Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)
2000-02-19 / 49. szám
10. oldal - Új Dunántúli Naplő KULTÚRA-MŰVELŐDÉS 2000. Február 19., szombat Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Hírcsatorna GRYLLUSÉK PÉCSETT. Február 29-én 19 óra 30-kor a Művészetek Házában Gryllus Vilmos és Gryllus Dániel jiddis népdalokat ad elő Volt egyszer egy kis zsidó címmel, Kányádi Sándor fordításában. (br) MILLENNIUMI PÁLYÁZAT. Az Alterra Svájci Magyar Kiadó Kft. a kétezer éve született Krisztus, a magyar államalapítás, az 1956-os forradalom témaköreiben, valamint remix-versek, mesék és bordalok kategóriájában hirdet pályázatot március 31-i határidővel kezdő és befutott írók, költők számára. Érdeklődni a kiadó címén, 1054 ' Budapest, Széchenyi utca 1/D szám alatt lehet. (br) MŰVÉSZTANÁROK KONCERTJE. A Pécsi Művészeti Szakközépiskola művésztanárai adnak koncertet február 21-én 18 órakor az iskola hangversenytermében. Műsorukon többek közt Winter, Grieg és Kovács Béla egy-egy műve szerepel. (br) TALLÓZÁS TÁRLATOK KÖZÖTT. Pécsett a Csopor(t)-Horda Galéria Anna utca 17. alatti kiállító- termében Branimir Dorotic hor- vát képzőművész munkáiból nyílt tárlat a hét közepén, amely március 15-ig látogatható. A Rákóczi úti Bánkúti Galériában Vámosi Tamás pécsi alkotó műveit március 4-ig tekintheti meg a közönség. (br) VETÉLKEDŐ HANGSZEREKRŐL. Az általános és középiskolás korosztály megyei zeneművészeti vetélkedőjét rendezik meg február 25-én 8 óra 30 perces kezdettel Pécsett az Apáczai Nevelési Központ színháztermében Várnai Ferenc zeneszerző, főiskolái tanár vezetésével. Az eseményre mintegy 150 zeneiskolás diákot várnak. (br) SZÖKŐ HÓNAP, SZÖKŐÉV. A Pécsi Alkalmi Színház 24-én 20 órától I. színházi szökőnapot tart a Pécsi Ifjúsági Házban, amelyen a Kussojámá kisfiam és A traubis rabló és én című darabot adják elő. (br) MÚZEUMUNK GRAZBAN. A Janus Pannonius Múzeum kiállításairól ad többoldalas tájékoztatást a Grazi Múzeum februári múzeumi értesítője, a Juanneumaktuel. Az ismertető kulturális cserekapcsolatainkat és idegenforgalmunkat egy- aránt szolgálja. ________jbri Sz aporodó falutörténetek A millenniumi ünnepekre öt baranyai nagyközség kismonográfiát készít, hogy bemutassa értékeit. Pécsvárad városa, Mágocs valamint Kővágószőlős viszont arra vállalkozott, hogy a településről egy átfogó, sokszínű nagymonográfia jelenjen meg. A kiadványokra, különösen az utóbbiakra, az ön- kormányzatok jelentős pénzt költenek. A falvak közül például a Magyaregregyről készülő kiadvány várhatóan már január végén megjelenik, mondja dr. Füzes Miklós, a Baranya Megyei Levéltár igazgatóhelyettese, aki a kutatómunkát összehangolja. Magyaregregyről, Hosszúhetényről, Mecseknádasdról, Villányról'’ és Bikáiról olvasmányos, közérthető formában jelenik meg kismonográfia, amely egy olyan színes, fényképekkel illusztrált kiadvány lesz, amely a település népszerűsítését szolgálja. Szerzői dr. Bezerédy Győző történész, Szita László nyugalmazott levéltáros és Odor Imre, a megyei levéltár igazgatója lesznek, a sorozatszerkesztő dr. Búza Péter. Kiadásukat a millenniumi kormánybizottság támogatja. Tudományos igényű nagymonográfiával köszönti a millenniumot a sorolt három település. Első lépésként Pécsvárad is egy képeskönyvet ad ki március 15-re pályázati pénzekből és a Várbaráti Kör hathatós szellemi és anyagi támogatásával. De a kör több százas tagsága önmagában is jelzi, hangsúlyozza Zsáli János polgármester, hogy a kisváros lakóinak is őszinte szándéka, hogy 2001. augusztus 20-a alkalmával egy méltó nagymonográfia tegye teljessé mindazt, amit a történelem kezdetétől máig a nagy múltú városról tudni lehet. A huszonnyolc ív terjedelműre tervezett könyvön legalább tíz szerző munkálkodik, köztük a pécsváradi Gállos Orsolya műfordító, Kárpáti Gábor, a Janus Pannonius Múzeum régésze, Tímár György plébános, történész, Hankó Zsuzsa budapesti történész - aki például a városnak a gazdasági rendszerváltással terhes jelenkorát már fel is dolgozta - és mások. A munkákat dr. Füzes Miklós fogja össze. A polgármester elmondta, a kiadvány körülbelül 4 millióba kerül majd - a város a millenniumi programokra 21 milliót kap központi forrásokból, s noha egyéb pályázatokon még nem nyertek pénzt, szomorú lenne, ha a város kétéves költségvetéséből nem jutna arra, hogy történelmi kötelességüknek eleget tegyenek. Erről már a nyár elején döntést hozott az önkormányzat. A vállalkozók hozzáállásáról csak annyit, hogy december 12-én a gazdálkodók közel 700 ezer forintjából adhatták ki a város kulturális együtteseinek műsoros CD-lemezét, és a helyi cégek képviselői ugyanezzel a szemlélettel várják a millenniumot is. Adottságaiban szerényebben, de több szempontból hasonló elszántsággal készül nagymonográfiája kiadására a Hegyhát valamikori központja, a 2800 lakosú Mágocs is. Teufel Ferenc, egy korábban kitelepült mágocsi német polgár 1989-ben megírt és meg is jelentetett egy könyvet a községről, amely azonban csak 1770-től vizsgálja történetét, 1947-48-ig, az utolsó kitelepítések időszakáig, és főként a németség szempontjából, tudom meg dr. Czinege Imre polgár- mestertől. Értékes, adatokban bővelkedő kiadvány ugyan, de éghajlattal, domborzattal nem foglalkozik. A monográfiába pedig sok más mellett be kell kerülnie a múltnak is, amely a közelmúltban feltárt kelta és római sírokkal gazdagodott. Nem hiányozhat belőle a hajdani mezőváros története - fazekassága, agyagipari iskolája, kovácsai, bognárai, céhes ipara. Mágocs 1849-ig járási székhely, de mivel túl sok mágocsi önkéntes indul hadba a szabadságért, Bécs megvonja a várostól a bizalmat a szabadságharc bukása után és mindent áttelepíttet Sásdra... A könyv húsz ív terjedelmű lesz, kiadásának költsége jelenleg 3,2 millió forint. Munkavázlata is kész már, és a községnek is vannak „talonban” adatai, településrendezési terve, melyeket a kutatók rendelkezésére bocsáthat. A két ünnep közötti testületi ülésen is foglalkoztak a millennium támogatásával, és a könyvre további 600 ezer forintot szántak. Százezreket kívánnak költeni négy szobruk - a Szentháromság-szobor, a Nepomuld Szent János, a Szent Flórián és a Szent Antal felújítására is, amit majd az ünnep alkalmából fel is szentelnek. Kővágószőlősön már évek óta szorgalmazzák, hogy a nagymonográfia megszülessen, emeli ki Varga Géza képviselő, de a kiadáshoz szükséges konkrét összegeket egyelőre azért nem latolgatják, mert úgy vélik, hogy ehhez a pénzt mindenképpen elő kell teremteni. Körvonalazódik a szerzők köre is, annyi bizonyos, hogy a kötetet itt is Füzes Miklós szerkeszti majd, és nagyon sokat jelent, hogy Tímár György plébános személyében olyan autentikus történészkutató él a faluban, aki a pótolhatatlan értékű egyházi források feldolgozásában vállal úttörő szerepet. Az Árpád-kori településen a régmúlt találkozik a jelennel, ahol a Jakab-hegyi kolostor, feltárt római villa a históriai időket, a bezárt uránbánya a félmúltat-jelent képviseli - számos körülmény késztette a kutatókat arra eddig is, hogy foglalkozzanak a településsel, tanulmányokban bukkanjanak fel értékei, de ez idáig átfogó, jelentős könyv nem jelent meg a nagy múltú, 1300 lakost számláló településről. Februárban további lépéseket tesznek az adatgyűjtés megszervezésére, és igaz ugyan, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához küldött pályázatuk sikertelen maradt, eltökélt szándékuk az, hogy egy olyan tudományos igényű, a lehetséges teljességre törekvő nagymonográfia szülessék jövő augusztusra, amit nyugodt szívvel adhatnak az iskolás gyerekek - utódaik, unokáik - kezébe is. BÓKA R. Pécsvárad főtere 1860-ban Kimetszve az áradásból Makay Ida új verseskötetéről Kis, karcsú, sokadik kötet. Makay Ida Szigetlakó című verseskötete olyan, mint ő maga. És mintha mi sem változott volna az évtizedekkel. Születés, elmúlás, magány, a fájdalom joga. Költészetének alapmotívumai is változatlanok. Azt is tudjuk, hogy ebben a nyelvében szabatos, makacsul tömör, szépelgést kerülő lírában Pilinszky szellemujját éppúgy felfedezni, mint ahogy rokonságát Csorba Győző hideg izzásával is. Ahogy azt is, hogy Makay még (már?) az „antik” költők közé tartozik abban az értelemben, hogy azok tudják változatlan odaadással olvasni, akiknek a vers még ünnep, mágia, ihlet, de nem szívlelik a fölös beszédet, mert tudják, szónak, érzésnek méltóságunkhoz szabott mértéke, rendje van. Az sem újdonság, hogy a költő alanyi pozícióját szigetlakóként határozza meg. Az ezredvégi nyüzsgésből „kimetszett” egyedüllét gazdátlan udvarban vagy egy titokzatos délszaki fában testesül meg. „Sziget, kimetszve az áradásból” - írja az első ciklusnak címet adó „Réz- karc”-ban. A nyitó ciklus emlékek próbája, ahol a képzelet egzotikus Déltengerére, tetszhalálukból ébresztett nyarakra látni, de vasárnapi misére, kocsmabelsőre, Pákolitz gravitációt győző versszárnyaira is. „Ami történt, valahogy mégse tud végetérni” - idézi Pilinszkyt. Azonban az öngyötrő emlékeket egyre gyakrabban ölelik át indáikkal a fák, gyógyítják zölden lüktető nyarak, váltják fel az aranykor képei: a sütő előtt forgolódó nagyanya alakja, az azúrkék lepke csodája vagy Baudelaire fáraói állatának, a macskának a „forró gyengédsége”. A világ szépségére révedő áhítat már a megfigyelő ember pozíciója, aki a saját kínjaival is távolságot tart. Ez folytatódik a következő - noha sokkal söté- tebb tónusú - ciklusban is. A nyolc-tíz soros versek a „ránkgördülő idő” emlékkövei. Menekítenék a régi kertet, menekítenék a kései napsütést, a képzelet, a vágy játékait, ahol - keserű tanulság - csak a túlélő tárgyak érdemelnek dicséretet. A harmadik ciklus, a „Mintha nyár” versei pedig, megszólítván a másikat, a kedvest, egyszeriben ismét „hagyományossá”, személyes hangúvá válnak. Itt találni a kötetnek címet adó „A szigetlakó”-t is, amely - noha nem lep meg poétikai újdonsággal - a kötet egyik legjobb verse. A metafora kibontása a számomra egyedi értéket képviselő Keszthelyi Rezső líráját idézi. Amúgy szabályos búcsúvers, szokásos természeti képpel, de ebben nyilvánul meg Makay lírai ereje is. A víz, a horizont, az utolsó vitorla unásig ismert költői toposzaiból egyszerű eszközökkel varázsol finomra szőtt, mégis súlyosan lebegő metaforát, ahol a kozmikussá tágult térnek a két végpont - a parton álló és az eltávozó - ad feszültséget. A szerelem illékony- ságáról, a másik eltűnésének tragédiájáról így tudunk meg valami nagyon egyedit, ahogy a női lélek méltóságáról is. (Pannónia Könyvek, 1999). B. R. Testvérvárosunk, Krakkó Művelődéstörténeti vetélkedő, 3. forduló 1. Nagy Kázmérral kihalt a Piast- háznak ez az ága. Oldalágról, unokaöccse, „Magyar Lajos” követte a trónon. Ki volt „Magyar Lajos” és ki követte őt a trónon? 2. A XV. sz. második felében Krakkót szellemi és művészeti központként is számon tartották Európa-szerte. Nevezd meg a XV. sz. leghíresebb krakkói művészét, a késő gótika nagy mesterét, említsd meg két jelentős alkotását! 3. A reneszánsz kultúra Európa több nagy városához hasonlóan Krakkóban is kiváló alkotásokban testesült meg. Hogyan terjedt el a reneszánsz kultúra lengyel földön? (Források, közvetítők, alkotók.) 4. A XVI. sz. végétől megkezdődött Lengyelország hanyatlása. 1611-től Varsó válik a lengyel királyság fővárosává. Milyen tényezők okozzák Krakkó és Lengyelország hanyatlását ebben az időszakban? 5. A XIX. sz. második felében a Wawel osztrák kaszárnya, mégis Krakkó tölti be a „lengyel Athén” szerepét. Hogyan volt ez lehetséges? Ajánlott irodalom: Bács Gyula: Délkelet-Lengyelország (Panoráma „mini” útikönyvek, 1981) 14-17. oldal, 88-132. oldal. A harmadik forduló válaszait február 25-ig lehet leadni a Szivárvány Gyermekházban (7633 Pécs, Dr. Veress Endre u. 6.). ■ Futnak A Képek Virágzik a répafa Jancsó Miklós Anyád! a szúnyogok című filmjének egyik jelenetében a Kapa nevű hős egy láda sörre tesz szert, ám amikor valakik kifogásolják, hogy az ital, sajnos meleg, ő dührohamot kap, és sorra falhoz csapkodja a palackokat, majd amikor kimerülve és lihegve befejezi értelmetlen tevékenységét, azt mondja, egyenesen bele a kamerába: Ugye, hogy meg lehetett hűteni a sört! E jelenet számomra felidézte Kassák Lajos Egy ember élete című önéletrajzi művének azt a részletét, amikor a történet elbeszélője egy vendéglőben, talán Érsekújváron, hasonló lelkiállapotban, mint Kapa, kocsonyástányérokat vagdos a falhoz. Az abszurd cselekvésben kifejeződő kétségbeesés rokon, a gesztus üzenete azonban mintha alapvetően más lenne. Ott egy felívelő életpálya groteszk nyitányát festi a meszelt falra a lecsurgó kocsonya, itt a szétfröccsenő sör inkább fájdalmasan nevettető záróakkordja valaminek. De minek? Talán egy történetnek a vége. A cselekmény szerint a nagyapa pénzét a hősök elől egy elhagyott, ám váratlanul felbukkanó unoka szerzi meg maffiózó barátaival, de ez nem sokat számít, mert ha a pénz netán igazi volt is, a két örökös, Pepe és Kapa nem nagyon akart kezdeni valamit a dollárokkal. Vagyis ez a történet már akkor véget ért, amikor még el sem kezdődött. A lezártság és a bezártság (azt hiszem, ezt jelképezi a Bunuel-fümeket idéző láthatatlan fal) megfellebbezhetetlennek látszik. A Gellért-hegy tetején a Szabadság-emlékmű magasában elmondott szobortörténet pedig a Beckett-drámák hangulatát idéző képtelen históriasűrítmény (egyébként minden szava igaz), miközben, míg halljuk, a szobor vak szemei meredten néznek a semmibe. Éppen úgy, mint az az énekes, aki egy holtvágány melletti gizgazos ugaron áll a zenekara élén, és úgy énekli az „Egy szál harangvirág”-ot, hogy az embernek eláll a szívverése. Talán csak a mesének, a mesemondásnak nincs vége, és ez azért vigasztaló. A pikareszk cselekmény a maga vállalt értelmetlenségével - amit a játékos és Jancsótól felettébb szokatlan párhuzamos montázsok ironikus szellemességgel húznak alá - folytathatónak látszik, és bizonyára az is, különösen ezzel a két fura figurával, Pépével és Kapával, akik közül a folyton idegrohamokat kapó, üvöltöző s ezért néha kissé unalmas Kapa (Mucsi Zoltán) mintha elvesztette volna a Lámpás-filmben még meglévő fölényét a mulyának tűnő, ám ravasz, sőt egyre bölcsebbé váló Pépével (Scherer Péter) szemben. Ebben a Pépében tehát lehet reménykedni. Már csak azért is, mert a Grimm-mesékből elcsent mérgezett alma nem okoz valami nagy pusztítást. A halottak feltámadnak, ha eléneklík fölöttük, hogy „a kertben virágzik a répafa”, igaz, az élők viszont egészen olyanok, mint a halottak. De itt van ez a Pepe. És van még itt egy kamera, erről nem is tudtunk koNAGY IMRE FILMJEGYZETE A két sírásó-vasutas: Scherer Péter és Mucsi Zoltán rábban, amely filmezi a stábot, amint az figyeli a napfogyatkozásnak a Balaton vízére boruló sötétjét. És egy pillanatra látjuk a rendezőt, azt, aki, túl a hetvenen, most valami egészen mást csinál, mint korábban. Akkor hát nem is állunk olyan rosszul. \ 4 J 4 «I
