Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)
2000-02-23 / 53. szám
; I 2000. Február 23., szerda HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Egy házban az örömlánnyal Nagy mozgás zajlik a pécsi örömlányok között. Az éjszakai bárok már közel sem mennek olyan jól, mint akár egy éve. Az új forma: ketten-hárman összeállnak, lakást bérelnek, ott fogadják a klienseket. Ám az újságok már csak szolid megfogalmazású felkínálkozást fogadnak el: szabadidőpartner kerestetik. Persze, a röpcédulás, levélszekrénybe bedobálós módszer nem ütközik efféle cenzúrába. Egy tízemeletes házban az üzenetet megkapja öreg, fiatal, nagymama, kamaszgyerek egyaránt. Sötét pénteki éjszaka. Ott, ahol három-négy évvel ezelőtt százméteres körzetben hirtelen öt éjszakai bár is kinyitott, és a kapuk előtt járó motorral várakozó taxik sorakoztak, most szinte kísérteties csönd honol. No persze a pazar diszkóütemek azért kiszűrődnek az utcára, csak nincs kit hívogassanak. Hiába, a pécsi SFOR-bázis, és ezzel a fizetőképes kereslet - mint saccolják a bennfentesek: minimum 60 százaléka - szinte teljesen megszűnt. Árván maradtak a lányok a lényegre törő angoltudással együtt. És erről könnyen meggyőződhetünk. Odabent a kifutón egy olyannyira fáradtnak tűnő ifjú hölgy ácsorog a zenére, hogy azt hinni, három műszakban robotol valami szövőgyárban. Persze, körültekintve érthető a lelohadt lelkesedés, mert míg korábban ebben az időpontban tagbaszakadt viking óriások ültek összepréselődve a plüsspamla- gokon, és hegyekben rendelték a Heineként, most mindösszesen négyen tengetik idejüket, jó messze ülve egymástól, inkább szemlesütve, mint a táncosnő nem túl kirívó bájait tanulmányozva. A bárpultnál még két lány ül cigarettázva, fényes melegítőfelsőbe öltözve, míg át nem veszik az anti-táncot kolléganőjüktől. Ez is csigalassúsággal megy, van, hogy hosszú percekig senki sincs a színpadon. A kidobóemberről sem mondható, hogy túlzottan ki lennének töltve a percei, így aztán viszonylag könnyű szóra bírni, bár van, amikor csak annyi a válasza, hogy „azt a főnök úr jobban tudja”.- Ez van, érted - bök az állával a terem közepe felé. - Elég ciki, ha emlékszel rá, milyen élet folyt itt ezelőtt. Mintha minden meghalt volna. Asztalonftáncolás, meg gyer- tyás show, éjjel 2-kor! Rég volt. Ne tudd meg, most mi van itt. Egy-két jugó meg részeg magyar, ha beesik. Nem csoda, ha a csajok is odébbállnak, igaz, nem is lenne miből tartani őket (így mondja: tartani...). Voltak... várjál csak, összeszámolom... Itt a szemét, mint egy iskolai feleletnél, a neonszínű díszítőelemekkel téleaggatott tükrös mennyezetre emeli.- Tizenheten voltak még az elmúlt nyáron is. Ma hárman jöttek be, érted? Pénteken! Még benyitok egy közeli társintézménybe. A távoli, sötét sarokból kezdenek cihe- lődni. Zavartan szólok, maradjanak nyugodtan, nem maradok, csak a haverokat keresem, úgy látszik, nem ide jöttek... Annyit azért tudni, hogy a lányok, akik odahagyják az éjszakai életet, nem munka- nélküli segélyre mennek. Ugyanis „klasszikus” bordélyházak hiányában maguk alakítanak ki türelmi zónákat egy-egy belvárosi és temérdek kertvárosi panellakás szigetén. Persze, nekik maguknak is türelmesnek kell lenniük, mert mióta az 1999. évi LXXV. törvény 11 paragrafusa értelmében semmilyen sajtótermékben nem jelenhet meg szexuális tartalmú hirdetés, vége annak a szép világnak, mikor csábos szavakkal lehetett felkelteni az érdeklődők figyelmét. Ma már csak egyetlen pécsi hirdetési újságban találhatók efféle apróhirdetések, amik voltaképp egy kaptafára készülnek, hiszen minden lány „szabadidőpartnert” keres. A lap szerkesztőségében elárulják, hogy ezeket a apróhirdetéseket kizárólag személyesen, személyi igazolvánnyal felszerelkezve, aláírással hitelesítve fogadják el. Lám, egy hely, ahol biztosan lehet találkozni örömlányokkal. De bizony, a jelek szerint abból a szabadidőből elég sok lehet, mert a megadott mobilszámokon szinte az első kicsörgésre válaszolnak. Az egyetlen, ami még megüti a szemet, hogy a számos „szabadidőpartnerre” vágyakozó nő között,- gondolom - mintegy a minőségi kitűnés szándékával néhányan diplomásként próbálják meggyőzőbbé tenni a várható kalandokat.- Szerintem ez bejött - mondja Zsuzsa (lám, véletlenül sem a kicsit „ledérebbnek” számító Betty, Szandra vagy Niki névvel van dolgunk, nem: Zsuzsa, szép, komoly név), aki rövid magyarázkodás után hajlandó volt néhány keresetlen szóval szólni munkatapasztalatairól, ettől fogva szigorúan magázódva!- És főleg azért jött be, mert attól, hogy diplomás, valahogy a bunkók visszarettennek. Mert nehogy azt higgye, hogy nekünk, csak azért, mert ezzel foglalkozunk, mindegy, hogy ki állít be hozzánk!- Volt egy film, aminek az volt a ríme, Diplomás örömlány. Látta talán?- Lehet, nem emlékszem már. De azért ne gondolja, hogy ez itt tiszta Hollywood, Tom Cruise, meg a többi.- Nem gondolom. Külön kaszt a maguké? Már szakmán belül értem.- Mindenki valahogy rákényszerül, hogy ebből éljen. A többi szerintem alapvetően arról szól, valaki mennyire jó... nem is jó nő, hanem jó fej! Ez persze nem diplomafüggő, én is tudom.- Azért csak megkérdezem, milyen végzettsége van.- Mondhatok akármit, nem?- Hát persze... ,- Matek-tesi.- Általánosban?- Naná. Hát, hogy mennyire általános ez a dolog, nem tudni, az viszont biztos, hogy a lányoknak (vagy a „menedzsereiknek”) nyomulniuk kell, ha el akarják hinteni hírüket a nagyvilágban. Egy szemmel láthatóan fénymásolt, ollóval nem túl egyenesre nyírt reklámlapocskát (magyarán fecnit) pécsi tízemeletesek - vagyis egyenként ötven háztartás, hármas átlaggal számolva megközelítően 150 polgár - postaládáiba is bedobtak a nagy áruházak hirdető-prospektusai mellé, miszerint „Ha nincs kedved, időd barátnőt tartani..., vagy csak nem tudja azt nyújtani, amire szükséged van...” Ez idáig nagyon sejtelmes. De további magyarázat nem áll rendelkezésre, csupán egy, már ákombákom számokkal írt telefonszám, ahol minden részletet meg lehet tudni. A hölgyek házhoz is kiszállnak, de természetesen ilyen alkalmakkor a fuvarköltség is a megrendelőt terheli. Ha valaki azon tömé a fejét, hogy a remek csínyként barátját avagy haragosát „ajándékozza meg” ekképpen egy boldog (?) órácskával, erről sajnos le kell tennie, mert van ám itt biztonsági szűrő is: be kell mondani a telefonszámot is, és a lányok visszahívással ellenőrzik, hogy nem kamuról van-e szó. Elvégre kimozdulni a jó meleg lakásból így télvíz idején nem nagy mulatság, ráadásul a taxiszámlát se lenne, aki fizesse. Amúgy is sok a panasz, hogy a lakásra bejelentkezőknek is szinte ötven százaléka aztán oda se tolja a képét, hiába várják kicsinosítva, lelkesen... Az biztos, hogy ezzel az új formátummal a rendőrség is még csak ismerkedik, vagy nagyon titokban akarják tartani a stratégiát. Az Országos Rendőr-főkapitányság sajtóosztályáról annyi információt sikerült kapni, hogy a Büntető Törvénykönyv szava szerint lehet eljárni, ami azt mondja ki, hogy prostitúció ügyében is csak akkor lehet tenni valamit, ha bűncselekmény vagy legalább szabálysértés történt, bizonyítható módon. Ez a bizonyítás az útszélén ácsorgó vagy a kukoricásban „dolgozó” lányok esetében viszonylag könnyű, a bárokként üzemelő illegális kuplerájokban már kicsit nehezebb, a magánlakások esetében pedig szinte megfoghatatlan. Az embernek józan paraszti ésszel is adódik a módszer, hiszen ott vannak telefonszámok: be lehet jelentkezni, odamenni, lefülelni - és így tovább. Azonban ez és minden egyéb machináció, mint megtudtuk, merőben kriminál- technikai kérdés, ami kizárólag a nyomozóhatóságokra tartozik. Azt, hogy e mesterséget űző lányok kitől félnek s kitől nem, nehéz megmondani. Élnek egy hatalmas házban, lifteznek, leugra- nak cigarettáért, szoláriumba, orvoshoz. Kukát ürítenek, ha kell, talán még lépcsőházat is takarítanak. Amíg meg nem szólal a mobiltelefonjuk. MÉHES KÁROLY Egyre többen lakásukon várják a vendégeket képünk illusztráció KOZMA FERENC Bankársztori Bécsben az Interpol segítségével elfogták O. Nagy Imrét, az Ybl-bank egykori, szökésben lévő elnökét, aki meglehetősen nagy vagyoni kárt okozott az okirathamisítás és egyéb bűntettek mellett. Országolt mások pénzével, bankot döntött csődbe. Az úriember egyébként független bíróság előtt, hosszasan húzódó pörben felelt (?) a bűneiért és 1996-ban már jogerős ítélet birtokában megkezdte rendes évi szabadságvesztését. Négy év börtönt és teljes vagyonelkobzást kapott, de aztán, hogy-hogysem, egészségi állapota megromlott és gyógykezelés céljából átmenetileg (no, de ilyet!) kiengedték a sittről 1997-ben. Azóta szökésben volt. A dolgot hallván néhány gondolat gyötör. Vajon hogyan intézte el O. Nagy úr, hogy megnyissák előtte a cellaajtót? Vajon hogyan jutott ki Bécsbe? Hogy tudott ilyen sokáig az ismert helyen tartózkodni? Miből futotta rá, hiszen az egykori császárváros ma sem a legolcsóbbak közül való? Nos, csak azt ne mondják,,hogy megesett rajta a fegyőr szíve, s ezért kapott beutalót a Kútvölgyibe. Hogy elnyűtt betegen autóstoppal ment Hegyeshalomig, s az éj leple alatt kúszott át a határon. Sokkal inkább valószínű, hogy jó kapcsolatai révén szabadult (bizonyára mérvadó politikusi körökben is akad lekötelezett barátja), érvényes útle- ■ véllel lépte át a határt, s Bécsben sem egy karitatív szeretetszolgálat menedékeseként húzta meg magát. De vajon miből élhet Bécsben (e bankármenhelyen) egy olyan ember, aki teljes vagyonelkobzáson esett át? Talán az utolsó schillingjén Austria-lottót vett és megütötte a főnyereményt? Sokkal valószínűbb, hogy annak idején a teljes vagyonelkobzás sem lehetett teljes. Ekként aztán csak azt nem értem, hogy ha O. Nagy Imrének volt bőven pénze, ügyvédje és akadtak kapcsolatai, akkor mi a fenének kellett éppen most elkapni és hazahozatni? Valószínűleg sohasem fogok tudni kiigazodni bankár- és politikusi körökben. CSERI LÁSZLÓ ________________________ TV 3 télen, nyáron Semmilyen törvény, jogszabály, miniszteri rendelet, de még valamiféle szokásrend sem szól arról, miképpen kell megszüntetni az elektronikus vagy a nyomtatott médiumok valamelyikét. Mégis, az ember valahogyan érzi, mélyen a zsigeriben, hogyan nem szabadna. Nem elegáns, hogy kicsit szélsőséges példákkal éljünk, le- géppuskázni a munkatársakat, úgy megveretni, hogy az anyjuk se ismerjen rájuk, azt mondani nekik, hogy dolgozzanak csak nyugodtan, de úgysem kapnak fizetést, arra utasítani őket, hogy másnap reggeltől az állatifehérje-feldolgozóban kezdjenek alapanyagként, tiszai halból készített búcsúvacsorára invitálni valamennyiü- ket költségtakarékossági megfontolásból. Ilyen durva bánásmódokról nem beszélhetünk a TV 3 munkatársaival kapcsolatban, hiszen hétfő délután mindössze annyi történt, hogy számukra ismeretlen biztonsági emberek lezárták a bejáratokat, jó darabig senkit nem engedtek se ki, se be, majd a távozókat megmotozták, a parkolókban lévő autók forgalmi engedélyét elkérték. Aztán közölték velük, hogy megszűntek létezni TV 3- as mivoltukban, az új tulajdonos senkit sem alkalmaz, s másnap három óráig elvihetik személyes tárgyaikat. Aztán következett a gyors búcsú és a színes csíkok vertikális elrendezésben a képernyőn. Mindez nem tűnik az európai, szélesebb értelemben vett kulturális hagyományoknak megfelelő eljárási módnak, bár, ha végiggondoljuk, mi minden történt már öreg kontinensünkön az elmúlt évszázadok alatt, nyugodtan mondhatjuk, belefér ez is. Megnyugtatásul: körülbelül egymilliárd év múlva eltűnnek a Föld óceánjai bolygónk hőmérsékletének emelkedése miatt - jelentette be ugyancsak hétfőn James Kasting profesz- szor az Amerikai Tudomány- fejlesztési Társaság (AAAS) washingtoni ülésén. Akkor pedig már mindegy lesz, hogy létezik-e TV 3 télen, nyáron. Mert attól kezdve a tél és a nyár nélkülünk zajlik. Legfeljebb a biztonsági emberek vi-k gyázzák a rendet. Mert ahol * nincs rend, ott eluralkodik a | káosz. hetedik oldal Portré HOLNAP Riport A benzinnel töltött tartály- autó húsz köbméternyi rakományával belerohan egy 4pécsi tömbházba,és felrob- „ ban. Katasztrófa, amely megtörténhet. De mire képes az elhárítást illetően az idén alakult megyei katasztrófavédelmi igazgatóság? Portré Tolnay Gábor, a Mecseki Fúvósötös egykori tagja jelenleg a Tolna megyei Döbröközön tanít. Azt vallja, a jó tanár az, aki mindent átad tanítványainak, s önként felajánlja a stafäa- botot a fiataloknak, ha szükséges. „Komlón éltem a legtöbbet” Csak egyszer akarta elhagyni Komlót. A Pedagógiai Intézetbe csábították a ma Nagy Lászlóról elnevezett gimnáziumból. Utólag szégyelli is, hogy eszébe jutott elmenni, mivel egy, az összes diák által aláírt levélben maradásra kérték. Azóta is ezt tartja a legnagyobb elismerésnek.- Mit kell tudni Várföldéről?- Kihalóban lévő falu. Amikor születtem, még hatszázan lakták.- Ön is otthagyja, Kanizsán jár gimnáziumba. Itt fertőzi meg a tanári pálya?- Nagyon szerettem a magyartanáromat. Magyar-történelem szakra akartam menni.- Ehhez képest biológia-földrajz. Megmagyarázná?- Nagybátyám kapacitált, hogy menjek orvosnak, mert tanárként nem lehet megélni. Jelentkeztem, de nem vettek föl. Elmentem Bakra képesítés nélkül tanítani. Úgy nézett ki, biológia-földrajz szakos tanárra lesz szükségük.- Vissza akart menni?- Vissza is mentem. Pechemre addigra az állást már betöltötték.- A főiskola föl sem merült?- Az utolsó évben nem. Később mehettem volna, de jól éreztem magam a gimnáziumban.- így akkor nem találkozott névrokonával, a mostani rektorral. Döbbenetes a kettejük közötti hasonlóság. Önnél mióta ez a jóságos nagypapa-külső?- Szakállam régóta van, de valamikor még fekete volt. Egyébként a nagypapaság stimmel, háromszorosan is.- Komlót választja. Miért?- A feleségem idevalósi. Szerencsére hamar bekerültem a gimnáziumba. Szeretem a várost, nem csoda: itt éltem a legtöbbet.- És itt lett igazgató. Tényleg, hogyan?- Az elődöm lemondott, a tanács pedig hagyta, hogy a testület válasszon.- Eszerint népszerű. A kedveli tanároknak van gúnyneve.- Moszatnak hívnak, de ne kérdezze miért, nem tudom.- A népszerűség a polgármesteri székig repíti.- Nem vagyok politikus, de nem bántam meg. Elhatároztam, ha a mandátum lejár, visszajövök.- Ehhez képest két éve is indult.- Talán nem kellett volna, de nem láttam olyan jelöltet, akinek a javára lemondhattam volna. Tóth József 1946. április 5-én született a Zala megyei Várföldén. Nagykanizsán érettségizik, majd a pécsi tanárképző biológia-földrajz szakán végez. ’69-ben kerül Komlóra,ahol 'É3 óta gimnáziumigazgató. Négy évet kihagy: ’90 és ’ 94 között a város polgármestere. Nős, egy lánya és egy fia van.- Hány komlóit ismer személyesen?- Talán az emberek kétharmadát. De rossz az arcmemóriám, úgyhogy innen is üzenném, ha valaki mellett köszönés nélkül megyek el, ne vegye figyelmetlenségnek. LENDVAI DÁVID »
