Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)

2000-01-16 / 15. szám

FOTÓ: MÓNUS GÁBOR Ki lóg a sorból. A szó szoros és átvitt értelmé­ben egyaránt. Előbbinek oka 193 centiméte­res magassága, amiben egyetlen fia ponto­san utolérte. Jelképesen viszont adottságai­nak, képességeinek, életútjának és szokása­inak köszönhetően. Dr. Györgyi Kálmán, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze ugyanis olyan ember, akire akkor is oda kell figyelni, amikor nem hivatalos minőségben jelenik meg valahol. Ráadásul nemcsak szak­mai körökben, politikusok és államférfiak között látható, de sportpályákon, koncerttel mekben, s a természet lágy ölén egyaránt. Ez utóbbihoz tartozó erdőkben főleg akkor, amikor barátaival együtt fut. Azt, hogy kik az edzőpartnerei, nem árulta el, de sok más titkát felfedte beszélgetésünk során. Midi - Azt mondják, minden­kire jellemző, mi volt élete első emlékképe. GY. K.: - Azzal kezdeném, hogy egy gyermekdús c'salád ötödik gyermekeként láttam meg a napvilágot Budapesten, az Üllői úti női klinikán, Eszter napján. Édesapám röntgenor­vos volt, édesanyám a háztar­tást vezette. Barátaik is mind sokgyermekesek voltak. Arra jól emlékszem, hogy vasárna­ponként édesapámmal nagyo­kat sétáltunk. Szerette a budai hegyeket. Különösen a Hárs­hegy emelkedőit és lankáit. KWhM - Tartotta vele a lépést kisgyerekként? GY. K.: - Jól emlékszem arra, hogy nagyokat beszélgettünk. Sokat mesélt nekem, és bárki­ről esett szó, mindig megkér­deztem tőle: ez az em­ber jó vagy rossz? A politiku­sokról fő­leg. mi - Ko­rán kezdte a kádere- zést. GY. K,: lene különösebb jelentőséget tulajdonítani. E031- Akkor inkább minek? GY. K.: - Például annak az isko­lai dolgozatnak, amelyben szó szerint ezt írtam: „Ha megnö­vök, röntgenes vagy textiles le­szek.” Röntgenes az édesapám miatt akartam lenni, textiles pe­dig annak köszönhetően, hogy a Kútvölgyi úti kórház pincéjé­ben átvészelt ostrom után a Nemzetközi Vöröskereszt akció­jával három hónapra Svájcba ke­rültem, ahol egy textilkereskedő családja fogadott be. S53|- Ott tanulta meg az első német szavakat? GY. K.: - Amikor hazajöttem, alig tudtam magyarul, de egy hónap alatt elillant a frissen szerzett nyelvtudásom. Édes­anyám szorgalmazta, hogy né­metül tanuljak. Ő jól beszélt németül és franciául is, de fő feladata a nagy család „üzemeltetése” volt. Legtöbb testvérem egyetemet végzett, lett belőlük fizikus, matemati- kus, mérnök, etnográfus is. 1219 - Ön viszont jogász lett. Mikor döntötte el? GV. K.: - Farkas Márton törté­nelemtanárom hatására először én is tanár akartam lenni, de a gimnázium második osztályá­ban már tudtam, hogy a jogi egyetemre jelentkezem majd. A harmadik próbálkozásra, az érettségi után két évvel, 1959- ben vettek fel. Olyan boldog voltam, hogy minden marhasá­got megtanultam, amit taní­tottak.- Meglepő őszinteségé­nek bizonyára a mai diákok örülnek a legjobban... Mit csi­nált addig, amíg nem lehetett egyetemista? GY. K.: - Az Or­szágos Vérellátó Szolgálatnál dolgoz­tam. Ennek ellenére nem lettem rendsze­res véradó, mert taszí­tott az, hogy a donorok közül akkoriban sokan kaptak fertőző máj- gyulladást. Egyéb­volt- Ennek nem kel Dr. Györgyi Kalman türelméről titkárnője szinte áradozik. Talán még egy szobornak is kész elmagyarázni jogi álláspontját... az első munkahelyem. Középiskolás korom­ban, a nyári szünetek­ben földmérési segéd­erőként, vagyis figu­rámként dolgoztam. Pénzt kerestem, és köz- ben bejártam az országot E2I9 - Később a világot is. GY. K.: - Valóban, eljutot­tam néhány helyre, de min­dig csak rövid időre. Kivételt csak az az egy év jelent, amit harminc éve Freiburgban töl­töttem ösztöndíjjal.- Ez már nyilván az egyetem elvégzése után volt. Miként alakult karrierje a kez­det kezdetén? GY. K.: - Az oklevéllel a ke­zemben két helyre pályáztam. Az ELTE büntetőjogi tanszéké­re és az ügyészség­re. Az egyete- m e n Kádár Miklós p r o - fesszor szemé­lye von­zott, aki nagy hatással volt rám. Az ügyészségen Steffler Sándor azt mondta, hogy akkor jelent­kezzem újra, ha az egyetem- nek nem kellek. — De kellett. GY. K.: - Igen, és én ennek na­gyon örültem. Ez lett a pályám. Végigjártam a ranglétrát: gya­kornok, tanársegéd, adjunktus, docens, majd dékánhelyettes és 1989-ben dékán lettem. Mm - Ebben az évben már gondolt arra, hogy akár leg­főbb ügyész is lehet? GY. K.: - Ilyesmi eszembe sem jutott. Csak 1990 májusában kaptam erre ajánlatot. lü - Kitől? Í GY. K.: - Olyan személy­től, akit erre felhatalmaz­tak. KM - Meglepte? GY. K.: - Nagyon. Három ember véleményét kér­deztem meg azzal kapcso­latban, hogy elvállaljam- I e? A feleségemét, Békési Imre professzorét és az akkor 9 esztendős fiamét. Mindegyikük lebeszélt, más­más indokkal. Gyerekem ennyit mondott: „Apa! Job- ban áll neked ez a dékánság.” 129 - Nem hallgatott rá­juk. Miért? GY. K.: - Bizonyára azért, mert már az első pillanatban volt egy olyan érzésem, hogy el fogom vállalni.- Álljunk meg egy pil­lanatra! Ezek szerint ön nem is volt ügyész, egyből legfőbb ügyész lett. GY. K.: - Pontosan. K*J :TÍ - Vagyis az idén lesz tíz éve, hogy betölti ezt a hivatalt. Nyilván sok érdekes ügyről mesélhetne, de nem akarom a munkájára terelni a szót. In­kább azt kérem: mondja meg, mivel tölti a szabadidejét? GY. K.: - Sok mindent csinálok, de nem mindig tehetem azt, amit szeretnék. Gyakran ka­pom magam azon, hogy dudo­rászom vagy énekelek, mg-a fürdőszobában? GY. K.: - Nem jellemző. Bár­hol, ahol nem zavarok ezzel másokat. K23 ” Mi a kedvence? GY. K.: - A citrusfa levelestől, ágastól... kezdetű, kevésbé is­mert népdal. ma- Úgy tudjuk, hogy szere­ti a komolyzenét is. GY. K.: Valóban. Pihentet, meg­nyugtat. Olyannyira, hogy elő­fordult már koncerten, hogy né­hány percre elbóbiskoltam. Szí­vesen hallgatok otthon CD-ket, most a kedvencem Vivaldi Négy évszakja, de a Johann Strauss-évforduló alkalmával sokszor teszem fel azt a CD-t, amelyet a közelmúltban az osztrák igazságügyi miniszter- től kaptam ajándékba. E3 - Niás műfajokban kiket kedvel? GY. K.: - Az egyik kedvencem Horváth Károly énekes, akit a legtöbb rajongója Charlie né­ven ismer, de szeretem az LGT régi számait és Presser Gábor minden szerzeményét.- Ne vegye bóknak, de olyan remekül fest, hogy azt bizonyára a sportnak köszön­heti. GY. K.: - Teniszezem, síelek, futok. A tenisszel labdaszedő gyerekként ismerkedtem meg a Pasaréti úti Vasas-pályán, és ma is játszom, ahogy időm engedi. Minden évben sikerül vala­mennyit síelni. S 25 év óta •rendszeresen együtt futok egy állandó társasággal. m3- Kik ők? GY. K.: - Nemcsak sporttársak, igazi, régi barátok, mg- Barátnői nincsenek? GY. K.: - Voltak is, vannak is. Hajdani diáktársak, egykori kollégák, akikkel — ha nem is rendszeresen, de időnként — ma is találkozunk, s olyankor mindig nagyon jókat beszélge­tünk. Szeretem ezeket az alkal­makat. mg - S mi az, amit nem sze­ret? GY. K.: - Hosszú lenne mind felsorolni. M!<É - Rendben. Ám azt azért árulja el, a törvényesség leg­főbb őreként képes-e arra, hogy mindig minden szabályt betartson? GY. K.: - Nagyon igyekszem, de nem mindig sikerül. Né­hány éve Rétságon, legutóbb pedig Bükkábrány határában is jogosan megbírságoltak a rendőrök. Mind a kétszer gyorshajtásért. Az történt, hogy a forgalomra figyeltem, a sebességmérőre viszont nem. Ez hiba volt. Palásti Péter Vélemények dr. Györgyi Kálmánról Radeczky Lászlóné, a titkárnője: - Csak jót tudok mondani róla. Fantasztikus munkabírása van, gyakran éjfél előtt megy haza. Felnézek rá minden értelemben. Tisztelem. Távolságtartó, igazi főnöjc Ingerültnek, idegesnek még sohasem láttam, de az sem fordult elő, hogy hangosan beszélt volna. Nincs is rá szüksége. Tekintélyes ember. Olyan, aki mindenkit meghallgat, s ha teheti, szívesen segít másokon. Dr. Sott Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke: - Azon a napon választották őt legfőbb ügyésszé, amikor engem a Legfelsőbb Bíróság elnökének. Korábban csak futólag ismertem mint a BTK kiváló előadóját, remek jogtudóst. Az eltelt tíz év benyomásai alapján azt mondhatom, hogy nemcsak remek szakember, de kiváló ember is. Rendkívül igényes, kiváló vezető, nagy nyereség az ügyészség számára. Vissza­fogottságában is rendkívül szellemes, nagyon jó társasági partner annak ellenére, hogy alkoholos italt sosem fogyaszt. Egyszer párosban már teniszeztünk együtt, de egymás ellen még nem. Bízom benne, hogy egyszer sor kerül erre-is, bár tudom, hogy semmi esélyem vele szemben a győzelemre. Gyimóthy Géza, a parlament alelnöke: - Még abban az időben, amikor ellenzékben volt a kisgazdapárt, képviselőként többször is interpelláltam a legfőbb ügyészhez. Dr. Györgyi Kálmán némely válaszát túlságosan szúrósnak éreztem. Kellemetlen stílusú embernek gondoltam. Azt hittem, hogy nyugodtságával mesterkéltségét takarja. Miután a parlament alelnöke lettem, több lehetőségem nyílt rá, hogy jobban megismerjem. Kellemesen csalódtam benne. Rájöttem, hogy a nagy nyugalom nála nem álarc, hanem természetes. Nem vagyunk ugyan barátok, de ma már tudom, hogy nemcsak jó szakember, de remek sportoló is. A legfőbb ügyész ■■■■ 2000. január 16. ★ ARCKÉP ★ 7

Next

/
Thumbnails
Contents