Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)

2000-02-10 / 40. szám

2000. Február 10., csütörtök - Új Dunántúli Naplő HÁTTÉR - R PORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Otthonra lelni, ha szociálisan is Járjuk körbe a házat. Sejteni lehet, aztán ki is mondatik: ez ma Pécs legújabb, leg­jobban felszerelt szociális otthona. Bár nem erre a célra épült, néhány éve mozgás- sérült fiatalokat is befogadtak, akik bizony eleinte nehezen jöttek ki az idős ott­hon-lakókkal. Ha barátságról kérdezzük az itt élőket, szinte kivétel nélkül az fele­lik: olyasmi csak ritkán adódik. A békés egymás mellett éléssel próbálkoznak... Délelőtt. Nem lehet tudni, a napnak melyik szakasza telik lassabban. Kilenc órakor a fo­lyosók benépesülnek idős asszonyokkal, akik többnyire szótlanul ücsörögnek a fal mellett sorba állított foteleken. Messze még az ebéd. Néhány tolószékes vagy bottal járó lány és fiú gurul el mellettük. Érezhetően célta­nul, hiszen néhány perc múlva ugyanazon az útvonalon jönnek is vissza, lassan, árgus szemekkel figyelve, mi történik, ki szól. Ám ilyen esemény ritkán akad. Az idős lakók és a felvállalt „fiatalság” között még mindig uralkodik némi feszült­ség, bár korántsem akkora, mint mikor - legtöbbjük a budapesti Marcibányi téri ott­honból - ideköltözött. Persze, első menet­ben minden a pénzről szól, itt is. Az öregek nehezen értik meg, igen, van ilyen, kevéske nyugdíjukból nekik több ápolási díjat kell fizetni, mint a mozgássérülteknek.- Ám ennél is nyilvánvalóbb az életmód­beli különbség - meséli Csapi Róbertné, Györgyi (kis képünkön), osztályvezető fő­nővér, aki saját bevallása szerint is gondo­zója, barátja és gyóntatója az itt élőknek. - A fiatalok, mikor megérkeztek, már szinte egységes, baráti csapatot alkottak, akik hoz­zászoktak a vidámsághoz. Megesett egy- kétszer, hogy éjfélig vagy még azután is diszkóztak a kupolában. Az idősek egyrészt irigykedtek, zavarta is őket a zaj, no meg hozzá kell tenni, hogy a srácok, mivel több­nyire nem családból érkeztek, nem nagyon ismerték az idősek iránti tiszteletet... Mit le­hetett tenni? Egyrészt csitítani az időseket, hogy nem mindennap van az, meg ők is voltak fiatalok, bizonyára szerettek bálozni. Másrészt a gyerekeket is meg kellett taníta­ni alkalmazkodni. A másik ilyen neuralgi­kus helyszín a büfé. Itt sok konfliktus van abból, hogy ki bírja tovább a sorban állást, kinek fontosabb hozzájutni a vásárláshoz: aki öreg, magas a vérnyomása, vagy aki to­lókocsival jár. De mindettől függetlenül ki­alakulnak barátságok is, jóllehet nem jel­lemző, hogy gyakori lenne, mondjuk, a nagyszülő-unoka típusú kapcsolat. A limitált életminőség természetesen nem kapcsolja ki az alapvető emberi érzel­meket. Ä szerelem sem kivétel az alól, sőt!- Mindegyikük vágyik párra - folytatja Györgyi -, de itt nem túl na­gyok a lehetőségek. Most is kialakulóban vannak kény­szerkapcsolatok, aminek én nem nagyon örülök, de tisz­tában vagyok vele, hogy na­gyon félnek a magánytól. Kü­lönösen a lányokban van benne az, hogy valakiről gondoskodni szeretnének. A nagyobbik probléma az, ha a személyzet valamelyik tagjába szeretnek be­le, de ezzel is meg kell tudni küzdeni. Ne­héz, hiszen mindeközben a lakót el kell lát­ni, ott kell lenni a közelében, kedvesnek len­ni hozzá, ugyanakkor éreztetni vele, hogy nem tetszel, nekem már van másvalakim... Sajnos, az egészségügyi intézményekben nem egyedülálló módon emberhiánnyal küzdenek, se pszichológus nem dolgozik az otthonban, se a hét osztályon alkalmaz­ható egy-egy fő foglalkoztatót nem tudják kiállítani, csupán négyet. Emiatt félő, hogy új és új problémák merülnek majd fel, amelyek szintén a nővérek nyakába sza­kadnak később - és így keve­sebb törődés jut az idősebbekre, amit természetesen érzékelnek. Persze, vannak időszakok, amikor zajlik az élet, hiszen a személyzet amit emberileg le­het, megtesz. Van farsang, szüre­ti bál, mikrobuszos kirándulás, nyáron grillezés a kertben - de erre már az öregek nem nagyon áldoznak 200-300 forintot. Gye­rekeiknek, unokáiknak kupor- gatják, ami az ápolási díj befize­tése után megmarad.- Szomorú, de nyugdíjkor van a legtöbb látogató. Van, akihez egy hónapban csak egyszer jön­nek, ilyenkor... Mit csináljak, mondják sokan, munkanélküli az unokám, éhesen jön be ide a gyerek. Utána meg mi adunk szegénynek egy húszast, hogy a büfében tudjon egy ká­vét venni. A kis közösségekben kérlelhetetlen riva­lizálás folyik. A fiatalok inkább azt nézik, kinek mije van, tapétás-e a szobája, van-e videója, ki mit vásárol a büfében. Az öregeknél más a fokmérő: azért ke­rült-e be ide, mert valóban beteg, vagy mert nem szeretik a gyerekei? Akit gyakran láto­gatnak, sok időt töltenek vele, akiről tudják, hogy amennyire lehet, gondoskodó családja van, annak magasabb a presztízse. Elkerülhetetlen téma az alkohol is. Vala­ha külön részlegben laktak az iszákosok, de mostanra e téren is javult a helyzet.- Az biztos, hogy az öregek közül szinte mindenki bekapja reggel a kis pálinkáját, borocskáját. A rendezvényeken is biztos, hogy a bor fogy el az utolsó cseppig. De ez nem veszélyes. A málomi és más környék­beli kocsmákban lehet kapni alkoholt, és van, akinek otthonról hozzák. Persze, ha valaki őrült módon randalírozni kezd, azt eltanácsoljuk innen. Volt egy igazi reniten­sünk is, az Trabanttal behajtott a folyosóra, riasztó pisztollyal lövöldözött, de már nem lakik itt. Tálas Ferencné Molnár Anna kerekes székkel közlekedik, tíz éve lakik a szociális otthon egyik szobájában férjével. Mind a ketten dolgoznak, ő függöny-alkatrészeket csomagol, a férje bőrdíszműves, javítgatja, amit kell. Nem sok pénz, ami ebből befo­lyik, de így mindenképp gyorsabban telik az idő. Ok az egyetlenek, akiknek saját au­tójuk van, néha elmennek rokonlátogatóba Tiszaújvárosba és Nagyatádra.- Szeretnénk majd elköltözni a Krisztina téri otthon-házba, most ez a nagy vágyunk - mondja -, ott sokkal jobb lenne, ezt itt nem nekünk találták ki. Közösségi élet, szomszédság... lehetne erről regélni, de in­kább nem teszem. A lényeg, hogy magam elboldogulok, takarítok, mosok, amúgy meg jár a sok újság, olvasunk, én kézimun­kázok. Mi Budapestről jöttünk ide, ott meg­szoktuk hogy jártunk az Operettbe, a Víg­színházba, a Madáchba. Itt viszont erre a sok lépcső miatt nincs mód. Annyiszor megcsodáltuk már a Pécsi Nemzeti Színhá­zat a Király utcáról, de azt se tudjuk, mi­lyen belülről... Mikor a polcon egy mívesen öntött, ko­moly gumírozással ellátott csúzlit veszek észre, feltör a kacagás.- A férjem űzi ezzel a macskákat!- Valóban, az otthon ebben a tekintetben két táborra oszlik - teszi hozzá magyarázat­képp György. - Erre valóban városszéli kó­bor macskák járnak. Egeret nem fognak, mert kapnak szalámit. Nem könnyű hely­zet, mert egyrészt a cicák-kutyák a lelki bé­ke, a szeretetadás miatt tényleg jók lenné­nek, de higiénés szempontból szinte tilos. Volt egy idős néni, aki befogadott egy cicát, de nagyon kikapott érte, el is költözött in­nen. HMHMISH Szeivert Ritáról röviden akkor írt lapunk, mikor az ősszel szavalóversenyt nyert egy gyönyörűen elmondott Radnóti-verssel. O valóban kitalál magának mindenféle prog­ramot. A verseken kívül autodidakta mó­don megtanult énekelni, furulyázni, így az­tán nem csoda, hogy a társintézmények kü­lönböző rendezvényem szívesen látott fellé­pő vendég. Ráadásul új és új feladatokat ke­res a napok kitöltésére.- Szeretem a változatosságot - mondja szobájában, amit egy másik lánnyal oszt meg, bár a két kerekes székkel alig lehet • megfordulni a szűkös helyiségben. - Mosta­nában rajzokat készítek, megpróbálkoztam az üvegfestéssel. Az egyik idősebb hölgy­nek van egy elektromos orgonája, most is- merkedek vele... Azt azért nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem, ki a kedvenc költője.- Petőfi - feleli komoly hangon. - De a hazafias versei a legkevésbé. Valahogy nem tudok megrendelésre dühöngeni. Hát igen, dühöngeni... Mennyi figyelem, vágy, törődés, hiány dolgozik itt a falak kö­zött. Magányukban is kibogozhatatlanul összefonódó sorsok. Életek a város és egy kicsit az élet peremén. MÉHES KÁROLY Egy hely, ahol a sorsok összefonódnak fotó: müller andrea LENDVAI DÁVID Adósság Orbán Péter országos rendőrfő­kapitány bejelentette: az orosz államadósság fejében idén ezernél is több Lada Niva terep­járót kap a rendőrség, vala­mint folytatódik a lőfegyverek cseréje is. Leszámítva azt a tényt, hogy én azt sem tudtam, hogy eddig is cseréltünk lőfegy­vert az oroszokkal, ez egy kife­jezetten jó hír. Mégis, szinte már látom, ahogy elvtelen pub­licisták tömege ugrik azonnal a hírre, és ilyesmiket írogat majd, hogy a lőfegyvereket per­sze, vodkára cserélik, a Lada Nivákban pedig ülni fog egy- egy Szeva bácsi is, csak a biz­tonság végett. Hát én már előre elhatárolnám magam ezektől, szerintem ugyanis semmi kivet­nivaló nincs a dologban, annál is kevésbé, mert az orosz ál­lamadósság hozzávetőleges nagyságát ismerve nemhogy a rendőrségnek, de minden egyes magyar állampolgárnak (bele­értve a csecsemőket is) nyugod­tan küldhetnének egy-egy te­repjárót, és még így se biztos, hogy belül lennének. Az oroszokénál mondjuk, lé­nyegesen kisebb a Ferencvárosi Torna Club uszkve félmilliárd forintos tartozása, de azért ez is csinos kis summa, lássuk be. Csak azt nem lehet egész pon­tosan tudni, hogy ki van-e fi­zetve, vagy nincs kifizetve. Merthogy Torgyán József elnök a múlt héten még ezt mondta, ezen a héten meg amazt mond­ja. Én spéciéi jobban örülnék neki, ha nem lenne kifizetve, mert akkor kiderülne, hogy mégsem különböző költségveté­si forrásokból premizálták mondjuk a Nagy Norbert vagy a Kriston Attila nevű labdarú­gót. Ami felettébb szerencsés eset volna, mert mégsem azért fizet az ember adót, hogy az­tán a Nagy Norbert vagy a Kriston Attila föltölthesse a le­merült mobiltelefonját a ciprusi edzőtáborban. Persze a játékos azért nem hülye teljesen, a já­tékos nagyjából tudja, hogy ki van-e fizetve, szóval sokáig nem lehet ködösíteni az ügy­ben. Torgyán egyébként azt is mondta, hogyha tudta volna, hogy mekkora a Fradi adóssá­ga, nem is vállalta volna el a klubban az elnökséget. Sze­rény javaslatom volna. Véletle­nül nem lehetne neki megmon­dani a magyar államadósság pontos összegét? MÉSZÁROS ATTILA A mi térképünk Impozáns programmal készül a szállodaipar a mai hazai vi­szonyok között nyerőnek várt idegenforgalom fellendítésére. A következő két évben közel húsz új hotel épül. Hogy elneve­zésük mennyiben illik a ven­dégváró magyar környezethez, más kérdés. Mert lesz közöttük Four Seasons, Sydney Apartment Hotel, Hotel Meridien, Crowne Plaza, Corinthia Hotel és így tovább. Közös jellemezőjük azonban, hogy mind a legmagasabb ka­tegóriába tartozik, azaz jó hasznot hajtanak majd az or­szágnak. A mi nézőpontunkból vi­szont inkább földrajzi elhelyez­kedésük érdekes. Természetesen a java a fővárosban nyit, de épül ilyen szálloda Szegeden, Székesfehérvárott, Győrben, Ka­posvárott és Gödön is. Egy szak­ember mintha menteni akarta volna a helyzetet - hol van a fel­sorolásból az ország keleti, északkeleti része? -, megnyugta­tó választ adott: lesznek itt is, de csak háromcsillagosok. Mi pedig azt kérdezzük: és délnyu- gat-Dunántűl? Van még egy, az idegenfor­galom fellendítését célzó orszá­gos program, ez pedig a hazai kastélyok turisztikai célú hasz­nosítása. Parádsasvár, Nagyvá­zsony, Fehérvárcsurgó, Seregé­lyes már szerepel ezen a térké­pen, a tervek szerint felkerül rá Fertőd, Keszthely, Dég, Gödöllő is. Délnyugat-Dunántúlról nem esik szó. Szó esik viszont egy jeles Zsolnay-emlékről. Nem Pécsett, nem Baranyában. A Kaposvá­rott 1930-ban épült, majd közel 40 esztendeje szétrombolt im­pozáns szökőkutat lényegében a darabjaiból rakják össze új­ból és állítják fel a belváros­ban. A millennium tiszteletére készül el a mű, 15 millióért. Itt is fehér marad a térképünk, ha például a Zsolnay-mauzóleum- ra gondolunk. Van még egy érdekes térkép. A „kartográfusok” az országra vetítve felrajzolták az egyes ré­giókat, abból a szempontból, hogy egyikben-másikban a ha­gyományos konyhának melyek a jellemző ízei. Kelet: sós, észak: savanyú és édes, nyu­gat: sós, délkelet: fűszeres. Vissza van még délnyugat, az­az a mi régiónk. Keserű. hetedik oldal HOLNAP Riport Egyedül elköltött vacsorák, hosszú éveken át. Ilyen a társ nélküli lét. A KSH ada­tok riasztó képet festenek a házasságkötések számának alakulásáról. A fél évszá­zaddal ezelőtti állapothoz képest napjainkban alig egyharmadnyi frigy kötte­tik. A rendszerváltás óta e téren fokozott a visszaesés. Portré Az utóbbi évek egyik leg­szebb köztéri szobra Pécsett a Kossuth téren lévő Bat­thyány Lajosé. Alkotója, Pa­lotás József azt a miniszter- elnököt formázta meg, aki életének utolsó pillanataival vonult be a történelembe. Portré Az ember szervezze meg magát! Neves baranyai cégek tolmácsaként ismerkedett meg az üz­leti élettel a nyelvtanár, aki ma is 6-10 órát tanít naponta. Mindemellett a vállalkozására is odafigyel, kávéházát a múlt év végén a bécsi székhelyű Czipin idegenforgalmi ta­nácsadó cég és a Vendéglátók Országos Ipartestülete a tér­ség legjobbjának minősítette. A pécsi Nagy Lajos, a mohácsi és a siklósi gimnázium-jelzik azt az utat, melyet Erdős István angol­tanárként végigjárt,' s nem is akár hogyan: minden osztályából ki­nevelt egy újabb angoltanárt. Fordítóként a Baranyai Vízmű­nél, a Pécsi Hőerőműnél ismerik a legjobban, de több nagy me­gyei cégnél is munkálkodott. ■- Ma már csak magántanuló­kat oktatok, cégvezetőkkel is ki­zárólag ilyen minőségben talál­kozom. A nap tizennégy munka­órájából átlagosan nyolcat így töltök el.- Az üzleti élet azonban más­ként is meg­érintette.- Tolmács­ként jutot­tam ki a rendszervál­tás kezdetén a Dél-afrikai Köztársaságba, s itt megcsapott az üzleti világ szele. Mindenki tőlem kérdezte, milyen portékával jöjjön Magyarország­ra, de bölcsészdiplomával megle­hetősen suta válaszokat tudtam adni.- Nem is hagyta annyiban.- Hazatérve elvégeztem a kül­kereskedelmi főiskola nemzetkö­zi marketing szakát, majd egy ta­nácsadó céget alakítottam a köz­ben szintén közgazdasági vona­lon végző fiaimmal. Aztán újra fordult a kocka, egy debreceni tol­mácskodás során különleges ká­vézóra leltem.- Mivel tűnhet ki egy kávéház?- Ez egy olyan hely volt, s ilyen most már a pécsi is, ahol 50-féle kávét kínáltak, a hangulat pedig az 1900-as esztendőket idézi. Vé­gül a mai imázshoz még jó né­hány családi ötlet kellett.- Külföldi és hazai szakmai el­ismerések. Felértek tehát a csúcs- m?- Úgy gondolom, minőségben van még mit fej­lődnünk. Folyta­tom tovább az angoltanítást is, mert míg a vállal­kozás a mun­kám, a tanítás az örök szerelmem. Mindkettő bele­fér az időbe, ha az ember jól szer­vezi meg önmagát! Az új eszten­dőt ugyanis mindig úgy kezdem, Erdős István 1946. július 19-én született Mattyon. Az angol-ma­gyar szakos tanár évtizedek óta készít fel diákokat felvételire, egyetemi oktatókat és üzletembereket nyelvvizsgára. Tolmács­ként kapott kedvet vállalkozni is, nemzetközi hírű kávézóját, a Morik Cafét két fiával együtt működteti. hogy a határidőnaplómat két há­rom hónapra előre teleírom prog­ramokkal. így az előzetes időbe­osztásba beleférnek a baráti foci­meccsek, a családi közös progra­mok is. MÉSZÁROS B. ENDRE 1 * «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents