Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)

2000-01-03 / 2. szám

8 Dtinántúli Napló Oldalszerkesztő: Sarok Zsuzsa Vitaminok Szinte az unalomig sulykol­ják belénk egészségfelvilá­gosító írások, rádió-és tv- műsorok, orvosi tanács­adások: egészségünk meg­védése érdekében a szerve­zetünknek vitaminokra van szüksége! De mik is azok a sokat emlegetett vitaminok? A vitaminok környező vi­lágunk legkülönlegesebb molekulái, kiemelkedő sze­repet töltenek be az emberi életben oly módon, hogy anyagcsere folyamataink működtetése által aktivál­ják a szervezet belső erőfor­rásait, a testi-lelki egyen­súlyt, jó egészséget biztosít­va számunkra. A modern orvostudo­mány legújabb felfedezései mind-mind azt a tényt tá­masztják alá, hogy a rossz közérzet, a fáradékonyság, az ellenálló képesség csök­kenése és a betegségek egy részének hátterében gyakor­ta áll vitaminhiány. Testsejt­jeink állandóan vitaminok­ra éheznek, nem elégszenek meg azzal, hogy hébe-hóba hozzájussanak vitamin­adagjukhoz, hanem min­dennap, sőt minden perc­ben igényt tartanak az után­pótlásra. Testünk, ez az ér­zékeny műszer pedig ki- sebb-nagyobb kellemetlen tünetekkel jelzi a fellépő vi­taminhiányt. Szervezetünk számára tehát folyamatosan biztosí­tani kell ezeket az egészsé­ges életet jelentő molekulá­kat. Biológiai szempontból a legjobb a természetes vita­minforrás, vagyis a zöldsé­gek, gyümölcsök, hüvelye­sek fogyasztása, hiszen ezek az élelmiszerek a vita­minokon kívül a szervezet számára ugyancsak nélkü­lözhetetlen nyomelemeket és rostanyagokat is tartal­maznak. Azonban a mai étkezési szokások miatt a napi vita­minszükségletet nem tud­juk fedezni csak az ételeink­ből, ajánlatos emellett időn­ként vitaminkészítménye­ket is fogyasztani. Az orvosok azonban fi­gyelmeztetnek, ezzel is óva­tosan kell bánni, mert van­nak vitaminok, amelyeknek a túladagolása ugyanúgy be­tegséget okozhat, mint a hi­ánya. Egészség - Életmód NATO-pályázatot nyert a pécsi klinika A páciens vesebetegségéről a legjobb szakemberekkel lehet konzultálni A POTE II. sz. Belklinika és Nephrológiai Centrum három másik eu­rópai várossal együtt (Bari, Wroclaw, Skopje), közös NATO-pályáza- ton jelentős pénzösszeget nyert arra a célra, hogy létrehozzák a vese­betegségek európai konzultációs rendszerét. Az „Euronephronet” ne­vű nemzetközi program január 1-jével indul. Arról, hogy mi is ez az európai konzultációs rendszer és mi a jelentősége a betegellátásban, dr. Nagy Judit professzornőt (kis képünkön), a POTE II. sz. Belklinika és Nephrológiai Centrum igazgatóját, mint a pá­lyázat és program egyik kezde- ményezőjét kérdeztük.- Többször éreztük már hi­ányát egy olyan konzul­tációs rend­szernek, ahol az egyes vese­betegségeket a legjobb szakemberekkel lehet megbeszélni és tanácsot lehet kérni a legjobb kezelési módsze­reket illetően. Szinte minden egyes nemzetközi kongresszu­son fölmerült ez az igény - mondta a professzornő. - Az egyik ilyen kongresszuson ott volt ,egy macedón kolléga, aki elpanaszolta, milyen hátrányos helyzetben vannak, ritkán tud­nak részt venni nemzetközi kongresszusokon, nehezen tud­nak hozzájutni külföldi szakte­kintélyek segítségéhez, ugyan­akkor a koszovói háború miatti menekültek közül még sokan ott élnek, akiknek az orvosi ellá­tása nagy gond. Ekkor és ott ve­tődött fel, a NATO ilyen célok­ra elkülönített pénzkeretéből va­ló pályázat gondolata. A pályá­zatot az olasz, a lengyel és a ma­cedóniai kollégákkal együtt ké­szítettük el és megnyertük. Az első lépésként az érintett váro­sokból - Wroclaw, Skopje és a pécsi II. sz. Belklinikáról - két- két kolléga januárban Bariba (Olaszország) utazik több hetes megbeszélésre, hogy közösen próbálják meg a leendő hálóza­tot megszervezni, adatbázisát megteremteni.- Ez sokat jelent majd a gya­korlatban orvosnak, betegnek egyaránt. A hálózat végső ki­épülésével lehetőség lesz akár mindennap kontaktust teremte­ni más európai nephrológiai (nephrológia = a vesebetegségek­kel foglalkozó tudomány) köz­pontokkal és konzultálni az egyes betegségekről. Többféle vesebetegség és rendkívül sok előfordulási formája létezik. Mindenhol van olyan szakem­ber, aki valamelyikről többet tud, nagyobb a tapasztalata, mint egy másutt dolgozó kollé­gának, vagyis minden betegség­nek megvannak szakmán belül a specialistái. A konzultációs hálózat kiépülésével lehetősége lesz bármelyik európai orvos­nak - ha tagja lesz a hálózatnak -, hogy a nála fekvő beteg kór­képét, röntgenleleteit, szövet­mintáit bármikor megbeszélhes­se az adott vesebetegség legjobb európai szakembereivel. A kom­munikációs lánc kiépülésével például, ha egy pécsi beteg vesé­jéből vett szövetmintát itt a mik­roszkóp alá teszünk, azt azon­nal látják valamennyi európai központban, segítséget kapunk - vagy mi adunk - a kórisme fel­állításában és meg tudjuk be­szélni amely kezelési mód a leg­eredményesebb az adott beteg­ség esetében úgy, mintha egy­más mellett ülnénk. A professzomő csak érintőle­gesen említette, de a pécsi II. sz. Belklinika és Nephrológiai Köz­pont jó hírnévnek örvend Euró- pa-szerte sőt az amerikai neph- rológusok körében is. A klinikán komplexen foglalkoznak a vese, a magas vérnyomás és a cukorbe­tegségekkel. E három betegség ugyanis összefügg, egyik a má­siknak szövődménye, következ­ménye lehet. A cukorbetegnek magas a vérnyomása, emiatt is,, és az alapbetegsége miatt is egy idő múlva tönkremegy a veséje. Ha a vese nem működik jól,"az il­letőnek magas lesz a vérnyomá­sa. A magas vérnyomás pedig ugyancsak károsítja a vesét. A betegek gyógyítása tehát sokkal hatékonyabb, ha a három szakte­rület orvosai együtt dolgoznak, állandóan konzultálnak egymás­sal és segítik egymás munkáját. A vesebetegségek között van egy, ami nem több szerv érin- tettségű, ez az ún. IgA nephropátia. (Az lg, a szervezet védőanyagának, az immunglobu­linnak a rövidítése, több típusa van, amit betűkkel - pl. „A" - je­lölnek). Dr. Nagy Judit e beteg­ségnek elismert szakértője. Elő­ször rövidebb ideig Izraelben, két évig pedig Amerika legkor­szerűbb nephrológiai központ­jában volt alkalma kutatni ezt a sajnos nagyon gyakori és külö­nös kórt. Azért különös, mert csak az utóbbi években jöttek rá, hogy valószínű veleszületett genetikai defektus is hozzájárul a kialakulásához. Ezeknek a be­tegeknek rossz a nyálkahártya védekező rendszerük, rossz IgA védekező anyagot termelnek, nem tudnak a vírusok, baktériu­mok ellen hatékonyan védekez­ni, gyulladások alakulnak ki. Ugyanakkor a szervezet, meg­kapván a „vészjelet”, elkezdi nagy mennyiségben ezt az IgA-t termelni, amely a keringéssel a vesébe kerülve károsítja azt. A betegség azért veszélyes, mert nincsenek fájdalmas tüne­tei, a vese lassan, de fokozato­san tönkremegy. Sokszor csak véletlenszerűen, egy-egy szűrő- vizsgálat során derül ki. Figyel­meztető jel lehet, ha valakinek piros, vagy barnás a vizelete. Mivel a betegnek a saját szerve­zete a bűnös a betegség kialaku­lásában, és a szervezetet nem le­het lecserélni, jelenleg az egyet­len védekezési mód, hogy amennyire lehet a vesét kell vé­deni. Ennek egyik eszköze a di­éta. A vesebetegségben szenve­dőknek kevés fehérjét szabad fogyasztani, a nátriumsó (kony­hasó) szinte tilos, és ami fon­tos: naponta legalább 2-2,5 li­ter folyadékot kell fogyasztani! Érdekesség: mivel ez a vese­betegség igen gyakori, többször előfordult, hogy veseátülteté­seknél ilyen vesét kaptak az or­vosok transzplantációra. Érde­kes módon azt tapasztalták, hogy ha az IgA nephropátia ko­rai stádiumban van, az átülte­tett vese tökéletesen regenerá­lódik az új szervezetben, „ki­gyógyul a betegségéből”. Való­színű azért, mert az illetőnek nincs a donor szervezetéhez hasonló IgA-termelő genetikai defektusa. A betegség feltérképezését is korszerű berendezések biztosítják a klinikán fotó: müller a. 2000. január 3., hétfő Megfelelő diétával karban lehet tartani a betegséget fotó: müller a. Miniszteri Dicséret Betegeket segítő szervezet A diabétesz - cukorbetegség - azon betegségek körébe tarto­zik, amelyből kigyógyulni nem lehet, de rendszeres gyógyszerezéssel és diétával (!) kordában lehet tartani. Mi­vel az, hogy a beteg mit ehet és mit nem, rendkívül fontos, ezért nagy jelentősége van azoknak az önkéntes szerve­ződéseknek, kluboknak, ahol a betegek segítik egymást, az étkezésekkel, életvitellel kap­csolatban tanácsot adnak egy­másnak. Az ország egyik legelső és legjobban működő ilyen ön­kéntes szervezete, az immá­ron közhasznú szervezetként hivatalosan bejegyzett Pécs- Baranya Megyei Diabétesz Szövetség. A Szövetség kezde­ményezésére indult Baranyá­ban az „Orvos Szócsöve” elne­vezésű program, amely a vidé­ki kistelepülések orvosi rende­lőiben teszi lehetővé, hogy a betegek videofilmen ismerjék meg a betegségüket, s taná­csot kapjanak az életmódju­kat illetően. Az elmúlt évben megszervezték az önkéntes sorstársi tanácsadó szolgála­tot és két olyan „mozgó-stá­bot”, akik 19 kistelepülést jár­tak végig, 379 főleg idős lakos vérnyomását, vércukorszintjét mérték meg és ebből 78 főt ajánlottak a szakorvosok fi­gyelmébe. Az elmúlt év végén sorstársi tanácsadói tanfolyamot ren­deztek, amelyre kárpátaljai diabétesz klubokból is hívtak résztvevőket. Az elmúlt évi munkásságukért az egészség- ügyi miniszter Dicsérő Okle­velét vehették át. Osztrogén helyett protein Új módszer a csontritkulás leküzdésére Világszerte 200 millió ember szenved csontritkulásban. A betegek elsősorban a változás éveiben lévő nők. Az emberi csontváz egyfajta folyamatos építkezés helyszíne. Míg az osteoclastoknak nevezett sej­tek a csontok kemény anyagát megkísérlik leépiteni, addig az osteoblastok a csontszövet új- raképzésével igyekeznek ezt kiegyenlíteni. Az életkor előre­haladtával az osteoblastok háttérbe szorulnak, a csontok gyengülnek és törékennyé vál­nak. Eddig a csontritkulást fő­leg hormonokkal, elsősorban ösztrogénnel kezelték, de en­nek á gyógymódnak vannak káros mellékhatásai is. Most az új terápia, amelyet elsőként Kaliforniában próbáltak ki, hormon helyett egy osteopro­tegerinnek nevezett proteint használ. Ez az anyag - rövi­den OPG - a csontokat leépí­tő osteoclastok fejlődését tart­ja ellenőrzés alatt. Az első klinikai tesztek so­rán a kutatók összesen 40, a változás éveiben lévő nőt ke­zeltek OPG injekciókkal. A vizsgált időszakon belül a pro­teint kapott csoport tagjainál a csontritkulás 80 százalékkal csökkent. Ez az új kezelési módszer azonban még nem eléggé kiérlelt. Először is a proteint csak injekció formá­jában tudják beadni a hasfal bőre alá, azonkívül az OPG- injekció hatása csak maxi­mum négy hétig tart, akkor meg kell ismételni. Ezért a for­galomba hozatala előtt még számos kísérletre van szükség. Az első őssejt-transzplantáció Pécsett Pécsett a POTE I. sz. Belklinika Hematológiai Osztályán október óta működik az első vidéki csontvelő transzplantációs központ, ahol most végrehajtották az első, úgynevezett autológ perifériás ős­sejt-transzplantációt. Képünkön az első pécsi őssejt-transzplantált beteg dr. Dávid Marian­na adjunktussal, az őssejt-transzplantációs részleg vezetőjével. A 45 éves nőbeteget hazauta­zása előtti napon látogathat­tuk meg, amikor már jók érezte magát. A Balaton melletti kis faluból származó nő elmond­ta, évek óta egyfolytában fáj­dalmai voltak a gerincében, a lábaiban és nagyon fáradékony volt. Mivel panaszai hasonlí­tottak a reumás betegség tüne­teihez, ezzel kezelték évekig. Az elmúlt évben került a ka­posvári kórházba, ahol megál­lapították: myeloma multiplex nevű betegségben szenved. Ez a csontvelő plazmasejtjeiből kiinduló rosszindulatú vérkép­zőrendszeri betegség. Az ős­sejt-transzplantációra Pécsett, december 13-án került sor. A Hematológiai Munkacso­port vezetőjével, dr. Losonczy Hajna professzornővel (kis ké­pünkön), az első vidéki csont­velő transzplantációs központ létrejöttének előzményéről be­szélgettünk, valamint arról, mit is jelent az autológ perifé­riás őssejt-transzplantáció? Elmondta, 1997 év végén a Transzfuziológiai és Hemato­lógiai Szakmai Kollégium Pé­csett tartotta kihelyezett ülé­sét, ekkor döntött arról, hogy Pécsett legyen az első vidéki csontvelő-transzplantációs központ. Még abban az évben 20 millió forintot kaptak a Népjóléti Minisztériumtól, eb­ből tudták megépíteni a speciális steril kórtermeket és kiszolgáló he­lyiségeket. A mostani Egészségügyi Minisztérium­tól kapott 40 millióból és a magánemberek által létrehozott Remény Ala­pítvány több, mint négymillió­jából tudták megvenni a szük­séges berendezéseket ahhoz, hogy őssejt-transzplantációt tudjanak végezni. A csontvelő­transzplantáció alatt tulajdon­képpen őssejt-transzplantációt kell érteni. A csontvelőben lé­vő őssejtek képesek új vérsejte­ket képezni. Az autológ azt jelenti, hogy a beteg az előzőleg levett saját őssejtjeit kapja vissza, a sejte­ket pusztító gyógyszeres keze­lés után. Amikor perifériás ős­sejtekről beszélnek, azt jelenti, hogy a vérből nyerik ki. Nor­mális esetben kevés őssejt ke­ring a vérben, ezért a beteg olyan kezelésen esik át, amel­lyel a csontvelőből kikerülnek az őssejtek a vérbe. A vérből a sejtszeparátor se­gítségével vonják ki, majd egy számítógéppel vezérelt hűtő- berendezéssel mínusz 150 fok­ra lehűtik, ezután átkerül a speciális tárolóba, ahol szinte végtelen ideig, mínusz 195 fo­kon tudják tárolni az őssejte­ket. A beteg nagy dózisú, az egészséges vérképző sejteket is pusztító gyógyszeres kezelés után kapja vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents