Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)
2000-02-11 / 41. szám
2000. Február 11., péntek - Új Dunántúli Napló HÁTTÉR - RIPORT % Új Dunántúli Napló - 7. oldal------------hetedik oldal — A boldogító nem Egyedül elköltött vacsorák napról napra, hosszú éveken át. Öncélúan díszlő karácsonyfák, ajándék nélküli talajon, adott-kapott örömök nélkül. Sivár falak között pattogó gondolatok, tervek, kudarcok és sikerek kétségbeesett közlési vágya. Fájdalmas hiányérzet, féloldalon izzadttá nyomorított franciaágy. Jelek a társ nélküli létből. Mondják, világjelenség. A Központi Statisztikai Hivatal évkönyvei riasztó képet festenek a házasságkötések számának alakulásáról. A fél évszázaddal ezelőtti - a rossz emlékű Ratkó-korszakbeli - adatokhoz képest két éve csupán alig egyharmadnyi frigy köttetett. A rendszerváltás óta e téren fokozottabb a visszaesés, akár az országos, akár a megyei adatokat nézzük. Ha a lakosság lélekszámának csökkenését, illetve elöregedését figyelembe is vesszük, a tények a tradicionális családmodell sorvadását tükrözik. Bár közvetlen adatok nincsenek, könnyen belátható, hogy egyre többen vállalják a társ nélküli életformát. A lakótelepi panel negyedik emeleti lakásából a csengetés után szöszmötölés zaja hallatszik. Jó egy perc is eltelik, mire kinyílik a bejárati ajtó. A házigazda elnézést kér, a kulcsot kereste. Tamás 44 éves, jó megjelenésű, kommunikatív férfi. Rendszerszervezőként dolgozik egy menő vállalatnál. A másfél szobás lakásban, melyet büszkén mutat meg, pedáns rend, csupán a mosogatóban „díszük” néhány mosatlan edény, pohár. Bár nem szívesen és anonimitást kérve vállalta csak az interjút, a kávé szür- csölgetése közben kérdezés nélkül is beszél.- Egyedüli gyerek vagyok, amolyan mindenki kedvence. Szüleim értelmiségiek, hál1 istennek még mindketten élnek. Csodás gyermekkorom volt, nem csak apám, anyám, a rokonság is kényeztetett. Mindig is kiváló tanuló voltam, nem volt nehéz eldönteni merre tovább, irány az egyetemre!- És a lányok?- Talán nem szerénytelenség, belvárosi menő srácként mindig akadtak hódolóim. Apámnak, bár soha nem mondta, imponált a dolog, de anyunak jócskán voltak ellenvetései. Soha nem komolyodsz meg, mi lesz belőled, egy rendes fiú az egyetem után megnősül, effélék. Végül addig válogattam, váltogattam, amíg két szék között a padlón találtam magam. Azért nem bántam meg, hogy már több mint tíz éve saját lakásban, agglegényként élek. A munkámat szeretem, mindenem megvan, ami kell. Partnerek is persze, ha érti.- Ilyen egyszerű?- Na jó. Volt egy négy évig tartó szerelem, amiből lehetett volna valami. Nem jött össze. Másokban hiába is kerestem, nem találtam meg őt, valami mindig hibádzott. így maradtam társtalanul. Nem mondom, a gyerek hiányzik. Lehet, hogy egyszer tán megnősülök, de ez egyre nehezebb, sok már a rigolyám, nehezen kötök kompromisszumokat. A Pécsi Tudományegyetem (PTE) Szociológiai Tanszékének egyetemi adjunktusa, Schadt Györgyné szociológus szerint két csoportban találhatók nagyobb arányban azok, akiknek a házasság intézménye kevésbé kívánatos. Az egyikbe a magasan kvalifikált, önmagukat munkájukon keresztül megvalósítani akaró, szakmai karrierre vágyó nők és férfiak tartoznak. A modernizáció, a nők emancipációja, munkavállalása, a mind magasabb iskolai végzettség egyaránt ösztönző erő arra, hogy az egyén a társ nélküü életet választhassa. A férfiaknak valamivel könnyebb ezt az utat bejárniuk, hiszen a házastársi kapcsolatban is ők a keresők, karrierjük előbbre való a családnál. Emellett társadalmi megítélésük is pozitívabb, gyakorta amolyan bátor tettként minősítik az életközösség elvetését. A nőkkel szemben kevésbé toleráns a közösség. Ennek ellenére egyre többen érzik azt, hogy a család és a karrier alig összeegyeztethető. Inkább az utóbbit választják, akár leányanyaként (ma a gyermekek 20,5 százaléka házasságon kívül születik), akár gyermektelenül, mint a tradicionális háziasszony-, feleség-, illetve anyaszerepet. A másik csoportot növeük azok az anyagi, szociális körülményeiknél fogva hátrányos helyzetűek, akik nem tudatosan választanak, tehát nem, vagy nehezen találnak maguknak párt. Talán ellentmondásnak látszik, mégis a hátrányos helyzetűek azok, akik manapság a társadalmat reprodukálják, azaz a viszonylag kevesebb családban az átlagot jóval meghaladó számú gyermek születik. Schadt Györgyné véleménye az, hogy a mai magyar társadalom rendkívül pozitívan ítéli meg a családot, a házasságot, sőt a kormányzati politika direkt preferálja a család értékrendjének helyreállítását. így némi előítélet tapasztalható az egyedül élőkkel szemben. A nagyvárosi környezetben persze sokkal kevésbé, hiszen ott a kommunikáció kortárs csoportok között zajlik - nagyobb a megértés. A kisvárosi, falusi mikrokörnyezet személyes kapcsolatrendszere, a hagyományos értékrendek elfogadottsága ellenszenvet szít. Ráadásul a kisebb településeken a generációk együttélése is forrása a megszokottól eltérő életvitellel szembeni előítéleteknek. Angéla átlagos külsejű, negyvennél fiatalabb nő. Érettségivel és több tanfolyammal a háta mögött egy vállalkozásnál dolgozik ügyintézőként, az átlagbérnél magasabb fizetésért. Ránézésre éppúgy lehetne házas is, mint ahogy nem az. Feszülten ücsörög, kezei külön életet élnek, önkéntelen mozdulataival próbálja leplezni zavarát.- Egyedül él?- Nem. Anyuval lakunk egy két szobás öröklakásban.- Férfiak?- Volt, van, lesz. Módjával.- Hogyan maradt társtalan?- Hárman vagyunk testvérek. Két bátyám időben megnősült, mindkét családban két gyerek van. Apám, amíg élt, ivott, gyakoriak voltak a veszekedések. Éppen érettségi után voltam, mikor meghalt. Mivel testvéreim önálló életet kezdtek, egyedül maradtam anyukámmal. Amikor alkalmam adódott házasodni, elriasztottak az emlékek. Nem akartam olyan életet, mint az anyué volt.- A gyerek nem hiányzik?- Sokszor eszembe jut, milyen jó is lenne. De éppen elég törődni az anyuval. Meg aztán egy kicsit késő is most már ezen morfondírozni. Hirtelen pincért hív, saját üdítőjét ő akarja fizetni. Türelmetlenül feláll. A beszélgetést befejezettnek tekinti. Riadt léptekkel pillanatok alatt elvegyül a kisvárosi forgatagban.- Az ember sokkal inkább racionalizáló, mint racionálisan viselkedő lény - fejti ki Gál Béla klinikai pszichológus, a PTE egyetemi adjunktusa. - Magyarán: viselkedésére elfogadható magyarázatokat keres. A házasság intézményének elvetésekor például gyakran ideológiákat gyárt. Kétségtelen, hogy azok a gyerekek, akiket annak idején a családban bántalmaztak, elhanyagoltak, általában kötődési nehézségekkel küzdenek. Kapcsolataikban sokszor ők maguk is bántalmazókká válnak. Vannak olyanok, akik nem azonosulnak azaz személyiségük eltér szüléikétől. A pszichológus szerint a szociális szerepek is hatással vannak a döntésre. Az emancipáció, a kultúránként eltérő kapcsolatrendszerek (több mint 300-féle együttélési forma létezik, ebből csupán egy a mo- nogám házasság), a feminista törekvések, az új fogyasztói modell, melyben köny- nyebb erőfeszítések nélkül örömhöz jutni, mind ellenhatást fejtenek ki a családi létformával szemben. Az értékek gyors változása miatt a szülők képtelenek gyermekeiket az új kapcsolati modellekre felkészíteni. Emiatt szilárd énazonosság sem alakul ki, nő az identitászavarok száma. Az ember persze alapvetően társas lény. Bárhogy is vizsgálódunk, biztonsággal megállapítható, hogy a nagy többség nem szeret egyedül élni. A társtalanság viszont még nem magány. Azért az sem tagadható, hogy igen sokan élnek magányosan házas- ságban is. _____________________deák oábor A HÁZASSÁGKÖTÉSEK SZÁMA MAGYARORSZÁGON... MEHES KAROLY Átmenő jelek A papír szép lassan kimegy a divatból, marad a képernyő, a műanyag, talán ez lesz az igazi mű-élvezés. Hogy értelmesebbnek tetsszen amit mondok, levelezésem háromnegyede viharos gyorsasággal elekt- rosokkon esett át, vagyis e-mailezek. Országon belül remekül megy, ám híreket kapok olyan messzi külföldről, mint a Haider által meghódított Bécs- nek büszke vára, hogy az ékes, vagyis inkább ékezetes magyar írásjelek nem nagyon mennek át az osztrák képernyőkre (s teszem fel, más, még távolabbi országokéba sem). Levelezőpartnerem arról értekezett, hogy az á, azé, az ő meg az ű, ezek a finnugrászati elhajlásokkal sem magyarázható csodák „odaát” vagy pálcikává alakulnak át, vagy áthúzott S-betűvé. Ő mindebből arra következtetett, hogy végül is érthető a dolog, a millenniumi Magyarország így üzen a világnak: a rovásírástól eljutottunk a harmadik évezred kapujáig, felismervén a dollár alapú időszámítás kiküszöbölhetetlensé- gét. Persze, e sikerek nem mindennaposak, mint lassan a vasutassztrájk lesz azzá. A MÁV dolgozóinak már az ördög tudja pontosan, hány szakszervezetének jelei egyre kevésbé mennek át a köztudat- ba. Illetve olyannyira átmentek már, hogy a kialakult helyzetet úgy fogadjuk el, ahogyan van. A néhai szocialista reklám- szöveg, miszerint „Hív a vasút, vár a MÁV” módosult a nép ajkán, ekképp: „Szív a vasút, áll a MÁV”. Budapestre rendszeresen utazgató ismerősöm pedig nem száll gépkocsijába még e tavaszias télben sem, hanem kihasználja a kötelező alapszolgáltatást, és szépen felbum- lizik a személlyel négy és fél óra hosszat. Kétségtelen, sóhajtozik nagyokat... Elvégre nem olyan régen volt még az a világ, mikor valóban ilyen komótosan történt volt a vonatozás szerte az országban. Sámuel Becket Murphy című regényében mindezt úgy fogalmazza meg: „Akit többre képes, az kevesebbre is képes”. Ezt csináljuk sok dologban, elég hosszú idő óta. Becket például még a Nobel-díját sem vette át. Az is jel, naná! KOZMA FERENC _______________________ A bűvészmutatvány Nagy valószínűséggel már csak az idősebbek emlékeznek Gács bűvész úrra, alias Rodolfóra, aki hihetetlen kézügyességgel az emberek orra előtt tudott pénzt eltüntetni, majd hasonlóképpen az orrukból (fülükből) visszavarázsolni. Senki sem tudta hogyan csinálja, csak ámultunk, pedig a mutatvány közben többször is figyelmeztette közönségét, hogy „Vigyázat, csalok!” Trükkjeinek jó részét aztán közkinccsé tette. Rodolfó bűvésziskoláján (preparált poharak, furcsa kártyák és csaló dobókockák) több nemzedék is felnőtt: a nagy- üzemileg dobozolt rekvizitu- mokból gyermeknek ezreinek jutott szülinapra, karácsonyra. S bár időközben változott a világ, úgy tűnik, hogy a bűvésziskolán felnőtt nemzedék fogékonyabbjai ma is ügyesen kamatoztatják a tanultakat. Sokféle módon és sokféle formában tüntetnek el pénzeket (közpénzeket), a rendőrség és az APEH szeme előtt tasakolva a bankókat, olykor gazdasági vállalkozó jelmezében, felvásárlóként vagy pénzintézeti főalkalmazottként. A napokban egy merőben új trükkről értesülhettünk. Valaki 218 millió forintot érő márkát tüntetett el egy Lufthansa gépről, melyet Budapesten adtak föl, Frankfurt célállomással. A pénzt tanúk előtt zacskókba rakták (a folyamat egyes fázisait videokamerával rögzítették), a zacskók konténerbe kerültek, a konténert pedig felrakták a repülőre. Ám minden elővigyázatosság és őrizet mellett, a nagy értékű holmik szállítására vonatkozó biztonsági előírások betartása ellenére, a gép megérkezésekor a konténer Frankfurtban már üres volt. Se márka, se zacskó. S bár a rendőrség nyomoz az ügyben, jobb híján egyelőre csak azt feltételezik, hogy valahol a levegőben tűnhetett el rejtélyes módon a pénz, hiszen Budapesten még megvolt, Frankfurtban pedig már nem. Micsoda mutatvány! Bár szerintem Rodolfó lánccal is átkötötte volna az említett konténert, lelakatolja, a lakat kulcsát pedig lenyeli. Hogy még nagyobb legyen a durranás. hetedik oldal HOLNAP Riport Pécsnek és Baranyának elemi gazdasági érdeke, hogy jobban kapcsolódhasson Európához. Ehhez középtávon is csak egy regionális nemzetközi repülőtér létrehozása az egyedüli lehetőség. Elkészült a pécs-pogá- nyi repülőtér rendezési terve: eszerint 15 év múlva 100 ezer utassal számolnak. Portré Azokat a házakat, amelyeket az egyetemről kikerülve tervezett, most bontják... Lenkei Péter úgy fogalmaz, ez kutya rossz érzés. Szerencsére történt sok egyéb más 30 évnél hosszabb munkássága idején. Portré Első köztéri szobrát elbontották Sokan állítják, hogy az utóbbi évek egyik legszebb köztéri szobra Pécsett a Kossuth téren felállított Batthyány Lajosé. Alkotója azt a miniszterelnököt formázta meg, aki igazából életének utolsó pillanataival vonult be a magyar történelembe.- Nem sajnálja, hogy életének első köztéri szobra az ebek harmin- cadján?- Igazából nem. Nem a szoborról mondtak ítéletet, hanem egy munkásmozgalmi mártírról, bizonyos Taksonyiról, aki azóta a politikai változások folytán nem mártír már.- Batthyány Lajos maradandóbbnak ígérkezik.- Nagy örömmel formáztam meg az egykori, tragikus sorsú miniszterelnököt, főleg, hogy szülővárosomban állították föl, s egy leendő szoborpark formálója is lesz. A Kossuth tér Pécs egyik legszebb kis mediterrán tere, s ismerve átalakításának terveit, amelyet Dé- Ön befutott művész lett. Miért Dunaújvárost választotta?- A végzés után, mint fiatal házast szorított a megélhetés kényszere, s egy barátom ajánlotta, hogy talán a Dunai Vasmű megfelelő háttér lehet egy kezdő művésznek. így is lett. Lakást kaptam és lehetőséget: az öntöttvas így vált szobraim jó részének vényi Sanyi készített, bízom abban, hogy idővel előnyére át- változik. Egyébként én még emlékszem arra a Kossuth térre is, amikor virágágyások voltak a közepén és nem autóparkoló. Palotás József Munkácsy-díjas szobrászművész 1947-ben született Pécsett. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után tanított a pécsi Művészeti Gimnáziumban, lakott Komlón (első köztéri szobrát elbontották), majd 1975-ben Dunaújvárosba költözött. Felesége logopédus, három gyermekük van. alapanyagává. S közben megtanultam homokformát készíteni.- Milyen anyaggal, dolgozik örömmel?- A téma határozza meg. Szecessziós alkotásaim jó része öntöttvasból készült, de közel áll hozzám a bronz, a kő is. Utóbbihoz akkor nyúlok inkább, ha művészileg nagyon elszalad velem a ló, hajlok a szürrealizmus felé, és önmagamat szeretném fegyelmezni. Ugyanis a kőnél minden ütésre vigyázni kell, mert különben vagy ott reped, ahol nem kéne, vagy a kalapács repül a fejemhez. A gipszmintázás közben lehet csalni is.- Mi a hobbija?- Lehet ezt kérdezni? Műteremben élek, s amikor igazán kikapcsolódni vágyom, kisplasztikával vagy érmével bíbelődöm. És el ne felejtsem: időnként, hogy töltekezzek, előveszek többször olvasott könyveket, mint A Mester és Margaritát, és belefelejtkezem. KOZMA F.
