Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)
2000-03-08 / 67. szám
8. oldal - Uj Dunántúli Napló POLITIKAI 2000. Március 8., szerda T A FÓRUM Csak az jöjjön katonának... Az országban háború folyik. Számháború. Miután napvilágot láttak a februári közvélemény-kutatások eredményei, melyek szerint a polgárok közel 70 százaléka a kényszersorozott hadsereg helyett sokkal inkább egy önkéntes hadseregre bízná az ország védelmét, a kormány belátta, polgári kormányként nem haladhat szemben a polgárok akaratával. Ekkor tört ki a számháború. A honvédelmi tárca részéről különböző számok jelentek meg az önkéntes hadseregre való átállás várható költségeiről. A tárca először 200 milliárd forint pluszköltségről beszélt, most már csak 55 milliárd- nál tart. Valamit azonban még mindig rosz- szul számolnak! Számoljunk mi is! Jelenleg a Magyar Honvédség költségvetési létszáma 56.640 fő, amelynek személyi kiadásai 81,4 milliárd forintot tesznek ki. Az SZDSZ számításai szerint 40.000 fő esetén, mintegy 50 százalékos fizetésemelést figyelembe véve a személyi kiadások végösszege 85 milliárd forint. Az ország NATO-csatlakozásakor a kormány vállalta azt, hogy a honvédelmi kiadásokat az idei 190 milliárd forintról • 2004-ig 288 milliárd forintra emeli (2183/1999 VII. 23 kormányhatározat 8. pontja). Ebből adódik, hogy a személyi kiadások 2001-ben 96 milliárd forintot, 2002- ben pedig több mint 100 milliárd forintot tesznek tó. A költségvetési keret tehát nö- . vekszik, a létszám csökken, így nem csak hogy az átállás nem jár többletköltségekkel, hanem a személyi állomány átlagjövedelme, és ezzel együtt az önkéntes katonai szolgálat vonzereje is jelentősen növelhető. Az SZDSZ javaslata alapján a 2001-es költségvetési évre vetítve a tisztek átlagfizetése 200.000, a tiszthelyetteseké 130.000, a szerződéses katonáké 90.000, a polgári munkatársaké 85.000 forintra adódna. És ez még korántsem minden. A kényszersorozott katonaságról önkéntes hadseregre való átállás további megtakarításokat eredményez. Megtakaríthatjuk az élelmezési és utazási költségeket, illetve a sorkatonák ruháztatási költségeit. Megtakarításra kerülnek továbbá a sorkatonák szociális támogatására fordított összegek, illetve a leszerelési segélyek. Ugyancsak megtakarításként értékelendők a sorkatonák évi többszöri, ismétlődő alapkiképzési költségei, a sorkatonák évente többször cserélődő felszerelésére fordított kiadások, valamint az amortizációs költségek. A létszám- csökkentéssel együtt a laktanyák száma is csökkenthető, a felesleges laktanyák értékesítésre, illetve más célú hasznosításra kerülhetnek. Emellett pedig a létszámcsökkenéssel a Honvédelmi Minisztérium adminisztratív kiadásai is csökkennek. Nem szóltam még a munkába álló sorkatonák nemzetgazdasági tevékenységéből eredő előnyökről. Mindez tehát azt bizonyítja, hogy az önkéntes hadseregre való átállásnak nem pénzügyi, hanem kizárólag politikai buktatói vannak. Ottó Krisztián Ottó pécsi SZDSZ-ügyvivő Visszatérő bajaink Felkészülés felelősséggel A történelmi Magyarország földrajzilag és vízrajzilag is egységes térségnek volt tekinthető. Az országot körülvevő hegyek és a síkságok vízrendezését a múlt század óta nemzetközi tekintélyű vízmérnökök, Vásárhelyi Pál és utódai nagy gonddal alakították ki úgy, hogy a Tisza és a Duna szabályozása után egységes védekezés vált lehetővé. A trianoni gyilkos békediktátummal az ezeréves Magyarországot szétdarabolták. Új szomszédainkhoz kerültek hegyeink, és mienk maradt a sík vidék, megfosztva bennünket a hegyektől lezúduló vízzel szembeni védekezés lehetőségétől. Az 1947. februárban megkötött párizsi békeszerződéssel érvénytelenné váltak a trianoni békediktátumban a szomszédainkra kirótt kötelezettségek. Rabló módon irtották a Kárpátok erdeit, kopár hegyoldalak éktelenkedtek a szocialistának nevezett erdő- gazdálkodás következtében. A lekopaszodott hegyekről a tavaszi olvadások lemosták a vékony termőréteget. Jóvátehetetlenül pusztult a természet, a táj. Az 1998-as őszi árvíz sem okozott volna akkora katasztrófát ha a Kárpátokból lerohanó iszonyatos mennyiségű víztömeget az erdők, vagy víztározók felfogták volna. Minden világosan gondolkodó ember előtt nyilvánvalóvá vált, hogy újabb árvízkatasztrófák elleni eredményes védekezés érdekében a mai ukrán és román területeken is víztározó rendszereket kell kiépíteni. A most bekövetkezett ciánmérgezés a világ figyelmét ismét ráirányította a határainktól keletre működő üzemek elképesztő biztonsági hiányosságaira. A ciánszennyezés valóságos „vízi Csernobilként" fogható fel, amely nem csak a halállomány teljes pusztulását okozta, de velük pusztult el a mikro-élővilág is. Ma még felmérhetetlen, hogy mekkora a magyar idegenforgalom veszteségeAz FM vezetése a 2000. évi feladatok elvégzéséhez átdolgozta a költségvetés támogatási rendszerét. A kívánatos vízelvezető-képesség megteremtése érdekében 35 ezer kilométert meghaladó belvízi csatornarendszert kell kialakítani, a meglévőket kitisztítani, és ezt a tevékenységet össze kell hangolni a belterületek belvízmentesítési programjával is. Nagy a jelentősége annak, hogy az országos feladatnak tekinthető munka elvégzésében a KHVM és Belügyminisztérium éppúgy partnernek tekinthető, mint a lakosság. Az FVM vezetősége megkezdte a sok évtized mulasztásainak felszámolását, ami nem megy máról holnapra. A mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területek más célú hasznosításához jó alapot nyújt a Phare, a CBS, a Sapard, az ISPA, a LEADER 2 és az AGENDA 2000 pályázataiban elnyerhető támogatás, a környezetvédelem és a mezőgazdaság közti harmónia megteremtése, a megyék és a régiók lehetőségeinek együttes alkalmazása. Antal László FKgP Baranya megyei alelnök Ünnepélyes keretek között kötött együttműködési megállapodást március 2-án Pécsett, a Művészetek Házában három párt. A megállapodás szövegét alább közöljük. Pécs megyei Jogú Város Közgyűlésében egy frakcióban dolgozó három párt, a Fidesz Magyar Polgári Párt, a Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Demokrata Néppárt helyi erői úgy határoztak, hogy együtt készülnek fel a 2002-es önkormányzati választásokra. A jelenlegi ciklus félidejéhez közeledve felmértük politikai helyzetünket, elképzeléseinket, lehetőségeinket. Amellett, hogy értékrendjeink közel azonosak, illetve kiegészítik egymást, céljaink közösek. Számunkra kiemelkedően fontos a város rangjának megbecsülése, az itt lakók jó közérzetének megteremtése, lokálpatriotizmusának növelése: hogy jó legyen pécsinek lenni. Ismerjük a város költségvetési helyzetét, az azt meghatározó folyamatokat. Tapasztaljuk a politikai és a környezeti kultúra általános és gyors romlását, a város hagyományos értékeinek veszélyeztetését. A városvezetés mentalitása, morális érzéketlensége, egy szűk kör érdekeinek gátlástalan érvényesítése határozza meg most a város ügyeinek intézését, amely provincializmust szül. Mindezeket átgondolva döntöttünk úgy, hogy lépnünk kell, de közösen, erőinket összeadva. A választásokra egy olyan alternatívát teszünk a választópolgárok elé, amely nemcsak megoldásokat kínál a problémákra, hanem azok megvalósíthatóságára is figyel. Nem akarunk újabb légvárakat építeni. Ezért a reális program kidolgozása, megalkotása érdekében létrehoztunk egy közös szakértői munkacsoportot. Ennek a teamnek az a fő feladata, hogy a város biztos jövője érdekében reális válaszokat adjon a kihívásokra. Az elkészült programhoz fogunk majd megfelelő „kivitelezőket”: irányító polgár- mestert és képviselőket jelölni. Számba vettük azokat a területeket, amelyek meghatározzák a város életét, és megalakítottuk a költségvetés-vagyongazdál- kodás-gazdaságfejlesztés, az oktatás-kultúra-sport, az egészségügy-szociálpolitika-la- kásügy, az urbanisztika- városüzemeltetés-kommunális politikai, az egyházi kapcsola- tok-kisebbségek, valamint a hazai és nemzetközi regionalizmus kérdésköreivel foglalkozó munkacsoportokat. Céljaink eléréséhez természetesen létrehoztuk a politikai-stratégiai teamet is. A csoportok optimális működését három szervező biztosítja: Nagy Róbert, dr. Pórszász Róbert és Pozsonyi László. A városi program kidolgozásának irányítására az alábbi szakértőket kértük fel, akik ezt el is fogadták: Hajdinák Miklós, dr. Kézdi Balázs, Lévai József, dr. Rákosyné dr. Vass Klára, dr. Témák Gábor, Tomcsányi Kata, Trombitás Károly és Várbíró Péter. A szakterületek reprezentánsai mögött természetesen egy segítő háttér áll, hiszen a munkamódszerre a nyitottság jellemző. Körömi Attila Fidesz-Magyar Polgári Párt, Golob Ferenc Magyar Demokrata Fórum, Staub Ernő Magyar Demokrata Néppárt Rendszerváltásaink A franciák milyen büszkék arra, hogy két évszázad alatt elfogyasztottak három monarchiát és öt köztársaságot! Mi magyarok egyetlen évszázad alatt produkáltunk kilenc rendszerváltást, és eközben hatszor váltottunk államformát... Államforma-váltásaink: 1. 1918. november 16.: kikiáltják a Magyar Köztársaságot, ami tulajdonképpen az első polgári demokratikus köztársaság volt, 2. 1919. március 21.: a Tanács- köztársaság, az első leninista-sztálinista diktatúra kikiáltása, 3.1920. február 27.: a királyság államformájának visszaállítása a nemzetgyűlés I. törvénycikkelye alapján, 4.1946. február 1.: a (második) Magyar Köztársaság kikiáltása, 5.1949. augusztus 17.: az új Alkotmány értelmében Magyarország „Népköztársaság”, ami valójában a második leninista-sztálinista diktatúra államformája, 6. 1989. október 23.: a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltása. Az államforma-váltások általában bizonyos időbeli késéssel követték a tényleges rendszerváltó fordulatokat, mintegy utólag legitimálva azokat. Illetve egy esetben (1989. október 23.) megelőzte a politikai fordulatot. Tényleges rendszerváltásaink: 1. 1918. október 31.: „őszirózsás forradalom”, 2. 1919. március 21.: Tanács- köztársaság kikiáltása, 3.1919. augusztus 2.: a Tanácsköztársaság bukása, 4. 1944. október 15.: a Szálasi puccs, 5. 1945. április 4. (vagy 11.): a náci uralom alóli fölszabadulás, és természetesen ugyanakkor a szovjet megszállás befejezése. Esetleg 1944. december 21-e, az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulása tehető a helyébe, bizonyos szempontok alapján, 6. 1948. június 12.: a totális kommunista diktatúra kezdete a két „munkáspárt” egyesülésével, 7. 1956. október 23.: a forradalom, 8.1956. november 4.: a restauráció napja, 9. 1990. április 25.: az első szabad választások napja. Közben pedig átvészeltünk két világháborút, két polgárháborút (1919 és 1956), öt forradalmat-el- lenforradalmat (kinek melyik tetszik, válassza ki!); 1918. október 31., 1919. március 21., 1919. augusztus 2., 1956. október 23., 1956. november 4.; egy puccsot (1944. október 15.), két vörösterrort (1919,1956-57), két fehérterrort (1919-20 és 1944-45), egy holocaustot (1944-45), négy kollektivizálást a mezőgazdaságban (1919, 1950-53, 1955-56, 1958-61), az ország kétszeri megcsonkítását (1920 és 1947). Tényleg sűrű évszázad volt... Gazdag László Kerületi párbeszéd Az MSZP mohácsi szervezete Kerületi Párbeszéd Napján címen egy időben kilenc helyszínre szervezett Baranya megyei országgyűlési, megyei és városi szocialista képviselőinek közreműködésével fórumokat, előadásokat a lakosság számára. Bár a rendezvényre először Mohácson és vonzáskörzetében került sor, a kerületi párbeszéd napját még idén a megye valamennyi térségében megrendezzük, méghozzá hagyományteremtő szándékkal. Ezzel hiánypótló szerepet kívánunk betölteni elsősorban a civil szférával való szorosabb kapcsolattartás tekintetében - tudtuk meg dr. Szili Katalintól, a parlament al- elnökétől, aki a múlt héten tartott rendezvény keretében a térség szakszervezeti vezetőivel találkozott. A délután folyamán összesen 22 képviselő vonult ki a különböző helyszínekre. Homorúdon nyugdíjas-találkozót, Szajkón agrár-, Mohácson az ipari iskolában pedig oktatási fórumot tartottak. Szederkényben, Máriakémén- den, Versenden, Ivándárdán, Lippón és Bólyban fogadóórákon várták a mindenütt szép számban megjelent érdeklődőket. Az esti órákban a képviselők újra összeültek, hogy közösen értékeljék a nap eseményeit. Több mint 200 érdeklődő jelent meg a különböző fórumokon. Elsősorban a fiatalok lakásépítési problémája, a gyógyszerellátás, különböző agrártámogatási lehetőségek érdekelték őket, míg a polgármestereket Puch László országgyűlési képviselő tájékoztatta a vállalkozói övezetek és infrastrukturális beruházások lehetőségeivel kapcsolatban. A szervezők a rendezvényt maguk között csak „kirajzásként” emlegetik. Dr. Kékes Ferenc, a megyei önkormányzat elnöke hangsúlyozta: a „kirajzás” nem egyszeri dolog, a jövőre nézve minden választópolgárnak folyamatos „zümmögést” ígérnek, hiszen egyértelműen kiderült: igénylik a párbeszédet, melynek következő helyszíne Komló és térsége lesz. Tölgyesi Dóra Minőségbiztosítás II. Staub Ernő a Dunántúli Naplóban (2000. március 1.) megjelent cikkében azzal vádolt meg, hogy 14 képviselőtársammal együtt meg akartuk akadályozni az iskolák részvételét az Oktatási Minisztérium által meghirdetett minőségbiztosítási pályázaton. Az írás hemzseg a féligazságoktól, csúsztatásoktól, egyetlen célja, hogy bebizonyítsa, hiába akar a kormányzat pályázati támogatásokat biztosítani a városnak, ha ezt a városvezető koalíció folyton megakadályozza. De lássuk a tényeket! Az Oktatási Minisztérium nem egy, hanem két pályázatot írt ki a minőségbiztosításra. Az egyik, a SZAK 99 pályázat, melyre a szükséges anyagokat 1999 nyár elején a Polgármesteri Hivatal közoktatási irodájának munkatársai lóhalálában állítottak össze. A pályázatot az utolsó pillanatban, június 21-én a Közoktatási Bizottság, majd három nap múlva a Közgyűlés is elfogadta, ellenszavazat és tartózkodás nélkül. Összesen 60 millió forintra pályáztunk. Időközben az Oktatási Minisztérium meggondolta magát és visszavonta a pályázat minőségbiztosításra vonatkozó részét. Majd felállította a Comenius 2000 Minőségfejlesztési Programirodát és újabb pályázatot írt ki. A kiírás értelmében ....az intézmény kizárólag az általa kiválasztott az OM által közétett minősített tanácsadói jegyzéken szereplő - szakértővel, illetve tanácsadóval közösen vehet részt a pályázaton. (A tanácsadói jegyzéket első alkalommal 2000. február 17-én teszi közzé az Oktatási Minisztérium.)” A pályázati határidő 2000. március 1. Mindösz- sze 8 munkanap maradt arra, hogy az intézmények beszerezzék a szakértő, az intézményvezető, a nevelőtestület, a Közoktatási Bizottság (kéthetente ülésezik) és a Közgyűlés (háromhetente ülésezik) támogatói nyilatkozatát. Az országos felháborodás hatására a minisztérium a pályázati határidőt március 10-ig meghosszabbította. Az újabb átgondolatlan, kapkodó intézkedéseknek következményeként, hogy ne maradjunk ki a pályázatból, ezért az iroda meghirdette, hogy bármely iskola indulhat, ha elég felkészültnek tartja magát. Arra nem számítottunk, hogy a február 21-i közoktatási bizottsági ülésen 22 intézmény jelentkezik, de dönteni kellett, hogy a 3 nap múlva esedékes közgyűlésre milyen javaslatot vigyünk. Az ülésen az is kiderült, hogy a jelentős túlmunkát vállaló pedagógusok, az eredeti elképzelésekkel ellentétben mégsem kapnak „külön díjazást”. Mondván - és ez a cinizmus különösen felháborított - ezt a pénzt az Oktatási Minisztérium a kiemelt munkáért járó „kereset-kiegészítésben” már leutalta. Csak a kívülállók kedvéért jegyzem meg, hogy a pályázattól függetlenül ezt minden iskola pedagógusa megkapja, havi 1620 Ft-os juttatásként, a szakértők ugyanakkor 5-10.000 forintos óradíjért dolgoznak majd az intézményekben. Az eljárás felháborított, ezért sem a bizottsági, sem pedig a közgyűlési vitában nem vettem részt, nem szólaltam meg, mert a pályázaton való részvételt támogattam, de az eljárást, a ránk kényszerűiét helyzetet nem tudtam elfogadni. A bizottsági ülésen ismét három nappal a Közgyűlés előtt egy közös és két eltérő álláspont fogalmazódott meg. A közös álláspont szerint a város költségvetése nem bírja el ennyi intézmény támogatását. De, és itt különböztek az álláspontok, úgyis csak 2-3 pályázatot fogadnak el, ezért hadd induljon bárki, majd szelektálnak központi szinten. A másik álláspont szerint fel kellett vállalni a szelektálást, mert egyrészt az így bentmaradók nagyobb eséllyel érnek célba, másrészt azért is szelektálni kellett, mert a jelentkezők közül több intézmény átszervezése - érvényes közgyűlési határozatok értelmében - már folyamatban van, és ez kizáró okként volt feltűntetve a pályázati kiírásban. Tudom, hogy pillanatnyilag sokkal népszerűbb politika lett volna, ha a sze- iLgl^Ji 1 ft lektálást nem vállaljuk fel, de egy Ir I képviselői testület nem bújhat ki a felelősség alól, nem negligálja ■— hatja korábbi döntéseit, mert hiteltelenné válik ezzel saját választói előtt. Másrészt ilyen előzmények után sokkal inkább bízok a saját döntésünkben, sem mint egy országos iroda kompé-, tenciájában. A szavazás azonban megtörtént, és bármelyik intézmény nyeri el első körben a pályázatot, minden lehetséges módon - szakmai és anyagi téren - segíteni fogjuk. Végül érdemes azt is a közvélemény tudomására hozni, hogy senki nem esett el a minőségbiztosítás bevezetésének lehetőségétől, mert a jelenlegi törvényi rendelkezés értelmében 2001-től mindenki számára kötelező lesz. Bókay Endre r V
