz feleségül, de továbbra is velük marad, a „felszabadító” Mityenkáról pedig kiderül, hogy a család odesszai ismerőse. Az élet néha szeret fura helyzeteket produkálni. Ilyen az álférj históriája, vagy az a körülmény, hogy hősünk, az apa (Eperjes Károly visszafogott tónusú, árnyalt szerepformálásában) zsidó létére német katonát bújtat a háború alatt, aki szökevény és amellett a sógora. A látásmód elismerésre méltó összetettsége mellett a családtörténet mégis alapvetően sötét tónusú. Honnét hát a „glamour”, a varázslat, a bűbáj. Azt hiszem, ez a különös fény az Ónodi Eszter által kitűnően, gazdag érzelmekkel megformált anya alakjából árad. Az a tiszta szerelem („amour”) sugározza, amitől oly fehéren ragyog a férj hímzett inge, s amely a házastársi ágy vánkosából szétfújja a tollpelyheket. Szállnak, szálnak a pihék szerteszét, majd belepik az arcokat, mint a hó. És mint az eltűnő idő. 9 < \ 4 J