Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)

2000-01-02 / 1. szám

99 Tű” és „Nyíl”, a két mellőzött csillag ■ Vagy nagyon gazdag a magyar foci, vagy különleges ál­lapotok uralkodnak. Az viszont tény, hogy Zámbó Sán­dor és Nyilasi Tibor ma semmilyen szerepet nem tölt be a hazai labdarúgásban. A parvonalon túlról, a lelátóról szemlélik az eseményeket, de vissza szeretnének térni. Nyilasi Tibor (fekete mezben) nem csak a labdát a teremtornán, de nemrég állását is elveszítette a Ferencváros együttesénél |j Az Újpesti Dózsa a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején olyan támadósorral rendelkezett, hogy még a cse­repadon is válogatott focisták várták, hátha beállhatnak. Ez érthető, mert egy Zámbó Sán- B dór kaliberű labdarúgó csak akkor maradhatott ki a csa- I patból, ha mankóval járt. Az pedig ritkán fordult elő. Több, mint harminc alkalom­mal szerepelt a magyar válo­gatottban. A „Tű” néven is közismert játékos az évek so­rán alig változott valamit. Súlyfelesleg alig van rajta. Enyhe borostája is a múltat idézi, legfeljebb az ősz haj­szálak száma több. Legutóbb a pécsi nézők is­mét láthatták. Az idő ellen persze ő sem képes mit tenni, • de neve még védjegy a jó foci­ra.- Úgy emlékszem vissza a I Pécsi Dózsára, hogy ott bi­zony kemény legények rúgták a labdát - merengett el egy pil­lanatra Zámbó Sándor. - Mi akkoriban gyakran rúgtunk még vidéken is négy-öt gólt, de Pécsett ez nem ment. Egy Kocsis Ernő, vagy egy Hernádi Ferenc mellett nehéz volt vil­logni. Örültünk a győzelem­nek, ha összejött. De még a Zámbó Sándor szíve sajog ha az újpesti stadionra gondol „dönci” is értékes pontot je­lentett.- A mai PMFC-ről mit tud?- Szomorú, de szinte sem­mit. Jó pár évnek el kell még telnie ahhoz, hogy újra meg­határozó legyen a szerepük. Csakhogy ma annyi kókler, könnyelműen ígérgető ember van a pályák környékén, hogy az már felháborító. Felelőtle­nül kötnek szerződéseket ha­talmas összegekre, aztán majd csak lesz valahogy. Ezen na­gyon rövid időn belül változ­tatni kell, mert már így is ka­tasztrofális a helyzet.-Ön is tehetne valamit a fel- emelkedésért.- Sokat gondolkodtam az edzőségen. Talán, ha simulé- konyabb lett volna a modo­rom, akkor már lenne csapa­tom. De én erre alkalmatlan vagyok. Azokat, akik nem fog­ják be a szájukat, nem min­denhol fogadják szívesen. En­nek ellenére nem adtam fel a reményt. 2000-ben edzősköd- ni szeretnék. Még nem dőlt el hol, de az NB II-nél lejjebb nem szívesen vállalnék mun­kát. Ám itt is van egy bökke­nő! Ugyanis világ életemben a játékosok pártján álltam, a ve­zetőkkel szemben. Nehezen viselném el, ha a kialkudott fi­zetések késnének. A mai vi­lágban viszont nehéz szembe­szállni azzal, akinek a kezé­ben van a kassza kulcsa. Mi természetesen sokkal keve­sebbet kerestünk, mint a mai­ak. De a fizetés sohasem ké­sett, egy napot sem. Persze az más korszak volt, felesleges is összehasonlítani.- Egykori sikereinek színhe­lye, a Megyeri úti stadion szin­te romokban hever.- Számomra az az aréna egy lerombolt kastélyt jelent. Nagyon érzékenyen érint, ami ott történik. Hiszen mi gyak­ran játszottunk ott teli nézőtér előtt, ma pedig mállik a vako­lat az öltöző faláról. Néhány szektort már életveszélyessé nyilvánítottak. Tudom, megint a pénzhez értünk visz- sza. De követelni is csak ott le­het, ahol a feltételek szinte tö­kéletesek. A hetvenes-nyolcvanas évek egyik legnagyobb ma­gyar focibálványa a ferencvá­rosi Nyilasi Tibor volt. Két vi­lágbajnokságon vett részt, 1978-ban és 1982-ben. A har­madikról, 1986-ban az utolsó pillanatban maradt le, de ezt a Szovjetunió elleni 0-6 után ta­lán már nem is annyira bánta. „Nyíl” volt magyar bajnok, ku­pagyőztes, sőt Ezüstcipős is, vagyis Európa második leg­jobb góllövője. Csak egy nyílt csalás fosztotta meg az Arany­cipőtől. Edzőként is nyert baj­nokságot a Fradival, ma mégis legfeljebb fia edzésére jár.- Meddig nélkülözheti a magyar labdarúgás Nyilasi Ti­bort?- Jó a kérdés, de a választ ne tőlem várja - tárta szét két karját Nyilasi Tibor, aki a pé­csi teremtornán a legnagyobb tapsot kapta a szurkolóktól, a névsorolvasáskor. Bár őt a drukkereknek bemutatni kissé dőreség. De mindig vannak fi­atalok is a lelátón.- Amíg a pályán és a tribü­nön az erőszak az úr, addig semmi keresnivalóm a focipá­lyákon. A Ferencvárost körül­vevő hangulat ma szörnyű. Olyanok buktathatnak meg edzőket, akik a magyarorszá­gi labdarúgásért még annyit j sem tettek, mint egy újonc 1 serdülő középpályás. Ebből én nem kérek, inkább várok. Hátha megindul egy egészsé­ges öntisztulási folyamat, ami az idegen testeket kiveti magából. Ez a játék, ilyen szabályokkal nem az, amit mi űztünk egykoron. A gyö­keres változásokhoz termé­szetesen kell a Magyar Lab­darúgó Szövetség és az Ifjú­sági és Sportminisztérium tá­mogatása is.- Akkor talán újra leül a kispadra?- Ha jut számomra egyálta­lán hely. Mert az tény, ennyi profi klubot nem bír el ez az ország. Vagyis kevesebb lehe­tőség közül válogathatnak majd a trénerek. De foci nél- ; kül is- nehéz élni, így várok a kínálkozó alkalomra, és visz- szatérek. Pucz Péter I Dárdai egyelőre a lelátón - mankóval, olcsó telefonnal Az ünnepeket itthon, a nagy család körében töl­tötte a Hertha BSC közép­pályása. És bár a járás még két mankóval Is kissé bicegősen megy neki, ha már Itt volt, legalább néző­ként nem hagyhatta ki az év legrangosabb pécsi te­remfocitornáját.- Még a skótok elleni mérkő­zés idejére datálódik a sérülé­sem, ám mert nem javult, vé­gül nem úsztam meg, hogy a síp- és szárkapocscsontom közti szalagokat sebészkéssel illesszék a megfelelő helyre - adja a mankók és a gipsz ma­gyarázatát ifj. Dárdai Pál a pé­csi sportcsarnok lelátóján - miközben édesapja odalent a PMSC-öregfiúk színeiben ép­pen az egykori újpesti sztárok ellen bizonygatja, hogy a lab- dazsonglőrködés nála az em­lékezetből lassan kikopó tevé­kenységek közé tartozik. Köz­ben a fiúnak a szemén is lát­szik, hogy legszívesebben már most a parketten vagy a füvön szeretne lenni ő is, per­sze erre még egy darabig vár­nia kell. Olyannyira, hogy mint saját magát is megmoso­lyogva tehetetlenségéért mondja, még a lépcsőn is a barátai cipelik föl a hátukon a lépcsőházban.- Azért csak nem olyan rossznak ez az esztendő egy Hertha- futballista számára! Halljuk, egy telefon- társaság új főszpon­zorként januártól évi tízmillió márkát ál­doz arra, hogy az önök mezére hímez- tethesse a nevét. Eb­ből azért csak csur- ran-csöppen valami a szegény játékos­nak is, nem?- Hát ez tényleg nagyszerű, úgy is olyan hatalmas szo­kott lenni a telefon- számlám, most vég­re olcsóbban hívha­tom itt Pécsett a csa­ládot, az ismerősö­ket - jelzi, hogy a szalagjaival együtt nem vágták el a hu­morát is. - Ez per­sze, tényleg hatalmas összeg, de ha azt is hozzáteszem, hogy a klub vezetői éppen egy brazil focista szerződtetéséről tárgyalnak, akinek a vételára 15 millióra rúg, már nem is tű­nik olyan soknak.- Egyszer már meg kellett küzdenie a csapatba kerülé­sért, az elfogadásért, amikor Berlinbe került. Ez a kihagyás most mennyire vetheti vissza a már kitaposott úton?- Most már szerencsére kis­sé más a helyzet, mint amikor szinte teljesen ismeretlen újoncként megérkeztem a né­met fővárosba, bár az úgyne­vezett „bérelt helyeket” ma sem a magyar játékosoknak tartják fönt a Bundesligában. Minden egyes meccsre meg kell küzdeni a csapatba kerü­lésért, és a pillanatnyi forma alapján jelöli ki a kezdő tizen­egyet az edző. Előfordult pél­dául, hogy az egyik forduló­ban a Kicker magazin értéke­lése szerint a forduló váloga­tottjába kerültem, a következő héten mégsem léphettem pá­lyára. Szerencsére nekem van türelmem kivárni, amíg eljön az én időm, az akarattal, a küzdeni tudásommal sincs gond, úgyhogy azt hiszem, a felépülésem után nagyon ha­mar újra ott leszek a legjob­bak között. ígérkezik Sz. Zs. BIHlHBtl. Ha előfizető, akkor bizony megnyer­heti azt a Suzukit, amit márciusban sor­solunk kil A sorsoláson azok vesznek részt, akik­nek januárra, februárra és márciusra is érvényes előfizetésük van, vagy legké­sőbb március 10-ig legalább három hó­napra előfizetnek a Dunántúli Naplóra. $SUZUKI 7800 Sikló», Gyűdi út 18/b. T.l.fon/Fax: (72) 351-759 2000. év? Nem probléma! 2.000.000 forinttal. Igen. előfizeteka Dunántúli Napióra, ^ ■ v.,, □ egy hónapra, sz'lfíi'**''' íf\V] □ három hónapra.* ‘''oijOO^ ' sé—iiiii i ii iíiuÁ iii iiinii _—|T—... VÁ UkSZdJEVEUZZŰULP^jR^ A Belföldre k Érn bérmentesítés B Hj nélkül feladható, B w az esedékes B 11 díjakat W % a címzett fizeti, f 1 1 1 II 1 1 1 1 1 1 1 1 II 1 1 1 II 1 1 1 1 1 1 1 1 Dunántúli Napló kiadója Pécs 7601Pf. 134 III Vezetéknév Keresztnév 1 1 1 1 1 1 1 1 II 1 1 1 1 1 II 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Utca Házszám 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 II II 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Irányítószám Település 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 II 1 Telefonszám Születési dátum IA 1 Aláírás * az egy havi előfizetési díj 925 Ft Axel Springer - Magyarország Kft. Baranya Megyei Irodája, Pécs • adószám: 10462933-2-11 • cg. 11-09-0p1415 • Telefon: (72) 505-000 Különleges rekord Rendhagyó futásra készül Sipos István szegedi ulta- maratonista. Pihenőnap nél­kül, 264 nap alatt, 20.500 ki­lométert szeretne lefutni. A próba lényege az, hogy a hosszútávfutó 2000., január 14-e és november 3-a között, megyé­ről megyére haladva, minden magyar településre elfut. Ösz- szesen 3120 települést érint az atléta. Napi penzuma - a tervek szerint - 77,6 kilométert hagy maga mögött. Ron Grant 1983-ban 13.383 km-t teljesített, de ezt 20.000 km-re akarja módosítani Gary Parson. Jelenleg 17.000 km-nél tart a csúcsra törő sportoló. P. P. Totóeredmény helyett Szombaton egy mérkőzést sem játszottak le a szelvényen sze­replő összecsapások közül.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents