Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)

2000-01-15 / 14. szám

10. oldal - Uj Dunántúli Napló KULTÚRA Új Dunántúli Napló - 2000. Január 15., szombat-MŰVELŐDÉS Magyarul - Magyarán Egyeztessünk! Az egyeztetés a nyelvtan­ban bonyolult, szerteágazó fogalmat jelöl. A szavak, szókapcsolatok, mondatok halmaza csak úgy válik szöveggé, ha egységbe tar­tozásukat, egymáshoz való tartalmi és alaki kapcsola­tukat megjelöljük. Ez a megegyezés, amelynek sok­féle változata van. Közülük a legismertebb az állít­mánynak az alannyal való egyez­tetése számban, illetve személy­ben. Egy alany, egy állítmány esetében kicsi a tévedés valószí­nűsége. Mintha nem magyar anyanyelvű ember írta volna le a következő tudósítást: „Készülnek még sok-sok lemezek.” Szinte alapszabálynak tekinthető, hogy a sok határozatlan számnév - bár többséget jelöl - akár jelző, akár állítmány, egyes számú a hozzá kapcsolódó mondatrész. Az idé­zet is így helyes: Készül még sok­sok lemez. A sok nélkül viszont: Készülnek még lemezek - azaz többes számú alanyhoz többes számú állítmány járul. Az egyeztetés szabálya, köve­telménye azonban nemcsak a mondat részeire vonatkozik, ha­nem az összetett mondat tagjaira is. Lássuk először a számbeli megegyezést. Már félbe is hagy­tam a rossz példák följegyzését, ugyanis újabban - ritka kivételtől eltekintve - a nem egyeztetés vált általánossá. „Ezek a KÉSZ rendezvényei, melyre szeretettel várjuk." - A főmondatbeli ren­dezvényei többes számú, ezért a reá visszautaló vonatkozó név- mási kötőszónak is többes szám­ban kell állnia, vagyis: melyekre.- „A kormányok sorra vették föl a kölcsönöket, amit nem megfelelő célokra költöttek el.” - „Különö­sen azokon a településeken van ez így, amelyen a költő egykor járt.” - „ Azok az értékek, amiről beszéltem...” - A különféle nyelv­tani szerepben vagy egymás mel­lett, illetve egymástól távolabb fordul elő a számbeli meg nem egyezés (inkongruencia). Sajátos változata a jelenségnek a követ­kező idézet. „ Nyugodjék béké­ben ő is, meg az én idegeim is” - fejezi be vitazáróját valaki. Az ő nyugodjék egészen szabályos, az idegeim többes számú alakhoz már nem kapcsolódhat. A személy és a dolog, tárgy, in­tézmény szembenállása szintén megfigyelhető a tagmondatok között. „Nem volt olyan belga múzeum, aki érdeklődést muta­tott volna a kiállítás iránt” - írja csalódottan a magyar impresszi­onistákról a neves művészettör­ténész. Lehet, hogy a múzeum­igazgató ludas benne. „Olyan cég is van, aki még nem járt nálunk.”- Teljes mondat nélkül, csak a személyre vonatkozást emelve ki: országok, akik - bizottság, aki- tömeget, akik. A legtöbb eset­ben olyan gyűjtőnevekről van szó, amelyek több személy együttesét jelölik. Ezekre utal vissza személyenként az aki, akik vonatkozó névmási kötőszó. RÓNAI BÉLA Filmklub új helyen Elsőként a Sztárral szemben Bár tavaly ősszel már elbú­csúztatták és elsiratták, a Micimackó Filmklub még­sem tűnt el a pécsi kulturá­lis életből. Hétfőtől új he­lyen, az Uránia moziban kezdődnek a vetítések, sztárfilmekkel. Továbbra is a legújabb filmmű­vészeti alkotásokból választja ki a Micimackó Filmklub prog­ramját dr. Stark András (ké­pünkön), aki értékes és élvez­hető műveket keres. Szerinte a modernség és az unalom nem függ össze, az európai filmmű­vészet még létezik, és a művé­szi film is. A bemutatott produkciók kö­zé amerikai rendezők munkái is kerültek, ők azonban az euró­pai hagyományokat folytatják vagy fogalmazzák át. Újdonság, hogy a közel nyolcvan tag mellett mostantól hétfőnként más érdeklődők is beülhetnek a filmekre a föld­szinti székek valamelyiké­be, ám a klub- tagoknak Stark András külön ad hát­térinformáció­kat az erké­lyen. Új tago­kat is várnak, ők 17-én este fél 8-tól jelentkez­hetnek. Az első vetítésre e na­pon 20 órakor kerül sor, Woody Allen Sztárral szemben című filmjét láthatják a nézők. A kö­vetkező hetek műsorán többek között ott a francia Dilisek va­csorája, A napfény íze Szabó Istvántól, Az Alkimista és a Szűz, illetve David Lynch Igaz történet című munkája. Régi filmekből készült tema­tikus összeállításra már nincs lehetőség, az archív alkotások többségének vetítési joga lejárt, sokból már a Filmintézetnek sincs kópiája. H. I. GY. A nyughatatlan bábvarázsló Gyógyszeres doboz, cérnaorsó, zokni, tejfölös pohár, parafa dugó, répa. Mi ben­nük a közös? Mindegyikből báb lehet, ha úgy akarjuk. Persze, Kós Lajos szerint a kéz sem kutya, bár még ez is megoldható. A 75 éves művész nemrég könyvet írt a bábkészítési technikákról, de máris új tervekről álmodik. Háromnegyed évszázad soknak tűnhet, ki­véve, ha Kós Lajost nézzük. A Bóbita meg­alapítóját mintha semmi nem tudná megál­lítani. Szerencsére, hiszen csak az utóbbi években olyan rendezéseket köszönhetünk neki, mint a több mint félszázszor játszott Gyáva kistigris, ahol a családon belüli konf­liktus (és nem külső ellenség) megjeleníté­se volt az érdekes a számára, vagy a most is futó Pinokkió a Pécsi Harmadik Színház­ban, amelyben leteszi a voksot amellett is, hogy a gyerektörténetben igenis gyerek szerepeljen, hiszen a mese csak akkor léte­zik, ha megvannak a hihető arányok, a va­lós dimenziók. Gazdagodik a bostai tanyán lévő bábgyűjtemény is, ezúttal egyes elő­adásokról készült régi videókkal. Még jó, hogy a „hozzáértők” csak öreg tévét meg befőttet lopnak, így a bábok megmaradhat­nak a nyáron odasereglő gyerekcsoportok­nak, játszani. Kós Lajossal ezúttal új, „Bábvarázs” című könyve ürügyén beszélgetünk, amelyet a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet adott ki, de mániája is folyton szóba kerül. Most is azt gondolja ugyanis, hogy hiányzik Pécsről a gyermekszínház, a gyermekelőadás. Pedig ez egy összefüggő folyamat, amelynek vége, hogy a gyermeknek felnőttként is legyen kedve színházjegyet venni. Baj, ha egy szín­háznak nincs vagy kevés a kapcsolata a gye­rekekkel. A bábozásról mindenesetre sokat meg­tudhat az a pedagógus, aki a Bábvarázst forgatja, hiszen majd 120 színes ábra mu­tatja be, milyen a kézjáték, az árny- vagy az asztali játék, miként használhatók a min­dennapok műanyagtárgyai, a természetes anyagú dolgok, a termények, hogyan ké­szülnek a sík- és a gyűszűbábok, s mi van, ha játszik az egész test. A kedvenc azért a tenyér maradt, meg az ujjak.- A kéz mindig kéznél van - mondja a szerző -, nem szerződik el, és nem kér gázsiemelést. A Bábvarázsnak egyébként folytatása is van, elkészült az óvodásoknak, illetve iskolásoknak szóló, „Gyertek báboz- ni” című film is. Az utómunkálatok zajlanak egy másik film esetében: majd' egy órában mutatják be benne Kós Lajost pécsi egyetemista filmstú­diósok. Ez éppen lehetne alkalom az összeg­zésre, bár ő nem gondol a visszatekintésre. Inkább csak beszélgetünk, arról például, ho­gyan próbál a szakma az élőszínház irányá­ba megújulni, bár szerinte a bábos eredetileg nem színész, ezért van, hogy olykor nem a báb lesz a lényeg, de látott már olyan elő­adást is, ahol a báb szinte már egyenesen za­varta a játszót. Ha a szakma megújítójának nevezik, és arról faggatják, vannak-e köve­tői, azt mondja, inkább a valamikori gondol­kodásmódot látja itt-ott feltűnni, néhány bá­bos a szemléletet és a technikát viszi tovább, azt, hogy lehet más is a bábban, nemcsak a délelőtti, tízórai előadás.- Van a bábművészetnek felnőtteknek való eszköztára is - állítja. - A bábhoz rá­adásul nyelv se kell, anélkül is működik. A felnőttek Nyugaton azért ma is inkább ka­barékban, showműsorokban láthatnak ne­kik készült produkciókat, a bábos ott is a gyerekműsorokból él. Az igazi bábos Kós Lajos szerint valójá­ban az, aki mindent maga csinál. Játszhat egy ember akár kilenc bábbal is egyszerre, de azért ehhez már-már varázslónak kell lenni. Ilyen mágus ő is: most is a határokat kutatja, most is tele van ötletekkel, és ha be­szél, ma is az a régi tűz lobog benne, amely- lyel egykor megteremtett egy társulatot. HODNIK I. GY. Bőrbe álmodott hagyomány A bőr talán az egyik első olyan anyag volt, amelyen alkotó- készségét az ősember kipróbálta. Azóta is az a cél, hogy öl­töztessen, de legyen szép is, praktikus. Terényi Gyöngyi bőrműves iparművész aki egyébként a Gyöngy művésznevet használja, azonban többet is ad munkáival ennél, hiszen el­múlt korok formakincsét is beépíti esztétikus tárgyaiba. Törékeny termet, finom ujjak. Ki gondolná, hogy ez a fiatal lány­nak látszó alkotó már húsz éve végzett a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolá­ban, azóta készíti a sokszor na­gyon is erős fizikai munkát igény­lő alkotásait. Megdöbbenek, ami­kor kiderül, hogy a csodálatosan apró öltéseket is kézzel varrja, ál­lítólag így tartósabb, erősebb a munka. O nem egy szezonra varr hamar eldobható holmikat, in­kább egy életre, hogy a tárgy sze­mélyes darabbá nemesüljön.- Bőrmunkáimat mai haszná­latra készítem - mondja Terényi Gyöngy.- Tárgykultúránkra ma a sokféleség egymás mellett élése jellemző, a nagy fejlődési vonalak mindenben a globalizáció felé ha­ladnak, de ebben a folyamatban baj, ha elsikkadnak a nemzetek egyediségét rejtő részletek. Terényi Gyöngy munkáiban a hazai motívum- és formakincs jel­zésszerűen mindig megtalálható, ám sokat kutatott a különböző néprajzi anyagok között is, az in­dián, a jávai, a finnugor népek bőrművességét tanulmányozva. Mutat egy tokot például, amely­nek elődjét Óceániában halbőrből készítették, a nyakba akasztható változatot viszont afrikai népek­nél látni. Meghat, mennyire tisz­teli az anyagot, amellyel dolgozik.- Sohasem felejthetjük el, hogy a bőrt egy élőlény hordta valaha, akit ugyan nem ezért öltek le, de mégis az életét adta - figyelmez­tet. - A lehető leggazdaságosab­ban kell szabni, a legkisebb mara­dék is kincs. Néhány alkotóval együtt most a bőr- és nemeztár­gyak megújításán is dolgozunk. Míg beszélgetünk, egyre job­ban érdekel, mi vonzotta a pesti lányt vagy húsz évvel ezelőtt Magyarlukafára. Kiderül, hogy Gyöngy ösztöndíjjal került ide, s akkori párjával beköltöztek egy kis házba, ahol azonban volt mit csinálni, hiszen, ha a bika ráfújt a deszkakerítésre, az nyomban ki­dőlt. A két gyereknek, Jakabnak és Borbálának eszményi volt a környezet, s a világot megnyitotta a számukra a rengeteg látogató, Japántól Kanadáig. * Aztán jött Pécs és egy nagy szerelem a két éve fiatalon el­hunyt tehetséges bábszínésszel, Hang Gáborral. Gyöngy felidézi, mennyi ötlettel támogatta őt Gábor, akit nem kötöttek a tech­nológiai korlátok, s fantáziájának szárnyalása Gyöngyöt is inspirál­ni tudta. A legkisebb, harmadik gyermek, Barnabás talán olyan lesz, mint édesapja volt. Kis sap­kája máris hasonló. Persze, mindkettejüknek az édesanya varrta, festette meg varázslatos mintákkal. Az elmúlt évek Terényi Gyöngynek vagy tizenöt kiállítást hoztak, bőrművességet tanított iparművészeti főiskolásoknak, a baranyai kézműves szakiskolá­soknak, munkaterápiás foglalko­zásokat vezetett lelki sérült bete­geknek, most pedig a Szent Mór Katolikus Iskolaközpontban adja át a gyermekeknek tudását. Leg­újabban lovasöltözéket tervez, pályázatokon szerepel. Bőrműves úgy lett, hogy tizen­két évesen megálmodta. Látta magát egy a ztalnál, a saját kezé­vel készíti, t tárgyak között. Vagyis az élet hozta megpróbálta­tások ellenére Terényi Gyöngy mégis az, aki megvalósítja az ál­mát. HODNIK ILDIKÓ GY. Kultúrával a Nyugat kapujában Nemes versengésre és bemutatkozásra várja a Baranya Me­gyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ a megyében mű­ködő amatőr művészeti együtteseket, egyesületeket, csopor­tokat és egyéni előadókat a „Kultúrával a Nyugat kapujá­ban” Nemzetközi Fesztivál - 2000 - megyei rendezvényeire. Pillantás a függöny mögé Havi információk a régió színházairól Az szinte mindenkit izgat, milyen titkokat rejt a színházi öltözők világa, mi zajlik a függönyök mögött. Ha nem is a legintimebb pillanatokat mutatja be, de egy-egy előadás for­málódásának állomásait mindenképpen jelzi az az új ma­gazin, amely ezentúl havonta ad információkat a dél-du­nántúli régió színházairól. A jelentkezők először a kistérsé­gi területi válogatókon vehetnek részt, majd továbbjuthatnak a megyei szakági bemutatókra, a legjobbak részesei lehetnek a me­gyei gálának. További szakmai el­ismerést jelenthet 2000-ben és 2001-ben az országos szakági rendezvényeken való részvétel és a továbbjutási lehetőség a nem­zetközi (összmagyarsági) gálára 2001. augusztus 20-án. Szakmai zsűri értékeli a produkciókat, a megyei és országos sajtó, televí­zió figyelemmel kísérik a ren­dezvényeket. Minden fellépőről dokumentáció készül, amelyet megjelentetünk. Jelentkezni lehet: 1. Tánc: néptánc, hagyomány- őrzés, társastánc, tánc- és moz­gásművészeti műfajok 2. Népzene: népdalkor, népze­nei együttesek, szólisták 3. Enek-zene: kórusok, szólis­ták, zenekarok 4. Színjátszás, vers- és próza­mondás: színjátszó csoportok, irodalmi színpadok, vers- és pró­zamondók, megzenésített versek 5. Egyéb kategória: báb, paró­dia, bűvészkedés, komplex szín­padi produkció, egy hangszert erősítő szórakoztató zenekarok 6. Rock, jazz, pop-rock zene­karok, elektromos erősítőkkel A jelentkezésnél alsó korhatár 14 év. A csoportoknál létszámkor­látozás nincs. Jelentkezési határidő: 2000. január 31. A jelentkezéshez szükséges je­lentkezési lap és a szükséges tájé­koztató beszerezhető és kitöltés után leadható:- Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ a ren­dezvényt összefogó, koordináló intézményben, 7623 Pécs, József A. u. 10. Tel.: 72/311-036.- Pécsi Kulturális Központ In­formációs Irodájában,- a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet titkárságán,- Szentlőrincen, Mohácson, Siklóson, Pécsváradon, Sásdon, Komlón, Sellyén a helyi művelő­dési központokban, Orfűn a Pol­gármesteri Hivatalban. Nemrég jelent meg először az a havi magazin, amely alig 30 ol­dalon a régió színházi program­jait mutatja be. A Pécsi Est Súgó nem irodalmi, nem művészeti vagy kritikai lap, nem is akar az­zá lenni. Ahogyan a felelős szerkesztő, Sipos Judit elmondta, közérthető újságot szeretnének, amelynek célja, hogy a színházat közelebb vigyék az emberekhez. Tapaszta­latai szerint ugyanis a régióban nem járnak annyit az emberek színházba, mint amennyi lehető­ségük volna, vagy nem ismerik a saját játszóhelyeiket eléggé. A lap az aktuális premierekről, a futó darabokról szolgáltat infor­mációkat, beszélgetéseket közöl rendezőkkel, előzeteseket, ismer­tetőket adnak, a havi programmal együtt. Hasonló lap csak Buda­pesten működik, ám ott többnyi­re a puszta hírekre szorítkoznak, míg itt magazinjellegű a szerkesz­tés. A szerzők maguk is színház­zal foglalkozó fiatalok, különbö­ző pécsi társulatok, alternatív egyesülések tagjai. Innen az értő hozzáállás, és a számos egyszerű tartalomismertetésnél több, fi­gyelemfelhívó interjú. A füzetke formájú lap a Pécsi Nemzeti, Színház, a Bóbita Báb­színház, a Pécsi Harmadik Szín­ház mellett a Janus Egyetemi Színház és a Pécsi Horvát Szín­ház darabjairól is szól, de hírt ad­nak a Művészetek Háza, az Ifjú­sági Ház, a Dante Kávéház műso­rairól is. Kaposvárról a Csiky Ger­gely Színház, Szekszárdról pedig a Deutsche Bühne kínálata szere­pel. A szövegeket fotók, portrék, színlapok, szereposztások tarkít­ják. A reklám elenyésző, ez is szándékos, a Súgó nem a hirdeté­sek fóruma. Van viszont játék, ám ehhez egy dolog feltétlenül szük­séges: színházba kell menni... ____ H. I. GY,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents