Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)

2000-02-08 / 38. szám

2000. Február 8., kedd - Új Dunántúli Napló HATTER RIPORT Uj Dunántúli Napló - 7. oldal Ideiglenes szállás, örök szeretet Az Ifjúságért Egyesületnek egyre több munkája van hetedik oldal Nem a háláért dolgozunk - mondja az Ifjúságért Egyesület vezetője. Biztos igaz, de azt is nehéz elhinni, hogy a pénzért. Az egyesület három szociális munkás családgondozója szinte ugyanannyit keres, mint azok, akiknek a gondját vise­lik. Hajlék nélkül maradt gyermekes családoknak biztosítanak ideiglenes szál­lást - de az utcára tőlük biztosan nem kerül senki. Patronáltjaikon kívül persze olyanok is akadnak szép számmal, akik segítségért keresik meg őket. Munka bőven akad. Kováts Éva szerint még ez is kevés, talán kétszer ennyi sem lenne elég. Ma összesen harminchármán laknak ezekben a lakásokban, a többség nem ci­gány - talán azért, mert a cigányság egy ré­sze hajlamos arra, hogy másként oldja meg lakásgondját. Ildikónak Kővágószőlősről kellett elköltöz­nie a kisfiával. A férfi egyre többet ivott, egyre többet verte a fiút és őt is. Egyre elvi­selhetetlenebb volt otthon a légkör. Ildikó úgy döntött, nem csinálja tovább, fogta a gyereket és szinte szó szerint elmenekült a lakásból. Akkor még fogalma sem volt róla, hogy hová menjen. Az első időben a mun­kahelyére járt be fürdetni a gyereket, és át­menetileg szállást is kapott. Neki még vi­szonylag szerencséje volt, hiszen az egye­tem Szántó Kovács János utcai kollégiumá­ban dolgozik, szobalányként a tanári szál­láshelyek rendben tartása és takarítása a feladata. Egy ismerősétől hallott a pécsi Ifjúságért Egyesületről. Elment hozzájuk, és talán ő csodálkozott a legjobban, hogy itt valóban segítenek a problémáján. Először egy átme­neti szállást kapott, majd átköltözhetett az egyesület egyik lakásába. Ildikó nagyon há- lás.az egyesületnek. Azt mondja, szinte hi­hetetlen, hogy olyan emberek segítenek raj­ta, akik alig keresnek többet, mint ő. Most úgy néz ki, rendbe jönnek a dolgai. Már ott a beadványa a lakásosztályon, és nagyon reménykedik benne, hogy nem ke­rül az utcára. Amikor az Ifjúságért Egyesület Major ut­cai irodájába lépek, Schönbergemé Kováts Éva (képünkön), az egyesület vezetője ép­pen két cigány nővel beszélget. A fiatalabb viszi a szót. Cerékvölgyben laknak, szerző­déssel - tehát nem önkényes lakásfoglalók. Egy a baj, a lakás - mint mondják - életve­szélyes. Amikor legutóbb az egyik gyerek­hez kiment a doktornő, nem mert belépni a házba, attól félt ugyanis, hogy összedől. Úgy van aládúcolva. Mind a négy gyerek aszt­más, alighanem a ház do­hossága miatt. Az egyik most is kórházban van. Az egyesületről ők is úgy hallottak valakitől, és most azért vannak itt, hátha sikerül elérnie Kováts Évának, hogy a la­kásosztályról vagy a Közüzemi Rt.-től vala­ki kimenjen, és valóban életveszélyessé nyilvánítsa a lakást. Addig ugyanis semmi­lyen megoldás nincs, maradniuk kell ott, ahol vannak. Kováts Éva azt mondja, mindenképpen lépni kell valamit az ügyben, az azonban nem megoldás, ha az egyesület ad nekik szállást, ez esetben ugyanis kikerülnének abból a most meglévő rendszerből, amely szerint szerződésük és lakásuk van. Ezen a szituáción nem szabad változtatni - teszi hozzá.- Egyébként is rettenetes helyzetben van­nak. A nő férje rokkantnyugdíjas. Megké­selték. Összevesztek otthon egy szelet hú­son. Kováts Éva azok közé tartozik, akiket „megfertőzött” a szociális szféra. Már régen Az egyesület egyik lakásában az egyesületnél dolgo­zott, amikor elvégezte a pécsi egyetemet - per­sze szociális munkás szakon. Szívesen eleveníti föl az elmúlt néhány év történetét. Az egyesület eredeti­leg információs iroda­ként működött, még 1988-tól. Az önkor­mányzattól kaptak egy lakást a Mária utcában. A céljuk az volt, hogy a Baranyában élő fiatalo­kat segítsék: munkale­hetőségeket gyűjtöttek össze, albérleti címeket adtak az érdeklődők­nek. Akkoriban - teszi hozzá Kováts Éva - hivatalosan még nem voltak szociális problémák. A nagyobb gondok akkor kezdődtek, amikor kiderült, egyre több az állami gon­dozásból kikerülő olyan fiatal, akinek nincs hová mennie. Nagyon sokan csupán egyet­len szatyorral jöttek ki a kapun. A lányok itt-ott el tudtak ugyan helyezkedni, mun­kásszállón lakhattak, de egyre többükkel esett meg, hogy terhesek lettek. Apa persze sehol - viszont innentől kezdve szállás se: gyerekkel sehol nem lehetett maradni. Az egyesület ezt a helyzetet látva döb­bent rá, hogy nagyon fontos lenne kialakíta­ni egy olyan helyet, ahová be tudják fogad­ni az otthontalan, gyermekes anyákat. A Major utcai házat 1992-ben adta használatba nekik az önkormányzat. Pá­lyázati pénzt szereztek rá, így sikerült fel­újítani az épületet. Hat családnak tudtak benne helyet biztosítani. Azok, akik ide­kerültek, két évig lakhattak itt, ideiglene­sen, szerződéssel. Egy év múlva már látszott, hogy ez biz­tosan kevés lesz. A Gyermek- és Ifjúságvé­delmi Intézetnek ugyan volt egy úgyneve­zett élet-beindítási segélye, de ezt a rászo­rult akkor sem kapta meg teljes biztonság­gal, ha meg is ítélték neki. Az egyesületnek lépnie kellett. Újabb sikeres pályázat jön, ám ezúttal már nem felújításra nyernek pénzt, hanem lakásépítésre. Az összejött pénzből Pécs- bányatelepen sorház épül, négy lakással. Azt, hogy ki kerülhet be ezekbe a laká­sokba, immár egy bizottság dönü el. A bi­zottságnak tagjai az egyesületi tagok mellett a gyermekjóléti szolgálatok vezetői, de részt vesz a megbeszéléseken többek kö­zött a városi gyámhatóság is. Időközben megszűnik az információs iroda - az önkormányzatnak már nincs rá szüksége. Á Mária utcai lakást is szállássá tudják alakítani, mi több, a Lánc utcában is használhatnak néhány önkormányzati lakást. FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Fizetni csak egy csekély összegű - pár ezerforintos - díjat kell, de rezsit például már nem. Mindenkihez rendszeresen jár­nak a családgondozók. Ildikó például azt mondja, bár az első időben furcsa volt, hogy mindig jöttek látogatni - de ma már kifejezetten örül nekik. Pár hónapja immár három családgondozó dolgozik az egyesü­letnél - egyikük feladata kizárólag a gyere­kekkel való foglalkozás. Mert itt persze a gyermekek vannak a középpontban. Nekik rendeztek tavaly de­cember közepén az Ifjúsági Házban immár másodszor kis karácsonyi ünnepséget'. Az ajándékokra valót az egyesületi tagok adták össze - mindenki annyit, amennyit tudott. A gyerekek cserében műsorral készültek. Az anyagiakról kérdezem Kováts Évát. Azt mondja, tényleg szinte alig keresnek többet, mint azok, akik bekerülnek ide. De ezt a munkát nem is lehet pénzért csinálni. Amikor azt kérdezem, hogy akkor miért, bár talán kissé közhelynek tűnő, de nagyon hihető választ ad.- Talán azért, mert nagyon sokan visz- szajárnak azután is, hogy már régen elke­rültek innen. Bejönnek, érdeklődnek. Öröm látni, hogy talpra álltak, hogy vi­szonylag jól élnek. De az is tud örömet okozni, ha a még ittlévők helyzete válto­zik meg. Van egy olyan pár, aki itt, ná­lunk lett család. Amikor bekerültek, a fér­fi még nem igazán tudta, mi az, felelős­nek lenni. Nagyon sokat beszélgettünk vele - és azt hiszem, ma már tisztában van vele, hogy nem lehetnek kilengések, hogy a feleségével és a kisgyerekkel egy­máshoz tartoznak. Búcsúzóul még megnézem a földszinti szobákat. Az egyik család épp ebédel, de közben azért figyelnek az alig pár hónapos kisbabájukra is. Ő még aligha tudja, hogy hol van, és miért van itt. Azt hiszem, akkor sem kell szégyenkeznie, ha egyszer majd megtudja. LENDVAI DÁVID KOZMA FERENC Sátáni Ausztria a világ nagy nyilvános­sága előtt birkózik a szélsőjobb­oldal kormányra jutásának gondjaival, de nem tud mit ten­ni. Elemzők mondják, hogyha új választást írnának ki, Haider pártja minden bizonnyal még több voksot besöpörne, s megle­het, hogy maga alakítana kor­mányt. Ekként le kell nyelniük sokak haragját, elviselni a visz- szahívott nagyköveteket, a poli­tikai parkolópályára kerülést, az ellentüntetéseket. Sokan sokféleképpen véle­kednek a dologról, tényként fogva fel, hogy napjainkban Eu­rópában a jobbratolódás veszé­lye erős. A minap megszólalt a Haider-ügy kapcsán Salman Rushdie, a Sátáni versek írója, akit az iszlám világ annak ide­jén halálra ítélt. Az indiai köl­tő-politikusnak tehát nincs fél­nivalója (a további halálos íté­letek számára már megmoso­lyogni valók), ekként bátran vállalhatta mindazt, amit mon­dott. Jelesül, hogy azt is meg kéne nézni talán, hogy mi az oka a szélsőjobboldal előretöré­sének? Mennyiben ludas ebben a történetből kifelejtett liberális baloldal? Nem lehetséges-e, hogy a nemzetközi tőke előre­nyomulására, a globalizációra, a multinacionális cégek min­dent bekebelező világára felel­nek ekként a választópolgárok? És Rushdie szerint minden bi­zonnyal másutt is ekképpen fognak reagálni. S ettől a pillanattól már nem az osztrákok belügyéről van szó - mint az a választások után azonnal kiderült -, hanem sok­kal többről. Érdemes volna át­gondolni, hogy vajon mennyire kéne adott esetben a „globalizá­ció folyamatait”, a tőke további pénzéhségét csillapítani, átme­netileg szüneteltetni vagy netán a fő cébkat módosítani. Mert hát a tüntetés, a követ urak visszahívása nem sokat ér. Ho­vatovább az ilyen válaszlépés olaj a tűzre. Egyébként nagy a valószínű­sége annak, hogy éppen a de­mokrácia adta jogok nyomán remegnek meg a demokráciák. Ne feledjük. Már a görögök is ebbe a csapdába estek valaha. A cserépszavazás intézményével a csőcselék uralma született meg. S valóban igaz, nemes lel­kű férfiakat száműztek átmene- tileg-végleg Athénból. Velük száműzve olykor a valódi de­mokrácia eszméit is. HODHIK ILDIKÓ CY. ________________________ Ko rpák közt Örömmel értesültünk róla, hogy új sorozattal kedveskedik a Víz­elvezető Csatorna a hazai kö­zönségnek. A „Korpák közt” cí­mű teleregény magyar viszonyo­kat ábrázol, magyar házi­asszonyoknak, rokkantnyugdí­jasoknak, munkanélküli televí­ziónézőknek és a serdületlen if­júságnak, a Korpák család hét­köznapjain keresztül. Szereplők: Kuka, Morgó, Szende, Szundi, Tas, Huba, Tö­hötöm, Törpilla, Aba, Anyádé. (Elnézést, sajtóhiba. Helyesen: Amádé.) A héten történik: Gábor be­vallja Áronnak, hogy felvirágoz­ta a rézágyat. Törpilla azonban nem érkezik meg, mert váratla­nul bokasüllyedést kapott, s ezért emlékezetkiesése van. Jo­lán a művirágokat öntözi az ab­lakban. Gondos asszony. Morgó felgyújtja a villanyt, de hamar leég. A rendőrség nyomoz. Szen­déről kiderül, hogy anyja fekete, ő maga pedig tüzes teli vér, szí­nét korábban szoláriumbamá- nak hitték. Most csak nehezen praktizálhat. Tasziló sokat habozik (szap­panopera!), hogy meleg le­gyen-e, vagy homokos. Végül nevet változtat, ezentúl Taszi- gál néven fut. A három Korpák testvér felosztja egymást között az alvilágot. Tas keleti maffió­zókkal kerül üzleti viszonyba, közös embercsempészeti vállal­kozást alapítanak, amelyet „Tas-Li”-nak neveznek. Ába ki­jön a börtönből, ahová ártatla­nul került be azért, mert agyonütött egy rendőrt. A har­madik fiút sem kerüli el a Kor­pák fivérek sorsa, a környékbe­liek egymás között Csal- Amádénak gúnyolják, amióta cinkelt kártyán eljátszott egy egész rakomány savanyú ká­posztát. A Korpák gyerekek megcsömörlenek az apák élet­módja láttán. A V-Csatoma tanulságos so­rozatával egyszerre kíván útmu­tatást adni az érzelmi problé­mák hálójában vergődő közép­korú házastársaknak, követen­dő mintákat nyújtani a serdü­lőknek, miközben becsületes vállalkozói magatartásra ser­kenti a nézőket. Akik akkor jár­nak el a leghelyesebben, ha vé­letlenül sem mulasztják el a két epizód közötti reklámblokkot, különben elborítják őket a Korpákok. hetedik oldal HOLNAP Riport A pénzintézet már előre edzést tartott, hogy fogadni tudja az újfajta kamattámo­gatásos lakáshitelt igénylők rohamát. Rohamról azon­ban szó sem volt. Persze a fő kérdés az, hogy mennyi pénzt és milyen feltételekkel kérhetnek az igénylők? Portré Horváth Etele sikeres nép­művelő Véménden, egy olyan világban, amikor en­nek a foglalkozásnak a megnevezése is anakroniz­musnak tűnik. Ő azonban az elszántak lelkesedésével vallja: amíg van nép, lehet kit művelni. Portré Aki megtervez és felépít egy házat... A Bonyhádi Járási Tanács műszaki osztályán kezdte a köz- igazgatásban való működését, aztán a nagyközségi tanács ugyanilyen osztályán folytatta, 1971-től pedig a költségve­tési üzemnél dolgozott városgazdálkodási ügyekben. Tehát nem ismeretlen feladatokba csöppent bele polgármester­ként.- Már a harmadik ciklusban pol­gármester. Minek tulajdonítja ezt a népszerűséget?- Választási sikereim nagyrészt a korábbi kapcsolataimból fakad­nak, hiszen mint tervezőt, mint kivitelezőt, mint várost működte­tőt egyaránt sokan megismerhet­tek. Persze nekem sem kellett kü­lön tanulmányutakat tennem a városban és környékén. A lakos­sággal szoros kapcsolatom volt. Éreztem a problémákat, amelyek foglalkoztatják az embereket.- A nevéből ítélve ön nem ki­sebbségi a nemzetiséginek tartott városban. éltek egymás mellett. Ezt kell folytatni. És sikerül is, ha nem­csak a keleti országrészt fejlesz­tik, illetve lobbiérdekek szerint csak egyes városokat. Ámbár ha így lenne, akkor sem adjuk fel. Megkeressük, hogy hol érvénye­sülhetünk.- Nincs nosztalgiája az eredeti hivatása iránt? Édes­anyám ma­gyarországi német, tehát otthonról megkaptam a német kul­túrát is, édesapám pedig magyar. Egyébként Bonyhád mindig fejlő­dő település volt, amikor a néme­tek és a magyarok harmonikusan Oroszki István 1948-ban született Szekszárdon. A középiskolát Pécsett a Pollack Mihály Építőiparí Szakközépiskolában végezte. Építésztechnikus. A nagyközségi közigazgatási szerveknél dolgozott Bonyhádion, később magántervezéssel és építés-kivite­lezéssel is foglalkozott. 1990 őszétől Bonyhád polgármestere.- Úgy fogom fel, hogy a mosta­ni munkámmal is építek. Renge­teget köszönhetek az építészet­hez kapcsolódó sokágú érdeklő­désemnek. Azt tartom, hogy aki meg tud tervezni és fel tud építeni egy házat, az egyéb alkotó mun­kára is képes.- Soha nem is akart más lenni?- Kiskoromban tengerész sze­rettem volna lenni, de a családhoz kötődés eltántorított ettől.- Apropó: család?- Feleségem az ügyészségen dolgozik. Renge­teget segít, hogy én a közéletben tevékenykedhes­sek. Gép- és gyorsírást tanult Pécsett, ott is­merkedtünk meg. Vagyis diák­szerelem volt. Két gyermekünk van. Lányunk pénzügyi és szám­viteli főiskolát végzett és Buda­pesten dolgozik, van egy kis bt- je. Fiunk maradt a közelünkben. Nagyon reálisan gondolkodó if­jú: ha kell, a földön tart, amikor a városfejlesztő vágyaim elragad­nának. I V i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents