Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)
2000-02-24 / 54. szám
I 2000. Február 24., csütörtök HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Gátszakadás előtt A 98-as benzinnel telt tartályautó kormányművé felmondta a szolgálatot. Az irányíthatatlan jármű mintegy húsz köbméternyi rakományával belerohant egy pécsi, ötszintes lakóházba és felrobbant. A váratlanul lezuhanó hatalmas meny- nyiségű csapadék feltöltötte az Orfűivölgy tavait. A Herman Ottó-, illetve a Kovácsszénájai-tó amúgy is beteg gátjai nem bírták a hatalmas nyomást, s egymás után átszakadtak. Husztót felé hatalmas vízáradat kezdett el rohanni. Katasztrófák? A vezényszó - túl a Fidesz kormányprogramján, amely tartalmazta a katasztrófa-elhárítás egységes rendszerének megteremtését - lényegében 1998. június 9-én hangzott el, amikor a belügyben egy miniszteri értekezleten a tárca vezetője bejelentette, hogy 2000. január 1-re fel kell állítani az új szervezetet. Attól kezdve megváltozott az addig békésen egymás mellett működő két szervezet, a polgári védelem (PV), illetve az állami tűzoltóság viszonya, mert a folyamat számukra kérdőjellé görbült: ki kit nyel el? A válasz azóta megszületett, a szakmai féltékenység nemigen jutott szóhoz. Tény azonban, hogy a megyék többségében tűzoltó lett az igazgató, s általában az elhelyezést is tűzoltólaktanyákban oldják meg. Az egységes szervezet - katasztrófavédelmi igazgatóságok minden megyében, illetve az országos főigazgatóság - tehát elkezdte a működését. Ennek alapjául a múlt év nyarán elfogadott törvény szolgál (a honatyák egyébként 96 százalékos többséggel szavazták meg), amelyben azonban hiába keressük az alapfogalom meghatározását: mi a katasztrófa? Nehéz is lenne megfogalmazni. Veszélyes korban élünk, s azok a bizonyos, néha rendkívül veszélyes teherrel közlekedő kamionok valós fenyegetést jelentenek, mint ahogy a cián, vagy egy ismeretlen vírus is. A törvény is meglehetősen cirkalmasan közelít a katasztrófához, illetve az ez által előidézett helyzethez. Ez utóbbi akkor áll elő, ha illetékes állami szerv vezetője ezt bejelenti. Ez a legfontosabb kritériuma a katasztrófahelyzetnek. Baranyában a két szerv egymáshoz közeledése kicsit gyorsabb volt, mint másutt. Bár ezt tekinthetjük egyebek mellett annak eredményeként is, hogy a megyei önkormányzat a polgári védelmet kénytelen volt költöztetni, mert székházát eladta. A PV haA törvényből marosan a tűzoltó-parancsnokság épületében kapott helyet - bár ezt megelőzőn három hónapra „átmeneti szálláson” rendezkedett be. A kis kitérő azonban 6 millió forintba került.- Ha átszakadnak a gátak? - kérdez vissza Pfeiffer Márton (kis képünkön) tűzoltómérnök ezredes, a Baranya Megyei Katasztrófa- védelmi Igazgatóság vezetője. - Akkor elő kell venni gyorsan a település veszélyhelyzet-kezelési tervét. Ezekkel azonban baj van. Túl azon, hogy katasztrófa esetén az elsődleges beavatkozó a tűzoltóság, igen kemény, kötelező feladatok hárulnak a helyi szervekre is. Pontosabban csak hárulna. Az igazgató kapásból tudja felsorolni, hogy például vízkár-elhárítási terve pillanatnyilag csak Pécsnek, Komlónak, Mohácsnak, Siklósnak, Vajszlónak, Cserkútnak és Pellérdnek van, a többi településnek a megyében nincs. Jelenleg ugyan hatvannak folyik az előkészítése, de hogy mikor lesz ezekből használható intézkedési terv, egyelőre nem tudni.- Már három éve készen kellene ezeknek lenniük, minden településen - kommentálja a helyzetet Pfeiffer Márton. - Az önkormányzatok jelentős része ezt pénz hiányában nem tudta eddig megcsináltatni. Az igazgatóságnak ugyan van hatósági jogköre, tűzvédelmi bírságról természetesen tudok, de akár katasztrófavédelmi, akár polgári védelmi bírsággal a gyakorlatban még nem találkoztam. De nem is hiszem, hogy a mulasztásért nekünk kellene büntetnünk a polgármestereket. Végül is a választóiknak tartoznak felelősséggel. Mi történik a teendők tisztázásának hiányában? Ha - hogy maradjunk a példánál - átszakadnak a gátak az Orfűivölgyben, sok idő a totojázásra nincsen. Emberek, eszközök, felszerelés kellenek, mégpedig igen gyorsan. Mozgósításuk még abban az esetben is órákat igényel, ha az érintett településnek van veszélyhelyzet-kezelési terve.- Számolhatunk a vízügyi igazgatóság közreműködésével, gépeik bevetésével, a társ fegyveres szervekkel - mondja az igazgató -, de azzal is, hogy a helyi erők esetében homokzsákon, lapáton és gumicsizmán túl másra nemigen támaszkodhatunk. Nyilván a közeljövő feladata ennek a háttérnek megteremtése, javítása. Ez sem lesz egyszerű. Az említett törvény szerint ugyanis minden településen saját védelmi egységeket kell szervezni. Az ezekben való részvétel szerencsésebb, ha önkéntes, ám amennyiben így nem sikerül, kötelezni lehet rá az embereket. Áll ez az eszközökre is, például a gépjárművekre, de ki tudhatja, hogy egy katasztrófa bekövetkeztekor a „lajstromban” szereplő teherautók közül melyik jár éppen Győrben, a fővárosban, vagy Gyulán? Pfeiffer ezredes sokat remél az országban kilenc helyen - közöttük Pécsett - megalakítandó. műszaki mentőbázisoktól. Ebben a sorban azonban Pécs a harmadik lépcsőben van - több nincs is -, az elsőbe Veszprém, Budapest és Szolnok tartozik. A harmadik ütem jó esetben 2002-ben számíthat a bázis telepítésére.- Mindenképpen szükségünk van több szállítóeszközre, nagy teljesítményű szivattyúra. Ezt a jövő érdekében mondom, mert szerencsére Baranyában az elmúlt évtizedekben nem volt olyan helyzet, hogy hiányuk súlyos következményekkel járt volna. Most azonban például azzal kell szembenéznünk, hogy Siklóson, Komlón, Szigetváron nincs tűzoltólétránk, mert ki kellett ezeket selejtezni. Az említett helyi védelmi egységek tagjainak „toborzása” március 31-ig tart, azt követően kapják meg az alapkiképzést. Év végére a hálózat felállhat Baranyában. Az egyesülés eredményeként a baranyai katasztrófa-elhárítási igazgatóság létszáma hatvan fő. A rendelkezésre álló létszámba beletartozik a megye közel 300 hivatásos tűzoltója is. Az összevonás során a volt polgári védelmi és tűzoltó-parancsnokságról összesen nyolcán távoztak, közülük heten korengedményes nyugdíjba vonultak.- Jó szakemberek voltak - szomorodik el egy pillanatra Pfeiffer Márton. - Érezzük a hiányukat. Fiatal műszaki szakemberekkel pótoljuk őket. Szeretnének erőt meríteni az egyáltalán nem kívánt különleges, veszélyes helyzetek megoldásához máshonnan is. Előkészületek alatt vannak azok a megbeszélések, amelyek a különböző karitatív, társadalmi szervekkel való együttműködést célozzák, így például az sem kizárt, hogy ilyen alapon dolgozik majd katasztrófa esetén egymás mellett mondjuk a husztóti, már kiképzett önkéntes, a hivatásos tűzoltó, a vízügy szakembere és a máltai szeretetszolgálat aktivistája. Ami az anyagi hátteret illeti, az igazgatóság megalakításával nem nőttek a keretek. Az igazgató azonban rögzíti, hogy a működési feltételek biztosítottak, ha pedig váratlan helyzet állna elő, a központi költségvetés fedezi a katasztrófa-elhárításhoz szükséges pénzt. Az összevonás természetesen többletfeladatokat is hozott. A bérek ezt nem „méltányolták”, az erre az évre tervezett béremelés mértéke 8,25 százalék, ami az állami szférára tervezett mértékkel azonos. A legsürgősebben megoldandó gondjaik a személyi ügyekhez kötődően vannak. Nem teljes a létszám a megyei igazgatóságon, a pécsi kirendeltségen. A siklósi kirendeltség pedig egyenesen zárva van, mert az eddigi parancsnok nyugdíj előtti felmentését tölti, a főelőadói állás betöltetlen, az előadó pedig a tavalyi szabadságát most tudta kivenni.- Azért a helyzet - nyugtázza Pfeiffer ezredes - nem katasztrofális. ______________________ MÉSZÁROS A. 3. szakasz, f. pont: „Katasztrófahelyzet: olyan mértékű katasztrófaveszély, illetőleg bekövetkezett katasztrófa, amikor az arra felhatalmazott állami szerv vezetője a katasztrófa veszélyének, bekövetkezésének tényét megállapította, és a szükséges intézkedéseket elrendelte. 19. szakasz: „A polgármester...felelős a települési, kerületi katasztrófa-elhárítási tervek elkészítéséért, valamint a helyi lehetőségek figyelembe vételével a védekezés feltételeinek a biztosításáért. 24. szakasz, 2. bekezdés: „A természetes személyek és szervezetek a védekezés közvetlen irányításáért az e törvényben meghatározott felelős vezető felszólítására kötelesek a védekezést elősegíteni: a) adatszolgáltatással, b) közvetlen részvétellel, c) a védekezés céljára alkalmas ingó és ingatlan dolog rendelkezésre bocsátásával, igénybevételének tűrésével." MÉSZÁROS ATTILA Eszmé(h)letlen Tudok olyan delfinekről, amelyekre aknákat szereltek, hogy az okos állatok a célt felismerve farkúszós kamikazeként felrobbantsanak mondjuk egy tengeralattjárót. Szerencsére az ötlet háborús körülmények között még nem volt kipróbálva. Ismerünk olyan kutyákat is, amelyeket Vietnamban az amerikai hadsereg vetett be. Feladatuk egyszerű volt, ki kellett szagolniuk a vietkongokat a sűrű bozótban, időben jelezni, hogy ellenséges mozgást, jelenlétet tapasztalnak. Most pedig a méhek. Szintén amerikai az új út, amelyen járva addig is eljuthatunk, hogy a szorgalmas mézgyűjtő rovarok egyenruhát kapnak. Jelesül azért, mert kiválóan alkalmasak a taposóaknák, robbanószerek kisza- golására. Ennek révén jutottak el a virágporig, a mézlegelőig is, hát istenem, most a TNT- ig, esetleg egyenesen a szlovák robbanószergyárba. Az ottani tudósok remek eredményekről számoltak be, s tegyük hozzá, a módszer rovarbarát is, mert egy kis méhecske léptei súlya alatt nem robban az akna. Nem úgy, mint a delfin ütközésekor. Állítólag miniatűr antennával, a méhre szerelt követő csippel be lehet azonosítani a robbanószer helyét. Persze, szagmintákat is visznek magukkal a kaptárba. Ott pedig a lelkes akna felderítő tiszt jól irányzott kérdésekkel megtudhatja a méhtől, hol és mi van a föld alatt. Új éra nyűik méhészeink előtt, akik évek óta panaszkodnak, hogy Európa legkiválóbb minőségű méze ömlesztett nyersanyagként kerül tőlünk Nyugatra, hogy ott drága kiszerelésben jó hasznot hozzon a külföldi üzletembernek. Az egész aknafelderítő-méhármá- diánkat lehet most majd zsoldosként idegenbe szerződtetni. Háború és akna mindenütt van, csak ki kell szagolni. Kis dresszúra - Semmi méz, nyomás a robbanószert keresni! -, s már ömlik is hozzánk az édes pénz. A kutyák esetében azonban nincs gond az információ-átadással. Halk vakkantás, megmerevedő mozdulat, koncentrált figyelem, és természetesen céljellegű farkcsóválás. De vajon mit csóválnak majd a méhek? PR. SZALAI ISTVÁN Palecskó bácsi Az elibém táruló kép a szokásos. Fehérköpenyes elárusítók tesznek-vesznek, beszélgetnek az ezerféle áru között. - Legyen szíves adni nekem egy doboz ringlit, szólítom meg találomra a két beszélgető elárusító közül valamelyiket. - Ez nem vasbolt - szól sértődötten egyikük, hogy megzavartam a társalgásukat. - Kérem, nem right, hanem ringlit kértem - próbálom megelőzni a Hacsek és Sajó ízű, félreértéseken alapuló hu- morizálást. - Hasonlít a szardí- niásdobozra, benne pedig olajban gyűrű alakú, nagyon sós tengeri csemege. Magyarul ajó- ka feliratot visel a doboz. Ajóka? Haha - így nevetgéltek előre hátra hajlongva. Szerencsére, mert ahogy egyikük előrehajolt, mögötte a polcon ott sorjáztak a keresett ringlik. Fogalmuk sem volt, mi van a dobozban. Elmondtam nekik: valamikor igényes sörözőkben a pincér sós perecet, kiflit és ringlit hozott, hogy legyen mire jóízűt inni. No de nem az a bánatom, hogy a ma már különlegességeknek számító árut nem ismernek. A leghétköznapibb cikkről sem tudnak felvilágosítást adni. Ezek nem kereskedők. Némelyikük két éve még főtt kukoricát árult, egy éve műszaki cikket, fél éve hentesárut, tegnapelőtt végbélkúpot. Értelemszerű, hogy egyikhez sem ért, és nem is érdekli az ügy, mert holnapután jelentkezik képviselőnek és amilyen balekok vagyunk, - meg is választjuk. Hogy jön ide Palecskó bácsi? Ki volt ő? Ő volt a Király utcai Hamerli vasbolt legkiválóbb mindentudó boltvezetője, eladója. Mindent tudott a vasról, szögről, és bármiről ami a boltban kapható volt. Készséges, tisztelettudó. Halkan dirigálva beosztottjait, udvariasan szolgálta ki vevőit. Ő volt az én szememben az igazi kereskedő. Sik Tivadarok, Izsákok, Heinemannok és még ezren az egyszemélyes, csengős ajtajú boltocskák eladói közül. Itt-ott még találkozom egyre fogyó utódaikkal, amikor tanácstalanul tologatom bevásárlókocsimat és valaki így szólít meg: mivel szolgálhatok? - felderülök. - Á, ön az Böbék úr? Ringlit keresek. Happy end. hetedik oldal Portré HOLNAP ♦ Riport A hospice-szolgálathoz azok kerülnek, akiknek van erejük és szenvedélyes szerete- tiik leülni egy haldoklóhoz. Ők tudják, ez a pillanat sem nem félelmetes, sem nem fájdalmas, hanem a testműködés békés megszűnésének mozzanata. Portré Horváth Tamás foglalkozására nézve életművész. Sajátos figurája a pécsi közéletnek, aki életet szeretne lehelni a városba. Jelenleg egy irodalmi folyóirat szerkesztője, és a Dante Café vezetőjeként dolgozik a magának szabott feladatokon. Aki 24 órában pedagógus Azt vallja, hogy az a jó tanár, aki mindent átad tanítványainak amit csak lehet, s abból sem fakad semmiféle hátránya, ha feláll egy-egy munkahelyén, és önként felajánlja a stafétabotot a fiataloknak, mert megfogadta az apjától kapott bölcsességet: akkor kell abbahagyni az evést, amikor a legjobban esik a falat.- Hogyan lesz valakiből éppen kürtös?- Úgy hogy tizenkét évesen kinézve az ablakon, megláttam a házunk előtt vonuló zenélő gyerekeket csillogó hangszereikkel. Akkor berohantam a szakiskolába, s megkérdeztem, miként lehet egy trombitához hozzájutni. Mondták, hogy semmi akadálya, de a raktárban csak egy ütött-kopott kürtöt találtak. A kürttanárnak pedig éppen egy ilyen vasgyúró gyerekre volt szüksége, akit mint később mondta - el szeretne juttatni az Akadémiára.- És, sikerült?- Nem volt mondta, kitagadna, ha tudná, hogy megállók a saját lábamon. Előbb tanuljak valamilyen tisztességes szakmát, aztán muzsikáljak. Pedig én nyaranta dolgoztam, tanév közben pedig reggel 7-től edzésre jártam, délelőtt a szakiskolába, délben hazamentem, kitakarítottam, bevásároltam - mert anyám beteg volt -, délután gimkönnyű, mert apám mesterember volt, ő ezt ellenezte. Akaratával szemben - hiszen a gépipari technikumot szánta nekem - én az osztályfőnökkel átírattam az első helyre a zenegimnáziumot. Apám azt Tolnay Gábor 1942-ben született Győrben. A Zeneakadémia után Pécsett szerzett kürttanári diplomát. Tanított, s közel húsz éven át a Pécsi Szimfonikus Zenekar szólamvezetője volt. Jelenleg Döbröközön tanít. A Mecsek Fúvósötös tagjaként számos díjat kapott. Nős, három fia, egy lánya, öt unokája van. náziumban voltam, este kilencig a szakiskolában gyakoroltam.- Az apai szigor később se enyhült?- Ő volt a legbüszkébb apa Győr városában, hogy a fiát felvették az Akadémiára.- Mi a helyzet a Mecsek Fúvósötössel, a kürtöléssel?- Ritkán tudunk összejönni, hiszen sokfelé szóródtunk, és mindenki nagyon elfoglalt, de időnként próbálunk, szerepelünk. Egy időben vömmel, Köcsky Tiborral Ausztriába és Németországba jártunk templomi koncerteket adni.- A sokéves városi lét után milyen falun élni?- Mindig vonzott ez az életforma, jó dolog falun élni. Ez itt nagyon zárt közösség, nehezen is fogadtak be. De úgy érzem, megszerettek, mert nem „kijáró pedagógus” vagyok, hanem együtt élek a falu közösségével. A szolgálati lakás ajtaja mindenkinek, mindig nyitva áll... CSERI LÁSZLÓ J
