Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)
2000-01-30 / 29. szám
4 ★ RIPORT ★ 2000. Január 30. A falvakra nem húzható A professzor tavaly május óta „lakója” a Magyar Tudományos Akadémia alelnöki szobájának. Dr. Enyedi György (70) tősgyökeres budapesti, de jobbára a vidék sarát taposta, a települések fejlődését kutatta.- A nyolcvanas évek közepén a telefon, a fax és a számítógépek elterjedésével Európán belül voltaképp megszűnt a távolság, tehát a vállalkozások bárhová települhetnek, bárhol gyökeret verhetnek. Többen megjósoltuk, hogy a falu és város közti különbség megszűnik. Ebből aztán nem lett semmi. A kilencvenes évek ismét a városoknak kedveztek. Az ország lakóinak harmada falvakban él. A falvak sokfélék, néha két egymás melletti is eltérő képet mutat, más fejlődési, esetleg visszafejlődési irányban halad. Igaz, hogy bármerre nézünk, a civilizációs különbségek csökkentek - gondoljunk csak az autók számának növekedésére, a fürdőszobás, vezetékes vízzel- gázzal ellátott, sokszor emeletes falusi villákra, amelyekben már van telefon a falvak közti gazdasági-társadalmi különbségek mégis jelentősen megnőttek.- A falusi családok többsége élelmiszert termel, de 1990-95 között a tisztán mezőgazdasággal foglalkozók kétharmada „Id- lépett” ebből a körből: nyugdíjba ment, elvándorolt, meghalt... Ma a teljes magyar lakosság hathét százalékának, a falun élők ötödének főfoglalkozása a mezőgazdaság, a többieknek kiegészítő tevékenység vagy hobbi. A termékek feldolgozása, a kereskedelem és az export jelentős része is átvonult a közelben lévő városokba, és emiatt falun csökkent vagy megszűnt a munkalehetőség.- A fejlődés vagy hanyatlás sokszor attól is függ, hogy mit termelnek a gazdák, hajlandók-e újat tanulni, haladni a korral. Jó lehetőségei vannak például a minőségi bort termelő vidékeknek vagy a biogazdaságoknak, míg egy helyben topognak azok a falvak, ahol görcsösen ragaszkodnak a hagyományokhoz. A gyenge minőségű gabona vagy húsféle nem piacképes...- Mindig tagadtam, most is tagadom, hogy az ország kettészakadt. Aki például Szabolcs-Szatmár megye egészét egy kalap alá véve elmaradottnak tartja, váltig a „fekete vonatot” emlegeti, menjen el Nyíregyházára: meg fog döbbeni, milyen fejlett várost talál. Nincsen elmaradott keleti és fejlett nyugati országrész, mert mindenhol akadnak kiemelkedő és leszakadó „szigetek”. Nagy kérdés, van-e helybéli avagy odatelepült tőke, vállalkozó. Ez többgenerációs, lassú folyamat, nem lehet erőszakkal felpörgetni, felülről irányítani.- A falvakra sem lehet egyenruhát húzni. A szociális segélyek csak „gyorstapaszok”, és bár szükségesek, csupán tüneti kezelést nyújtanak. Azok a falvak tudnak előrelépni, amelyeknek jó a földrajzi fekvésük, közel vannak egy városi régióhoz, a közlekedési tengelyekhez, és nem várnak a sült galambra. 'egyenruha A közlekedéstől távol eső, újabban egyre jobban hanyatló mezővárosok szomszédságában élő falvak viszont lemaradhatnak...- Bele kell-e törődni ebbe? Szerintem nem! A Duna-Tisza közén például erős a vállalkozó kedv, hiszen ott már a nagyapák is a piacra termeltek. Jó esélyeik vannak a gazdafaluknak, ahol régen is önálló gazdasága volt a családoknak, és nekik kellett dönteniük, hogy mit vetnek, merre mennek. A hajdani szegényparaszti vagy cselédfalvak „hagyományába” viszont beleivódott a tudat, hogy majd mások döntenek helyettük, és ez néha ma is visszaveti őket. Somos Ágnes Telki, a csodafalu Telki csodájára járnak a budapestiek, hiszen hihetetlen tempóban épül és szépül a falu a Moszkva tértől 20 kilométerre. Igaz, az árak is csillagászatiak, miután ___ a fővárosból kitelepülök kedvenc célpontja lett. A helybéliek viszont már azon bosszankodnak, hogy takarítónőt, babysittert is Budapestről kell kihívni, mert Telkiben már úgy elszaladtak az árak. ■ Telkiben tíz éve kétszáz ház volt, most a triplája. Egy évtizede hatszá- zan lakták a községet, most másfél ezren. Nem volt út, víz- és szennyvízcsatorna, mára az utak csaknem felét lebetonozták, kiépült a víz- és szennyvízhálózat, felújították a villamoshálózatot. A 250 négyszög- öles, közmű nélküli telket 1985-ben még 110 ezer forintért odaadták, most 5 milliót kérnek. A rendszer- váltás előtt a falut a szomszéd községből igazgatták, nem is volt semmijük. Tavaly szeptemberben avatták a 100 férőhelyes óvodát, amihez fogható az országhatáron túl is kevés van, tehát megérdemli a luxus jelzőt. S már alapozzák a tíz tantermes iskolát. Néhány hónapja avatták az üzletsort, ahol többek között ABC és kávéház is van. A kilencvenes évek elejétől tömegesen települtek ki a kies fekvésű faluba azok a fővárosiak, akiknek budai villára nem tellett, de zöldben, csendes, nyugodt környéken szerettek volna lakni. A személyi jövedelemadójukból viszont bőven jutott a falunak: míg 1992-ben az szja 50 százalékából 600 ezer forint folyt be, addig tavaly ez az összeg 120 millió forint lett volna (az új szabályozás szerint azonban már nem a felét kapják az önkormányzatok az szja-nak).- Az elmúlt évtizedben másfél milliárd forint folyt be az ingatlanok eladásából, s a pénzt visszaforgattuk a közművek fejlesztésébe és az intézmények építésébe - mondja Kerese János, aki tizedik éve a község polgármestere. - 1990-ben még nem volt az önkormányzatnak földje, az azt követő években vásároltuk meg a téeszektől, magánszemélyektől a jó fekvésű területeket, parcelláztunk, majd eladtuk a kiköltözőknek. Majd minden betelepülő a fővárosban dolgozik, Telkire jóformán csak aludni járnak. Miután nemcsak gazdagok költöztek ki, sokan bosszankodnak, hogy lassan megfizethetlenek lesznek a szolgáltatások. A takarítónők 4-5 ezret kérnek egy 100-120 négyzetméteres ház takarításáért, s már babysittert se lehet 500 forintos órabérnél olcsóbban hívni. Többen kénytelenek voltak Budapesten takarítónőt keresni, mert ők még nincsenek elkényeztetve. A falu új lakói egyébként létrehoztak egy civil szervezetet, a Telki Barátainak Köre Egyesületet. Az elnök szerint szeretnének jobban beleszólni környezetük életébe, s azért dolgoznak, hogy a település megőrizze az előnyös vonásait. Péter András szerint ugyanis voltak olyan törekvések, hogy elherdálják a község értékes földjeit, és vannak kifogásaik az önkormányzat munkájával is. Immár hagyomány a „falu disznaja”, a kollektív disznóvágás, ahol a résztvevők együttesen szenderítik jobb létre a kiválasztott sertést, majd közösen dolgozzák fel és eszik meg. Fociban pedig gyakran verik a szomszéd falut, Budajenőt. A Magyar Építész Kamara korábbi elnöke és az egész családja Telkiben él. Callmeyer Ferenc szerint a település a szó hagyományos értelmében megszűnt falunak lenni. Alig maradt ugyanis olyan ember, aki a földjén gazdálkodik. Súlyosabb problémának tartja az építész, hogy az új épületek nem illeszkednek a zsámbéki medence hagyományaihoz. Ha finoman akar fogalmazni, akkor eklektikusnak tartja a falu új építészetét, ha durvábban, akkor kétes ízlésűnek. Az építész szerint persze vannak pozitív példák is, üyen többek között az óvoda, s reméli, hogy a következő, a képzettebb, műveltebb generáció már minden szempontból kielégítő építési stílust teremt meg a településen. A hajdani sváb falu csaknem teljesen kiürült a második világháború után a németek kizsuppolásával. Nagy Lőrinc (80) Erdélyből érkezett 1946-ban a faluba.- Elég nagy volt itt akkoriban a szegénység, az emberek favágásból, mezőgazdasági munkából éltek akkoriban - mondja. Az idős férfi örül, hogy ilyen szépen fejlődik a falu, bár nem érti, honnan van az embereknek annyi pénzük, hogy palotákat emeljenek. A jövevényekkel jól kijönnek a régi telkiek, bár az is igaz, hogy csak azokkal barátkoznak, akik járnak a templomba, s ők nincsenek sokan. A. B. CS. Szatmárcseke: jövő nélkül ■ Még senki sem saccolta meg, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei falvak hány évvel maradtak le a dunántúli községek mögött. A különbség sokkoló. Szatmárcseke - itt írta egyébként Kölcsey Ferenc a Himnuszt - az ukrán határon található, s a lakosság negyede cigány származású. S bár a falu a Tisza és a Túr találkozásánál fekszik, minden ellene szól. A kilencvenes évek elején feloszlott a téesz, ezzel megszűnt az egyetlen olyan munkalehetőség, amely többeknek adott állást. A volt téesztagok egy része megpróbálta az önálló gazdálkodást, de földterület, gépek, tőke nélkül a többség kudarcra volt ítélve. Munkája csak annak van, aki az intézményekben, valamint a boltokban, kocsmákban dolgozik. A többiek közmunkából, jövedelempótló támogatásból, segélyekből élnek. Az átképzés sem megoldás: a gyümölcsfeldolgozói állások már be vannak töltve, varrónőkre pedig nincs szükség, s ingázni sem érdemes, a környéken sincs munka.- Perspektíva az nincs, csak azok maradnak a faluban, akiknek semmi mozgásterük nincs - mondja Sarkadi Pál polgármester, majd azzal folytatja, hogy a jelenleginél jóval nagyobb támogatást kellene kapnia az ilyen elmaradt régióknak. Ötlete éppen volna, ha például korlátozás nélkül fölvásárolnák a megtermelt tejet, húst, kapna pénzt a falu az idegenforgalom fejlesztéséhez, hiszen a Tisza és a Túr találkozásánál fekvő település vonzó turisztikai látványosság lehetne. Drávacsepely: rokonok az élen ■ Drávacsepelyen minden hatalom egy család kezében van. A Baranya megyei kis faluban ugyanis hat önkormányzati képviselő van: a polgármester Trapp Sándor, a felesége, Trappné Bánovics Andrea, feleségének nagynénje, Mecseki Tiborné alpolgármester és a nagynéni ve- je, Kovács Árpád. Igazából a családhoz tartozik még az ötödik faluatya, Gál József is, hiszen a férfi öccse Trappné unokatestvérét vette feleségül. Gál - ő egyébként MDF-es, a többiek mind függetlenek - azonban mostanában nem szívesen vallja be a rokonságot, mert az előző ciklusban ő volt a polgármester, de Trapp rokon nem átallott 1998-ban megmérkőzni vele, mi több, meggyőző arányban meg is verte elődjét. A család több tagja nem indult a választáson, ezért nem csoda, hogy a hatodik képviselő nem tagja a rokonságnak.- Nehogy azt higgye, hogy családi vállalkozásként irányítjuk Drávacse- pelyt. Tizenheten indultunk az önkormányzati képviselői helyekért, és a falu így döntött - hívja fel a figyelmet a polgármester, aki még azt is elmeséli, hogy nem a karácsonyi ünnepek alatt vagy egy pörköltes, nagyfröccsel megöntözött névnapi vacsorán döntenek a falu dolgáról. Szükség szerint ülésezik a képviselő-testület, ahol a szavazásoknál nincs sem családi, sem frakciófegyelem, mindenki a legjobb belátása alapján voksol. S az is előfordul, hogy a férj és a feleség sem egyformán emeli fel a kezét. Mi több, a vitát gyakran még otthon is folytatják, de a házasságuk eddig nem került veszélybe az önkormányzati torzsalkodások miatt. Mert megoldásra váró problémák akadnak bőven. A faluban gyakorlatilag nincs munkahely, többen kapnak jövedelempótló támogatást. A nem főállású polgármester - civilben falugondnok - sllegfontosabb feladatának azt tartja, hogy munkát találjon az embereknek. „Nincs könnyű dolgom, hiszen sokan nem szeretnek dolgozni”, állítja, s ha arra gondolunk, hogy Trapp Sándornak el kell viselnie Gál rokon acsarkodásait, ráadásul ott vannak a szocialisták, akik nem kerültek be a testületbe, mégis „frakcióznak”, be kell látnunk, családi többség ide vagy oda, nem könnyű irányítani Drávacsepelyt. l á i
