Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)

2000-01-22 / 21. szám

2000. Január 22., szombat - Új Dunántúli Napló HÁTTÉR - RIPORT Bizonytalanság, félelem és remény Egy szomorú eset lehetséges magyarázatai Nyugodtan szomorú szenzációnak is nevezhető az eset. Egy pécsi fiatalember idő­legesen teljes egészében elveszítette a látását, és alsó végtagjai is lebénultak. To­vábbra sem tudni, mi okozta a tüneteket: öröklött betegség, felső légúti megbetege­dés, vagy az influenza elleni védőoltás. Az igen ritkának mondható eset még jó ideig izgatni fogja a neurológusokat, és persze nem kevésbé a közvéleményt. Elképesztő esetről számolt be pár napja a média - így lapunk is. Egyes feltételezések szerint egy 25 éves pécsi fiatalember az influenza elleni védőoltástól elveszítette lá­tását és lábai is megbénultak. A fiú már jobban van, azt azonban majd csak na­gyon sokára lehet tisztázni (ha lehet egyál­talán), hogy mi okozta nála a nem min­dennapi tüneteket. A beteg egyelőre nem kíván a sajtónak nyüatkozni, azt azonban sikerült megtudnunk, hogy már lényege­sen jobban van, és ha segítséggel is, de lábra tud állni. Már időn­ként a tévét is nézi, annak ellenére, hogy látását még mindig nem nyerte vissza teljes egészében. A jelenlegi helyzet szerint két hét múl­va már elhagyhatja a Pécsi Tudományegyetem Általá­nos Orvosi Karának Neuro­lógiai Klinikáját, ahová több mint tíz napja került. Addig még számos vizsgálat vár rá, később vi­szont - ha minden jól megy - már csak re­habilitációra kell járnia. Abban csak re­ménykedni lehet, hogy ha teljesen felépül, nem kell a továbbiakban hasonló tünetek jelentkezésétől tartania. A fiú először attól félt, hogy alsó végtag­jainak bénulása valamiféle összefüggésben van egy korábbi sérülésével, amelynek kö­vetkeztében jobb lábát alig tudja használ­ni, s amely miatt egészen fiatalon le is szá- zalékolták - ma már rokkantnyugdíjas. Dr. Czopf József (első képünkön), a Ne­urológiai Klinika igazgatója a kórkép kiala­kulásának lehetősége szempontjából igen izgalmasnak tartja a kérdést. A fiatalember körül annyi orvos sürgőit az elmúlt napok­ban, hogy akár meg is ijedhetett volna at­Még egy eset? tói, milyen komoly baja van. A fiú azon­ban már nem fél - mondja az igazgató -, sőt az utóbbi időben már kifejezetten örül annak, hogy állapota lényegesen javult. Esetünkben - akármi okozta is - egy olyan betegségről van szó, amely a köz­ponti idegrendszer fehérállományát tá­madja meg. A látóidegi és gerincvelői tü­netek együttes jelentkezése a szklerózis multiplex (SM) keleti típusú, úgynevezett Devic-formájára jellemző. A korábbi epide­miológiai kutatások szerint ez a két jelen­ség (a látás elvesztése és az alsó végtagok részleges vagy teljes bénulása) főként a keleti népeknél, leginkább a japánoknál gyakori, európai népeknél jóval ritkább. A két - látszólag össze nem függő tünet - együttes jelentkezése minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy a két funkció­nak (a látásnak és az alsó végtagok moz­gatásának) immunológiailag hasonló a fe­hérje-struktúrája, így gyakorlatilag egyet­len kórfolyamat az idegrendszerben mind­kettő károsodásához vezet. A fiatalember esetében - hiába egyezik meg a kórkép az SM Devic-formájával - egyáltalán nem biztos, hogy örökletes (és egyéb tényezők által is befolyásolt) szkle­rózis multiplexről van szó. Az a feltétele­zés, amely miatt a mostani esemény nem csupán egy orvostudományi szakfolyó­irat, de a napilapok számára is érdekes lehet, az, hogy a fiú az influenza elleni védőoltástól szenvedett központi ideg- rendszeri károsodást, elméletileg nem zárható ki.- Ahhoz azonban, hogy ebben, vagy ennek ellenkezőjében biztosak legyünk, még több vizsgálat szükséges - magyaráz­za dr. Czopf József. Nézzük akkor a lehetőségeket. Először is tudni kell, hogy a fiú, amint azt lapunknak dr. Ruppert Ferenc, pécsi tiszti főorvos (második képünkön) is el­mondta, nagy valószínűséggel már akkor fertőzött volt a felső légúti megbetegedése­ket okozó RS-vírussal, amikor az influenza elleni védőoltást kapta. Az ugyan nem tisztázott, hogy az egyébként más-más fe­hérje-összetételű két vírus milyen kölcsön­hatásba kerülhet egymással (a legtöbb vé­dőoltás gyengített vírust tartalmaz, amely aztán a szervezetben el­lenanyagot termel ki), az azonban biztos, hogy a kettő egymástól függetle­nül is szerepet játszhatott a tünetek kialakulásában. Három különböző lehe­tőséget kell számba venni. Az első lehetőség, amelyről már korábban volt szó, az, hogy a fiú örökletes tényezőkkel is rendelkező, többgócú agy- velőgyulladásban szenved, amelynek a mostani eset volt az első támadása (szaknyelven szólva: subja). Ez azt is jelentheti, hogy csupán véletlenek sa­játos összejátszásáról van szó, és a fiú akkor is megbetegedett volna, ha se nem fertőződik meg az RS-vírussal, se nem kap influenza elleni védőoltást. A többgócú agyvelőgyulladásnak három fontos jele van. Az első, hogy a betegség­nek mindig több subja van, ilyenek során az illető szédülhet, kettős látása alakulhat ki, vagy rosszabb esetben nem tudja visz­szatartani vizeletét. Egyetlen sub alapján tehát sohasem tekinthető a betegség bizto­san szklerózis multiplexnek. A második, hogy a központi idegrend­szerben legalább két (s így már multiplex) károsodott góc azonosítható legyen - ez esetünkben megvan. A harmadik biztos jel, ha a szervezet egy bizonyos fajta véde­kező ellenanyagot termel a betegséggel szemben, ami az agy-gerincvelői folyadék­ban megjelenik. A fiúnál azonban ezt sem észlelték, így - miután a háromból csupán egy biztos jel van - egyelőre nem bizonyít­ható a szklerózis multiplex ténye. A második lehetőség szerint egy úgyne­vezett parainfekciós (fertőzés mellett kiala­kuló) betegségről van szó. Ez azt jelenti, hogy a tüneteket vírus (például az RS- vírus) váltotta ki, amely megtámadta a központi idegrendszert, és autoimmun módon hozta létre a gó­cokat.- Jelenleg - mondja az igazgató - ez tűnik a legvalószínűbbnek, már csak azért is, mert a kli­nikán több olyan beteget is kezelnek, akinek is­meretlen eredetű fehér­állományi károsodása van. Szerencsére azon­ban nem túlságosan valószínű az a feltéte­lezés, hogy az RS-vírus „rákapott” volna a központi idegrendszerre (ezt egyébként a szaknyelvben neurotrópiának hívják). Év­tizedekkel ezelőtt ennek ijesztő példája a járványos gyermekbénulás volt. Ezt az úgynevezett polio-vírus okozta, amely szintén a központi idegrendszert - főleg a gerincvelő mozgató sejtjeit - támadta meg: súlyos károsodásokat és több ezer gyer­mektragédiát okozva. Az szerencsére való­színűtlen, hogy a mostani RS-vírus hason­lóan alattomos cselekedetre készülne, az azonban Czopf doktor szerint is egyértel­mű, hogy a korábbinál több betegnél ala­kult ki idegrendszeri szövődmény (szédü­lés, enyhébb látászavar). A feltételezést mégsem teljesen elvetve meg kell jegyezni, hogy egy efféle vírus-támadás ellen csak kikísérletezett vakcina lenne hatékony, amelynek előállítása azonban két-három évet is igénybe vehet. A fehérállomány károsodásának harma­dik lehetősége a posztvakcinális betegség lehetősége. Elvileg ilyen lehet az influenza elleni védőoltás anyaga is. Hozzá kell ten­ni, sem a parainfekciós, sem a poszt­vakcinális betegség nem alakul ki önmagá­ban a vírustól, ahhoz mindenképpen autoimmun mechanizmus (azaz önmagá­val szembeni túlérzékenység) szükséges. Ahhoz, hogy egy ilyen veszéllyel komo­lyan számolni kelljen, két-három eset lenne elégséges alap. Miután a klinika ellátási te­rülete mintegy százezer embert érint, védő­oltást pedig becslések szerint közel húszez­ren kaptak csak Baranyában, kijelenthető, hogy az influenza elleni védőoltás önmagá­ban nem okoz sem vakságot, sem bénulást. (Lásd Még egy eset? című írásunkat.) ________ _____ LENDVAI DÁVID El ső híradásunk után egy másik baranyai településről is megkeresték lapunkat. A hölgy elmondta, nem sokkal azután, hogy megkapta az influenza elleni védőoltást, szinte teljesen elveszítette a látását. Nála az alsó végta­gok bénulása nem jelentkezett. A nőt egészen karácsony előttig kezelték a Neurológiai Klinikán, akkor azonban még nem merült föl, hogy ő is kapott vakcinát. Esete lé­nyegesen bonyolultabb, hisz közel negyven éve diabéte- szes, ami roncsolhatta a központi idegrendszert. A hölgy a korábbi vizsgálatok során a szemét ért ingerekre olyan elektromos választ adott, mint egy jól látó személy. A hölgy idegi alapon nem lát, leegyszerűsítve nem tudato­san ugyan, de azt hiszi, hogy nem lát. Dr. Czopf József mindenesetre az új információ birtokában máris visszaren­delte a beteget a klinikára, további célzott vizsgálatokra. Uj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal DUNAI IMRE A Minarik-törvény Most már semmi kétség: az „és mégis mozog a Föld” tételnél sokkal erősebb igazság az, hogy mégis kétpólusú. Ennek elfogadásához elég az a kollek­tív emberi tapasztalat, hogy van jobb, meghal, van fenn, meg lenn, talán még jó meg rossz is feketén-fehéren. A geopolitikai égtájak közül nem a valóban sarkalatos észak-dél, hanem a kelet-nyu­gat ellentétpár lett bevésve a je­lenlegi felnőtt generáció agyá­ba. Sok kutató azt jövendölte: hamarosan az elsőnek említett viszonylat lesz a használato­sabb. Aztán bő évtizede pedig már azt, hogy a versenyben el­hullott alternatíva utáni űrben egyetlen pólussal kell számol­nia ezentúl minden népnek. Ezek a jövőkutatók jóstehet­ségüktől lottó-telitalálatokat aligha várhatnak. Legalábbis ezt sejteti az a hír, hogy orosz­kínai polgári és haditechnikai együttműködésről tárgyaltak nemrég Moszkvában. A hajda­ni világforradalom-örökösödési huzakodás közepette, meg a pingpong-dipbmácia játszmái­kor még elképzelhetetlen volt, hogy az orosz hadiipari szállí­tások „összefüggenek a kínai hadsereg átszervezésével, és érintik a hadsereg minden had­erő- és fegyvernemét”. Ilyesmit legutóbb a lánglelkű grúz ural­ma idején, a kétpólusú világ­rend vajúdásakor remélhettek csak az orosz birodalmisták. Tehát elég régen. A jelenleg élő emberiség zöme akkor még csak a családtervezési kalkulá­ciókban szerepelt ugyancsak a vágyak bizonytalan tételeként. Úgy látszik, a legújabb gene­ráció sem marad ki annak megtapasztalásából, hogy a két pólus léte valóban szinte termé­szetijelenség. Vagyis a Minarik-törvény kiegészítése­ként kimondható: Minden meccshez két csapat kell! Leg­alább, mert most éppen két ki­sebbségi komplexussal küzdő fél pólus igyekszik együtt ki­egyenlíteni az egykének kikiál­tott túlsúlyát. Márpedig a féle­lem nagy hajtóerő, hát még ha kettő is van belőle. Bevallom: ettől bennem is motoszkál va­lami hasonló érzés. KASZAS ENDRE A családban marad A baranyai megyeszékhelyen szenzációként robbant a hír, a Nokia eladja pécsi monitor­gyárát, és az üzemet az ugyancsak finn Elcoteq mű­ködteti majd tovább. A hirte­len jött váltás egyformán oko­zott meglepetést a két cég háza táján, a városházán, a megye gazdasági életében. Mi is történt valójában? A Nokia már két éve hangoztat­ja, hogy jelentős árerózió kö­vetkezett be a monitorpiacon, ami nagymértékben csökken­tette az ágazat profitabilitását. Az elhúzódó folyamat, no és az, hogy a digitális kijelzők­ben új, lényegesen piacképe­sebb termék bukkant fel, egye­nesen eredményezte a moni­torgyártás végét. Tudomásul kell vennünk, hogy a gyár, ami meghatározó jelentőségű volt Pécsett, az bi­zony egy kicsiny láncszem a konszern életében. Nehézkes megközelíthetősége - autópá­lya és repülőtér hiányában - sem változott a Nokia itt eltöl­tött 5 éve alatt. Nézzük a dolog pozitív ol­dalát! A Nokia tavaly fokoza­tosan leépítette saloi „ősgyá­rát”, a pécsi döntéssel egy idő­ben befejezte a termelést a me­xikói Reynosaban. Ez utóbbi gyár mindössze egyéves volt. Gazdasági érvek alapján gyors stratégiai döntés született. Eb­ből is látható, hogy a pécsi ter­melés is - ha nem is néhány hónap alatt - mindenképpen befejeződött volna. Szerencsés egybeesés, hogy az Elcoteq ép­pen ebben az időben komoly kapacitáshiánnyal küszködött Európa ezen részén. Nem kel­lett tehát szembenézni egy el­húzódó gyáreladás, egy esetle­ges bezárás, leépítés rémképé­vel. A Nokia távozása komoly presztízsveszteség Pécs számá­ra. Bevallhatjuk őszintén, nemcsak az ott dolgozók vol­tak büszkék az elmúlt öt év­ben, hogy a világcég letelepe­dett a városban. A nyomába lépő Elcoteq az elektronikai üzletág egy dinamikusan fejlő­dő szereplője. Bízhatunk ben­ne, hogy a Nokiához hasonló­an „felelős világpolgárként” kapcsolódik a város életébe. A változás nem is lesz olyan nagy. Hiszen finn a finntől vá­sárolta meg a céget, és ha a . nyelvrokonságra gondolunk, duplán is érthetjük, hogy a modem gyár a családban ma­rad. ________Portré___________________ az értékekre Kaput nyitni A Magyar Kultúra Napja alkalmából megtartott budapesti ünnepségen tegnap délelőtt vehette át dr. Balázs Ferenc a magyar államiság millenniumára alapított Magyar Kultúra Lovagja kitüntetést. Az indoklás szerint tanári példamuta­tásért. hetedik oldal HÉTFŐN Riport Tessék, mentők! A szirénázó mentőautót látva - jó esetben - nem csak az autósok állnak meg, hanem a gyalogosok is. Ezredszer látjuk már a kéken villogó, sikító járművet elro­bogni, de nem tudunk szaba­dulni a látványtól. Ez nem kíváncsiság. Ez félelem. Nem szeretnénk megismerni, mi­lyen lehet ott bent utazni. Portré Farkas Tibor, a Malév dél-du­nántúli képviseletének veze­tője. „Nekem két gyerekkori álmom volt: eljutni a Maracana stadionba és vé­gigutazni Kaliforniát. Ma azt mondhatom, teljesültek az álmaim. ” A most kitüntetett docens veze­tésével diákjai többek között a jugoszláviai háborúban elpusz­tult két település, Kórógy és Szentlászló újjáépítésének mű­szaki feltárását és dokumentálá­sát végzik. Balázs Ferencet meglepő mó­don a tudta nélkül terjesztette föl e kitüntetésre egy szabadszent­királyi lokálpatrióta egyesület, a Nobilitas Rex. Ekként meglepe­tés volt számára a hír, s egyben megkettőzte az örömöt. Mert - mondja - ezért a lovagi címért sokat tettek a diákjai is. Ugyanis a tanár úr csapata részt vett a helybéli egykori iskola épületé­nek feltámasztásában, és persze sok más ba­ranyai tele­pülésen is tüsténked­tek. Akár még egy szerb templom rendbehozatalá­nál is ott lennénk, ha igény volna rá - mondta kérdésünkre. - Ott segítünk, ahol szükség van ránk. Egyrészt a szakmánkból eredően kötelességünk, másrészt azt hi­szem, hogy a tanítványaim ezen konkrét feladatokból profitálnak majd igazán.- Jó velük?- A mai világban csak úgy öm­lik ránk a sokféle mocsok, és a si­lány dolgok tömegéből az igaz értékeket olykor nagyon nehéz meglelni. De azt látom, hogy a mai fiatalok is éhesek a szépre, s mint építész és oktató, az igazi értékekre szeretném ráirányítani a figyelmüket, minél szélesebbre tárva a kaput. Talán ennek is kö­szönhető, hogy tizennégy hallga­tóm vesz részt a millenniumi tu­dományos diákköri pályázaton, s közösen dolgozzák föl a pécsi püspökvár ezeréves történetét.- Ön a politikában is meg- merítkezett.- Nagyapám gróf Teleki Pál tit­kos miniszteri referense volt, s apám is büszke magyarságára. Én is az ő útjukat folytatva próbá­lok élni. Bár könnyen meglehet, hogy több­nyire naivan, álmodozva, és nem kellőképpen dörzsölt politikus­ként.- Azt mondják, imádja a focit.- Valóban. A főiskola tornater­mében hetente két alkalommal, reggel fél hétkor kezdjük a mér­kőzéseket, amelyekről persze so­ha nem hiányozhatok. Már egyetlen távoliét is fizikai fájdal­mat okozna. KOZMA FERENC Dr. Balázs Ferenc 1946-ban született az ausztriai Feffemitzben. Gyermekkora óta Pécsett él. Okleveles építészmérnök és geo-technikai szakmérnök, 1976-ban lett a PMMF (ma PTE PMMFK) docense. Tervezőirodája van. Nős, felesége csecsemőgondozó, nagyobbik gyermekük 32, kisebbik 16 éves.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents