Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)
2000-03-11 / 70. szám
S; H 2000. Március 11., szombat HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal Turistaút vagy kanosszajárás? Többen is perelnek egy pécsi utazási irodát, mert szerintük a tavalyi spanyolországi körúton történtek túlmennek azon a határon, amit el lehet nézni. Ők - többekkel ellentétben - sem a felajánlott húszszázalékos kártérítést nem fogadták el, sem a fölkínált ingyen utakat nem választották. Bírósághoz fordultak erkölcsi kártérítésért. Tavaly szeptember 22-én két autóbusz indult spanyolországi körútra. Judit és Szilvia a másodikon kaptak helyet, azon, amelyik később, immár a hazaúton, de még Spanyolországban lerobbant. Nekik azonban addigra már egyébként is betelt a pohár. A más országokra „szakosodott” utazási iroda először indított túrát Spanyolországba. A körutat 74.900 forintért hirdették meg - a 18 napos túráért ez alacsony ár. Az első meglepetés közvetlenül induláskor érte őket. Az utolsó pillanatban, a buszon derült ki, hogy a program másként alakul, mint ahogy azt az iroda meghirdette.- Úgy volt, hogy a hat nap tengerparti üdülés az utazás végén lesz. Ez azért lett volna jó, mert így mindenki kipihenhette volna magát, nagyon sokan a visszaérkezés után rögtön mentek vissza dolgozni. Ehhez képest a program két része megcserélődött, a végére került a „rohangálás”, és az elejére a láblóga- tás. Már ennek sem örültünk, de beletörődtünk - mondják. Az utazási iroda vezetője készségesen fogad. Mi több, azt mondja, örül az érdeklődésnek, hiszen legalább elmondhatja, ő miként látja a helyzetet.- Azért kellett megváltoztatni a programot, mert nem tudták visszaigazolni a szállást - azt mondták, egy konferencia jött közbe. Az útra rengetegen jelentkeztek, kénytelenek voltak két buszt indítani, mivel nem akarták, hogy bárki lemaradjon. Az 1. számú busz a cég saját járműve, a 2. számút azonban bérelték. Utóbbi ugyan 18 éves, de nem sokkal indulás előtt átesett a kötelező műszaki vizsgálaton. Az irodavezető állítja, csak eddig mintegy másfél millió forintot buktak ezen az úton, részben azért, mert eleve rosz- szul kalkuláltak, részben azért mert sok váratlan kiadás jött közbe. Juditék megállás nélkül sorolják a kiadások okait és a többi kellemetlenséget, valószínűleg nekem mesélik el századszor a történetet, napról napra haladnak, és szinte mindegyikre jut valami a „jóból”. Az idegenvezető kritikájával kezdik.- Egy fiatal fiút kaptunk, aki vélhetőleg azért került a buszra, mert az utolsó pillanatban kellett még egy ember. Térkép nem volt nála, ráadásul nem tudott más nyelven, csak angolul. A két busz kísérői között semmiféle kooperáció nem volt. Telefont egyikőjük sem hozott, de nem volt mobil a sofőröknél sem, így, ha bármi történt volna, nem tudták volna egymást értesíteni. Minden pénz a másik buszon volt, így ha nekünk lett volna szükségünk rá, nagy bajban lettünk volna. A fiú nem csak hogy nem tudott spanyolul, de abszolút nem volt képben. Az esetek többségében mi voltunk kénytelenek a magánakciókat kezdeni, hogy ne maradjunk le a nevezetességekről. Többször is megtörtént, hogy egy-egy városnézésre olyankor jutott idő, amikor a spanyoloknál szieszta van, következésképp minden múzeum, épület és bolt zárva tart. A buszon fejetlenség uralkodott. Fölidéznek egy igazán kínos szituációt is, amely Alicantéban történt.- Fakultatív program volt a bikaviadal. A buszról több, mint húsz ember volt kíváncsi rá, és fizette be az idegenvezető által mondott 4000 pesetát. Aztán az egyik utastársunk a plakáton fölfedezte, hogy a program ingyenes volt, ezért többen kérdőre vonták a fiút. Azt mondta, neki egy spanyol szabta meg az árat, de jegyet nem adott, és a pénzzel eltűnt. Mi nem vettünk részt a programon, de a többiek érthető módon ragaszkodtak hozzá, hogy a közel 8000 forintot fizesse vissza, ami rövidebb egyezkedés után meg is történt. Hasonló furcsaságok később is voltak, néha olyan programért akartak pénzt beszedni, ami nem fakultatív volt. És sorolják, hogy hova érkeztek rosszkor, hol nem jelentkeztek be, hol nem láttak semmit. Az irodavezető kezében a fiú több oldalas jelentése. Az idegenvezetőt ez után az út után elbocsátotta, mivel az ő megítélése szerint sem volt megfelelő a felkészültsége.- Többen mondták az utasok közül, hogy a fiúból jó idegenvezető lesz majd, de kár volt már most egy ekkora útra elengednem. Valószínűleg igazuk van. A jelentésben a bikaviadalról az áll, amit a fiú a buszon is elmondott: becsapták. Mivel nem kis összeg volt, az irodavezető a teljes kárt kifizettette vele. - Az viszont nem igaz, hogy ne lett volna térkép és pénz nála. Talán a 2. buszon még egy kicsivel több peseta is volt, mint az elsőn. Szigorú előírás, hogy az ellátmányt meg kell kapnia a sofőröknek és az idegenvezetőnek. Volt egyáltalán olyan pillanat, amikor nem volt semmilyen probléma? - kérdezem Juditékat.- Talán a tengerparti szállás, mert ott pihenhettünk és magunk szerveztünk. De ezt is megelőzte egy kisebb bosszúság. A meghirdetett apartmanok nem úgy néztek ki, mint amilyenre számítottunk. A kétszobás lakrész egyik szobájában is két ágy volt, de a helyiségnek kis ablaka volt, nem lehetett szellőztetni és a csomagok sem fértek be. Lehetetlen volt ott megmaradni. Amikor többen reklamáltunk, nagy nehezen kaptunk egy új lakrészt. A szállással máshol is gond volt: Algesirasban egy ifjúsági szállóban helyeztek el bennünket, emeletes ágyakon. Nekünk még nem is lett volna gondunk, de a csoporttal nem kevés nyugdíjas jött, akiknek nagy nehézséget okozott, hogy fölmásszanak a másik ágyra, mivel létra nem volt hozzá. Az igazi katasztrófa a visszaúton jött. A buszuk háromszor egymás után lerobbant, harmadszor annyira, hogy a helyszínen már megjavítani sem tudták. A sztrádán mondta be az unalmast, pár kilométerre Cordobától. A rendőrök segítségével jutottak el egy szerelőműhelyig, hajnali négykor. Mint kiderült, elromlott a kuplung és az önindító.- Bár elvileg ezt az éjszakát a buszon kellett volna töltenünk, az, hogy pokrócokon, kartondobozokon aludva, étel, ital és tiszta ruha nélkül a szerviz előtt húzzuk ki, talán nem egyenlő ezzel. Minden holmink a buszon volt, az pedig a szervizben. Már a nagy- követséget is hívtuk, de azt mondták, nem tudnak segíteni. Másnap este 9-re nagy nehezen szereztek szállást, utóbb kiderült, a madridi éjszaka helyett. A harmadik nap este hatra lett kész a busz. A többi már csak apróság ehhez képest.- Madridot és Barcelonát, ami egyik nagy vonzereje volt az útnak, a sorozatos kényszerpihenők miatt csupán egy rövid éjszakai, ületve hajnali séta során „csodálhattuk meg”. A franciaországi szállásra reggel 4-kor érkeztünk, amikor már senki nem volt ügyeletben. Ez nem turistaút volt, hanem kanosszajárás. Nem csoda, hogy a hazaérkezés után mindenki rohant az irodába. A cég vagy az ár 20 százalékát lett volna hajlandó visszafizetni, vagy egy ötnapos párizsi utat ajánlott föl kárpótlásul.- Volt aki elfogadta ezt az ajánlatot, de mi ragaszkodtunk az 50 százalékhoz. Azóta többen is megegyeztek a céggel, kilencen azonban maradtunk, akik úgy döntöttünk, perre visszük a dolgot. Nem tudjuk, hogy javunkra ítél-e a bíróság, de eltökéltük, hogy most már mindenképp végigcsináljuk. Megmutatjuk, hogy egy ilyen irodát szerintünk nem lenne szabad hagyni dolgozni. Az irodavezető állítja: a busz hibáira nem lehetett előre fölkészülni. Ezek olyan problémák, amiket egyetlen műszaki vizsgálat sem mutat ki. Amikor tudomást szerzett arról, hogy a jármű lerobbant, azonnal útnak akart indítani egy másik buszt, erre azonban nem volt szükség, mert a szervizzel folyamatos kapcsolatban voltak, és egyértelmű volt, hogy hamarabb elkészül, minthogy a másik busz odaérne.- Sajnálatos, ami történt, de azt gondolom, irodánk mindent megtett, ami adott helyzetben tőle elvárható - jelzi ezzel azt is, hogy nem tart a pertől. - Az ügyvédem megnyugtatott, ezt a csatát aligha veszítjük el a bíróságon. Az sem meglepő, hogy nagyon sok emberrel sikerült megegyeznem. Sajnos azonban ezen a buszon az átlagosnál több volt a rosszindulatú utas. Hogy valóban csupán a rosszindulatú utasok miatt fajult-e idáig az ügy, nem a bíróságon fog kiderülni. Ahhoz, hogy ezt megítélhessük, ott kellett volna lennünk a 18 napos spanyolországi úton. A fentiek alapján azonban ezt a próbát nem ajánlanánk senkinek. _____lenovai pávid Mé g a gyönyörű tengerpart sem feledtette a kellemetlenségeket DUNAI IMRE Együttállás A Mars, a Jupiter, a Szaturnusz és a Hold együttállása figyelhető meg ma este a nyugati égbolton derült idő esetén. A babonások az efféle együttállásokat baljós előrejelzésnek tekintik, bár minden tapasztalati alap nélkül. A bolygók csak látszólag kerülnek közel egymáshoz, valójában sok százmillió kilométer választja el őket. Együttállásuk nem lesz hatással a Föld élővilágára. A mai jelenség nem is nagyon nevezetes. Májusban 5-én a Merkúr, a Vénusz, a Nap, a Jupiter és a Szaturnusz a Kos csillagképben „áll majd együtt”, míg a Mars és a Hold tőlük nem messze, a Bika csillagképben halad el a többi bolygó közelségében. Az lesz az „igazi", a földrengéseket kirobbantó. Olyan blődséget is hallottam már babonarajongótól, hogy ez a hetes együttállás végleg - a talajszintig - elrendezheti majd a pécsi magasház problémáját is. Ez elég merész jóslat, mondhatni ökörség. A felsorakozó bolygók össz-tömegvonzása a Hold rendszeres árapály keltő hatásának mintegy ötszázezred része. Hajói számoltam. Azt most ne firtassuk, hogy mikor hogyan méricskéltek különféléket a magasházat vizsgáló statikus szakértők az 1989 és 1999 közötti időben. Májusban mindesetre olyan ritka látvány lesz, amilyen legutóbb 1962-ben volt - még magasház nélkül -, de egyébként az 1000. és 2400. év közötti időre csak 14-et számoltak ki a csillagászok. Hogy valaki két ilyet is megél, arra összehasonlíthatatlanul kisebb az esély, mint arra, hogy a magasház és saját ingatlanuk érték- vesztése miatt most hevesen aggódó környékbeli lakosok köre részben egybe eshet azokéval, akik cirka öt éve tiltakozásukkal elgáncsolták a helyreállítás első nekirugaszkodását. Akkor is a környezet sérülését és az ingatlanok értékvesztését kifogásolták. A hercehurcából származó időveszteség pedig átcsúszott a külföldi társtulajdonos cég érdekmúlásába. Azóta néhányszor 360 fokos fordulatot vett az ügy: vagyis ott tart, ahol volt. A magasház sorsát irányító csillagok csak nem akarnak sorba rendeződni. Nincs az a pénz. CSERI LÁSZLÓ___________________________ Földönkívüliek A szomszédok arról értesítették a rendőrséget az egyik hazai városban, hogy sikoltozások, segítségkérések hallatszanak ki egy lakásból. A kiérkező rendőrök is észlelték mindezt, ezért betörték az ajtót, és bementek. Egy asz- szonyt és két gyermekét (12 éves fiú és 18 éves lány) találták a szekrényben, ahonnan azért nem mertek előjönni, mert a fóldönkívüliek, akik kis fekete lények voltak, meg akarták őket ölni. Mikrochipeket ültettek a bőrük alá, állították, s ráadásul rájuk nyitották a gázt is. A rendőrök mindent átvizsgáltak, de semmit sem találtak, se mikrochipeket, se nyitott gázcsapokat, se apró fekete ujjlenyomatokat. Mentőt hívtak, kórházba szállították őket, de az orvosok az orvosi titoktartásra hivatkozva semmit sem árultak el. Nem könnyű ezek után állást foglalni ebben az ügyben, lehet, hogy a rendőrség és az orvostársadalom nincs még kellőképpen felkészülve mifelénk arra, hogy ilyen ügyeket kellő alapossággal és szakértelemmel kivizsgáljon, miközben az apró fekete lények garázdálkodnak körülöttünk. Ha az olvasó marhaságnak gondol minden híresztelést, ami a Földön kívüli léttel kapcsolatos, nagyon téved. Ha például veszi a fáradságot, és belepislant a www.nasa.gov internetes honlapra, majd ott a „Near Mission" ikonra kattint, furcsa látványt tapasztalhat. Egy tőlünk 250 miihó kilométerre keringő, 33 kilométer hosszú, 13 kilométer vastag óriáskrumplit lát. Ez az Eros kisbolygó, melyet a NEAR amerikai űrszonda megközelített, lefényképezge- tett, s hamarosan leszáll rá. A krumpli 5,27 óránként tesz tengelye körül egy fordulatot, tehát egy földi nap alatt négyszer kel fel és nyugszik le ott a Nap. Ha mindez valóságos, miért ne lehetne valóságos az a kis fekete mütyür, amelyik gázcsapokat nyitogat? Ha hiszünk egy internetes honlap fotóinak, miért nem hiszünk egy becsületes háziasszonynak? Talán azért, mert annyi hiteltelen történetet hallottunk már ebben a témakörben. Most már csak azt nem tudom, ki a fene néz engem a számítógép klaviatúrájáról. Csak annyit látok, hogy apró és fekete. hetedik oldal HÉTFŐN Riport Pécs intézményrendszerét egy cég átvilágította, melynek eredményeként megszorító intézkedésekre kerül sor. Főleg kulturális intézményekről szólnak a hírek. Az átvilágítás 30 milliójába került a városnak, és egyesek szerint mindez ablakon kidobott pénz. Hogy mi történt, arról ár. Toller László polgármester kérdeztük. Portré Dr. Földvári József jogtudós, egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritus-a. Fél évszázada kezdte az egyetemi oktatói pályáját. Portré Galériásnak lenni igazi kaland Kevés ilyen sorsot ismerek: valaki 50 éves korában munkahelyi főnökének bejelenti, felhagy addig megbecsült szakmájával, és azon túl, úgymond, a hobbijának él. Vagyis, amit legjobban szeret az életben. Nőt Béla élete fordulópontján létrehozta a Pécsi Műhelygalériát.- Ez az ötvenévesen meghozott döntés azt jelzi, voltaképp mindig is a művészet érdekelte, igaz?- Gyerekkoromban Gebauer Ernő foglalkozott velem, rendszeresen jártam a lakására. Aztán Cseh László, a középiskolai tanárom biztatott, még később, már felnőttként Kelle Sándor és Soltra Elemér lettek a mestereim, már ami a festészetet illeti. Bár az igazság az, sose akartam hivatásos művész lenni.- Évtizedeken át tehát a POTE Biofizikai Intézetében dolgozott műszaki szakemberként és fotósként. Egészen addig...- Addig, míg Alkonyi profesz- szorral kötött megállapodásom értelmében kortárs művészet. Persze, ez mindig a legnagyobb rizikó, ezért kell melléje egy háttéripar is, ami az esetemben a képkeretezés. De nem panaszkodom, manapság már egy-egy önként jelentkező szponzor is akad, ami nagy szó.- Kaland ma galériásnak lenni? 1991-ben galériás nem lettem. Azt hiszem, hogy egy kicsit flúgos- nak tartott, de tisztelte a döntésemet. Régiséggel nem foglalkozom, nem is értek hozzá, ami igazán izgat, a Nőt Béla 1942-ben született Pécsett. A Zipemowszky Szakközépiskolában érettségizett, majd évtizeden át a POTE Biokémiai Intézetében dolgozott műszaki állományban, illetve fotósként. 1991-ben feleségével együtt létrehozta a Pécs Műhelygalériát, ahol kortárs művészetet állítanak ki. Festő, több csoportos és három önálló tárlaton vett részt.- Mindenképpen. Ahogy Kelle Sándor szokta mondani zenei hasonlattal: Verdibe, Puccinibe már nem lehet belebukni. Az új művészet igényli a legnagyobb odafigyelést. Ám a legfontosabb az, hogy az elmúlt évtized alatt rendkívül érdekes emberekkel ismerkedtem meg, kialakult a törzsközönség, akik egyben már barátok is, és sokat tesznek az ügyért.- Kiállítás-szervezés, keretezés - és a saját munkák. Mikor van ideje festeni?- Főképp a hét végén, a heti hajtás után szinte a magam meg- nyugtatására. Ezért is ért meglepetésként, hogy meghívtak Balatonfüredre egy újabb önálló kiállításra, ami most vasárnap nyílik. Baranyai, balatoni és erdélyi témájú képeimet mutatom be, tollrajzokat, akvarelleket és pasztellkrétával készült műveket. MÉHES KÁROLY
