Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)
2000-02-16 / 46. szám
2000. Február 16., szerda HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal Temetés harmadosztályon hetedik oldal Az élet eliramlik egyszer. Mondjuk is gyakorta, hogy gazdagot, szegényt egyformán érint az elmúlás, eltöröl mindenféle előjogot. A halálban nincsenek kasztok és kiváltságok. Legfeljebb a szemfedők és a koporsók árai különböznek. Csütörtökön délután elkísértem utolsó útjára egy hajléktalant. A temető XXVI/A parcellájába viszik azokat, akik „szegényjogon” nyergeinek föl Szent Mihály lovára. K. szívelégtelenségben hunyt el, hatvanhárom évesen. A pécsi köztemető ravatalozójából vitték ki festett, barna koporsóját. Ott volt egyetlen barátja, néhá- nyan a hajléktalanokat befogadó szálló munkatársai közül, egy idős asszony (az ő címére kézbesítette a postás a nyugdíjat az elhunytnak még az életében), s eljöttek még egy magánvállalkozás vezetői és munkatársai is. K. már vagy három éve dolgozott náluk, rendes, becsületes emberként. Mindenes volt. Szerették. A vállalkozó az elhunyt visszamaradt bérét kifizette, és koszorút vett. Az elhunyt nem pécsi, de nem is baranyai volt: az ország más részéről vetette ide a sorsa. Elvált, és elmenekült korábbi élete elől. A hajléktalan szállón, az Edison utcában lakott átmenetileg - mostanáig. Igazából nem sokat tudunk róla. Lőcsei Attila, a Támasz Alapítvány vezetője kinyomozta, hogy kik lehetnek a hozzátartozói, de a telefonban végig sem tudta mondanani,amit akart. A vonal másik végén lévő káromkodott egyet, majd hogy nővére elhunyt, de neki nincs pénze, hogy eltemesse, mivel a legolcsóbb temetés is legalább hatvanezer forintba kerül. A váVégső nyugvóhelyére kerül egy hajléktalan A TEMETKEZÉSI VALLALATNAL MEGRENDELT TEMETÉSEK MEGOSZLÁSA ÁRKATEGÓRIÁK SZERINT Hagyományos 100 ezer Ft felett: 3,0% 60 ezer Ft-ig: <16 Összesen 100 ezer Ft felett: 2,6% 60-100 ezer Ft: 68,2% Hamvasztásos 100 ezer Ft lelett: 2,2% 60 ezer 54,8%, zer Ft-ig: ik. £ 60-100 ezer Ft: 56,6% 60-100 ezer Ft: 43,0% lecsapta a kagylót. Hasonlóképpen járt egy másik esetben is. P. B. 47 éves Gomba utcai menedékest egy autóbusz ütötte el a Zsolnay úton, de az ő hozzátartozói is azt mondták, hogy ott egye meg a fene, ahol van. A temetés szótlan volt. Öt percig sem tartott: a sírásók gyakorlottan, gyorsan dolgoztak, s miután a betonkereszt a helyére került, vigyázzállásba vágták magukat, és főhajtással pótolták a gyászbeszédeket, a papot. Csak a barátja szólalt meg:- Nyugodjon békében! Igazából a beszédre nem is volt szükség. K. lelke már bizonnyal magasan szállt, valahol a mennyország felé. A temetés nagyon drága dolog manapság. Egyedül élő, idős hölgy keresett fel a minap a szerkesztőségben, s elpanaszolta, rosi önkormányzat segítené, s kifizetik a temetés költségeit, mivel szociálisan rászoruló, de ő mégsem szeretné, ha a nővére a temető sarkába, a XXVI/A jelű szociális parcellába kerülne. Mit tegyen? Dr. Sohár Endre, a pécsi városháza népjóléti irodájának vezetője szerint tavaly csaknem ezer esetben adtak temetési támogatást, ami nem nagy összeg, de sokak számára óriási segítség. Hiszen évről évre több kéne. (1996- ban 610,1997-ben 779,1998-ban pedig 785 fő kért temetési támogatást a pécsi önkormányzattól.) Külön helyi jogszabály szabja meg a segély mértékét, s bár valamelyest bonyolult a számítás is - a mindenkori nyugdíjminimumhoz igazított -, annyi biztos, hogy legkevesebb 4800, legfeljebb 9600 forintot tudnak a kérelmezőnek adni. Aki ezzel a segítséggel sem képes kiszurkolni a temetés árát, nagy bajba kerül. Már csak az úgynevezett közköltséges temetésre számíthat, amit teljes egészében az elhalálozás helye szerint illetékes önkormányzat fizet. (Tavaly Pécsett 65 köztemetés volt, s ez a városnak 2 millió 600 ezer forintjába került.) A kiadott pénzt, ha tudja az önkormányzat, a hagyatékból levonja, ha nem, lenyeli. Ez utóbbi a gyakoribb. A közköltséges temetésről is a városi jogszabály rendelkezik. Kimondja, hogy a legolcsóbb temetést kell választani! Ami idén a hagyományos, földbe temetés esetén pontosan 48.000 forint. (Csak zárójelben: minden temettető igyekszik minél olcsóbban megúszni a dolgot, de hát a szállítási, és egyéb költségekkel együtt minimum 50-60 ezer forintos kiadásra számítania kell.) Az önkormányzati rész egységes, a fehér keresztek úgy sorakoznak, akár egy katonai temetőben. A felirat furcsa olykor, ha nem lehet tudni pontosan, hogy ki nyugszik a szomszéd halom alatt. A volt hajléktalan, K. sírja mellett az egyik fejfán Ismeretlen férfi a megjelölés. Való igaz: fej nélkül találták meg a kukoricásban, s nem tudták azonosítani. Lehet, hogy valakinek hiányzik, csak éppen nem tudja, hol keresse. Nem csoda, hogy nehéz a lelke azoknak, akik pénz híján temettetik ide hozzátartozóikat. Kétlem, hogy ezekre a sírokra valaha virág kerül, de a többiekre se nagyon ezen a parcellán. Ahol lassan betelik a 2600 férőhely, hogy megkezdődjék az a 25 esztendős elévülési idő, ami után vagy újra megváltja egy hátramaradt a sírt, vagy sem. Ekként szinte bizonyos, hogy 25 év múltán K. sírját felszámolják és átadják másnak. Akár a temető többi pontján. Szabó Mihályné igazgató többek között ezért sem tudja pontosan megmondani, hogy meddig lesz még férőhely a lassan- lassan betelő pécsi köztemetőben. Előre nem látni, hogy ki váltja meg tovább a sírt, s ki nem. Hol „ürül” meg egy vagy több férőhely. Csupán az évek tapasztalata mondatja, hogy a központi részeken, a ravatalozó vagy a templom körüli sírokat szinte 99 százalékban újra és újra megváltják a leszármazottak, hozzátartozók, a távolabbiakat inkább nem. (A sírboltokat 60 évenként kell újra váltani, a sírhelyeket 25 évenként, az urnákért pedig 10 évente kell ismét helypénzt fizetni.) A pécsi köztemető még nincs százesztendős. Az első halottat, a 23 évesen tüdőbajban elhunyt Windischmann Annát 1904. november 3-án temették ide, s azóta 60.000 sírhelyen, 2200 sírboltban, 10.000 urnafülkében és 1600 fölbe temetett urnában nyugszanak itt a holtak. Talán már többen is, mint százezren. Tavaly 2077 ember költözött ki ide, s a temetések majdnem fele az olcsóbb „ur- nás” volt, s csupán néhány százalékánál nem számított a pénz. Manapság nincs már első-, másod- vagy harmadosztályú menetFOTÓi TÓTH L. jegy az árnyékvilágba. A szemfedőknek, koporsóknak a minőség függvényében szabott ára van. Amit nem mindenki tud kifizetni. KOZMA FERENC MÉSZÁROS ATTILA Cingár diadal Törvénytisztelő nép vagyunk. És egyre többen vannak tisztában a büntetőjog különböző kategóriáival. Érthető, hiszen annyi a bűncselekmény, hogy a potenciáhs áldozatok szinte automatikusan szívhatják magukba azokat az ismereteket, amelyekről egyetemi vizsgán egy doktorandusnak izzadt tenyérrel kell számot adnia. Lám, itt van a jogos védelem. Kényes pontja a btk-nak. Sok polgárban dolgozik a gyakorlatban oly nehezen kivitelezhető szabály, hogy tudniillik a védekezés, az elhárítás mértéke nem haladhatja meg a támadás erejét. Ott áll az ember éjjel az utca közepén, és egy cingár ürge, kezében késsel a pénzét követeli. Ha kupán vágja a rablót, még a végén ő húzza a rövidebbet, hiszen látja, ha arra szállna egy éjjeli pillangó, a szárnya szelével is feldöntené a vékony dongájú bűnözőt. Meg kell hát gondolni - mármint a megtámadott részéről-a pofon elindítását. Itt van az egyik legújabb eset. Rablót keresnek az egri zsaruk. A történet röviden így fest: egy ismeretlen férfi január végén belépett egy vadászboltba, végigverte az eladókat. Nem szigorúan ezért ment, mert magához vett néhány fegyvert - két jó márkájú revolvert -, majd távozott. A tanuk tömör elmondása szerint a fickó magassága 160 centi körül van - de még az is lehet, hogy megközelíti a 170-et -, kreol bőrű, vékony testalkatú. Arról nem szól a fáma, hogy milyen magasak, erősek, milyen testalkatúnk a megruházott eladók. Csak annyi bizonyos, hogy többes számban említik őket. Lehet, egyikőjük megpróbálta volna megfékezni a rablót, de a többiek rászólhattak: Vigyázz, nem látod, milyen cingár? Esetleg elszaladtak egy törvénykönyvért, hogy pontosan értelmezhessék a jogos védelem mértékét. Azt meg végképp elvethették, hogy a hátuk mögé nyúljanak a polcra egy fegyverért, s azzal állítsák sarokba a rablót. Mert neki nem volt. Most már persze más a helyzet. A cingámak van fegyvere. Az arányosság jegyében az eladók is felragadhatnának egyet, és ezzel véget vethetnének a bohózatnak. Csakhogy most meg a cingár nincs meg. MÉHES KÁROLY______________________ Sztárok Nehéz az élete egy sztárnak a mai Magyarországon. Folyton ismételnie kell önmagát. Ugyanis - a jelek szerint - két beszélgetőműsor, úgynevezett „show" között nem történik vele annyi említésre méltó, amiről hosszan be lehetne számolni, és sajnos a gyerekkora, meg a siker korai évei sem változnak oly drasztikusan, hogy a tévé előtt ücsörgő néző ne mondaná azt ajkbiggyesztve: Ezt már bizony hallottam! A manó hitte volna, hogy ezek szerint kevés magyar sztár van. Ez bizony szomorú, kellene még csinálni néhányat. Valaha, az átkos ántivilágban csak módjával lehetett valaki sztár, nehogy úgy tűnjön, hogy mondjuk egy hosszú hajú énekes népszerűbb, és jobban övezi a nép szeretete, mint a bölcs vezéreket. Ám e szabad világ, a pletykalapok és pletykatévék megjelenése beindította a verklit. Az első csúcspont, ugyebár, Friderikusz mutatványa volt, ott az lett a sztár, aki szerepelt a műsorban, lehetett konkurálni akár alkoholizmusukból harmadszor is kigyógyult, elfeledett hollywoodi színészekkel! Aztán jött sorban Kepes, Szilágyi, Vámos, Fábry, Jakupcsek, meg egy-két ismeretlen, akinek még nem sikerült megjegyezni a nevét. Mindegyik műsorban felléptették nagyjából ugyanazt a húsz színészt, tizenöt „rock-legendát”, mindezt fűszerezvén olyan kakukktojásokkal, mint egy miniszterelnök, vagy ombudsman/woman. Teltek a hónapok, hetek, esti órák, és maguk a showmanek lettek sztárok. Ez abból derült ki a napnál világosabban, hogy szép lassan, kéz kezet mos alapon egymást kezdték hívogatni műsoraikba. Ennél fogva ma már nehéz visszaemlékezni, hogy azt a szakállas viccet X. mondta Y. show-jában, vagy Y. az X. show-jában, vagy mind a ketten Z. esztrádjában, avagy mindketten a saját műsorukban, mikor épp Z. volt a vendég... Ugye, kicsit ismerős - kérdezhetnénk szegény Törőcsik Marival. Mostanában az ő lakásába is be lehet esni egy kis dumcsira. Jé, itt is a Cserháti? Meg a Zorán? De legalább nem vihog és tapsol senki. hetedik oldal HOLNAP Riport Pusztul Klimo püspök XVIII. század végén épült nyári kastélya Mecsek- nádasdon. Alig másfél éve még a helyi és a megyei önkormányzat, illetve a pécsi egyházmegye együttműködést tervezett az épület újrahasznosítása érdekében. A kezdeményezés dugába dőlt. Portré Bársony Róbert őrnagy a Koszovóba vezényelt KFOR- erők kötelékében szolgál. A pécsi katonatiszt állomáshelye a történelmünkből oly jól ismert Rigómező közelében van. Portré Egy maradéktalanul boldog ember Még általános iskolás volt, amikor azt mondta azóta is tisztelt tanárának, hogy a Jakab-hegy alatt, az Éger-völgyben, közel a patakhoz szeretne családi házban élni. Sok gyereket szeretne, és sokat utazni. Minden kívánsága teljesült.- Már akkoriban járta a Mecseket?- Mindig is nagyszerű emberek kalauzolásával. Ilyen volt például a Cinke-tanyán élő „remete”, a nagy tudású Baranyai Aurél, aki kézen fogva vezetett, s tanította nekem a gyógynövényeket. Később együtt dolgozhattam Vass Bélával, Rónaki Lászlóval, és még sokan másokkal. Azt is megértem, hogy felfedezhettem egy szép víznyelőt - a Vásárosúti- zsombolyt -, amire munkatársammal bukkantunk. Persze, amikor az uránkutatókkal dolgoztam, akkor Pécsett még meg tudták fizetni, és ide is hozták az ország szellemi elitjének igen jeles képviselőit. ' - Tud még újat nyújtani az erdő, a hegy?- Minden alkalommal. Most például örömet szerző tapasztalatom, hogy a régen kiszáradt forrásokból ismét kezd friss víz bugyogni. És hát tanulni is lehet a természettől, én pedig szeretek tanulni. Úgy élem meg a munkámat, hogy érzem, az erdő azért jutalmaz meg gyümölcseivel, mert megérdemlem. De nem csak én. Az erdő, a természet mindenkinek viszonozza, aki tisztelettel és békével közeledik hozzá.- Nem érzi néha, hogy hiábavaló munka? Annyi a rongáló, meggondolatlan ember! Marton József 1946-ban született Nagydobszán. Általános iskoláit Pécsett fejezte be, a szentlőrinci szakközépiskolában végzett technikusként. Erdész mellett kezdett dolgozni, majd az uránbányánál folytatta. Most a Pécsi Közüzemi Rt. parkerdő- gondnoka. Nős, felesége vendéglátós. Öt gyermeke van.- Sok a haragosom emiatt, de ezzel nem nagyon foglalkozom. Ha egy megóvott esőbeállóban pöttöm kisgyerekeket látok, vagy egy megbúvó szerelmespárt, örömet és elégedettséget érzek.- Vadászik?- Régebben elkísértem néha egy-két barátomat. Sokszor találok megsebzett állatot, csapdákat. Ma már másképp látom a világot. Nem tudnék ölni. A pihenés, az élményforrás, a kikapcsolódás lehetőségét látom az erdőben. Bár minden pécsi városrészhez tartozna egy-egy ilyen felüdítő sziget!- Jószerével minden idejét a Jakab-hegyen tölti.- 1957-ben mentem először erre a hegyre. Azóta is minden fája a barátnőm. Soha el nem múló szerelem ez! A feleségem tudja, csak akkor vagyok kezelhető, ha szabadjára enged engem. Hivatalból is járnom kell a környéket. Ezért vagyok maradéktalanul boldog ember. MÉSZÁROS ATTILA I ♦
