Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)

2000-03-11 / 70. szám

10. oldal - Űj Dunántúli Napló 2000. Március 11., szombat KULTÚRA - MŰVELŐDÉS ft- T Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Hírcsatorna „MAGYAR FESTMÉNYEK”. Pécsett a Dante Kávéházban március 14-én 17 órakor svájci festő és költő, Valérie Seppey festményeiből nyílik kiállítás „Magyar festmények” címmel. A tárlat március 21-ig tekinthető meg. (br) ECHO-EST. Pécs kedvelt perio­dikája, az Echo című kritikai szemle tart estet március 13-án 18 óra 30-kor a Művészetek Há­zában, amelyen dr. Aknai Tamás főszerkesztő a lap 2000. évi első számát mutatja be. (br) VERES PÉTER FIA PÉCSETT. A Népi írók Baráti Társasága március 20-án 16 órakor irodal­mi délutánt rendez a Civil Kö­zösségek Házában, amelynek vendége lesz Veres István, a nagy népi író fia. Veres Péter írói nyelvéről dr. Pesti János nyugal­mazott főiskolai docens tart elő­adást. (br) TÁRLATOK ITT IS, OTT IS. A balatonfüredi Art-East Galériá­ban március 12-én 15 órakor nyílik kiállítás a pécsi Nőt Béla festményeiből, az április 9-ig lá­togatható tárlaton Bognár László szobrászművész mond beveze­tőt. Pécsett a Gyöngyszem Galé­riában március 14-én 17 órakor Fábos György festő és grafikus tárlatát dr. Bezerédy Győző tör­ténész nyitja meg. A kiállítás áp­rilis 6-ig látogatható. (br) VERSEK A HAZÁHOZ. A Ba­ranya Megyei Önkormányzat és a megyei pedagógiai intézet álta­lános iskolás felső tagozatosok­nak hirdetett millenniumi vers­mondó versenyt „Magyarország­nak édes oltalma” címmel. Az ünnepi döntőre március 15-én 10 órakor kerül sor a Megyei Közgyűlés dísztermében, (br) MÚZEUMI NYITVA TARTÁS. A Janus Pannonius Múzeum pé­csi kiállítóhelyei közül hétfőn és kedden zárva lesz és március 15-én, szerdán nyit ki újra a Zsolnay és a Vasarely Múzeum, a Modem Magyar Képtár, a Mú­zeum Galéria, az Ókeresztény Mauzóleum, a Csontváry, a Ré­gészed, a Néprajzi és a Várostör­téneti Múzeum is. (br) A PÉCSI LISZT FERENC ZE­NEISKOLÁBAN (Rákóczi u. 68) március 20-án 10-12 és 15-18 óra között lesznek a felvé­telik a nagycsoportos óvodások­nak, az első, második, harmadik és negyedik osztályosoknak. ■ Téralakító művészet, művészetalakító közegben „A Tárlat”, amely több, mint félszáz résztve­vővel nemrég a Pécsi Galériában megnyílt, kísérlet arra hogy megmutassa, hogyan lehet­séges egy külső vagy belső teret az alkotómű­vészet segítségével esztétikusabbá varázsol­ni, s hogy miként gondolkodnak az itt élő és dolgozó alkotók a művészet helyéről, szere­péről, kérdéseiről. Ezt az eredeti koncepciót a kiállítóknak majdnem fele követte, a többiek pedig jórészt friss műveiket hozták el. Létezik egy százas lista, amely a legjobb pécsi, ba­ranyai képzőművészek nevét tartalmazza, leg­alábbis azokét, akik hivatásszerű alkotómunkát vé­geznek. Van köztük 1 Kossuth-díjas, 1 Érdemes művész, 7 Munkácsy-díjas, 4 Ferenczy Noémi-dí- jas, 2 Jászai-díjas és 1 Kós Károly-díjas, bár a da­rabszám, mint gyakran, itt sem mond sokat. A 25- 30 éves tehetséges pályakezdők mellett ott találjuk a 60-70 éves, életművet felmutató idősebb generá­ció tagjait is, s ott vannak azok a művészek, akiket a hatvanas évektől a különböző progresszíven gondolkodó mű­vészcsoportok vonzottak a megyé­be, a városba. Ma Pécsett él az al­kotók majd1 90 százaléka, ám vannak, akik szerint ez a hatalmas szellemi tőke nem mutatkozik meg eléggé, s éppen ideje volna a várost újból Magyarország képző­művészeti centrumává tenni. A mostani, végül is megyei tár­lattá váló összeállítás sokszínű, de azt is mondhatnánk: egyenetlen. Megfogalmazásban, kvalitásban eltérő munkák akadnak, annak azonban mindenképpen örülni kell, hogy egyes ellentéteket, sé­relmeket félretéve közös platfor­mot találtak azok, akiknek van va­lamilyen mondanivalójuk. A mű­vészet mai helyét, a műalkotás és a befogadó kapcsolatát, a mű esz­tétikai minőségének szertágazó kérdéseit, a mű provokatív vagy manipulativ voltát elemző munka kettő akadt: Gyenis Tibor Emlék­műve, illetve Pinczehelyi Sándor Tervei. Jelzéssze­rű már a helyválasztás is Gyenisnél, aki a pécsi Színház tér és a Király utca torkolatánál helyezné el formabontó óriásplakátját. Ezen az új felületen bizonyos rendszerességgel mutatkozhatnának be művészek, technikák, témák. Az elképzelés to­vábbgondolkodásra is késztetheti a nézőt például arról, hogy a banális és számító célból létrejött ké­pek is tudatformáló erők. Pinczehelyi panelház, il­letve teherautó oldalára tervezett munkái a fo­gyasztói társadalom befogadói közegét vizsgálják, a reklám és a művészet viszonyán, felcserélhetősé­gén ironizálva. A legtöbben konkrét helyre terveztek. A Tettye teret választotta Kozák János, aki a Plasztikus vo­nalakkal például a négyszög-gúla-henger kapcsola­tokat vizsgálta, vagy T. Swrányi Anna, aki a kör- középpont-örvény szimbolikájával dolgozott Csi­gás plasztikáján. A Bazilika közelébe tervezte absztrakt Időkapuját Jarmeczky István, s a színdi­namikai kísérletek nyomát hordozó Felhőket, és ide szánná az örök életet is felidéző, végtelen vo­nalú Térbeli latin keresztjét Jegenyés János. A számos üvegablak-terv között Jarmeczky a városháza nagytermébe festett, ólmozott munkát ajánlana a város térképével, Lantos Ferenc az ANK könyvtári felüljárójának fordulóját ékesítené egy létező festményének átírásával készült ablak­kal, H. Barakonyi Klára a sellyei művelődési köz­pontba tervezett Tiffany-üveg ablakot, s a pécsi nagyszínház előcsarnokába szecessziós rekeszzo­máncot. A Szent István tér is sokakat megihletett: Molnár Sándor Elfekvőben sorozatának darabja a pogány áldozatiságot, az ősfájdalmat idézné a szentelt tér közelében, Kemény ffy Gábor viszont egy lágy, költői, ornamentális munkát képzelt el, amely talán a város zenei hagyományaira is utal­ni kívánna. Móker Zsuzsanna a Barbakán közelé­be kiegyensúlyozott formájú, a négyesség stabili­tását hordozó dísz- és ivókutat tervezett, míg Trischler Ferenc a békeidők rezdületlen idilljét su­galló Beszélgetőket. A vizuális hatás, a nonfiguratív látvány érdekel­hette Somody Pétert, az Ifjúsági Ház hátsó falát szemlélve, míg Krawczun Halinát talán a Művé­szeti Szakközépiskola zárt, erődjellegű épülete mellé helyezett, szigorú mértani elemből kibomló ornamentális forma. Valkó László a Rókus dombot telepítette be víziószerű fa (vagy kő?) csonkjaival, míg Fürtös György a Jókai térre állítana fel kutat, pirogránit kakassal, s az Ágoston téren siratná el az egykori Piros Rózsa italboltot, emberméretű emlékművével. Mobil szobrot tervezett Soltra Elemér a táblabíróság épülete elé, a kezdet- keletkezés-folyamatosság jegyében Origó címmel, s bár konkrét helyet nem adott meg, a tér-idő- mozgás problematikáját dolgozná fel Időtölcsér cí­mű kinetikus szobrával Serbakow Tibor. A szellemi játék, a fricska, az irónia íze jósze­rével egyedül csak Silaro (Szilágyi Szilárd) mun­káin ütött át, aki szokatlan terekbe küldte robo­tok csontvázára emlékeztető, fémből szerkesztett szereplőit, a legsajátosabb talán közülük az óke­resztény sírkamrában kínlódó atlétatrikós fém- erőművész. A vidéki színhelyek közt Szigetváron Bencsik István és Dévényi Sándor Magyar Millennium cí­mű emlékműtervét már elfogadták, felépül. Szo­bortervvel jelentkezett itt Vanyúr István is, míg Colin Foster Villányba álmodott szökőkutat, em­lékművet és bálványfát Sellyére tervezett Szatyor Győző, a kakasdi faluház elé Dechandt Antal kép­zelte el majd' ötméteres emlékművét, Orfűre Herczeg László a millenniumi emlékhelyet. A Tárlat értéke, hogy nincsenek „futottak még” kategóriák, a többi, e mostani írás szűkös keretei­be már felsorolásszerűen sem férő alkotó munkái­nak többségét is magas színvonal jellemezte. Kö­zülük sokan hosszabb szünet után mutatkoznak be új alkotásaikkal. HODNIK ILDIKÓ BY. Sokszínű összeállítás fogadja a látogatókat fotó: tóth László ___ Magyarul - magyarán_______ Fe lemás szerkesztés A nyelvhasználat végterméke a szöveg, azon belül a megszer­kesztett beszédmű. Az alkotás fo­lyamatában elszakíthatatlan egy­mástól a tudat síkján húzódó vo­nal (gondolat, érzelem, akarat) és az ennek megfelelő (hallható, látható) szöveg. Szigorú szabá­lyok határozzák meg a tartalom­nak legjobban megfelelő (adek- vát) nyelvi formát. Á meg nem felelés eseteiből említek néhány példát annak iga­zolására, hogy sokszor nehéz tet­ten érni ezt a felemásságot. A nyelv csodás vonása ugyanis, hogy átsegít bennünket a tarta­lomnak ellentmondó, nem meg­felelő szerkesztésen, ami a nagy vonásokban való, felszínes meg­értést nem is mindig akadályoz­za. Győzelmet ünneplő társaság mulatozásáról, vidám hangulatá­ról így tudósított az újság: „Folyt a pezsgő és a konfetti.” - Az az olvasó, aki nem tudja, hogy a konfetti „mulatságokon tréfából a jelenlevőkre szórt, színes, apró, kerek papírdarabok (tömege)” aligha akad fenn az olvasott mondaton, legfeljebb azt gondol­hatja, hogy az is valamilyen, a pezsgőhöz hasonló, jó hangula­tot teremtő folyadék. A másik társaságra a megille- tődöttség csendje szállt rá, amelyben „A kávé illatát és a víz bugyborékolását lehet hallani.” - Itt viszont két érzékterület, a szaglás és a hallás kerül egy ka­lap alá. A pszichológiából ismert jelenség a különféle érzetek szí­nekben való látása. Ez is ilyenfé­le lehet. A stilisztika szineszté- ziának nevezi. Az állandó, közkeletű szókap­csolatok (frazémák) használatá­nak bizonytalansága kelthet hu­moros hatást. A váratlan, hirtelen élmény, pl. az ijedtség megnyil­vánulásaként így fejezte ki magát valaki: „Feláll az ember szőre és a libarőre.” - A szőr (haj) megme- redése (pl. kalapban) elég közis­mert jelenség, amely együtt jár­hat a bőrünkön tapasztalható el­változással. Apró kidudorodások jelennek meg rajta, olyanok, mint a megkopasztott, tisztított libáén. Szintén gyakori, de nehezeb­ben tetten érhető, ha a felemásság a nyelvi megszerkesztésben kö­vetkezik be. „Csak ők (ti. a japá­nok) Kelet, mi pedig Nyugat irá­nyába indultunk el.” - A magyar­japán barátság magyarázataként hangzott el ez a mondat. Szer­kesztője viszont nem figyelt arra, hogy az ők és a mi alanyokhoz számban igen (többes szám), de személyben (3. ill. 1.) már nem egyeztetett állítmány kapcsolha­tó. Ti. az első alany mellé az in­dultak kapcsolódhat. Ugyanan­nak a szónak (indul) két rágós alakja egy mondatban nem tartal­mi, értelmi, hanem stilisztikai szempontból kifogásolható (szó­ismétlés = tautológia), amelyen a rokon értelmű szavak közötti vá­logatás segíthet. Pl. útra keltek, felkerekedtek, távoztak stb. RÓNAI BÉLA A Jelenkor márciusi száma A Jelenkor márciusi száma Petri György versével nyit, ezt követő­en Esterházy Péter Harmonia cae- lestis című, a közeljövőben meg­jelenő regényének részlete olvas­ható. Berták László és Villányi László haikui után András Sán­dor közöl verseket. Lovas Ildikó Meztelenül a történetben című készülő regényének részletét kö­vetően Visky András, Térey Já­nos, Payer Imre és Peer Krisztián versei olvashatók a folyóiratban. Gergényi Attila novellája és Szálinger Balázs hősi eposz-tra- vesztiája mellett Petőcz András fordításában jelennek meg J. D. Salinger testvérének, a hazai olva­sóközönség előtt még ismeretlen Seymour Glassnak a költeményei. A szépirodalmi rovat Jónk Károly és Lázár Balázs verseivel zárul. A tanulmányok között olvasható Kulcsár-Szabó Zoltán tanulmánya az avantgárd költészetről. A kritikarovatban rendhagyó formában Forgách András méltat­ja Petri György Amíg lehet című kötetét, Bertók László Dongó a szobában című, kisesszéket, kis­prózákat egybegyűjtő könyvéről Nagy Imre, Darvasi László A könyvmutatványosok legendája című nagyregényéről pedig Thomka Beáta írt bírálatot. Visky András Góbién című versesköte­téről N. Horváth Béla közöl re­cenziót. ■ Ősbemutató magyarul Március 16-án 19 órai kezdettel zeket Győrffy Anna tervezte. A magyar nyelvű ősbemutatóra darab két fiatal színész, Gráf várja közönségét a Pécsi Horvát Csilla és Vidákovics Szláven juta- Színház. Thuróczy Katalin „Vala- lomjátékának is tekinthető. To- ha Saint Michelben” című darab- vábbi előadások lesznek március ját Bagossy László rendezésében 20-án, 21-én, 22-én és 23-án is és díszleteivel láthatjuk, a jelme- mindig 19 órai kezdettel. b. r. Futnak a képek Évek, emlékek, Gödrös Frigyes, akinek új filmje, a Glamour idén megosztva meg­kapta a szemle fődíját, eddig nem tartozott a legismertebb rendezők közé, jóllehet már nem fiatal, kö­zel jár a hatvanhoz. Ha jól tudom, néhány rövidfilmen kívül koráb­ban mindössze két játékfilmet for­gatott. A Da Capo (1990) stilizált cselekményű, elvont, kissé vérte- len mű, nem tudtam megkedvel­ni, de a Priváthorvát és Wolfram- barát (1994) eredeti szemlélet- módja tetszett: úgy vélem, a ren­dező, a Balázs Béla Stúdió legjobb hagyományaiból táplálkozva, sze­rencsésen társította a személyes nézőpontot és a látomásos-abszt- raháló múltidéző formát. A díjnyertes Glamour tehát a rendező harmadik s szerintem legmaradandóbb értékű filmje. Ez is az eltűnt időt kutatja, egy ma­gyar zsidó család három nemze­dékének történetét meséli el. A narrátor az unoka, de sok olyan eseményről is értesülünk, ahol ő nem lehetett jelen, vagyis valójá­ban az apáról fiúra szálló családi emlékezet tolmácsolja az egyes epizódokat. Ezek szinte mindvé­gig egyetlen jellegzetes helyszí­nen, a családi üzletben kerülnek sorra. A fontos kivételek egyike az „56-os villamoson” játszódó, egy­szerre csendes pátoszú és köny- nyes humorú jelenet. Az üzletbe térnek vagy inkább törnek be odakintről - egy el­vont, ködös-sejtelmes miliőből - a rombolás képviselői, akik időn­ként lefoglalnak, államosítanak, NAGY IMRE FILMJEGYZETE tollpihék bezáratnak, rekvirálnak, ám az üzlet valahogy csak-csak megma­rad, ha néha szinte a semmiből kell is újrakezdeni, ami ekkora ellenszélben bizony, nem köny- nyű, és nem is biztos hogy érde­mes. A huszártiszt nagybácsi, akit származása miatt elbocsáta­nak a honvédségtől, úgy dönt, hogy feladja: egy utolsó lovaglás, a sors elleni huszárroham során főbelövi magát. Ez a film legtra­gikusabb képsora. A mű fő ereje mégis fanyar hu­morában rejlik: a nagyapa (Barkó György széles horizontú alakítá­sa) patetikusan kiátkozza fiát, mi­kor az keresztény nőt vesz felesé­gül, de továbbra is velük marad, a „felszabadító” Mityenkáról pedig kiderül, hogy a család odesszai is­merőse. Az élet néha szeret fura helyzeteket produkálni. Ilyen az álférj históriája, vagy az a körül­mény, hogy hősünk, az apa (Eper­jes Károly visszafogott tónusú, ár­nyalt szerepformálásában) zsidó létére német katonát bújtat a há­ború alatt, aki szökevény és amel­lett a sógora. A látásmód elismerésre méltó összetettsége mellett a családtör­ténet mégis alapvetően sötét tó­nusú. Honnét hát a „glamour”, a varázslat, a bűbáj. Azt hiszem, ez a különös fény az Ónodi Eszter ál­tal kitűnően, gazdag érzelmekkel megformált anya alakjából árad. Az a tiszta szerelem („amour”) sugározza, amitől oly fehéren ra­gyog a férj hímzett inge, s amely a házastársi ágy vánkosából szét­fújja a tollpelyheket. Szállnak, szálnak a pihék szerteszét, majd belepik az arcokat, mint a hó. És mint az eltűnő idő. 9 < \ 4 J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents