Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)
2000-01-16 / 15. szám
FOTÓ: MÓNUS GÁBOR Ki lóg a sorból. A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Előbbinek oka 193 centiméteres magassága, amiben egyetlen fia pontosan utolérte. Jelképesen viszont adottságainak, képességeinek, életútjának és szokásainak köszönhetően. Dr. Györgyi Kálmán, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze ugyanis olyan ember, akire akkor is oda kell figyelni, amikor nem hivatalos minőségben jelenik meg valahol. Ráadásul nemcsak szakmai körökben, politikusok és államférfiak között látható, de sportpályákon, koncerttel mekben, s a természet lágy ölén egyaránt. Ez utóbbihoz tartozó erdőkben főleg akkor, amikor barátaival együtt fut. Azt, hogy kik az edzőpartnerei, nem árulta el, de sok más titkát felfedte beszélgetésünk során. Midi - Azt mondják, mindenkire jellemző, mi volt élete első emlékképe. GY. K.: - Azzal kezdeném, hogy egy gyermekdús c'salád ötödik gyermekeként láttam meg a napvilágot Budapesten, az Üllői úti női klinikán, Eszter napján. Édesapám röntgenorvos volt, édesanyám a háztartást vezette. Barátaik is mind sokgyermekesek voltak. Arra jól emlékszem, hogy vasárnaponként édesapámmal nagyokat sétáltunk. Szerette a budai hegyeket. Különösen a Hárshegy emelkedőit és lankáit. KWhM - Tartotta vele a lépést kisgyerekként? GY. K.: - Jól emlékszem arra, hogy nagyokat beszélgettünk. Sokat mesélt nekem, és bárkiről esett szó, mindig megkérdeztem tőle: ez az ember jó vagy rossz? A politikusokról főleg. mi - Korán kezdte a kádere- zést. GY. K,: lene különösebb jelentőséget tulajdonítani. E031- Akkor inkább minek? GY. K.: - Például annak az iskolai dolgozatnak, amelyben szó szerint ezt írtam: „Ha megnövök, röntgenes vagy textiles leszek.” Röntgenes az édesapám miatt akartam lenni, textiles pedig annak köszönhetően, hogy a Kútvölgyi úti kórház pincéjében átvészelt ostrom után a Nemzetközi Vöröskereszt akciójával három hónapra Svájcba kerültem, ahol egy textilkereskedő családja fogadott be. S53|- Ott tanulta meg az első német szavakat? GY. K.: - Amikor hazajöttem, alig tudtam magyarul, de egy hónap alatt elillant a frissen szerzett nyelvtudásom. Édesanyám szorgalmazta, hogy németül tanuljak. Ő jól beszélt németül és franciául is, de fő feladata a nagy család „üzemeltetése” volt. Legtöbb testvérem egyetemet végzett, lett belőlük fizikus, matemati- kus, mérnök, etnográfus is. 1219 - Ön viszont jogász lett. Mikor döntötte el? GV. K.: - Farkas Márton történelemtanárom hatására először én is tanár akartam lenni, de a gimnázium második osztályában már tudtam, hogy a jogi egyetemre jelentkezem majd. A harmadik próbálkozásra, az érettségi után két évvel, 1959- ben vettek fel. Olyan boldog voltam, hogy minden marhaságot megtanultam, amit tanítottak.- Meglepő őszinteségének bizonyára a mai diákok örülnek a legjobban... Mit csinált addig, amíg nem lehetett egyetemista? GY. K.: - Az Országos Vérellátó Szolgálatnál dolgoztam. Ennek ellenére nem lettem rendszeres véradó, mert taszított az, hogy a donorok közül akkoriban sokan kaptak fertőző máj- gyulladást. Egyébvolt- Ennek nem kel Dr. Györgyi Kalman türelméről titkárnője szinte áradozik. Talán még egy szobornak is kész elmagyarázni jogi álláspontját... az első munkahelyem. Középiskolás koromban, a nyári szünetekben földmérési segéderőként, vagyis figurámként dolgoztam. Pénzt kerestem, és köz- ben bejártam az országot E2I9 - Később a világot is. GY. K.: - Valóban, eljutottam néhány helyre, de mindig csak rövid időre. Kivételt csak az az egy év jelent, amit harminc éve Freiburgban töltöttem ösztöndíjjal.- Ez már nyilván az egyetem elvégzése után volt. Miként alakult karrierje a kezdet kezdetén? GY. K.: - Az oklevéllel a kezemben két helyre pályáztam. Az ELTE büntetőjogi tanszékére és az ügyészségre. Az egyete- m e n Kádár Miklós p r o - fesszor személye vonzott, aki nagy hatással volt rám. Az ügyészségen Steffler Sándor azt mondta, hogy akkor jelentkezzem újra, ha az egyetem- nek nem kellek. — De kellett. GY. K.: - Igen, és én ennek nagyon örültem. Ez lett a pályám. Végigjártam a ranglétrát: gyakornok, tanársegéd, adjunktus, docens, majd dékánhelyettes és 1989-ben dékán lettem. Mm - Ebben az évben már gondolt arra, hogy akár legfőbb ügyész is lehet? GY. K.: - Ilyesmi eszembe sem jutott. Csak 1990 májusában kaptam erre ajánlatot. lü - Kitől? Í GY. K.: - Olyan személytől, akit erre felhatalmaztak. KM - Meglepte? GY. K.: - Nagyon. Három ember véleményét kérdeztem meg azzal kapcsolatban, hogy elvállaljam- I e? A feleségemét, Békési Imre professzorét és az akkor 9 esztendős fiamét. Mindegyikük lebeszélt, másmás indokkal. Gyerekem ennyit mondott: „Apa! Job- ban áll neked ez a dékánság.” 129 - Nem hallgatott rájuk. Miért? GY. K.: - Bizonyára azért, mert már az első pillanatban volt egy olyan érzésem, hogy el fogom vállalni.- Álljunk meg egy pillanatra! Ezek szerint ön nem is volt ügyész, egyből legfőbb ügyész lett. GY. K.: - Pontosan. K*J :TÍ - Vagyis az idén lesz tíz éve, hogy betölti ezt a hivatalt. Nyilván sok érdekes ügyről mesélhetne, de nem akarom a munkájára terelni a szót. Inkább azt kérem: mondja meg, mivel tölti a szabadidejét? GY. K.: - Sok mindent csinálok, de nem mindig tehetem azt, amit szeretnék. Gyakran kapom magam azon, hogy dudorászom vagy énekelek, mg-a fürdőszobában? GY. K.: - Nem jellemző. Bárhol, ahol nem zavarok ezzel másokat. K23 ” Mi a kedvence? GY. K.: - A citrusfa levelestől, ágastól... kezdetű, kevésbé ismert népdal. ma- Úgy tudjuk, hogy szereti a komolyzenét is. GY. K.: Valóban. Pihentet, megnyugtat. Olyannyira, hogy előfordult már koncerten, hogy néhány percre elbóbiskoltam. Szívesen hallgatok otthon CD-ket, most a kedvencem Vivaldi Négy évszakja, de a Johann Strauss-évforduló alkalmával sokszor teszem fel azt a CD-t, amelyet a közelmúltban az osztrák igazságügyi miniszter- től kaptam ajándékba. E3 - Niás műfajokban kiket kedvel? GY. K.: - Az egyik kedvencem Horváth Károly énekes, akit a legtöbb rajongója Charlie néven ismer, de szeretem az LGT régi számait és Presser Gábor minden szerzeményét.- Ne vegye bóknak, de olyan remekül fest, hogy azt bizonyára a sportnak köszönheti. GY. K.: - Teniszezem, síelek, futok. A tenisszel labdaszedő gyerekként ismerkedtem meg a Pasaréti úti Vasas-pályán, és ma is játszom, ahogy időm engedi. Minden évben sikerül valamennyit síelni. S 25 év óta •rendszeresen együtt futok egy állandó társasággal. m3- Kik ők? GY. K.: - Nemcsak sporttársak, igazi, régi barátok, mg- Barátnői nincsenek? GY. K.: - Voltak is, vannak is. Hajdani diáktársak, egykori kollégák, akikkel — ha nem is rendszeresen, de időnként — ma is találkozunk, s olyankor mindig nagyon jókat beszélgetünk. Szeretem ezeket az alkalmakat. mg - S mi az, amit nem szeret? GY. K.: - Hosszú lenne mind felsorolni. M!<É - Rendben. Ám azt azért árulja el, a törvényesség legfőbb őreként képes-e arra, hogy mindig minden szabályt betartson? GY. K.: - Nagyon igyekszem, de nem mindig sikerül. Néhány éve Rétságon, legutóbb pedig Bükkábrány határában is jogosan megbírságoltak a rendőrök. Mind a kétszer gyorshajtásért. Az történt, hogy a forgalomra figyeltem, a sebességmérőre viszont nem. Ez hiba volt. Palásti Péter Vélemények dr. Györgyi Kálmánról Radeczky Lászlóné, a titkárnője: - Csak jót tudok mondani róla. Fantasztikus munkabírása van, gyakran éjfél előtt megy haza. Felnézek rá minden értelemben. Tisztelem. Távolságtartó, igazi főnöjc Ingerültnek, idegesnek még sohasem láttam, de az sem fordult elő, hogy hangosan beszélt volna. Nincs is rá szüksége. Tekintélyes ember. Olyan, aki mindenkit meghallgat, s ha teheti, szívesen segít másokon. Dr. Sott Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke: - Azon a napon választották őt legfőbb ügyésszé, amikor engem a Legfelsőbb Bíróság elnökének. Korábban csak futólag ismertem mint a BTK kiváló előadóját, remek jogtudóst. Az eltelt tíz év benyomásai alapján azt mondhatom, hogy nemcsak remek szakember, de kiváló ember is. Rendkívül igényes, kiváló vezető, nagy nyereség az ügyészség számára. Visszafogottságában is rendkívül szellemes, nagyon jó társasági partner annak ellenére, hogy alkoholos italt sosem fogyaszt. Egyszer párosban már teniszeztünk együtt, de egymás ellen még nem. Bízom benne, hogy egyszer sor kerül erre-is, bár tudom, hogy semmi esélyem vele szemben a győzelemre. Gyimóthy Géza, a parlament alelnöke: - Még abban az időben, amikor ellenzékben volt a kisgazdapárt, képviselőként többször is interpelláltam a legfőbb ügyészhez. Dr. Györgyi Kálmán némely válaszát túlságosan szúrósnak éreztem. Kellemetlen stílusú embernek gondoltam. Azt hittem, hogy nyugodtságával mesterkéltségét takarja. Miután a parlament alelnöke lettem, több lehetőségem nyílt rá, hogy jobban megismerjem. Kellemesen csalódtam benne. Rájöttem, hogy a nagy nyugalom nála nem álarc, hanem természetes. Nem vagyunk ugyan barátok, de ma már tudom, hogy nemcsak jó szakember, de remek sportoló is. A legfőbb ügyész ■■■■ 2000. január 16. ★ ARCKÉP ★ 7
