Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)

2000-01-24 / 23. szám

2000. Január 24., hétfő - Új Dunántúli Napló — HÁTTÉR - RIPORT „Tessék, mentők... Indul a kocsi!” A szirénázó mentőautót látva - jó esetben - nemcsak az autósok állnak meg, ha­nem a gyalogosok is. Ezredszer látjuk már a kéken villogó, sikító járművet elro­bogni, de mégsem tudunk szabadulni a látványtól. Igazából ez nem kíváncsiság, inkább félelem: nem szeretnénk megismerni, milyen lehet ott bent utazni. Azt mindenki leszögezi: mentősnek lenni annyi, mint belépni egy félkatonai szolgá­latba, ahol a készenlét huszonnégy órán át tart, és bizony Ottlik Géza Schulze őrmeste­re is meg lenne elégedve az elkészülés gyorsaságával: a berregő csengő megszóla­lása után egy percen belül el kell hagyni a mentőállomást. Éjjel ez az idő (ébredés, öl- tözés, miegyéb) 2 perc. De azt is mindenki hozzáteszi, hogy ezt a foglalkozást nem le­het pénzért csinálni. És nem azért, mert ab­ból kevés van (kitérünk majd még erre is...), hanem egyszerűen maga a munka olyan: ide tényleg elhivatottság, embersze­retet szükségeltetik, bármennyire is nagy szavak ezek. A szomszéd utcában lakom, volt idő, hogy naponta sétáltunk erre, hallottuk a berregést, majd lestük a pécsi Tüzér utcába kivágtató mentőautót. Na most, gondolom, körülnézek! Hát, az épületen sok néznivaló nincs, inkább ször­nyülködésre ad okot.- Harmincöt éve épült a ház, azóta alig nyúltak hozzá - vezet körbe dr. Buda Péter megyei mentő főorvos (kis képünkön), aki egy 24 órás szolgálatot és négy éjszakai ri­asztást tudhat maga mögött. Valóban, mindenütt omló vakolat, már- már muzeális értékű berendezések. A dél­előtt folyamán épp vizitál az idei évre re­mélt rekonstrukciót előkészítő bizottság.- Jártak itt már párszor szemlén - mond­ja Farkas Gyula vezető mentőtiszt -, de még nem sok minden történt. Pedig ami a színvonal fejlődését illeti, le­het róla mit mondani. Buda Péter 1981-től ismeri az állomás munkáját, hisz valaha még az egyetem előtt kezdett el mentőzni.- Akkor még az évtizedeken át használa­tos Nysa kocsik futottak, mit mondjak, az ajtórésen kifért a kezem... Aztán először jöttek a Toyota, majd'a Mercedes mentők, amik kényelmes, megbízható, meleg járművek. Ezekben a műszerezettség, azok minősége valóban euró­pai színvonalú. Mo­hácson egyébként február 1-jével indul az esetkocsi, így Baranya lesz az első megye, ahol minden mentőállomáson (Pécs 1-2, Komló, Mo­hács, Sellye, Siklós, Szigetvár) lesz Uyen autó. Valószínű, hogy a magyar társadalom nagyobbik része a különböző orvosfilmso­rozatokból ismeri a mentők munkáját.- A külföldi produkciók, a Vészhelyzet és társaik töményen és sarkítva tálalják az eseteket, többségük a valóságban úgy, ahogy bemutatják, soha nem történik meg. Arról nem is szólva, hogy az ellátás rend­szere a USA-ban, de még Németországban (faotruf, Medicopter 117) is más, mint itt­hon. A magyar mentőzés azért híres vüág- viszonylatban is, mert bárhol - árokszélen, lakáson - szinte mindent el tudunk végez­ni, ami egyébként az intenzív osztály mun­kája lenne. A Szomszédok inkább bemutat­ta a magyar valóságot. Igaz, ott közreműkö­dött egy mentős szakértő is - szőtte tovább a szót a főorvos. Persze, erről a munkáról nem csak magasztos eszmék szintjén lehet társalogni. Sőt, sajnos, ha baj van, megjele­nik a testi és lelki fájdalom, az idegessé, a türelmetlenség is.- Ott, ahol valami tragédia történt, vagy félő, hogy történik, műidig hosszú a vára­kozás - állítják a mentősök. - Néha előfor­dulhat kocsihiány, hiszen a betegszállítás is a feladatunk, és hiába van közös kerítése a Megyei Kórháznak meg az idegklinikának, kíséréssel, várakozással egy-egy fuvar mini­mum egy óra. Mint feladat, nem sokkal több a taxizásnál, de ha mégis történik va­lami baj, ott a szakember. A sok stressz, mél­tatlankodás közepette különösen jólesik néha az elismerés.- Legutóbb az ék­szerrablást követő lö­völdözés után személy­re szóló köszönőlevelet kaptunk Emyes Mihály megyei rendőrfőkapi­tánytól, ami nagyon jó­lesett. Persze, azt is megtanultuk már, hogy a hálálkodással is csín­ján kell bánni - mondja Farkas Gyula. - Bejött egyszer egy forradásos arcú ember, hogy öt hónapja balesetet szenvedett, és most sze­remé megszorítani annak a mentősnek a kezét, akinek az életét köszönheti. Odaad­tuk a nevet és a címet, műé az illető kolléga néhány nap múlva egy ügyvédtől megkapta a feljelentést, ami szerűit a sérülttől ellopta az óráját, nyakláncát, edzőcipőjét... Egy hosszú, három rövid berregés. Kön­tös Gyula mentöápoló szól, hogy indulás, Grácz Antal, a sofőr (aki egyébként kollé­gáihoz hasonlóan az egészségügyi felada­tok ellátásában is részt vesz), már oda is kanyarodott a kapu elé a Mercedes Sprin- terrel, az orvossal együtt beugrunk. Szeren­csére első látásra sem tűnik komolynak a baj, a közeli Éltes Mátyás Általános Iskolá­ban törött el egy tanuló keze. Egyetlen ke­reszteződés van odáig, ott vijjog egyet-ket­tőt a szűéna. A suliban nagy szenzáció a mentő érkezése, az amúgy iskolafogászra váró nebulók körbeállják a 12 éves Lacit, ' atöDMöénJűri törött jobb csuklójának vizsgálatát, rögzítését. Élvisszük a Gyer­mekkórházba, majd visszagurulunk az állo­másra. A szolgálatvezetői szobában hárman lóg­nak folyamatosan a telefonokon. „Tessék, mentők...” - hangzik fel szinte másodper­cenként. Amióta a gép a hívó fél számát ki­írja, csökkenőben vannak a vaklármák, per­sze, még így is boldog-boldogtalan hívogat­ja az ingyenes 104-et. Van, aki csak beszél­getni akar - tudom meg -, őket fel kell vilá­gosítani, hogy nem a segélyszolgálattal van dolguk. Volt már persze bombariadó is, de ha a negyedik csörgésre nem veszik fel nagy ritkán a kagylót, már méltatlankodnak a népek. Első látásra ez sima telefonálgatás­nak tetszik, ám közben roppant fárasztó, hiszen fejben kell tartam az összes kocsi mozgását (Pécsett 17 fut), koordinálni az útvonalukat.- Legutóbb nem voltam rest, és össze­számoltam, hogy a 24 órás szolgálat alatt 703 hívás érkezett be - meséli Könczöl Gyula. - Különleges nap volt, az igaz, hi­szen 1999. december 31-ét írtunk. Sokan csak beleordítottak a kagylóba, hogy búék! Van úgy, hogy néha megbolondul a város, akkor egy ebédet három menetben kapunk be. Mindig rizikós például a vasárnap dél. Nem tudom, miért, lehet, hogy nem sike­rült a tyúkleves, vagy sokan nem bírják a saját családjukat, vagy egyszerűen csak job­ban ráérnek odafigyelni magukra, de ilyen­kor jelentkeznek fulladással, szívpanasszal, rosszul lesznek a cukorbetegek. Könczöl Gyula hét éve van a mentőknél. Állítása szerint a lelkesedése töretlen, de mint a vízkő, erre azért ráül a rutin, a min­dennapok szürkesége. Egy valamit biztosan jó, ha megtanul az ember: nem hazavinni a munkahelyi élményeket, igyekezni kikap­csolni. Nagyon nehéz.- Ha szabadságon vagyok, biztos kell két-három nap, hogy ne rezzenjek össze a telefoncsörgésre, ne ugorjak ki hajnalban az ágyból. Ami mégis csábító, már ami az időbeosztást illeti, hogy a kivonulóknak nagyjából a hónap fele szabadnap. Sokan ebben az időben másodállást vállalnak, mert az itteni pénz... Szóval nagyon kevés. De a mobiltelefon természetesen mindig be van kapcsolva - teszi hozzá Farkas Gyula. És akkor az emberi történetek végtelen tárháza, ami a mentősökben már néhány hónap alatt felhalmozódik, hát még évek, évtizedek alatt!- Sok tragédiával, halállal találkozunk, de néha megadatik egy-egy emberi élet szü­letésében való segédkezés. Talán félünk is tőle kicsit, de fantasztikus érzés. Emlék­szem egy orvosnő esetére, aki pénteken, 13-án a saját előszobájában, kellemes me­legben, jó fényviszonyok közepette hozta a világra a kislányát. Két esetben félig halva született a baba, de mindig sikerült őket visszahozni. Ez azért megdobogtatja az em­ber szívét! - idézi tovább az emlékeket a ve­zető mentőtiszt. - A tömeges balesetek vi­szont szörnyűek. A sok sérült között ugyanis nekünk kell első ránézésre eldönte­ni, ki igényli a leginkább a segítséget. A tan­könyvek leírják: magabiztos fellépés, fel­mérni a helyzetet stb., ám ez roppant ne­héz. De az biztos, az egyik legfontosabb megnyerni a beteg bizalmát. A másik: le­szerelni a kíváncsiskodókat és a „segíteni” szándékozókat, akik persze jót akarnak, de... Ismerjük jól azt a típust, aki már úgy vár minket, „Én is az egészségügyben dol­gozom!” Két éve a túronyi buszbalesetnél sikeresen kimentettünk egy akkor 16 éves fiút, aki beszorult az ülések közé, eltörött a combja. Ez az élmény olyan nagy hatással volt rá, hogy a fejébe vette, mentős lesz. El­jött, jelentkezett, fel is vettük, ma is itt dol­gozik velünk. Ilyen is van. méhes károly A túronyi buszbaleset egyik sérültje két év múlva mentős lett fotó: laufer l. Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal LENDVAI DAVID Zavar Össze vagyok zavarodva. Ez nem újdonság, a figyelmes ol­vasó valószínűleg már több­ször érzékelte ezt, most azon­ban extrém módon összezava­rodtam, mindjárt az is kide­rül, miért. Ugyebár két nagyformátu­mú politikai államtitkár lépett ki a napokban az MDF-ből. Manninger Jenő és Demeter Ervin azzal indokolta cseleke­detét, hogy az MDF-nek szoro­sabb együttműködésre volna szüksége a Fidesszel. Ezt eddig értem, majd eldöntik az arra érdemesek, hogy most akkor mi legyen. Nekem spéciéi mindegy, hogy a jövőben a két párt közös listán közös jelölte­ket állít-e, vagy csak egy lista lesz, ugyanazokkal a nevek­kel. Azt azonban már nehe­zebben tudom követni, hogy ez a kilépés kinek jó. Nyilván jó Demeternek és Manningemek, politikai ál­lamtitkároktól ugyanis elvár­ható, hogy legalább önmagu­kat érintően helyes döntést hozzanak. Nyilván jó a Fidesz­nek, hisz így tovább erősödik acélos kis csapatuk. Azt vi­szont nem értem, hogy miért nem jó az MDF-nek. Szerintem kifejezetten előnyös megszaba­dulni olyanoktól, akik nem egy célért dolgoznak velünk. Most mégis nagyon nagy a zavarodottság az MDF-ben, és nem túlságosan világos, hogy rivalizálni akamak-e a Fidesz- szel, vagy nem akarnak rivali­zálni. Mondjuk másfél éve na­gyon úgy tűnt, hogy eszük ágában sincs rivalizálni, lévén örülhettek, hogy a küszöb alatt bejutottak a Parlament­be, de ez persze már régen volt, azóta már sok megkülön­böztető jelzésű autó haladt át a Lánchídon. Node. Minden világos len­ne, ha a kilépéseket összefüg­gésbe lehetne hozni azzal a sok politikai elemző által vá­zolt lehetőséggel, hogy a Fi­desz rövid távon le kívánja da­rálni a jobb oldali pártokat. Ehhez képest Torgyán József lehetséges köztársaságielnök- jelöüségéről Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy jobb lenne, ha a pártelnök maradna párt­elnök, és a Kisgazdapárt nem zilálódna szét a 2002-es vá­lasztásokra. Az bezzeg, hogy én teljesen összezilálódom addigra, sen­kit sem érdekel. KOZMA FERENC________________________ Mindenféle nyavalyák Annyiféle kórokozó támad manapság az emberre, hogy már lassan nem merek az ut­cára se kimenni. Mi lesz, ha engem is ágynak dönt? A tö­meget elkerülném, ha tehet­ném (éppen báli szezon van), s külön füzetben iüene már je­gyezni a vírusok előfordulási helyeit, megjelenési formáit. Ámbár sokáig úgy hittem, hogy nekünk itt, Baranyában, semmi félnivalónk, inkább az alföldi széles rónaságon viszi a szél a tüsszenetet, benne a különféle határon túlról im­portált nyavalyákkal. De már nálunk, Pécsett is felütötte a fejét a Hepatitis A járványa. Utóbbi tulajdonképpen ádtalá- ban jóindulatú, s kivételesen gonoszkodik, amíg gammaglo- bulin-injekcióval jól a fenekére nem vernek. Ettől függetlenül nem jó, ha valakinek a májá­val vírus vacakol. Egyébként a fejfájással és a magas lázzal járó „Influenza A” vírusa az unió államaiban szedi az áldozatait (átlépett Ausztria felől a határon), és még mindig a híradások élén szerepel a magyar hadsereg ütőképességét legyöngítő jár­ványos agyhártyagyulladás. És ki tudná azt megmondani, hogy még mire kéne felkészül­ni ellenanyaggal, ha van olyan? Mert még nincs vége. A bio­lógusok nyárra világméretű szúnyoginváziótól tartanak, mondván: minden jel arra vall, hogy a szúnyogirtó szerre rezisztens egyedek fejlődtek ki az utóbbi évtizedekben, sok­kal erősebbek és szívósabbak, mint voltak valaha. Szaporo­dásuk követhetetlen méreteket ölt, a csípésükkel nemcsak idegölő vakaródzásba kergetik áldozataikat, hanem sokféle betegséggel is beoltják. És nemcsak a trópusokon, ha­nem a Kárpát-medencében is. Úgy látszik, hogy a kétezre­dik esztendő a karanténok éve lesz, a tisztiorvosok feladata megnő a vesztegzárak és vé­dőoltások megszervezése miatt is. Avagy lehet, csak arról van szó, hogy eleddig is akadt he­patitis, meningitis és influen­za (és csíptek rendesen a szú­nyogok), csak éppen a tömeg­kommunikáció figyelmét ke­rülte el? Mindenesetre jó lesz vigyázni. hetedik oldal HOLNAP Riport Éles vita Pécsújhegyen. A helyi rózsakertészet immá­ron teljesen körbe van épít­ve - sokak szerint azonban ez a tevékenység egyáltalán nem való lakóövezetbe. Most a rengeteg kidobott és ideszállított karácsonyfa mi­att dúlnak az indulatok: van, aki úgy véli, ennek el­égetése különösen veszélyes. Portré Ficzere Mátyás keramikus, aki egykoron polüizált, de pártja, az SZDSZ - mint mondja - levált róla. „1990- ben még azt hittem, tiszta eszközökkel is lehet ered­ményt elérni. Közben azon­ban csömöröm lett a lobbi- érdekek prioritásától. ” Portré Ma nem hajózni - repülni kell! Amikor Farkas Tibor jogtanácsosi munkakörből átment a Maiévhez, a világ kinyílt előtte. így aztán nem csoda, hogy azóta sem unta meg ezt a tevékenységet. Az, hogy manap­ság még a régió idegenforgalmi fellendüléséért is szeretne tenni valamit, már-már missziószerű vállalás.- Amikor tizenhárom éve pályá­zat útján idekerültem, nagyon ér­dekesnek találtam a jogi munka után ezt a tevékenységet. Elvégre ez sokkal mozgalmasabbnak számító „kereskedés”, másrészt olyan világ nyílt meg előttem, ami akkoriban még szinte tiltott gyümölcsnek számított. Emellett olyan kollégákkal dolgozhattam együtt, akik többéves szolgálat után tértek haza, és egészen más üzleti fogások birtokában voltak, mint amiket itthon megismer­tünk...- Gondolom, az utazás is csá­bító.- Ezt senki se tagadja. Nekem két gyerekkori álmom volt: eljut­ni a Mara- cana stadion­ba és végig­utazni Kali­forniát. Ma azt mondha­tom, teljesül­tek az álmaim. A riói stadion­ban, amikor a liftes meghallotta, hogy magyarok vagyunk, rögtön rávágta: Puskás, majd sorolni kezdte a 1966-os válogatott tag­jait, akik 3-1-re verték a brazilo­kat.- Az utóbbi tíz év gyökeres vál­tozást hozott?- Kik repültek ’89 előtt? Első­sorban a cégek emberei. A Bőr­gyártól, a Szigetvári Cipőgyártól, a komlói Carbontól azok, akik­nek volt némi külkapcsolatuk. A magánforgalom jó, ha 25 száza­lékot tett ki. Azóta robbanássze­rűen beindult a légiturizmus, megjelentek a charter-járatok, fo­lyamatosak az akciók. Az embe­rek hozzáállása is megváltozott: van olyan ismerősöm, akit alig tudtam rábeszélni, hogy repülő­re üljön, mára meg körberöpköd- te a világot.- Nemrég visszatért régi szerel­méhez, az idegenforgalomhoz is. Miért?- A régió Idegenforgalmi Bi­zottságának el­nökeként semmi mást nem szeret­nék, mint ennek az országrész­nek segíteni. Mondjuk, hogy a turizmus húzóágazat, illetve az kell, hogy legyen. De néha ezek csak szavak. Persze ehhez én egyedül kevés vagyok, feltételek szükségeltetnek és egy jó csapat. Ám az is igaz, sokszor „csak” odafigyelés, tisztaság, rend kel­lene. MÉHES K. Farkas Tibor 1951-ben született Sárváron. Érettségi után került Pécsre, az egyetem jogi karán 1979-ben kapott diplomát. Pályáját a Mecsek Touristnál kezdte, 1987-től a Malév dél-dunántúli képviseletének vezetője. Felesége fogorvos, egy főiskolás és egy középiskolás fiuk van.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents