Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)
2000-01-04 / 3. szám
2000. január 4., kedd Háttér - Riport Zakatolás helyett érszűkület Ha valaki erdei túrái során megáll valahol Bőszénfa környékén, a hajdani vasúti töltés tetején, felmérhető, mekkora munka volt egy-egy vonal megépítése. Most ismét arról hallunk, hogy tovább szűkül az ország - és ezen belül a MÁV Rt. Pécsi Igazgatósága - területén is a „vasérhálózat”. Középrigóc-Sellye-Harkány, (Pécsvárad)-Palotabo- zsok-Bátaszék érintett térségünkben. A hivatalos indoklás finoman fogalmaz: kormánydöntés alapján a MÁV Rt. mentesül üzemeltetésük alól. A ma már nem élő vonalakon egykor zakatoló vonatok utasai azonban mindig is visszasírták a mozdonyfüstös éveket. ba került a munka, és komoly vállalkozás volt. Ezeknek a vonalaknak mai látványa okozza a szemlélődő emberekben azt az érzést, hogy valami hiányzik. Nem tudni, pontosan mi, de hiányzik. A vasút otthagyta ugyanis sejtelmes rajzolatait, a most értelem nélkülinek tűnő Egyre kevésbé hallani a vonatßttyöt a távolból fotó: tóth László „A megmaradt kisforgalmú mellékvonalak felújítása forráshiány miatt elmaradt, ami a pályasebesség leszállítását, majd a 90-es években egyes vonalaknál vonatpótló közlekedés bevezetését tette szükségessé. ” Diagnózis és nekrológ egyszerre. Legalábbis mindaddig annak tűnik, amíg fel nem tesszük a kérdést: Petőfi másfél évszázados kívánalma még mindig a korszerűséget je- lenti-e? Nevezzük telt háznak az 1959-es évet. Akkorig csak épültek vonalak - de nem szűntek meg. Azután majd’ két évtized következett még, amikor egyszerre létesültek vonalak, és szedték fel máshol a talpfákat. Az utóbbi azonban lényegesen nagyobb ütemű volt. Ma ezt a szakaszt, pontosabban tendenciát a szakemberek az akkori közlekedéspolitikai koncepcióval magyarázzák. Sőt, a vasúthoz inkább szívvel és nem csak ésszel vonzódok mintha némi nehezteléssel említenék Csanádi közlekedésügyi miniszter nevét. Nem a jó emlékeik között szerepel a bársonyszék hajdani tulajdonosa. De nézzük, mi épült a pécsi igazgatóság területén 1954 és 1976 között? Több mint 20 kilométer hosszúságú a Mezőfalva- Rétszilas, s 6 kilométer a Dunaújvárosból a folyóparti kikötőhöz vezető sínpálya. Ugyanilyen távon szalad a Hird-Pécsújhegy, kettővel hosz- szabb a Nagyharsány-Villány- elágazás, kettővel viszont rövi- debb: 4 kilométeres az Ó- Paks-Paks vonal. Ez utóbbi már 1976-ban lett készen, s ösz- szesen ebben a 22 évben 45 kilométer hosszban épült vasúti pálya. Ezek mind a szénbányászattal és az ipartelepítéssel ösz- szefüggő beruházások voltak. A „bomlás” 1959-ben kezdődött. 1976-ig hosszabb szakaszok nem szűntek meg, de akkoriban, amikor a komótosan döcögő vicinálisok a mainál még ráérösebb embereket vittek alig csak a szomszéd településig is, napirendet igazítottak a kis vonatokhoz. Felnéztek az emberek a mezőn, ha a távolban vonatfüttyöt hallottak: jön a „tizenegy-negyvenes”. S erre akkor mérget lehetett venni. Tekintélyes embernek számított az állomásfőnök, azzal együtt is, hogy hivatala néha alig volt nagyobb egy kis házacskánál, s naponta csak négyszer kellett felemelnie a zöld tárcsát. Többek között ezért hiányolták, és hiányoztak nagyon, amikor elnémultak a kattogó kerekek, a kanyarban csikorgó sínek. 1959: Harkányfürdő-Dráva- szabolcs (8 kilométer), 1960: Hidasbonyhád-Bonyhád (4 kilométer), 1970: Sellye-Dráva- sztára-Zaláta (9 kilométer), 1971: Harkányfürdő-Drávasza- bolcs (8 kilométer). Ezt követően azonban kezdődött a hosz- szabb szakaszok felszámolása, a már említett új közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásaként. Lényege egyébként a forgalom közútra terelése, a rakodás körzeti - azaz nagyobb - állomásokra való összpontosítása volt. Ennek érdekében ezeket az állomásokat bővíteni kellett. Az előbbi felsorolásban szereplő rövidebb szakaszok felszámolását pedig a kis forgalomra hivatkozva rendelték el. Azt már nagyobb kétkedéssel fogadták az emberek, amikor bejelentették a Pécs-Harkány- fürdő, a Nagyatád-Barcs, illetve a Szigetvár-Kaposvár vonalak felszámolását, hogy buszokkal majd gyorsabban és kényelmesebben utazhatnak a jövőben. Az előbbiben 32, a második esetben 39, a harmadikban 54 kilométer hosszan szedték fel 1976-ban a síneket. Akár egy fordított előjelű beruházásnak is tekinthetjük ezeket, mert soktöltéseket, máshol a hidakat, sorompók nyomait, épületek alaprajzát, a vonatok közlekedését segitő különböző berendezések foltjait. S egy-egy még álló, de rendbe nem tett hajdani szolgálati épület láttán eszünkbe juthat az „Indul a bakterház” című remek kis film is. 1979-ben azután megszűnt a Kaposmérő-Középrigóc közötti 50, illetve 1982-ben a Nagyharsányt Beremenddel .összekötő 10 kilométeres vonal is. A MÁV hivatalos statisztikája szerint 1959 és 1982 között a megszűnt normál nyomtávolságú vasútvonalak összhossza a pécsi igazgatóság működési területén 214 kilométer volt. Mert nem csak a „normális” kapcsolatokat számoltak fel. Szép lassan eltűntek gazdasági vonalak is. 1969-ben a 14 kilométeres Villány-Kiskassa, rá két évre a balatonfenyvesi gazdasági vasút vonalaiból 8 kilométer, Iregszemcse-Nagykónyi között 17 kilométer, 1975-ben a lepsényi (37 kilométer), ugyanebben az évben az 51 kilométeres dombóvári is. Összesen 127 kilométer. Ezek voltak azok a kis vasutak, amelyek eljutottak az „Isten háta mögé” is, amelyek megálltak bárhol, ha valaki fel akart kapaszkodni rájuk, vagy éppen leszállni szeretett volna, amelyek szuszogva vártak, amíg a törzsutasok mindegyike meg nem érkezett. Sőt, mesélik azt is, hogy ha a masinisztának beszélni támadt kedve rég látott ismerősével, behúzta a fékeket, s kicsit traccsolt a mozdony oldalához támaszkodva. Senki sem szólt érte. Mert ha kellett, vitte a rábízott csomagokat, de még a disznóöléses kóstolót is. Közben persze dolgoztak a vasútépítők is. Nem új vonalak készültek, hanem a nagyobb for- galmúakat korszerűsítették a 60- as, 70-es években, a nagyobb tengelynyomás biztosítása érdekében. Ez a munka még mindig tart, most dolgoznak a Rétszilas-Bátaszék vonalon. Majd a villamosítás volt a - nem is akármekkora - program. 1981-ben kezdődött, s szinte szünet nélkül tartott 1988-ig. Érdekessége, hogy az első évben mindössze 400 méterrel végeztek, Gyékényes és az államhatár között. Volt viszont olyan esztendő, amikor 80 kilométer hosszúságban feszítették a sínek fölé a vezetékeket. Ebben a 17 évig tartó folyamatban összesen 483,4 kilométert villamosítottak. A vasút arca fényesebb lett. Többek között a fénysorompók révén is. A pécsi igazgatóság területén egyébként több mint 900 közúti-vasúti szintbeni kereszteződés van, s ebből 344-nél már lámpa jelzi a tilos áthaladást. Csaknem 480 esetben azonban még biztosítás nélküli az átjáró. Érthető, ha ez nyugtalanítja a vasutasokat, a járművel közlekedőket egyaránt, mert szomorú, súlyos katasztrófák színhelyei az ilyen átjárók. A pénz azonban meghatározó. „Biztosításuk a pénzügyi lehetőségeknek megfelelően folyamatosan történik” - ecsetelik a helyzetet a szakemberek. A „lebontásnak” sincs azonban vége. Újabb vonalak állnak felszámolás előtt, mert „a MÁV Rt. a közeljövőben mentesül az üzemeltetésük alól.” A Középrigóc-Sellye-Harkány és (Pécs- várad) - Palotabozsok- Bátaszék vonalak a közelünkben. S ha végignézzük a teljes folyamatot, mintha a dél-baranyai rész teljes kiürítése lett volna a cél. Bizonyára ez nem igaz. De valami hiányzik. És meglehet az is, még a jelenleginél is jobban hiányzik majd. A megszüntetett vonalakon a MAV-nak gondoskodnia kell a vasúti pálya felszedéséről, a terület rekultivációjáról. Ez pedig nagyon költséges. Másrészt a kormány 1980-ig több mint 1850 kilométernyi vonalon állította le a vonatközlekedést. Azóta - mutatja az érzéketlen statisztika is - az ebből származó megtakarítások nem hozták a várt eredményt. Mészáros Attila y hetedik oldal Jegyzet Dátumgyártás Az egyik kereskedelmi tévé - bölcs előrelátással- január 2-án este tűzte műsorára az y2k című filmet, amely - ha valaki nem tudná - arról szól, hogy a 2000. év problémájának kezelésével megbízott amerikai számítógéptechnikus pár órával december 31-én éjfél előtt rádöbben: gonosz bűnözők meg- buherálták az egészet, és iszonyatosan nagy krach lesz. Namármost. A dátumváltás sehol nem okozott gondot (mellesleg világvége se nem lett, igaz, az apokalipszis megelőzésére nem költöttek dol- lármilliárdokat), és ez azért elgondolkodtató. Apám például- akiről nyugodtan elmondható, hogy annyira ért a számítógépek működéséhez, mint (most majdnem azt Írtam: mint a Fidesz szerint Pepó a környezetvédelemhez, de nem illik így nyitni az új évben), szóval nem nagyon ért hozzá, apám tehát fogta magát, és (kis segítséggel bár, de) átállította a gépben a dátumot (real time), amitől aztán rögvest működött az egyetlen problematikus program, a naptár is. Jó, jó, vélhetően ennél egy kicsikét nagyobb ügyről van szó, de az azért gyanús, hogy az amerikai kormánybiztos már az új év hajnalán exkuzál- ta magát, miszerint egy kicsit sokat költöttek az y2k-ra. Mindenesetre a 2000. év problémáját kezelő cégek és számítógép-technikusok nem kerestek rosszul sehol a világon. Olybá tűnik azonban, nem eleget. Még javában decembert írtunk, amikor egyszer csak valaki kitalálta, hogy az igazán nagy számítógépes krach most február 29-én következik majd be, mivel 1600 óta ez az év lesz az első olyan szökőév, ami 400-zal osztható, ezt pedig nagyon nem szertik a számítógépek. Ne tessék kérdezni, miért, nem tudom. Nekem még lennének ötleteim. 2000. 02. 20. például helyből gyanús, de ha valaki igényt tart rá, a továbbiakban csak jó pénzért vagyok hajlandó problémás dátumokat kitalálni. , Lendvai Dávid Másfél fogoly Nem tudom, Hamurabinak voltak-e tömlöcei. Törvénykönyve meglehetősen szigorú, s úgy tűnik, a büntetendőket egy csapásra elintézi. Például le kell vágni a kezét! Kész, passz. Kissé később hagytak fel a keresztre feszítéssel, a karóba húzással, a fel- négyeléssel, az elevenen meg- nyúzással. Elborzadunk, s azt mondjuk, milyen remek dolga van a ma bűnözőinek. Életük - nálunk - az igazságszolgáltatás oldaláról nincs veszélyeztetve. Márpedig - állítják a kriminológusok - a mai büntetések a mai kor emberére vetítve pontosan annyira barbárak és kegyetlenek, mint voltak Dózsa György korában. Mert megtorlás jellegük van, s a büntetés nem kis részben a megsértett hatóság tekintélyének helyreállítását szolgálja. Magyarországon jelenleg 31 büntetés-végrehajtási intézet van, összesen 10 ezer férőhellyel. Ez a 10 ezer nem túl sok ahhoz képest, hogy a 100 ezer internálton túl 1952-ben 60 ezer elítéltet zsúfoltak börtönökbe. A férőhelyek száma azonban most sem azonos az elítéltekével. 15 ezren vannak. Azaz minden priccsre másfél rab jut. Minden négyzetméterre is. Ha még van, minden küblire. Ehhez képest Edmond, utóbb Monte Christo grófja kiválóan érezhette magát. Mindenesetre a humánus- ság a vezérelve azoknak a kísérleteknek, amelyek a fogva tartás körülményeit igyekeznek a rabok számára elviselhetőbbé tenni. Különös végeredménye ennek a hosszú idő óta tartó folyamatnak, hogy nincs vége. Az USA-ban például a közlekedési karambolt okozók büntetése, hogy hasonló tragédiákról vetítenek filmeket. Elképzelhető, hogy megoldásként majd a gyilkosok esetében is ezt választják. Az előtanulmányok tartanak. Minden este a különböző tv-csatornákon. Itt is kétes azonban a végeredmény. Elriaszt, vagy oktat? Persze ugyanez megkérdezhető a börtönről is: nevel, vagy tanít? Mészáros A. ^hetedik oldal holnap Riporf ___________ A vezetékes víz léte a harmadik évezred kezdetén már természetesnek tűnik - városban mindenképpen. Olykor azért előfordul, hogy egy társasház bekötési vízmérőjén kiegyenlítetlen tartozás halmozódik fel, s ezért az egész épületet lezárják. Pécsett egy belvárosi házban már november vége óta víz nélkül éjnek a lakók. Portré Szülőföldem Magyarország, őseim földje pedig Izrael. Magáról és a pécsi hitközség életéről vall Schönberger András, az egyetlen vidéki rabbi, aki négy évig etiópiaiakat tanított a hitre. Portré Opusztaszer direktora Azt mondja, hogy legnagyobb álma az lenne, ha a birodalma nemzeti emlékhellyé válhatna. Hiszen történelmünk egyik legszebb pillanata fűződik Ópusztaszerhez. Vallja, hogy a park miliője a belépőt megfogja, s akár beismeri, akár nem, az ember szívét különlegesen melengető érzés, a nemzethez tartozás érzése hatja át. Nagy László négy esztendeje akadt a legszebb feladatok egyikére, miközben sokfelé dolgozott, kereste a helyét a világban. Gazdának érzi magát ebben a csodálatosan nagy kertben, ahol gondozni kell minden bokrot, virágot, s ahol soha sincs megunni való teendő.- Az idén millennium ismét.- Persze, hogy különféle programokkal készülünk, köztük látványos Hunniálissal, Szent István szobrának avatásával, sőt a református világtalálkozó résztvevőit is az idén fo- gadjuk De ez természetes, és higy- gyék el, hogy nekünk a hely szellemisége miatt mindennap ünnepünk van. Ma, holnap és holnapután is. A lélek ünnepe.- Hogyan került a park élére?- Pályázat útján, és persze nemcsak Ópusztaszer különleges integráló szerepének megőrzését és' erősítését vállalva, hanem azt is, hogy a vállalkozás nyereséges lesz. Hiszen az országban egyedülálló létesítményegyüttest működtető kht. ügyvezető igazgatója vagyok, s e négy esztendő alatt közel százNagy László 1948-ban született a Békés megyei Gádoroson. Tanári diplomával előbb az orosházi tanácson dolgozott, volt a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, majd újságíróskodott. A Feszty-körkép felállítása óta az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark igazgatója. Nős, felesége tanárnő, két gyermekük Máté és László. millió forint tiszta nyereséget is termeltünk. Többek között.- Úgy hallom, hogy egyre csökken a látogatottság.- Trendjében igen, de még így is az ország leglátogatottabb „múzeuma” vagyunk. Az első évben több mint félmillió belépőjegyet adtunk el, s minden bizonnyal kétezer elején üdvözölhetjük már a kétmilliomodik látogatót. Lehet, hogy már januárban, a Szent Vince Borrend ünnepén. Óriási dolog ez, hiszen az előzetes kalkulációk szerint úgy gondolták, hogy ha évi kétszázezren eljönnek ide, Szeged közelébe, máris összeverhetjük a tenyerünket.- Mi a hobbija?- Ez még kérdés lehet? Én a nap huszonnégy órájában voltam színigazgató és újságíró is. Kifogyhatatlan azoknak az örömöknek a forrása és a teendők köre, amit Ópusztaszer kínál nap mint nap. Egyébként sokat olvasok, vonz a történelem, és vallom, a jó pap holtig tanul. Kozma Ferenc t
