Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)
2000-01-18 / 17. szám
2000. Január 18., kedd - Új Dunántúli Napló HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Az árvízvédelem aknái a Duna és a Dráva mellett A Dráva túlsó oldalán az elmúlt években dúló háborús események máig fennálló károkat okoztak a árvízvédelmi létesítményekben. A magyar szakemberek megállapításai szerint néhány töltésszakaszon védekezési munkákat sem lehetne végezni. Ez adott esetben magyar területeket is árvízzel veszélyeztethet. Évek óta működik már az Állandó Magyar-Horvát Vízgazdálkodási Bizottság. A közösen meghatározott feladatok végrehajtása érdekében a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (VÍZIG) a Duna-Drá- va Vízgyűjtő Albizottságban dolgozik. Ennek az albizottságnak a szakértői évenként egy alkalommal közösen bejárják a Dráva 20-236 folyamkilométer közötti közös érdekű szakaszát. A határvíz egy másik részén a hajóútkitűzést végző horvát kollégákkal évenként egy alkalommal konzultálunk, értékeljük a korábbi időszak munkáját, illetve az aktuális és várható feladatokat - mondja Pecze János (kis képünkön), a VÍZIG osztályvezetője, aki hosszabban foglalkozott ezzel egy tanulmányban múlt év decemberében, a két ország határvízi kapcsolatait elemezve. A déli szomszédunkban éveket átölelő harci események természetesen nem csak tompították a figyelmet a túlsó oldalon az árvízvédelmi munkákra, hanem - mondhatnánk - aktív volt néhány helyen a rombolás is. A Duna jobb parti és a Dráva bal parti árvízvédelmi töltéseinek Horvátországba átnyúló szakaszaiba katonai állásokat ástak. Ezek nagymértékben gyengítették a töltésszelvényt. Más részeken az aknásí- tás miatt bejárhatatlanná és fenntarthatatlanná váltak a magyar határhoz csatlakozó töltésszakaszok. Ezt az állapotot ismerve fogalmazták meg a VÍZIG szakemberei, hogy „Adott helyzetben védekezési munkát sem lehetne itt kifejteni, míg egy nem kívánatos itteni gátszakadás a földrajzi helyzet miatt magyar területeket is veszélyeztethetne. ”- Ez a potenciális veszélyhelyzet csak akkor szűnik meg - kaptuk a tájékoztatást Szappanos Ferenctől, a VÍZIG igazgatójától ha a horvátok felszedik az aknákat. Ezt évek óta ígérik. Úgy tudom, pályázati pénzekből akarják a munkát fedezni, s. ezek a pályázatok el is készültek már. Egyébként a Dunánál mintegy 3, a Dráva esetében 1,5-2 kilométeres sza- ■ kaszról van szó. A folyók mellett ezeken a részeken a töltés lábánál húzódik az országhatár. Mi után hosszú idő óta megközelíthetetle- nek, benőtte a bozót, s ez még veszélyesebbé teszi megközelítésüket. A magyar fél mindezt már vagy tucatnyi jegyzőkönyvben, bizottsági határozatban rögzítette, ám egyelőre eredmény nélkül. Konkrétan - amennyiben továbbra sem oldják meg ennek a 4-5 kilométernyi Szakasznak az aknátlanítását a horvátok -, tényleges veszélyt akkor jelentene, ha a töltések egy olyan magas vízállást, amely miatt harmadfokú árvízvédelmi készültséget kell elrendelni, már nem tudnának tartani. Pecze János ezt részletesebben is mégfogalmazza. „A Duna jobb parti árvízvédelmi töltésnek az államhatárhoz lenyúló legalsó, magyar szakaszán közvetlenül a vízoldali töltéslábnál is, országhatár húzódik, mintegy három kilométer hosszban. A hullámtér itt horvát terület. A töltés előterében jelzett aknásítás egy esetleges robbanás esetén veszélyezteti védvonalunk állékonyságát. Töltésünk hullámtéri rézsűjét már évek óta nem tudjuk fenntartani, lassan felkúszik rá az erdő. A helyreállítás egyre nagyobb és költségesebb munkát fog igényelni.” - mindezt Pecze János írja le az említett tanulmányban. Hasonló gondok a Dráva mellett is vannak. A folyó bal parti töltése horvát szakaszát keresztezi a jórészt magyar vízgyűjtő területről átfolyó Tapolca-pa- tak, melynek vizeit a Dráva magas vízállása esetén a horvát és magyar fél közös érdekű balánkai szivattyútelepe emeli át. Pontosabban csak emelné, mert a telep a háború során komolyan megrongálódott, s jelenleg is üzemképtelen. A horvátok itt is csak addig jutottak el, hogy a helyreállítási terveket és a pályázati kiírást elkészíttették - ezeket egyébként a magyar szakemberek véleményezték -, a munkát ugyanakkor egyelőre éppen csak hogy elkezdték. Nekünk egyébként az együttműködési megállapodás értelmében ez költséget is jelent, mert a helyreállítás fedezetének 46,5 százalékát mi biztosítjuk. Ezzel együtt is a „balánkai ügy” nem hord magában akkora potenciális veszélyt, mint amekkorával a szakemberek a Duna esetében számolnak, mert az érintett terület magyar oldalán komoly befogadóképességű víztározók vannak. Mint az a mellékelt eseménynaptá- ' runkban is látható, rendszeres és minden munkaterületet felölelő a két ország vízügyi szakembereinek találkozója. Tehát nem az együttműködésen és a magyar félen múlik, ha az árvízvédelmi töltések hiányosságai miatt esetleg mégis veszélyhelyzetbe kerülünk. A horvátok részéről azonban valóban elvárható lenne már - ennyi idővel a háború befejezése után -, hogy ténylegesen is csináljanak valamit. Amíg az esemény- naptár helyett nem károkat okozó eseményekről légyenek és legyünk kénytelenek beszámolni. MÉSZÁROS A. ________________„L,.. .......................i,..,.,..........................._..............................................................................y*. ................_.:d A hazai oldalon az eddigi árhullámoknak szerencsére ellenálltak a kőgátak Eseménynaptár, 1999. január 9-11Az Állandó Magyar-Horvát Vízgazdálkodási Bizottság V. ülésszaka Moli Losinjban. április 28-30.: A Duna-Dráva Vízgyűjtő Albizottság ülése Moli Losinjban. Szakértői találkozók február 24.: Hidrológusok konzultációja a június 24,-július 5.: A közös érdekű árvízvédelmi művek bejárása szeptember 14-16.: Dráva-bejárás dktóber 4.: Dráva Atlasz szakértői tárgyalás október 20-21.: Hidrológus-találkozó november 2-4.: A határt alkotó, vagy a határt metsző vízfolyások vízrendezési bejárása. BÓKA RÓBERT Az epistola halálára Kedves Mikes Kelemen! Gondold el, az 1960-as évek végén Nagy László, a költő elbúcsúzik a lovacskáktól, fölrobban szellemi Tejutunk, a Guten- berg-galaxis, Csoóri Sándor esszévé nőtted az ámulását, amikor egy szarvasbogarat fedez föl a városi flaszteron, és egyszer csak élőben közvetítik az Öböl-háborút, akárha egy kisded operett lenne, amelyben a hastáncosnők homok- szemcsék ezüstszín, vérszalagos flippereit görgetik a derekuk körül. A televízió óriás, vibráló Harmadik Szemként csapódik homlokunk közepébe, a keletkező lyukba a be- tűk-képek végtelenített szalagja, az internet-doboz is befűzhető. Ez a doboz segít tervezni, lélegezni, sőt üzekedni is, életmentő recepteket kínál, informál apánk-anyánk helyett, és olvasható rajta Torgyán összes beszéde is. Ha kell, a gépzene vattáival dugja be a fülünk. Ha utazni akarunk, távoli országok tájképeivel tölti föl az agyunk. Kártyát vet, leveszi a rontást és megszerkeszti számunkra a jövőt. Isteni hatalom! Számol alattomosan támadó nemi ingereinkkel, kivetkőztéli belőlünk azt a szemérmet is, számol önző lustaságunkkal, üres fejünkkel, ámde ha mégis művésznek hisszük magunk, mert amúgy a világra finnyásak vagyunk, megfesti nekünk Mona Lisát. De még a kamcsatkai eszkimót is itt tudhatjuk magunk mellett: küldj bálnaolajat, pont hu. Csak hát tudod, én azt szerettem volna neked kedves Mikes megírni, hogy itt még mindig milyen a napfelkelte, amit Te így már sohasem láthatsz. Szerettem volna megírni, hogy még egy XX. századi epistola- szerző szemfüvegén?) át lásd, Te, XVI. századi. Azt is megírnám, mivel is foglalkozom mostanában. Mindent, ízekre szedve. Kicsit eltúlozva tán a fájdalmat, amit a madarak hangos fecsegése okoz, amikor a túdtollam száraz, bánatos sercegését gúnyolják. Kedves Mikes Kelemen, a lábad alatt ott morajlik a Márvány-tenger. Megírhatnád, milyen érzés hallgatni a mormo- lását ott Rodostóban, és értesíts, ha a fülemüle újra megszólal. Kérlek, feltétlenül értesíts. Úgy mint régen. MÉSZÁROS ATTILA Halott a tigris ják. Már 1993-ban elfogatóparancsot adtak ki ellene, mert a Meghalt Árkán. Megtanultuk a nevét az utóbbi időkben. Valamiféle csetnik árnyékokat rajzolt múltunk falára. A rémületet szülte újjá, csaknem fél évszázados tetszhalál után. Láthattuk fotóját, harci díszben, felemelt jobb kezében egy géppisztoly. Kapitány volt, szerb szabadcsapatok vezére. Ez utóbbiakról is halbttunk egyet s mást. Szerencsére, mi csak hallottunk. Odaát, Horvátországban, Boszniában, Koszovóban közelebbről is megismerhették az emberek az Árkán vezette Szerb Önkéntes Gárdát. A kapitánynak menedék volt ez a háború. Kereste fél Európa: Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Hollandiában nyomoztak utána - fegyveres támadások, rablások miatt. Ha elkapták, megszökött a börtönből. Utóbb már az Interpol is a nyomába eredt. Jól jött neki a délszláv háborús térség. Ahol nem csak megbújhatott legényei és a politikai hatalom mögött, de egyenesen háborús hősként is ünnepdték. Mások háborús bűnösnek tart„tigrisek” - élükön természetesen kapitányukkal - a horvátok és muzulmánok elleni rémtetteikkel rettegetté tették a nevüket. Hágában a nemzetközi törvényszék 1997-ben vád alá helyezte. 2000. január 15-én este profi merénylők megölték Arkant. Jó hosszú ideig élvezhette a védettséget. Sikeres üzletemberként élte világát. A hírek szerint neki volt Szerbiában a legnagyobb vagyona. Ismerjük a háborús - vagy más zavaros viszonyok - körülmények közötti meggazdagodás útját. Alighanem vad iramban nőtt Árkán bankbetétje. És növekedett halálos ellenségeinek száma. Sok mindent megtudhatunk ezekben a napokban Arkanról. Egy dolgot bizonyosan nem. Kikkel állt üzleti kapcsolatban, milyen területen dolgozott. Valószínűleg azt sem, kik és miért ölték meg. Maffia-háború volt, vagy etnikai bosszú? A hatalom akart tőle megszabadulni, vagy ő akart még nagyobb hatalmat? Lehet, most nem egy tanút hallgattattak el. Egy bűnöst. Portré Építészet és foci Sok mindent szeret tervezni, de igazán mindig a középület izgatta. Mostanában, leszámítva néhány kereskedelmi központot, nemigen épülnek középületek. így várnia kell. Ki tudja meddig? hetedik oldal HOLNAP Riport Ne tessék már szórakozni! Pécs: kultúrváros - puffog- tatjuk a tézist. Ám ha meg- vakargatjuk e kijelentés kopott patináját, kiderül, hogy a máz alatt már nem rejlenek olyan nagy kincsek, mint azt múltbéli tudásunk alapján sejtjük. Portré Bodrogi Ilona, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója, aki már több mint száz pályázatot írt életében. „A munkakönyvemben annyi bejegyzés volt, hogy nyugodtan mondhatták volna: ’az elvtársnő nem megbízható’. ”- Hogyan kezdődött?- Szerettem rajzolgatni, s kisebb családi építkezéseken segítettem, így a debreceni építőipari technikumba írattak be pedagógus szüleim, s ez biztos szakma is volt az érettségi mellett.- Szombathelyről Debrecenbe?- Tulajdonképpen miskolciak vagyunk, de mivel apám katonatiszt volt, ahány gyerek, annyifelé született. Én épp Szombathelyen. Miskolchoz pedig Debrecen volt a legközelebb. Aztán már én határoztam úgy, hogy a Műegyetemre megyek.- Mindjárt sikerült a felvételi?- Igen, de csak azért, mert abban az egy évbe/i, 1963-ban valami miatt a politika kegyet gyakorolt, eltörölték a származási kategóriát. Talán ennek is kö- szönhető, hogy kitűnő évfolyam jött össze.- Volt perspektívája egy építésznek?- Ez nemigen érdekelt. Csak az, hogy tudjak dolgozni. Szerencsére többünket is hívott a Bárányaterv akkori igazgatója, Mischl Róbert Pécsre, s felvillant egy lakás reménye is. Pécsett nagyon tehetséges építészek dolgoztak.- A legendás ifjúsági iroda építészei közül mégis mindenki elment.- Egyedül maradtam, de persze hozzá kell tenni, hogy azoknak, akik elmentek a városból, sokkal erősebbek voltak azok a gyökereik. Én ráadásul egy pécsi lányt vettem feleségül.- Újabb életszakasz kezdődött.- Nagyjából tízéves terminusokra bonthatók életem szakaszai. Egyetemi oktatóként is eny- nyi idő telt el, amely közben azért nem hagytam fel a szakmával: legjobb munkáim is - mint a Fema vagy a Kereskedők Háza - akkor készültek.- Ez az utolsó szakasz megnyúlni látszik. « - Annak idején azt mondtam, az életben nem leszek pedagógus, de aztán mégis igényeltem, hogy átadjam mindazt a tudást, ami bennem van. Hát most valóban nagyon úgy néz ki, hogy ez a dekád hosszú lesz.- Hobbi?- A foci. Talán ez az egyetlen dolog, amit még a tévében érdemes megnézni. De aktívan is művelem, kispályán játszom a barátaimmal.- Talán nem is rosszabbul, mint a magyar válogatott.- Szerintem jobban. CSERI LÁSZLÓ Kistelegdi István 1944-ben született Szombathelyen. A Műszaki Egyetem elvégzése után a Baranyatervhez, majd a Pécsitervhez került. A Pécsi Tudományegyetem Tanszékvezető egyetemi tanára. Az Ybl-díj, a Janus Pannonius- díj és a Pro-Architektúra-díj birtokosa. Nős, egy fia van.
