Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)
2000-03-10 / 69. szám
f«l| 2000. Március 10., péntek HÁTTÉR > RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal „Ami az én felelősségem, azt vállalom”- mondja dr. Vuics Tibor, a plágiummal vádolt egyetemi oktató Először áll ki a nyilvánosság elé, és szólal meg dr. Vuics Tibor, a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézet Magyarország Földrajza tanszékének vezetője. Az oktató ellen jelenleg belső vizsgálat indult, plágium alapos gyanúja miatt. Vuics Tibor azt mondja, hibázott, de a történtekért nem ő az egyedüli felelős.-Mi az oka annak, hagy most szólal meg, hiszen egyelőre csak a fegyelmi vizsgálat anyaga készült el, döntés pedig csak egy-két hét múlva várható?- Reménykedtem abban, hogy győz a józan ész, és sikerül anélkül kompromisszumos megoldást találni, hogy ez az ügy kiéleződne. Több lépést tettem, többször beszéltem dr. Abonyiné dr. Palotás Jolánnál, aki ígéretet ugyan nem tett, de nem volt ellenséges.- Mire kellett volna ígéretet tennie?- Hogy esetleg visszavonja a vádat, vagy elfogadja a fölajánlott kompromisszumot. Többször is jeleztem neki, hogy hasonló eset elvben bármikor előfordulhat oktatói, kutatói körökben, és ilyenkor a megoldás nem a feljelentés, hanem a probléma megbeszélése. Úgy gondolom, hogy az ügyek elintézésnek mostani módját akkor szokás választani, ha valamilyen hátsó szándék, vagy hátsó gondolat van a dolog mögött.- Milyen háttérben lévő okra gondol?- Azt hiszem, erről felelőtlen dolog lenne nyilatkoznom, hiszen ha gyanítok is valamit, azt nem tudom semmivel sem alátámasztani, tehát rágalmazás lenne.-Ha úgy fogalmazok, hogy szakmai ellentétek lehetnek mögötte, akkor rosszul gondolkodom?- Maradjunk annyiban, hogy nem kívánok találgatásokba bocsátkozni.- Ön fölkereste a szegedi egyetem rektorát, dr. Mészáros Rezsőt. Mi hangzott el ezen a beszélgetésen?- Főként az, hogy a kolléganőt rosszul érintette a dolog, és hogy mennyire nehéz erre a problémára megoldást találni. Természetesen másról is beszélgettünk, de azt hiszem, ez sem tartozik a nyilvánosságra. A Vuics-akta- Ön elnézést kért Abonyinétól?- Természetesen írtam neki egy bocsánatkérő levelet, amelyben az állt, hogy megkövetem a tévedésért, azért, hogy az a bizonyos húszoldalas anyag átkerült az új könyvbe. Azt is jeleztem, hogy a plágiumnak még a halvány szándéka sem merült föl bennem. Ugyanis mit szoktak plagizálni? Új tudományos eredményt, találmányt, valakinek az egyéni ötletét. De ha valaki plagizál, akkor nem jelöli meg a forrást, a plágium fogalmával ez szerintem nem fér össze. Javasoltam továbbá, hogy a kiadó az általa kifogásolt részt javítsa ki, és nyomassa újra, nem kis költségen, és az anyag az ő nevén szerepeljen. Ezt a kiadó is vállalta volna. Megjegyzem, a szerzők között egyébként azoknak a nevei szerepeltek, aldket dr. Tóth József rektor úr fölkért tankönyvfejezet-írásra. Mivel a mostani könyvnek a tíz évvel ezelőtt megjelent volt az előzménye, az én forrásanyagomban ez szerepelt. Sajnos erre nem figyeltem eléggé oda. Ennek ellenére a könyvben igenis van megjelölés, a kifogásolt cikk alatt ott szerepel pontos oldalszámmal a korábbi tankönyv vonatkozó fejezete. Az állítólag plagizált anyagban ráadásul számos új hivatkozás és új ábra is van, de hosszabb szövegrészek sajnos valóban megegyeznek. Ezt nem szabadott volna így hagyni. Ami az én felelősségem, azt vállalom, de van felelős rajtam kívül is. Például a régebbi tankönyvnek éppen Tóth József volt a lektora.- Ezzel arra céloz, hogy a rektor úr épp annyira felelős a történtekért, mint ön? Ha azt kérdezem, hogy milyen százalékban felelős ön ezért a hibáért, akkor mit mond?- A többiek is felelősek érte mindenképpen. Ha százalékosan akarom megfogalmazni, akkor azt mondom, hatvan - negyven százalék. Ebben a negyvenben benne van a társszerkesztő, a lektor, a kiadó, szóval mindenki, akinek köze van a könyvhöz. Ez team-munka volt, nem pedig az én saját könyvem. Vannak a könyvben egyéb gondok is, például az egyik térkép szerint a XX. század elején Kína dán gyarmat volt. Voltak problémák a korrektúrával is.- Amikor kiderült az ügy, akkor önt behivatta a rektor, és fölajánlotta a korkedvezményes nyugdíjazást. Ön először ezt elfogadta, másnap viszont meggondolta magát. Miért?- Ez tulajdonképpen egy diktátum volt. A rektoron kívül a jogi tanácsadója, dr. Berke Gyula volt ott ezen a beszélgetésen. A rektor úr nem azzal kezdte, hogy meghallgat, hanem rögtön kijelentette, hogy két verzió van. Az egyik szerint korkedvezménynyel nyugdíjba megyek most, a másik viszont hosszadalmas folyamat, és hozzátette, ezt nem ajánlja. Először tényleg elfogadtam a nyugdíjaztatást, egyszerűen azért, mert az egész úgy ért, mint derült égből a villámcsapás. Aznap nagyon sokat gondolkodtam a dolgon, beszéltem az ügyvédemmel, a családommal, és végül úgy döntöttem, mégsem fogadom el a korkedvezményes nyugdíjazást. Másnap reggel fölhívtam telefonon a rektort, és közöltem vele, végigviszem az ügyet, mert nem csak én vagyok felelős a történtekért.- Mikor értesült arról egyáltalán, hogy bármiféle probléma van?- Amikor megkaptam dr. Abonyiné dr. Palotás Jolán levelének a másolatát, úgy február 10. körül. Az a gyanúm, hogy a rektor az ügyről már korábban is tudott, de akkor valamiért még nem hozta elő. Szerintem érlelte a dolgot. Amikor például januárban elutazott Ausztráliába, nem engem bízott meg a tanszéken a helyettesítéssel, pedig én vagyok a korelnök. Szóval éreztem már korábban, hogy valami készül.- Milyennek minősítené a korábbi szakmai és emberi kapcsolatát a rektorral?- Azt szokták mondani, hogy nem kell szeretnie két embernek egymást ahhoz, hogy jól együtt tudjanak működni. Az emberi kapcsolataink nem voltak túlságosan jók, ő sok kérdésben másként gondolkodik, de a szakmai együttműködés nagyon korrekt volt.- Visszatérve az eljáráshoz. Azóta dr. Tremmel Flórián elkészült a vizsgálati jelentéssel. Ön tudja, hogy mi szerepel benne?- Nem tudok semmit a tartalmáról, sem én nem kaptam még meg a tizenkét oldalas jelentést, sem az ügyvédemhez nem érkezett meg.- Az eljárás végéig önt fölfüggesztették az állásából. Be sem jár a tanszékre?- Nem járhatok be, még a saját szobámba sem mehetek be. Semmilyen belső kapcsolatatom nem lehet. Távolléti díjat kapok, a fizetésem 50 százalékát.- Anélkül, hogy prejudikálnék: ha összeül a fegyelmi tanács, és úgy dönt, hogy ön plagizált, és a legsúlyosabb büntetés jár, tehát az elbocsátás, akkor mit tesz?- Tartok tőle, hogy a döntésnél a munkaadó elvárásai érvényesülnek majd. Ha a legsúlyosabb ítélet születik, továbbviszem az ügyet, elmegyek a munkaügyi bíróságra. Ha kell tovább is.- Meddig szeretne még tanítani?- Amennyi a professzoroknál a korhatár, tehát 70 éves koromig. Most 61 vagyok, elvben tehát lenne még kilenc évem a nyugdíjig- Mennyi esélyt lát arra, hogy ez meg is fog valósulni?- A kialakult légkör miatt én egyelőre nem vágyom vissza a tanszékre. Szóval nem túl sokat. LENDVAI DÁVID A botrány akkor robbant ki, amikor a szegedi József Attila Tudományegyetem Gazdaságföldrajzi Tanszékének oktatója, dr. Abonyiné dr. Palotás Jolán megkereste a Dialóg- Campus kiadót. A levélben azt kifogásolta, hogy a Pécsett szerkesztett Általános Társadalomföldrajz című tankönyv első kötetében dr. Vuics Tibor nevét találta egy 1990-ben megjelent tankönyv egyik általa írt fejezete alatt. Az ügy miatt dr. Tóth József, a Pécsi Tudományegyetem rektora felajánlotta Vuicsnak a nyugdíjba vonulás lehetőségét, aki előbb elfogadta az ajánlatot, később azonban meggondolta magát. Az egyetem vezetése úgy határozott, vizsgálatot folytat le az ügyben, és annak eredményétől teszi függővé, hogy miként határoz a plágiummal gyanúsított oktató ügyében. A vizsgálati anyag múlt héten elkészült, egyelőre azonban még nem nevezték ki a fegyelmi tanácsot, amely első fokon dönt az ügyben. TIBAY GÁBOR Rendőrmátrix Lassan sajnos vége az „ottan állott a raboló a pultnál, aztán követelte a zsákokat, erre én szóltam a Manyikának, hogy adja oda, az meg od’ adta, aztán a raboló eltávozott” - típusú rendőrségi jegyzőkönyveknek. Na jó, nem teljesen, mert azért vannak még olyan elmeháborodottak, akik kétkezi rabolással kívánják magukat úgy-ahogy a rablóiét mini- mál-egzisztenciáján fenntartani. Példának okáért itt van mindjárt a megélhetési bűnöző Kálmán bácsi Taktahar- kányból, aki hátralevő nyugdíjas évei reménybeli sörellátmányáért szerette volna egy botnak látszó bottal kifosztani a takarékot, vagy az a nagyszerű honpolgár, aki megpróbált a sztrájk sokadik napján vasúti pénztárt kiüríteni. Ám valljuk be, kikopnak a régiek ebből az iparágból is, ledarálja a mackósokat az információs társadalom. Változott a kor szellemében a rendőrség módszere is: elfogták végre azt a négy sihedert, akik feltörték az Elender szerverét néhány hete. De most megvannak. Virtuálisan is a helyzet magaslatán állunk. Hogy hogyan csinálták mindezt a rend fimyákos őrei? Nos, mint megtudhattuk, rajt’ voltak rendesen a témán, akinek szeme van a látásra, az biza’ látta is azonmód, hogy nem csak hülyítés volt az internet-rendőrség. Meg nem erősített hírek szerint ugyanis az üldözők a cybertérbe küldték űrprogramjaikat, elárasztották a hackervilágot az egyenruhás kis üldözők, a végén meg a nagy igyekezettől hullámot vetett a Mátrix, és kidobta a fiatalkorú bűnözőket a rendőr-plaza rendszergazdája elé. Ha meg ne adj’ isten mégsem így volt, azért ne keseredjünk el, mert igenis rendnek kell lenni, az elkövetők megvannak, a példát meg - gondolom - hamarosan statuálják. így járt ezzel az Egyesült Államokban egy bizonyos Kevin Mitnick is - ’94 óta sitten ül. Ennek ellenére korai az öröm; a kezdeti lelkesedés után arrafelé sem a számítógépes bűnözők töltik meg a cellákat, hanem a szakma régi nagy öregjei. Free Viszkis. KOZMA FERENC Párüngatlanok Kiderült az, amit többnyire mindenki tud. Jelesül, hogy anna kidején, a rendszerváltás bokros teendői közepette sok minden elkerülte a kijz figyel t mét. Például, Hogy csak úgy ' sebtében osztották el a javakat, s ebből kifolyólag nem egyformán (testvériesen) és nem is mindenkinek jutott a pártingatlanokból (Más javakból sem.) A MIÉP így (mivel még nem volt ott a nagy napokban) székházmentes maradt, s jó ha itt-ott megtűrik bérlőként az önkormányzati ingatlanók egyikében-másikában, miközben az MSZP (a rendszerváltás nagy kárvalbttja?) több száz állami ingatlan használója (mint az kiderült egy tévévitában: maguk sem tudják pontosan, hogy mennyié), sőt az ingatlanok egy részét tovább adták, újabb hasznosításra, bérlőknek. (Ejnye, ejnye!) Persze azt se feledjük, hogy a pártok és az ingatlanok kapcsolata sokféle, egymásra utaltságuk jellemzője, hogy négyévente változik a szükség. A Fidesz például átmeneti karcsú- sodása idején eladta székházát, s hasonlóképpen sok hadállásától szabadult meg az MDF is, midőn a parlamenti belépő alatt gyűjtötte a vokso- kat. Tény, ha erős a párt, ingatlanra vágyik, ha gyöngül (hol van már a KDNP?), örül, ha meghúzhatja magát valahol, lehetőleg nem a szem előtt. A parlamenten kívüli pártok vagyonát (Thürmer Gyula is egyet érthet vele), pedig manapság nem illik és nem szokás firtatni. Most valahogy, a polgári demokrácia tizedik esztendejében, valakinek eszébe jutott (talán éppen a csillebérá nagytábor eladásának szándéka indíthatta be az agytekervénye- ket), hogy meglehetősen igazságtalan az élet. Ideje volna megtenni az ingatlanok újraelosztását, hiszen nem jó az, ha egyeseknek minden, másoknak meg semmi. A szándék nemes, igazából minden parlamenti párt szerint szükséges a felülvizsgálat, sőt az SZDSZ egyik frakcióvezető-helyettese még pótindítványra is készül az ügyben. Csupán egyetlen párt akad, amelyik nem örvend a revíziónak. Vajon melyik? hetedik oldal HOLNAP Riport Per egy utazási iroda ellen. Néhány utas perli az egyik pécsi utazási irodát, mert a tavalyi spanyolországi kőrútjukon szerintük a kelleténél kissé több malőr történt. Minden baj tetejébe a buszuk lerobbant, és majdnem két napot vártak rá, hogy megjavítsák. Portré Nőt Béla, a Pécsi Műhely galéria tulajdonosa, aki 50 évesen hagyta ott a munkahelyét, hogy a hobbijának élhessen. „Alkonyi profesz- szor kicsit flúgosnak tartott, de tisztelte a döntésemet. ” Portré Amit németül tudni - lehet A pécsi Lenau Házba néhány éve el lehet járni csevegni. Persze, németül. Nem kávéházi traccsparti ez, hanem olyasmiket vitatnak meg, milyenek is a jótékony hazugságaink. Hilde Maier, a „tanárnő” Etiópia érintésével érkezett Hamburgból.- Az igazi szakember voltaképp a férjem, Lutz Maier, akivel 1995 februárja óta vagyunk pécsi lakosok. Ő magyar némettanárok továbbképzésében segít. Engem a Lenau Ház vezetése kért fel, hogy olyanoknak, akik már valameny- nyire beszélnek németül, tartsak társalgást.- Jól tudunk, mi magyarok, németül egy igazi német szerint?- Alapvetően igen. Ez annak is köszönhető, hogy az itteni oktatás nagyon nyelvtan-központú. Persze, van hátulütője is ennek, mert kevesen tudnak spontán fogalmazni, sokan azon kezdenek gondolkodni, hogy most nyelvtanilag épp jó mondatba kezdtek-e bele. Ezért oka, hanem az, hogy inkább mindenki velünk akar németül társalogni. Ha tudok is valamennyire, nincs nagyon kivel gyakorolni. Én viszont igyekszem elkerülni az északi dialektust, elvégre külföldiek számára a leginkább építő a „hochdeutsch”.- Mennyire más itt élni, mint Hamburgban? nem árt iskolán kívül is gyakorolni, hogy ne féljenek a hibáktól.- Pontosan öt éve él Pécsett. Megtanult magyarul?- Sajnos, nagyon is kevéssé. Ennek nem az én lustaságom az Hilde Maier tanárnő Hamburgban született. Kezdetben a biztosítási szakmában dolgozott. Férjével több külföldi kiküldetésben járt, 1988 és 1995 között Etiópiában. Pécsre ezt követően érkeztek. A Lenau Ház tanára, szabadidejében fotózik. Képeiből több kiállítást rendeztek Magyarországon is.- A válaszomhoz fontos tudni, hogy Magyarország előtt hét éven át Etiópiában laktunk. Addis Abebában természetesen az első pillanattól nyilvánvalóak voltak a különbségek. Itt talán ezért is eleinte azt éreztük, hogy ez majdnem olyan, mint otthon. Aztán szép lassan érzékeli az ember a különbözőségeket. Például, hogy tapasztalatunk szerint itt a családi összetartás nagyobb, mint Hamburgban. Jóllehet nyilvánvaló, hogy két nagyságrendben eléggé különböző városról van szó.- Mikor épp nem tanít, mivel tölti az idejét?- Nagy szerelmem a fotózás. Ezt már Etiópiában is űztem, aminek néhány kiállítás lett az eredménye Baranya megyében, de még azon kívül is. Természetesen itt is sok-sok felvétel készült már, amelyek közül egy válogatást legközelebb a Pedagógia Intézetben mutatok majd be. MÉHES KÁROLY > J »
